Korlátozott fellebbezés esetén a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást nem módosíthatja és nem egészítheti ki. Ebben az esetben, ha az ítéleti tényállás alapján a cselekmény helyes minősítése nem dönthető el, a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasításának van helye [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, 370. § (1) bek.; Be. 592. § (1) bek. a) pont].
[1] A járásbíróság a 2021. május 5-én kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet 3 rendbeli lopás vétsége [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb), bc) és be) alpont] miatt mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap, börtönben végrehajtani rendelt szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy az I. r. terhelt a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a büntetés háromnegyed részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Az ítélet ellen az I. r. terhelt és a védő által kizárólag a büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezés folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2022. január 12-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta, és az I. r. terheltnek a tényállás 2. pontjában írt cselekményét rablás bűntettének [Btk. 365. § (1) bek., (2) bek. I. ford.], a lopás vétségeként értékelt cselekményeit 2 rendbeli lopás vétségének [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek., egy esetben bb) és bc) pont, egy esetben be) pont] minősítette. Megállapította, hogy az I. r. terhelt a kiszabott szabadságvesztésből nem bocsátható feltételes szabadságra, és a vele szemben a járásbíróság ítéletével kiszabott 5 hónap, börtönben végrehajtani rendelt szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette, egyebekben pedig a járásbíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás 2. pontja szerint az I. r. terhelt 2018. december 29-én 12 óra 11 perc körüli időpontban K.-n, a B. utca 37. szám alatti gyógyszertárban jogtalan eltulajdonítási szándékkal a ruházatába rejtett 5 db szemcseppet és 3 db szemsprayt, összesen 27 162 forint értékben.
[4] A gyógyszertár alkalmazottja észlelte az I. r. terhelt cselekményét, és felszólította őt, hogy pakolja ki a magához vett árucikkeket. Az I. r. terhelt a felszólításnak nem tett eleget, hanem kiszaladt a bejárati ajtón. A gyógyszertár alkalmazottja a kabátját megragadva megkísérelte az I. r. terheltet visszatartani, azonban az I. r. terhelt kibújt a fogása alól, és a menekülése érdekében a gyógyszertár alkalmazottját kis erővel meglökve a jogtalanul eltulajdonított gyógyszerekkel elmenekült a patikából.
[5] A bűncselekménnyel okozott kár az eljárás során nem térült meg.
[6] A jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozat ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjának II. fordulatában írt okból, a terhelt terhére.
[7] Indítványában kifejtette, hogy a jogerős ügydöntő határozatában helyesen minősített, rablás bűntettének alapeseteként értékelt bűncselekmény két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[8] Ehhez képest az I. r. terhelttel szemben a járásbíróság által kiszabott, és a másodfokú eljárásban érvényesülő súlyosítási tilalom folytán a törvényszék által sem érintett 1 év 6 hónap szabadságvesztést törvénysértőnek ítélte, kitérve arra is, hogy a különös visszaeső I. r. terhelttel szemben a büntetési tételkeret alsó határánál rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabására alapot adó Btk. 82. § (1) bekezdésének alkalmazására a Btk. 89. § (2) bekezdésében írtak szerint csak különös méltánylást érdemlő esetben kerülhetne sor. Ilyen, különös méltánylást érdemlő körülmény fennállását azonban a másodfokon eljárt törvényszék ítéletének [26] bekezdésében kifejezetten elvetette.
[9] Indokai alapján indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet megváltoztatva súlyosítsa az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát.
[10] A Legfőbb Ügyészség átiratában a főügyészség felülvizsgálati indítványát módosított tartalommal tartotta fenn.
[11] Álláspontja szerint a törvényszék indokoltan állapította meg, hogy az I. r. terheltnek az ítéleti tényállás 2. pontjában írt cselekménye a Btk. 365. § (2) bekezdésében írt rablás bűntettének valamennyi törvényi tényállási elemét kimeríti.
[12] Jelentőséget tulajdonított ugyanakkor annak a körülménynek, hogy az I. r. terhelt a bűncselekményt a gyógyszertár alkalmazottjának a sérelmére valósította meg.
[13] A gyógyszertár alkalmazottja ugyanis a Btk. 459. § (1) bekezdés 12. f) pontjának az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3. § c), d), e), f) és y) pontjában írt értelmező rendelkezéseinek összevetésével közfeladatot ellátó személy, következésképpen a sérelmére a feladata teljesítése során elkövetett rablás a Btk. 365. § (3) bekezdés f) pontja szerint minősül.
[14] A rablás bűntettének e minősített esete öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Erre figyelemmel pedig az I. r. terhelttel szemben a Legfőbb Ügyészség által törvényesnek tartott jogi minősítés büntetési tételkeretének figyelembevételével, kizárólag a Btk. 82. § (4) bekezdése által biztosított ún. kétszeres enyhítés mellett lett volna kiszabható 1 év 6 hónap szabadságvesztés. A Btk. 82. § (4) bekezdésének alkalmazására azonban nincs törvényes alap, mert az I. r. terhelt által elkövetett rablás a helyesnek ítélt minősítés szerint sem rekedt kísérleti szakban, és azt az I. r. terhelt nem is bűnsegédként valósította meg.
[15] Indítványozta ezért, hogy a Kúria az alapügyben hozott első- és másodfokú ítéletet változtassa meg, az I. r. terhelt 2. tényállási pontban írt cselekményét minősítse a Btk. 365. § (2) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés f) pont III. fordulata szerint minősülő rablás bűntettének; az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát emelje fel, egyebekben pedig a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.
[16] A felülvizsgálati indítvány – eltérő indokok mentén – alapos.
[17] A törvényszék 2022. január 25-én kézbesítette az ügyészség részére a jogerős ügydöntő határozatot, amelyhez képest a megyei főügyészség a Be. 652. § (3) bekezdésében meghatározott határidőn belül, 2022. március 8-án, ekként joghatályosan nyújtotta be a terhelt terhére szóló felülvizsgálati indítványt.
[18] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, és kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.
[19] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése (első fordulat) miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével (második fordulat) szabott ki törvénysértő büntetést.
[20] A megyei főügyészség felülvizsgálati indítványa a büntetőjog más szabályának megsértése miatt kifogásolta az álláspontja szerint törvénysértő büntetés kiszabását, tehát a vizsgált felülvizsgálati ok második fordulatát látta megvalósulni.
[21] Ehhez képest a Legfőbb Ügyészség átiratában nem csupán indokait illetően módosította a főügyészség felülvizsgálati indítványát, de a büntetőjog más szabályának a megsértése helyett immár a cselekmény törvénysértő minősítéséből eredeztette a kiszabott büntetés törvénysértő jellegét.
[22] Noha a Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálat alapjául szolgáló törvényi okot nem pontosította érvelésének megfelelően, az előbbiek azt is jelentik, hogy a Kúriának a felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpont I. fordulatában meghatározott okból, éspedig a tényállás 2. pontjában írt bűncselekmény törvénysértő minősítését vizsgálva kellett felülbírálnia [Be. 659. § (5) bek.].
[23] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt felülvizsgálati ok első és második fordulatának megkülönböztetése jelentőséggel bír, ugyanis e két fordulat alapján a Kúria felülbírálati és döntési jogköre némiképp eltérő.
[24] Az első fordulat szerinti felülvizsgálati ok (törvénysértő minősítés) esetén ugyanis a hatályos eljárási törvény nem tartalmaz olyan szűkítő rendelkezést, amelynek értelmében törvénysértő minősítés esetén nincs helye felülvizsgálatnak, ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki.
[25] Ebből következően a hatályos eljárási törvény szerint felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha azt a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tételkereten belül marad. Mivel a büntetési tételhatárok között a büntetést annak céljához igazítva, egyéniesítve, a cselekmény tárgyi súlyához, a belső arányossághoz igazodva kell kiszabni, ezért a törvénysértő minősítés érintheti a büntetés törvényességét akkor is, ha a kiszabott büntetés a helyesbített minősítéshez tartozó büntetési tételkereten belül marad, ám nem felel meg a helyes minősítésű bűncselekmény tárgyi súlyának, az alanyi bűnösség fokának. A Be. szerinti szabályozás helyes értelme szerint ekként törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli.
[26] Az előbbiekkel szemben a második fordulat szerinti felülvizsgálati ok (a büntetőjog – a cselekmény minősítésén kívül eső – más szabályának megsértése) az olyan büntető anyagi jogi szabály megszegését jelenti, amelynek alkalmazását a büntetés meghatározása körében a törvény az ítélőbíró számára korlátok közé szorítva biztosítja, és elvétése miatt a Be. XCIV. Fejezete nem nyújt jogorvoslati lehetőséget. Ilyen esetben a büntetés nem illeszkedik a törvénybe, azaz ilyen büntetést a törvény nem tesz lehetővé. A büntetőjog más szabályának megsértése miatt tehát csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik.
[27] Csupán a főügyészség eredetileg benyújtott indítványára tekintettel, és csak röviden utal rá a Kúria, hogy a jogerős ítéletben a két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett rablás bűntette [Btk. 365. § (2) bek.] miatt kiszabott 1 év 6 hónap tartamú szabadságvesztés nem törvénysértő, mert a különös visszaeső I. r. terhelttel szemben a Btk. 89. § (2) bekezdésére figyelemmel, a Btk. 82. § (1) bekezdés és a (2) bekezdés c) pontjának alkalmazásával kiszabható volt. A különös méltánylást érdemlő eset fennállása, és ehhez képest az enyhítő szakasz alkalmazásának indokoltsága, kifejezetten mérlegelést igénylő kérdés, ekként értelemszerűen mérlegelést nem tűrő törvényi rendelkezés sérelmét sem vetheti fel, így felülvizsgálat tárgyát sem képezheti.
[28] Felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. Ezzel összhangban a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége tehát kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével ítélhető meg.
[29] Ennek megfelelően a Kúria a felülvizsgálati eljárás során is irányadó tényállás alapján tette jogi értékelés tárgyává az ott szerepeltetett életbeli tényeket.
[30] E jogi értékelő tevékenység első lépcsőfokaként a Kúria vizsgálta, hogy a tényállásból a Btk. 365. § (2) bekezdésébe ütköző rablás bűntettének törvényi tényállási elemei hiánytalanul kitűnnek-e.
[31] A rablás e fordulata kétmozzanatú: az első mozzanat a dologelvétellel valósul meg, míg a második mozzanatban az elkövető a lopott dolog megtartása érdekében kifejtett cselekvőséggel a passzív alannyal szemben, melyeknek közös jegye az, hogy erőszakkal, avagy az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetés alkalmazásával mennek végbe.
[32] Az irányadó tényállás szerint a gyógyszertárban forgalmazott mintegy 27 000 forint értékű szemcseppeket és szemsprayt a ruházatába rejtő I. r. terhelt – cselekményének a gyógyszertári alkalmazott általi leleplezését és a magához vett dolgok visszaadására való felhívását követően – nem vitásan tetten ért tolvajnak minősült.
[33] Az sem kétséges, hogy amikor az I. r. terhelt kibújt a kabátját megragadó gyógyszertári alkalmazott fogása alól, e magatartása nem értékelhető erőszakként.
[34] Részletesebb elmélyülést így csupán az a körülmény igényel, hogy
– az I. r. terhelt részéről ezt követően megvalósított kis erejű lökés az adott helyzetben szükségképpen erőszakot jelentett-e,
– ha igen, az erőszak a gyógyszertári alkalmazott ellenállását megtörő jellegű volt-e, és
– azt az I. r. terhelt a dolog megtartása végett fejtette-e ki.
[35] Általánosságban, a rablás megállapítására vezető erőszak alatt személy ellen irányuló olyan fizikai erő kifejtését kell érteni, amely fizikai ráhatás alkalmas arra, hogy a megtámadott személy fizikai ellenállását leküzdje. A rablási erőszak lenyűgöző erejű, akaratot bénító, amely a sértett akaratának megtörését célozza, és arra alkalmas. Az ilyen mérvű erőszak nem teszi lehetővé, hogy a megtámadott az ellenállás és az engedelmesség között választhasson, és arra kényszerül, hogy a dolog elvételét tűrje.
[36] A rablás tényállásszerűségéhez szükséges, a sértett ellenállásának megtörésére alkalmas erőszak (avagy az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetés) megállapíthatóságát mindenkor a terhelt és a sértett viszonylatában, az elkövetés konkrét körülményeinek figyelembevételével kell vizsgálni. Az akaratbénító erőszak tehát nem abszolút, hanem relatív természetű.
[37] Ez azt jelenti, hogy az erőszak (vagy a fenyegetés) viszonylag csekélyebb foka is elegendő lehet a rablás megállapításához, ha az adott körülmények között a sértettre lenyűgöző hatást gyakorolt.
[38] A másik oldalról viszont az is elégséges, ha az elkövető által kifejtett erőszak alkalmas a sértett ellenállásának megtörésére, így az már nem követelmény, hogy az ellenszegülést ténylegesen is letörje. Nem zárja ezért ki a rablási erőszak megállapítását, hogy a bűncselekmény befejezettsége a sértett ellenállása miatt marad el. A rablás bűntettének tényállásszerűségéhez megkívánt erőszak akaratot megtörő jellege tehát nem jelenti a védekezés kizártságát, elháríthatatlanságát. A megtámadottnak elvitathatatlan joga a védekezés. A támadás lenyűgöző jellege nem az ellene kifejtett védekezés eredményességének vagy eredménytelenségének függvénye.
[39] Ekként nem arról van szó, hogy az elkövető által alkalmazott erőszak eleve kizárja az adott sértett (vagy harmadik személy) akármilyen mértékű ellenállását, hanem arról, hogy az elkövető – a tetten ért tolvaj – erőszakos (avagy az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegető) magatartásának hatására a sértettnek elesik vagy megszűnik a tőle már elvett dolog visszavételére irányuló akarata (BH 2014.267. [53]).
[40] Az irányadó tényállás rendkívül szűkszavú megfogalmazása azonban elégtelen következtetési alapul szolgál annak megítéléséhez, hogy az I. r. terhelt magatartása megfeleltethető-e a vázolt ismérveket teljesítő, akaratbénító hatású erőszaknak.
[41] Ez abból fakad, hogy a tényállás csupán azt rögzíti, miszerint az I. r. terhelt „kis erővel meglökte” a gyógyszertár alkalmazottját, ami részletesebb leírás hiányában többféle büntető anyagi jogi következtetés levonását is lehetővé teszi.
[42] Az erőszak ugyanis a joggyakorlatot formáló kúriai döntésekben kifejtett módon relatív természetű. Az irányadó tényállásból pedig nem tűnik ki, hogy az I. r. terhelt által végrehajtott, pontosan nem részletezett módon megnyilvánult „kis erejű lökés” az adott szituációban, az adott fizikai jellemzőkkel bíró terhelt és a sértett viszonylatában, illetve az egyéb, a konkrét eset megkülönböztető jegyeinek függvényében potenciálisan jelentőséggel bíró körülmények ismeretének hiányában akaratbénító hatással bírt-e a gyógyszertári alkalmazott irányában.
[43] Megjegyzendő e körben, hogy a kis erővel meglökés fogalmába akár az is beleérthető, hogy az I. r. terhelt a menekülés során az alkalmazott mellett elfutva, vele testi kontaktusba kerülve mintegy elsodorta őt. Az események a tényállás alapján nem kizárható e lehetséges végbemenetele ráadásul már a tényállás önellentmondásos jellegét is eredményezheti, hiszen az az I. r. terhelt meghatározott cél: a menekülés érdekében véghezvitt, azaz szándékos magatartását rögzíti, míg a vázolt lehetőség szerinti kis erejű lökés nyilvánvalóan nélkülözi a szándékosságot.
[44] Ilyen körülmények között pedig a tényállás a kis erejű lökés pontos mibenlétének függvényében az I. r. terhelt cselekményének háromféle elbírálását is maga után vonhatja.
[45] Ha az I. r. terhelt részéről a kis erejű lökés az előbbieknek megfelelően a gyógyszertári alkalmazott menekülés közben történt – vétlen vagy gondatlan – elsodrását jelenti, úgy a fogalmilag szándékosságot feltételező erőszak tanúsítása sem kerülhet szóba. A vétlen vagy gondatlan testi kontaktus útján a sértettre gyakorolt erőbehatás nem erőszak. Erőszak hiányában pedig az I. r. terhelt cselekménye lopásként minősülhet.
[46] Ha viszont a kis erejű lökés a körülményekből kitűnő szándékos jellege folytán erőszakot valósított is meg, az csupán szükséges, de nem elégséges feltétele a rablás megállapításának.
[47] Létezik ugyanis olyan vagyon elleni erőszakos bűncselekmény is, amely megvalósítható a rablás törvényi tényállásában megkívántakhoz képest kisebb mérvű erőszakkal is. Ez a bűncselekmény a zsarolás, amely az akaratot megtörő erőszak hiányában, csupán akarathajlító erőszak tanúsításával is tényállásszerű.
[48] Zsarolás megállapítására vezet ezért, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett – akaratot hajlító erőszakban megnyilvánuló – kényszerítő magatartást fejt ki, arra késztetve a sértettet, hogy a lopott dolog elkövető birtokában maradását tűrje. A lopott dolog megtartása, elvitele, az egyik oldalról az elkövető számára jogtalan hasznot, a másik oldalról a sértett számára pedig kárt jelent.
[49] Amennyiben tehát a tetten ért tolvaj a menekülés és az ellopott dolgok megtartása végett az üzlet alkalmazottjával szemben tettlegesen fellép, elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy az erőszak elérte-e a rabláshoz szükséges szintet.
[50] A jogerős határozatban írt tényállásból ekként nem olvasható ki, hogy az I. r. terhelt a gyógyszertári alkalmazott kis erejű meglökésével (illetve a nem részletezett „lökés” leírásába beleérthető, a menekülés közben történt esetleges elsodrásával) egyáltalán erőszakot alkalmazott-e, és ha igen, az általa tanúsított erőszak az adott körülmények között akarathajlító vagy akaratot megtörő jellegűként értékelhető-e. Ehhez képest az irányadó tényállás alapján nem vonható egyértelmű jogi következtetés, hogy a felvetett kérdések, illetőleg az e kérdésekre adandó válaszok tükrében lopás, zsarolás vagy rablás miatt indokolt-e a büntetőjogi felelősségre vonása.
[51] Ha a tényállásban nem részletezett, kis erejű lökésként jellemzett testi kontaktus erőszakot valósított meg, úgy további vizsgálatra szorul, hogy az alkalmazott erőszak a dolog megtartását célozta-e.
[52] E problémakört illetően az irányadó tényállás úgy fogalmaz, hogy az I. r. terhelt a menekülése érdekében lökte meg a gyógyszertár alkalmazottját kis erővel.
[53] Ehhez képest a másodfokú bíróság ítélete [14] bekezdésében a tényállást akként összegezte, hogy az I. r. terhelt az eltulajdonított dolgok megtartása, valamint a menekülése érdekében lökte meg a gyógyszertári alkalmazottat.
[54] Amint arra a másodfokú bíróság is utalt, a járásbíróság ítéletével szemben a jogosultak a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontja szerint, kizárólag a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések ellen jelentettek be fellebbezést, ezért a másodfokú bíróságnak határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra kellett alapítania, mellőzve megalapozottságának vizsgálatát is [Be. 591. § (2) bek. a) pont].
[55] A másodfokú eljárásban ekként rögzült ítéleti tényállás megállapításai pedig nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek. A tudattartalom megállapítása tehát a tényállás része lehet, és ezért a tudati tények a felülvizsgálati eljárásban sem vitathatók. A tényállás részévé tett tudati tények vitathatósága azonban csak akkor eshet el, ha a szűkebb értelemben vett tényállásba tartozó külső, a külvilágban megjelenő tényekből, életbeli jelenségekből a belső tények valóban következnek.
[56] Jelen esetben az elsőfokú ítélet ilyen tudati tényként rögzítette, hogy az I. r. terhelt a menekülés érdekében fejtett ki erőszakot a gyógyszertári alkalmazottal szemben, miközben a tényállás azt a tudati tényt már nem tartalmazta, hogy a kis erejű lökés egyidejűleg az eltulajdonított dolgok megtartását is célozta.
[57] Következésképpen, amikor a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást olyan tartalommal ismertette, mintha a tényállás ez utóbbi tudati tényt is rögzítette volna, valójában a Be. 591. § (2) bekezdés a) pontjában írt szabályokat kerülte meg.
[58] Az elsőfokú bíróság által meg nem állapított tudati tény rögzítésére ráadásul még szükség sem volt ahhoz, hogy a törvényszék a tényállásban írt erőszak alkalmazását az eltulajdonított dolgok megtartása végett kifejtettként értékelhesse.
[59] A terhelt szándékára vont következtetés ugyanis jogi következtetés, amely következtetés alapját mindenkor a megállapított tények képezik. Az irányadó tényállás pedig rögzíti, hogy az I. r. terhelt a gyógyszertári alkalmazott kis erővel történt meglökését követően a jogtalanul eltulajdonított gyógyszerekkel együtt menekült a patikából.
[60] A régóta kiforrott ítélkezési gyakorlat szerint nem zárja ki az elkövető által alkalmazott erőszaknak a dolog megtartása végett való értékelését, ha az egyidejűleg a menekülés lehetővé tételét is célozta. Rablás megállapításának van tehát helye, ha a tetten ért tolvaj részben a dolog megtartása érdekében, részben a menekülés érdekében alkalmaz – lenyűgöző hatású, az ellenállás megtörésére alkalmas – erőszakot.
[61] Ha pedig a tetten ért tolvaj a lopott dolog birtokában alkalmaz a rabláshoz megkívánt mérvű erőszakot a sértettel szemben, az általában lehetővé teszi annak a jogi – és nem ténybeli – következtetésnek a leszűrését, hogy az erőszak – akár a menekülés biztosításával egyidejűleg – a lopott dolog megtartását célozta.
[62] A másodfokú bíróság tehát a rögzült ítéleti tényállás „kiegészítése” nélkül is, a perrendi szabályokkal összhangban helyezkedhetett volna arra az álláspontra, hogy az I. r. terhelt a sértett kis erejű meglökése révén a menekülésen túl az eltulajdonított dolgok megtartását is biztosítani akarta.
[63] Ismételten hangsúlyozandó módon azonban a terhelti szándék e szempont mentén való vizsgálatának szükségessége kizárólag az alapkérdés: a kis erejű lökés pontos mibenlétének tisztázását követően merülhet fel. Ha ugyanis a kis erejű lökéssel az I. r. terhelt erőszakként nem értékelhető erőhatást gyakorolt a sértettre, e vétlen vagy gondatlanságból eredő testi kontaktusnak fogalmilag nem lehetett célzata.
[64] A Kúria következetes gyakorlata szerint a büntető anyagi jog szabályainak sérelmét jelenti, ha az irányadó tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelőssége nem dönthető el. Ugyancsak a büntető anyagi jog szabályait sérti, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján nem lehetséges a megalapozott állásfoglalás a terhelt cselekményének törvényes minősítése, következésképpen a büntetés kiszabása kérdésében.
[65] Jelen esetben is ez a helyzet.
[66] A fentebb kifejtettek szerint ugyanis a jogerős ítéletben foglalt tényállás alapján nem állapítható meg, hogy az I. r. terhelt által kifejtett kis erejű lökés az adott körülmények között erőszaknak – célzottan a gyógyszertári alkalmazott ellen irányított erőkifejtésnek – minősült-e, és ha igen, az eset összes körülményeinek ismeretében ez a sértett ellenállásának megtörésére alkalmas volt-e.
[67] Ekként e tényállás alapján az I. r. terheltnek felrótt cselekmény büntetőjogi minősítése nem végezhető el.
[68] A kifejtett érvek mentén a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés szerinti összetételben – a megtámadott első- és másodfokú határozatot a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontjára tekintettel, a Be. 663. § (1) bekezdés b) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[69] A Kúria a Be. 663. § (3) bekezdése szerinti utasításként írja elő, hogy a járásbíróság a megismételt eljárásban a vádiratban az I. r. terhelt terhére rótt „kis erejű lökés” körülményeinek, az I. r. terhelt és a sértett erőviszonyainak, valamint a cselekmény külső tényezőinek minden részletre kiterjedő tisztázásával állapítsa meg az ítélkezés alapjául szolgáló tényállást, és e tényállás függvényében elemezze, hogy a megállapított cselekmény vagyon elleni avagy vagyon elleni erőszakos bűncselekmény megállapítását vonja-e maga után.
[70] A Be. 856. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bűnügyi költséget a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt a terheltnek vissza kell téríteni, ha rendkívüli jogorvoslat folytán a jogerős ügydöntő határozatot a bíróság hatályon kívül helyezte, és megismételt eljárást kell lefolytatni. A (3) bekezdés alapján e rendelkezések irányadók a terhelttel szemben elrendelt vagyonelkobzás esetén is. A Be. 857. § (1) bekezdése alapján a visszatérítésről felülvizsgálat esetén a Kúria rendelkezik.
[71] Ennek megfelelően a Kúria elrendelte az I. r. terhelt részére az általa eddig esetlegesen megfizetett bűnügyi költség, illetve a vele szemben elrendelt, és általa eddig esetlegesen megfizetett vagyonelkobzás összegének mindenkori törvényes kamatával történő visszatérítését.
(Kúria Bfv.II.350/2022/8.)