I. A Be. 647. § (1) bekezdése alapján a törvénynek megfelelő határozat meghozatalának csak akkor van helye, ha a bíróság a perújítást alaposnak találja. A másodfokú bíróság e törvényi előfeltétel, a perújítás alapossága hiányában végezte el az alapügyben hozott határozat „felülbírálatát” és hozott új határozatot.
II. A perújítás érdemi elutasítása esetén az alapügyben hozott határozat jogereje nem változik, másrészt a másodfokú bíróságnak nincs ilyen felülbírálati és döntési – rendkívüli jogorvoslati – jogköre. Erre rendkívüli jogorvoslati eljárás során a Kúria jogosult, felülvizsgálati eljárás keretében [Be. 649. § (1) bek. b) pont].
[1] A terhelt perújítási ügyében a járásbíróság a 2022. május 24. napján meghozott végzésével a terhelt által a járásbíróság ítélete ellen előterjesztett perújítást elutasította. Rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Védelmi fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2022. október 5. napján meghozott ítéletével az elsőfokú végzést megváltoztatta. A járásbíróság 2020. május 20-án meghozott és a törvényszék végzésével 2020. november 25. napján jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte. A terheltet bűnösnek mondta ki hivatalos személy elleni erőszak bűntettében [Btk. 310. § (1) bek. c) pont] és testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) bek., (2) bek.]. Ezért a terheltet halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt 4 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt bűnösségének megállapítását 2 rendbeli becsületesértés vétségében [Btk. 227. § (1) bek. a) pont] mellőzte. Rendelkezett arról, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről.
[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.
[4] Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a perújítási eljárásban ugyanolyan tartamú szabadságvesztés büntetést szabott ki, mint az alapügyben, annak ellenére, hogy 2 rendbeli becsületsértés vonatkozásában a bűnösség megállapítását mellőzte.
[5] Álláspontja szerint a bíróságnak erre tekintettel enyhébb büntetést kellett volna vele szemben kiszabnia.
[6] Kifejtette továbbá, hogy sem a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét, sem a testi sértés vétségét nem követte el. Amennyiben valóban ráuszította volna az 50–60 kg súlyú kutyáját a sértettre, akkor az a sértett lábát átharapja, mellyel maradandó sérülést okozott volna neki. Az ambuláns lap is bizonyítja, hogy nem történt ilyen támadás, a kutya csak ösztönösen odakapott a sértett lábához.
[7] Kifogásolta, hogy a bíróság a perújítási eljárásban nem adott helyt az igazságügyi orvosszakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványának.
[8] Szerinte a rendőr tanúk vallomását a perújítási eljárásban kihallgatott új tanúk vallomása cáfolja, azonban a bíróság az újonnan kihallgatott tanúk vallomását nem fogadta el.
[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak, egyebekben az indítványban foglaltaktól eltérő okból alaposnak tartotta.
[10] Kifejtette, hogy a terhelt terhére megállapított személy elleni erőszak bűntettének helyes minősítése nem a Btk. 310. § (1) bekezdés c) pontja, hanem a Btk. 310. § (1) bekezdés a) pontja, azonban a bűncselekmény büntetési tétele mindkét esetben azonos, így a törvénysértő minősítés miatt kiszabott büntetés nem törvénysértő. Ezért az indítványnak a kiszabott büntetés tartamát érintő kifogása nem alapos.
[11] Ugyanakkor a terhelt visszaesői minősége törvénysértően került megállapításra, ugyanis nem többszörös visszaesőnek, hanem a Btk. 459. § (1) bekezdés 31/c pontja szerinti erőszakos többszörös visszaesőnek minősül. Ebből következően a terhelttel szemben alkalmazandó tételkeret helyesen 1 évtől 13 évig terjedt volna. A kiszabott 4 év szabadságvesztés amellett, hogy nem törvénysértő, nem tekinthető kirívóan súlyosnak, a 2 rendbeli becsületsértés vétségében való bűnösség megállapításának mellőzése ellenére sem.
[12] Az ügyész szerint a másodfokú bíróság több lényeges, azonban a felülvizsgálat alapjául nem szolgáló eljárási szabályt sértett. Ilyen eljárási szabálysértés, hogy nem utasította el a terhelt és védője által az elsőfokú végzés ellen bejelentett fellebbezést mint elkésettet a Be. 597. § (1) bekezdése alapján, figyelemmel a Be. 588. §-ában foglaltakra.
[13] Ugyancsak eljárási szabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor annak ellenére helyezte hatályon kívül az alapügyben hozott határozatokat és hozott új ügydöntő határozatot, hogy a perújítás elutasításával maga is egyetértett. A Be. 647. § (1) bekezdése alapján a törvénynek megfelelő határozat meghozatalának csak akkor van helye, ha a bíróság a perújítást alaposnak találja.
[14] Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló abszolút eljárási szabályt is sértett, mivel az ügydöntő határozatát a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. Ezen eljárási szabálysértés megállapítására vezethet az is, ha a bűnösség kimondásáról szóló rendelkezéshez tartozó tényállás teljes egészében hiányzik. Ez az eset a felülvizsgálati eljárásban az abszolút eljárási szabálysértés körében nyer értékelést.
[15] A másodfokú ítélet indokolása egyáltalán nem tartalmaz tényállást, így jelen ügyben a felülvizsgálati eljárás alapját képező abszolút eljárási szabálysértés valósult meg.
[16] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék ítéletét helyezze hatályon kívül, és a törvényszéket utasítsa új eljárás lefolytatására.
[17] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára a felülvizsgálati indítványában foglaltakkal egyező tartalommal tett észrevételt.
[18] A terhelt felülvizsgálati indítványa eltérő okból alapos.
[19] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, hogy felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős ügydöntő határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[20] A Be. 659. § (5) bekezdése szerint a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot – a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül. A Be. 659. § (6) bekezdése értelmében a Kúria a megtámadott határozatot a 649. § (2) bekezdése alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.
[21] Nem vitásan ügydöntő jellegű a perújítás eredményeképpen hozott, a vádról (ismételten) jogerősen rendelkező érdemi határozat, mely az előzőek szerinti törvényes felülvizsgálati okok alapján támadható.
[22] Kétségtelen, hogy a felülvizsgálati indítvány anyagi jogi felülvizsgálati okot jelölt meg, azonban a Kúria a Be. 659. § (6) bekezdése alapján elsőként az eljárási szabályok megtartását vizsgálta.
[23] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében ilyen feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
[24] A jelenleg hatályos Be. – eltérve az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) rendelkezéseitől – az indokolási kötelezettséggel összefüggésben feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésként már csupán e szabályt tartalmazza.
[25] A Kúria ezzel összefüggésben rámutat a következőkre.
[26] A bíróság indokolási kötelezettségének teljesítése közjogi és perjogi szabályokból fakadó kötelezettség, amely nem diszkrecionális, hanem törvényileg szabályozott. A bírói döntés indokolásának megléte törvényileg egzakt kötelezettség, legfeljebb mikéntje lehet mérlegelés tárgya; ez utóbbi immár relatív eljárási szabálysértés körébe tartozó [Be. 609. § (2) bek. d) pont].
[27] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés második fordulata kimondja, hogy „A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.”.
[28] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 13. § (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróság határozatát – ha a törvény kivételt nem tesz – indokolni köteles.
[29] Értelemszerűen, ha az indokolási kötelezettséghez kapcsolódó eljárási szabálysértés kifejezett törvényi szabály sérelmével jár, és nem mérlegelés körébe vonható, akkor az az eljárási sérelem nem lehet relatív szabálysértés, hanem feltétlen hatályon kívül helyezéshez vezető, vagyis abszolút eljárási szabálysértés.
[30] Nyilvánvalóan ilyennek tekintendő, ha a bűnösség kimondásáról szóló rendelkezéshez tartozó tényállás, vagyis e rendelkezés ténybeli alapja teljes egészében hiányzik (Kúria Bfv.III.777/2020/9., BH 2021.193.).
[31] A Be. 451. § (1) bekezdése szerint a bíróság határozata – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – bevezető részből, rendelkező részből, jogorvoslati részből, indokolásból és záró részből áll. Az (5) bekezdés szerint az indokolás a bíróság által megállapított, a döntés alapjául szolgáló, jelentős tényeket és körülményeket, valamint a határozat alapjául szolgáló jogszabályokat tartalmazza.
[32] A Be. 561. § (3) bekezdés c) pontja alapján az ügydöntő határozat indokolása tartalmazza a bíróság által megállapított tényállást, az e) pont alapján a megállapított tényállás szerinti cselekmény minősítését.
[33] Az iratokból kitűnően:
– A járásbíróság a 2020. május 20. napján meghozott, és a törvényszék mint másodfokú bíróság végzésével 2020. november 25. napján jogerős ítéletével a terheltet hivatalos személy elleni erőszak bűntette [Btk. 310. § (1) bek. c) pont], testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1) bek., (2) bek.] és 2 rendbeli becsületsértés vétsége [Btk. 227. § (1) bek. a) pont] miatt halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt 4 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.
– A fenti jogerős ítélet ellen a terhelt 2021. június 23-án perújítási indítványt terjesztett elő.
– A törvényszék a 2021. október 26. napján meghozott végzésével a perújítást elrendelte.
– A perújítási eljárás eredményeként a járásbíróság a 2022. május 24-én meghozott végzésével a terhelt perújítási indítványát elutasította.
– A törvényszék a 2022. október 5-én meghozott ítéletével az elsőfokú végzést megváltoztatta. A járásbíróság 2020. május 20-án meghozott, és a törvényszék mint másodfokú bíróság végzésével 2020. november 25. napján jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte. A terheltet bűnösnek mondta ki hivatalos személy elleni erőszak bűntettében [Btk. 310. § (1) bek. c) pont] és testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) bek., (2) bek.]. Ezért a terheltet halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt 4 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A terhelt bűnösségének megállapítását 2 rendbeli becsületFEsértés vétségében [Btk. 227. § (1) bek. a) pont] mellőzte.
[34] A másodfokú ítélet indokolása nem tartalmazza azoknak a cselekményeknek a tényállását, amelyekben bűnösnek mondta ki a terheltet.
[35] Ekként a hivatalos személy elleni erőszak bűntette és a testi sértés vétsége kapcsán nincs olyan ügydöntő, a vádról rendelkező határozat, amely a történeti tényállást tartalmazná, holott annak mellőzésére az – előzőekben már idézett – törvényi rendelkezések nem adnak lehetőséget.
[36] Ily módon a megtámadott határozatból a történeti tényállás hiányában nem állapítható meg, hogy a terhelt milyen bűncselekményt követett el, az miként minősül.
[37] A másodfokú bíróság eljárását és határozatát érintően döntő jelentősége azonban a következő eljárási szabálysértésnek van.
[38] A Be. 647. § (1) bekezdése szerint, ha a bíróság megállapítja, hogy a perújítás alapos, az alapügyben hozott ítéletet hatályon kívül helyezi, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz. A (2) bekezdés a) pontja alapján a bíróság a perújítást elutasítja, ha azt alaptalannak találja.
[39] Ugyanakkor a másodfokú ítélet indokolása szerint „a terhelt és védője fellebbezése nem alapos”. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, mely szerint a perújítási indítványban hivatkozott, és a perújítási eljárásban kihallgatott új tanúk vallomása nem alkalmas az alapeljárásban értékelt bizonyítékok megcáfolására. Megállapította: a perújítás során az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra az álláspontra, hogy az új bizonyíték alapján a terhelt felmentésére nem kerülhetett sor.
[40] Ugyanakkor a másodfokú bíróság tévesen a Be. 647. § (1) bekezdésére hivatkozott, mely a perújítás alaposságát jelöli meg előfeltételként ahhoz, hogy az érdemi ügydöntő határozat helyett más, új határozatot hozzon a bíróság.
[41] E törvényi előfeltétel, a perújítás alapossága hiányában végezte el az alapügyben hozott határozat „felülbírálatát”, melynek során a másodfokú ítélet indokolásában a következőket rögzítette:
– „Az alapügyben hozott határozat helyességének vizsgálata során – bármely perújítási ok esetén – a bűncselekmény elkövetésekor, illetve elbírálásakor objektíve létező tények és hatályos jogszabályok figyelembevételével kell eljárni.”
– „Ezért a törvényszék vizsgálta az alapeljárás során meghozott határozat szerinti bűncselekmények jogi minősítésének törvényességét és helyességét is.”
– „Ebben a körben észlelte, hogy az alapeljárás során a járásbíróság ítélete tévesen mondta ki a vádlott bűnösségét a 2 rendbeli becsületsértés vétségében.”
– „Erre figyelemmel volt szükséges a Be. 606. § (1) bekezdés alapján a járásbíróság végzésének megváltoztatása, és a Be. 647. § (1) bekezdésére figyelemmel a perújítással megtámadott, járásbíróság 2020. május 20-án meghozott és – a törvényszék végzésével – 2020. november 25. napján jogerőre emelkedett ítéletének hatályon kívül helyezése és a törvénynek megfelelő határozat hozatala.”
[42] Ez az eljárás azonban két okból is törvénysértő. Egyrészt a perújítás érdemi elutasítása esetén az alapügyben hozott határozat jogereje nem változik, másrészt a másodfokú bíróságnak nincs ilyen felülbírálati és döntési – rendkívüli jogorvoslati – jogköre.
[43] Jelen perjogi helyzetben a másodfokú bíróság valójában a jogerős határozat jogi minősítése helyességének „utólagos vizsgálatát” végezte el, és hozott új határozatot. Erre azonban rendkívüli jogorvoslati eljárás során a Kúria jogosult, felülvizsgálati eljárás keretében [Be. 649. § (1) bek. b) pont].
[44] Ez a helyzet értelemszerűen a törvénysértő volta mellett azt is eredményezte, hogy a másodfokú döntés megváltoztató rendelkezése, amely a bűnösség kimondására, jogi minősítésre és büntetéskiszabásra is kiterjedő, nyilvánvalóan ellentétben áll a másodfokú ítélet indokolásában írt azon érvelésével, miszerint a perújítási indítványnak az elsőfokú bíróság általi elutasítása helyes, a perújítási eljárásban hozott elsőfokú döntéssel szemben más, a perújítás érdemét érintő rendelkezés nem szükséges.
[45] Következésképpen a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja szerinti feltétlen hatályon kívül helyezési ok nem elsősorban a tényállás hiányára vezethető vissza, hanem arra (is), hogy a másodfokú bíróság a perújítás törvényi szabályával ellentétes tartalmú ítéletet hozott.
[46] A feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés megállapítása folytán a Kúria a felülvizsgálati indítványban hivatkozott anyagi jogi okból a felülvizsgálatot értelemszerűen már nem is végezhette el.
[47] Ekként a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti okból, a Be. 663. § (1) bekezdés b) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[48] Alapos a Legfőbb Ügyészség észrevételében tett további eljárási szabálysértésre történő hivatkozás is, amely a fellebbezés bejelentésére, annak határidejére vonatkozó.
[49] E körben a Kúria a következőkre mutat rá.
[50] Az elsőfokú bíróság – a perújítási tárgyalás eredménye alapján – azt állapította meg, hogy a perújítás alaptalan, ezért a perújítást elutasította. Ez pedig azt jelenti, hogy a perújítással támadott határozat jogereje (beálltának időpontja, az ahhoz fűződő jogkövetkezményekkel együtt) változatlan maradt.
[51] Következésképpen ilyenkor nincs szó új ügydöntő határozat meghozataláról, így a perújítást elutasító végzés nem ügydöntő végzés.
[52] Fellebbezést bejelenteni kizárólag a törvényben meghatározott időben lehet. A Be. 582. § (2) bekezdése szerint, ha az elsőfokú bíróság a nem ügydöntő végzést kihirdetés útján közli, a fellebbezést a végzés kihirdetésekor kell bejelenteni.
[53] Ennek elmulasztása esetén nincs helye igazolásnak, ezért a törvényben meghatározott időt követően bejelentett fellebbezés elkésett [Be. 582. § (1) bek.].
[54] Az elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnően az elsőfokú bíróság a perújítást elutasító végzés kihirdetését követően tájékoztatta a fellebbezésre jogosultakat, hogy a kihirdetett nem ügydöntő végzést tudomásul vehetik vagy fellebbezést jelenthetnek be. Ennek ellenére a kioktatást követően a terhelt és a védője 3 nap gondolkodási időt tartott fenn a nyilatkozattételre, melyet az elsőfokú bíróság – tévesen – elfogadott.
[55] A terhelt és védője fellebbezése elkésett, azt az elsőfokú bíróságnak, ennek hiányában a másodfokú bíróságnak el kellett volna utasítania. Azonban ezt a döntést az első-, illetve a másodfokú bíróság helyett a rendkívüli jogorvoslati eljárásban a Kúria nem hozhatta meg.
[56] A Be. 663. § (3) bekezdése alapján, ha a Kúria a bíróságot új eljárásra utasítja, a hatályon kívül helyező végzésben az új eljárás lefolytatására vonatkozóan kötelező iránymutatást ad.
[57] Az új eljárásban a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kell a terhelt és a védő fellebbezésének joghatályosságát.
[58] A Kúria rámutat arra, hogy a bíróság által tévesen biztosított fellebbezési jog nem jelent felülbírálati kötelezettséget, a törvényben kizárt fellebbezés elbírálásának nincs helye.
[59] A terhelt és védője fellebbezése elkésettségének jogkövetkezménye pedig az, hogy az alapügyben meghozott jogerős ügydöntő határozat, a terhelttel szembeni elítélés és a jogkövetkezmények alkalmazása változatlan marad.
[60] A terhelttel szemben jelen felülvizsgálattal érintett ügyben jogerősen kiszabott szabadságvesztést, valamint a járásbíróság jogerős ítéletével kiszabott szabadságvesztést a járásbíróság ítéletével, amely a törvényszék mint másodfokú bíróság végzésével 2023. február 21. napján vált véglegessé, összbüntetésbe foglalta.
[61] A Be. 653. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás lefolytatására a harmadfokú bírósági eljárás (LXXXVI. Fejezet) szabályait az XC. Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Be. 617. § (1) bekezdése alapján a harmadfokú bírósági eljárásban a másodfokú bírósági eljárásra (LXXXII. Fejezet) vonatkozó rendelkezéseket az e Részben foglalt eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni.
[62] A Be. LXXXII. Fejezet 590. § (12) bekezdése alapján, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel nem érintett (azaz jogerősen elítélt) vádlottra vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróság által e vádlott tekintetében kiszabott büntetést összbüntetésbe foglalták, a másodfokú bíróság az összbüntetési ítéletet is hatályon kívül helyezi.
[63] Következésképpen a Kúria a felülvizsgálattal érintett másodfokú határozattal egyidejűleg – miután a terhelttel szemben kiszabott büntetést összbüntetésbe is foglalták – értelemszerűen az összbüntetési ítéletet is hatályon kívül helyezte.
(Kúria Bfv.III.67/2023/10.)