A terhelti érdekek ellentétét csak érdemi vallomáseltérés, a védekezések irányának lényegi, az eljárás kimenetelét érdemben befolyásoló eltérése alapozhatja meg. Ha az érintett terheltek vallomásában ilyen jellegű érdekellentét nem jelenik meg, akkor nem kizárt, hogy a védelmüket ugyanaz a védő lássa el [2017. évi LXXVIII. törvény (Ügyvédi tv.) 1. § (4) bek.; Be. 40. § (2) bek., 43. § (2) bek.].
[1] Az ítélőtábla a végzésével az I. r. és a II. r. vádlott meghatalmazott védőjét – a Be. 43. § (2) bekezdése alapján – kizárta a büntetőeljárásból.
[2] Az ítélőtábla végzése ellen a törvényes határidőn belül a kizárással érintett meghatalmazott védő terjesztett elő fellebbezést.
[3] Jogorvoslati nyilatkozata indokolásában kifejtette, hogy II. r. vádlott a bűncselekmény elkövetését tagadta, ezen túlmenően mást nem kívánt elmondani, a vallomásában a szerződések megkötésére nem tért ki, erre vonatkozóan nem fogalmazott meg állítást. Az I. r. terhelt az elsőfokú eljárás során tett írásbeli vallomása szerint a szerződéseket a II. r. terhelt kötötte meg, azonban azok színlelt voltával nem volt tisztában, így álláspontja szerint a két vádlott között nem mutatható ki érdekellentét. Rámutatott arra, hogy a II. r. vádlott akkor sem valósított volna meg bűncselekményt, ha – miként azt az I. r. vádlott is állította – a szerződéseket csak aláírta, de nem tudott arról, hogy a tartalmuk nem valós.
[4] A védő kizárásával kapcsolatos törvényi rendelkezések és az ennek kapcsán kialakult bírósági gyakorlat részletes ismertetése mellett hangsúlyozta, hogy az érdekellentét fennállását az alapozná meg, ha az I. r. és II. r. vádlott vallomása a bűnösség tekintetében térne el egymástól, azonban jelen ügyben erről nincs szó, a vallomások lényege azonos, az I. r. vádlott magát terhelő, de a II. r. vádlottat mentő vallomása utóbbi vádlott tekintetében felmentő ítéletet eredményezne.
[5] Álláspontja szerint nincs szó tehát arról, hogy az I. r. vádlott a II. r. vádlottra terhelő vagy védekezésével ellenkező vallomást tett volna, a vallomásaik közötti eltérés pedig nem olyan súlyú, mely a védekezés hatékonyságát gyengítené, vagy az eljárás kimenetelét befolyásolná.
[6] Kiemelte, hogy az a tudati tény kulcsfontosságú, hogy a II. r. vádlott tisztában volt-e a szerződések színlelt voltával, így az I. r. vádlott erre vonatozó közlése releváns abban a kérdésben, hogy a vallomásaik egy irányba mutatnak-e.
[7] Hivatkozott arra is, hogy mivel az ítélőtábla döntésében megállapított érdekellentét az elsőfokú eljárásban keletkezett, ezért a másodfokú bíróságnak nem a védőt kellett volna kizárnia az eljárásból, hanem a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt okból, abszolút eljárási szabálysértés miatt az elsőfokú ítéletet kellett volna hatályon kívül volna helyeznie az I. r. és II. r. vádlottak tekintetében.
[8] Mindezek alapján elsődleges indítványa az ítélőtábla végzésnek megváltoztatására és a kizárás mellőzésére irányult, másodlagosan pedig azt indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróságot hívja fel az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására.
[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a bejelentett fellebbezést nem tartotta alaposnak és azt indítványozta, hogy a Kúria a fellebbezéssel támadott végzést hagyja helyben.
[10] Indokai szerint az I. r. és a II. r. terhelt között az I. r. terhelt elsőfokú eljárásban előterjesztett írásbeli vallomásáig nem állt fenn érdekellentét, hiszen az előkészítő ülésen is tagadták a terhükre rótt bűncselekmények elkövetését, viszont az I. r. terhelt írásbeli vallomásának azon állítása, hogy édesapja, a II. r. vádlott a színlelt kereskedelmi szerződéseket a felkérésére megkötötte, nem vitathatóan a II. r. terheltre nézve az ügy érdemét érintő, terhelő tényállításnak minősül. Ezért a két vádlott vallomása a büntetőjogi felelősség szempontjából jelentős tény tekintetében ellentétben áll, mely független attól, hogy az I. r. vádlott egyidejűleg úgy nyilatkozott, a II. r. vádlott nem látta át a csalárd szándékát, és nem volt tudomása arról, hogy a közbenjárásával bűncselekményt követ el.
[11] Kiemelte azt is, hogy az elsőfokú bíróság egyéb bizonyítékok mellett részben az I. r. terhelt vallomására alapította az ítéleti tényállást, amely alapján a II. r. vádlott bűnösségére következtetett.
[12] A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a Be. 43. § (2) bekezdése alapján törvényesen és megalapozottan zárta ki az I. r. és II. r. vádlottak közös védőjét a büntetőeljárásból, mely döntés megelőzi az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata ellen bejelentett fellebbezések elbírálását.
[13] A védő fellebbezése alapos.
[14] A Be. 3. § (1) bekezdése alapján a terheltnek a büntetőeljárás minden szakaszában joga van a hatékony védelemhez. Ennek keretében a terheltnek joga van ahhoz, hogy a védelem ellátására védő közreműködését vegye igénybe, ennek érdekében a Be. 39. § (1) bekezdés d) pontja alapján védőt hatalmazzon meg vagy védő kirendelését indítványozza [Be. 3. § (2) bek. II. ford.].
[15] Az Alkotmánybíróság a 22/1994. (IV. 16.) AB határozatban rámutatott: „Az igazságszolgáltatásban védőként vagy jogi képviselőként való közreműködése alkotmányos követelmény és az eljárási törvények kötelező előírása. Az ügyvéd (a jogi képviselő) eljárásjogi státusát és helyzetét törvény szabályozza, eljárásbeli jogait és kötelességeit ugyancsak törvény írja elő. Az ügyvéd tevékenységét és feladatait tehát nem lehet önmagában megítélni és önmagában szabályozni, hanem csak annak az eljárásjogi rendszernek függvényében, amelyben tevékenysége, feladata magának a rendszernek része, és amely rendszerből, a rendszer munkamegosztásából következik a foglalkozás sajátképpenisége.”
[16] Az ítélőtábla helytállóan rögzítette, hogy az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ügyvédi tv.) 1. § (4) bekezdése értelmében az ügyvédi tevékenység az ügyfél és az ügyvédi tevékenységet gyakorló közötti bizalmon alapul, amelyet mindenki köteles tiszteletben tartani.
[17] Az Ügyvédi tv. 40. § (2) bekezdése kimondja: a védői tevékenység ellátása során az ügyvéd és az európai közösségi jogász a terhelt védekezéshez való joga gyakorlásának keretei között a terhelt érdekeinek elsődlegessége alapján jár el.
[18] Mindezek alapján megállapítható, hogy a védőt – a feladatából adódóan – köti a védencének érdeke, a tevékenységének arra kell irányulnia, hogy minden törvényes eszközt felhasználjon a terhelt kimentése, illetve felelősségének enyhítése végett (Kúria Bfv.I.369/2024/6., indokolás [27]–[31] bekezdés).
[19] A Be. 43. § (2) bekezdésének értelmében több terhelt érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek. A több terhelt érdekében eljáró védőt az eljárásból ki kell zárni, ha a terheltek között érdekellentét áll fenn.
[20] A Be. védő kizárására vonatkozó szabályai (Be. 43. §) az érdekellentét esetére kivételt nem határoznak meg, vagyis a védő attól függetlenül kizárt a terheltek közötti érdekellentét fennállása esetén, hogy az Ügyvédi tv. 20. § (7) bekezdése szerinti kivétel teljesülne, és az Ügyvédi tv. alapján egyébként a megbízást elvállalhatná, illetve fenntarthatná. Másként szólva az Ügyvédi tv. 20. § (7) bekezdésében szabályozott, a megbízási jogviszony megszüntetésére vonatkozó kötelezettség alóli kivétel a büntetőeljárásban nem vizsgálandó, nem vizsgálható, mert az arra való hivatkozás sem lehetséges. Ezen szabályok a védővel szembeni, a Be. szerint fennálló kizárási ok létét és annak következményeit nem befolyásolják, ezért a védőt az Ügyvédi tv.-ben szereplő kivételtől függetlenül – az érdekellentét megállapíthatósága esetén – az ügyből feltétlenül ki kell zárni (Kúria Hkf.I.210/2024/7. [35] bekezdés).
[21] Az I. r. és a II. r. vádlott a büntetőeljárás nyomozási szakaszában ugyanazon ügyvéd részére adott meghatalmazást.
[22] Az ítélőtábla a végzése indokolásában az iratok tartalmának megfelelően ismertette az I. r. és a II. r. vádlottak eljárás során tett vallomásainak tartalmát. Ezt csupán azzal szükséges kiegészíteni, hogy az előkészítő ülésen sem az I. r., sem a II. r. vádlott nem ismerte el bűnösségét a vádiratban terhükre rótt bűncselekményekben, majd az elsőfokú tárgyaláson mindketten azonos tartalommal nyilatkoztak arról is, hogy nem kívánnak vallomást tenni.
[23] Az ítélőtábla helytállóan rögzítette, hogy a Be. 183. § (1) bekezdése értelmében az is terhelti vallomásnak minősül, mely csupán annyit tartalmaz, hogy a terhelt a bűncselekményt nem követte el.
[24] Az ítélőtábla a két érintett vádlott közötti érdekellentét keletkezését arra alapozta, hogy az I. r. vádlott a később csatolt írásbeli vallomásában a II. r. vádlottól eltérő védekezési módot választott, amikor az ő tagadásával szemben azt állította, hogy a II. r. vádlott színlelt kereskedelmi szerződéseket kötött.
[25] Nyilvánvaló, hogy a vádlottak érdekei nem feltétlenül esnek egybe, azok a legkülönfélébb okokból ellentétesek lehetnek. Az ellentét fakadhat például a védekezés módjából (hallgatás, tagadás, beismerés vagy ezek egyvelege), a felrótt bűncselekmény elkövetésében betöltött szerepből, a részvétel formájából (tettes, felbujtó, bűnsegéd), az egyes vádlottak ellen folytatott eljárással kapcsolatos más okból, de származhat az adott eljáráson kívüli okokból is (EBH 2004.1114., BH 2009.200.).
[26] Az érdekellentétet a vádlottak vallomása, illetve védekezése juttatja kifejezésre, ezért azt az eljárás valamennyi szakaszában körültekintően kell vizsgálni.
[27] Feltétlenül érdekellentétet jelent, ha a vádlottak egyike a másikra terhelő vallomást tesz, ugyanakkor a társa tagadja a bűncselekmény elkövetését (BH 2021.1.II.). Amennyiben a vádlottak vallomásaiban megjelent ellentét gyengíti az egyik vagy éppen valamennyi érintett vádlott védekezésének a hatékonyságát, az már olyan súlyú ellentét, amely kizárja, hogy védelmüket ugyanaz a védő lássa el (Bfv.II.1.398/2016/6., indokolás [32] bekezdés).
[28] Az érdekellentét hiányáról nemcsak abban az esetben lehet szó, ha a vádlottak egybehangzóan tagadják a bűncselekmény elkövetésében való részvételüket, hanem abban az esetben is, ha az egyik tagadja, míg a másik beismeri a bűncselekmény elkövetését, azonban egymásra nem tesznek terhelő vallomást, azaz vallomásuk e tekintetben – az ügy lényegét érintően – egybehangzó (Bfv.III.1.121/2018/5. [15] bekezdés). Az érintett vádlottak vallomásának az irányadó tényállás szempontjából jelentéktelen eltérése vagy a vádlottaknak az ügyben nem szereplő tényre vonatkozó eltérő nyilatkozata az érdekellentét vizsgálatánál közömbös (Bfv.III.1.158/2020/8., indokolás [19] bekezdés).
[29] Összességében az érdekellentét megállapítására az vezethet, ha a vádlottak egyike olyan tartalmú vallomást tesz, amelynek valóként történő elfogadása a másik terhelt érdekeivel ellentétes (Kúria Bfv.II.783/2022/8., indokolás [82] bekezdés).
[30] A Kúria megállapította, hogy jelen esetben az I. r. és a II. r. vádlottak vallomásai alapján ilyen következtetést nem lehet levonni.
[31] Nem vitás, hogy a bűnfelelősségüket egyaránt tagadó I. r. és II. r. vádlott vallomásai az I. r. terhelt írásbeli vallomásának benyújtásáig teljesen megegyezőek voltak, így közöttük érdekellentét nem merült fel.
[32] A korábban a hallgatás jogával élő I. r. vádlott védekezésének tartalma az elsőfokú eljárásban később csatolt írásbeli vallomásával megváltozott, hiszen a terhére rótt bűncselekmények egy része, mégpedig a gazdasági csalások vonatkozásában elismerte a felelősségét, ugyanakkor a II. r. vádlott vallomásában nem történt módosítás. Megállapítható az is, hogy az I. r. vádlott írásbeli vallomása érinti II. r. vádlottat is, hiszen kitér arra, hogy a II. r. vádlott az ő felkérésére kötötte meg a színlelt kereskedelmi ügynöki szerződéseket, azonban nem látta át a csalárd szándékát, és nem volt tudomása arról, hogy a közbenjárásával bűncselekményt követ el. Ez a vallomás a szerződések alírását kétségtelenül a II. r. vádlottnak tulajdonítja, azonban önmagában emiatt nem tekinthető a II. r. vádlottat a büntetőjogi főkérdés tekintetében terhelő vallomásnak, hiszen annak további része egyértelműen a II. r. vádlottat mentő tényelőadást tartalmaz. Az érdekek ellentétét csak érdemi vallomáseltérés, a védekezések irányának lényegi, az eljárás kimenetelét érdemben befolyásoló eltérése alapozhatja meg. Eljárási következménye az olyan súlyú érdekellentétnek van, amely az a terheltek bármelyikének kárára a hatékony védelem ellátását akadályozza. Ezért a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak vallomásában nem jelent meg olyan jellegű érdekellentét, amely kizárná, hogy védelmüket ugyanaz a védő hatékonyan lássa el.
[33] Végül a védő másodlagos indítványához kapcsolódó érvelésére tekintettel szükséges rögzíteni azt is, hogy a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja alapján valóban hatályon kívül helyezést eredményező feltétlen eljárási szabálysértés, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.
[34] Amennyiben a tárgyaláson egymással érdekellentétben álló vádlottak védelmét ugyanaz a védő látja el, úgy kell tekinteni, mintha egyáltalán nem lett volna védő, melynek következménye az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és új eljárásra utasítása.
[35] A Kúria korábban már utalt arra, hogy az érdekellentét vizsgálata az eljáró bíróság törvényi kötelezettsége, és azt – szükség esetén más védő kirendelésével is – meg kell szüntetnie. Az érdekellentét eljárásjogi következményeit ugyanis abban az időpontban le kell vonni, vagyis a védőt az ügyből akkor kell kizárni, amikor az jelentkezik, illetve a bíróság számára felismerhetővé válik (BH 2024.204. [49] bekezdés).
[36] Jelen esetben pontosan ez történt, amikor a másodfokú bíróság az általa fennállni látott érdekellentét megállapításakor nyomban, az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata ellen bejelentett fellebbezések elbírálását megelőzően rendelkezett a védő kizárásáról.
[37] Mindezek alapján a Kúria a fellebbezéssel támadott végzést – a Be. 645. § (4) bekezdés 2. fordulata szerint tanácsülésen eljárva – a Be. 614. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, az I. r. és a II. r. vádlottak védőjének kizárását mellőzte.
(Kúria Bpkf.I.1.428/2024/3.)