Vagyonbiztosítással a vagyontárgyhoz fűződő vagyoni érdek részesül védelemben. Biztosított az a személy, akinek a vagyontárgyhoz fűződő vagyoni érdekét biztosították. Ha a vagyonbiztosítási szerződés több személyt jelöl meg biztosítottként, akkor annak van jelentősége, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésekor ki szenvedett el kárként minősülő vagyoni érdeksérelmet az adott vagyontárgy vonatkozásában. Nemcsak a vagyontárgy tulajdonosa lehet biztosított, hanem az is, akinek a vagyontárgyra – valamely vagyoni jogviszony alapján – olyan joga áll fenn, amely miatt annak elpusztulása vagy értékcsökkenése esetén kárként minősülő vagyoni érdeksérelmet szenvedne el. Önmagában az ottlakás tényén alapuló, a lakóépület épségben maradásához fűződő érdek azonban nem minősül biztosítási érdeknek [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 112. §, 548. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes egyik jogelődje mint szerződő fél és biztosított (a továbbiakban: biztosított), valamint az alperes mint biztosító 2012 augusztusában vagyonbiztosítási szerződést (a továbbiakban: biztosítási szerződés) kötöttek a biztosított tulajdonában álló családi házra, továbbá az általános háztartási ingóságokra. A biztosítási szerződésben biztosítottak voltak a biztosított nevelőszülei, a felperes további jogelődei is (a továbbiakban: további biztosítottak).
[2] A biztosítási szerződés részét képező ügyféltájékoztató szerint biztosított vagyontárgy a lakóépület és az általános háztartási ingóság [B)], biztosított veszély a tűz [C)]. Az ügyféltájékoztató tartalmazta a biztosító szolgáltatásának mértékét [H)], a biztosítás alanyait [J)], valamint a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettséget [L)]. Az ügyféltájékoztató szerint a biztosító a bejelentett igény elbírálásához jogosult bekérni, beszerezni és ellenőrizni ingósági kárnál a típus és eredetigazoló okmányt (eredeti beszerzési számla, garancialevél), valamint műszaki leírást és fotót, amennyiben ezek rendelkezésre állnak [M)]. A biztosítási szerződés szerint az abból eredő igények az esedékességtől számított egy év alatt évülnek el.
[3] A biztosított lakóépület tetőterében 2012. november 17-én tűz keletkezett. Ennek során a tetőtér megsemmisült, a földszinti rész károsodott, az ingóságokban kár keletkezett. A lakóépületben ekkor a további biztosítottak laktak, a biztosított korábban elköltözött, és ingóságait is magával vitte.
[4] Az alperes 2013-ban 6 000 000 forintot fizetett meg a biztosítottnak a kár egyezséggel történő végleges rendezése céljából, de az erről szóló megállapodást a biztosított nem írta alá.
[5] A további biztosítottak 2013. szeptember 17-én pert indítottak a jelen per alperese mint I. rendű alperes marasztalása, valamint a biztosított mint II. rendű alperes tűrésre kötelezése iránt (a továbbiakban: előzményi per). A bíróság 2014. január 16-án jogerőre emelkedett végzésével az előzményi per keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzést és a keresetlevelet 2013. december 31-én kézbesítették az alperesnek.
[6] A biztosított és a további biztosítottak 2014. március 18-án az alperessel szembeni követelésüket a felperesre engedményezték.
[7] A felperes a jelen per keresetlevelét 2014. július 4-én terjesztette elő. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elévülés miatt elutasította, amit a másodfokú bíróság helybenhagyott (a továbbiakban: első jogerős ítélet). A Kúria végzésével az első jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította (a továbbiakban: a Kúria végzése). Indokolása szerint az előzményi per keresetlevele az elévülést megszakította, ezért a keresetet érdemben kell vizsgálni.
A kereset és az alperes védekezése
[8] A felperes 13 316 948 forint biztosítási összeg megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[9] Indokolása szerint a biztosítási esemény bekövetkezett, ezért az alperes köteles teljesíteni a biztosítási szerződésben meghatározott szolgáltatást. A követelés a Kúria végzése alapján nem évült el.
[10] Az alperes kérte a kereset elutasítását.
[11] Indokolása szerint a követelés elévült. Az előzményi perben a biztosított a II. rendű alperes volt, így az ő követelése vonatkozásában a keresetlevél nem szakította meg az elévülést. A biztosított 50%-os közrehatására hivatkozott a kármegelőzési kötelezettség elmulasztása miatt. Kérte a kereset elutasítását állítva, hogy a felek között egyezség jött létre, az a teljes követelésre kiterjedt, az abban foglalt összeget megfizette. A kereset összegszerűsége körében vitatta a kárbejelentésben feltüntetett ingóságok meglétét, valamint azok tulajdonjogát. A meglévő és károsodott ingóságok értékét 1 643 000 forintban fogadta el.
Az első- és a másodfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 4 188 000 forint megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[13] Indokolása szerint minden biztosított csak a saját vagyontárgya vonatkozásában érvényesíthet igényt. Egyik biztosított sem jogosult a teljes biztosítási összeg követelésére, ezért az elévülést minden biztosított vonatkozásában külön vizsgálta. A Kúria végzése alapján az előzményi per keresetlevele szakította meg az elévülést. Ebben csak a további biztosítottak érvényesítettek igényt, a biztosított a II. rendű alperes volt, ezért az ő tulajdonában álló lakóépülettel kapcsolatos igény elévült. A biztosított által kötött egyezség nem terjedt ki a további biztosítottakra, így annak létezését és érvényességét irrelevánsnak ítélte. A bizonyítékok értékelése alapján ugyanakkor rögzítette, hogy az egyezség létrejött és érvényes, ezért a biztosított és az alperes jogviszonya az egyezséggel és annak teljesítésével teljeskörűen lezárult.
[14] A további biztosítottak ingóságaival kapcsolatos igény körében nem látta bizonyítottnak a biztosítotti közrehatást. Az ingóságok bizonyítása a felperest terhelte, aki azonban a bíróság felhívása ellenére sem terjesztett elő tételes listát a felperesi jogelődök vagyontárgyaira külön-külön. A lefolytatott tanúbizonyítás alapján azonban arra a következtetésre jutott, hogy a károsodott ingóságok a további biztosítottak tulajdonában álltak. Ezek értékének megállapítása érdekében szakértőt rendelt ki. A szakvélemény szerint a tűz során az agresszív anyagok mindenekelőtt a koromban jelennek meg, amit a tűzoltás során használt tűzoltóvíz is tartalmaz, így a tűzzel érintett épületben minden ingóság, így a zárt szekrényekbe rakott textilneműk is károsodnak. A szakértő véleménye alapján a csatolt fényképfelvételeken nem azonosítható be olyan további ingóság, amely szerepel a kárbejelentésen, de azt az alperes vitatta. A szakvéleményben értékelt ingóságok egy átlagos, közepes anyagiakkal rendelkező háztartás összetevői lehetnek, ezeket életszerűen minden háztartás tárolóhelyeken, gardróbhelyiségben, szekrényekben tartja. Az elsőfokú bíróság számla és egyéb okirati bizonyíték nélkül, a biztosítottak nyilatkozatai, a fényképfelvételek, a szakvélemény és az életszerűség alapján is bizonyítottnak ítélte a kárrendezési eljárás során készült ingósági kárlistában szereplő ingóságok tulajdonjogát, meglétét és a károsodás tényét. Az ingóságokban bekövetkezett kár összegét a szakvéleménnyel összhangban 4 598 000 forintban állapította meg. A felperes keresetében az ingóságok után ugyanakkor csak 4 188 000 forintos igényt érvényesített, így ennek megfizetésére kötelezte az alperest.
[15] A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Az alperest terhelő marasztalás összegét 1 485 000 forintra leszállította, ezt meghaladóan a keresetet elutasította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[16] Indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Az abból levont jogi következtetéssel a kereset jogalapja körében egyetértett, ugyanakkor a kereset összegszerűsége vonatkozásában csak részben osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját.
[17] A biztosítási összeg követelhetősége körében – az elsőfokú bírósággal megegyezően – arra a következtetésre jutott, hogy minden biztosított csak a saját vagyontárgya vonatkozásában érvényesíthet igényt. Az ezzel ellentétes álláspont sértené a vagyontárgy tulajdonosának rendelkezési jogát, amely a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 112. §-a alapján a tulajdonosi jogok egyik részjogosítványa. Ebben az esetben a tulajdonosnak nem minősülő személy a vagyontárgyra egyezséget köthetne vagy azzal kapcsolatban jogról lemondhatna. Irrelevánsnak ítélte a felperes által e körben hivatkozott régi Ptk. 548. §-át, valamint a 4/2013. polgári elvi határozatban írtakat, mert a perbeli jogvitában elválik egymástól a szerződő, a biztosított és a kifizetésre jogosult személy fogalma. Maga a felperes is elismerte, hogy a biztosítottak igénye nem egyetemleges, mert mindhárom biztosítottal külön engedményezési szerződést kötött. Mindezek alapján az elévülést is külön kell vizsgálni. Mivel az előzményi perben csak a további biztosítottak érvényesítettek igényt, ezért a biztosított követelése elévült.
[18] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az ingóságok tulajdonjogával kapcsolatban az elsőfokú bíróság okszerűen értékelte a bizonyítékokat. Azok a további biztosítottak tulajdonában voltak, mert a tűz időpontjában a biztosított már nem lakott az ingatlanban.
[19] Az ingóságok megléte és károsodása körében a bizonyítás a felperest terhelte, amelyről az elsőfokú bíróság több alkalommal tájékoztatta a feleket. Az ügyféltájékoztató M) fejezete szerint a biztosítottnak az ingóság azonosíthatósága és értékelhetősége érdekében típus- és eredetigazoló okmányt, műszaki leírást vagy fotót kell csatolnia, amennyiben az rendelkezésre áll. A felperes a felsorolt okiratokat egyáltalán nem csatolta, kizárólag néhány fényképet nyújtott be, egyéb bizonyítást nem ajánlott fel. A felperes a vitatott ingóságokról még olyan régebbi fényképfelvételeket sem csatolt, amelyekkel igazolhatta volna azok meglétét. Az alperes beadványában nyilatkozott arról, hogy a felperes által csatolt ingólistából mely ingóságokat fogadja el meglévőnek és károsodottnak, valamint megjelölte a jogosnak tartott biztosítási összeget ingóságonkénti bontásban. A szakvéleményből kiemelte, hogy a fényképfelvételeken nem azonosítható be olyan további ingóság, amelyet az alperes nem fogadott el. Mindezek alapján a másodfokú bíróság nem a felperes által megjelölt összes, hanem csak azon ingóságok esetében találta megalapozottnak a keresetet, amelyek meglétét és károsodását az alperes elismerte. Az ingóságok használt forgalmi értékét azonban nem az alperes beadványában megjelöltek, hanem az e körben aggálytalannak ítélt szakvélemény alapján állapította meg. A földszinti bútorok károsodásával kapcsolatban kiemelte a biztosított tanúvallomását, amely szerint a földszinti ingóságokban nem keletkezett kár.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, közbenső ítélet meghozatalát, valamint az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdését, valamint a régi Ptk. 112. §-át és 548. §-át.
[24] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A régi Pp. 272. § (2) bekezdése és a régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül.
[31] A felperes felülvizsgálati kérelmében a teljes jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és közbenső ítélet meghozatalát kérte. Felülvizsgálati kérelme – tartalma szerint – ugyanakkor a jogerős ítéletet a megítélt biztosítási összeg vonatkozásában nem támadta, így arra a felülvizsgálat nem terjedt ki.
[35] A felperes az anyagi jog megsértése körében arra hivatkozott, hogy a további biztosítottak életvitelszerűen a lakóépületben laktak, így érdekük fűződött a vagyontárgy megóvásához, ezért jogosultak a teljes biztosítási összegre.
[36] A régi Ptk. 112. §-ának az ügy érdemi elbírálása szempontjából nincs jelentősége, mert a felvetett jogkérdés nem a tulajdonost megillető rendelkezési jog tartalmával, hanem a biztosítotti minőséggel van összefüggésben. A régi Ptk. 548. §-a azt szabályozza, hogy ki köthet vagyonbiztosítási szerződést, de egyúttal behatárolja a biztosított személyét is. A rendelkezés két fordulata két különböző esetkörre vonatkozik. Az első esetben a szerződést az köti meg, aki maga érdekelt a vagyontárgy megóvásában, vagyis a szerződő fél maga a biztosított. A másik esetben a szerződő fél tőle különböző – a vagyontárgy megóvásában érdekelt – személy javára köti meg a szerződést, vagyis a szerződő fél és a biztosított személye eltér. A jelen ügyben mindkét esetkör megvalósult: a biztosított szerződő fél volt, aki egyúttal a további biztosítottak javára is megkötötte a biztosítási szerződést. Ez ugyanakkor nem tartalmazta, hogy melyik vagyontárgy tekintetében ki a biztosított.
[37] A vagyonbiztosítás tartalma szerint kárbiztosítás: a biztosítási esemény bekövetkezésével a biztosított vagyonában kár keletkezik, és a biztosító emiatt köteles a biztosítási összeget a biztosítottnak megfizetni. A vagyonbiztosítás ezért a károkkal szemben védi a biztosítottat. Ezzel a biztosítással a vagyontárgyhoz fűződő vagyoni érdek részesül védelemben az esetlegesen bekövetkező károsító, gazdaságilag hátrányos események hatása ellen, ez a biztosítási érdek. A vagyonbiztosítási szerződés tárgya nem maga a vagyontárgy, hanem az a vagyoni érdek, amely a biztosított részéről a vagyontárgy irányában fennáll. Biztosított az a személy, akinek a vagyontárgyhoz fűződő vagyoni érdekét biztosították. A vagyonbiztosítási szerződésben biztosítottként megjelölt több személy esetén ezért annak van jelentősége, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésekor ki szenvedett el kárként minősülő vagyoni érdeksérelmet az adott vagyontárgy vonatkozásában. A biztosított vagyona alatt nem kizárólag a biztosított tulajdonában lévő vagyontárgyat kell érteni. Nemcsak a vagyontárgy tulajdonosa lehet érdekelt annak megóvásában, hanem az is, akinek a vagyontárgyra – valamely vagyoni jogviszony alapján – olyan joga áll fenn, amely miatt annak elpusztulása vagy értékcsökkenése esetén kárként minősülő vagyoni érdeksérelmet szenvedne el (pl. a haszonélvező, a bérlő stb.).
[38] A jelen ügyben a szerződést kötő biztosítottat tulajdonjogánál fogva kár érte a lakóépületben keletkezett tűz miatt. A további biztosítottakat azonban a lakóépülettel kapcsolatban nem érte kárként minősülő vagyoni érdeksérelem. A lakóépület nem tartozott a további biztosítottak vagyonába, a felperes sem állította, hogy azon olyan joguk állt volna fenn, amely e vagyontárggyal összefüggésben megalapozná biztosítotti érdekeltségüket. A további biztosítottak ottlakása miatt a lakóépület épségben maradásához fűződő érdek nem minősül biztosítási érdeknek. A lakóépületre vonatkozó biztosítási érdek hiányában a további biztosítottak nem jogosultak az ingatlanra vonatkozó biztosítási szolgáltatásra.
[39] A fenti indokok miatt a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt anyagi jogszabályokat.
[40] A felperes a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének a megsértését azzal az indokkal állította, hogy a másodfokú bíróság az ingóságokkal kapcsolatban a bizonyítékokat helytelenül értékelte.
[41] A régi Pp. 206. § (1) bekezdése a tényállás bíróság általi megállapítását és ennek körében a felek előadásának és a bizonyítékoknak az értékelését szabályozza. A Kúria – alperes által is hivatkozott – következetes gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének, jogszabálysértést csak a bizonyítékok okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg (BH1999. 44.). Nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére az, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; az minősíthető okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.I.21.474/2011/10., megjelent: BH2013. 119.).
[42] A jogerős ítélet bizonyítékértékelése nem iratellenes, nem okszerűtlen és nem tartalmaz logikai ellentmondást. A másodfokú bíróság értékelte a felperesi jogelődök nyilatkozatait, a fényképfelvételeket, a szakvéleményt és a kárbejelentést. A felülvizsgálati kérelemben írtakkal szemben a további biztosítottak tanúvallomása szerint az ingósági listát ők állították össze, azt a biztosított írta alá. Ez összhangban áll az azt tartalmazó okirattal: e szerint a károsult tölti ki és írja alá a károsodott tárgy leírását, ismertető jegyeit, annak eredetét és a vásárlás évét, valamint a beszerzési árat, míg a biztosító tölti ki és írja alá a káridőponti új értéket, az avulás, a maradványérték és a kártérítés/javítás összegét.
[43] A biztosított tanúvallomása szerint a tűz után a további biztosítottak benn maradtak az ingatlanban, nem költöztek el, mert a földszinti rész továbbra is lakható volt, bár a födém és a falak az oltás miatt valamennyire átáztak, a földszinti ingóságokban nem keletkezett kár. Ezzel szemben a további biztosítottak tanúvallomása szerint pár napra elköltöztek, mert a kormos tűzoltóvíz a földszintet elárasztotta. A csatolt fényképfelvételek nem tüntetik fel, hogy melyik fénykép készült a tetőtérben és a földszinten. A műszaki szakértői vélemény és a tűzvédelmi szakértői vélemény fényképei ugyanakkor megjelölik azok készítésének helyét. Ezek a fényképek a biztosított tanúvallomásával megegyezően azt támasztják alá, hogy a külön külső bejárattal rendelkező tetőtéri lakás jelentősen sérült, ugyanakkor a földszinten nem következett be olyan károsodás, mint amelyet a további biztosítottak tanúvallomásukban előadtak.
[44] Az ingóságokra vonatkozó szakvélemény az általános megállapítások között tüntette fel, hogy a legtöbb ún. háztartási tűzesetnél milyen jellegzetessége és következménye van a koromképződésnek és a tűzoltóvíznek. A perbeli esetben azonban a tűz a külön külső bejárattal rendelkező emeleten volt, nem pedig a további biztosítottak által lakott földszinten, a két lakást pedig belső lépcső nem kötötte össze.
[45] A felperesi jogelődök egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy a további biztosítottak a földszinten laktak. A tetőtérben a további biztosítottak fia lakott, de az ott lévő ingóságok többsége is a további biztosítottak tulajdona volt. Az egybehangzó nyilatkozatok alapján a további biztosítottak ingóságainak jelentős része a földszinten volt. Ennek ellenére a felperes az elismert károkat meghaladóan állított ingóságok létére és károsodására nem csatolt bizonyítékot, a további biztosítottak által előadott földszinti károsodást az egyéb bizonyítékok nem támasztották alá.
[46] A fentiek alapján a bizonyítékokból nem csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni, ezért nincs helye a bizonyítékok felülmérlegelésének.
[47] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 20.097/2021/6.)