Perújítás alapja fogalmilag nem lehet olyan tény, amely az ítélet jogerőre emelkedése után következett be, illetve az sem, hogy az általa ismert tényt az alapügyben eljáró bíróság miként értékelte [Be. 637. § (1) bek. a) pont].
[1] Az ítélőtábla végzésével elutasította a terhelt által a törvényszék, illetve az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítélete ellen benyújtott perújítási indítványt.
[2] Az alapügyben a bíróság a terheltet társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 176. § (1) bek. 4. ford., (3) bek.] miatt 6 év 6 hónap, börtönben végrehajtani rendelt szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[3] A perújítási indítványt elutasító végzés ellen a terhelt nyújtott be fellebbezést.
[4] A fellebbezéshez fűzött indokolás szerint az indítványozó által benyújtott új bizonyítékok maradéktalanul igazolták, hogy egészségi állapota „a jogerőre emelkedést követően folyamatosan romlott, romlik”, ezért „a szabadságvesztés elviselése nem áll már arányban az elítéléskor hozott határozatokat megalapozó bűnösségi körülményekkel”, mert a csatolt orvosi dokumentumok szerint egészségi állapota az elmúlt 4–5 évben jelentős mértékben, legalább 30%-kal romlott, amely a kiszabott büntetés lényeges enyhítését alapozhatja meg. A Kúria egy korábbi határozatának indokolására való hivatkozással kifejtette, hogy betegségeinek fennállása, kialakulásuk időpontjának megítélése, illetve „börtöntűrő képessége” korlátozott voltának megállapítása szakkérdés, amely kizárólag perújítási nyomozás elrendelésével és ennek keretében igazságügyi orvosszakértői vélemény beszerzésével tisztázható. Az így beszerzendő szakértői vélemény alapján pedig egyértelmű lenne, hogy betegségei az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjában is fennálltak, és az azóta eltelt időben tovább súlyosbodtak.
[5] Hangsúlyozta, hogy látáskárosodását a jogerős ítélet egyáltalán nem értékelte, egyéb egészségügyi problémáit pedig az eljárt bíróságok „tévesen vették figyelembe”, azoknak nem kellő súlyt tulajdonítva, elsősorban azért, mert a 2019-ben beszerzett, hitelesnek nem tekinthető igazságügyi orvosszakértői vélemény „megtévesztette” és „rossz döntés meghozatalára kényszerítette” őket. Álláspontja szerint csak a beszerzendő új orvosszakértői vélemény szolgálhat megnyugtató magyarázattal arra, hogy a jogerős ítélet meghozatalának időpontjában fennállt betegségeit „maradéktalanul és valóban kellő enyhítő nyomatékkal értékelték-e az eljáró bíróságok”. Az „aránytalanul elviselhetetlen büntetés letöltése” ugyanis nem illeszkedik a Btk. 79. §-ában szabott büntetési célokhoz.
[6] A kiszabott büntetés „lényeges” enyhítésének jelentését értelmezve leszögezte, hogy állapotára tekintettel számára már a büntetés egyetlen nappal történő mérséklése is lényeges lenne, ugyanakkor a törvényi minimumnak megfelelő, 5 év tartamú szabadságvesztés kiszabását már csökkent „börtöntűrő képességéhez” igazodónak tartotta volna.
[7] Mindezek alapján a fellebbezéssel támadott végzés megváltoztatására és a perújítás, illetve a perújítási nyomozás elrendelésére tett indítványt.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést nem tartotta alaposnak.
[9] Az ítélőtábla indokait osztva kifejtette, hogy a terhelt jogerős döntés meghozatalakor aktuális egészségi állapota ismert volt, annak utólagos megváltozása perújítás alapját nem képezheti, mert azt az alapügyben értelemszerűen nem is lehetett volna figyelembe venni. A kétségkívül rossz egészségügyi állapothoz a jogerős ítélet által fűzött enyhítő hatás pedig a perújítási eljárásban nem vitatható.
[10] Erre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését hagyja helyben.
[11] A terhelt fellebbezése nem alapos.
[12] A bíróság jogerős határozata végleges, mindenkire kötelező döntést tartalmaz a vádról, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségéről, a büntetőjogi következményekről vagy ezek hiányáról. Az ügydöntő határozat a jogerőre emelkedését követően kizárólag rendkívüli jogorvoslattal vagy különleges eljárás eredményeként változtatható meg [Be. 456. § (1) bek.]. A perújítás tehát rendkívül jogorvoslatként a jogerő áttörésének kivételes eszköze, amelynek igénybevételére kizárólag a jogerős ítélet ténybeli hibája, éspedig a Be. 637. § (1) bekezdés a)–g) pontjában perújítási okként meghatározott ténybeli hibája esetén nyílik mód.
[13] Ekként a bíróság jogerős ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén perújításnak – egyebek mellett – akkor van helye, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, vagy enyhébb büntetést kell kiszabni [Be. 637. § (1) bek. a) pont aa) alpont első és második ford.].
[14] Az ítélőtábla végzésében helyesen vázolta a jogerős ítélettel szembeni ténybeli kifogás lehetőségét biztosító perújítás egymásra épülő feltételrendszerének mibenlétét.
[15] E lépcsőzetesen felépülő feltételrendszer első elemeként az indítványnak nem csupán új – újonnan felmerült vagy korábban nem értékelt – adatot kell tartalmaznia, de egyúttal bizonyítékot is kell hordoznia. Bizonyíték pedig a bizonyítási eszközből megismerhető tény, amiből következtetés vonható a bizonyítandó – büntető anyagi vagy eljárásjogi szabály alkalmazása szempontjából jelentőséggel bíró – tényre. Ennek megfelelően a bizonyítási eszköz a bizonyíték forrása, a bizonyíték pedig a bizonyítási eszköz által hordozott információ, adat, amely a tényállás megállapítása során a bíróság mérlegelési körébe esik.
[16] Az új bizonyíték rendelkezésre bocsátása továbbá meghatározott céllal történik, éspedig a jogerős ítéletben foglalt ténymegállapításhoz képest új vagy eltérő tény megállapítása érdekében. A perújítás lényege ugyanis, hogy perdöntő tény hiányzik az alapügyből.
[17] A jelen esetben a perújítási indítvány tényállítása (az új bizonyíték révén megállapítani kívánt perdöntő, azaz a büntetéskiszabásra vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezés megváltoztatását igénylő tény) egyfelől az volt, hogy az I. r. terhelt jogerős ítéletben is értékelt betegségei jelentősen súlyosbodtak, másfelől pedig az, hogy az I. r. terhelt az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjában az alapügyben eljárt bíróságok által a büntetés kiszabása körében figyelembe nem vett betegségekben is szenvedett.
[18] Az elsőként említett érvrendszert illetően: magától értetődő, hogy a jogerős ítélet ténybeli hibáját csakis a jogerős ítélet meghozatalának időpontjában fennállott kórállapot figyelmen kívül hagyása jelenti. Ami a jogerős ítélet meghozatalának időpontjában nem létezik, azt a bíróság sem veheti figyelembe. A nem létező tény értékelésének mellőzésével az ítélet nem szenved ténybeli hibában. Ténybeli hiba hiányában nincs jogsérelem, jogsérelem nélkül nincs jogorvoslat. Következésképpen, a jogerős ítélet meghozatalakor már létező, és a bíróság által is ismert megbetegedés súlyosbodása perújításnak soha nem képezheti alapját (BH 2009.353). Az alapügyben eljárt bíróság által ismert egészségügyi állapot további elnehezülését ezért nem rendkívüli jogorvoslat keretében, hanem a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv.tv). rendelkezéseinek alapulvételével, a büntetés végrehajtása során kell figyelembe venni [pl. Bv.tv. 116. § (1) bek., 160-161. §].
[19] A terhelt jogerős ítélet meghozatalakor is fennállt, azonban a bíróság által nem ismert betegsége ugyanakkor olyan új ténymegállapítást jelenthet, amely esetlegesen – a kiszabott büntetés lényeges enyhítésére alapot adó jellege esetén – már perújítás elrendelését vonhatja maga után. A Kúria – a 2/2023. (VII. 5.) BK véleményével fenntartott – 56/2007. BK véleményének II/12. pontja szerint ugyanis az elkövető betegsége, jelentős mérvű rokkantsága vagy egyéb olyan körülmény, amely a büntetés elviselését megnehezíti, enyhítő hatású, és akkor is értékelendő, ha a bűncselekmény elkövetése után állott elő.
[20] A Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt törvényi okon alapuló perújítás feltételeként megkívánt új bizonyítékként tehát kizárólag a jogerős ítéletben figyelembe nem vett ezen új tényt (az egészségügyi kórállapot fennálltát) igazoló okirat (szakértői vélemény) fogadható el.
[21] A szakértő – az indítványhoz mellékelt kiegészítő szakértői véleményének alapját képező – 2021. június 1-jén kelt igazságügyi orvosszakértői véleménye (OVH:109/2021.) a jogerős ítéletet meghozó ítélőtábla előtt is ismert volt, azt az I. r. terhelt védője 136. sorszám alatt csatolta az alapügy irataihoz.
[22] E szakértői vélemény a Be. 198. § (1) alapján kétségkívül nem magánszakértői véleménynek, hanem védői, illetve terhelti észrevételnek minősült, ami azonban a konkrét esetben egyáltalán nem jelenti azt, hogy tartalmát az ítélőtábla figyelmen kívül hagyta volna. Ellenkezőleg: az I. r. terhelt egészségügyi állapotának feltárására irányuló igazságügyi orvosszakértői bizonyítás elrendelésére irányuló indítványokat éppen azért utasította el, mert nem vonta kétségbe az alapbetegségeinek meglétét, illetve az állapotrosszabbodás lehetőségét {Bfv.II.365/2020/136. [42] bekezdés}. Ez azt jelenti, hogy az ítélőtábla az észrevételként értékelendő szakértői vélemény tartalmát nem csupán ismerte, de azt kifejezetten elfogadta. A szakértői vélemény alapügyben is ismert és elfogadott tartalma szerint pedig az I. r. terhelt az elsőfokú bíróság által kirendelt igazságügyi orvosszakértői véleményben foglaltakon túl kétoldali látásromlásban is szenvedett, tekintetében az I. fokú Szakértői Bizottság 2019 októberében 61% ÖEK-t állapított meg, míg 2020 novemberében 63% ÖEK-t véleményezett. Az ebben foglaltaktól eltérő (új) tényt a perújítási indítvány sem hivatkozott, így eltérő (új) ténymegállapítás igényének hiányában – értelemszerűen – új bizonyítékot sem csatolt. Sőt, a szakértő az indítványhoz csatolt, 2023. július 12-én kelt kiegészítő orvosszakértői véleménye kifejezetten rögzíti, hogy a szakértő az OVH:109-1/2021. számon adott véleményében foglaltakat változatlanul fenntartja. Azaz, a kiegészítő szakértői vélemény az I. r. terhelt 2021. június 9-i egészségügyi állapotára illetően nemhogy nem új, de éppenséggel azt a véleményt erősíti meg, amit már az ítélőtábla is ismert és figyelembe vett a jogerős ügydöntő határozat meghozatalakor.
[23] Az ítélőtábla álláspontjával szemben ezért szó sincs róla, hogy a terhelt az indítványához csatolt okiratok benyújtásával új bizonyítékot ajánlott volna fel.
[24] Ekként, a jogerős ítéletben foglaltakhoz képest új vagy eltérő tényállítás és az új vagy eltérő tény alátámasztására szolgáló új bizonyíték megjelölésének hiányában a perújítás elrendelésére vezető követelményrendszer további elemei már nem is vizsgálhatók, hiszen a nem létező új vagy eltérő tény nyilvánvalóan perdöntő sem lehet. Új tény hiányában pedig az önmagában nem lehet perújítás tárgya, hogy az eljárt bíróságok a büntetés tartamának kialakítása során a terhelt általuk ismert egészségi állapotának mekkora büntetéscsökkentő hatást tulajdonítottak, ennek újraértékelése perújítást nem alapoz meg.
[25] Az ítélőtábla tehát törvényesen járt el, amikor – a perújítás elrendeléséhez a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt valamennyi feltétel együttes teljesülésének hiányában – elutasította a terhelt által előterjesztett perújítási indítványt.
[26] Mindezek alapján a Kúria a támadott határozatot a Be. 645. § (4) bekezdés második fordulata szerinti tanácsülésen, a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Bpkf.II.1335/2025/3.)