A 2017. évi LXXVIII. törvény (Ügyvédi tv.) 180. § (2) bekezdése szerinti értesítés kiadása vagy az arra irányuló indítvány megtagadása vonatkozásában nem kell határozati formában megjelenő döntést (végzést) hozni, ez a határozati formát nem igénylő bírói intézkedések körébe tartozik [Be. 449. § (1) bek.]. Az Ügyvédi tv. megfogalmazásából adódóan a bíróság mérlegelését igényli az eljáró bíróság kedvező megítélése, ekként az értesítés kiadása nem kényszeríthető ki. A határozati formát nem igénylő bírói intézkedéssel szemben nincs helye fellebbezésnek [Be. 580. § (1) bek. e) pont].
[1] A törvényszék a 2023. január 18. napján tartott tárgyaláson meghozott végzésével elutasította a XII. r. terhelt ügyvédi tevékenysége folytatásához hozzájáruló értesítés kiadására irányuló ismételt indítványát. A törvényszék végzése tartalmazza, hogy azzal szemben a – tárgyaláson jelen nem lévő – XII. r. terhelt a kézhezvételtől számított 8 napon belül fellebbezést jelenthet be.
[2] A XII. r. terhelt jelen lévő védője a tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy a jogorvoslat tekintetében egyeztet, és három nap gondolkodási időt kért.
[3] A XII. r. terhelt védője 2023. január 23. napján fellebbezést nyújtott be a végzéssel szemben.
[4] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2023. március 10. napján meghozott végzésével a védő fellebbezését elutasította.
[5] Indokai szerint a fellebbezés elkésett, mert a Be. 582. § (2) bekezdése alapján a nem ügydöntő határozat ellen a kihirdetéskor nyomban be kell jelenteni az esetleges jogorvoslatot, a 8 napos fellebbezési határidő kizárólag a kézbesítés útján közölt bírósági határozatokra vonatkozik. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a tárgyaláson jelen lévő védő 3 napi határidőt kérő nyilatkozatát, illetve az utóbb benyújtott fellebbezést joghatályosnak tekintette.
[6] A végzéssel szemben a XII. r. terhelt és védője jelentett be fellebbezést.
[7] A XII. r. terhelt védője a fellebbezésében kifejtette, hogy a kérelem elutasítása során a törvényszék nem határozta meg azt, hogy a határozat ügydöntő vagy nem ügydöntő végzés. A Be. nem határozza meg azt, hogy mi minősül ügydöntő és nem ügydöntő végzésnek, ezért azt az eljáró bíróság jogosult eldönteni.
[8] Jelen ügyben az elsőfokú bíróság a XII. r. terhelt jelen lévő védője számára biztosította a 3 nap gondolkodási időt, amely alatt a fellebbezést benyújtotta, így azt joghatályosnak kell tekinteni. Amennyiben a törvényszék tévedett, és nem megfelelően tájékoztatta a tárgyaláson jelen lévő védőt a jogorvoslati szabályokról, ez nem eshet a XII. r. terhelt és védőjének terhére. Ekként a benyújtott fellebbezést az ítélőtáblának érdemben el kellett volna bírálnia.
[9] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot, valamint a törvényszék végzését változtassa meg, és a XII. r. terhelt és védője által előterjesztett kérelemnek adjon helyt.
[10] A XII. r. terhelt a védője fellebbezésében írtakkal egyetértett.
[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában az ítélőtábla indokait és jogi álláspontját osztotta, a fellebbezéseket alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozat helybenhagyását indítványozta.
[12] Előadta: téves az a védői álláspont, amely szerint az eljáró bíróság jogosult meghatározni, hogy mely végzés tekintendő ügydöntőnek, és melyik nem. Ezzel szemben a Be. meghatározza azt, hogy melyek az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatai, ennek tükrében pedig a terhelt ügyvédi tevékenységének folytatásához hozzájáruló értesítés kiadására vonatkozó indítvány tárgyában hozott határozat nem ügydöntő végzés.
[13] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által tévesen joghatályosnak tartott fellebbezés nem teremt felülbírálati kötelezettséget. A jelen felülbírálat tárgya kizárólag a védői fellebbezés elkésettségének megítélése, a XII. r. terhelt és védője által előterjesztett indítvány érdemében való döntésre, annak teljesítésére nincsen törvényes lehetőség.
[14] A rendelkezésre álló iratok alapján a Kúria megállapította, hogy a törvényszék végzésével szemben nemcsak a XII. r. terhelt védője, hanem a XII. r. terhelt is fellebbezést jelentett be. A XII. r. terhelti fellebbezést külön elbírálva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2023. április 11. napján meghozott és aznap végleges végzésével a törvényszék végzését helybenhagyta.
[15] A XII. r. terhelt és védője által bejelentett fellebbezés nem alapos.
[16] A Kúria mindenekelőtt előrebocsátja a következőket.
[17] A jogorvoslati, felülbírálati és a döntési jogkör összefügg. A jogorvoslat terjedelmének korlátozottsága kihat a felülbírálat terjedelmére, és maga után vonja a döntési jogkör meghatározottságát. Ugyanakkor a döntési jogkör fogalmilag nem lehetséges felülbírálati jogkör nélkül.
[18] Nyilvánvaló, hogy jelen jogorvoslati eljárás tárgyát kizárólag az ítélőtábla másodfokú eljárásban elsőfokú jogkörben hozott, a védő fellebbezését elkésettség okán elutasító rendelkezése képezi. Ekként nincs lehetőség a törvényszék végzésben írt rendelkezés vitatására, és értelemszerűen e döntés felülbírálatára sem.
[19] Törvényesen járt el az ítélőtábla, amikor a Be. 588. § (1) bekezdése alapján mint elkésettet utasította el a XII. r. terhelt védőjének fellebbezését.
[20] Az ítélőtábla helyesen hivatkozott arra, hogy a Be. 582. § (2) bekezdése szerint, ha az elsőfokú bíróság a nem ügydöntő végzést kihirdetés útján közli, a fellebbezést a végzés kihirdetésekor nyomban kell bejelenteni, arra három napot nem lehet fenntartani.
[21] A Kúria a védő érveivel szemben rámutat arra, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a tévesen biztosított fellebbezési jog – ha azzal élnek is – nem nyitja meg a lehetőséget a fellebbviteli eljárásra, ilyen esetben – miként jelen ügyben – a fellebbezés elutasításának van helye (BH 2011.276.II.).
[22] Megjegyzi azonban a következőket.
[23] Helytállóan hivatkozott a Legfőbb Ügyészség arra, hogy egy bírósági határozat ügydöntő jellegének megítélése nem az eljáró bíróság döntésének függvénye, hanem törvényileg meghatározott.
[24] A Be. 449. § (1) bekezdése szerint a bíróság az eljárása során
a) ügydöntő határozattal,
b) nem ügydöntő végzéssel vagy
c) határozati formát nem igénylő bírói intézkedéssel
dönt.
[25] A Be. 449. § (2) bekezdése alapján az ügydöntő határozat ítélet vagy ügydöntő végzés.
[26] A Be. 456. § (1) bekezdés első mondata szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata végleges, mindenkire kötelező döntést tartalmaz a vádról, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségéről, a büntetőjogi következményekről vagy ezek hiányáról. Ilyen a bűnösséget megállapító és a felmentő ítélet, valamint az eljárást megszüntető végzés (Be. 564–569. §).
[27] Az ügyvédi tevékenység folytatásához hozzájáruló, az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ügyvédi tv.) 180. § (2) bekezdése szerinti értesítés kiadására vonatkozó indítvány tárgyában hozott határozat ilyen döntést nyilvánvalóan nem tartalmaz, ezért értelemszerűen nem ügydöntő.
[28] A Kúria rámutat a következőkre.
[29] A Be. idézett rendelkezéseiből következően a bíróság döntései közül legnagyobb számban a nem ügydöntő végzések fordulnak elő. Ezek kimerítő felsorolása nem lehetséges, így a Be. 449. (3) bekezdése egyes nem ügydöntő végzéseket példálózó jelleggel felsorol.
[30] A nem ügydöntő végzések egyik speciális fajtája a pervezető végzés, amelyről a Be. 449. § (4) bekezdése rendelkezik. Eszerint pervezető végzés az ügy bíróságra érkezését követően az ügy menetét megállapító, az eljárási cselekmény előkészítésére irányuló vagy elvégzése érdekében hozott nem ügydöntő végzés. E törvényhely – szintén példálózó jelleggel – egyes pervezető végzéseket külön is nevesít.
[31] Kétségtelen, hogy a Be. 579. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú bírósághoz, ha azt e törvény nem zárja ki. Ugyanakkor a Be. 580. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a pervezető végzéssel szemben fellebbezésnek nincs helye.
[32] Jelen ügyben kérdés, hogy az elsőfokú bíróság helyesen döntött-e akként, hogy a XII. r. terhelt és védőjének indítványát végzéssel utasította el, és ellene jogorvoslati jogot biztosított.
[33] Kétségtelen, hogy az ügyvédi tevékenység folytatásához hozzájáruló értesítés kiadása tárgyában hozott határozat nem ügydöntő határozat.
[34] Az Ügyvédi tv. 180. § (2) bekezdése szerint, ha a büntetőügyben eljáró bíróság megállapítja, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlásának felfüggesztéséből fakadó egyéni érdeksérelem jelentősen meghaladja az ügyfelek jogainak, jogos érdekeinek vagy az ügyvédségbe vetett közbizalomnak az ügyvédi tevékenység folytatása esetén várható sérelmét vagy veszélyeztetését, erről a területi kamara elnökét tájékoztatja. A területi kamara elnöke az értesítés alapján a felfüggesztő végzést visszavonja, és a határozat visszavonásáról az értesítést küldő bíróságot tájékoztatja.
[35] E törvényi rendelkezés tájékoztatási lehetőséget biztosít az eljáró bíróság számára a területi ügyvédi kamara elnöke felé abban az esetben, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlásának felfüggesztését a továbbiakban szükségtelennek tartja.
[36] Ennek megítélése nyilvánvalóan minden esetben az ügy állásától függ, az eljárás adatai alapján lehetséges. Az Ügyvédi tv. megfogalmazásából adódóan a bíróság mérlegelését igényli, amely azonban semmiképpen nem jelent prejudikációt, azaz a bűnösség kérdésében történő előzetes állásfoglalást.
[37] Kiemelendő ugyanakkor, hogy az eljáró bíróság kedvező megítélése, ekként az értesítés kiadása nem kényszeríthető ki. Ellenkező esetben az eljáró bíróság olyan helyzetbe kerülne, hogy a rendelkezésre álló tények, adatok alapján, a bizonyítékok mérlegelésével számot kellene adnia arról, hogy miért alakult ki benne az a meggyőződés, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlásának felfüggesztéséből fakadó egyéni érdeksérelem jelentősen meghaladja az ügyfelek jogainak, jogos érdekeinek vagy az ügyvédségbe vetett közbizalomnak az ügyvédi tevékenység folytatása esetén várható sérelmét vagy veszélyeztetését.
[38] Ez egyben azt is jelenti, hogy az értesítés kiadása vagy az arra irányuló indítvány megtagadása vonatkozásában nem kell határozati formában megjelenő döntést (végzést) hozni, másképpen szólva ez a határozati formát nem igénylő bírói intézkedések körébe tartozik [Be. 449. § (1) bek.].
[39] A Be. 580. § (1) bekezdés e) pont egyértelmű rendelkezése, hogy a határozati formát nem igénylő bírói intézkedéssel szemben nincs helye fellebbezésnek.
[40] Jelen ügyben tévedett tehát a törvényszék, amikor a XII. r. terhelt és védőjének indítványáról végzést hozott, de abban is, hogy azt – a pervezető végzések körébe nem tartozó – nem ügydöntő végzésnek tekintette, és vele szemben jogorvoslati jogosultságot biztosított. A korábban kifejtettek szerint tévesen választotta meg a jogorvoslat bejelentésének határidejére alkalmazandó szabályokat is, ez azonban érdemi felülbírálathoz nem vezethetett.
[41] Miután az elsőfokú bíróság elmulasztotta elutasítani a XII. r. terhelt védőjének törvényben kizárt fellebbezését, helytállóan járt el az ítélőtábla, amikor azt a Be. 597. § (1) bekezdése alapján elutasította.
(Kúria Bpkf.III.476/2023/2.)