I. Mindig a felek szerződési akaratából kiindulva kell és lehet megállapítani, hogy az adott vagyontárgy a hitel visszafizetésének a biztosítékául szolgál, s így a tartozás fedezetének elvonása bűncselekmény elkövetési tárgya-e vagy sem. A cselekmény akkor tényállásszerű, ha az elvont fedezet olyan követelést biztosít, amely írásbeli szerződés alapján áll fenn [Btk. 405. § (1) bek.].
II. A csalás és a tartozás fedezete elvonása bűncselekmények elhatárolása [Btk. 373. § (1) bek., 405. § (1) bek.].
[1] A kerületi bíróság a 2021. december 14. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki tartozás fedezetének elvonása vétségében [Btk. 405. § (1) bek.], ezért őt mint visszaesőt 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Elrendelte a N.-i Járásbíróság végzésével kiszabott 2 év – 3 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztett – börtönben végrehajtandó szabadságvesztés végrehajtását, valamint az Ny.-i Járásbíróság ítéletével kiszabott 4 év szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette. Rendelkezett a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasításáról és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Védelmi fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2023. január 31. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terheltet szabadságvesztés helyett 75 nap elzárásra ítélte, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzte, és a terhelttel szemben 650 000 forint vagyonelkobzást rendelt el. Mellőzte a feltételes szabadságra vonatkozó, valamint a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére és a feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A felülvizsgálati eljárásban irányadó, a jogerős ítéletben megállapított tényállás a következő:
A terhelt 2019 júliusában interneten 3 darab drónt kínált eladásra, mely hirdetésre a sértett jelentkezett. Előzetes telefonos egyeztetést követően 2019. július 17. napján találkozott a sértett a terhelttel, mely találkozás eredményeként a sértett a 3 darab drónt összesen 980 000 forintért megvette a terhelttől. Az adásvételt követően a sértett, mivel a drónok eredetét tisztázatlannak találta, a vásárlástól el kívánt állni, ezért ismételten felvette a kapcsolatot a terhelttel, s közölte vele, hogy a kifizetett 980 000 forint ellenében a drónokat vissza kívánja adni a terheltnek.
A terhelt az eredeti állapot helyreállításába beleegyezett, ezért 2019. augusztus 10. napján – az előre megbeszéltek szerint – megjelent a sértett házánál, ahol a sértettel abban egyeztek meg – tekintettel arra, hogy a terhelt már nem rendelkezett a vételár összegével –, hogy 250 000 forintot átad a helyszínen a sértettnek, míg a fennmaradó 750 000 forintot 2019. szeptember 10. napjáig vagy megfizeti, vagy helyette – a fizetés elmaradása esetén – a terhelt tulajdonát képező Opel gépkocsi a sértett tulajdonába kerül.
A fenti megállapodásnak megfelelően a terhelt és a sértett 2019. augusztus 10. napján készített egy „vagyontárgy letétbe helyezési megállapodás” című dokumentumot, melyben a terhelt a sértett felé fennálló tartozásának fedezeteként jelölte meg a tulajdonában lévő Opel Astra típusú gépkocsit azzal, hogy amennyiben a terhelt 2019. szeptember 10. napjáig a sértettnek a felé fennálló tartozását nem fizeti meg, a fedezetként megjelölt gépkocsi a sértett tulajdonába kerül. A megállapodás biztosítékaként a terhelt és a sértett kötött egy – 750 000 forint vételárat rögzítő – tulajdonátruházási szerződést is, továbbá a terhelt átadta a sértettnek a gépjármű törzskönyvét.
A terhelt a 2019. augusztus 10. napján kelt megállapodásban foglaltak ellenére a 2006. évben gyártott, 2019. július 18. napja óta tulajdonában lévő Opel Astra típusú gépkocsit anélkül, hogy a fennálló tartozását a sértett felé rendezte volna, illetőleg őt az értékesítésről tájékoztatta volna, 2019. szeptember 3. napján 650 000 forintért eladta egy autókereskedő kft. részére. A terhelt az autókereskedő cég nevében eljáró alkalmazottnak valótlanul azt a tájékoztatást adta, hogy a gépkocsi törzskönyvét azért nem tudja részére átadni, mert azt nem találja. Az autókereskedő kft. a fenti módon megvásárolt Opel Astra gépjárművet 2019. szeptember 7. napján 750 000 forint vételár ellenében egy további érintett személy részére továbbértékesítette. A terhelt a fedezetként lekötött gépkocsi 2019. szeptember 3. napján történt értékesítéséért kapott vételárat a sértettnek szintén nem adta át, az szándékában sem állt, pedig a vételár a fennálló tartozásának jelentős részét fedezte volna. A terhelt 2019. szeptember 4. napján úgy kezdte meg a vele szemben korábban jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetésének letöltését a büntetés-végrehajtási intézetben, hogy e tényről a sértettet nem tájékoztatta.
[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja, míg a Legfőbb Ügyészség a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti okból, a terheltnek a Btk. 405. § (1) bekezdésébe ütköző tartozás fedezete elvonásának vétsége miatt emelt vád alól történő felmentése érdekében terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
[5] A terhelt indítványában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a 2021. októberi, novemberi és decemberi tárgyalásokat egy 2021. szeptember 14-i határnapra korlátozottan szóló helyettesítési meghatalmazással résztvevő ügyvédjelölt jelenlétében tartotta meg.
[6] Álláspontja szerint a 2021. júniusban benyújtott helyettesítési meghatalmazások érvénytelenek figyelemmel arra, hogy azokat a meghatalmazás elfogadójaként az aláírási jogosultsággal nem rendelkező ügyvédjelölt írta alá, aki egy ügyvédi iroda jelöltje, és nem pedig a kirendelt védőé.
[7] Mindezek alapján az elsőfokú eljárásban olyan védő járt el és mondott perbeszédet, akinek nem volt érvényes meghatalmazása, ezért a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek jelenléte kötelező lett volna.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt felülvizsgálati indítványát nem tartotta alaposnak.
[9] Kifejtette, hogy a terhelt érdekében a védő a tárgyaláson folyamatosan jelen volt, ezáltal a kötelező védelem célja az eljárás során teljesült, az aktuálisan eljáró védő személyét a tárgyalásokon maga a terhelt sem kifogásolta. A terhelt valójában nem a védő jelenlétének hiányát, hanem a helyettesítési meghatalmazás érvényességét vitatta.
[10] A felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértéseket a Be. 649. § (2) bekezdése sorolja fel, melyek közé a helyettesítési meghatalmazás szabályszerűségével kapcsolatos aggály nem tartozik, ezért az felülvizsgálati okot nem képez.
[11] Ugyanakkor az ügyészség a terhelt javára – a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját megjelölve – szintén felülvizsgálati indítványt nyújtott be a terheltnek a Btk. 405. § (1) bekezdésében írt tartozás fedezetének elvonása vétsége miatt emelt vád alóli felmentése érdekében.
[12] Kifejtette, hogy a terhelt mint eladó és a sértett mint vevő a drónok tulajdonjogának átruházása tárgyában a szerződést szóban kötötte meg, annak írásba foglalására nem került sor.
[13] Mivel a szóban megkötött szerződéstől a sértett utóbb elállt, a terhelt a korábban átvett vételár visszafizetésére volt kötelezett. Az ezt követően készített írásos „vagyontárgy letétbe helyezési megállapodás” című dokumentum tartalmát tekintve tartozáselismerő nyilatkozat, melyben a terhelt a vételár-visszafizetési kötelezettsége biztosítékaként ajánlotta fedezetül a gépkocsiját.
[14] Az ügyészség szerint ebből az következik, hogy a terhelt gépkocsija nem a sértettel kötött – szóbeli – adásvételi szerződés biztosítéka volt, hiszen egyrészt ezen adásvételi szerződés alapján a terhelt a birtokában lévő drónok tulajdonjogának átruházására volt köteles, másrészt az adásvételi szerződést a felek már megszüntették.
[15] Tehát jelen esetben a gépkocsi egy olyan követelést, a terhelt által korábban átvett vételár visszafizetését biztosította, amely követelés nem írásbeli szerződésen alapult, hanem egy szóbeli adásvételi szerződés megszüntetéséből eredt.
[16] Az pedig, hogy a terhelt és a sértett között a gépkocsi adásvétele tárgyában is született egy szerződés, szintén nem teszi tényállásszerűvé a cselekményt, ezen tulajdonátruházási szerződésnek ugyanis a gépkocsi nem a fedezete, hanem a tárgya volt.
[17] Mindezek alapján az ügyészség indítványozta, hogy a Kúria a terheltet a Btk. 405. § (1) bekezdésébe ütköző tartozás fedezetének elvonása vétsége miatt emelt vád alól mentse fel.
[18] A terhelt és a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványa egyaránt nem alapos.
[19] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)–d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[20] A terhelt az indítványában azt sérelmezte, hogy az elsőfokú eljárásban a védelmét ellátó kirendelt védő nem rendelkezett érvényes helyettesítésre szóló meghatalmazással.
[21] A Be. 649. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja azon eljárási szabálysértéseket, amelyek felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak.
[22] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében megjelölt eljárási szabálysértéssel hozza meg. Ez utóbbi törvényhely d) pontja szerint a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.
[23] A Be. 44. § b) pontja értelmében a büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, ha a terhelt személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés, más ügyben letartóztatás, előzetes kényszergyógykezelés hatálya alatt áll, valamint, ha szabadságvesztést, elzárást vagy javítóintézeti nevelést tölt. A Be. 434. §-a szerint pedig, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a tárgyaláson a védő jelenléte kötelező, ha a büntetőeljárásban védő részvétele kötelező.
[24] Az iratokból megállapítható, hogy a terhelt az elsőfokú eljárás idején más ügyben letartóztatásban volt.
[25] Jelen ügyben tehát a védő részvétele – a Be. 44. § b) pontja alapján – az eljárásban kötelező volt, így kötelező volt az elsőfokú bírósági tárgyaláson is. Ekként a tárgyalás védő részvétele nélküli megtartása feltételen eljárási szabálysértést valósít meg.
[26] Az ügyiratok alapján azonban megállapítható, hogy valamennyi bírósági tárgyalási napon a terhelt érdekében védő járt el, a kirendelt védője helyett egy ügyvédjelölt személyében.
[27] Az elsőfokú eljárásban a tárgyaláson a terhelt védelmében védő mindvégig jelen volt, ennek ellenkezőjét egyébként az indítványozó sem állította.
[28] A kirendelt védő helyetteseként eljárt ügyvédjelölt a terhelt védelmét ellátta. A Kúria megjegyzi továbbá, hogy a 70., a 84. és a 114. számú tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnően az ügyvédjelölt személyét a terhelt nem kifogásolta, az eljárási jogosultságát nem vitatta.
[29] A Be. 41. § (1) bekezdése alapján védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd járhat el; ahol e törvény védőként eljáró ügyvédről rendelkezik, ezen az ügyvédi tevékenységről szóló törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén az ügyvédjelöltet, az európai közösségi jogászt, az alkalmazott ügyvédet és az alkalmazott európai közösségi jogászt is érteni kell.
[30] Az ítélkezési gyakorlat szerint a kötelező védelem megsértése mint felülvizsgálati ok az adott esetben csak akkor lenne megállapítható, ha a terhelt érdekében a védelem ellátására nem a törvény által erre feljogosított személy járt volna el. Az ügyvédjelölt azonban nem vitásan a büntetőeljárásban védőként eljárhatott.
[31] Jelen ügyben az ügyvédjelölt védőkénti eljárásának nem volt törvényi akadálya. Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdés g) pontja szerint ügyvédi tevékenységet rendszeresen és ellenérték fejében ügyvédjelölt folytathat.
[32] Következésképpen az ügyvédjelölt jogosult volt ügyvédi tevékenység gyakorlására, vele szemben kizáró ok sem merült fel.
[33] Ami a terhelt által hivatkozott helyettesítési meghatalmazás érvénytelenségét illeti, a Kúria a következőre mutat rá.
[34] A védő meghatalmazásával, kirendelésével kapcsolatos szabályok esetleges megsértése a védelem tényét nem kérdőjelezi meg, az azzal kapcsolatos esetleges hiányosságok legfeljebb relatív eljárási szabálysértésként lennének értékelhetők, amelyek azonban felülvizsgálati okot nem képeznek (BH 2017.218.).
[35] Ekként a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában írt felülvizsgálati ok nem valósult meg, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére nincs törvényes alap.
[36] Az ügyészi indítvány – eltérő okból – szintén nem alapos.
[37] A Legfőbb Ügyészség az indítványában a felülvizsgálat okaként büntető anyagi jogi szabálysértésre hivatkozott, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját megjelölve.
[38] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint felülvizsgálat terjeszthető elő, ha a terhelt bűnösségének a megállapítására anyagi jogi jogszabálysértéssel került sor.
[39] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[40] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[41] Jelen ügyben azt kellett vizsgálni, hogy a terhelt jogerős ítélet szerinti cselekménye megvalósított-e bűncselekményt, illetve cselekménye tartozás fedezetének elvonása vétségeként értékelhető-e.
[42] A tartozás fedezetének elvonása bűncselekmény a Btk. XLI. Fejezetében a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények között helyezkedik el. A Fejezet a gazdálkodás rendjét, a hitelezői érdekek sérelmét, valamint a gazdálkodási kötelességeket sértő bűncselekményeket foglalja össze.
[43] A tartozás fedezetének elvonása bűncselekmény jogi tárgya a hitelezők érdekeinek védelme. A piacgazdaság működésének elengedhetetlen feltétele a hitelezés biztonsága, a zavartalan tőkeáramlás. A hitelezés biztonságát szolgálják az egyes (hitel-, a kölcsön- és egyéb) szerződések biztosítékai is. A tartozás fedezete elvonásának bűncselekménye közvetlenül e biztosítékok védelmén keresztül növeli a hitelezők biztonságát.
[44] A Btk. 405. §-hoz fűzött miniszteri indokolásból kitűnően ezen bűncselekmény esetén a jogi érdek a hitelekből, kölcsönökből, szállítási, vállalkozási stb. szerződésekből származó tartozások hitelezőinek kiemelt büntetőjogi védelme.
[45] Az ügyészi indítvány szerint a terhelt terhére rótt bűncselekmény vonatkozásában hiányzik az elkövetési tárgy és az elkövetési magatartás.
[46] A Btk. 405. § (1) bekezdése értelmében megvalósítja a tartozás fedezetének elvonása bűncselekményt, aki az írásbeli szerződés alapján fennálló követelés fedezetéül szolgáló vagyont részben vagy egészben elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja.
[47] A fedezet biztosítására irányuló szerződések alapvetően két csoportba sorolhatók: egyrészről a Ptk.-ban szabályozott dologi biztosítékok – a zálogjog és az óvadék – nyújtására vonatkozó megállapodások, másrészről a fedezet biztosítására szolgáló más szerződések.
[48] Mindig a felek szerződési akaratából kiindulva kell és lehet megállapítani, hogy az adott vagyontárgy a hitel visszafizetésének a biztosítékául szolgál, s így a tartozás fedezetének elvonása bűncselekmény elkövetési tárgya-e vagy sem.
[49] Az elkövetési tárgy kizárólag szerződéssel lekötött vagyon lehet. A tulajdonos azzal csak olyan módon gazdálkodhat, hogy a jogosult (a hitelező) kielégítési alapja ne csökkenjen. Elvonás minden olyan magatartás, amely a tényállásban írt eredmény előidézésére alkalmas. A bűncselekmény eredménye, hogy az elkövető a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja.
[50] A bűncselekmény egyenes és eshetőleges szándék mellett egyaránt tényállásszerű. A terheltnek tudnia kell, hogy a kérdéses vagyontárgy le van kötve tartozás fedezetéül, magatartásával azt elvonja, s ezáltal a jogosult igényének kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja.
[51] Az irányadó jogerős tényállás egyértelműen rögzíti a következőket:
– Az adásvételt követően a sértett, mivel a drónok eredetét tisztázatlannak találta, a vásárlástól el kívánt állni, ezért ismételten felvette a kapcsolatot a terhelttel, s közölte vele, hogy a kifizetett 980 000 forint ellenében a drónokat vissza kívánja adni a terheltnek.
– A terhelt az eredeti állapot helyreállításába beleegyezett.
– A terhelt a sértettel abban egyezett meg – tekintettel arra, hogy a terhelt már nem rendelkezett a vételár összegével –, hogy 250 000 forintot átad a helyszínen a sértettnek, míg a fennmaradó 750 000 forintot 2019. szeptember 10. napjáig vagy megfizeti, vagy helyette – a fizetés elmaradása esetén – a terhelt tulajdonát képező Opel gépkocsi a sértett tulajdonába kerül.
– A megállapodásnak megfelelően a terhelt és a sértett 2019. augusztus 10. napján készített egy ,,vagyontárgy letétbe helyezési megállapodás” című dokumentumot, melyben a terhelt a sértett felé fennálló tartozásának fedezeteként jelölte meg a tulajdonában lévő Opel Astra típusú gépkocsit azzal, hogy amennyiben a terhelt 2019. szeptember 10. napjáig a sértettnek a felé fennálló tartozását nem fizeti meg, a fedezetként megjelölt gépkocsi a sértett tulajdonába kerül.
– A megállapodás biztosítékaként a terhelt és a sértett kötött egy – 750 000 forint vételárat rögzítő – tulajdonátruházási szerződést is, továbbá a terhelt átadta a sértettnek az Opel Astra típusú gépjármű törzskönyvét.
[52] A terhelt mint eladó és a sértett mint vevő között a drónok tulajdonjogának átruházása tárgyában adásvételi szerződés jött létre, melyet a felek szóban kötöttek meg, annak írásba foglalására nem került sor.
[53] Kétségtelen, hogy e szóbeli adásvételi szerződés teljesült, ettől a sértett utóbb elállt, így a már teljesített szolgáltatásokkal a terhelt és a sértett köteles volt egymással elszámolni.
[54] Mindezekből következően – amint arra az ügyész helyesen utalt – a terhelt gépkocsija nem a sértettel kötött – szóbeli – adásvételi szerződés biztosítéka volt.
[55] A Btk. 405. § (1) bekezdésében írt tartozás fedezete elvonásának vétsége akkor tényállásszerű, ha az elvont fedezet olyan követelést biztosít, amely írásbeli szerződés alapján áll fenn.
[56] Jelen esetben mindkét feltétel hiányzik, mert a gépkocsi nem az adásvételi szerződés teljesítésének biztosítéka volt, hanem a vételár visszafizetését biztosította, és egy szóbeli megállapodás megszüntetéséből eredt.
[57] A 2019. augusztus 10-i írásos, „vagyontárgy letétbe helyezési megállapodás” nem feleltethető meg a letéti szerződés tartalmi elemeinek, hiszen a gépjármű a terheltnél maradt, nem tekinthető újabb szerződésnek, hanem az valójában az adásvételi szerződés megszüntetéséből eredő elszámolás módját rendezte a felek között.
[58] Ennélfogva a terhelt e magatartása a Btk. 405. § (1) bekezdésében írt tartozás fedezet elvonása bűncselekménye törvényi tényállása kimerítésére szintén nem alkalmas.
[59] Következésképpen jelen ügyben a büntetőjogilag releváns jogviszony az eredeti állapot helyreállítása a terhelt és a sértett között.
[60] A vádelv szerint a bíróság köteles a vádat kimeríteni, a vádon túl nem terjeszkedhet; csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet és csak olyan tények alapján, amelyet a vád tartalmaz [Be. 6. § (3) bek.].
[61] Mindez azt jelenti, hogy a vád perjogi rendeltetése alapvetően az, hogy a bíróság számára a büntetőjogi felelősség kérdésében való érdemi vizsgálat ténybeli kereteit rögzítse.
[62] A Kúria kiemeli, hogy a Be. 6. § (3) bekezdése a bíróság vádhoz kötöttségét személyi és tárgyi értelemben is meghatározza. A személyi vádhoz kötöttség azt jelenti, hogy a bíróság csak a megvádolt, a vádiratban – egyértelműen és azonosíthatóan – meghatározott azon személy büntetőjogi felelősségéről dönthet, akinek a büntetőjogi felelősségre vonását a vádló indítványozza. A tárgyi vádhoz kötöttség azt jelenti, hogy a bíróság kizárólag olyan cselekményt, olyan tényt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz.
[63] A bíróságnak ki kell merítenie a vádat, és annak keretein túl nem terjeszkedhet, azonban nem a vád szerinti minősítés köti, hanem a vád tárgyává tett tények köre. A vádbeli minősítés ugyanakkor egyáltalán nem köti a bíróságot. A vádelv – a törvényes vádhoz kötöttség – nem akadálya annak, hogy a bíróság a tettazonosság keretei között a vádban leírt cselekményt eltérően minősítve állapítson meg bűnösséget (EBH 2012.B.25.) [Be. 495. § (1) bek. b) pont].
[64] Jelen ügyben ez a következőket jelenti.
[65] A Btk. 373. § (1) bekezdése szerint, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.
[66] A csalás megállapításához szükséges a csalárd elkövetés (tévedésbe ejt, tévedésben tart), a megtévesztési szándék a szerződés (ügylet) megkötésekor, továbbá, hogy a jogtalan haszonszerzési célzat a szerződés megkötésekor a kár okozására kiterjedő szándékkal társuljon.
[67] Kétségtelen, hogy a büntetőjog nem okirati, hanem akarati elv alapján áll. A csalás tényállásszerűsége szempontjából (alanyi oldalon) jelentősége tehát nem annak van, hogy valaki milyen jogcímen köt szerződéseket, hanem annak, hogy az elkövetőnek kezdettől fogva, azaz az adott ügylet létrejöttekor sem volt szándékában az abból származó kötelezettség teljesítése.
[68] A jogerős tényállás – a váddal egyezően – egyértelműen rögzíti a következőket:
– A terhelt a sértettel abban egyezett meg – tekintettel arra, hogy a terhelt már nem rendelkezett a vételár összegével –, hogy 250 000 forintot átad a helyszínen a sértettnek, míg a fennmaradó 750 000 forintot 2019. szeptember 10. napjáig vagy megfizeti, vagy helyette – a fizetés elmaradása esetén – a terhelt tulajdonát képező Opel gépkocsi a sértett tulajdonába kerül.
– A terhelt és a sértett 2019. augusztus 10. napján készített egy ,,vagyontárgy letétbe helyezési megállapodás” című dokumentumot is, melyben a terhelt a sértett felé fennálló tartozásának fedezeteként jelölte meg a tulajdonában lévő gépkocsit. A megállapodás biztosítékaként a terhelt és a sértett kötött egy – 750 000 forint vételárat rögzítő – tulajdonátruházási szerződést is, továbbá a terhelt átadta a sértettnek Opel Astra típusú gépjármű törzskönyvét.
– A terhelt a 2019. augusztus 10. napján kelt megállapodásban foglaltak ellenére a gépkocsit anélkül, hogy a fennálló tartozását a sértett felé rendezte volna, illetőleg őt az értékesítésről tájékoztatta volna, 2019. szeptember 3. napján 650 000 forintért eladta egy autókereskedő kft. részére.
– A terhelt az autókereskedő cég nevében eljáró alkalmazottnak valótlanul azt a tájékoztatást adta, hogy a gépkocsi törzskönyvét azért nem tudja részére átadni, mert azt nem találja.
– A terhelt a fedezetként lekötött gépkocsi 2019. szeptember 3. napján történt értékesítéséért kapott vételárat a sértettnek szintén nem adta át, az szándékában sem állt.
[69] A terhelt az eredeti állapot helyreállításába beleegyezett, vállalta, hogy visszaadja a sértettnek a drónok árát, ehhez még nyomatékul a felajánlott gépkocsi törzskönyvét is a sértett birtokába adta, és kötött a sértettel egy – 750 000 forint vételárat rögzítő – tulajdonátruházási szerződést is. Ezen ügyletben a gépkocsi valójában az adásvétel tárgya volt.
[70] Az irányadó tényállás tartalmazza azt is, hogy a terhelt a sértettel kötött elszámolási megállapodás alapján a sértett felé nem teljesített, továbbá, hogy a terheltnek nem is állt szándékában átadni a sértett részére a gépkocsi vételárát.
[71] Mindezekből alappal vonható le jogkövetkeztetés a terhelt csalárd szándékára, jogtalan haszonszerzési célzatára, így arra, hogy az elszámolás szerinti teljesítés már az abban való megegyezéskor sem állt a szándékában, ily módon megtévesztette a sértettet.
[72] Ugyanakkor, ha már a tartozás visszafizetésben (vételár visszaadásában) való megállapodáskor – és ennek keretében a gépkocsi felajánlásakor – megállapíthatóak a csalás tényállási elemei, akkor az is nyilvánvaló, hogy a kár ezzel okozati összefüggésben következik be.
[73] A megállapodásban foglaltakkal a terhelt nyilvánvalóan tisztában volt, ehhez képest vizsgálandó azon cselekvősége, amikor az irányadó tényállásból kitűnően kevesebb, mint négy héten belül piaci körülmények között másnak értékesítette a gépkocsit. Ennek során a terhelt a gépkocsi eladásakor valótlanul azt állította a vevőnek, hogy nem találja a törzskönyvet, melyről egyértelműen tudta, hogy azt a sértettnek adta át biztosítékul. Ehhez képest pedig a befolyt vételárból nem fizette meg a fennálló tartozását a sértett felé.
[74] Az irányadó tényállás tehát tartalmazza a terhelt szándékára vont jogi következtetés ténybeli alapjait is.
[75] A csalás tényállásszerű, ha annak a törvényi tényállási elemei, tárgyi és alanyi oldala hiánytalanul megvalósult. Jelen ügyben pedig ez a helyzet.
[76] Következésképpen az ilyen cselekmény nem gazdasági bűncselekmény, nem tartozás fedezete elvonása vétségének minősül, hanem csalás megállapítására alkalmas.
[77] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségére következtetett, azonban a cselekmény törvényes minősítése csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont]. A helyes minősítés figyelembevételével a terhelttel szemben kiszabott 75 nap elzárás nem törvénysértő.
[78] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek felülvizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva a kerületi bíróság, illetőleg a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.335/2023/11.)