A jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha a másodfokú bíróság az eljárása során nem biztosítja a peres felek tárgyaláshoz való jogát [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 377. § (1) bek., 378. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felhasználó felperes és a kereskedő alperes között 2018. április 19-én fix áras, teljes ellátásról szóló villamos energia adásvételi szerződés jött létre a 2019. évre. A szerződés elválaszthatatlan részét képezték a kereskedő Üzletszabályzata (a továbbiakban: ÜSZ) alapján kidolgozott mindenkori általános szerződési feltételek (a továbbiakban: ÁSZF). Az ÁSZF 11. pontja tartalmazta, hogy a felek az ÜSZ-t a szerződés részének, a jogviszonyukra irányadónak tekintik.
[2] A felek szerződéskötésekor hatályos 4. számú módosítás szerinti ÜSZ c.2.4. pontja alapján az alperes legfeljebb az árfolyamváltozás mértékének megfelelő mértékben korrigálhatta az árváltozást kiváltó naptári hónap első napjától a HUF alapon és fix értéken meghatározott villamos energia díját (egységárát). Az ÜSZ c.2.5. pontja szerint az árakat az alperes közös megegyezésen alapuló megállapodás vagy az ÜSZ rendelkezései alapján volt jogosult megváltoztatni.
[3] Az ÜSZ 5. számú módosítása folytán a c.2.4. pont lehetővé tette az alperes számára a piaci átlagár változására alapított szerződésmódosítást. Az ÜSZ a.3.3. pontja tartalmazta, hogy az 5. számú módosításnak megfelelő ÜSZ a módosítás hatálybalépéséről és a módosításnak megfelelő ÜSZ tartalmáról való tájékoztatás megtörténtének időpontjától hatályosul a szerződéses kapcsolatokban. A tájékoztatás megtörténtével – eltérő megállapodás hiányában – a módosításokat elfogadottnak kell tekinteni és azokat a hatálybalépés előtti jogviszonyokra és/vagy a hatálybalépés előtt megkötött szerződésekre is alkalmazni kell.
[4] Az alperes a 2018. november 9-én kelt levelében értesítette a felperest, hogy az ÜSZ – ÁSZF módosítására is kiterjedő – 2018. október 12-én hatályba lépett 5. számú módosítása a felek jogviszonyában is hatályos.
[5] A 2018. december 7-én kelt levelében az alperes közölte a felperessel, hogy a fix árhoz képest az átlagárak több mint 2%-kal történő eltérése miatt árkorrekciót hajt végre; 2019. január 1-jétől kezdődően az új ár nettó 22,71 HUF/kWh; felmondó nyilatkozat hiányában az új egységárat elfogadottnak tekinti. A felperes a 2018. december 17-én kelt levelében kifogásolta az alperes egyoldalú ármódosítását.
[6] A 2019. évi fogyasztásról az árkorrekció szerint kiállított számlákat a felperes kiegyenlítette, majd felszólította az alperest a jogalap nélküli gazdagodás visszafizetésére.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes keresetében 23 456 688 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A kereset elsődleges jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:579. § (1) bekezdését jelölte meg. A másodlagos jogalapként a szerződésszegéssel okozott kárra hivatkozott. Előadta, hogy az alperessel kötött szerződése fix árat tartalmazott és a megkötésekor hatályos ÁSZF, valamint az ÜSZ 4. számú módosítása a fix áras szerződések módosítását nem tette lehetővé a piaci viszonyok (átlagárak) megváltozása esetére. Az alperes a szerződés, az ÁSZF és az ÜSZ 5. számú módosítása alapján nem volt jogosult a felek között rögzített árat egyoldalúan felemelni. Fel kellett volna külön hívnia a figyelmét arra, hogy az ÁSZF vagy az ÜSZ módosítása útján a szerződés lényeges elemét, az árat egyoldalúan meg kívánja változtatni, és az ármódosítás csak akkor válhatott volna a szerződés részévé, ha azt a tájékoztatást követően kifejezetten elfogadta volna [Ptk. 6:78. § (2)–(3) bekezdés].
[8] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú ítélet
[9] A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet és az alperest 23 456 688 forint, valamint járulékai megfizetésére kötelezte.
[10] A jogerős ítélet indokolásában kiegészített tényállás szerint a felperes a villamos energiát középfeszültségen vételezi, nem egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználó. A másodfokú bíróság rámutatott, hogy erre tekintettel a perbeli szerződés vonatkozásában nem alkalmazhatók a 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) 73. § (2) bekezdésének, a 62. § (3) bekezdésének, a 145. § (6) bekezdésének rendelkezései.
[11] A jogerős ítélet értelmében a Ptk. 6:78. § (2)–(3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően nem vált a szerződés részévé az ÜSZ-nek a szerződés piaci átlagár változására alapított módosítását lehetővé tevő módosított c.2.4. pontja. Az alperesnek 2019. január 1-jétől a nettó 15,40 HUF/kWh egységárat kellett volna alkalmaznia, a 22,71 HUF/kWh egységár helyett. A kettő különbözeteként meghatározott villamos energia díj megfizetését jogalap nélkül követelte a felperestől, ezért a megfizetett különbözetet a Ptk. 6:579. § (1) bekezdése alapján köteles visszatéríteni. A felek között fennálló szerződéses jogviszony önmagában nem zárja ki a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazását, ugyanis az indokolatlan vagyoneltolódást e szabályok alkalmazásával kell rendezni, ha a vagyoneltolódás orvoslására a szerződéses kapcsolat nem ad megfelelő alapot. A különbözetet a felperes áfával növelt összegben fizette meg, így az alperes a teljes összeggel gazdagodott jogalap nélkül.
[12] Az elsőfokú ítélet megváltoztatására tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet [43] pontja mellőzésére irányuló csatlakozó fellebbezést érdemben nem vizsgálta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[14] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti – egyebek mellett – a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2. § (2) bekezdését, 377. § (1) bekezdését, 378. § (2) bekezdését.
[15] Az eljárási szabálysértés vonatkozásában az alperes előadta: a 2021. augusztus 5-én meghozott 3. sorszámú végzésben tájékoztatást kapott, hogy a Pp. 376. § (2) bekezdése alapján kérheti tárgyalás tartását, amelyet a 2021. szeptember 17-i fellebbezési ellenkérelemben kért, a másodfokú bíróság ennek ellenére 2021. december 7-én tárgyaláson kívül hozott ítéletet.
[16] A felperes érvelése értelmében nem lehetett helye a 647/2021. (XI. 30.) Korm. rendelet alapján 2021. december 1-jétől hatálytalan 112/2021. (III. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Veir. II.) 27. § (1) bekezdése alkalmazásának, azaz a tárgyalás mellőzésének. A másodfokú bíróság felhívására úgy nyilatkozott, hogy tárgyalás tartását kéri. A nyilatkozatát nem módosította, nem vonta vissza, így az az ítélet meghozatalának idején is hatályban volt. A másodfokú bíróság azzal, hogy tárgyaláson kívül hozott ítéletet, megsértette a kérelemhez kötöttség alapelvét [Pp. 2. § (2) bekezdés], a másodfokú eljárás törvényességét, azt a jogát, hogy a tárgyaláson nyilatkozatot tegyen [a Pp. 377. § (1) bekezdés, Pp. 378. § (1) bekezdés]. E lényeges eljárási szabálysértések az ügy érdemére is kihatottak.
[19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
[20] Álláspontja szerint az ügyben nem történt eljárási szabálysértés. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 15. § (2) bekezdés b) pontja szerint a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálya alatt megkezdett eljárási cselekményekre a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is alkalmazni kell. Ebből következően a Veir. II. hatálya alatt indult ügyben helyesen járt el a másodfokú bíróság amikor a jogerős ítéletet tárgyaláson kívül hozta meg.
[21] Az alperes rámutatott, hogy a Pp. 406. § (1) bekezdése és 424. § (1) bekezdése alapján csak olyan eljárási szabálysértések eredményezhetik a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, amelyeknek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van. A jelen esetben a másodfokú bíróság ítéletének meghozatalát megelőzően mindkét fél kifejthette jogi álláspontját az ügy minden részletét illetően. A felülvizsgálati kérelemben maga az alperes sem hivatkozik olyan konkrét érvelésre, amely az érdemi elbírálásra lényeges kihatással bírt volna.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alapos, a jogerős ítélet ugyanis sérti a Pp. 377. § (1) bekezdésében és a 378. § (2) bekezdésében foglaltakat.
[27] A jelen esetben a Veir. II. hatályba lépésének napján folyamatban lévő eljárásban a felperes a szigorított védekezés 2021. március 8-tól 2021. április 19-ig tartó időszakát követően terjesztett elő fellebbezést. Nem volt olyan jogszabály, amely e fellebbezés elbírálására a Pp. fellebbezés elbírálására vonatkozó rendelkezéseit eltérésekkel rendelte volna alkalmazni. Az alperest a Pp. 376. § (2) bekezdésére hivatkozással kellett figyelmeztetni, hogy tárgyalás tartását kérheti. A másodfokú bíróság is e szerint járt el.
[28] Az alperes a törvényes határidőn belül tárgyalás tartását kérte. A másodfokú bíróság ennek ellenére az ügyben nem tartott tárgyalást. Ítéletének bevezető része tartalmazza, hogy a döntését tárgyaláson kívül hozta, a jogi indokolásban azonban nem tüntette fel ennek jogszabályi alapjait.
[29] A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikke deklarálja: mindenkinek joga van ahhoz, hogy valamely perben a jogait és kötelezettségeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. Az Alaptörvény XXVIII. cikke a bírósági eljárás alkotmányos garanciájaként biztosítja a tisztességes eljáráshoz való jogot. A tisztességes eljáráshoz való jog az Alkotmánybíróság 7/2013. (III. 1.) AB határozatban megerősített korábbi gyakorlata és a 3027/2018. (II. 6.) AB határozat szerint is a bírósághoz való jog valamennyi feltételét magában foglalja.
[30] Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az Alaptörvény XXVIII. cikkéből az következik, hogy a bíróságnak a jogvitát nyilvános tárgyaláson kell elbírálnia. A Pp. preambuluma utalást tartalmaz arra, hogy a jogalkotó a polgári perrendtartást a magánjogi jogviták tisztességes eljárás elvén nyugvó rendezése érdekében alkotta meg. Mivel a törvényi szabályozás értelmében a bíróság a tárgyalás tartására irányuló kérelem teljesítését nem tagadhatja meg, e kérelem léte vagy hiánya döntő jelentőségű annak megítélésénél sérült-e a tisztességes eljáráshoz való jog (3027/2018. (II. 6.) AB határozat [28] bekezdés).
[31] A Kúria megítélése szerint a tárgyalás mellőzése olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely nem orvosolható, ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését alapozza meg.
[32] A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[33] Az új eljárás során a másodfokú bíróságnak tárgyaláson kell elbírálnia a fellebbezést és a fellebbezési ellenkérelmet. A tárgyalás alapján hozhatja meg az ügy érdemében a határozatát.
(Kúria Pfv.V.20.362/2022/5.)
