I. Árleszállítás (díjleszállítás) esetén a jogosultat csak a leszállított tőkekövetelés után számítható késedelmi kamat illeti meg. Az árleszállítás (díjleszállítás) a tőkekövetelés összegét csökkenti. Ezért nem lehetséges a leszállított összegnek a teljes követelés érvényesített költségében és kamatában való elszámolása [2013. évi V. törvény (Ptk.) 5.139. §, 6:46. §].
II. A fél a felülvizsgálati kérelmében köteles a megsértett jogszabályi rendelkezés megjelölésével és az álláspontja szöveges kifejtésével előadni a szakértői vélemény aggályosságával kapcsolatos álláspontját, mégpedig a jogerős ítéletben írt indokolásra reflektálva. Nem elegendő a szakértői véleményre tett korábbi észrevételeire utalni [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. §, 413. § (1) bek. b), c) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint bérbeadó és az alperesi jogelőd mint bérlő nyílt közbeszerzési eljárás lefolytatását követően, 2018. március 5-én bérleti szerződést kötöttek, amelynek tárgya 50 darab használt autóbusz bérbeadása volt, amelyek közül 28 darab hibrid (Volvo 7900 Hibrid) és 22 darab dízel üzemű (10 darab Mercedes Citaro G, valamint 12 darab Volvo 7700A típusú) jármű volt. Az autóbuszok felsorolását a szerződés 4. számú melléklete tartalmazta. A felek a szerződést 2018. április 27-én módosították: a felperes 10 darab Mercedes gyártmányú, dízel üzemű jármű helyett azonos gyártmányú és típusú, azokkal egyenértékű más autóbusz bérbeadását vállalta. A felek a szerződést határozott időtartamra, 2019. december 31-ig kötötték. A bérleti díj havi 90 000 000 forint+áfa volt, amit a szerződés melléklete autóbuszokra is lebontott akként, hogy a hibrid járművek bérleti díja havi 2 400 000 forint, 12 darab Volvo gyártmányú, dízel üzemű járműé egyenként 1 000 000 forint, 10 további dízel üzeműé pedig egyenként 1 080 000 forint volt.
[2] A felperes az ajánlatában szereplő autóbuszokat a Cégtől (a továbbiakban: zálogjogosult) lízingszerződés megkötése útján szerezte be, amely társaság azokat kifejezetten abból a célból vásárolta meg a Cég2-től, hogy a felperes részére nyíltvégű pénzügyi lízingbe adja. Az alperesi jogelőd a felperes által bérelt járműveket 5%-os díjtöbbletet érvényesítve albérletbe adta az alperesnek.
[3] A bérleti szerződés 1.3. pontja szerint a bérbeadó szavatolta, hogy az autóbuszok az átadás-átvételkor (bérlet kezdő időpontja) rendeltetésszerű használatra alkalmasak, rendelkeznek érvényes hatósági műszaki vizsgával, érvényes magyar forgalmi engedéllyel, és a forgalmi engedélyük tartalmazza a közforgalmú személyszállításra való alkalmasságot igazoló bejegyzést.
[4] A szerződés 3.1. pontja szerint a bérleti díj tartalmaz minden a szerződésben foglalt, szerződésszerű teljesítéshez szükséges díjat és költséget, valamint az elhasználódással járó értékcsökkenést is. A 3.4. pont kimondta, hogy nem tartoznak a bérleti díjba az autóbuszok üzemeltetése során felmerülő parkolási és autópálya használati díjak, a közlekedési és egyéb bírságok, a GFB biztosítás, hatósági díjak, adók, illetékek. Ezeket a költségeket a bérlő vagy – külön megállapodás alapján – az albérlő viseli. A 3.5. pont értelmében a bérlő szolgáltatási díjfizetési kötelezettségét nem érinti, ha az autóbuszokat nem használja, nem használhatja, kivéve a 2.8. pontban foglaltakat, továbbá ha ez a bérbeadónak felróható okból következik be. A 3.6. pont szerint bérlő viseli az autóbuszok üzemben tartásával, használatával kapcsolatos összes közvetlenül vagy közvetetten felmerülő kiadást: birtoklásával összefüggő költségeket (védelmi berendezés költségei); biztosítási díjakat, saját kár összegét; a karbantartással, üzemben tartással és használattal kapcsolatos minden költséget (mint pl. átvizsgálási, karbantartási és javítási díjak, pótalkatrészek költségei, hatósági költségek, bírságok, adók) kivéve a 2.2. pontban foglalt esetben; a szerződés megkötésekor még nem ismert, üzemeltetéshez kapcsolódó költségeket (különösen új adók vagy illetékek kivetése). A 3.7. pont úgy rendelkezik, hogy az autóbuszok használata során keletkezhetnek olyan rendkívüli, kiemelkedően magas javítási, helyreállítási költségek, amelyek nem tartoznak a szokásos karbantartási, javítási események körébe (pl. fődarabok felújítási igénye, fődarab csere, nagy értékű „kis-fődarabok”, részegységek cseréje – javítása, karambolos sérülések helyreállítása). Ilyenkor a felek megvizsgálják a költségráfordítás indokoltságát, gazdaságosságát, és együtt döntenek a javításról, annak módjáról és a költségek viseléséről (annak megosztásáról). A 3.11. pont alapján a bérlő bármely fizetési kötelezettségét (bérleti díjat, késedelmi kamatot, valamint a bérbeadó által kifizetett és bérlőre terhelt költségeket) átutalással vagy a bérbeadó bankszámlájára történő közvetlen befizetéssel oly módon köteles teljesíteni, hogy azt a bérbeadó által megadott bankszámlán az esedékesség napjáig jóváírják. A bérleti szerződés időtartama alatt, az átadás-átvételt követő naptól a bérlő bérleti díjfizetési kötelezettségét a bérleti szerződésben foglaltak, illetve a bérbeadó szerződéssel összhangban lévő értesítése szerint köteles teljesíteni attól függetlenül, hogy az autóbuszok birtoklásában, használatában az eszköz meghibásodása vagy üzemképtelensége miatt korlátozva volt.
[5] A 4.2. pont értelmében a bérlő a bérleti díjat havonta, a tárgyhónap 5. napjáig kiállított számla alapján a kiállítástól számított harminc napon belül volt köteles átutalással kiegyenlíteni.
[6] A felperes az autóbuszokat az alperesi jogelőd birtokába adta, aki megkezdte azok használatát és a bérleti díjfizetést. Az átadás-átvételkor több autóbusz esetében fennállt a kompresszor szimering hibája, a kipufogórendszer könyökcső és harmonikacső hibája, valamint a motorhűtőrendszer tágulási tartályának hibája, így ezen alkatrészek cseréje volt indokolt. Az autóbuszoknál jelentkező – számos más járműalrendszert is érintő – sorozatos meghibásodásokkal kapcsolatban a felek között 2018 őszén egyeztetések kezdődtek. Az alperesi jogelőd 2018. november 21-i iratában jelezte a felperes felé a szavatossági igényét, a bérleti díjat pedig 7 hibrid jármű vonatkozásában 2018 novemberétől a szerződés megszűnéséig, 2019 decemberéig nem fizette összesen 298 704 000 forint összegben.
[7] Az autóbuszok szervizelését a Cég3 végezte akként, hogy a szolgáltatásról a Cég4 részére állított ki számlát, ez utóbbi társaság pedig az alperes (albérlő) részére. Az elvégzett javítások közül összesen 21 272 138 forint volt az autóbuszok átadásakor a járművekben meglévő rejtett hibák reális javítási költsége.
[8] A zálogjogi nyilvántartásba 2018. június 18-án zálogjogot jegyeztek be a zálogjogosult javára a felperessel mint zálogkötelezettel szemben. Zálogtárgyként a perbeli bérleti szerződésből a felperest megillető valamennyi esedékes vagy jövőben esedékessé váló követelést tüntették fel, a zálogjoggal biztosított követelés pedig a zálogjogosult és a felperes között megkötött vagy a jövőben megkötendő valamennyi zártvégű pénzügyi lízingszerződés és nyíltvégű pénzügyi lízingszerződésből fakadó esedékes vagy a jövőben esedékessé váló követelés (különösen, de nem kizárólag lízingdíj tőke, lízingdíj kamat, maradványérték, díjak és költségek), valamint ezen lízingszerződések megszegéséből fakadó esedékes vagy jövőben esedékessé váló kártérítési követelés.
[9] A zálogjogosult 2021. január 21-én kelt iratában tájékoztatta az alperesi jogelődöt arról, hogy zálogjogával élni kíván, és a Ptk. 5:111. és 5:139. §-ára hivatkozással felhívta, hogy a bérleti szerződésből fakadó esetleges fizetési kötelezettségét 224 144 552 forint erejéig a zálogjogosult részére teljesítse. Az alperesi jogelőd válaszában tájékoztatta a zálogjogosultat a felek közötti perekről – így jelen perről is – rámutatva arra, hogy a felperes bérleti díjkövetelést meghaladó ellenkövetelést érvényesít a perben, továbbá – a perbeli legitimáció egyértelműsítése érdekében – kérte annak tisztázását, hogy ki a követelés jogosultja. A zálogjogosult 2021. március 5-i iratában úgy nyilatkozott, hogy „egyelőre nem él a Ptk. 5:139. § által biztosított azon jogával, hogy az eredeti jogosult helyett érvényesítse a követelést, teljesítési utasításunk egyelőre kizárólag a zálogjogosult »kezéhez« való fizetésre vonatkozó felhívásnak tekintendő”.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[10] A felperes keresetében 298 704 000 forint és az egyes számlák esedékességét követő naptól a kifizetésig a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:155. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[11] Keresete jogalapjaként a Ptk. 6:331. § (1) bekezdésére hivatkozott és állította, hogy az alperesi jogelőd tizennégy hónapra nem fizette meg 7 hibrid autóbusz bérleti díját.
[12] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
[13] Vitatta a felperes perbeli legitimációját azon az alapon, hogy a felperest az alperessel szemben a bérleti szerződés alapján megillető követeléseket a zálogjogosult zálogjoga terheli, a zálogjogosult pedig 2021. január 21-én a Ptk. 5:111. és 5:139. §-a szerinti teljesítési utasítást adott, így a követelés érvényesítésére a felperes már nem jogosult.
[14] A Ptk. 6:98. §-a alapján megtámadta a szerződést a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságára hivatkozva. Az autóbuszok beszerzési értékéből kiindulva a számviteli törvény szerinti értékcsökkenési szabályok alkalmazása és a pert megelőzően a Szakértői Iroda által készített szakvélemény alapján az autóbuszok értékéhez képest a hibrid járművek esetében eltúlzott mértékűnek vélte a bérleti díjat, mert a felperes egy év alatt az autóbuszok értéke 33%-ának megfelelő bérleti díjra tesz szert különösebb kockázat és költségek nélkül.
[15] Az alperes szavatossági kifogást is előterjesztett a felperes hibás teljesítése miatt. Hivatkozott az átadás-átvételkor már fennállt, de akkor még rejtve maradt konstrukciós és sorozathibákra, amelyek kezdettől meghibásodásokhoz vezettek a hibrid autóbuszok esetében. A konstrukciós hibák fennálltát alátámasztottnak látta a gyártó által elrendelt visszahívások és a Szakértő1 pert megelőzően készített szakvéleményével is. A felperes nem tett eleget a szavatossági kötelezettségének, a hibás teljesítés tényét vitatta, így az alperes nem volt köteles arra, hogy kijavítást vagy kicserélést kérjen. A kijavítás költsége bruttó 145 435 444 forint volt. Kifogását kezdetben beszámítást tartalmazó iratban terjesztette elő, a beszámítást 2020. szeptember 4-re elvégezve, majd azt visszavonta és ugyanolyan összegben az érdemi ellenkérelme tárgyává tette anyagi jogi kifogásként. Elsődlegesen árleszállítást, másodlagosan a felperesnek a javítási költségek viselésére kötelezését kérte a Ptk. 6:159. § (2) bekezdés b) pontja alapján. Utalt arra, hogy a bírói gyakorlat értelmében az árleszállítás körében az egyik legmeghatározóbb szempont, hogy az adott hiba milyen költségen lenne kijavítható, ezért nincs akadálya annak, hogy a bíróság a költségek összegével egyező mértékben határozza meg az árleszállítást.
[16] Viszontkeresetében 199 200 372 forint és ennek az egyes számlák kiegyenlítésétől a kifizetésig a Ptk. 6:155. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni a felperest a részére jogalap nélkül megfizetett bérleti díj címén. Viszontkeresete jogalapjaként a Ptk. 6:336. § (2) bekezdésére és a bérleti szerződés 3.5. pontjára hivatkozott. Előadta, hogy a hibrid autóbuszok sorozathibái folytán összesen 2026 nap időtartamban nem tudta használni a járműveket, így az ennek megfelelő időre kifizetett bérleti díj jogalap nélküli. Kifejtette, hogy a felperes szakcég, elvárható tőle, hogy az autóbuszok állapotát ismerje, tudott a szerződést megelőző gyártói visszahívásokról, és ismernie kellett a szervizelőzményeket. Legkésőbb az alperes konstrukciós hibákra vonatkozó jelzésétől kezdődően nem hivatkozhat felróhatóságának hiányára.
[17] A felperes az alperes védekezésére figyelemmel kifejtette, hogy nincs akadálya követelése érvényesítésének. A zálogjogosult nem rendelkezik vele szemben zálogjoggal biztosított követeléssel, így teljesítési utasítást sem adhat az alperesnek. Ezen túl utalt arra, hogy a követelés elzálogosítása nem változtatja meg a jogosult személyét, aki továbbra is a felperes marad, továbbá maga a zálogjogosult is úgy nyilatkozott, hogy nem kívánja érvényesíteni a követelést.
[18] Az érvénytelenségi kifogással kapcsolatban előadta, hogy az alperes nem jogosult a szerződés megtámadására feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással, mert az esetleges feltűnő értékaránytalanságot felismerhette, illetve annak kockázatát vállalta. Az ajánlattevőnek a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) előírásai értelmében kötelessége objektív módszerekkel felmérni a szolgáltatás becsült értékét, amit 2 016 670 000 forintban állapított meg, míg a felperes ajánlatának összértéke ennél alacsonyabb (1 980 000 000 forint) volt. Az alperesi jogelőd emellett az ország legnagyobb autóbuszflotta-kezelője, beszerzési tevékenységét a Nemzeti Autóbusz Beszerzési Bizottság segíti. Az alperesi jogelőd ráadásul magasabb áron adta albérletbe az autóbuszokat, mint amennyiért maga bérelte, így az ügyleten hasznot realizált. Hangsúlyozta a felperes azt is, hogy a feltűnő értékaránytalanság csak a teljes szolgáltatás és a teljes bérleti díj vonatkozásában értelmezhető, a vizsgálat nem korlátozódhat a hibrid autóbuszokra.
[19] A hibás teljesítés miatti kifogás tekintetében a felperes arra az álláspontra helyezkedett, hogy azt az alperes eredetileg beszámítást tartalmazó iratban terjesztette elő, amit visszavonni nem lehet, ehhez a felperes nem járult hozzá, így a beszámítást érdemben kell elbírálni. A beszámítást egyébiránt kizárja a Kbt. 135. § (6) bekezdése. Érdemben vitatta, hogy hibásan teljesített, sem konstrukciós, sem sorozathibák nem merültek fel. Hangsúlyozta, hogy a szerződés 1.3. pontjában a felek a bérbeadó szavatosságát – eltérve a Ptk. 6:332. § (1) bekezdésétől – egyetlen időpillanatra, az autóbuszok átadás-átvételére korlátozták, a javítási költségeket pedig a szerződés 3.6. pontja alapján a bérlő viseli. Vitatta, hogy az autóbuszokban rejtett hibák lettek volna. Álláspontja szerint nem érvényesíthet az alperes „második lépcsős” szavatossági jogokat, mert kijavítást soha nem kért. Az árleszállítással kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az a bírói gyakorlat értelmében nem azonos a kijavítási költséggel, amelynek összegét is vitatta.
[20] A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a szerződés 3.5. pontja nem a bérleti díjra, hanem a 3.4. pontban felsorolt fizetési kötelezettségekre vonatkozik. Az irányadó szerződési feltétel a 3.11. pontban szerepel, ami feltétel nélküli fizetési kötelezettséget ír elő a bérlő számára arra az esetre is, ha a bérlő korlátozva volt az autóbuszok használatában. Hangsúlyozta, hogy szavatossági kötelezettsége csak az átadás-átvétel időpontjára vonatkozik, tagadta az alperes által hivatkozott rejtett hibákat, és azt, hogy ezek miatt álltak volna az autóbuszok. Tagadta saját felróhatóságát. Kifejtette, hogy az autóbuszok állása nem szakkérdés, azt az alperesnek okiratokkal kellene bizonyítania, de a becsatolt bizonyítási eszközök nem alkalmasak az alperesi állítások alátámasztására. Az alperes ráadásul olyan időszakra (összesen 473 napra) is visszaköveteli a díjat, amelyre nem is fizetett.
Az első- és a másodfokú ítélet
[21] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 305 459 367 forintot, ezen összegből 298 704 000 forint után 2020. szeptember 5. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értékével megegyező mértékű késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet, illetve a viszontkeresetet elutasította.
[22] Elsőként a felperes perbeli legitimációját vizsgálta, figyelembe véve a Ptk. 5:111. § (1), (2), (3) és 5:139. § (1) bekezdéseit. E szabályok alapján a zálogjogosult a Ptk. 5:139. §-a szerinti teljesítési utasítás által válik jogosulttá, hogy közvetlenül fellépjen az elzálogosított követelés kötelezettjével szemben, és azt akár saját maga is behajthassa. A követelés jogosultja azonban továbbra is a zálogkötelezett marad. A zálogjogosult a 2021. január 21-i iratban zálogjogára hivatkozva felhívta az alperesi jogelődöt a részére történő teljesítésre. Az alperesi jogelőd válaszát követően azonban úgy nyilatkozott, hogy egyelőre nem él a Ptk. 5:139. §-a által biztosított azon jogával, hogy az eredeti jogosult helyett érvényesítse a követelést. Ebből az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a követelés jogosultja a felperes, annak érvényesítésére jogosult, perbeli legitimációja fennáll.
[23] Az alperes érvénytelenségi kifogását illetően, ami a Ptk. 6:98. § (1) bekezdésén alapult, az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperesi jogelődnek nemcsak rendelkezésére állt minden szükséges eszköz az esetleges feltűnő értékaránytalanság előzetes felismerésére, de kifejezett törvényi kötelezettsége is volt ezek igénybevétele a közbeszerzés alapos előkészítése során. Ebből következően az alperes nem támadhatja meg a bérleti szerződést a Ptk. 6:98. §-a alapján, mert a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette, így az érvénytelenség megállapításának törvényi feltétele hiányzik.
[24] Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a bérleti szerződés érvényes. A Ptk. 6:331. § (1) bekezdése értelmében bérleti szerződés alapján a bérlő köteles a bérleti díj fizetésére, ez alól annyiban mentesülhet, amennyiben alapos a hibás teljesítés miatti kifogása. Ehhez kapcsolódóan rögzítette: bár az alperes állította a 2018. december 14-i megállapodást arról, hogy az alperesi jogelődnek 7 hibrid autóbusz bérleti díjával csökkent összegben áll fenn fizetési kötelezettsége, ilyen megállapodást nem bizonyított.
[25] Az alperes a beszámítást tartalmazó iratban hibás teljesítésre alapított igényt terjesztett elő, azonban e nyilatkozatát visszavonta, és érdemi védekezése részévé tette anyagi jogi kifogásként. Erre tekintettel a beszámításról nem kellett érdemi döntést hozni.
[26] Az alperes hibás teljesítésre alapított anyagi jogi kifogásával kapcsolatban az elsőfokú bíróság elsőként azt vizsgálta, pontosan mire kiterjedő szavatosságot vállalt a szerződésben a felperes. Az 1.3. pont értelmében a bérbeadó azt szavatolta, hogy az autóbuszok az átadás-átvételkor, a bérlet kezdő időpontjában alkalmasak a rendeltetésszerű használatra. Ez a rendelkezés lényegében a Ptk. 6:159. § (1) és 6:157. § (1) bekezdése szerinti kellékszavatosság általános szabályával egyezik. Az általános szabályhoz képest tartalmaz eltérést a bérleti szerződések esetében a Ptk. 6:332. § (1) bekezdése, mert a bérbeadó nemcsak a bérelt dolog átadásakor, hanem a használat egész tartama alatt felel azért, hogy a dolog szerződésszerű használatra alkalmas legyen. A szerződő felek a bérleti szerződésben eltértek ettől a rendelkezéstől, és lényegében a szerződésekre vonatkozó általános szabályokat tették a kötelmük tartalmává. A felperes az autóbuszok átadás-átvételkori állapotáért vállalt szavatosságot, ennek az állapotnak pedig része az is, hogy nem állhat fenn olyan rejtett hiba, ami az átadás-átvételkor még nem, később azonban a jármű rendeltetésszerű használatát gátoló hibajelenséghez vezet.
[27] Szakértő2 három járműrendszerben állapított meg hibákat: a levegőellátó, a kipufogó és a motorhűtő-rendszerben, mégpedig a kompresszor szimering hibáját, a kipufogó könyökcső és harmonikacső meghibásodásait, valamint a tágulási tartály repedését és törését. Ezen alkatrészek cseréje tekinthető a hiba szakszerű javításának, az ezzel felmerült költségek sorolhatók a rejtett hibák reális javítási költségei körébe. A rejtett hibák reális javítási költsége összesen, a 28 darab hibrid autóbusz tekintetében 21 272 138 forint.
[28] Az elsőfokú bíróság szerint a kiegészítés nyomán a szakvélemény aggálytalanná vált. A szakértő indokát adta annak, miért nem vehette figyelembe Szakértő1 pert megelőzően készített szakvéleményét, az alperes hivatkozásával szemben miért csak három járműalrendszer esetében állapított meg rejtett hibát. Utalt arra, hogy a hibák megléte, valamint az, hogy az elvégzett javítások ezekkel okozati összefüggésben álltak, az alperes bizonyítási érdeke, a bizonyítatlanság következményeit neki kell viselnie. Az ismételt meghibásodás okának feltáratlansága és bizonyítatlansága ugyancsak az alperes terhére esett.
[29] Az alperes a szakvélemény kiegészítését követően a szakértő további nyilatkoztatását vagy új szakértő kirendelését kérte, azonban lényegében csak megismételte a korábbi felvetéseit, amelyekre a szakértő a szakvélemény kiegészítésében megnyugtató választ adott. Az elsőfokú bíróság valamennyi releváns kérdés tekintetében elfogadta a szakvélemény megállapításait.
[30] A Ptk. 6:159. § (1), (2) és (4) bekezdése felhívását követően az elsőfokú ítélet rögzítette, hogy az alperes elsődlegesen árleszállítást, másodlagosan a javítási költség megtérítését kérte. A kellékszavatossági jogok rendszere kétlépcsős, az elsőbe a természetbeni reparáció, azaz a hiba kötelezett általi kijavítása, illetve a dolog kicserélése tartozik, míg a másodikba a hibás teljesítés pénzbeli orvoslását célzó igények, amelyeket az alperes érvényesített. Ez utóbbiak csak meghatározott feltételek esetén választhatók, így ha a kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta.
[31] Az elsőfokú bíróság a Kúria 1/2012. (VI. 21.) PK véleményének 3. pontja alapulvételével arra a következtetésre jutott, hogy a felperes vitatta a hibás teljesítés tényét, vitatta szavatossági kötelezettségét is, nemcsak a hibák alperesi jogelőd általi jelzésekor, hanem még a perben is, így nem volt akadálya annak, hogy az alperes a hibás teljesítés pénzbeli orvoslását célzó szavatossági igényt érvényesítsen.
[32] A felperes helytállóan utalt arra, hogy a kijavítás költsége nem azonos az árleszállítással. Ez azonban nem változtat azon, hogy az árleszállítás indokolt mértékének meghatározása során ez az egyik meghatározó szempont. A felperes által hivatkozott BH2017. 225. és BH1985. 394. számú döntés is alátámasztja, hogy az árleszállítás mértéke meghatározásának egyik fontos szempontja a hiba kijavításának költsége, azonban emellett – ezt növelve – más szempontoknak is jelentőségük lehet. Jelen ügyben azonban a BH2017. 225. számú döntésben felsorolt szempontok nem merültek fel. A szakértő azt is vizsgálta, hogy az autóbuszok használhatósága csökkent-e egy hasonló korú és paraméterű, de konstrukciós hibával nem érintett járműflottához viszonyítva. A szakértő szerint a BKV hibrid flottájának hasonló típusú (7900H) járműveivel összevetve nem mutatható ki a használhatóság csökkenése, sőt azt meghaladó értéket, 123%-ot kalkulált. Nem volt megállapítható a per tárgyát képező autóbuszok használhatóságának csökkenése, egyéb, az árleszállítás mértékét befolyásoló (esztétikai, élettartambeli stb.) tényező pedig nem volt, így az elsőfokú bíróság a reális javítási költségek összegével megegyező mértékben állapította meg az alkalmazandó árleszállítást.
[33] Nincs akadálya annak, hogy a jogosult az elvégzett, de általa még ki nem fizetett javítás költségeit érvényesítse szavatossági igényként, így nem volt jelentősége annak, hogy ténylegesen a bérlő vagy az albérlő fizette meg a javítási költségeket a szerviznek, ráadásul az utóbb bekövetkezett szervezeti jogutódlás folytán egy jogi személyben egyesült a bérlő és az albérlő.
[34] Az elsőfokú bíróság 21 272 138 forint erejéig találta alaposnak az alperes szavatossági kifogását. A szavatossági igény előterjesztésekor, 2020. szeptember 4-én a felperesnek 298 704 000 forint tőke- és 28 027 505 forint kamatkövetelése állt fenn, az elsőfokú bíróság ezt csökkentette a 21 272 138 forinttal, és a különbözet, valamint a tőkekövetelés után a Ptk. 6:155. § (1) bekezdése szerinti, az ezt követő időszakra szóló késedelmi kamat megfizetésére kötelezte az alperest.
[35] Az alperes a viszontkeresetét a szerződés 3.5. pontjára, valamint a Ptk. 6:336. § (2) bekezdésére alapította, minthogy álláspontja szerint az adott összegben jogalap nélkül fizette meg a bérleti díjat a felperes részére.
[36] Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a 3.5. pont kétségtelenül nem bérleti díj, hanem „szolgáltatási díj” megfizetésére vonatkozó kötelezettségről szól, ebből azonban nem következik, hogy a 3.4. pontban szereplő fizetési kötelezettségek jelentik a szolgáltatási díjat. A parkolási díjak vagy a közlekedési bírságok fel sem merülhetnek, ha a bérlő nem használhatja az autóbuszokat, így ezekre az esetekre nem vonatkozhat a 3.5. pontban rögzített kivétel. A 3.4. pontban szereplő fizetési kötelezettségek nem valamely bérbeadó által nyújtott szolgáltatás ellentételezését jelentik, hanem a bérbeadott járművek üzemeltetése kapcsán felmerülő költségeket, amelyeket a 3.4. pont értelmében a bérlő visel. A szolgáltatási díj tehát a 3.5. pontban a bérleti díjat jelenti. Az alperes nem volt köteles bérleti díjat fizetni, ha a bérbeadónak felróható okból nem használhatta az autóbuszokat.
[37] A felek a 3.5. pontban rögzítették a megállapodásukat a bérlő bérleti díjfizetési kötelezettségéről, ami nem feleltethető meg a Ptk. alperes által hivatkozott 6:336. § (2) bekezdésének. A bérlet tárgyát képező autóbuszoknak a bérlet kezdetekor, az átadás-átvételkor fennálló esetleges nem megfelelő állapota nem a bérlő, hanem a bérbeadó érdekkörében felmerült ok. A felek azonban a Ptk. 6:59. § (2) bekezdése által biztosított jogukkal élve, a bérlő hátrányára eltértek a Ptk. objektív szabályozásától, és kizárólag arra az esetre mentesítették a bérlőt a díjfizetési kötelezettsége alól, ha az az ok, amely miatt az autóbuszokat nem használhatta, a bérbeadónak felróható okból következett be.
[38] Önmagában az a körülmény, hogy a felperes hibás teljesítése miatt az alperesi jogelőd meghatározott időtartamban nem használhatott egyes autóbuszokat, nem mentesíti őt a bérleti díjfizetési kötelezettség alól. Ehhez annak bizonyítása is szükséges lett volna az alperes részéről, hogy mindez a felperesnek felróható okból következett be. Erről az elsőfokú bíróság tájékoztatta az alperest, aki a felróhatóság körében arra hivatkozott, hogy a felperes egy szakcég, elvárható tőle, hogy ismerje az autóbuszok állapotát, illetve tájékozódnia kellett volna a jármű szerviztörténetéről, továbbá tudnia kellett a bérleti szerződést megelőző gyártói visszahívásokról is. Attól kezdődően, hogy az alperesi jogelőd jelezte a konstrukciós hibákat a felperesnek, semmiképpen sem hivatkozhat a felróhatóság hiányára.
[39] A Ptk. 1:4. § (1) bekezdése szerinti értékelési körben a „konstrukciós hibákat” nyilvánvalóan nem a felperes okozta, hiszen nem gyártója az autóbuszoknak, e körben felróhatósága nem merülhet fel. A megelőző gyártói visszahívásoknak nincs jelentősége, hiszen az érintett hibák javítása éppen a visszahívás nyomán megtörtént. A járművek szerviztörténetére vonatkozó alperesi hivatkozás pusztán általánosság, nem derül ki belőle, hogy az alperes álláspontja szerint pontosan milyen szervizelőzmények melyik utóbb bekövetkezett hibával álltak összefüggésben, továbbá az alperesi jogelődnek ugyanúgy lehetősége lett volna a szervizelőzmények tanulmányozására mint a felperesnek.
[40] Szakérttő2 szakvéleménye meghatározta azt az időtartamot, ami a rejtett hibák reális javítási idejét jelenthetik (összesen 154 nap), azonban bérbeadói felróhatóság hiányában, a szerződés 3.5. pontja alapján az alperes nem mentesülhet a díjfizetési kötelezettsége alól. Az elsőfokú bíróság ezért utasította el a viszontkeresetet.
[41] Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
[42] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[43] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy az alperes jogelődje az elsőfokú eljárás tartama alatt, 2021. szeptember 30-án beolvadt a Cég3-ba, amely 2025. január 1-jén beolvadt az alperesbe. Az elsőfokú bíróság a jogutódlásokat 5. és 129. számú végzéseivel megállapította.
[44] A másodfokú bíróság kifejtette: a fellebbezésben megjelölt okokból az ítélet hatályon kívül helyezésének és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasításának nincs helye.
[45] Az elsőfokú ítéletnek a kellékszavatossági igényt 21 272 138 forint erejéig megalapozottnak minősítő megállapításait a fellebbezés nem érintette.
[46] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a feltárt tényeket helytállóan mérlegelte, a jogszabályok túlnyomó részben helytálló értelmezésével megfelelő jogi következtetésre jutott, a kifejtett indokaival nagyobbrészt egyetértett.
[47] A felperes kereshetőségi jogának fennállta körében a másodfokú bíróság megállapította, hogy a perben nem a jelzálogjoggal biztosított követelés megalapozottságáról, hanem elsősorban a bérleti szerződés alapján járó díj érvényesítésére jogosult személyéről, majd ez utóbbi igénynek az alaposságáról kellett dönteni. Az elsőfokú bíróság a felperes kereshetőségi jogának fennálltát a Ptk. 5:111. és 5:139. §-a szerinti teljesítési utasítás hiányára tekintettel találta megállapíthatónak, és helytállóan mondta ki, hogy teljesítési utasítás nélkül az elzálogosított követelés jogosultja továbbra is a zálogkötelezett felperes maradt.
[48] A másodfokú bíróság az ítélet indokolását kiegészítve kiemelte, hogy a zálogjogosult 2021. január 21-i felhívását maga az alperes jogelődje sem tekintette teljesítési utasításnak, mivel a 2021. február 10-i iratából kitűnően tisztázandó kérdésnek tartotta, hogy az érvényesített követelésnek ki a jogosultja, és kérte annak megválaszolását, hogy a zálogjogosult a Ptk. 5:139. §-a alapján átvette-e az elzálogosított követelés érvényesítésének a jogát a zálogkötelezettől. A zálogjogosult pedig a 2021. március 5-i válaszában kijelentette, hogy egyelőre nem él a Ptk. 5:139. §-a által biztosított azon jogával, hogy az eredeti jogosult helyett érvényesítse a követelést. A válaszban szintén szereplő az a felhívás, hogy az alperes jogelődje kizárólag a zálogjogosult kezéhez teljesítsen, az előző nyilatkozatával nyilvánvalóan ellentétben áll. Mindezekből következően világos és határozott teljesítési utasítás adása nem volt a zálogjogosult részéről.
[49] A másodfokú bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság az alperes feltűnő értékaránytalanság miatti érvénytelenségre történt hivatkozásával összefüggésben is helytálló következtetésre jutott, az alperes a bérleti szerződés megtámadására feltűnő értékaránytalanság címén nem jogosult, mert a jogelődje (az esetleges) feltűnő értékaránytalanságot felismerhette. Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor az alperes érvénytelenségi kifogásának nem adott helyt, és megállapította, hogy az érvényes bérleti szerződés alapján az alperes bérleti díj fizetésére köteles.
[50] Az elsőfokú bíróság az alperes kellékszavatossági kifogását – elsődlegesen a díjleszállítás, másodlagosan a kijavítási költség iránti igényt – a bérleti szerződés 1.3. pontjának az értelmezésével és a kiegészített igazságügyi szakértői vélemény megállapításai alapján, azokat elfogadva bírálta el. A bérleti szerződésnek a Ptk. 6:332. § (1) bekezdésében foglalt szabályozástól eltérő rendelkezése értelmében a felperes az autóbuszoknak az átadás-átvétel időpontjában való rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotáért vállalt szavatosságot, ezért a felelőssége kizárólag az ekkor meglévő, rejtett hibákért állhat fenn.
[51] Az alperes fellebbezésében a kiegészített szakértői véleményen alapuló megállapításait tartotta fenn visszautalva az ellenkérelmére. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a fellebbezésnek ez a része ilyen tartalommal a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 370. § (1) bekezdése szerinti felülbírálatra alkalmatlan. Az alperes a fellebbezésében nem adta elő, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének a szakértői véleménnyel kapcsolatos indokait mennyiben és milyen okból tartja megalapozatlannak, milyen okból volt jogszabálysértő a bizonyítás eredményének a Pp. 279. § (1) bekezdése szerinti mérlegelése. A fellebbezés indokainak kifejtése hiányában a Pp. 370. § (1) bekezdése szerinti felülbírálati jogkörében érdemben nem vizsgálhatta az elsőfokú bíróságnak a szakértői véleményt aggálytalannak elfogadó megállapításait. Nem volt lehetőség az elsőfokú bíróságnak a 21 272 138 forint díjleszállítást meghaladó kellékszavatossági kifogást megalapozatlannak minősítő indokolása felülbírálatára és az ítélet rendelkező részének megváltoztatására a kereset szerinti követelés összegének további csökkentésével.
[52] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan számolta el a kiegészített szakértői vélemény alapján megalapozottnak talált díjleszállítás összegét; az elszámolási mód alkalmazásának indokát azonban pontosította.
[53] A Ptk. 6:46. §-a a több tartozás esetére irányadó elszámolást akként szabályozza, hogy ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt – ha a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel – elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni. Az alperes díjleszállítás címén fennálló követelését elsődlegesen a felperes kamatkövetelésével szemben kellett elszámolni, amelynek az elsőfokú bíróság által alkalmazott elszámolási mód ténylegesen megfelelt. Így a keresetnek részben helyt adó ítéleti rendelkezés megváltoztatására az alperes alaposnak talált díjleszállítási igényének a kereseti követeléssel szembeni elszámolása tekintetében sem volt ok.
[54] A másodfokú bíróság megítélése szerint nem tévedett az elsőfokú bíróság a viszontkereset elbírálása során. Az elsőfokú bíróság ítéletének a kiegészített szakértői véleményt aggálytalannak elfogadó indokolását az alperes a fellebbezésében nem támadta, ezért a használatból kiesés tartamára jogalap nélkül megfizetett bérleti díj visszakövetelését tartalmazó viszontkereset eleve csak a szakértői véleményben megállapított időtartam, összesen 154 napra számított bérleti díj tekintetében lehet megalapozott. Az elsőfokú bíróság azért találta a viszontkeresetet teljes mértékben – a 154 napra eső bérleti díj tekintetében is – megalapozatlannak, mert a bérleti szerződés 3.5. és 3.11. pontjainak értelmezésével azt állapította meg, hogy a szerződő felek a bérleti díjfizetési kötelezettséget – a Ptk. 6:336. § (2) bekezdésének szabályozásától a Ptk. 6:59. § (2) bekezdésének megengedő szabályozása alapján eltérve – nem a bérlő érdekkörén kívül felmerült valamennyi okból bekövetkezett használhatatlanság esetére, hanem csak arra az esetre zárták ki, ha a bérelt autóbuszok kifejezetten a felperesnek felróható okból nem használhatók. A felek a (kógensnek nem minősülő) Ptk. 6:336. § (2) bekezdésében rögzített kockázattelepítési szabálytól eltértek, a bérleti díjfizetés alóli mentesülést a bérbeadó felróhatóságához kötötték.
[55] Az alperes állította ugyan, hogy az elsőfokú bíróság nem megfelelően értelmezte és alkalmazta a Ptk. 6:336. § (2) bekezdését és a bérleti szerződés 3.5. pontját, azonban a fellebbezése indokolást erre nézve sem tartalmazott. Nem jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróságnak ezeket a megállapításait milyen okból tartja jogszabálysértőnek. Erre tekintettel a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes e körben az elsőfokú ítéletet érdemben nem támadta, kizárólag arra hivatkozott, hogy a bérelt járművek használatból kiesése a felperesnek felróható okból következett be. A másodfokú bíróság azonban az elsőfokú bíróság által a felperes felróhatóságának vizsgálata körében kifejtettekkel maradéktalanul egyetértett.
[56] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a rejtett hiba fogalmából következően az csak a használat közben vagy egyébként hosszabb idő után derül ki, így a rejtett hibát a felperes attól függetlenül nem észlelhette, hogy milyen szakértelemmel rendelkezett az autóbuszok üzemeltetése, szervizigénye területén. Ugyancsak nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az alperes jogelődje a hibákat a használat ideje alatt, azok kiderülésekor a felperes felé jelezte-e, ugyanis ezek a hibajelzések a hibák rejtett volta miatt utóbb nem alapozhatják meg a felperes felróhatóságát a használatból kiesés miatt. A szakértői véleményben feltárt, rejtett hibának minősülő hibaokokat a felperes a teljesítésekor, az autóbuszok átadásakor nem ismerhette fel, ezért a bérleti szerződés 3.5. pontja alapján az alperes a használatból történt kiesés ideje alatt sem mentesülhet a bérleti díj megfizetése alól.
[57] Összegezve: az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül adott nagyobb részben helyt a keresetnek, és kötelezte az alperest 305 459 367 forint és ennek 2020. szeptember 5. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatainak a megfizetésére, és nem történt jogszabálysértés a viszontkereset elutasításával.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[58] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a a kereset elutasítását, a viszontkeresetének történő helyt adást, vagy amennyiben erre nincs lehetőség, az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat hozatalára.
[59] Megsértett jogszabályi rendelkezésként a Ptk. 5:111., 5:139., 6:46. §-át, a Pp. 279. § (1) és 370. § (1) bekezdését jelölte meg.
[60] Állítása szerint a másodfokú bíróság jogszabályba ütköző módon jutott arra a következtetésre, hogy a perben érvényesített teljes követelés jogosultja a felperes, akinek e körben a kereshetőségi joga fennáll. A Ptk. 5:111. § (1)-(2) bekezdése és a Ptk. 5:139. §-a megsértésével kapcsolatban kifejtette, hogy a jogerős ítélet [79] bekezdését nem tudja másképp értelmezni, mint hogy aszerint is a zálogjogosult 2021. január 21-i nyilatkozata teljesítési utasításnak minősült. Ehhez képest érthetetlennek és e megállapítással ellentétesnek találta a jogerős ítélet [78] és [80] bekezdéseit, amelyek szerint helytálló az az elsőfokú ítéleti megállapítás, hogy a zálogjogosult nem tett a Ptk. 5:111. és 5:139. §-a szerinti teljesítési utasítást.
[61] A zálogjogosult 2021. január 21-i iratának utolsó bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy „fent leírtakra hivatkozva a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 5:111. és 5:139. §-ai alapján kérjük, hogy az (felperes neve)-vel 2018. március 5-én kötött és 2018. április 27-én módosított, fent hivatkozott bérleti szerződésükből fakadó esetlegesen fennálló fizetési kötelezettségükből 224 144 552 forint összegnek a jelen levelünk mint teljesítési utasítás kézhezvételét követően … bankszámlára való megfizetéséről gondoskodni szíveskedjenek.” Ez álláspontja szerint azt jelenti, hogy a zálogjogosult a Ptk. előírásának megfelelő teljesítési utasítást adott részére, amelynek jogkövetkezménye, hogy a teljesítési utasítás kézhezvételét követően az abban foglaltaknak megfelelően csak a zálogjogosult részére teljesítheti a bérleti szerződés alapján fennálló bármely fizetési kötelezettségét a teljesítési utasításban megjelölt összeg erejéig.
[62] A teljesítési utasítás értékelése, megítélése, jogi minősítése nem a peres felek értelmezésén, véleményén, hanem kizárólag a zálogjogosult nyilatkozatán és annak a Ptk. 5:111. §-ában meghatározott kritériumoknak való megfelelésén alapulhat. Az alperes jogelődje a 2021. február 10-i iratából kitűnően tisztázandó kérdésnek tartotta, hogy az érvényesített követelésnek ki a jogosultja, illetve a 2021. március 16-i iratában tudomásul vette, hogy a zálogjogosult egyelőre nem kíván fellépni vele szemben a zálogjoggal érintett követelések vonatkozásában.
[63] Az alperes még az utolsó, 2021. április 17-i iratában is azt rögzítette, hogy mivel a bérleti szerződésből eredő követelést vitatta, így nem áll módjában a zálogjogosult teljesítési utasításának eleget tenni. Így iratellenes a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a zálogjogosult felhívását ő sem tekintette teljesítési utasításnak.
[64] A zálogjogosult 2021. március 5-i válaszirata rögzítette azt is, hogy az alperes jogelődje kizárólag a zálogjogosult kezéhez teljesítsen, amely a másodfokú bíróság álláspontja szerint a zálogjogosult előző nyilatkozatával nyilvánvalóan ellentétben áll. Álláspontja szerint a jogerős ítélet által hivatkozott iratból legfeljebb az a következtetés lenne levonható, hogy a zálogjogosult a teljesítési utasítását visszavonta. Kiemelte, hogy a zálogjogosult csupán arról nyilatkozik, hogy a peres felek között folyamatban lévő perekben nem kíván élni a perbeli fellépés jogával a követelések érvényesítése érdekében, ugyanakkor változatlanul igényt tart arra, hogy az alperes a zálogjoggal érintett követeléseket részére, „a kezeihez” fizesse meg.
[65] A teljesítési utasítás joghatása az, hogy a kötelezettnek a zálogjogosulthoz kell teljesítenie. A követelés érvényesítése érdekében a zálogjogosult válik jogosulttá fellépésre a kötelezettel szemben, míg az eredeti jogosultnak az a kötelezettsége, hogy ezen igényérvényesítéshez a szükséges okiratokat átadja, jognyilatkozatokat megtegye. Az ezzel ellentétes döntés önmagában megalapozza a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását a zálogjogosult teljesítési utasításában megjelölt 224 144 552 forint erejéig, minden más körülmény vizsgálata nélkül is.
[66] A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet tévesen, jogsértő módon találta a bérleti szerződés 3.5. és 3.11. pontjának értelmezésével az alperes viszontkeresetét megalapozatlannak arra hivatkozással, hogy a felek a bérlet tárgyának használhatatlansága esetén csak arra az időre járó bérleti díjfizetést zárták ki, amely időre a bérelt autóbuszok kifejezetten a felperesnek felróható okból nem használhatóak, és az a tény, hogy az alperes a használat során a rejtett hibák kiderülésekor a hibákat a felperesnek jelezte, nem alapozhatja meg a felperes felróhatóságát a használatból kiesés miatt.
[67] A szakértői vélemény a rejtett hibák fennállását meghatározott körben megállapította, és az ezzel összefüggésben felmerült javítási időtartamok tekintetében a járművek bérlő részére történő rendelkezésre nem állásának időtartamát 154 napban rögzítette, bár még ezen időtartam tekintetében sem találta jogosnak a viszontkeresettel érvényesített bérleti díj visszafizetési igényt.
[68] Érvelése szerint a másodfokú bíróság tévesen, jogszabálysértően jutott arra a következtetésre, hogy a hibák rejtett volta miatt azok javítása és ezáltal a járművek használatból való kiesése nem a felperesnek felróható okból történt. A jogerős ítélet szerint a járművek átadásának időpontjában maga a bérbeadó sem ismerhette fel a hibákat rejtett voltuk miatt. De ez nem magyarázza, hogy a rejtett hibák alperes általi feltárását és felperes felé történő jelzését követően a hibák megszüntetésének és ezáltal a járművek használata biztosításának elmaradását az ezen iratváltást követő szerződéses időszakra miért nem tekintette a jogerős ítélet felperesnek felróhatónak. A felperesnek legkésőbb az alperes jelzésekor, illetve annak visszautasításakor már tisztában kellett lennie azzal, hogy hibásan teljesített és azzal is, hogy a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik, valamint az alperesi jelzés alapján arról is tudomása kellett, hogy legyen, hogy ezen hibák a járművek használatát akadályozzák. Az, hogy ennek ellenére semmilyen intézkedést nem tett a hibák orvoslása, a használhatóságnak az ő felelősségi körébe tartozó okból bekövetkezett akadályainak megszüntetése iránt, ami egyértelműen megalapozza a felperes felróhatóságát a járművek használatból történő kiesése időtartamára.
[69] Állította, hogy a másodfokú bíróság jogellenesen alkalmazta a Ptk. 6:46. §-ában foglalt szabályozást a díjleszállítás jogcímén fennálló követelésének elszámolására.
[70] Az ítéleti rendelkezésekkel ellentétben a díjleszállítás mint szavatossági igény már elnevezéséből is adódóan a fizetendő díjat, a szerződéses ellenérték összegét szállítja le, nem pedig az az után esetlegesen felszámítható késedelmi kamatkövetelést, azaz a hibás teljesítés ezen jogkövetkezményének érvényesítése esetén úgy kell tekinteni a szerződést, mint ha az eleve a csökkentett ellenértékkel jött volna létre a csökkent értékű áru vagy szolgáltatás vonatkozásában (BH2017. 225.).
[71] Az áru/szolgáltatás ellenértékének megfizetésére irányuló perben szavatossági kifogásként vagy beszámításként történő érvényesítése minden esetben a tőkekövetelésként követelt ellenértéket csökkenti, nem pedig annak utóbb felmerülő késedelmi kamatait.
[72] Addig, amíg az elsőfokú ítélet tévesen ugyan, de az alperes – utóbb visszavont – beszámítást tartalmazó iratára alapította az elszámolást, érthető volt, még ha nem is jogszerű, hogy az ítélet miért a beszámítást tartalmazó irat előterjesztésének időpontját, 2020. szeptember 4. napját rendelte a kamatszámítás szempontjából releváns időpontnak. A beszámítást tartalmazó irat visszavonását, a kellékszavatossági igény díjleszállításként történő érvényesítését, valamint a jogerős ítélet által az elszámolás jogszabályi alapjaként a Ptk. 6:46. §-ában meghatározott elszámolási mód megjelölését követően azonban már semmi sem magyarázza a kamatszámítás szempontjából releváns időpontként 2020. szeptember 4. napjának fenntartását.
[73] A felülvizsgálati kérelem szerint a Ptk. 6:159. § (2) bekezdés b) pontjában szabályozott, az ellenszolgáltatás arányos leszállítására vonatkozó igénynek a teljes ellenszolgáltatásnak az igényérvényesítés módjától, időtartamától, eljárási cselekményektől függően eltérő időtartamra felszámolt kamataival szembeni önkényes elszámolása sérti a szavatossági igényt érvényesítő jogait, és nem alkalmas a kellékszavatossági igény deklarált céljának, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségének biztosítására. Az árleszállításnak a szolgáltatásért fizetendő ellenértéket és nem az az után esetlegesen felszámítható járulékokat, kamatokat kell csökkentenie, mivel az már az ellenszolgáltatásra vonatkozó igény (ár) esedékességével egyidejűleg esedékessé válik.
[74] Rámutatott, hogy a másodfokú bíróság tévesen állapította meg a Pp. 279. § (1) és 370. § (1) bekezdésére hivatkozással, hogy felülvizsgálati jogkörében nem vizsgálhatta érdemben az elsőfokú bíróságnak a szakvéleményt aggálytalannak elfogadó megállapításait. A jogerős ítélet maga is elismeri, hogy a bizonyítás eredménye, így a szakvélemény aggályosságának megítélése is a Pp. 279. § (1) bekezdése szerinti bírói mérlegelésen alapszik. E körben a bíróság mérlegelte a szakvélemény aggályosságával kapcsolatban felhozott alperesi érveket is, és azokat nem találta megalapozottnak. Az alperes fellebbezése ennek a mérlegelésnek az eredményét vitatta.
[75] A fellebbezésében csak a szakvélemény aggályosságával kapcsolatos korábbi érveit tudta volna megismételni, más módon vitatni az elsőfokú bíróság döntését e körben nem volt lehetséges. Ugyanakkor a perbeli jogérvényesítést indokolatlanul akadályozza annak megkövetelése, hogy a korábban már előadott és álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által tévesen mérlegelt aggályossági indokokat ismételten tételesen adja elő a fellebbezésében, és ne csupán visszautaljon az azt tartalmazó, részletesen kifejtő korábbi beadványára.
[76] A felperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[85] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint kisebb részben alapos.
[86] A Pp. 406. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással lehet kérni. A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következik, hogy a Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél által megjelölt, tartalmában is kifejtett anyagi és eljárásjogi jogszabálysértéseket vizsgálhatja. A felülbírálat tartalmi és perjogi kereteit a felülvizsgálati kérelem határozza meg [Pp. 413. § (1) bekezdés b), c) pont].
[87] A Kúria rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelem nem érintette a bérleti szerződés feltűnő értékaránytalanság miatti érvénytelenségére alapozott alperesi kifogás elutasítását, ezért e kérdés tárgyában az első- és másodfokú bíróság ítéleti indokolásának részletes ismertetését mellőzte.
[88] A Kúria a felülvizsgálati kérelem négy felvetését illetően azok sorrendjében fejti ki az álláspontját.
[89] I. Az alperes a felperes kereshetőségi jogának hiányát a zálogjogosultat megillető igényre alapozta és arra, hogy a zálogjogosult teljesítési utasítása miatt a felperes saját javára a követelést nem érvényesítheti. Állította, hogy az eljárt bíróságok helytelenül értelmezték a teljesítési utasítást tartalmazó zálogjogosulti nyilatkozatot. A teljesítési utasítás mikénti értelmezését az eljárt bíróságok részletesen megindokolták. Az alperes ezzel szembeni értelmezése egyrészt a Ptk. 6:8. §-a megsértettként való megjelölése hiányában, másrészt a zálogjogosult határozott nyilatkozata hiányában, nem alkalmas a jogerős ítéleti álláspont felülértékelésére. A megsértett jogszabályi rendelkezés megjelölésének hiánya eleve megalapozatlanná teszi a felülvizsgálati kérelem ezen pontját {Ld. [90] bekezdés}. A Ptk. 6:8. § (1) bekezdése értelmében a jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A nyilatkozó feltehető akaratának tehát a teljesítési utasítás tekintetében jelentősége volt, mint ahogy annak is, hogy azt az alperes hogyan értette, illetve érthette. A zálogjogosult 2021. március 5-i nyilatkozata ugyan tartalmazott ellentmondást, az azonban egyértelműen szerepel ebben, hogy a zálogjogosult egyelőre nem él a Ptk. 5.139. §-a által biztosított azon jogával, hogy az eredeti jogosult helyett érvényesítse a követelést. Ezt a nyilatkozatot az első- és másodfokú bíróság helyesen értelmezte. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az alperes 2024. november 18. napjáig, azaz az elsőfokú ítélet meghozataláig más a zálogjogosulttól származó, teljesítési utasításnak minősíthető nyilatkozatra nem tudott hivatkozni. Ezért a felperes kereshetőségi jogának a hiánya nem állapítható meg.
[90] II. A viszontkereset elutasítását az alperes amiatt sérelmezte, mert a bérleti szerződés 3.5. és 3.11. pontja téves értelmezésével jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az autóbuszok használatból kiesése körében a felperest nem terheli felróhatóság. Az alperes ez esetben sem jelölte meg megsértett adekvát jogszabályi rendelkezésként a Ptk. 6:86. §-át, illetve a felróhatóság általános szabályát, a Ptk. 1:4. §-át. Ez a körülmény tartalmilag hiányossá teszi a felülvizsgálati kérelem ezen részét {Ld. [90], [93] bekezdés}. Ezzel együtt is utal a Kúria a bérleti szerződés 3.7. pontjára, amely szerint az autóbuszok használata során keletkezhetnek olyan rendkívüli, kiemelkedő magas javítási, helyreállítási költségek, amelyek nem tartoznak a szokásos karbantartási, javítási események körébe (például fődarabok felújítási igénye, fődarab csere, nagy értékű „kis-fődarabok”, részegységek cseréje, javítása, karambolos sérülések helyreállítása). Ilyenkor a felek megvizsgálják a költségráfordítás indokoltságát, gazdaságosságát, és együtt döntenek a javításról, annak módjáról, a költségek viseléséről (annak megosztásáról). Ez a szerződési kikötés annyit jelent, hogy az egyes javítási igények felmerültekor a feleknek egyeztetniük kellett volna, és együtt dönteni a javítás módjáról, a költségek viseléséről. Ilyen közös egyeztetés és annak eredménye nem képezte a tényállás részét. Az alperes felülvizsgálati kérelmében maga sem hivatkozott arra, hogy ő e szerződési rendelkezés szerint járt el, a közös döntés a felperes hibájából maradt el.
[91] III. A Kúria a felperes bérleti díjigénye és az alperes megalapozott javítási költségigénye (mint díjleszállítás) egymással szembeni elszámolása tárgyában egyetértett a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal. A Ptk. 6:46. §-a szerint, ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt – ha a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel – elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni. Egyrészt a perbeli esetben nem lehet szó „fizetett” összegről, hiszen a per tárgya éppen az, hogy a felek kölcsönösen nem teljesítettek egymás felé. Az első- és másodfokú bíróság által alkalmazott elszámolás a felperes bérleti díjkövetelését illetően figyelembe vette a 2020. szeptember 4. napjáig számított kamatokat, de nem vette figyelembe a meg nem fizetett díjleszállítás után számítható kamatokat, amit az alperes érvényesített. Ez így a felperes javára egyoldalú előnyhöz vezetett. Díjleszállítás esetén késedelmi kamat is csak a leszállított díj összege után számítható. A díjleszállítás a tőkekövetelés összegét csökkenti. Ezért nem lehetséges a leszállított összegnek a teljes követelés érvényesített költségében és kamatában való elszámolása. A Kúria ennek megfelelően az elszámolást akként teljesítette, hogy a felperest megillető, általa érvényesített 298 704 000 forintból helyezte levonásba a szakértői vélemény szerint az alperest megillető 21 272 138 forintot, és az így kapott 277 431 862 forint, valamint ennek az egyes számlák esedékessége alapján megállapított középarányos időponttól számított késedelmi kamata erejéig marasztalta az alperest.
[92] IV. Az alperes sérelmezte a szakértői vélemény aggálytalanként való értékelését.
[93] A Kúria Pfv.20.797/2016/11. számú precedens ítéletében (megjelent: BH2017. 232.) kimondta, hogy. a felülvizsgálati eljárás tárgya: a jogerős ítélet, amely csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és a másodfokú eljárásnak is tárgya volt; A felülvizsgálati kérelemben az azt előterjesztő félnek kötelező tartalmi elemként meg kell jelölnie a jogerős ítélet meghozatalakor elkövetett jogszabálysértést és a megsértett jogszabályhelyeket, valamint ki kell fejtenie, hogy a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[94] A Kúria Gfv.30.362/2024/7. számú közzétett ítéletében kifejtette, hogy a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslat, a felülvizsgálati eljárás nem folytatása a jogerősen lezárt pernek. Tárgya a jogerős ítélet [Pp. 406. § (1) bekezdés], ebből következően a felülvizsgálati kérelemnek a jogerős ítéletben kifejtettekkel szemben kell érvelést tartalmaznia, mégpedig a Pp. 413. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott tartalommal ([30] bekezdés). A Pp. 413. § (1) bekezdés b) pontja szerint a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett tartalmaznia kell a jogszabálysértés pontos megnevezésével, a jogszabályhely megjelölésével azt az eljárásjogi, illetve anyagi jogi jogszabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, valamint annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja {[31] bekezdés}. A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabály megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt konkrétan megjelöli a megsértett jogszabályhelyet, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre hivatkozása indokát ismerteti {[32] bekezdés}. Nem vezethet eredményre az a felülvizsgálati kérelem, amely jogi érveit nem ütközteti a jogerős ítélet indokolásával [Kúria Pfv.20.844/2019/4. (BH2020. 331.)]. A felülvizsgálati kérelemben ezért az azt előterjesztő félnek az álláspontja szerint a másodfokú bíróság által a jogerős ítélet meghozatalakor elkövetett jogszabálysértéseket kell megjelölnie [Kúria Pfv.20.797/2016/11. (BH2017. 232.)]. Emellett a felülvizsgálati kérelemben nem elegendő a korábbi nyilatkozatokra történő utalás [Kúria Pfv.20.301/2015/6. (BH2015. 307.)]. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet tekintetében előadott hivatkozások és indokok vizsgálhatók [Kúria Gfv.30.523/2017/6. (BH2018. 113.)].
[95] Mindezek tükrében a szakértői vélemény aggályosságával kapcsolatban az alperesnek elő kellett volna adnia az álláspontját szöveges körülírással, mégpedig a jogerős ítéletben írt indokolásra reflektálva. Nem elegendő a szakértői véleményre tett korábbi észrevételeire utalni. A szakértői véleménnyel kapcsolatos felülvizsgálati kérelem részben ezen okból, részben pedig a Pp. 316. §-ának megsértettként való megjelölése hiányában nem alapos.
[96] A Kúria rögzíti, hogy a megváltoztató rendelkezése ténylegesen a pernyertesség-pervesztesség arányán nem, csak az elszámolás módján változtatott, ezért az elsőfokú bíróság által alkalmazott perköltségszámítást nem érintette és a jogerős ítélettel egyezően határozta meg a fellebbezési eljárási költséget is [Pp. 81. §, 83. § (2) bekezdés, 364. §].
[97] A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatása a Pp. 424. § (3) bekezdésén alapul.
(Kúria Gfv.VI.30.206/2025/5.)