I. A sérelemdíj mértékének meghatározásakor a sérelem bekövetkeztekori értékviszonyokra is figyelemmel kell lenni, ezért az értékviszonyokban a jogsértés és az ítélethozatal között bekövetkezett jelentős változás sem maradhat értékeletlenül.
II. A bírói gyakorlatban formálódó értékszínvonal az összeg meghatározásának csak nagyságrendi behatárolásához ad szempontot, a személyiségi jogsértések és hátrányos következményeik különbözőségei nem teszik lehetővé az eltérő összegek ennél pontosabb összevetését [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (2)–(3) bek., 6:534. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I–II. rendű felperesek házastársak, a III–IV. rendű felperesek a közös gyermekeik.
[2] A 2016. július 2-án született III. rendű felperes 2017. november 4-én felső légúti vírusos tünetekkel került az alperes egészségügyi intézménybe. Aznap délelőtt az alperes gyermekháziorvosi ügyeletén vizsgálták, diagnózisként heveny gégegyulladást rögzítettek, és állapotrosszabbodás esetén kontrollra rendelték vissza. Mivel a tünetek kezelés ellenére nem javultak, a III. rendű felperes aznap este az I–II. rendű felperesekkel ugyanezen ügyeleti rendelésen jelent meg, ahol a sürgősségi osztályra való felvételét javasolták. A III. rendű felperes állapota 2017. november 5-én hajnalban rosszabbodott, és további ápolás céljából az intenzív osztályra helyezték. A koponya CT-vizsgálat kiterjedt oxigénhiányos agykárosodást mutatott. Az alkalmazott kezelés hatására a III. rendű felperes állapotában érdemi változás nem következett be.
[3] A III. rendű felperes esetében a drámai állapotrosszabbodás, a kórlefolyás és a tünetek alapján már korábban fel kellett volna ismerni, hogy nála a feltételezett gégegyulladás helyett egy sokkal súlyosabb betegség, a gégefedőgyulladás alakult ki, amely miatt korábban, a hajnali órákban indokolt lett volna a légzésbiztosítást légcsőtubus behelyezése vagy gégemetszés útján elvégezni. A kellő időben elvégzett légútbiztosítás révén elkerülhető lett volna a III. rendű felperes agykárosodása.
[4] A III. rendű felperes ellátása során az alperes szakorvosai diagnosztikus tévedésben voltak, amelyet a tünetek és a III. rendű felperes állapotának nem kellő körültekintéssel végzett, helytelen értékelése okozott. A diagnosztikus tévedés miatt terápiás késedelem következett be, amely közvetlenül okozta a III. rendű felperes súlyos oxigénhiányos agykárosodását.
[5] A III. rendű felperes az alpereshez kerülésekor a korának megfelelő fejlettségi szinten volt, a saját lábán járt, bár még nem volt szobatiszta. A gyermekkel megfelelően lehetett kommunikálni.
[6] A III. rendű felperes 2017. november 5-től nem tud lábra állni, nem tud felülni, négy végtagra kiterjedő izombénulás áll fenn nála, az izmai feszesek, nem tud beszélni, csak fekszik. A korábbi kommunikációját teljesen elveszítette, a neki címzett információkat nem érti meg. A gyermek tetraplégiás, kontaktus nem teremthető vele, mereven néz, a beszédre nem reagál, a fájdalomingerre pedig csak minimális reakciója van. Mind a négy végtagra kiterjedő fokozott izomtónus észlelhető nála, a végtagjait aktívan mozgatni nem tudja. Nem fejleszthető, az állapotában lényeges változás, javulás nem, ugyanakkor a vitális paraméterek (légzés, keringés) tekintetében rosszabbodás várható. Korábban gyomorszondán, jelenleg ahhoz hasonló készülék által táplálható. A gyógyszerezése is a gyomorszondán keresztül történik. Gégekanülje van, ezen keresztül történik a torkából a váladék leszívása.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperesek megváltoztatott keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes a III. rendű felperes nem megfelelő, nem a szakma szabályai szerinti kezelésével megsértette az I., II. és IV. rendű felperesek teljes, egész és egészséges családban éléshez való jogát, valamint a III. rendű felperesnek az élethez, testi épséghez és egészséghez való jogát. Az alperest az I-II. rendű felperesek javára személyenként 35 000 000 forint, a III. rendű felperes részére 60 000 000 forint, míg a IV. rendű felperes részére 25 000 000 forint sérelemdíj és ezen összegek 2017. november 5-től a kifizetés napjáig terjedő időre járó késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni. Emellett az alperesnek az I-II. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak javára többletápolás, többletgondozás, háztartási többlet-humánerőráfordítás költsége, gyógyászati segédeszközök költsége, pelenkázás költsége, közlekedési üzemanyagköltség és kíséret költsége megtérítésére, valamint az I. rendű felperes részére jövedelempótló járadék megfizetésére kötelezését kérték.
[8] Az alperes megváltoztatott ellenkérelmében a kereset jogalapját nem vitatta. A felperesek által követelt sérelemdíjak összegét eltúlzottnak tartotta.
Az első- és a másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította: az alperes azzal, hogy a III. rendű felperesnél a kórlefolyás és a tünetek ellenére, melyek gégefedőgyulladásra mutattak, idejében és hatékonyan nem biztosította a légutakat, megfelelő időben nem alkalmazott intubációt (légcsőtubus behelyezést), vagy tracheotomiát (gégemetszést), mely végett a III. rendű felperesnél szívleállás és azzal összefüggésben súlyos fokú agykárosodás következett be, megsértette az I–II. és IV. rendű felperesek teljes, egész és egészséges családban éléshez való jogát, valamint a III. rendű felperes élethez, testi épséghez és egészséghez való jogát. Az alperest az I. rendű felperes javára 28 000 000 forint, a II. rendű felperes javára 25 000 000 forint, a III. rendű felperes javára 38 000 000 forint és a IV. rendű felperes javára 22 000 000 forint sérelemdíj, valamint ezen összegek után 2025. január 1-jétől a kifizetés napjáig terjedő időre járó késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. Ezen túlmenően kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I–II. rendű felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 17 687 786 forintot és abból különböző részösszegek után eltérő időpontoktól járó késedelmi kamatot, valamint 2025. január 1-jétől véghatáridő nélkül havi 260 346 forint költségpótló járadékot. Kötelezte továbbá az alperest 9 716 393 forint és annak 2022. június 1-jétől a kifizetés napjáig terjedő időre járó késedelmi kamat, valamint 2025. január 1-jétől véghatáridő nélkül havi 187 065 forint jövedelempótló járadék I. rendű felperes részére való megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[10] Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 77. § (3) bekezdésére, 244. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:519. §-ára és 6:272. §-ára is hivatkozással kiemelte, hogy az alperes a kereseti követelés jogalapját nem vitatta, a más eljárásban kirendelt és a perben felhasználni engedélyezett orvosszakértői vélemény alapját képező orvosi dokumentáció tartalmával egyező tényelőadást tett. A személyiségi jogsértés megállapítását, a sérelemdíj-fizetési kötelezettséget és a kártérítési felelősséget megalapozó ténymegállapításait az alperesnek és beavatkozójának jogalapot nem vitató nyilatkozatára és az ellentmondásmentes, egyben aggálymentes igazságügyi orvosszakértői véleményre alapította.
[11] A sérelemdíj megfizetése iránti kereset esetében a Ptk. 2:52. §-át alkalmazta. Hangsúlyozta a sérelemdíj kompenzációs funkcióját. Utalt arra, hogy a sérelemdíj iránti igény elbírálásakor a személyiségi jogukban megsértettek helyzetét, a lelki folyamataikat, az általuk átélt eseményeket és ezek személyiségükre gyakorolt hatását kell értékelni.
[12] A III. rendű felperest megillető sérelemdíj mértékének meghatározásánál mindenekelőtt figyelemmel volt arra, hogy a gyermek az alpereshez kerülésekor a korának megfelelő fizikai és szellemi színvonalon volt, ennek megfelelően egy fejlődésben lévő baba életét élte egészségesen, segítség nélkül a saját lábán járt, bár még nem volt szobatiszta, és megfelelően lehetett vele kommunikálni. Az I–II. rendű felperesek személyes előadása és az azt megerősítő tanúvallomások, valamint a csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos, ifjúság- és iskolaegészségügyi szakorvos igazságügyi szakértő aggálymentes szakvéleménye alapján megállapította, hogy a III. rendű felperes a fentiekkel szemben 2017. november 5-től nem tud lábra állni, nem tud felülni, négy végtagra kiterjedő izombénulás áll fenn nála, az izmai feszesek, nem tud beszélni, csak fekszik. Rögzítette, hogy a III. rendű felperes a korábbi kommunikációját teljesen elveszítette, a neki címzett információkat nem érti meg, tetraplégiás, kontaktus nem teremthető vele, a beszédre nem reagál és a végtagjait aktívan mozgatni nem tudja. Megállapította azt is, hogy a III. rendű felperes nem fejleszthető, állapotában lényeges változás, javulás nem, ugyanakkor a vitális paraméterek tekintetében rosszabbodás várható, táplálása és gyógyszerezése is a gyomorszondán keresztül történik.
[13] Hivatkozott arra, hogy a felperesek a sérelemdíj mértékét az ítélethozatal idején fennálló ár- és értékviszonyok szerint kérték meghatározni, ha a bíróság a megváltoztatott keresetet eltúlzottnak tartja. A sérelemdíj összegét ezzel a kérelemmel egyezően – miután az utóbbi évek inflációjának mértéke kivételesen indokolt rendkívüli körülmény, a károsodáskori és a jelenlegi ár- és értékviszonyok között jelentős növekedés mutatkozik, az inflációs adatok köztudomásúak – az elbírálás idején érvényesülő ár- és értékviszonyok alapulvételével határozta meg. Az eset összes körülményének vizsgálata, a felperesek nyilatkozatai, a tanúvallomások, a III. rendű felperes állapotát leíró dokumentumok, a szakértői vélemények, a köztudomású tények és az ítélkezési gyakorlat alapján, a jogsértéssel közvetlenül okozott hátrány mibenlétének figyelembevétele és a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésében meghatározott szempontok mérlegelésével megállapította, hogy az ítélet rendelkező részében feltüntetett összegű sérelemdíjak szükségesek és egyben elegendőek a felpereseket ért hátrányok kompenzálására. Az ezt meghaladó sérelemdíj megfizetése iránti keresetet elutasította. A sérelemdíjak után járó késedelmi kamatról a Ptk. 6:534. § (1) bekezdése alapján rendelkezett.
[14] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, és az alperes által fizetendő sérelemdíj összegét az I-II. rendű felperesek esetében személyenként 30 000 000 forintra, a III. rendű felperes esetében 50 000 000 forintra felemelte, és az I–IV. rendű felpereseknek járó sérelemdíjak tekintetében az elsőfokú ítélet szerinti késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját 2024. december 10-ében határozta meg. Az elsőfokú bíróság ítéletét – a per főtárgya vonatkozásában – egyéb fellebbezett részében helybenhagyta.
[15] Rámutatott arra, az elsőfokú bíróság – a felperesek által sem vitatottan – a III. rendű felperes egészségkárosodása folytán őket ért hátrányokat teljeskörűen feltárta, és részletesen ismertette a III. rendű felperes rendkívül súlyos, lényegében a legalapvetőbb életfunkciók tekintetében is igen nagy fokban korlátozott egészségi állapotát.
[16] Értékelte a felpereseknek azt a fellebbezési érvelését, amely szerint az elsőfokú bíróság által megítélt sérelemdíjak mértéke elmarad az összehasonlításra alkalmasnak tartott bírói döntésekben megjelenő összegektől. A Kúria Pfv.III.22.392/2016/6. számú határozatára utalással ugyanakkor az ítélkezési gyakorlatot következetesnek nevezte abban, hogy bár nem mellőzhető a más ügyekben hozott döntések értékelése, ez nem jelenthet mechanikus, számszerűsíthető összevetésen alapuló vizsgálatot. Hangsúlyozta, hogy a bírói gyakorlatban formálódó értékszínvonal az összeg meghatározásának csak a nagyságrendi behatárolásához ad szempontot, a személyiségi jogsértések és hátrányos következményeik különbözőségei nem teszik lehetővé az eltérő összegek ennél pontosabb összevetését. A Kúria Pfv.III.20.210/2017/4. és Pfv.III.20.566/2021/5. számú határozatából azt is kiemelte, hogy a bíróságnak ítéletében nem arról kell számot adnia, hogy mennyiben tér el más, korábbi döntésektől, hanem azt, hogy az adott ügy egyedi körülményei milyen mértékű sérelemdíj meghatározását indokolják.
[17] Ennek megfelelően abból indult ki, hogy a felpereseket ért rendkívül súlyos sérelem és annak nagyon komoly következményei kompenzálásához vitathatatlanul jelentős összegű sérelemdíj szükséges.
[18] Kifejtette: az inflációnak a sérelemdíj összegére ugyan nincs közvetlen, matematikai képlet alapján kifejezhető következménye, ami azonban nem jelenti azt, hogy az ár- és értékviszonyok változása a sérelemdíj mértékének meghatározásánál figyelmen kívül maradhatna. Hivatkozása szerint a bírói gyakorlat már a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény hatálya alatt felismerte, hogy a károkozás és az ítélethozatal között az ár- és értékviszonyokban bekövetkezett jelentős változást kezelni kell. Az ilyen esetekre a bírói gyakorlat által kidolgozott megoldásként írta le azt, hogy a vagyoni kompenzáció meghatározásakor az ítélethozatal időpontjában fennálló értékviszonyokból kell kiindulni, melyhez igazodóan a károkozó késedelmi kamat fizetésére az érték meghatározásának időpontjától kezdődően kötelezhető. Arra is utalt, hogy a Ptk. megalkotásakor a jogalkotó a bírói gyakorlatot jogszabályi szintre emelte, azt a Ptk. 6:534. § (1) bekezdésébe beépítette. Megítélése szerint az értékviszonyok jelentős változása a perbeli esetben nyilvánvalóan bekövetkezett, és az a felperesek által hivatkozott bírósági ítéletek meghozatalának időpontját követően is megállapítható volt.
[19] Mindezen szempontokat értékelve, valamint a sérelemdíj magánjogi büntetés funkcióját körében a jogsértés súlyát és a felróhatóság magasabb fokát is figyelembe véve a fentebb részletezett rendkívül súlyos hátrányok kiegyensúlyozására a III. rendű felperes esetében 50 000 000 forint, a róla gondoskodó szülők, az I-II. rendű felperesek esetében személyenként 30 000 000 forint, míg a IV. rendű felperes esetében az elsőfokú bírósággal egyezően 22 000 000 forint sérelemdíjat tartott szükségesnek, és ennek megfelelően emelte fel az alperest az I–III. rendű felperesek tekintetében terhelő marasztalási összeget. A Ptk. 6:534. § (1) bekezdésére figyelemmel megalapozottnak találta a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontjának a felperesek által igényelt módosítását, és azt valamennyi felperes vonatkozásában az elsőfokú ítélet meghozatalának időpontjában határozta meg.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[20] A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett az alperesnek a III. rendű felperes részére 60 000 000 forint sérelemdíj és annak 2024. december 10-től a kifizetés napjáig számított késedelmi kamata megfizetésére kötelezését kérték.
[21] Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 279. § (1) és (3) bekezdését, a Ptk. 2:52. § (2) és (3) bekezdését, valamint 6:522. §-át jelölték meg.
[22] Állították, hogy a másodfokú bíróság kifogástalanul állapította meg a bizonyított hátrányokat, az elbírálás alapjául szolgáló szempontokat. Álláspontjuk szerint azonban a másodfokú bíróság a III. rendű felperesnek az ítélethozatal időpontjára vetített sérelemdíj iránti igényét kirívóan okszerűtlen mérlegelés keretében bírálta el, ugyanis a tőkemarasztalás meghatározása során jelentősen eltért a 2024. decemberi ár- és értékviszonyoktól, valamint a kialakult bírói összegszerű gyakorlattól, amikor a keresetben kért 60 000 000 forint helyett 50 000 000 forint tőkeösszegben marasztalta az alperest.
[23] A másodfokú bírósággal egyetértve előadták, hogy a legsúlyosabb egészségi állapotban lévő gyermek a III. rendű felperes, és ennek figyelembevételét tartották indokoltnak. Utaltak arra, hogy az elbírálás szempontjából az ítélkezési gyakorlat egy keretet ad, amelyet figyelmen kívül hagyni nem lehet. Az általuk megjelölt bírósági határozatokkal azt kívánták alátámasztani, hogy a keresetben kért 60 000 000 forintnál 10 000 000 forinttal alacsonyabb összegű marasztalás olyan jelentős eltérés a mérlegelés során, amely megvalósítja a kirívóan okszerűtlen bizonyítékértékelést, és egyben sérti a teljes kártérítés elvét. Az utóbbiak indokaként azt jelölték meg, hogy a sérelemdíj elbírálására a kártérítés szabályait kell alkalmazni, amelynek része a teljes kártérítés elve.
[24] A fellebbezésükben már megjelölt határozatok közül hivatkoztak a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.680/2023/4/II. számú jogerős ítéletére. Jól beláthatónak nevezték, hogy bár a másodfokú bíróság elvi síkon rögzítette az ár- és értékviszonyokban a fellebbezésben feltüntetett ítéletek meghozatalának időpontjától az adott ügyben történt elbírálás időpontjáig bekövetkezett további változásokat, mégis ugyanazt a tőkemarasztalást alkalmazta, mint amit a Fővárosi Ítélőtábla az egy évvel korábban meghozott fenti határozatában. Ezt már csak azért sem tartották az elbíráláskori ítélkezési gyakorlatnak megfelelőnek, mert az adott ügyben az egészségkárosodás mértéke és jellege a legsúlyosabb.
[25] Hasonlóan súlyos ügyben hozott határozatként utaltak a Győri Ítélőtábla Pf.III.20.132/2023/7/I. számú, 2023 elején hozott, egy gyermek károsult javára szintén 50 000 000 forint tőkeösszegű marasztalást tartalmazó jogerős ítéletére, valamint a Fővárosi Törvényszék 6.P.20.965/2022/118. számú, egy felnőtt nő károsult részére 60 000 000 forint tőkeösszeget megítélő nem jogerős ítéletére, amelynél az elbírálás 2021 végén történt.
[26] Megállapíthatónak tartották, hogy a 2022. és 2023. év volt az, amikor az elbírálás időpontjára vetített összegszerű bírói gyakorlat az 50 000 000 forintos tőkemarasztalást alkalmazta. Ehhez képest az azóta is folytatódó, az ár- és értékviszonyokban bekövetkezett változásokra tekintettel a 2024. év végén az 50 000 000 forintos tőkemarasztalást nem tekintették alkalmasnak arra, hogy a reparációs és a pönalizációs funkciót betöltse, az ítélkezési gyakorlattal összhangban álljon.
[27] Előadták, hogy a különbség 10 000 000 forint, ami egyben azt jelenti, hogy a reális követeléshez képest több mint 10%-kal tért el a másodfokú bíróság az ítélkezési gyakorlattól. Köztudomású ténynek nevezték, hogy a 2023. és 2024. évben az összesített, a Központi Statisztikai Hivatal szerinti ár- és értékviszony-változás ezt a mértéket jelentősen meghaladta, a nem hivatalos köztudomású tény, a valóság pedig ennél jóval magasabb ár- és értékviszony-változásra utalt.
[28] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[29] Érvelése szerint a felperesek a Kúriának a jogerős ítéletben is hivatkozott döntéseiben kikristályosodott gyakorlatával szemben a felülvizsgálati kérelemben éppen a helytelennek tartott mechanikus összevetést végezték el. Hangsúlyozta, hogy a másodfokú bíróság az értékviszonyok változását, az infláció hatását részletesen elemezte, és figyelembe vette, ennek megfelelően hozta meg a döntését.
[30] Utalt arra, hogy a felperesek által megjelölt bírósági döntések más tényállások mellett születtek, azokban az eljárt bíróságoknak más körülményeket kellett értékelniük és mérlegelniük, ezért a jogerős ítélettel összevetésre alkalmatlanok.
[31] Azt is kiemelte, hogy a bírói mérlegelés eredményeképpen meghatározott összegszerűség a felülvizsgálati eljárásban csak rendkívül kivételes esetben támadható. Ennek ismeretében lényegesnek tartotta: a felperesek sem vitatták, hogy a bíróságok az őket ért sérelmeket kifogástalanul feltárták. Nem valósnak nevezte a felpereseknek azt a hivatkozását, hogy a másodfokú bíróság az ítélet meghozatalakor fennálló értékviszonyokat nem megfelelően értékelte, az elsőfokú ítéletet e körben ugyanis éppen ezeknek az értékviszonyoknak a figyelembevételével is változtatta meg, és emelte fel a III. rendű felperest megillető marasztalási összeget.
[32] Álláspontja szerint önmagában az eltérés mértéke miatt sem beszélhetünk kirívó okszerűtlen mérlegelésről, a felülvizsgálati eljárásnak pedig nem lehet célja az egyébként megalapozott tényállás alapján, a vonatkozó szabályokat, ítélkezési gyakorlatot és az eset összes körülményét figyelembe vevő bírói mérlegelés felülmérlegelése.
A Kúria döntése és jogi indokai
[33] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[36] A sérelemdíj összegét meghatározó jogerős ítélet akkor sérti a Ptk. 2:52. § (3) bekezdését és – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) a 206. § (3) bekezdésével azonos tartalmú – Pp. 279. § (3) bekezdését, ha a másodfokú bíróság nem mérlegeli az eset összes körülményét, vagy mérlegelése nem felel meg a logika követelményeinek (Kúria Pfv.III.20.296/2020/6.). Önmagában nem támadható a sérelemdíj összegszerűsége, ha a mérlegelés nem okszerűtlen, és nem ellentétes a logika szabályaival (Kúria Pfv.IV.21.993/2018/7.). A sérelemdíj összegének felülmérlegeléssel történő módosítására csak a mérlegelés körében irányadó körülmények jogszabálysértést megvalósító okszerűtlen értékelése ad alapot (Kúria Gfv.VII.30.284/2020/3.). A sérelemdíj összegét érintő felülvizsgálati támadás esetén – a nem vagyoni kártérítéssel egyezően – azt is vizsgálni kell, hogy a másodfokú bíróság a felperest ért nem vagyoni hátrányokat teljeskörűen feltárta-e, azokat a sérelemdíj mértékének meghatározásakor kellő súllyal értékelte-e, ennek során figyelemmel volt-e a sérelem bekövetkeztekori értékviszonyokra és a hasonló tényállású ügyekben kialakult bírói gyakorlatra (Kúria Pfv.III.21.191/2021/3., Pfv.III.21.133/2020/10.). A bíróságnak a sérelemdíj mértékének meghatározásakor az irányadó bírói gyakorlatot és az abban megjelenített értékviszonyokat – a Pp. 279. § (3) bekezdésével azonosan rendelkező – régi Pp. 206. § (3) bekezdése szerinti mérlegelési tevékenysége során kell értékelnie (Kúria Pfv.III.20.029/2020/8.).
[37] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben nem állították, hogy a másodfokú bíróság a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésében példálózó jelleggel nevesített körülmények valamelyikének figyelmen kívül hagyásával vagy nem megfelelő értékelésével határozta meg a III. rendű felperes javára megítélt sérelemdíj összegét. A másodfokú bíróság a sérelemdíj magánjogi büntetés funkciójára is tekintettel volt, és az alapvetően azzal kapcsolatot mutató körülményként a jogsértés súlyát és a felróhatóság fokát kiemelten értékelte. A felperesek a jogintézmény említett funkciója mellett annak elsődleges szerepe, a kompenzáció érvényesítésének elmaradását kizárólag abból az okból sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság az értékviszonyok változását nem teljeskörűen vette figyelembe. Ezzel összefüggésben abból kellett kiindulni, hogy mivel a sérelemdíj mértékének meghatározásakor a sérelem bekövetkeztekori értékviszonyokra is figyelemmel kell lenni, ezért – a Ptk. 2:52. § (2) bekezdése alapján a sérelemdíj esetén is megfelelően alkalmazandó Ptk. 6:534. §-ára tekintettel – az értékviszonyokban a jogsértés és az ítélethozatal között bekövetkezett jelentős változás sem maradhat értékeletlenül [Kúria Pfv.III.20.104/2024/5. (BH 2024.182.)]. A másodfokú bíróság a megváltoztatott keresetnek megfelelően, a Ptk. 6:534. § (1) bekezdésének alkalmazásával a határozathozatalkor fennállt értékviszonyok szerint határozta meg a sérelemdíjak összegét, és – az elsőfokú bíróságtól eltérően – az alperest az elsőfokú ítélet meghozatalának időpontjától kötelezte késedelmi kamat megfizetésére. Ennek indokaként az értékviszonyoknak a szóban forgó jogszabályhely által megkövetelt és a felperesek részéről állított jelentős változását jelölte meg. Ehhez képest a felperesek felülvizsgálati támadása azon alapult, hogy a másodfokú bíróság ennek a változásnak a mértékét azért határozta meg tévesen, mert a III. rendű felperes javára megítélt sérelemdíj mértéke nem felelt meg a hasonló tényállású ügyekben kialakult bírói gyakorlatnak.
[38] Nem vitatható, hogy az ár- és értékviszonyok utóbbi években bekövetkezett változása a sérelemdíjak összegszerűsége vonatkozásában emelkedő tendenciát eredményezett, de ez továbbra sem jelenti azt, hogy a mérték meghatározásakor évenkénti automatikus emelés lenne indokolt. A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben az összehasonlításra és egyben az értékviszonyok bemutatására alkalmas bírósági határozatként két ítélőtáblai és egy első fokon hozott, nem jogerős törvényszéki ítéletre hivatkoztak. Az értékviszonyok elmúlt években bekövetkezett változása mértékének alátámasztását önmagában az említett két jogerős ítélet a felperesek által hangsúlyozott tényállásbeli hasonlóságok ellenére sem tette lehetővé. Erre azért sem lehettek alkalmasak, mert – ahogyan azt a Kúria a jogerős ítélet indokolásában is feltüntetett Pfv.III.20.210/2017/4. és Pfv.III.20.566/2021/5. számú közzétett határozata tartalmazza – a bírói gyakorlatban formálódó értékszínvonal az összeg meghatározásának csak nagyságrendi behatárolásához ad szempontot, a személyiségi jogsértések és hátrányos következményeik különbözőségei nem teszik lehetővé az eltérő összegek ennél pontosabb összevetését. Az összevethetőségnek ebből a szükségszerű akadályából következően a sérelemdíj mértéke meghatározásának a felperesek által hiányolt, pontos számszaki levezetés alapján nem lehetett helye. Ennélfogva pedig olyan megállapítást sem lehetett tenni, hogy a III. rendű felperes keresetében követelt összegű sérelemdíj minősült reálisnak, és attól a másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben feltüntetett százalékos mértékben tért el.
[39] Mivel a másodfokú bíróság által a III. rendű felperes javára megítélt sérelemdíj nagyságrendileg megfelel az elbíráláskori értékviszonyoknak, és ebből az okból is alkalmas a III. rendű felperest ért rendkívül súlyos hátrányok hozzávetőleges kiegyenlítésére, ezért a jogerős ítéletnek ez a rendelkezése a felülvizsgálati kérelemben feltüntetett jogszabályhelyek egyikét sem sértette.
[40] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.III.20.776/2025/5.)