A terhelt és a védő közötti nézetkülönbség – és nem jelenti a terhelt perjogi cselekvőségének szolgálatát –, ha a védő a terhelt általi indítvány vonatkozásában egyértelműen annak alaptalansága mellett foglal állást. Ez adott ügyben a Be. 43. § (3) bekezdése alapján a védő kizárásához vezethet [Be. 43. § (3) bek., 3. § (1) és (2) bek.].
[1] A járásbíróság a 2020. január 8-án kihirdetett – a törvényszék határozata folytán 2020. november 12-én jogerős – ítéletével lopás vétsége miatt a terheltet mint különös visszaesőt, 10 hónap börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
[2] A jogerős ítélet ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt hatályon kívül helyezés érdekében. A Kúria a 2021. február 8-án meghozott végzésével a terhelt védelmére védőt rendelt ki. Védőként a Budapesti Ügyvédi Kamara dr. V. M. I. ügyvédet jelölte ki.
[3] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt tekintetében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta. A Kúria a védő részére megküldte az ügyészség nyilatkozatát.
[4] A védő 2021. március 5-i keltezésű észrevétele 2021. március 8-án érkezett a Kúriára. Az észrevételben foglaltak szerint: – „a terhelt beadványa nem szolgálhat felülvizsgálati eljárás alapjául, a felülvizsgálati indítvány törvényben kizárt”, – „a terhelt a bíró személyével kapcsolatban nem jelölt meg semmiféle konkrétumot, kizárás iránti bejelentését nem indokolta, és a kizárási ok törvény által előírt fennállását sem valószínűsítette”, – „valamely felülvizsgálati ok puszta megemlítése nem ad alapot érdemi felülvizsgálati eljárás lefolytatására, az ilyen indítvány törvényben kizárt”, – „határozott álláspontom az, hogy a terhelt beadványa felülvizsgálati indítványként nem foghat helyt.
[5] A Be. 655. § (3) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban védő részvétele kötelező.
[6] A Be. 654. § (2) bekezdése alapján a terhelt a javára más jogosult által előterjesztett felülvizsgálati indítványt is visszavonhatja (feltéve, hogy azt nem az ügyészség terjesztette elő, avagy nem a kényszergyógykezelés elrendelése ellen terjesztették elő).
[7] A Be. 654. § (3) bekezdése szerint a védő az általa előterjesztett felülvizsgálati indítványt csak a terhelt hozzájárulásával vonhatja vissza.
[8] A Be. 587. § (3) bekezdése alapján a vádlott javára más által bejelentett fellebbezést a fellebbező csak a vádlott hozzájárulásával vonhatja vissza.
[9] A Be. 43. § (1) bekezdés c) pontja értelmében nem lehet védő, aki a terhelt érdekével ellentétes magatartást tanúsított, vagy akinek az érdeke a terheltével vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyével ellentétes.
[10] Előrebocsátja a Kúria, hogy a terhelt érdekével ellentétes magatartás tanúsítása, illetve a terheltével ellentétes érdek mint feltétel nem azonos a Be. 43. § (2) bekezdése szerinti egyazon védő által védett több terhelt közötti érdekellentéttel. Utóbbi alapja a különböző terheltek perjogi, védekezési érdekének különbözősége, előbbi pedig a védő és a terhelt közötti nézetkülönbség, amely egy terhelt védelme esetében is kizáráshoz vezethet. A két kizárási ok fennállásának perjogi következménye természetesen ugyanaz.
[11] A védő a terhelt érdekében vesz részt a büntetőeljárásban. Cselekvési lehetőségét az igazságszolgáltatásban betöltött szerepe, tevékenységének célját pedig a terhelt érdeke határozza meg. A kettő közötti összhang megteremtése az eljárásjogi és a hivatásetikai normarendszer betartásán egyaránt alapul. A védő nem csupán a terhelt képviselője, hanem a büntetőeljárás önálló résztvevője, aki részben a terhelt akaratától független funkciókat is teljesít. A törvény ennek megfelelően szabályozza a védő kötelességeit és jogait. A Be. e tekintetben nem tesz különbséget meghatalmazott és kirendelt védő között.
[12] A védő eljárásjogi kötelességeit alapvetően a terhelt érdekeinek szolgálata tölti ki tartalommal. Vagyis, ha a védő ezen kötelességeinek teljesítését elmulasztja, akkor a terhelt hátrányt szenved.
[13] A Be. perjogi szabályai egyértelműek és arra irányulnak, hogy a védőnek a terhelt perjogi cselekvését szolgálnia, nem pedig gátolnia kell.
[14] Nyilvánvaló a terhelt és a védő közötti nézetkülönbség, és nem jelenti a terhelt perjogi cselekvőségének szolgálatát, ha a védő a terhelt általi indítvány vonatkozásában egyértelműen annak alaptalansága mellett foglal állást.
[15] Mindemellett rámutat a Kúria, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdése szerint a büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A Be. 3. § (1) bekezdése alapján a terheltnek a büntetőeljárás minden szakaszában joga van a hatékony védelemhez. A (2) bekezdés szerint a terheltnek joga van ahhoz, hogy személyesen védekezzen, és ahhoz is, hogy a védelem ellátására védő közreműködését vegye igénybe.
[16] Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[17] A józan ész és a közjónak megfelelő erkölcs alapján jelen ügyben nem lehet más következtetésre jutni, minthogy a védő a terhelt érdekével szembefordult, amikor a terhelt felülvizsgálati indítványával kapcsolatban nem az érdekében, hanem a terhelt indítványa ellenében lépett fel.
[18] Ekként a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva – a Be. 43. § (3) bekezdése alapján a védő kizárásáról határozott.
(Kúria Bfv. III. 27/2021/9.)