Amennyiben a vádindítványt nem az arra jogosult emelte, annak orvoslására a pótmagánvádas eljárás későbbi szakaszában nincs törvényes lehetőség, annak észlelését követően a bíróságnak az eljárást nyomban, mérlegelés nélkül meg kell szüntetnie [Be. 567. § (1)–(2) bek.].
[1] A járásbíróság a 2024. május 8. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) és (2) bek.] és testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., (4) bek. b) pont]. Ezért őt 1 évre próbára bocsátotta. Az ellene emelt kapcsolati erőszak bűntette [Btk. 212/A. § (1) bek., (2) bek. b) pont], kapcsolati erőszak bűntette [Btk. 212/A. § (1) bek., (2) bek. a) pont], kapcsolati erőszak vétsége [Btk. 212/A. § (1) bek. a) pont] és kiskorú veszélyeztetésének bűntette [Btk. 208. § (1) bek.] miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett a bűnügyi költség megfizetéséről.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. A vádlottat az ellene 1 rendbeli tesi sértés vétsége [Btk. 164. § (1) és (2) bek.] miatt emelt vád alól felmentette. A vádlottat testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., (4) bek. b) pont] bűnösnek kimondó rendelkezést, valamint a kapcsolati erőszak bűntette [Btk. 212/A. § (1) bek., (2) bek. b) pont], kapcsolati erőszak vétsége [Btk. 212/A. § (1) bek. a) pont] és kiskorú veszélyeztetésének bűntette [Btk. 208. § (1) bek.] miatt emelt vád alól történő felmentő rendelkezést mellőzte. A vádlottal szemben kapcsolati erőszak bűntette [Btk. 212/A. § (1) bek., (2) bek. b) pont], kapcsolati erőszak vétsége [Btk. 212/A. § (1) bek. a) pont] és kiskorú veszélyeztetésének bűntette [Btk. 208. § (1) bek.] miatt indult büntetőeljárást megszüntette. A vádlottal szemben kiszabott 1 év próbára bocsátás intézkedést megrovásra enyhítette. Pontosította a bűnügyi költség megfizetésére vonatkozó rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A másodfokú bíróság ítélete ellen a pótmagánvádló és jogi képviselője által bejelentett fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság és a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[4] A hatályon kívül helyező rendelkezés indokául az ítélőtábla kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában írt abszolút hatályú eljárási szabálysértést vétett, mert a tárgyalást olyan személy távollétében tartotta meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.
[5] Kifejtette, hogy mivel a pótmagánvádas eljárásban a büntetőeljárási cselekvőképességgel és törvényes képviselővel nem rendelkező kiskorú sértettek részére sem a járásbíróság, sem a törvényszék nem rendelt ki ügygondnokot, az elsőfokú bírósági eljárásban a tárgyalás, a másodfokú eljárásban a nyilvános ülés olyan személy (az ügygondnok, a kiskorú sértettek jogi képviselője) távollétében került megtartásra, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező. Márpedig, ha a pótmagánvádló a kiskorú sértettek nevében nem is terjeszthetett elő joghatályosan vádindítványt, a kiskorú sértettek vonatkozásában a törvényes képviselő, illetve ennek hiánya esetén az eseti gyám vagy ügygondnok közreműködése útján fennállt a pótmagánvádlóként fellépés lehetősége.
[6] Indokai szerint a pótmagánvádló sérelmére elkövetett cselekmények vonatkozásában törvényesen került sor a vádindítvány benyújtására és a cselekmények érdemi elbírálására, ennek ellenére nem látott lehetőséget arra, hogy az első- és a másodfokú ítéletnek csak a kiskorú sértettek sérelmére elkövetett cselekményekre vonatkozó részét, rendelkezéseit helyezze hatályon kívül.
[7] Mindezek alapján az ítélőtábla az első- és a másodfokú ítéletet a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[8] A harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen a vádlott és védője a harmadfokú végzés hatályon kívül helyezése és az ítélőtábla új harmadfokú eljárás lefolytatására utasítása érdekében jelentett be fellebbezést.
[9] A védő a fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy a jogi képviselővel fellépő pótmagánvádlónak a vádindítvány előterjesztésekor már tudnia kellett volna, hogy a Ptk. 4:163. § (3) bekezdése alapján köteles bejelentést tenni a gyámhatóságnak az eseti gyám kirendelése céljából, mivel a gyermekek érdekében érdekellentét miatt nem járhat el.
[10] Álláspontja szerint a pótmagánvádló és a vádlott közös kiskorú gyermekei jelen büntetőeljárás pótmagánvádas eljárási szakaszában nem minősülnek sértettnek, és a kiskorú gyermekek képviselőjének nyilatkozata hiányában nem minősülnek pótmagánvádlónak sem.
[11] Indokai szerint a kiskorú gyermekek sértetti státuszát sem a nyomozó hatóságként eljáró ügyészség, sem az elsőfokú bíróság nem állapította meg. Ezért az ítélőtábla helytelen jogértelmezéssel a kiskorúaknak sértetti minőséget vindikált, és egy jogvesztő határidőn túli nyilatkozatuktól teszi függővé az eljárásbeli szerepüket.
[12] A pótmagánvádas eljárásban a sértett jogi képviselete kötelező, amely nem csak a pótmagánvádlóra, hanem a sértettként megjelölt kiskorú gyermekekre is vonatkozik.
[13] Sérelmezte, hogy sérülne a védelemhez való jog, ha a nyomozati szak befejeztével sértettnek nem tekinthető kiskorúak esetében a pótmagánvádló egyedi döntése adhatna alapot arra, hogy a gyermekek pótmagánvádlóként jelen legyenek egy olyan eljárási részben, ahol nem lehetnének már a büntetőeljárás alanyai, és a vádlott sem lehetne vádlotti pozícióban gyermekeivel szemben.
[14] Ezért indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését a Be. 630. § (2) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és a harmadfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.
[15] A pótmagánvádló a jogi képviselője útján a fellebbezésre tett észrevételében kifejtette, hogy a bíróságnak, az ügyészségnek és a nyomozó hatóságnak az eljárás bármely szakaszában hivatalból kell vizsgálnia a büntetőeljárásban részt vevő személyek büntetőeljárási cselekvőképességét.
[16] Szerinte jelen ügyben a pótmagánvádlóként történő fellépésnek a Be. 787. § (3) bekezdésében foglalt kizáró okok egyike sem áll fenn sem a pótmagánvádló, sem a kiskorú sértettek tekintetében.
[17] A vádlott és védője fellebbezése alapos.
[18] A harmadfokú bíróságnak az első- és a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye a Be. 627. § (1) bekezdés a) pontja alapján akkor, ha a hatályon kívül helyezésre a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés; a Be. 627. § (1) bekezdés b) pontja alapján, ha a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, a Be. 627. § (1) bekezdés c) pontja alapján, ha a Be. 592. § (1) bekezdése szerinti teljes megalapozatlanság miatt, míg a Be. 627. § (1) bekezdés d) pontja alapján a 625. § (4) bekezdésében meghatározott ok miatt került sor.
[19] Jelen ügyben a harmadfokú bíróság a végzésében a hatályon kívül helyezés okaként a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontját jelölte meg; ekként a végzés ellen fellebbezésnek helye van, és így a Be. 627. § (3) bekezdés a) és c) pontja szerinti jogosult által előterjesztett fellebbezés joghatályos.
[20] A Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a jogorvoslat tárgya kizárólag a másodfokú vagy a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése, és a fellebbviteli bíróság ahhoz vezető eljárása. Az eljárás célja pedig annak vizsgálata, hogy a megtámadott végzés törvénysértő-e.
[21] A támadott (hatályon kívül helyező) rendelkezés ugyanis nem az ügy eldöntését vagy az eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését jelenti. Ehhez képest a fellebbezéssel támadott hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma nem az, hogy miért jó vagy nem jó ez a döntés, hanem az, hogy miért nem volt hozható érdemi döntés, illetve miért nem eredményezett ilyen (érdemi) döntésre alkalmas helyzetet a lefolyt eljárás. Nyitva hagyja azonban az eljárás tárgyában hozható jövőbeni döntés lehetőségét, mibenlétét (ide nem értve a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban érvényesülő súlyosítási korlátokat). Érdemi döntés esetében a döntés (tehát a jogkövetkeztetés) és annak ténybeli alapja közötti viszony a vizsgálat tárgya; a hatályon kívül helyezés felülbírálata során azonban ez a viszonyítás nem végezhető el. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor ugyanis éppen azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú vagy a harmadfokú bíróság helyesen vagy indokolatlanul rendelkezett-e.
[22] Nyilvánvaló, hogy minden felülbírálat a tárgyának – jelen esetben a hatályon kívül helyezés – rendeltetéséhez igazodik. Ehhez képest hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása valójában nem ügy-, nem irat-, hanem túlnyomórészt határozatvizsgálat.
[23] Így, amennyiben a hatályon kívül helyezés indoka a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, úgy vizsgálandó, hogy a megjelölt feltétlen eljárási szabálysértés valóban megvalósult-e; ha pedig a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, akkor az eljárási szabálysértés megvalósulásán túl az is, hogy e szabálysértés lényeges hatással volt-e az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására, és ha igen, az orvosolható lett volna-e a másodfokú eljárásban.
[24] A Be. 611. § (1) bekezdése szerint a hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza a hatályon kívül helyezés okát, továbbá a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatását. A Kúria jelen eljárásában valójában e törvényi előírás, elvárás a felülbírálat szempontja és kerete.
[25] Jelen ügyben ez a következőket jelenti.
[26] A harmadfokú bíróság támadott végzése az első- és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése törvényi okaként a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontját jelölte meg.
[27] Ezen törvényi rendelkezés alapján abszolút eljárási szabálysértés, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.
[28] A harmadfokú bíróság álláspontja szerint az érdemi felülbírálatot az első- és a másodfokú bíróságnak a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerinti abszolút hatályú eljárási szabálysértése zárta ki {harmadfokú végzés [96] bekezdés}.
[29] A Kúriának érdemben azt kellett vizsgálnia, hogy alapos volt-e az ítélőtábla hatályon kívül helyező döntése.
[30] Jelen ügyben a harmadfokú bíróság azt rögzítette, hogy: „Figyelemmel arra, hogy a pótmagánvádas eljárásban a büntetőeljárási cselekvőképességgel és törvényes képviselővel nem rendelkező kiskorú sértettek részére sem a járásbíróság, sem a törvényszék nem rendelt ki ügygondnokot, az elsőfokú bírósági eljárásban a tárgyalás, a másodfokú eljárásban a nyilvános ülés olyan személy (az ügygondnok, a kiskorú sértettek jogi képviselője) távollétében került megtartásra, akinek a jelenléte – figyelemmel a vád képviseletére, az ügyészi feladatok ellátására – a törvény értelmében kötelező. Márpedig, ha a pótmagánvádló a kiskorú sértettek nevében nem is terjeszthetett elő joghatályosan vádindítványt, kiskorú 1. számú sértett és kiskorú 2. számú sértett vonatkozásában a törvényes képviselő, illetve ennek hiánya esetén az eseti gyám vagy ügygondnok közreműködése útján fennállt a pótmagánvádlóként fellépés lehetősége. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla – a pótmagánvádlónak és jogi képviselőjének a másodfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezését elbírálva, egyidejűleg az eljárás megszüntetésével érintett, de jogorvoslattal nem támadható cselekmények vonatkozásában hozott döntés körében is vizsgálva az eljárási szabályoknak az első- és másodfokú bírósági eljárásban történő megtartását – a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerinti abszolút eljárási szabálysértés fennállását megállapította, emiatt a Be. 625. § (2) bekezdés a) pontja és (3) bekezdése alapján az elsőfokú és a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a járásbíróságot új eljárásra utasította.” {harmadfokú végzés [95]-[96] bekezdés}
[31] Ez az érvelés nem helytálló.
[32] A Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerint a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.
[33] A Kúria egyetértett a harmadfokú végzés indokolásának [91] bekezdésében foglaltakkal, mely szerint „a büntetőeljárás nyomozati szakában eljáró ügyészségnek is észlelnie kellett volna, hogy a pótmagánvádló nem képviselheti a kiskorú sértetteket, illetve nem nyújthat be a nevükben vádindítványt, és ennek megfelelően intézkednie kellett volna ügygondnok kirendelése iránt. Ehhez képest a nyomozás megszüntetése miatt előterjesztett panaszt elutasító ügyészségi határozat eleve téves kioktatást tartalmazott a tekintetben, hogy a pótmagánvádló a saját és a kiskorú gyermekek nevében vádindítványt nyújthat be.” {harmadfokú végzés [91] bekezdés}
[34] Amíg azonban ezen okfejtés helytálló, és a helyes döntés alapját képezi, addig az ítélőtábla ezt követő okfejtése, eljutva a harmadfokú végzésből az előzőekben már idézett [95] bekezdéshez, az érdemi döntésre is kihatással bíró módon az alábbiak szerint téves.
[35] A Be. 567. § (2) bekezdés c) pontja akként rendelkezik, hogy a bíróság nem ügydöntő végzésével az eljárást megszünteti, ha a vádat nem az arra jogosult emelte.
[36] A Be. 567. § (3) bekezdés egyértelmű szabálya, hogy a bíróság a Be. 567. § (1)-(2) bekezdésben meghatározott ok észlelésekor nyomban megszünteti az eljárást.
[37] Mindezekből az következik, hogy amennyiben a vádindítványt nem az arra jogosult emelte, annak orvoslására a pótmagánvádas eljárás későbbi szakaszában nincs törvényes lehetőség, annak észlelését követően a bíróságnak az eljárást nyomban, mérlegelés nélkül meg kell szüntetnie.
[38] Éppen ezért téves a harmadfokú bíróság okfejtése, mely szerint a járásbíróság a vádindítvány benyújtását követően akkor járt volna el helyesen, ha a Be. 73. § (1) bekezdés a) pontja alapján a kiskorú sértettek részére ügygondokot rendel ki, részére a vádindítványt és a gyermekek sérelmére elkövetett cselekménnyel összefüggő ügyiratokat megküldi, és felhívja őt arra, hogy nyilatkozzon, kíván-e a kiskorú sértettek nevében vádindítványt benyújtani {harmadfokú végzés [93] bekezdés}.
[39] Ugyanis már az elsőfokú bíróságnak is meg kellett volna szüntetnie az eljárást a Be. 567. § (2) bekezdés c) pontja alapján, amennyiben észleli, hogy a Ptk. 4:163. § (1) bekezdés értelmében a kiskorú sértettek törvényes képviselőjeként nem járhat el a pótmagánvádló, ezért az ő vonatkozásukban nem az arra jogosult emelt vádat.
[40] Miután az eljárás megindítása eleve törvénysértő, nincs eljárási lehetőség arra, hogy a bíróság azt utóbb ügygondnok kirendelésével orvosolja.
[41] Másként szólva, a bíróság az adott esetben (és körben) valójában semmilyen érdemi eljárási cselekményt nem folytathat le, a vádindítvány hiányát utólag nem pótolhatja, erre törvényes lehetősége nincs, az eljárási akadályt ügygondnok kirendelésével el nem hárít(hat)ja.
[42] A Kúria megjegyzi, hogy azt a harmadfokú bíróság is megállapította – a törvényszékkel egyetértve –, hogy a kiskorú sértettek nevében a pótmagánvádló törvényes képviselőként nem volt jogosult eljárni, a vádindítvány a gyermekek sérelmére elkövetett cselekmények tekintetében nem a jogosulttól származik {harmadfokú végzés [84], [88] bekezdés}.
[43] A Be. 371. § (1) bekezdése alapján, ha a panaszt elbíráló ügyészség a sértettnek a feljelentés elutasítása vagy az eljárás megszüntetése miatt előterjesztett panaszát elutasítja, a határozatában tájékoztatja a sértettet a pótmagánvádlóként történő fellépés lehetőségéről, feltételeiről, valamint a pótmagánvádló jogairól és kötelezettségeiről.
[44] Jelen ügyben az ügyészség határozata a nyomozás megszüntetéséről és a panasz elutasításáról, egyaránt téves jogorvoslati kioktatást tartalmazott, továbbá azokat nem a jogosult kapta kézhez.
[45] A jogorvoslati kioktatás mindkét esetben azt tartalmazta, hogy a pótmagánvádló, mint a kiskorú sértettek törvényes képviselője a megszüntető határozattal szemben tizenöt napon belül panaszt terjeszthet elő, illetve két hónapon belül pótmagánvádlóként léphet fel (nyomozati iratok 389. és 423. oldal).
[46] Mindez pedig értelemszerűen azt jelenti, hogy nem történt meg a nyomozást megszüntető és a panaszt elutasító határozat szabályszerű közlése a kiskorú sértettek irányába.
[47] Nyilvánvaló, hogy az ügyben nyomozást folytató ügyészség feladata – lett volna – a Be. 71. § (1) bekezdése szerinti hivatalbóli vizsgálat, az adott perbeli helyzet észlelése és a Be. 73. § (1) bekezdés b) pontja szerint ügygondnok kirendelése iránti intézkedés megtétele, valamint ezt követően a nyomozást megszüntető és a panaszt elutasító határozat szabályszerű közlése a kiskorú sértettek nevében eljáró ügygondnokkal.
[48] Ez a törvényi feladat a bíróságra át nem hárítható, különösen azért nem, mert a bíróság törvényi kötelessége a vád jogszerűségének vizsgálata, melynek során amennyiben megállapítja, hogy azt nem az arra jogosult emelte, köteles az eljárást megszüntetni.
[49] A harmadfokú bíróság szerint a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező (a kiskorú sértettek ügygondnoka).
[50] Ez az érvelés azonban nyilvánvalóan ellentmondásba kerül azzal az egyébként helyesen tett megállapítással, hogy a vádat nem az arra jogosult emelte. Ugyanis a jogosulatlan vádemelést érintő körben nem is lehetett volna a tárgyalást megtartani, így a tárgyalás szabályosságának vizsgálata erre nézve okszerűtlen.
[51] Másképpen szólva, nem kérhető számon a bíróságon az ügygondnok távolmaradása egy olyan tárgyaláson, amelyet a bíróság (e részében) eleve nem tarthatott volna meg, mivel nem volt érvényes vád.
[52] Az eljárás megindítása törvényi feltételeinek hiánya pedig kizárja a hivatkozott eljárási szabálysértésből fakadó hatályon kívül helyezés lehetőségét.
[53] Mindezekből következően a Be. 567. § (2) bekezdés c) pontja alapján már az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna szüntetnie az eljárást e vonatkozásban. Ezt a járásbíróság elmulasztotta, azonban a másodfokú bíróság az eljárásában észlelte és kimerítő részletességgel, helytállóan indokoltan e rendelkezést pótolta.
[54] Mindez azonban nem zárja el a pótmagánvádlót az ekkénti fellépés lehetőségétől a törvényes feltételek biztosítása esetén ([47] bekezdés, Be. 111. § (1) bekezdés).
[55] A Kúria tehát a Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban azt állapította meg, hogy a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerinti eljárási szabálysértés az ügyben nem valósult meg, ami azt jelenti, hogy a hivatkozott okból az első- és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére nincs törvényes alap.
[56] Ekként a Kúria az ítélőtábla harmadfokú határozatát a Be. 628. § (1) bekezdés b) pontja szerinti tanácsülésen, a Be. 630. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a harmadfokú bíróságot a harmadfokú eljárás lefolytatására utasította [Be. 629. § (2) bek. b) pont].
[57] A harmadfokú eljárást a jelen határozatban foglaltak figyelembevételével a harmadfokú bírósági eljárás szabályai szerint kell lefolytatni a joghatályosnak tekinthető másodfellebbezés vonatkozásában (Be. Tizenhatodik Rész).
(Kúria Hkf.III.664/2025/10.)