Csalás miatt az elkövető csak magánindítványra büntethető, ha a sértett a hozzátartozója. A büntetőeljárás lefolytatását akadályozó magánindítvány hiánya utóbb nem pótolható akkor, ha az elkövető személyét ismerő jogosult a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló törvényes határidőt elmulasztja [Be. 378. § (1), (2) és (3) bek.].
[1] A járásbíróság ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (4) bek. a) pont]. Ezért őt 500 napi tétel, napi tételenként 1200 forint, így összesen 600 000 forint pénzbüntetésre ítélte. A magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította, rendelkezett továbbá a bűnügyi költségről.
[2] Védelmi fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében akként változtatta meg, hogy a folytatólagos elkövetésre utalást mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője – a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítottan – terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az I. r. terhelt felmentése érdekében.
[4] A felülvizsgálati indítvány indokai szerint az I. r. terhelt terhére rótt bűncselekmény elévült, mert a csalás tárgyát képező ingatlan az adásvételi szerződés 2012. március 29. napján történt aláírásakor, de legkésőbb az ingatlan-nyilvántartásba történő változásbejegyzés (2012. április 4.) időpontjában kikerült a sértettek vagyonából, amellyel a kár bekövetkezett, így a csalás befejezetté vált. Az irányadó öt éves elévülési idő kezdő időpontját ettől kell számítani, melyhez képest a nyomozás 2019. január 3. napján történt elrendeléséig a vád tárgyává tett bűncselekmény elévült.
[5] Részletesen elemezte az eljárt bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét, vitatta annak ténymegállapításait, utalt az első- és a másodfokú ítélet iratellenes megállapításaira, a sértettek ellentmondásos nyilatkozataira. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem teljesítette az indokolási kötelezettségét.
[6] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó, továbbá a bizonyítékok bírói mérlegelését kifogásoló, és az indokolási kötelezettség megsértését állító részében törvényben kizártnak, míg az elévülés kérdésével összefüggésben alaptalannak tartotta.
[7] Álláspontja szerint az irányadó tényállás részletesen tartalmazza, hogy a sértettek sérelmére megvalósított, több mozzanatból álló bűncselekmény első eleme volt a 2012. március 29. napján készült adásvételi szerződés.
[8] Az idős, beteg és – a terheltekkel fennálló közeli hozzátartozói viszonyra is figyelemmel – a terheltekben feltétlenül megbízó sértetteket az I. r. és a II. r. terhelt fondorlatos módon, több adásvételi szerződést megkötve és pénzügyi tranzakciót lebonyolítva, módszeresen ejtette tévedésbe, amely több mozzanatból álló cselekménysorozatnak csak az első elemét képezte a védő által hivatkozott adásvételi szerződés.
[9] A terheltek szándéka eredendően a szóban forgó ingatlan tehermentes értékének megfelelő vételár jogellenes megszerzésére irányult, amelyet érintően a károkozó magatartás nem fejeződött be az első adásvételi szerződés megkötésével, hanem csak a 2014. február 19-i ügylettel ért véget. Ez az oka annak is, hogy az elkövetéskori büntetőtörvény nem az 1978. évi IV. törvény, hanem a Btk.
[10] Az elévülés határidejének számítása szempontjából ez az időpont az irányadó, hiszen ekkor vált a terheltek bűncselekménye befejezetté. Ehhez képest a nyomozás elrendeléséig az elévülési idő még nem telt el.
[11] A nyilatkozatában a Legfőbb Ügyészség kitért arra is, hogy az I. r. terhelt és a két sértett között fennálló hozzátartozói viszonyra figyelemmel vizsgálni kell azt is, hogy az ügyben terjesztettek-e elő joghatályos magánindítványt.
[12] Ezzel összefüggésben akként foglalt állást, hogy az irányadó tényállásból levezethető, hogy a sértettek csak hosszú évekkel a papíron történt elszámolás után, a terheltek által 2018 nyarától-őszétől tanúsított, radikálisan megváltozott magatartás hatására, a fiuk javaslatára, a jogi képviselővel történt kapcsolatfelvételt követően, kizárólag a feljelentés megtételének időpontjában, vagyis 2018. december 17. napján döbbentek rá arra, hogy a terheltek a sérelmükre bűncselekményt követtek el.
[13] Ezért a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló törvényi határidő számítása szempontjából további vizsgálódásra az alapügyben eljárt bíróságok részéről valójában nem volt szükség, bár arra nem is került sor.
[14] Ebből következően a feljelentést megtevő 1. számú sértett (az I. r. terhelt testvérének házastársa) által a terheltekkel szemben előterjesztett magánindítvány joghatályos, és nem képezte akadályát a büntetőeljárás lefolytatásának.
[15] Utalt ugyanakkor arra, hogy az ingatlan tulajdonjogának jogellenes megszerzésével elkövetett csalás rendbeliségét a tulajdonosok száma határozza meg. Ebből pedig egyfelől az következik, hogy az I. r. terhelt által megvalósított vagyon elleni bűncselekmény helyesen 2 rendbeli csalás bűntettének minősül, másfelől pedig az, hogy a magánindítvány joghatályos voltát mindegyik sértett sérelmére megvalósított csalás tekintetében vizsgálni kell.
[16] E körben az állapítható meg, hogy csak 1. számú sértett tett magánindítványnak minősülő feljelentést, 2. számú sértett (az I. r. terhelt testvére) azonban nem.
[17] A magánindítvány ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban már nem pótolható.
[18] Mindez azt jelenti, hogy az I. r. terhelt bűnösségének alapját csak az 1. számú sértett sérelmére elkövetett csalás képezi, az emiatt kiszabott pénzbüntetés azonban törvényes.
[19] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.
[20] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára a védő két észrevételt tett.
[21] Az első észrevételében továbbra is amellett érvelt, hogy az I. r. terhelt terhére rótt bűncselekmény elévült. Emellett immár hivatkozott arra is, hogy az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására joghatályos magánindítvány hiányában került sor.
[22] E körben utalt arra, hogy a sértettek a jogi képviselőjük közreműködésével 2018. október 29. napján írásbeli felhívást intéztek a terheltekhez a vélt káruk megtérítése érdekében. Ebben a felhívásban a terhelteket nevezték meg a nekik kárt okozó személyekként, így ekkor már bizonyosan tudomással bírtak a sérelmükre elkövetett bűncselekmény elkövetőjéről.
[23] Ehhez képest 1. számú sértett 52 nappal később, 2018. december 17. napján tett feljelentést, amely magánindítvány ekként elkésett.
[24] Mindezek alapján ebben az észrevételében azt indítványozta, hogy a Kúria az I. r. terheltet mentse fel, és a vele szembeni eljárást szüntesse meg.
[25] A második észrevételében kifejtette, hogy az irányadó tényállás a magánindítvány körében semmilyen adatot nem rögzít, így nem tartalmaz arra vonatkozó ténymegállapítást, hogy a magánindítvány megtételére jogosult sértett a bűncselekmény elkövetéséről mikor szerzett tudomást.
[26] Mivel a jogerős ügydöntő határozatból a magánindítvány joghatályos voltára vont jogi következtetés ténybeli alapjai hiányoznak, e kérdésben a felülvizsgálati eljárásban nem lehet állást foglalni.
[27] Mindezekre tekintettel az utóbb érkezett észrevételében azt indítványozta, hogy amennyiben az I. r. terhelt felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének nincs helye, a Kúria a megtámadott határozatot helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.
[28] Az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa alapos.
[29] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja.
[30] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, hogy felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, a jogerős ügydöntő határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 649. §-ban megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[31] A Kúria a jogerős ügydöntő határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül [Be. 659. § (5) bek.]. Ez alóli kivétel a Be. 659. § (6) bekezdés szerinti rendelkezés, eszerint a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 649. § (2) bekezdése alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.
[32] Az eljárási okból történő felülvizsgálat tehát hivatalbóli.
[33] A Be. 649. § (2) bekezdés b) pont első fordulata szerint felülvizsgálati ok, ha a bíróság a határozatát magánindítvány hiányában hozta meg.
[34] A Kúria ezzel összefüggésben rámutat a következőkre.
[35] A Btk. 30. § a) pontja szerint a büntetőjogi felelősségre vonást akadályozza a magánindítvány hiánya.
[36] Ehhez kapcsolódik a Be. azon szabálya, hogy magánindítványra üldözendő bűncselekmény esetén csak a jogosult indítványára indítható meg vagy folytatható a büntetőeljárás [Be. 378. § (1) bek.].
[37] Ha az adott bűncselekmény magánindítványra üldözendő, és a magánindítvány hiányzik, és nem is pótolható:
– a nyomozás során a nyomozó hatóság és az ügyészség megszünteti az eljárást [Be. 398. § (1) bek. h) pont];
– a bíróság a tárgyalás előkészítése során az eljárást ügydöntő végzéssel megszünteti [Be. 492. § (1) bek. i) pont];
– az elsőfokú bíróság a tárgyalás során az eljárást ügydöntő végzéssel megszünteti [Be. 567. § (1) bek. g) pont];
– a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti [Be. 607. § (1) bek. a) pont];
– a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti [Be. 625. (1) bek.].
[38] Mindebből következően magánindítványra üldözendő bűncselekmény esetén az eljárás valamennyi szakaszában vizsgálni kell azt, hogy a sértett terjesztett-e elő joghatályos magánindítványt, mert amennyiben nem (és az nem is pótolható), az eljárást meg kell szüntetni.
[39] A Be. 378. § (2) bekezdése alapján magánindítványnak kell tekinteni a magánindítvány előterjesztésére jogosult feljelentését és bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja. Ugyanezen § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a magánindítványt attól a naptól számított egy hónapon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekményről tudomást szerzett.
[40] Mindezek alapján jelen ügyben vizsgálandó, hogy
– a terheltnek felrótt bűncselekmény magánindítványra üldözendő-e;
– amennyiben igen, van-e magánindítvány;
– amennyiben igen, ez joghatályos-e, vagyis az arra jogosulttól származó és határidőben előterjesztett-e.
[41] Az eljárt bíróság az I. r. terheltet társtettesként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (4) bek. a) pont] mondta ki bűnösnek.
[42] A jogerős ítéletben írt tényállás szerint a bűncselekmény sértettje 2. számú sértett, aki az I. r. terhelt testvére, valamint 1. számú sértett, aki az I. r. terhelt testvérének a házastársa.
[43] A Btk. 459. § (1) bekezdés 14. c) pontja értelmében hozzátartozó a testvér és a testvér házastársa.
[44] A Btk. 382. § egyértelmű rendelkezése, hogy csalás miatt az elkövető csak magánindítványra büntethető, ha a sértett a hozzátartozója.
[45] Mindezekből az következik, hogy a sérelmükre elkövetett bűncselekmény miatt mindkét sértett jogosult volt magánindítvány előterjesztésére.
[46] Helyesen utalt a Legfőbb Ügyészség arra, hogy mivel az elkövetés tárgya a közös tulajdonukat képező ingatlan volt, és mindketten az I. r. terhelt hozzátartozói voltak, így a sértettek külön-külön voltak jogosultak magánindítvány előterjesztésére.
[47] A Legfőbb Ügyészség és a védő is hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet nem tartalmaz a magánindítványra vonatkozó ténymegállapítást.
[48] Ezzel összefüggésben a Kúria rögzíti a következőket.
[49] A magánindítványra vonatkozó ténymegállapítás az ítéleti tényállásnak – legalábbis a szűkebb értelemben vett történeti tényállásnak – egyébként nem a szükségszerű eleme. Ezt támasztja alá az is, hogy a magánindítvány joghatályosságát nem érinti az, hogy annak rögzítése ítéletszerkesztési hibából fakadóan elmaradt; így az eljárás magánindítvány hiányában történő megszüntetésének nyilvánvalóan nincs helye – a joghatályos magánindítvány megléte mellett – pusztán azon okból, hogy annak ítéleti tényállásban történő rögzítése elmaradt. Másrészt a magánindítvány léte nem a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos, a bűncselekmény elemeit és minősítését megalapozó történeti tény, hanem a magánindítvány büntethetőségi akadály jellegének megfelelően az annak előterjesztésére jogosult akaratától függően bekövetkező eljárási tény. Éppen ezért teszi a törvény kifejezetten lehetővé a magánindítvány hiányának felülvizsgálat keretében történő támadhatóságát.
[50] A magánindítvány megléte és joghatályos volta jogkérdés; a magánindítvány előterjesztésére vonatkozó ténymegállapítások alapján levont jogi következtetés, melyre nem vonatkozik a tényálláshoz kötöttség, illetve a tényállás támadhatatlansága a felülvizsgálat során (Kúria Bfv.II.721/2020/9. szám, BH 2021.65.), (Kúria Bfv.III.227/2024/10. szám, BH 2025.5.).
[51] Mindezek tükrében a Kúria az iratok alapján a következőket állapította meg:
– 1. számú és 2. számú sértettek képviseletében eljáró ügyvéd a 2018. október 5. napján kelt levelében felszólította az I. r. terheltet és a férjét, hogy 15 napon belül fizessenek meg a sértetteknek összesen 20 621 377 forintot, ellenkező esetben feljelentést tesznek jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette miatt. E felszólító levélben az eljárt ügyvéd kitért arra is, hogy az I. r. terhelt és férje sértettekkel szemben tanúsított – a jelen felülvizsgálati eljárásban támadott jogerős ügydöntő határozat tényállásban is rögzített – magatartása miért minősül csalás bűntettének, illetve e bűncselekmény miért nem évült még el;
– mivel az I. r. terhelt és férje elzárkózott a kártérítés megfizetésétől, 1. számú sértett 2018. december 17. napján csalás miatt feljelentést tett az I. r. terhelttel és a férjével szemben.
[52] Ez az 1. számú sértett által tett feljelentés magánindítványnak tekintendő, mert abból kitűnik, hogy az ellene bűncselekményt elkövető I. r. terhelt megbüntetését kívánja. Mivel azonban a feljelentéshez nem tartozik a feleségétől, 2. számú sértettől származó, az ő képviseletére is vonatkozó meghatalmazás, e magánindítvány kizárólag 1. számú sértett által előterjesztett.
[53] Kérdés ezek után, hogy az 1. számú sértett által előterjesztett magánindítvány joghatályos-e.
[54] A Be. fentebb idézett 378. § (3) bekezdése alapján a magánindítványt attól a naptól számított egy hónapon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekményről tudomást szerzett.
[55] Nyilvánvaló tény, hogy 1. számú sértett 2018. október 5. napján, a képviseletében eljáró ügyvéd által jegyzett felszólító levél megszerkesztésekor tisztában volt azzal, hogy sérelmére az I. r. terhelt és a férje bűncselekményt követett el.
[56] Ebből következően ettől számított egy hónapon belül, 2018. november 5. napjáig [Be. 137. § (3) bekezdés harmadik mondat] lehetett volna lehetősége joghatályos magánindítvány előterjesztésére.
[57] Ehhez képest 2018. december 17. napján tett feljelentést, amely miatt a magánindítvány elkésett, így nem joghatályos.
[58] A büntetőeljárás lefolytatását akadályozó magánindítvány hiánya utóbb nem pótolható akkor, ha az elkövető személyét ismerő jogosult a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló törvényes határidőt elmulasztja {Kúria Bfv.III.369/2021/11. számú határozat [58] bekezdés}.
[59] Ekként a Kúria a Be. 649. § (2) bekezdés b) pont első fordulatában írt okból, a Be. 663. § (2) bekezdése szerint az első- és a másodfokú bíróság határozatát az I. r. terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte, és az eljárást megszüntette.
[60] A Kúria a jogerős ügydöntő határozatban kiszabott, az I. r. terheltet terhelő pénzbüntetés és bűnügyi költség címén befizetett összegnek a visszatérítéséről – a Be. 856. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel – a Be. 857. § (1) bekezdés c) pontjára tekintettel rendelkezett.
(Kúria Bfv.III.1.445/2024/11.)