A közigazgatási határozatnak a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdés a) pontja szerinti távolság megállapítására, e törvényi feltétel teljesülésére vonatkozó indokolása a védiratban nem módosítható [2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi törvény) 46. § (1) bek. a) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perben nem álló haszonbérbe adó, valamint az alperesi érdekelt mint haszonbérlő 2020. július 22. napján haszonbérleti szerződést kötött, a 0303 hrsz-ú, szántó művelési ágú földrészletre vonatkozóan, 2020. november 1. napjától 2025. október 31. napjáig terjedő időtartamra. Az alperesi érdekelt a haszonbérleti szerződésben a haszonbérleti jogosultságát a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi törvény) 46. § (1) bekezdésének a) pontjában jelölte meg. A haszonbérleti szerződés kifüggesztésének időtartama alatt 1 db elfogadó jognyilatkozat érkezett a II. rendű felperestől, aki az előhaszonbérleti jogosultságát a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdésének b) pontjában jelölte meg. Az alperes a 2020. október 22. napján meghozott 570843/2020. számú határozatával (a továbbiakban: Hat1.) a haszonbérleti szerződést a haszonbérbe adó és az alperesi érdekelt között jóváhagyta.
[2] A perben nem álló haszonbérbe adó, valamint az alperesi érdekelt mint haszonbérlő 2020. július 22. napján haszonbérleti szerződést kötött, a /12 hrsz-ú, szántó művelési ágú földrészletre vonatkozóan, 2020. november 1. napjától 2025. október 31. napjáig terjedő időtartamra. Az alperesi érdekelt a haszonbérleti szerződésben a haszonbérleti jogosultságát a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdés a) pontjában jelölte meg. A haszonbérleti szerződés kifüggesztésének időtartama alatt 1 db elfogadó jognyilatkozat érkezett az I. rendű felperestől, aki az előhaszonbérleti jogosultságát a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdés b) pontjában jelölte meg. Az alperes a 2020. október 22. napján meghozott 570844/2020. számú határozatával (a továbbiakban: Hat2.) a haszonbérleti szerződést a haszonbérbe adó és az alperesi érdekelt között jóváhagyta.
[3] A perben nem álló haszonbérbe adó, valamint az alperesi érdekelt mint haszonbérlő 2020. július 22. napján haszonbérleti szerződést kötött, a /18 hrsz-ú, szántó művelési ágú földrészletre vonatkozóan, 2020. november 1. napjától 2025. október 31. napjáig terjedő időtartamra. Az alperesi érdekelt a haszonbérleti szerződésben a haszonbérleti jogosultságát a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdés a) pontjában jelölte meg. A haszonbérleti szerződés kifüggesztésének időtartama alatt 1 db elfogadó jognyilatkozat érkezett az I. rendű felperestől, aki az előhaszonbérleti jogosultságát a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdés b) pontjában jelölte meg. Az alperes a 2020. október 22. napján meghozott 570845/2020. számú határozatával (a továbbiakban: Hat3.) a haszonbérleti szerződést a haszonbérbe adó és az alperesi érdekelt között jóváhagyta.
[4] A perben nem álló haszonbérbe adó, valamint az alperesi érdekelt mint haszonbérlő 2020. július 22. napján haszonbérleti szerződést kötött, a /9 hrsz-ú, szántó művelési ágú földrészletre vonatkozóan, 2020. november 1. napjától 2025. október 31. napjáig terjedő időtartamra. Az alperesi érdekelt a haszonbérleti szerződésben a haszonbérleti jogosultságát a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdés a) pontjában jelölte meg. A haszonbérleti szerződés kifüggesztésének időtartama alatt 1 db elfogadó jognyilatkozat érkezett az I. rendű felperestől, aki az előhaszonbérleti jogosultságát a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdés b) pontjában jelölte meg. Az alperes a 2020. október 22. napján meghozott 570846/2020. számú határozatával (a továbbiakban: Hat4.) a haszonbérleti szerződést a haszonbérbe adó és az alperesi érdekelt között jóváhagyta.
[5] A Hat1-4. indokolása tartalmazza, hogy a lefolytatott vizsgálat alapján mind az alperesi érdekelt, mind pedig – a Hat1. szerint – a II., illetve – a Hat2-4. szerint – az I. rendű felperes megfelel a hatályos jogszabályi feltételeknek, azonban a Földforgalmi törvény 51. § (3) bekezdése alapján készített előhaszonbérleti rangsort megállapító jegyzékből kiderült, hogy az ingatlant tekintve az alperesi érdekelt volt haszonbérlő mezőgazdasági termelőszervezet megelőzi az előhaszonbérleti sorrendben – a Hat1. szerint – a II., illetve – a Hat2-4. szerint – az I. rendű felperes helyben lakó szomszédnak minősülő földművest, ezért a haszonbérleti szerződést a szerződés szerinti haszonbérlő alperesi érdekelttel hagyta jóvá.
[6] Az alperes a Hat1-4. indokolásában rögzítette, hogy az előhaszonbérleti jogosultságról a haszonbérleti szerződésben foglalt nyilatkozat helytálló, egyebek mellett azért is, mert az alperesi érdekelt földhasználó mezőgazdasági üzemközpontja legalább 3 éve azon a településen van K., amelynek közigazgatási határa a haszonbérlet tárgyát képező föld fekvése szerinti település H. közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 20 km távolságra van. Az alperes arra tekintettel, hogy a nyilvános útvonaltervező adatbázisok szerint a fenti két település távolsága közúton a 20 km-t meghaladja, tényállástisztázást folytatott le annak megállapítására, hogy mekkora a két település távolsága az esetleges közforgalom elől el nem zárt magánút/magánutak figyelembevételével úgy, hogy a két település közigazgatási határától kerül megállapításra e távolság. A tényállástisztázás keretében megállapította, hogy az alperesi érdekelt térképen részletesen ábrázolva, leírással és számítással igazolta, hogy K. (a haszonbérlő üzemközpontja szerinti település) közigazgatási határa H. (a haszonbérlet tárgyát képező föld fekvése szerinti település) közigazgatási határától – részben közúton (10,50 km), részben közforgalom elől el nem zárt magánúton (8,39 km) – 18,89 km távolságra van, így az alperesi érdekelt ilyen vonatkozásban is megfelel a Földforgalmi törvény rendelkezésének.
Az alperes az eljárásai során az alperesi érdekeltet hívta fel a két település távolságának igazolására. Az alperesi érdekelt mind a négy eljárásban a 2020. október 12-i keltezéssel benyújtott nyilatkozatában 18,89 km távolságot igazolt, a nyilatkozatban részletes útvonal leírást adott, amelynek alátámasztására Google Maps térképmásolatot mellékelt.
A kereseti kérelem, a védirat és az alperesi érdekelt nyilatkozata
[7] A felperesek pontosított keresetükben kérték a Hat1-4. megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését, másodlagosan a Hat1-4. hatályon kívül helyezését, harmadlagosan a Hat1-4. megváltoztatását oly módon, hogy a bíróság a perrel támadott döntések alapját képező szerződéseket az elfogadó nyilatkozatot benyújtó I., illetve II. rendű felperessel hagyja jóvá. A kereseti kérelem indokaként előadták, hogy a Hat1-4. nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, mivel a két település (H. és K.) közigazgatási határainak a távolsága közúton a 20 km-t meghaladja, s az alperesi érdekelt által benyújtott útvonal számos olyan elemet tartalmaz, amely a Földhivatal nyilvántartásában nem útként szerepel, hanem pl. árokként, erdő határvonalaként, valamint közforgalom elől elzárt magánútként. A kereseti kérelemben foglaltak igazolására a peres eljárás során benyújtották több ingatlan tulajdoni lapját, amelyek alapján ezek az ingatlanok az erdészet vagyonkezelésében állnak. Hivatkoztak az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 15/B. § (1) bekezdésében foglaltakra, amely szerint az erdészeti magánút közforgalom elől elzárt magánútnak minősül.
[8] Az alperes a védiratában kérte a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben marasztalását. Álláspontja szerint a megelőző eljárásban az irányadó anyagi és eljárási jogszabályok betartásával járt el. Rámutatott, hogy a tényállástisztázás keretében külön vizsgálta a két település távolságát, mivel a nyilvános útvonaltervező adatbázisok szerint a települések központjának távolsága közúton a 20 km-t meghaladja. A vizsgálat szerint a két település közigazgatási határa egymáshoz legközelebbi pontjának távolsága közúton csekély mértékben, néhány száz méterrel meghaladja a 20 km-t, azonban a 21 km-t nem éri el. Vizsgálta a két település távolságát a közforgalom elől el nem zárt magánutak figyelembevételével, s az alperesi érdekelt térképen részletesen ábrázolva, leírással és számítással igazolta, hogy K. közigazgatási határa H. közigazgatási határától részben közúton (10,5 km), részben közforgalom elől el nem zárt magánúton (8,39 km) 18,89 km távolságra van. Mindezek alapján igazoltnak értékelte, hogy az alperesi érdekelt mezőgazdasági üzemközpontja szerinti település közigazgatási határa a haszonbérlet tárgyát képező föld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalomtól el nem zárt magánúton legfeljebb 20 km távolságra van. Figyelembe vette azt, hogy a távolság közúton csak minimális mértékben haladja meg a 20 km-t, továbbá az alperesi érdekelt igazolta egy 20 km-nél egyértelműen rövidebb alternatív útvonal meglétét.
[9] Az alperes a védiratában előadta, hogy a keresetlevélben foglaltak alapján ismételten megvizsgálta a 20 km-es távolság meglétét. A közigazgatási eljárásban az alperesi érdekelt által benyújtott útvonalszámítást a Google Maps alkalmazás segítségével ellenőrizte és azzal egyező eredményt kapott. A keresetre figyelemmel ismét elvégzett ellenőrzés során megállapította, hogy a nyilvános térképi alkalmazás olyan ingatlant is útnak tekintett, amely a 20 km-es távolság szempontjából nem vehető figyelembe útként. A védirat szerint valós a keresetlevélben foglalt állítás, az alperesi érdekelt által benyújtott számítás valóban hibás, egy ingatlan tekintetében. Előadta, hogy a bíróság a kereseti kérelemnek csak az ügy érdemére kiható jogszabálysértés azonosítása esetén adhat helyt, tehát akkor, ha a jogszabály által megkövetelt 20 km-es távolság egyébként nem áll fenn. A tévesen figyelembe vett ingatlan kikerülésével azonban a jogszabályban előírt maximális távolságon belül lehet maradni az általa a védiratban részletezett útvonal megtartásával. Így a K., H. községek közigazgatási határai közti távolság mindösszesen 19577 méter. Az alperes a részletezett útvonal leírás térképi alátámasztására mellékleteket csatolt.
[10] Az alperes hangsúlyozta, hogy jogosan találta igazoltnak azt, hogy az alperesi érdekelt mezőgazdasági üzemközpontja szerinti település közigazgatási határa a haszonbérlet tárgyát képező föld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magnúton legfeljebb 20 km távolságra van, így a Hat1-4. nem jogszabálysértő, a kereseti kérelem nem alapos.
[11] Az alperesi érdekelt teljes mértékben osztotta az alperes által előadottakat, azzal a tapasztalattal kiegészítve, hogy amennyiben az erdészet egy erdészeti magánutat le kíván zárni a közforgalom elől, akkor ezt sorompóval meg is teszi.
A jogerős ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság a 2023. május 30. napján meghozott 9.K.700.363/2023/13. számú jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A jogerős ítélet indokolásában rögzítette, hogy az alperes a védiratában új útvonalszámítást csatolt, amely bár eltért a Hat1-4. indokolásában meghatározott számítástól, azonban igazolta, hogy a települések közigazgatási határai közötti távolság a Földforgalmi törvény 46. §-ában foglalt szabályozásnak megfelelően a jogszabály szerinti távolságot nem haladják meg. Megállapította, hogy bár a perrel támadott határozatok indokolásában szereplő számítás részben hibás, az alperes olyan utakat is beleszámolt, amelyek a közforgalom számára nem voltak megnyitva, azonban a közigazgatási per során bizonyította, hogy K. és H. községek települési határai közötti távolság az alperes által igazolt útvonalon közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánutakon 20 km-nél rövidebb távolsággal áthidalható. Megítélése szerint a támadott döntések jogszabálysértéssel terheltek, a Földforgalmi törvény 46. §-a alapján elvégzendő számítással okozott jogszabálysértés az ügy érdemére kiható jogsérelmet nem jelentett, mivel a két település közötti távolság a felperesek által sem vitatottan a helyes számítás alapján sem haladja meg a 20 km-t. A perben korrigált számítás a keresettel támadott döntésekben megjelenített következményhez vezet, így az ügy érdemére kiható jogszabálysértést nem állapított meg.
[13] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a per tárgya szerinti közigazgatási tevékenység jogsértést nem valósított meg, az alperes eljárása és határozata a kereseti kérelem által sérelmezett körben a Földforgalmi törvény 46. §-ában, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. §-ában, valamint 81. § (1) bekezdésében foglaltakat nem sértette meg, ezért az alaptalan keresetet a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelmek
[14] A felperesek az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, valamint a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozva felülvizsgálati kérelemben kérték a Kp. 121. §-a alapján elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését a keresettel támadott közigazgatási cselekményekre is kiterjedően és az alperes új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasítását, harmadlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását, a keresettel támadott közigazgatási cselekmények megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését. Perköltséget igényeltek, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. § (2) bekezdés a) pontja alapján a felmerült ügyvédi munkadíj megtérítésére tartottak igényt.
[15] A felperesek előadták, hogy a határozatok hibás, valamint jogszabályba ütköző tartalma ellenére az elsőfokú bíróság a fogyatékosságban szenvedő határozatokat és az azokban megjelenő jogszabályellenes tartalmat nem minősítette érdemi jogszabálysértésnek és a perben benyújtott új útvonalszámítások alapján utasította el a keresetet. Álláspontjuk szerint sérül a Földforgalmi törvény 46. § a) pontja. Kifejtették, hogy a döntés nem képzelhető el szillogizmus nélkül, a szillogizmus pedig tények és bizonyítékok nélkül. Amennyiben hiányoznak a döntést megalapozó bizonyítékok, úgy az adott döntés megalapozatlan tényekben, ezzel egyidejűleg jogszerűségében is. Hangsúlyozták, hogy veszélyes gyakorlatot eredményezne, ha a határozatban foglalt döntés indoka utólag, a közigazgatási per alatt pótolható lenne, mivel egy ilyen, az előhaszonbérleti jogosultságra történő utólagos hivatkozás alkalmas a többi jogosult megtévesztésére, és visszaélésszerű joggyakorlásra.
[16] Hivatkoztak a tisztességes eljáráshoz való joguk sérelmére, e körben az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésére, valamint a Kp. 2. § (2) bekezdésére, mivel a jogerős ítélet több helyen a nyilatkozatukkal ellentétes tartalmú nyilatkozatot rögzít. Rámutattak, hogy a jogi képviselő útján 2023. május 15. napján kelt nyilatkozatukban úgy fogalmaztak, hogy „Vitatjuk, hogy a védiratban írt útvonal megfelelne az ide vonatkozó jogszabályi előírásoknak.”, azonban a jogerős ítélet [35] és [37] bekezdése szerint a felperesek által sem vitatott, hogy az alperes által igazolt új útvonalon a két település távolsága nem haladja meg a 20 km-t. Álláspontjuk szerint a nyilatkozatukkal ellentétes indokolás folytán sérült a tisztességes eljáráshoz való joguk, valamint az elsőfokú bíróság a Kp. 84. § (1) bekezdésének rendelkezése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4) és (5) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségnek sem tett eleget, mivel a Pp. 346. § (4) bekezdésének rendelkezése ellenére nem a felek nyilatkozatát vette figyelembe az indokolás során, továbbá a Pp. 346. § (5) bekezdésének utolsó fordulata ellenére úgy tért el a kúriai gyakorlattól, hogy az eltérésnek nem adta indokát. A felperesek nézete szerint az eltérés indokolása azért maradt el, mert annak nem volt kellő jogi alapja. A nyilvánvaló iratellenesség mellett az elsőfokú bíróság azt sem indokolta meg, hogy miért nem értékelte bizonyítottnak azt a vitatást, hogy az alperesi érdekelt nyilatkozata és az alperes védirata alapján a két település legfeljebb 20 km távolságon belül nem elérhető. Utaltak a 20/2017. (VII. 18.) AB határozat [23] pontjára („Az a bírói ítélet, amely alapos ok nélkül hagyja figyelmen kívül a hatályos jogot, önkényes, formailag nem lehet tisztességes, és nem fér össze a jogállamiság alapelvével.”).
[17] Kifejtették, hogy a Kúria a Kfv.III.37.273/2017/5. számú határozatának elvi tartalma szerint a hatóságot a szerződésben rögzített előhaszonbérletre vonatkozó nyilatkozat köti, annak kiegészítésére a nyilvántartások adatai felhasználásával a sorrend megállapítása során hivatalból nincs törvényes lehetősége. Hivatkoztak továbbá e határozat [23] bekezdésére, amely szerint a hatóságnak nincs jogosultsága a nyilatkozatok tartalmi felülbírálatára. A felperesek álláspontja szerint a jogerős ítélet jogkérdésben eltér ezen [23] bekezdésben rögzített követelménytől, mivel az elsőfokú bíróság elfogadta azt, hogy a peres eljárásban az alperes új - már kijavított - útvonalat csatoljon, azt az ítélet meghozatala során figyelembe vette, a jogerős ítéletet arra alapozva hozta meg. Rámutattak, hogy ugyanez a határozat a [26] bekezdésében azt tartalmazza, hogy a mezőgazdasági igazgatási szervnek a jóváhagyási eljárásban a már kifüggesztett és jegyző által továbbított haszonbérleti szerződés jóváhagyását a Földforgalmi törvény 51. § (2) bekezdésében foglaltak bekövetkezése esetén kötelezően meg kell tagadnia. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet ettől is eltér, mivel a téves útvonal rögzítésével sérült a Földforgalmi törvény 51. § (2) bekezdése, amely ténynek objektíven a haszonbérleti szerződés megtagadását kellett volna eredményeznie. Az elsőfokú bíróság a jogszabálysértést észlelte, azonban azt helytelenül nem tartotta az ügyre kiható érdemi jogszabálysértésnek.
[18] Hivatkoztak a Kúria Kfv.II.37.234/2021/8. számú határozatától való eltérésre is. E határozat elvi tartalma szerint amennyiben a fél az előhaszonbérleti jog gyakorlására irányuló elfogadó nyilatkozatot tesz, ahhoz csatolni kell az előhaszonbérleti jogosultságot igazoló okiratokat is. A jognyilatkozat csatolásának elmulasztása esetén a mezőgazdasági igazgatási szerv az elfogadó jognyilatkozatot a nyilvántartás adataiból történő lekérdezéssel nem pótolhatja. A hivatkozott határozat [22] és [27] bekezdése értelmében az eljárás során csatolni kell az előhaszonbérleti jogosultságot bizonyító okiratokat is, a földforgalmi tárgyú jogszabályok a hiánypótlást csak rendkívül szűk körben teszik lehetővé, arra pedig egyáltalán nincs lehetőség, hogy a fél mulasztását a hatóság pótolja. A felperesek előadták, hogy a jogerős ítélet eltér e [27] bekezdésben rögzített követelménytől is, mivel az elsőfokú bíróság elfogadta és az ítélkezés során figyelembe vette az alperes által a peres eljárásban csatolt – már kijavított – új útvonalat.
[19] A felperesek kiemelték, hogy az alperes a védiratban nem vitatta, hogy az alperesi érdekelt által benyújtott okirat olyan tartalmat rögzített, amely szerint a Földforgalmi törvény 46. §-a által meghatározott 20 km-es távolság szabálya nem teljesült. A mezőgazdasági igazgatási szervnek az eljárása során vizsgálnia, így észlelnie kellett volna, hogy az alperesi érdekelt a benyújtott okiratok alapján nem felel meg a jogszabályi követelményeknek. Az alperes ezt elmulasztotta, így a támadott határozatait jogszabálysértő módon hozta. Hangsúlyozták, hogy a hivatkozott kúriai határozatok még azt sem engedik meg, hogy az alperes a még folyamatban lévő (azaz megelőző) eljárás során pótolja, vagy éppen kiegészítse a benyújtott jognyilatkozatokat, az pedig végképp szembe megy a közigazgatási bírósági gyakorlattal, hogy az alperes elsőként a védiratában ismertetett útvonalterv alapján kéri helybenhagyni a határozatait, amely útvonaltervet nem is az alperesi érdekelt, hanem maga az alperes készítette.
[20] A felperesek nevesítették továbbá a Kf.39.011/2020/9. számú kúriai határozatot, a BH 2016.189. és az EBH 2017.K.14. számú döntéseket, amelyek értelmében az alperes a védiratával nem pótolhatja a határozata hiányosságait, azt nem egészítheti ki, a perben erre már nincs jogi lehetősége, illetve a közigazgatási határozat tartalma a per során nem egészíthető ki, a hiányzó indokokat a bíróság nem pótolhatja.
[21] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján, mivel az megalapozott és jogszerű. Kérte továbbá a felperesek kötelezését a felmerülő perköltség viselésére. A perköltséget a kamarai jogtanácsos munkadíjában és a tárgyaláson való megjelenéssel összefüggésben felmerült útiköltségben jelölte meg, amelynek megállapítását az IM rendelet 4. § (1) bekezdés a) pontja alapján kérte.
[22] A felülvizsgálati ellenkérelem indokai között rámutatott, hogy a közigazgatási eljárás során a 20 km-es távolság tekintetében végzett tényállástisztázáskor bizonyítottnak találta a jogszerű távolságot. Álláspontja szerint nem pótolta döntésének indokait, azok mindvégig ugyanazok voltak, kizárólag a 20 km-es távolságot számította másként, amely számítást a határozat indokolásában nem is vezette le tételesen, a határozatok érdemére a hibás számítás nem hatott ki, a haszonbérleti szerződéseket jogszerűen hagyta jóvá az alperesi érdekelttel.
[23] A jogerős ítélet iratellenességére vonatkozó felperesi hivatkozások kapcsán felhívta a figyelmet a 2023. május 30. napján tartott tárgyalás tanúságára, a tárgyalási jegyzőkönyv azt tükrözi, hogy a Pp. 4. §-a szerint (azaz a bizonyítási teherre is kiterjedő) tájékoztatásra került sor, s a jogi képviselővel eljáró felperesek sem megelőző nyilatkozataikban, sem a tárgyaláson nem kérték földmérő szakértő kirendelését a 20 km-es távolság mint ténykérdés bizonyítására. Emellett rámutatott arra is, hogy a felperesek jogi képviselőjének nyilatkozata szerint a bíróságnak nem azt kell eldöntenie a perben, hogy 20 km-nél kevesebb vagy nagyobb a távolság a perrel érintett ingatlanok közigazgatási határai között, hanem azt, hogy jogszabályszerű-e egy olyan közigazgatási döntés, amelynek az alapjául szolgáló adatok jogszabálysértő számításhoz vezetnek. E nyilatkozatukkal a bíróság döntésének a korlátait a felperesek határozták meg. Az alperes álláspontja szerint ezek alapján a jogerős ítélet nem ellentétes a felek nyilatkozataival.
[24] Az alperes nem tartotta megalapozottnak a Kúria közzétett határozataitól való eltérésre vonatkozó hivatkozásokat. Előadta, hogy a Kfv.III.37.273/2017/5. számú ítélettől nincs eltérés, mivel az előhaszonbérleti jogosultságra vonatkozó nyilatkozatot az alperes nem bírálta felül, s a Földforgalmi törvény 51. § (2) bekezdésében meghatározott megtagadási ok nem áll fenn. A Kfv.II.37.234/2021/8. számú ítélettől való eltérésre hivatkozás kapcsán előadta, hogy az előhaszonbérleti jogosultságot igazoló okiratok közé nem tartozik a 20 km-es távolság térképi levezetése, erre vonatkozó okirat-csatolási kötelezettség nem áll fenn, e távolságra hivatkozás megalapozottságát a közigazgatási szerv a tényállástisztázás körében vizsgálja. Álláspontja szerint a megelőző eljárásban elvégzettnél részletesebb, mélyebb ellenőrzés nem vált szükségessé, a jogorvoslati kérelem alapján elvégzett, helyrajzi számok szerinti részletes számítás szintén a határozat jogszerűségét igazolta. Előadta, hogy nem pótolt semmiféle indokolási hiányosságot a védiratban, a keresettel támadott határozatok indokolása teljes, egész, logikus, ezért megalapozatlan a Kfv.39.011/2020/9. számú határozatra hivatkozás is.
[25] Az alperesi érdekelt a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását, valamint a felperesek kötelezését a felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltség viselésére. Előadta, hogy a haszonbérlő nem köteles útvonal számítással alátámasztani a hivatkozott előhaszonbérleti jogcímét, ezt az alperes akkor vizsgálja, ha a 20 km távolsággal kapcsolatban kétsége merül fel. Az alperesnél áll minden adat rendelkezésre a távolság mérésére. Az alperes az eljárásban a távolság mérését ellenőrizte, így hozta meg határozatát. A közigazgatási perben az alperes másik útvonal bemutatásával is alátámasztotta határozatának helyességét, s a határozat lényegét másik útvonal bemutatása nem befolyásolja. Az eljárás megismétlése felesleges lenne, mert a megismételt eljárásban az alperes már figyelembe venné az alternatív útvonalat is. Mindezekre tekintettel a jogerős ítéletet jogszerűnek tartja.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] Az I. rendű és a II. rendű felperes felülvizsgálati kérelme – a következők szerint – alapos.
[27] A Kúria a 2. sorszámú végzésével a felperesek felülvizsgálati kérelmét a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa), ab) és ad) alpontjának, valamint a b) pont alkalmazásával befogadta. A Kúria a Kp. 115. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdésének, továbbá a Kp. 120. § (5) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között, a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján vizsgálhatja felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az alperes határozatainak a jogszabálysértő voltát felismerte ugyan, azonban helytelenül vonta le azt a következtetést, hogy az indokolás hiányossága az ügyek érdemére nem hatott ki. A felperesek felülvizsgálati érveivel összefüggésben a Kúria a következőket emeli ki.
[28] A felülvizsgálati kérelemben a felperesek alapvetően eljárásjogi jogszabálysértésekre, így az indokolás hiányosságaira, továbbá a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére hivatkozva vitatták a jogerős ítélet jogszerűségét. A Kúria elsődlegesen kiemeli, hogy a Kp. 121. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem akkor vezet eredményre, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben eltér, ennélfogva pedig az eljárásjogi jogszabálysértések megvalósulásuk esetén is kizárólag akkor alapozzák meg a felülvizsgálati kérelmet, ha azok az ügy érdemi megítélésére kihatottak.
[29] A Kúria a periratok alapján megállapította, hogy a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt szabályozásnak megfelelő 20 km-es távolságon belüli megközelíthetőség vagy e törvényi előírás teljesülésének hiánya (azaz a 20 km távolságon belüli meg nem közelíthetőség) már a kereseti kérelemben vitatott volt. Az alperes keresettel támadott határozataiból egyértelműen kitűnik, hogy a haszonbérleti szerződések szerinti haszonbérlő alperesi érdekelt földhasználó mezőgazdasági üzemközpontja szerinti település (K.) közigazgatási határa és a haszonbérlet tárgyát képező föld fekvése szerinti település (H.) közigazgatási határa között a Földforgalmi törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő, 20 km-t meg nem haladó távolságot olyan bizonyíték alapján állapította meg, amely bizonyíték által igazolt útvonal szerint – részben közúton (10,50 km), részben közforgalom elől el nem zárt magánúton (8,39 km) – 18,89 km a két település távolsága. A határozatok tehát úgy rögzítették a távolság Földforgalmi törvényben meghatározott feltételeknek való megfelelését, hogy annak során bizonyítékra vonatkozó utalást is tartalmaztak, mégpedig oly módon, hogy az alperes határozataiból egyértelműen kitűnik, hogy azok az alperesi érdekelt által bizonyítékként becsatolt útvonalszámításon alapulnak.
[30] A közigazgatási határozatok jogszerűségének alapvető kritériuma, hogy a határozatok meghozatalának alapjául elfogadott bizonyítéknak a közigazgatási határozatok rendelkező részében foglalt döntést alá kell támasztani. Amennyiben az alperes által a határozathozatal alapjául elfogadott bizonyíték nem támasztja alá a közigazgatási határozat rendelkező részében foglalt döntést, úgy a közigazgatási határozat nem megalapozott. A közigazgatási határozatok megalapozottságának kérdése ezáltal az ügy érdemét érinti, mivel a törvényi feltételek fennállását alátámasztó bizonyíték hiányában nem állapítható meg, hogy mi alapozza meg a rendelkező részben foglalt döntést, emellett alapvető eljárásjogi garanciákra, az ügyféli jogok gyakorlására is kihat, mivel a döntést alátámasztó bizonyíték határozatból való megismerésének hiányában a jogorvoslatra jogosultak érdemben nem tudják e jogukat gyakorolni. A közigazgatási határozatok megalapozatlansága ezért olyan érdemi hiba, amely a közigazgatási perben nem orvosolható.
[31] A Kúria kiemeli, hogy a keresettel támadott határozatok alapjául az alperes által értékelt bizonyíték tekintetében a felperesek jelen közigazgatási perben eredménnyel vitatták, hogy az nem igazolja a törvényi feltételek fennállását, továbbá az alperes már a védiratban elismerte a tényállástisztázás során beszerzett, az alperesi érdekelt által becsatolt, s a határozatok meghozatala során bizonyítékként felhasznált nyilatkozatban ismertetett útvonal hibáját. A határozatok meghozatalának alapjául szolgáló bizonyíték ezáltal nem támasztja alá a határozati megállapítást, ennélfogva a keresettel támadott határozatok megalapozatlanok. Az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel az alperes által felhasznált bizonyíték hibáját, azonban tévesen vonta le azt a következtetést, miszerint a közigazgatási határozatokban foglalt döntést alátámasztó, a határozat indokolásából egyértelműen beazonosítható bizonyíték hibája az ügy érdemére nem hat ki. A Kúria hangsúlyozza, hogy a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdés a) pontja szerinti távolsági kritérium igazolására a közigazgatási eljárások során egyetlen bizonyíték állt rendelkezésre, az alperes - a határozatok indokolásából is egyértelműen beazonosíthatóan - ezen egyetlen bizonyíték, az alperesi érdekelt nyilatkozatában ismertetett útvonal elfogadásával hozta meg határozatait. Az alperes határozatainak indokolásából nem tűnik ki olyan további bizonyíték, amely a távolsági kritérium jogszerűségét igazolná, a felhasznált bizonyíték pedig nem volt alkalmas a döntés alátámasztására. Ennélfogva az elsőfokú bíróság megalapozatlan közigazgatási határozatok vonatkozásában tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az ügy érdemére kiható hiba nem áll fenn.
[32] Az alperes a védiratában az új útvonal ismertetésével a határozatok megalapozatlanságát kívánta orvosolni, erre azonban a közigazgatási perben már nincs lehetőség. A felperesek e tárgyban helyesen hivatkoztak a következetes kúriai gyakorlatra, így a Kf.39.011/2020/9., a BH 2016.189. és az EBH 2017.K.14. számú határozatokra. A Kúria rámutat arra, hogy e hivatkozott határozatok nem felelnek meg az ügyazonosság kritériumának, az alapul szolgáló tényállások és a támadott közigazgatási határozatok indokolásbeli hiányossága is eltérést mutat, továbbá a hivatkozott esetek között van olyan, amely tényállása szerint az alperes a per során már módosító határozatot hozott, így kívánta a keresettel támadott határozat indokolásbeli hiányosságát pótolni. Ugyanakkor azon jogkérdés, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie a közigazgatási határozat indokolásának, valamennyi esetben felmerült. A felperesek által hivatkozott BH 2016.189. számú határozatban foglaltak szerint „A Kúria hangsúlyozza, hogy a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló per tárgya ugyanis maga a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat, a perben eljáró bíróságnak ezen határozat jogszerűsége kérdésében kell ugyanis a vizsgálatát - a felperesi kereseti kérelem korlátai közt - lefolytatnia. A közigazgatási határozat tartalma pedig a közigazgatási per alatt nem egészíthető ki, a bíróság a hiányzó indokokat jogszerűen nem pótolhatja.”. Az EBH 2017.K.14. számú határozat általános érvényű követelményként mondja ki, hogy „A közigazgatási határozat indokolásának az ügy érdemére kiható hiánya nem pótolható az indokolás peres eljárás során történő módosításával.”, továbbá azt is rögzíti, hogy „A bírósági felülvizsgálat tárgyát képező közigazgatási döntés valós indokait az ügyfélnek/felperesnek a közigazgatási eljárásban kell megismerni, a hiányzó indokolás az ügy érdemére kiható eljárási hiba […]”, amely a perben nem pótolható. Jelen perbeli esetben a keresettel támadott közigazgatási határozatok indokolásbeli hiányosságát az alperes nem módosító határozattal, hanem a védiratban tett nyilatkozatával kívánta pótolni, illetőleg az indokolást módosítani, azonban a megalapozatlanság a közigazgatási perben ilyen módon sem orvosolható.
[33] A felperesek által nevesített, a Kúria Kfv.III.37.273/2017/5. és Kfv.II.37.234/2021/8. számú határozatai a Földforgalmi törvény kapcsán kialakult joggyakorlatot tükröznek, azonban az azoktól való eltérést a Kúria nem vizsgálta, mivel azok – bár előhaszonbérlettel összefüggő, de – tényállásában jelen perbelitől eltérő ügyek voltak, ezért ügyazonosság hiányában a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében (BHGY) közzétett határozatától való eltérés nem állapítható meg.
[34] A Kúria a fentiekre figyelemmel a jogerős ítéletet úgy változtatja meg, hogy a megtámadott közigazgatási cselekményeket megsemmisíti, és a közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezi a Kp. 121. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés alapján.
[35] Az alperesnek az új eljárásban ismételten meg kell vizsgálnia, hogy a Földforgalmi törvény 46. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt távolsági kritérium az alperesi érdekelt vonatkozásában teljesül-e, az erre vonatkozó megállapítását a határozatok indokolásában okszerűen értékelt bizonyíték(ok) ismertetésével kell alátámasztania, amely a döntését kellően megalapozza, fel nem használt bizonyíték esetén pedig a bizonyíték mellőzésének okáról is számot kell adni.
(Kúria Kfv.I.37.511/2023/8.)