A másodfokú ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek, ha a másodfokú bíróság a törvényi egységet alkotó cselekmény egyes részcselekményei tekintetében dönt eltérően az elsőfokú bíróságtól, továbbá akkor sem, ha a terhelt terhére rótt további bűncselekmény azzal alaki halmazatban áll [Be. 615. § (1) és (2a) bek.].
[1] A törvényszék ítéletével a XI. r. vádlottat folytatólagosan, bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás bűntette [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 310. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont], 2 rendbeli, folytatólagosan, bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek. a) pont, (4) bek. b) pont], bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek. a) pont, (4) bek. b) pont], folytatólagosan, bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) pont], bűnsegédként, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) pont], 4 rendbeli, folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (korábbi Btk. 276. §) és 2 rendbeli, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. §) miatt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre, 5 év gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja, illetve igazgatója vagy gazdasági társaság vezető tisztviselője, illetve felügyelőbizottságának tagja foglalkozástól eltiltásra, 200 napi tétel – napi tételenként 2500 forint, összesen 500 000 forint – pénzbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a XI. r. vádlott a kiszabott szabadságvesztésből nem bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Az ítélet ellen a XI. r. vádlott védője által bejelentett fellebbezés folytán eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a XI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki további 1 rendbeli, folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk. 276. §). A XI. r. vádlott „további” költségvetési csalás bűntetteként értékelt cselekményeiből 5 rendbelit a korábbi Btk. 310. § (5) bekezdés b) pontja és 1 rendbelit a korábbi Btk. 310. § (4) bekezdés b) pontja szerint minősített, egyúttal felhívta a korábbi Btk. 310. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontját is. A költségvetési csalások minősítéséből mellőzte a folytatólagos és a bűnszervezetben elkövetés megállapítását, ehelyett a halmazati büntetést a XI. r. vádlottal mint bűnszervezetben elkövetővel szemben tekintette kiszabottnak. Mellőzte a pénzbüntetés kiszabására és annak átváltoztatására vonatkozó rendelkezéseket, egyebekben pedig a törvényszék ítéletét a XI. r. vádlott tekintetében helybenhagyta.
[3] A másodfokú bíróság az ügydöntő határozata kihirdetését követően a vádlott és védő, továbbá határozatában az ügyész részére a Be. 615. § (1) és (2) bekezdés b) pontja alapján fellebbezési jogot biztosított.
[4] A másodfokú bíróság ítélete ellen a XI. r. „vádlott nevében és a védelem saját jogán” a XI. r. vádlott védője jelentett be fellebbezést, elsődlegesen felmentés, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése végett.
[5] A Legfőbb Ügyészség átiratában a XI. r. vádlott védője által bejelentett másodfellebbezést törvényben kizártnak tartotta.
[6] Álláspontja szerint ugyanis a másodfokú bíróság a XI. r. vádlott esetében nem rendelkezett újabb, anyagi halmazatban álló bűncselekmény miatti bűnösség megállapításáról, hanem az elsőfokú bíróság által nem értékelt, a II/2/g. pontbeli részcselekménnyel törvényi egységben álló II/2/h. pontbeli cselekményt is jogi értékelés tárgyává tette, és az elsőfokú bíróságnak a II/2/g. pont alapján megállapított költségvetési csalás minősítését ennek megfelelően változtatta meg.
[7] Ez azt jelenti, hogy az ítélőtábla valójában az elsőfokú bíróság által is megállapított azonos tényeket minősítette másként jogilag, amellyel párhuzamosan a II/2/h. pont tekintetében a valóságos anyagi halmazatra figyelemmel jogilag értékelte a magánokirat-hamisítást is. Az pedig a Be. 615. § (2a) bekezdése alapján nem tekinthető ellentétes döntésnek, ha a vádlott egy cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és erre figyelemmel a másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróság által megállapított minősítés megváltoztatásának van helye. Úgy látta ezért, hogy a XI. r. vádlott tekintetében nem nyílt meg a harmadfokú felülbírálat lehetősége, és a másodfokú bíróság a jogszabály téves értelmezésével biztosította a XI. r. vádlott tekintetében a fellebbezési jogot, amely azonban – a BH 2011.276.II. számon közzétett eseti döntés elvi tartalmának megfelelően – nem eredményez felülbírálati kötelezettséget.
[8] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a XI. r. vádlott védője által bejelentett másodfellebbezést utasítsa el.
[9] A XI. r. vádlott védője által bejelentett másodfellebbezés törvényben kizárt.
[10] Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés jogát a Be. 579. § (1) bekezdése általánosságban – a Be. 580. §-ában foglalt szűk körű kivételekkel, további feltétel előírása nélkül – biztosítja. Ezzel szemben a Be. 615. § (1) bekezdése a másodfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés bejelentését kizárólag a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése miatt teszi lehetővé.
[11] A jogorvoslati, felülbírálati és a döntési jogkör összefügg. A jogorvoslat terjedelmének korlátai kihatnak a felülbírálat terjedelmére, maga után vonva a döntési jogkör meghatározottságát. Ugyanakkor a döntési jogkör fogalmilag nem lehetséges felülbírálati jogkör nélkül. Mindez a következőket jelenti.
[12] A Be. 615. § (1) és (2) bekezdése meghatározza a másodfellebbezés törvényi okát, a (3) bekezdés pedig a másodfellebbezés törvényi jogát.
[13] A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú ítélet ellen (másod)fellebbezésnek van helye, ha a másodfokú bíróság döntése az elsőfokú bíróságéval ellentétes.
[14] A Be. 615. § (2) bekezdése szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság
a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg, vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
c) a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.
[15] A másodfellebbezés rendeltetése ekként az, hogy a bűnösség megállapítására vagy a felmentésre vonatkozó, a büntetőeljárás során elsőként meghozott ítéleti rendelkezés elleni jogorvoslat a másodfokú bíróság eljárásában is biztosított legyen.
[16] A jelen esetben a másodfokú bíróság a fellebbezési jogosultságot a Be. 615. § (2) bekezdés a) pontja alapján biztosította, kifejtve, hogy a XI. r. vádlott bűnösségének további bűncselekményben való megállapítása a másodfellebbezés jogát megalapozó ellentétes döntésnek minősül. [Megjegyzendő, a bűnösség további bűncselekményben való megállapítása helyesen nem a Be. 615. § (2) bekezdés a) pontja, hanem a c) pont alapján biztosítaná a másodfellebbezés lehetőségét.]
[17] A törvényszék – egyebek mellett – a II/2/g. tényállási pontban elkövetett, az V. r. terhelt tettesi alapcselekményéhez kapcsolódó költségvetési csalás bűntette [korábbi Btk. 310. § (1) bekezdés a) pont, (4) bekezdés b) pont] miatt állapította meg a XI. r. terhelt bűnösségét (elsőfokú ítélet [1026], [1032] bekezdés). Ehhez képest az ítélőtábla akként foglalt állást, hogy a XI. r. vádlottnak az elsőfokú ítélet III/2/b. tényállási pontjában leírt cselekményei a II/2/h. tényállási pontbeli, tettesként ugyancsak az V. r. terhelt által véghezvitt (elsőfokú ítélet [1026] bekezdés, másodfokú ítélet [1061] bekezdés) költségvetési csalás bűntettéhez nyújtott további bűnsegélyként értékelhetők (másodfokú ítélet [1026] bekezdés). Emiatt pedig szükségesnek tartotta a XI. r. vádlott bűnösségének megállapítását a II/2/h. pontban az V. r. terhelt terhére rótt magánokirat-hamisítás vétségéhez (korábbi Btk. 276. §) nyújtott bűnsegély miatt is (másodfokú ítélet [1060] bekezdés).
[18] Amint arra az ítélőtábla is utalt, az azonos tettes által megvalósított, a költségvetési csalás bűncselekményének törvényi tényállási elemeit kimerítő valamennyi részcselekmény törvényi egységet alkot. Ez azt jelenti, hogy az V. r. terhelt II/2/g. és II/2/h. pontbeli tettesi alapcselekményei is törvényi egységbe olvadnak. Mivel pedig a II/2/g. pontbeli tettesi alapcselekményhez nyújtott bűnsegély miatt már a törvényszék is megállapította a XI. r. vádlott bűnösségét, ezért a törvényi egység további, a II/2/h. pontban írt részcselekményéhez kapcsolódó bűnsegély felrovásával a másodfokú bíróság nem állapította meg a XI. r. vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett [Be. 615. § (2) bek. c) pont]. Ezzel szemben e döntés folytán a XI. r. vádlottal szemben már első fokon is megállapított bűnösség terjedelme bővült, ami az első fokon is a terhére rótt költségvetési csalás eltérő (súlyosabb) minősítésében nyilvánult meg.
[19] Az előbbiek tükrében a másodfellebbezési jog beálltát meghatározó kérdés, hogy a bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatti bűnösség ítélőtábla általi kimondása a Be. 615. § (2) bekezdés c) pontja szerint az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntésnek minősül-e. Ellentétes döntésről pedig csak akkor lehet szó, ha a másodfokú bíróság által a terhelt terhére rótt magánokirat-hamisítás vétsége a már az elsőfokú bíróság által is megállapított, és az ítélőtábla ellentétes döntésével nem érintett (csupán eltérően minősített), a II/2/g. és II/2/h. pontban megállapított költségvetési csalás bűntettével anyagi (elkülönülő tettesi alapcselekményekkel megvalósított) halmazatban áll. Ezzel szemben az alaki (egyetlen tettesi alapcselekménnyel megvalósított) halmazatban álló bűncselekmények esetében valójában egyazon magatartás jogi értékelésének változatairól, ekként minősítésről van szó. Pontosan ezt fejezi ki az eljárási törvény 615. § (2a) bekezdése, amely szerint nem tekinthető ellentétes döntésnek, ha a vádlott egy cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és erre figyelemmel a másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróság által megállapított minősítés megváltoztatásának lett volna helye.
[20] Nincs helye tehát harmadfokú felülbírálatnak a másodfokú ítéletben megállapított olyan bűncselekmény kapcsán, ami a vádlott terhére már az elsőfokú bíróság által megállapított bűncselekménnyel alaki halmazatban áll (BH 2019.267., BH 2024.180.).
[21] A költségvetési csalás és az annak érdekében elkövetett hamis magánokirat felhasználásának (illetve a korábbi Btk. szerinti magánokirat-hamisítás vétségének) az alaki halmazata valóságos [Bfv.II.190/2021/8. (BH 2021.299.II.)]. E körben teljességgel közömbös, hogy az adott esetben az ítélőtábla által megállapított, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége a terhelt terhére már első fokon is megállapított költségvetési csalás első fokon a XI. r. vádlottnak fel nem rótt részcselekményéhez kapcsolódik. Jelentősége kizárólag annak van, hogy a másodfokú bíróság által a XI. r. vádlottnak felrótt, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége alaki halmazatban áll azzal a (törvényi egységet alkotó) költségvetési csalás bűntettével, amelyet már az elsőfokú bíróság is megállapított a XI. r. vádlott terhére [amelynek tekintetében tehát nem került sor a Be. 615. § (2) bekezdése szerint ellentétes döntés hozatalára a másodfokú bíróság részéről].
[22] Mindezek alapján a XI. r. vádlottat érintően az ítélőtábla döntése nem ellentétes az elsőfokú bíróság döntésével, így a Be. 615. § (2a) bekezdésében írtak szerint a másodfokú bíróság eljárásában a bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatti bűnösség kimondása helyett a minősítés megváltoztatásának lett volna helye, akként, hogy a másodfokú bíróság a XI. r. vádlott bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntetteként (II/2/g., II/2/h.) értékelt cselekményét további egy rendbeli, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségeként is minősíti.
[23] Ekként az ítélőtábla tévesen biztosított jogorvoslati jogot a másodfokon kihirdetett ítéletével szemben. A bíróság által tévesen biztosított fellebbezési jog – ha azzal élnek is – nem nyitja meg a lehetőséget a fellebbviteli eljárásra, az nem jelent felülbírálati kötelezettséget sem; ilyen esetben a fellebbezés elutasításának van helye [Kúria Bhar.I.995/2019. (BH 2020.101. II.), BH 2011.276. II.].
[24] A védő „a vádlott nevében” is fellebbezést jelentett be, erre azonban nem volt jogosult.
[25] A védői jogállás általános szabálya szerint a védő – a Be. eltérő rendelkezésének hiányában – teljeskörűen gyakorolhatja a terhelt mindazon jogát, amely jellegénél fogva nem csak a terhelt személyéhez kötődik. A védő e jogokat önállóan, védői jogokként gyakorolhatja [Be. 42. § (1) bek.].
[26] E törvényi rendelkezés azt jelenti, hogy a terheltet megillető fellebbezési jog főszabályként a védőt is megilleti. Ugyanakkor – és ez a lényege – azt fejezi ki, hogy a védő a büntetőeljárás önálló eljárási jogosultságokkal felruházott és kötelezettségeket szem előtt tartani köteles, a terhelttől elkülönült szereplője. Azaz, a védő a büntetőeljárás önálló perbeli személye, ezért jogai nem átruházott, hanem önálló eljárási jogosítványok {8/2013. (III. 1.) AB határozat [27], 1320/B/1993. AB határozat}.
[27] Másként szólva, a védő a büntetőeljárásban önálló jogokkal és kötelezettségekkel bíró személyként nem a terhelt perbeli képviseletét látja el. A képviselet ugyanis – a polgári jog általános szabályaival összhangban [Ptk. 6:11. § (1) bek.] – azt jelenti, hogy a képviselt személy (jelen esetben: eljárásbeli) jogait képviselője útján gyakorolja.
[28] A büntetőeljárásban azonban meghatalmazott képviselő – mint önálló eljárási jogosultságokkal nem rendelkező segítő – kizárólag a sértett, a vagyoni érdekelt és az egyéb érdekelt helyett járhat el, e személyek Be-ben biztosított jogait a saját nevében gyakorolva [Be. 61. § (1) és (2) bek.].
[29] A védő azonban az előbbiek szerint nem a terhelt perbeli képviselője, ezért a terheltet megillető jogorvoslati jog gyakorlásáról sem nyilatkozhat a saját nevében.
[30] (Törvényben kizárt) másodfellebbezést így egyedül a védő jelentett be a másodfokú bíróság ítélete ellen, ezért a másodfellebbezést elutasító rendelkezés is kizárólag a védői fellebbezés elutasítására terjedhet ki.
[31] Ekként a Kúria a XI. r. vádlott védője által előterjesztetett másodfellebbezést mint törvényben kizártat a Be. 617. §-ára figyelemmel, a Be. 597. § (1) bekezdése és a Be. 588. § (1) bekezdés első fordulata alapján, a Be. 598. § (1) bekezdés a) pont első fordulat szerint tartott tanácsülésen elutasította, továbbá a Be. 458. § (2) bekezdés a) pontjára és a 459. §-ére alapítva felhívta az ítélőtáblát az ítélet jogerősítési záradékkal ellátására.
(Kúria Bhar.II.1225/2025/11.)