A Nemzeti köznevelési törvény 45. § (5) bekezdése szerinti, egyéni tanrend engedélyezése iránti kérelmet a kiskorú tanuló esetén bármely, szülői felügyeleti joggal rendelkező szülő előterjesztheti [2011. évi CXL. törvény (Nkt.) 45. § (5)–(6) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A 2007. december 18-án született felperes a Gimnázium tanulója.
A felperes édesanyja kérelmében egyéni tanulói munkarend engedélyezését kérelmezte gyermeke, a felperes tekintetében, 2024. december 9-től 2025. augusztus 31. napjáig, melyet a felperes egészségi állapotával indokolt, és előadta, hogy a felperes a Kórház és Szakambulancia gondozásában járóbeteg ellátásában áll egy éve, gyógyszert szed, nem tud bejárni az iskolába.
[2] Az alperes az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 41. § (2) bekezdése alapján a teljes eljárás szabályai szerint járt el, és a tényállás feltárását követően határozatával az egyéni munkarend engedélyezése iránti kérelmet elutasította.
A határozat indokolása szerint a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 45. § (5) és (6) bekezdése, a rendelkezésre álló orvosi igazolás ismeretében – figyelemmel arra is, hogy a gyermek már betöltötte a 2024–2025. tanévben 17. életévét – a felperes nem áll olyan tartós gyógykezelés alatt, mely szükségszerűen maga után vonná az iskolai közösségtől való teljes szeparációt.
[3] A kereseti kérelem ismeretében az alperes határozatával a keresettel támadott, az egyéni munkarend engedélyezése iránti kérelmet elutasító határozatát visszavonta, az Ákr. 115. § (2) bekezdése alapján. A visszavonó határozat indokolásában rögzítette, hogy a kereseti kérelemben rögzített információk alapján az alperes úgy ítéli meg, hogy a gyermek állapotát, élethelyzetét mélyrehatóbban szükséges megvizsgálni.
[4] Az új eljárásban az alperes egyrészt megkereste a Család és Gyermekjóléti Szolgálat és Központ vezetőjét, másrészt a Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia vezetőjét, harmadrészt a Gimnázium vezetőjét. Felszólította a felperes édesanyját, hogy nyújtsa be a felperes feletti szülői felügyeleti jog tisztázására alkalmas bírósági vagy hatósági döntés másolatát.
[5] A felperes törvényes képviselője a felhívásra nyilatkozta, hogy a szülői felügyeleti jogot egyedül gyakorolja. A szülői felügyeleti jog egyedüli gyakorlásáról bírósági határozat nincs, mivel a gyermek édesapjával nem voltak összeházasodva, 13 éve a gyermeket egyedül neveli. Hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szülői felügyeleti jog gyakorlására vonatkozó 4:165. § (1) bekezdésére.
Arra az esetre, ha az alperes nem fogadná el azt az állítását, hogy egyedül gyakorolja a szülői felügyeleti jogot, hivatkozott arra is, hogy az egyéni munkarendről a felperes édesapját értesítette és ahhoz ő is hozzájárult. Beadványához mellékelte azt a pszichológusi véleményt, amely támogatta a tanévben az egyéni munkarendet. Kérte az alperest, hogy keresse meg a háziorvost is, az egyéni munkarendhez kapcsolódó javaslat kérdésében.
Az alperes a megkeresésre beérkezett válaszok után a felperes ügyében az egyéni munkarend engedélyezése tárgyában felperes törvényes képviselője részéről indult hatósági eljárást megszüntette.
[6] A végzés indokolása szerint az eljárás megszüntetésére az Ákr. 47. § (1) bekezdés a) pontja alapján került sor, figyelemmel arra, hogy a felperes törvényes képviselője – hiánypótlási felhívás ellenére – nem igazolta sem azt, hogy ő egyedül rendelkezik a szülői felügyeleti joggal, sem azt, hogy a másik szülő a gyermek egyéni munkarendjéhez hozzájárult volna.
Kereseti kérelem és védirat
[9] A felperes – törvényes képviselője közreműködésével – keresetében az eljárást megszüntető végzés megváltoztatását, ennek hiányában annak megsemmisítését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
[11] Sérelmezte, hogy az alperes sem a Kórház és Szakambulancia, sem a pszichológus, sem a családsegítő javaslatát nem vette figyelembe, amely sérti a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 75. § (3) bekezdését.
[12] A kereset szerint az alperes döntése sérti az Ákr. 47. § (1) bekezdése eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezését is, miután nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján meg kell szüntetni az eljárást, ha csak az egyik szülő kéri az egyéni munkarend engedélyezését. Hivatkozott arra, hogy egyedül neveli a gyermeket 4 éves kora óta, egyebekben a gyermek apja tud az egyéni munkarendről, azt nem ellenzi. Megjegyezte, hogy az alperes egyébként sem hívta fel a felperes apját nyilatkozattételre.
[14] A kereset szerint az alperes – a felperes egészségi állapota miatt – megsértette az Ákr. 2. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt egyenlő bánásmód és törvény előtti egyenlőség követelményét.
Az Ákr. 5. § és 44. §-ára utalással hangsúlyozta, hogy a kérelmezőt nem hívta fel, hogy csatolja az édesapa nyilatkozatát az egyéni munkarendre vonatkozóan, sőt az alperes nem is kereste meg az édesapát a nyilatkozat beszerzése érdekében.
[16] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte.
A jogerős ítélet
[20] A Törvényszék a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pont alkalmazásával a keresetet elutasította.
[22] Az ítélet indokolása szerint az alperes helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes képviseletében eljárt kérelmező sem a kizárólagos szülői felügyeleti jog, sem az egyéni munkarend iránti kérelemhez való apai hozzájárulás tényét igazolni nem tudta annak ellenére, hogy a kérelemre indult eljárás során ez a kötelezettség őt terhelte.
Utalt arra, hogy a Ptk. 4:167. § (2) bekezdése alapján a szülőket azonos jogok és kötelezettségek terhelik. A Ptk. 4:164. §-a szerint pedig a szülői felügyeletet a szülők – megállapodásuk vagy gyámhatóság vagy bíróság eltérő rendelkezése hiányában – közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt.
Miután az eljárás kérelemre indult, ezért a kérelmezőt terhelte az általa állított tény – a kizárólagos szülői felügyeleti jog fennállta – bizonyítása. (Kfv.II.38.127/20215/7.) Ebből következően a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az alperest terhelte a tényállás tisztázása körében az édesapa megkeresése a hiányolt nyilatkozat beszerzése körében.
[23] Az ítélet indokolása szerint helytállóan jutott arra a következtetésre az alperes, hogy az egyéni munkarend iránti kérelem olyan kérdés, amelyben a közös szülői felügyeletet gyakorló szülők akarategyezőségére van szükség. Utalt arra, hogy a jogvita eldöntése szempontjából nem a Ptk. 4:175. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak, hanem a Ptk. 4:147. § (1) és (2) bekezdésében, valamint a 4:153. § (1) bekezdésében foglaltaknak volt jelentősége. Az ítélet indokolása szerint az Ákr. 47. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárás megszüntetéséről jogszerűen döntött az alperes, ugyanis eljárásjogi kérdés, hogy a kérelem az annak előterjesztésére jogosulttól származik-e, azaz a szülői felügyeleti jog eljárásjogi kérdésként merült fel.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[26] A jogerős ítélettel szemben a felperes – jogi képviselőként eljáró törvényes képviselője útján – terjesztette elő felülvizsgálati kérelmét, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte, másodlagosan az ítélet megváltoztatását kérte az alperes döntése megsemmisítésével és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezésével.
[28] A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet azért sérti a BH 2017.339. számú döntésként közzétett Pfv.II.22.004/2016. számú ügyben hozott döntést, mert figyelmen kívül hagyta, hogy a Ptk. 4:165. § (1) bekezdése szerinti, szülői felügyeleti jog kérdésében történő megállapodás létrejöhet ráutaló magatartással is. A BH 2022.27. szám alatt közzétett, Kfv.IV.37.590/2021. számú döntéssel pedig azért ellentétes a felülvizsgálni kért ítélet, mert figyelmen kívül hagyta a döntés azon elvi tételét, mely szerint, ha az ügyfél gyermek, a hatóságoknak az eljárások során a jogszabályokat a Gyermekjogi Egyezmény 3. cikk (1) bekezdésére és az Ákr. 29. § (1) bekezdésére is figyelemmel kell alkalmazniuk.
[29] A felülvizsgálati kérelem szerint az eljárás megszüntetéséről szóló végzés és az ezzel szemben előterjesztett keresetet elutasító ítélet sérti az Nkt. 45. § (5) bekezdését és az Ákr. 47. § (1) bekezdés a) pontját is.
[30] Hangsúlyozta, hogy az érdemi döntésnek nem feltétele annak igazolása, hogy a másik szülő egyetért-e az egyéni munkarenddel.
[31] Álláspontja szerint annak igazolása, hogy van-e kizárólagos szülői felügyeleti joga a felperesnek, a Ptk. által szabályozott anyagi jogi kérdés, így lényeges eljárásjogi szabálysértés volt a kérelem Ákr. 47. § (1) bekezdés a) pontja szerinti visszautasítása.
[32] Hivatkozott az Ákr. 47. § (1) bekezdés a) pontja, ezzel összefüggésben az Ákr. 46. § (1) bekezdése értelmezésével összefüggésben a Kúria Kfv.II.37.620/2022/5. számú (BH 2023.3.80.) határozatára, mely szerint a hatósági ügy érdemére vonatkozó anyagi jogi feltételek hiánya nem visszautasítási, hanem elutasítási ok.
[34] A felülvizsgálati kérelem szerint az ítélet sérti a Ptk. 4:165. § (1) bekezdését, amely szerint a szülők közötti megállapodás a formakényszer jogszabályi előírásának hiányában létrejöhet szóban, írásban és ráutaló magatartással is, miként erről a Kúria BH 2017.339. szám alatt közzétett döntése is rendelkezett. Utalt arra, hogy a felperesi törvényes képviselő, mint a gyermekkel együtt élő szülő a Ptk. 4:174. §-a alapján teljesíti a különélő apa vonatkozásában a tájékoztatási kötelezettségét.
[36] A felperes szerint az alperes végzése és a törvényszéki ítélet megsértette az egyenlő bánásmódról szóló 2003. évi CXXV. törvény 4., 5. és 8. §-át is.
[38] A felülvizsgálati kérelem szerint az alperes eljárást megszüntető döntése és az ítéleti döntés sérti az Ákr. 62. § (3) bekezdését, mert az alperes hivatalból ismerte, hogy az egyéni munkarend iránti kérelmet benyújtó szülő egyedül neveli a gyereket.
[42] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a Törvényszék ítélete hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[48] A felülvizsgálati kérelem alapos az alábbiak miatt.
[50] A normaszöveg szerint a hatóság az eljárást megszünteti, ha a kérelem visszautasításának lett volna helye, annak oka azonban az eljárás megindítását követően juttatott a hatóság tudomására.
[51] A Kúria rámutat, hogy az Ákr. 47. § (1) bekezdés a) pontja konjunktív feltételt fogalmaz meg. Egyrészt megköveteli a kérelem visszautasítása esete fennálltát, másrészt, hogy a visszautasítási ok az eljárás megindítását követően jusson a hatóság tudomására.
[52] A felülvizsgálati kérelem helytállóan hivatkozott arra, hogy az alperesnek már az első érdemi határozat meghozatala időpontjában is tudomása volt arról, hogy a felperest képviselő egyik szülő, a kérelmező, az egyéni tanrend iránti kérelem előterjesztésekor akként nyilatkozott, hogy a szülői felügyeletet ő gyakorolja.
[53] Emellett a Kúria rámutat, hogy az alperes eljárást megszüntető határozata indokolásából nem derül ki, hogy az alperesnek az Ákr. mely rendelkezése alapján kellett volna a kérelem visszautasításáról rendelkeznie.
Az eljárást megszüntető végzés indokolása ugyanis kizárólag az Ákr. 47. § (1) bekezdés a) pontját rögzíti, és nem utal vissza a kérelem visszautasítása szabályát tartalmazó Ákr. 46. § (1) bekezdés ismertetésére.
Az Ákr. 46. § (1) bekezdés a) pontja arra az esetre írja elő a kérelem visszautasítása jogkövetkezményét, ha az eljárás megindításának jogszabályban meghatározott feltétele hiányzik, és e törvény ahhoz más jogkövetkezményt nem fűz.
[54] Amennyiben az alperes az egyéni tanrend engedélyezése iránti kérelem visszautasíthatóságát abban látta, hogy nem az arra jogosult személy terjesztette elő a kérelmet, akkor ebben téves jogi álláspontra helyezkedett az alábbiak miatt.
[55] Az Nkt. 45. § (5) bekezdése szabályozza az egyéni tanrend engedélyezésének a lehetőségét. Az Nkt. 45. § (5) bekezdés második mondata szerint, ha a tanuló nem nagykorú, akkor a szülő terjesztheti elő a kérelmet.
[56] A Kúria szerint az Nkt 45. § (1) bekezdés helyes értelmezése az, hogy a szülői felügyeletet gyakorló szülők bármelyike részéről előterjeszthető az egyéni tanrend engedélyezése iránti kérelem a gyermek nagykorúvá válásáig.
Erre utal a normaszövegben szereplő „szülő” kifejezés egyes számban való megjelölése, és nem véletlenül jelent meg az Oktatási Hivatal honlapján a felperes által is hivatkozott tájékoztatás a kérelem előterjeszthetőségéről.
[57] Tekintettel arra, hogy a jelen jogvitában a kérelmet benyújtó szülő szülői felügyeleti joga fennállása nem kérdőjeleződött meg, mindebből következik, hogy az egyéni tanrend iránti kérelmet jogosult volt előterjeszteni.
[58] Emellett a Kúria hangsúlyozza azt is, hogy a Ptk. 4:165. § (1) bekezdése a különélő szülők szülői felügyelettel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit akként szabályozza, hogy a szülők megállapodhatnak abban is, hogy a szülői felügyeletet az egyikük gyakorolja. A szülők erre irányuló megállapodására utal, ha a gyermek hosszabb ideje háborítatlanul egyikük háztartásában nevelkedik.
A megelőző eljárás iratai között adat van rá, hogy a gyermek oktatási intézménye a Gimnázium 2024. december 10-én kelt, alperes megkeresésére adott válaszában kifejezetten leírta, hogy a gyermek az édesanyjával él 4 éves kora óta, és az édesapa külön él. A nyilatkozatot az oktatási intézmény igazgatója és a gyermek osztályfőnöke írták alá.
Mindebből okszerűen lehetett volna arra következtetni, hogy a szülői felügyeletet a kérelmet előterjesztő szülő gyakorolja.
[60] A Kúria rámutat arra is, hogy az Ákr. alapelvekben is szereplő együttműködési kötelezettségéből következően az alperesnek is lehetősége lett volna a másik szülő megkeresésére vagy ezzel kapcsolatosan kifejezett hiánypótlási felhívás kibocsátása. A Kúria szerint azonban erre azért nem kellett, hogy sor kerüljön, mert az Nkt. 45. § (5) bekezdése iránti kérelem bármely szülői felügyeletet gyakorló szülő részéről előterjeszthető.
[62] A fentiek alapján a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
[63] Az új eljárásban – miután 2025. december 18-án a felperes nagykorúvá válik – a felperest kell felhívni arra vonatkozóan, hogy fenntartja-e az egyéni tanrend engedélyezése iránti kérelmét, és e kérelem tartalmától függően kell az alperesnek eljárnia.
(Kúria I.Kfv.37.502/2025/7/I.)