Amennyiben a keresetlevél nem egyértelmű és abból többféle módon értelmezhető a jogsérelem állítás, valamint többféle módon értelmezhető a vitatott közigazgatási cselekmény meghatározása, az első fokon eljáró közigazgatási bíróság feladata a Kp. 37. § 1) bekezdés f) pontja szerinti jogsérelem állítás hiánypótlás keretében történő pontosítása [2017. évi I. törvény (Kp.) 2. § (4) bek., 37. § (1) bek., 45. § (1) bek., 46. §, 48. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes iráni állampolgár, akit a menekültügyi hatóság befogadottként ismert el.
[2] A felperes és jogi képviselője az alperesi hatóság budapesti ügyfélszolgálatán 2022. augusztus 1-jén a felperes menekültkénti elismerése iránti kérelem előterjesztése céljából megjelentek. A kérelem előterjesztéséhez kapcsolódóan felvett jegyzőkönyvben rögzítésre került, hogy az eljáró ügyintéző tájékoztatta a felperest arról, hogy a hatályos és részletesen ismertetett jogszabályok szerint a felperes Magyarország Belgrádi Nagykövetségén jogosult nemzetközi védelem iránti kérelemre irányuló szándéknyilatkozatot előterjeszteni, és az ennek előterjesztését követően dönt a menekültügyi hatóság a nemzetközi védelem iránti kérelem Magyarországon történő előterjeszthetőségéről. A jegyzőkönyvben szó szerint idézve szerepel a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Átv.) – a menedékjogi kérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozat személyes benyújtására vonatkozó – 268–271. § rendelkezései.
[3] A jegyzőkönyv rögzítette az ügyintéző által feltett azon kérdést is, mely szerint tudja-e a felperes igazolni, hogy az Átv. 271. § (1) bekezdése szerinti kivételi körbe tartozik, melyre a felperes jogi képviselője a következő választ adta a jegyzőkönyv szerint: „Nem tudom igazolni, a menedékkérelem a vonatkozó uniós jog közvetlen alkalmazása miatt benyújtható. Én, mint jogi képviselő és ügyfelem át kívántuk adni az ügyfél menedékkérelmét, melyet arra tekintettel kíván előterjeszteni, hogy Iránban keresztény hitre való áttérése miatt üldöztetés veszélyének volt kitéve és ez a veszély visszatérése esetén is fennáll. Tájékoztatom a menekültügyi hatóságot, hogy a kérelem átvételének megtagadása jogellenes. Az ügyintéző többszöri felhívás ellenére megtagadta azt, hogy jegyzőkönyvben rögzítse, hogy az ügyfél írott menedékkérelmének átvételét a menekültügyi hatóság megtagadta. Az ügyintéző engem arról tájékoztatott, hogy felettes utasítása az, hogy a jegyzőkönyvben nem szerepelhet az, hogy a menedékkérelem átvételét megtagadják.”
[4] A jegyzőkönyv a felperes nyilatkozataként rögzítette, hogy menedékkérelmet kíván benyújtani.
A kereseti kérelem és védirat
[5] A felperes a jegyzőkönyv felvételének másnapján, 2022. augusztus 2-án kereseti kérelmet terjesztett elő, melyben többek között állította, hogy az alperes által felvett jegyzőkönyv tartalma szerint a felperes menedékkérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasító egyedi, alakszerűtlen döntés, és kérte az alperes döntésének, azaz közigazgatási cselekményének megsemmisítését és az alperes menekültügyi eljárás lefolytatására kötelezését.
[6] Keresetében az alperes cselekményét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 4. § (3) bekezdés a) pontja szerinti egyedi döntésnek nevezte, mivel egyedi ügyben hozta meg az alperesi közigazgatási szerv, amely valamilyen módon rendezni kívánta az elé vitt ügyet, hiszen az alperes eldöntötte, hogy nem hajlandó befogadni a felperes menekültkénti elismerés iránti kérelmét.
[7] Keresetében hangsúlyozta, hogy a közigazgatási cselekmény az általános fogalom szerint megvalósult, ugyanis a javaslatot hozó alperes egyértelműen közigazgatási szerv volt, az alperes tevékenységét közigazgatási jog szabályozza, konkrétan a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Met.), harmadrészt az alperes tevékenysége tevőleges volt, mert jegyzőkönyvet vett fel, negyedrészt joghatást váltott ki, jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányult, mert „az alperes a jegyzőkönyv érdemét, lényegét tekintve megtagadta a felperes menedékkérelmének a bevételét, és ezáltal annak érdemi elbírálását, ezáltal elvonta a felperestől azt a lehetőséget, hogy menekültként vagy oltalmazottként nemzetközi védelemben részesüljön.”
[8] Keresetében hangsúlyozta, hogy az alperesi jegyzőkönyv megnevezése, illetve alakszerűségének és indokolásának hiánya és a közlés módjának szabálytalan volta nem vonja el a javaslat közigazgatási cselekmény, illetve egyedi döntési jellegét, legfeljebb az egyedi döntés jogszerűtlenségét eredményezheti, a jegyzőkönyv tartalma és ebből következő joghatása releváns annak eldöntése tekintetében, hogy tárgya lehet-e közigazgatási jogvitának.
[9] Keresetében érvelt amellett, hogy az érdemi vizsgálat nélkül elutasító döntés az ügyet befejező döntésnek is minősült, ezért vele szemben önálló jogorvoslatot kell biztosítani.
[10] Keresetében nem vitatta, hogy az Átv. 270. § (1) bekezdése és 271. §-a együttes értelmezése szerint elméletileg valóban nem lehet menedékkérelmet a felperesnek benyújtania Magyarországon, ugyanakkor az ügy érdemére tartozó olyan kérdésnek tekintette ennek megválaszolását, amelyről az alperesnek érdemi döntésben kellett volna állást foglalnia. Azzal, hogy az alperes gyakorlatilag megtagadta a kérelem bevételét, ezzel megakadályozta az eljárás megindulását, és bármely döntés meghozatalának a lehetőségét is.
[11] Keresetében utalt az alperes eltérő gyakorlatára, ezzel összefüggésben az alperes eljárásának diszkriminatív voltára.
[12] Keresetében hivatkozott arra is, hogy a kérelem benyújtásának korlátozása ellentétes az Európai Unió jogával, az Átv. által bevezetett alternatív menekültügyi rendszer számos ponton sérti a menekültügyi eljárási irányelvet (2013. június 26-i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv). Hivatkozott arra, hogy a menekültjogi eljárási irányelv 2. cikk c) pontja szerint nemzetközi védelmet kérelmezőnek attól az időponttól kezdve minősül a kérelmet előterjesztő, amikor az érintett tagállam területén bármely hatóság előtt kinyilvánította nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására irányuló szándékát. A nemzetközi védelmet kérelmezői minőség és jogállás megszerzése pedig nem függhet sem a kérelem nyilvántartásba vételétől, sem annak benyújtásától. Utalt arra, hogy mivel az Átv. ellentétes az eljárási irányelv rendelkezéseivel, ezért az irányelv az Európai Unió Bírósága joggyakorlata szerint közvetlenül alkalmazandó. Így akkor járt volna el jogszerűen a felperes ügyében az alperes, ha a menekültügyi eljárási irányelv közvetlen alkalmazásával szabályosan lefolytatja a Met. szerinti menekültügyi eljárást.
[13] Az alperes védiratában a keresetlevél visszautasítását kérte a Kp. 48. § (1) bekezdés d) és e) pontjai alapján.
Az első- és a másodfokú közigazgatási bíróság döntése
[14] A Fővárosi Törvényszék 13.K.703.211/2022/5. számú végzésével a keresetlevelet visszautasította, a Kp. 48. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással. A végzés indokolása szerint a keresetlevél alapján a bíróság azt vizsgálta, hogy az eljárási cselekményről felvett jegyzőkönyv tekinthető-e a Kp. 4. § (1) bekezdésében foglalt közigazgatási cselekménynek, és megállapította, hogy a jegyzőkönyv az alperes részéről kizárólag tájékoztatást tartalmaz, nem felel meg azon fordulatnak, hogy a cselekménynek a jogalany jogi helyzete megváltoztatására kell irányulnia, vagy azt kell eredményeznie. Az indokolás szerint annak sem volt jelentősége, hogy a felperes keresetében azt adta elő, hogy szóban a menedékjogi kérelem átvételének a megtagadásáról őt tájékoztatták.
[15] A felperes fellebbezésére eljárt Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Kpkf.750.911/2022/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helyben hagyta. A Fővárosi Ítélőtábla végzése indokolása szerint arról kellett döntenie a közigazgatási bíróságnak, hogy a keresettel támadott jegyzőkönyv közigazgatási cselekménynek tekinthető-e. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy nem foglalhat állást a jelen eljárásban abban a kérdésben, hogy a felperes tárgybeli kérelme joghatályosan előterjesztettnek tekinthető-e, ezáltal az alperes menekültkénti elismerésre irányuló kérelem elbírálása vonatkozásában kötelezettségét elmulasztotta-e, mivel ezzel elvonná a Kp. 38. § (1) bekezdés b) pontja szerint felperes részéről esetlegesen kezdeményezett közigazgatási cselekmény elmulasztásának megállapítása során az eljáró elsőfokú bíróság hatáskörét.
[16] A végzés indokolása szerint a jegyzőkönyv kizárólag a felperes nyilatkozatát és az alperes által adott jogszabályi tájékoztatást tartalmazza, abban az alperes egyedi döntést nem rögzített, a felperes jogi helyzetének megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező cselekményt nem tett. Az indokolás szerint ettől különálló és jelen ügyben keresettel nem érintett kérdés, hogy az alperes közigazgatási cselekményt esetlegesen elmulasztott.
[17] A Fővárosi Ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság helyes döntést hozott akkor, amikor a keresetlevelet a Kp. 48. § (1) bekezdés b) pontja szerint visszautasította, ezért a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 112. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó 109. § (1) bekezdése alapján helyben kellett hagynia.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A jogerős végzéssel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az alperes határozatának megsemmisítését, az alperes új eljárásra kötelezését, másodlagosan a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[19] Az első- és a másodfokú bíróság végzését jogsértőnek azért állította, mert nem került megfelelően értékelésre, hogy mit kell a közigazgatási jogvita szempontjából közigazgatási tevékenységnek, egyedi döntésnek tekinteni. Ebből is következően álláspontja szerint érdemben nem is kellene kifejtenie, hogy kérelem átvételének a megtagadása miért minősül egyedi döntésnek. Érvelése szerint a Kp. 4. § (3) bekezdés a) pontja szerinti fogalmi elemeket értékelve megállapítható, hogy az alperes által felvett jegyzőkönyv, illetve a menedékkérelem átvételének fizikai megtagadása és/vagy a szóbeli kérelem alapján a menedékkérelem érdemi vizsgálatának elmaradása tartalmuk szerint összességében a felperes menedékkérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasító egyedi, alakszerű döntés(ek)nek minősülnek.
[20] Kiemelte, hogy a vizsgált jegyzőkönyv az ügyfél nyilatkozataként rögzítette, hogy menedékkérelmet kíván benyújtani, azaz a felperes kétséget kizáró módon nemzetközi védelemért folyamodott. Hivatkozott arra, hogy bár a jegyzőkönyv nem tartalmazza az eljáró hatóság ügyintézőjének nyilatkozataként az írott menedékkérelem átvételének megtagadását, a hatóság a jegyzőkönyvben rögzítette a jogi képviselő nyilatkozataként ezt a tényt, amely tényt az első- és másodfokú bíróságok előtti eljárásban az alperes nem is vitatott.
[21] Érvelése szerint a bíróság tévedett akkor, amikor a kérelem benyújtásának megkísérlése során felvett jegyzőkönyvet kizárólag és önmagában az abban foglalt tartalom szerint értékelte és értelmezte, és nem a ténybeli történésekkel együtt.
[22] Álláspontja szerint az az alakszerűtlen alperesi magatartás, hogy az alperesi ügyintéző megtagadta a felperes menedékkérelmének átvételét, illetve hogy a szóban előterjesztett kérelmet tulajdonképpen tartalmát tekintve elutasította, a jegyzőkönyvvel együtt vagy önmagában értelmezve egyedi döntésnek minősül.
[23] Hangsúlyozta, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely megengedi az alperesi hatóság számára, hogy a nála személyesen megjelenő felperes menekültkénti elismerés iránti írásbeli vagy szóbeli kérelmének befogadása megtagadásáról alakszerű döntés nélkül rendelkezhet, függetlenül attól, hogy a felperesnek a magyar jogszabályok szerint joghatályosan elő lehet-e terjeszteni kérelmét Magyarországon vagy sem.
[24] Hivatkozott arra, hogy a magyar bíróságok jelen ügyben is előadott jogi érvelés alapján több ítéletükben mondták ki, hogy az Európai Unió joga közvetlenül alkalmazandó, és az azt átültető Met. általános szabályait kell az érintett felperesek menedékkérelmével kapcsolatban alkalmaznia. Hangsúlyozta, hogy különösen a menekültjogi eljárási irányelv 6. cikk (4) bekezdés közvetlen alkalmazásával a menedékkérelem benyújtottnak minősül a hatóság előtti személyes benyújtásával, függetlenül attól, hogy ez a benyújtás megfelelt-e az Átv. 270. § (1) bekezdés átmeneti szabályainak.
[25] Utalt az EUB több ítéletére, így a C-924/19. PP és C-925/19 PPU egyesített ügy, és a C-528/21 számú M.D. ügyben hozott ítéletekre, amelyekben kimondta a magyar közigazgatási bíróság vonatkozásában a jogszabályok félretételére vonatkozó kötelezettséget.
[26] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását indítványozta.
[27] Az alperes szerint a Fővárosi Ítélőtábla helyes következtetésre jutott akkor, amikor megállapította, hogy a felperes által egyedi döntésnek nevezett dokumentum nem minősíthető a Kp. 4. § (3) bekezdés a) pontja szerinti egyedi döntésnek, s ezért a keresetlevél visszautasításának van helye.
[28] Hangsúlyozta, hogy a vizsgált jegyzőkönyv a menekültügyi hatóság munkatársa felvilágosítását tartalmazza az irányadó jogszabályi környezetről, azt tisztázta, hogy az ügyfél kivételi körbe tartozik-e, és tájékoztatást adott a szándéknyilatkozat benyújtása szükségességéről.
[29] Utalt arra, hogy az Átv. 84. alcímét a jogalkotó menekültügyi eljárás átmeneti szabályai elnevezéssel látta el. Az Átv. 267. §-a szerint a menekültügyi hatóság a menedékjogi kérelmet 2023. december 31-ig az abban az alcímben foglalt eltérésekkel bírálja el. Sem a 84. alcímből, sem az Átv. 267. §-ából nem következik, hogy a szándéknyilatkozati eljárásrend a Met. hatálya alá tartozó menekültügyi eljárás volna, az Átv. maga rendelkezik arról, hogy a menedékjogi kérelmek kapcsán a hatóságnak figyelemmel kell lennie a törvény eltérő szabályaira, amelyek a menedékjogi kérelem benyújtása körében korlátozást tartalmaznak a Met. általános szabályaihoz képest.
[30] Kiemelte, hogy a felperes mivel befogadott, ezáltal nem tartozik az Átv. 271. § (1) bekezdése szerinti kivételi körbe, azaz jogállása nem jogosítja fel a menedékkérelem szándéknyilatkozat előterjesztése nélküli benyújtására.
[31] A felülvizsgálati ellenkérelem szerint a felülvizsgálati kérelem eredménytelenül hivatkozott az Átv. uniós joggal való ütközésére, és az Európai Unió Bírósága ítéleteire, ugyanis jelen ügy jogkérdése csak annak megítélése, hogy a hatóság a jegyzőkönyvbe foglalt tájékoztatása közigazgatási cselekménynek tekinthető-e vagy sem, azaz ennek megítélését semmilyen módon nem befolyásolja az EUB ítélete.
A Kúria döntése és jogi indokai
[32] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét a Kp. 118. §-a alkalmazásával befogadta, majd a Kp. 115. § (2) bekezdése és 112. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, Kp. 108. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem keretei között megvizsgálta a felülvizsgálni kért első és másodfokú végzéseket, és megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme alapos az alábbiak miatt.
[33] A Kp. – Preambulumában is – vállalt célkitűzései között szerepel a közigazgatás jogsértő tevékenységével szemben nyújtott jogvédelem és jogorvoslat, a hézagmentes jogvédelem biztosítása. A Kp. normaszöveg szintjén a 2. § (1) bekezdésében rögzíti a bíróság feladataként a hatékony jogvédelem biztosítását, mely jogvédelmi feladatának a bíróság akkor tud eleget tenni, ha a jogsérelmet szenvedett fél a közigazgatási bíróság előtt közigazgatási jogvitát kezdeményez.
[34] Az olyan közigazgatási szabályozás, mely nem biztosítja a hatékony jogvédelem alkalmazása lehetőségét, nem tekinthető a tisztességes eljáráshoz való alapjog alkotmányos megvalósulására irányuló rendelkezésnek. [Alkotmánybíróság 39/1997. (VII. 1.) AB határozat; 38/2006. (IX. 20.) AB határozat]
[35] A hatékony jogvédelmi feladatát a közigazgatási bíróság – néhány hivatalbóli eljárást leszámítva – a közigazgatási per keretei között látja el, az eljárás kereteit pedig a felek által előadott kérelmek, nyilatkozatok határozzák meg. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a kereseti kérelemnek pontosnak, határozottnak kell lennie, ugyanis ez jelöli ki a közigazgatási bíróság eljárásának a keretét (Kfv.V.35.084/2014/10.).
[36] A közigazgatási bíróság feladata tisztázni annak kérdését, hogy a keresetlevél mit tartalmaz, melynek meghatározása során egyrészt sorvezetőként szolgál a Kp. 2. § (4) bekezdése, mely szerint a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat tartalma szerint kell figyelembe venni, másrészt a Kp. 37. § (1) bekezdés f) pontja, mely szerint a keresetlevél kötelező tartalma a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelem, az annak alapjául szolgáló tények, illetve bizonyítékok előadása mellett.
[37] A felperes felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott arra, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság tévedett akkor, amikor az alperes részéről megvalósított közigazgatási cselekményt mindössze egy tájékoztatást tartalmazó jegyzőkönyvként értékelte, s az alperes felülvizsgálati ellenkérelme alaptalanul állította, hogy mindössze arról kellett dönteni a közigazgatási perben, hogy a jegyzőkönyvben foglalt tájékoztatás közigazgatási cselekmény-e.
[38] A Kúria több eseti döntése foglalkozott már az alakszerűtlen döntések közigazgatási cselekménnyé minősítése kérdésével (Kpkf.VI.40.257/2020/2; Kpkf.VI.39.029/2021/2; Kpkf.VI.40.523/2021/2), melyekből következik, hogy egy tevékenység közigazgatási cselekménnyé minősítése során gondosan kell vizsgálni a Kp. 4. § (1) bekezdés fogalmi elemeit, s juthat a közigazgatási bíróság arra a következtetésre, hogy egy tájékoztató levélnek nevezett aktus is hordozhatja a közigazgatási tevékenység fogalmi elemeit.
[39] A Kúria álláspontja szerint a felperes keresete tartalmának értékelése során nem lehetett arra a következtetésre jutni, hogy az csupán a tájékoztatást tartalmazó jegyzőkönyvet jelöli meg sérelmezett közigazgatási cselekményként. A Kúria megjegyzi, hogy amennyiben a keresetlevél nem egyértelmű, és abból többféle módon értelmezhető a jogsérelem állítás, és a közigazgatási cselekmény megjelölése sem egyértelmű, akkor a közigazgatási bíróság feladata tisztázni a felperessel a Kp. 45. § (1) bekezdés a) pontja és 46. §-a keretei között a keresetlevélben állított jogsérelmet, s azt, hogy mi a vitatott közigazgatási cselekmény, továbbá annak kérdését is, hogy ha több jogsérelemre és több megvalósult közigazgatási cselekményre vonatkozó állítás van, akkor mi az elsődleges és mi a másodlagos kereset. Ennek a kérdésnek a tisztázása nem a Kúria felülvizsgálati eljárására tartozó kérdés.
[40] A Kúria szerint az első- és másodfokú bíróság azért nem juthatott arra a következtetésre, hogy a kereset csupán egy tájékoztatást tartalmazó jegyzőkönyvet nevezett meg közigazgatási cselekményként, mert egyrészt a keresetlevél 5. oldala első bekezdése egyértelműen rögzítette, hogy az alperes által felvett jegyzőkönyv tartalma szerint a felperes menedékkérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasító egyedi, alakszerűtlen döntés, másrészt a keresetlevél 3. oldalán és az 5. oldal második bekezdés 4. pontjában, továbbá a 7. oldal 4. pontjában jogsérelemként a menedékkérelem bevétele megtagadását jelölte meg.
[41] Ezen jogsérelem állítások nem maradhattak figyelem nélkül még akkor sem, hogyha a keresetlevél 4. oldal 2. pontja az alperesi jegyzőkönyv közigazgatási cselekmény jellege címet viseli.
[42] Figyelemmel arra, hogy a Kúria szerint a felperes kereseti kérelme nem tisztázott, az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban elsődlegesen az a feladata, hogy pontosítsa a felperessel a keresetét.
[43] Ennek megtörténte után lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy állást foglaljon – a kereset pontosításától függően – abban a kérdésben, hogy tekinthető-e a jegyzőkönyvben foglalt tartalom egy nemzetközi védelem iránti kérelem érdemi elbírálása alakszerűtlen megtagadásának, avagy tekinthető-e az ott zajló eseménysor a felperes nemzetközi védelem iránti kérelme szóbeli megtagadásának.
[44] Ez utóbbiak vizsgálata során az elsőfokú bíróságnak értékelnie kell, hogy a felperes részéről megnevezett és sérelmesnek tartott közigazgatási cselekmény magában hordozza-e a Kp. 4. § (1) bekezdése közigazgatási tevékenység fogalmi elemeit.
[45] Amennyiben arra a következtetésre jut, hogy igen, az alperes közigazgatási cselekménye jogszerűségét arra figyelemmel is kell értékelni, amennyiben az szükségesnek látszik, hogy az Európai Unió Bírósága 2023. június 22-én kihirdetett C-823/21. számú ítélete értelmezte a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatozó közös eljárásokról szóló 2013. június 26-i 2013/32/EU európai parlament és tanács irányelv (menedékjogi eljárási irányelv) 6. cikkét, és ezzel összefüggésben megállapította, hogy a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 269–275. §-ai azon szabályozása, mely a nemzetközi védelem iránti kérelem előterjesztésének lehetőségét ahhoz köti, hogy valamely harmadik országban található magyar nagykövetségen előzetesen szándéknyilatkozatot kell benyújtani, és Magyarország területére való jogosító utazási okmányt szerezni, az Európai Unió jogával ütközik.
[46] A fentiekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a felperes keresetlevele Kp. 48. § (1) bekezdés b) pontja szerinti visszautasításának – a kereset a kérelem pontos azonosításának elmaradása miatt – nem volt helye, ezért a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felperes keresetlevelét érdemi vizsgálat nélkül visszautasító első- és másodfokú közigazgatási bírósági végzéseket hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot utasította új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.
(Kúria Kfv.II.37.340/2023/7.)