I. Sem a közúti veszélyeztetés bűntette, sem annak kísérlete nem valósul meg, ha a terhelt közlekedési szabályszegései nem voltak alkalmasak mások testi épségének veszélyeztetésére [Btk. 234. § (1) bek.; KRESZ 3. § (1) bek. c) pont].
II. A járművezetéstől eltiltás a Btk. 55. § (1) bekezdés a) pontja alapján kiszabható nem a Btk. XXII. Fejezetében szabályozott bűncselekmény miatt is, ha a bűncselekmény elkövetési magatartása magában foglalja a közlekedési szabályok megszegését is [Btk. 55. § (1) bek. a) pont].
[1] A járásbíróság ítéletével a terheltet hivatalos személy elleni erőszak bűntette [Btk. 310. § (1) bek. a) pont] és közúti veszélyeztetés bűntette [Btk. 234. § (1) bek.] miatt mint többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül 5 év, fegyházban végrehajtani rendelt szabadságvesztésre, 4 év közúti járművezetéstől eltiltásra és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztésből nem bocsátható feltételes szabadságra.
[2] A terhelt és a védő fellebbezései folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a közúti veszélyeztetés bűntettét kísérletként elkövetettnek minősítette. A szabadságvesztés tartamát 3 év 8 hónapra enyhítette, egyebekben pedig a járásbíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt a város lakott területén belül közlekedett nagy sebességgel az általa vezetett személygépkocsival, borult időben, éjszakai látási viszonyok között, közvilágítással, útburkolati jellel ellátott, töredezett, egyenetlen, száraz aszfalt úttesten.
[4] Ugyanebben az időpontban közlekedett más irányban a párhuzamos közlekedésre alkalmas úttesten a menetiránya szerinti külső forgalmi sávban, igen alacsony sebességgel az 1. számú rendőr őrmester által vezetett, rendőri jelleggel ellátott szolgálati gépjármű, melynek jobb első ülésén tartózkodott 2. számú rendőr.
[5] A terhelt észlelte a közlekedő rendőrségi szolgálati gépkocsit, ezért személygépkocsiját jobbra kormányozva, az útját más úton folytatta tovább, majd személygépkocsijával az út menetiránya szerinti baloldalán egy kerékpártárolónál megállt, a gépkocsija világító berendezését lekapcsolta, és a vezetőülésben lehajolt, elbújva a műszerfal mögött.
[6] 1. számú rendőr észlelte a terhelt által vezetett, nagy sebességgel közlekedő személygépkocsit, valamint észlelte azt is, hogy a terhelt által vezetett személygépkocsi elkanyarodik, ezért intézkedés alá kívánta vonni, így a járőrautó sebességét növelte, azonban azt tapasztalta, hogy a kereszteződésnél a terhelt által vezetett gépkocsi nem fordult rá az útra. Az utcába betekintve észlelte, hogy a terhelt személygépkocsijával leparkolt. Ekkor a járőrautót arra kormányozta és a szolgálati gépkocsi országúti fényszóróját felkapcsolta és megközelítette a terhelt gépkocsiját.
[7] A terhelt észlelte a gépkocsija felé közeledő rendőrségi járművet, a vezetőülésben felült, és a személygépkocsijának lámpáját felkapcsolva, a gépkocsiját hátramenetbe kapcsolta, és intenzíven tolatni kezdett. A terheltet ekkor már követte az 1. számú rendőr által vezetett szolgálati gépkocsi.
[8] A terhelt azért, hogy a rendőri intézkedés alól kivonja magát, a tolatás során meg kívánt fordulni, így a gépkocsiját hátramenetben jobbra kormányozta és személygépkocsija kerekeivel az útpadkára felhajtva megállt.
[9] Ugyanakkor 1. számú rendőr az általa vezetett szolgálati gépkocsival 50 centiméterrel a terhelt által vezetett személygépkocsi elé állt, annak érdekében, hogy a terhelt ne tudja magát kivonni a rendőri intézkedés alól.
[10] A terhelt azonban személygépkocsiját egyes sebességi fokozatba tette, hogy a gépkocsit balra kormányozva megkíséreljen elhajtani, és igen alacsony, 2-3 kilométer/óra sebességgel nekihajtott a rendőrségi szolgálati gépjármű bal első részének. Ezt követően a terhelt ismételten gázt adott a személygépkocsijának és újból nekiütközött a személygépkocsija bal első sarokrészével a rendőrségi szolgálati gépjármű bal eső sarokrészének. A terhelt ezután ismételten gázt adott és harmadszor is nekiütközött a rendőrségi szolgálati gépjárműnek. Miután a terhelt harmadszorra is nekiütközött a rendőrségi szolgálati gépjárműnek, 1. számú rendőr kiszállt abból, és a terhelt gépkocsijának jobb első ajtaját kinyitva bejutott a terhelt által vezetett személygépkocsiba és felszólította a terheltet cselekménye abbahagyására, majd megragadta a terheltet és a jobb első ajtón keresztül a gépkocsiból kihúzta.
[11] Ugyanekkor szállt ki 2. számú rendőr a szolgálati gépkocsi jobb első ajtaján és 1. számú rendőr segítségére sietett. 1. számú rendőr ekkor a terheltet megkísérelte a földre vinni, azonban a terhelt felállt és megkísérelt elfutni. Ezt követően 1. számú és 2. számú rendőr, valamint az időközben a helyszínre érkezett járőrök a terheltet a földre vitték és megbilincselték.
[12] A terhelt cselekményével a vele szemben jogszerű eljárásban intézkedni szándékozó 1. számú és 2. számú rendőr sértettet erőszakkal akadályozta, azonban közlekedési szabályszegéseivel még nem idézett elő közvetlen veszélyhelyzetet.
[13] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a felülvizsgálatra alapul szolgáló törvényi ok megjelölése nélkül.
[14] Indítványában kifejtette, hogy sem a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét, illetve a marasztalás tárgyát képező egyetlen bűncselekményt sem követte el. Utalt rá, hogy a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazása miatt büntetőeljárás indult a vele szemben intézkedő rendőrök ellen, amelyhez képest úgy vélte, hogy az ellene indult eljárás a rendőrség bosszúja. Hivatkozott rá, hogy magatartása nem volt és nem is lett volna alkalmas a rendőrök bántalmazására.
[15] Indítványozta ezért a felülvizsgálati eljárás lefolytatását.
[16] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt indítványát részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[17] A Be. 650. § (2) bekezdésében és a 659. § (1) bekezdésében írt szabályokra való utalással törvényben kizártnak ítélte a terheltnek az irányadó tényállásban foglaltakkal ellentétes tényállításait, amelyek lényege szerint valójában ő volt a rendőrök által bántalmazott személy.
[18] Az irányadó tényállás alapulvételével pedig levonhatónak tartotta a következtetést, hogy a terhelt tudomással bírt róla, miszerint a Btk. 459. § (1) bekezdés 11. k) pontja alapján hivatalos személynek minősülő rendőrök kívánnak intézkedni vele szemben, hiszen éppen ezt kikerülendő hajtott be a mellékutcába és búj el a műszerfal mögött. A BH 1995.330. és BH 2023.121. számon közzétett eseti döntések elvi tartalmának felhívásával kifejtette, hogy a terhelt nem csupán passzív ellenállást tanúsított, de a dologról személyre áttevődő erőszakot alkalmazva állt ellen az intézkedésnek, hiszen az ütközés révén a szolgálati gépkocsira gyakorolt erőhatás szükségképpen áttevődött a szolgálati járműben ülő rendőrökre is, függetlenül az erőbehatás sérülés okozására való alkalmasságától. Ekként pedig a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének valamennyi törvényi tényállási eleme megvalósult.
[19] A terhelt terhére megállapított közúti veszélyeztetés bűntettének megvalósulását vizsgálva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terhelt cselekménye során helyesen nem a KRESZ 6. § (2) bekezdés a) és b) pontjában, valamint a 42. § (1) és (2) bekezdésében írt szabályokat, hanem a 3. § (1) bekezdés c) pontjának rendelkezéseit szegte meg.
[20] A másodfokú bírósággal egyetértve elméleti síkon nem látta kizártnak a közúti veszélyeztetés bűntette kísérletének megállapítását, azonban a konkrét esetben nem tartott következtetést levonhatónak, hogy a terhelt szándéka közvetlen veszélyhelyzet létrehozására irányult volna. Ezt azzal indokolta, hogy a terhelt rendkívül alacsony sebességgel, alig fél méteres távolságból ütközött a szolgálati gépjárműnek, a sértettek pedig a gépkocsiban ülve, védett helyzetben maradtak az erőbehatás következményeitől, nem úgy, mintha a terhelti gépkocsival közvetlenül vagy kerékpáron közlekedve kerültek volna kontaktusba (BH 1998.256., BH 1998.318.). A terhelt által szándékosan előidézett járműütközés így nem volt alkalmas arra, hogy reálisan előidézze a szolgálati gépjárműben ülő rendőrök sérülését, így szándéka a közvetlen veszélyhelyzet létrehozására nem terjedt ki. Emiatt cselekménye a közúti veszélyeztetés bűntette kísérletének törvényi tényállási elemeit nem merítette ki.
[21] Mivel a jogerős ítélet a terhelt egyazon magatartását minősítette hivatalos személy elleni erőszak bűntettének és közúti veszélyeztetés bűntette kísérlete alaki halmazatának, így az átirat szerint a közúti veszélyeztetés bűntettének kísérlete miatt nem a bűnösség törvénysértő megállapításáról, hanem törvénysértő minősítésről van szó. A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján azonban a törvénysértő minősítés csak akkor jelent felülvizsgálati okot, ha az törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte. Figyelembe véve azonban, hogy a terhelt a többszörös visszaesői minőségét megalapozó elítéléseken túl is büntetett előéletű, illetve a támadott ítélettel elbírált bűncselekményt több büntetőeljárás hatálya alatt állva követte el, az irányadó – többszörös visszaesői minőségére tekintettel 1 évtől 7 év 6 hónapig terjedő – büntetési tételkeret középmértékét sem elérő, 3 év 8 hónap tartamú szabadságvesztés nem tekinthető aránytalanul súlyosnak, amint a kiszabott közügyektől eltiltás sem. Ugyan a terhelt magatartását az előbbiek szerint közlekedési bűncselekmény megállapítására nem tartotta alkalmasnak, de a közúti közlekedés szabályainak megszegésével megvalósított hivatalos személy elleni erőszak bűntetteként minősülő cselekménye folytán a közlekedésben való részvétele a közlekedés biztonságát veszélyeztetőnek értékelte, ezért a közúti járművezetéstől való eltiltás kiszabásának a Btk. 55. § (1) bekezdés a) pontjában írt valamennyi törvényi feltételét fennállónak ítélte.
[22] Mindezekre tekintettel a Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.
[23] A védő a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében egyetértett azzal, hogy a terhelt cselekménye nem valósította meg a közúti veszélyeztetés bűntettének kísérletét. A Legfőbb Ügyészség álláspontjával ellentétben ugyanakkor a kiszabott szabadságvesztés enyhítése mellett érvelt, figyelemmel arra, hogy a terhelttel szemben a helyes minősítés mellett nem halmazati büntetést kell kiszabni. Azaz, ilyen körülmények között a jogerős ítélettel kiszabott 3 év 8 hónap tartamú szabadságvesztést törvénysértőnek vélte.
[24] Indítványozta ezért a cselekmény törvényes minősítése mellett a kiszabott szabadságvesztés enyhítését.
[25] A felülvizsgálati indítvány alaptalan.
[26] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, és kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.
[27] Tartalma szerint értékelve felülvizsgálati indítványában a terhelt a büntető anyagi jog szabályainak – bűnösségének törvénysértő megállapítására, illetve a lentebb írtak szerint az alaki halmazatban álló bűncselekmények törvénysértő minősítésére is kiterjedő – megsértését kifogásolta. Erre tekintettel a Kúria a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában és a b) pont ba) alpont első fordulatában írt felülvizsgálati okok alapulvételével bírálta felül a támadott jogerős ügydöntő határozatot.
[28] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, míg a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpont első fordulata szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést.
[29] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. Ezzel összhangban a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].
[30] Az irányadó tényállásban rögzített életbeli tények szem előtt tartásával kell tehát a terhelt felülvizsgálati indítványa alapján a Be. 659. § (5) bekezdésében írt felülbírálatot elvégezni.
[31] Az irányadó tényállásban írt magatartásával pedig a terhelt valóban kimerítette a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének [Btk. 310. § (1) bek. a) pont] törvényi tényállási elemeit.
[32] E tényállásból kiolvashatóan 1. számú rendőr a terhelt által vezetett gépkocsi nagy sebességét észlelve intézkedés alá kívánta vonni a terheltet.
[33] A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 19. § (1) bekezdése szerint a jogszabályi előírások végrehajtását szolgáló rendőri intézkedésnek – ha törvény vagy nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik – mindenki köteles magát alávetni, és a rendőr utasításainak engedelmeskedni. A rendőri intézkedés során annak jogszerűsége nem vonható kétségbe, kivéve, ha a jogszerűtlenség mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható. Pontosan az intézkedés alá vont személy alávetési kötelezettsége ad alapot az Rtv. VI. Fejezetében felsorolt kényszerítő eszközök igénybevételére [Rtv. 19. § (2) bek.].
[34] A terhelt ekként a törvény által előírt tűrési kötelezettsége ellenére akarta kivonni magát a jogszerű rendőri intézkedés alól, amikor a gépkocsijával megkísérelt elhajtani. Az intézkedő rendőrök pontosan ennek ellehetetlenítése érdekében kormányozták a szolgálati gépkocsit a terhelt által használt gépjármű elé. Azaz, a terhelt számára a menekülés felé vezető út el volt zárva. Ő azonban ezt az utat erővel kísérelte megnyitni, mégpedig a használatában állott gépkocsi által arra a szolgálati gépjárműre gyakorolt erővel, amelyben a vele szemben intézkedni kívánó rendőrök ültek. E magatartása kétségkívül akadályozta a rendőri intézkedést, mert a kisebb erejű ütközésekben megnyilvánuló közlekedési manőverek gátolták az ütközéssel érintett szolgálati gépkocsiban ülő rendőrök számára a gépkocsi elhagyását és az Rtv. V. Fejezetében írt intézkedések megkezdését.
[35] Az előbbiek fényében a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének megvalósulása azon áll, hogy a terhelti gépkocsival a szolgálati járműre gyakorolt háromszori erőbehatás az intézkedés Btk. által megkívánt, azaz erőszakkal való akadályozásának tekintendő-e.
[36] Erőszakról kizárólag a személy elleni testi erőkifejtés esetén van szó, amely erőszak a hivatalos személy testén hat, és akár közvetlen, akár közvetett formában, számos módon érvényesülhet (Bfv.II.1.230/2014/6.). Ilyen erőszak megállapítására lehet alkalmas az a fizikai ráhatás is, amely nem közvetlenül az eljáró hivatalos személyre, hanem más személyre vagy dologra irányul, de a hatása – áttevődve a hivatalos személyre – akadályozza őt a jogszerű intézkedésben.
[37] Pontosan ilyen, a többszöri ütközés előidézésével a szolgálati gépkocsira gyakorolt erőkifejtés révén, közvetve az intézkedő rendőrök testére ható, egyúttal az intézkedésre akadályozólag ható erőt alkalmazott a terhelt is. Mivel az erőt az emberi test tömegét többszörösen meghaladó tömegű dolog, a terhelt által vezetett gépkocsi közvetítette, a terhelt által kialakított erőbehatás még a rendkívül alacsony ütközési sebesség ellenére sem tekinthető csekélynek. Ez még akkor is igaz, ha az erőhatással érintett hivatalos személyek a karosszériával védett gépjárműben ültek, a potenciális sérüléstől védve. A lényeg ugyanis abban áll, hogy a terhelt a szolgálati gépjárművel való ütközésekkel az intézkedés ellen ható erőt alkalmazott, amely erő közvetve az intézkedő, illetve azt megkezdeni és folytatni kívánó rendőrök testére is áttevődött. Ez az adott esetben erőszakként értékelendő, amely a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét [Btk. 310. § (1) bek. a) pont] valósítja meg.
[38] Az indítványbeli érvrendszerrel szemben teljességgel közömbös tehát, hogy a terhelt bántalmazta-e vagy sem az intézkedő rendőröket. Ennek kizárólag abban az esetben volna jelentősége, ha a jogerős ítélet a Btk. 310. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntettét rótta volna a terhelt terhére. A bűncselekmény Btk. 310. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző alakzata azonban a fentebb írtak szerint bántalmazás hiányában is, pusztán az intézkedést akadályozó, bármely, a hivatalos személy testére akár csak közvetve áttevődő fizikai erő alkalmazásában megnyilvánuló erőszak kifejtése esetén tényállásszerű.
[39] Ekként az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapították meg a terhelt büntetőjogi felelősségét a hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt.
[40] Egyetértett ugyanakkor a Kúria a Legfőbb Ügyészséggel, hogy a terhelt magatartása a közúti veszélyeztetés bűntette kísérletének megvalósítására már nem volt alkalmas.
[41] Az nem kétséges, hogy a terhelt gépkocsiját közúton vezetve megszegte a közúti közlekedés szabályait.
[42] E közlekedési szabályszegéseket a jogerős ítélet a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 6. § (2) bekezdés a) és b) pontjának, valamint a 42. § (1) és (2) bekezdésében írt szabályok megszegésében látta azonosíthatónak. E szabályok közül a 6. § (2) bekezdésében írt rendelkezések a forgalom (megkülönböztető fényjelzést használó gépjárműből történő) rendőr általi irányítására, a 42. § (1) és (2) bekezdése pedig a megkülönböztető jelzést használó gépjárművel szembeni elsőbbségadási kötelezettségre, illetve az ilyen gépjármű megközelítésére és a mellette történő elhaladásra vonatkozó szabályokat rögzíti. Ehhez képest a Legfőbb Ügyészség helytállóan mutatott rá, hogy az irányadó tényállásból a megkülönböztető jelzés intézkedő rendőrök általi alkalmazását rögzítő tények nem tűnnek ki, amelyhez képest a KRESZ 6. § (2) bekezdés a) és b) pontjában, valamint a 42. § (1) és (2) bekezdésében írt közlekedési szabályszegések felrovása nélkülözi a ténybeli alapot. Ilyen körülmények között egyetlen speciális, konkrét közlekedési szabály megszegése sem állapítható meg a terhelttel szemben.
[43] Ilyen, konkrét közlekedési szabályszegés hiányában kell sort keríteni annak vizsgálatára, hogy a terhelt megsértette-e a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott általános balesetelhárítási kötelezettségét [Bfv.II.666/2015/9. (BH 2016.163.II.)].
[44] A KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontja szerint, aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon. Amikor pedig a terhelt gépkocsiját alacsony sebességgel többszörösen nekivezette a szolgálati gépkocsinak, ezzel – legalább – a vagyonbiztonságot nem is csupán veszélyeztette, de sértette is.
[45] A továbbiakban abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a terhelt közlekedési szabályszegése alkalmas volt-e a közúti veszélyeztetés törvényi tényállásában írt eredmény, a szolgálati gépkocsiban ülő rendőrök testi épségének veszélyeztetésére.
[46] A másodfokú bíróság megítélése szerint bár az eredmény nem következett be, de a terhelt olyan közlekedési szabályszegést vétett, ami egyúttal az intézkedést folytató rendőrök személyére konkretizált veszélyhelyzet előidézésére is alkalmas volt.
[47] Ehhez képest könnyen belátható, hogy ha valamely emberi magatartás – akadályozó külső körülmény hiányában végrehajtott – többszöri megismétlése sem váltja ki a törvényben meghatározott eredményt, annak egyetlen oka lehet: e magatartás eleve nem is volt képes a vizsgálat tárgyát képező eredmény okozására. Ha tehát a terhelt által végrehajtott háromszori ütközést követően sem alakult ki a sértettek testi épségében bekövetkező sérelem lehetőségét magában hordozó helyzet, akkor e közlekedési szabályszegések értelemszerűen nem is hordozták magukban a veszélyhelyzet kialakításának esélyét.
[48] E logikai következtetéssel az irányadó tényállás konkrét tényeinek elemzése révén leszűrhető következtetések is egybecsengenek. A terhelt ugyanis rendkívül alacsony ütközési sebességgel gyakorolt erőt a szolgálati gépkocsira. A rendőrök e szolgálati gépkocsiban ültek, azaz a közvetlen erőhatástól a karosszéria által védve. A terhelt által végrehajtott, mindössze 2-3 km/h sebességű ütközések közvetve pedig nem közöltek akkora erőt, amely felvethette volna a védett pozícióban elhelyezkedő rendőrök testi épségének sérelmét.
[49] Következésképpen, a terhelt közlekedési szabályszegései nem voltak képesek a szolgálati gépkocsiban ülő rendőrök testi épségének veszélyeztetésére, ezért a terhelt a közúti veszélyeztetés bűntettének kísérletét sem valósíthatta meg.
[50] Ez azonban nem jelenti a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt felülvizsgálati ok beálltát (a terhelt bűnösségének törvénysértő megállapítását).
[51] A rendkívüli perorvoslat folytán eljáró Kúria által hozandó döntés szempontjából ugyanis alapvető jelentőségű, hogy a felülbírálat alaki (a terhelt által egy cselekménnyel megvalósított) vagy anyagi (a terhelt több cselekményét magába foglaló) halmazatban álló bűncselekményekre terjed ki. A törvénysértő felmentés, eljárásmegszüntetés és a bűnösség megállapítása kizárólag az anyagi halmazatban álló bűncselekmény kapcsán jelent felülvizsgálati okot. Ezzel szemben az alaki halmazatban álló bűncselekmény esetében valójában egyazon magatartás jogi értékelésének változatairól, ekként minősítésről van szó. Éppen ezért az ilyen jogi értékelés (illetve annak megléte vagy hiánya miatti kifogás) helyesen a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja, és nem az (1) bekezdés a) pontja szerint képezheti felülvizsgálat tárgyát [Bfv.III.933/2016/6. (BH 2017.109.I.)]. Ez azt jelenti, hogy az alaki halmazatban álló bűncselekmények eltérő megítélése nem eredményez a bűnösség kérdésében eltérő döntést, csupán a megállapított cselekmény eltérő minősítését [Bhar.I.690/2018/12. (EBH 2018.B.27.IV.), BH 2019.73.], ami – a döntés irányának függvényében – sem felmentő, sem bűnösséget megállapító ítélet hozatalát nem vonhatja maga után.
[52] Az alapügyben eljárt bíróságok pedig a terhelt bűnösségét jelen esetben is alaki halmazatban álló bűncselekményekben állapították meg, mert a terhelt hivatalos személy elleni erőszakot megvalósító magatartását egyúttal a közúti veszélyeztetés bűntette kísérletének megállapítására is alkalmasnak értékelték. Következésképpen, az alaki halmazatban álló hivatalos személy elleni erőszak bűntette és közúti veszélyeztetés bűntette kísérlete valamelyikének törvénysértő megállapítása az ugyanazon – egyetlen – cselekmény büntetőjogi minősítésének törvénysértő jellegét eredményezi, amely a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulatában írt feltételek mentén vezethet a jogerő áttörésére.
[53] A jogerős ítélet pedig a fentebb írtak szerint törvénysértően minősítette a terhelt cselekményét, mert a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg, hogy a terhelt egyazon magatartása a hivatalos személy elleni erőszak bűntettével alaki halmazatban a közúti veszélyeztetés bűntettének kísérletét is megvalósította.
[54] A törvénysértő minősítés ugyanakkor a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt felülvizsgálati ok beálltának csupán szükséges, de nem elégséges feltétele. A felülvizsgálat szóban forgó oka nem teljesül, ha a törvénysértő minősítés nem párosul törvénysértő büntetés kiszabásával.
[55] Az első fordulat szerinti felülvizsgálati ok (törvénysértő minősítés) esetén a hatályos eljárási törvény nem (miként a 2003. július 1. és 2018. június 30. között hatályos 1998. évi XIX. törvény sem) tartalmaz olyan szűkítő rendelkezést, mint a 2003. június 30. napjáig hatályban volt 1973. évi I. törvény 284. § (2) bekezdése, amelynek értelmében törvénysértő minősítés esetén sincs helye felülvizsgálatnak, ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki.
[56] Ebből következően a hatályos eljárási törvény szerint felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tételkereten belül marad. Mivel a büntetési tételhatárok között a büntetést annak céljához igazítva, egyéniesítve, a cselekmény tárgyi súlyához, a belső arányossághoz igazodva kell kiszabni, ezért a törvénysértő minősítés érintheti a büntetés törvényességét akkor is, ha a kiszabott büntetés a helyesbített minősítéshez tartozó büntetési tételkereten belül marad, ám nem felel meg a helyes minősítésű bűncselekmény tárgyi súlyának, az alanyi bűnösség fokának (BH 2011.97.I.). A Be. szerinti szabályozás helyes értelme szerint ekként törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli [Bfv.III.77/2017/23. (BH 2017.359.IV.)].
[57] Ekként a terhelt terhén kizárólag az egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette Btk. 310. § (1) bekezdés a) pont] marad fenn. A terhelt többszörös visszaesői minőségére tekintettel a Btk. 89. § (1) bekezdése alapján e büntetési tételkeret felső határa ugyanakkor a felével emelkedik, így a helyes minősítés mellett a terhelttel szemben kiszabható büntetés egy évtől hét év hat hónapig terjedő szabadságvesztés.
[58] Ehhez képest az alapügyben feltárt büntetéskiszabási körülményeket is szem előtt tartva, a jogerős ítéletben kiszabott, a Btk. 80. § (2) bekezdése szerinti törvényi középmértéktől (4 év 3 hónaptól) elmaradó 3 év 8 hónap tartamban meghatározott szabadságvesztés és az ezzel arányban álló 5 év közügyektől eltiltás a bűnösség körének szűkülése mellett is igazodik a kizárólag hivatalos személy elleni erőszak bűntetteként értékelt cselekmény tárgyi súlyához és az alanyi bűnösség fokához.
[59] Hasonlóképp nem tekinthető törvénysértőnek a közúti járművezetéstől eltiltás kiszabása, függetlenül attól, hogy a törvényes minősítés mellett a közúti veszélyeztetés bűntettének kísérlete nem róható a terhelt terhére.
[60] A Btk. 55. § (1) bekezdése a járművezetéstől eltiltásnak két esetét szabályozza.
[61] Az említett törvényhely a) pontjában írt esetben a bűncselekmény annak a következménye, hogy az elkövető megszegte az engedélyhez kötött járművezetés szabályait. E jogszabályhely alkalmazása során a járművezetési szabályok megszegése alatt nem az elkövetési módot, hanem az elkövetési magatartást kell érteni, vagyis azokat az eseteket, amikor a bűncselekmény elkövetési magatartása szükségképpen magában foglalja a közlekedési szabályok megszegését is. Ebbe a körbe tartozónak kell tekinteni a közlekedési bűncselekmények (Btk. XXII. Fejezet) mellett a közlekedés körében, közlekedési szabály megsértése útján a járművezető által megvalósított bűncselekményeket (így pl. segítségnyújtás elmulasztása, materiális veszélyeztető szándék helyett materiális sértő szándék megállapítása esetén a veszélyeztető jellegű közlekedési bűncselekmény helyett élet- vagy testi épség elleni bűncselekményeket, így például közérdekű üzem működésének megzavarását, jármű hatalomba kerítését stb.) is (Bfv.II.699/2022/11. [24]–[25]).
[62] A jelen esetben pedig a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének elkövetési magatartása pontosan a közlekedési szabályok megszegésében, a személy- és vagyonbiztonság veszélyeztetésében öltött testet, amelyhez képest a közlekedési szabályok megsértésével elkövetett bűncselekmény miatt a közúti járművezetés kiszabásának a Btk. 55. § (1) bekezdés a) pontja alapján helye van. A Btk. rendelkezéseivel összhangban kiszabott járművezetéstől eltiltás tartama az irányadó büntetéskiszabási körülmények számbavételével az elkövetett cselekménnyel arányos, ezért törvényes.
[63] A kifejtett érvek mentén a Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak – a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen, a Be. 655. § (2) bekezdése szerinti összetételben eljárva – nem adott helyt, és a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.II.26/2024/9.)