I. Az egymozzanatos, a közterületről potenciálisan látható, de kifejezett előzetes figyelemfelhívás hiányában korlátozottan észlelhető helyszínen (a gépkocsi utasterében) végbemenő erőszakos terhelti magatartás a közösségi elvárásokkal ugyan szembefordul, de kihívónak nem tekinthető, ekként garázdaságot nem valósít meg.
II. A jogerős ítélet hatályban tartásának van helye, ha a tévesen megállapított alaki halmazat miatt kiszabott büntetés a helyes minősítés alapulvételével sem eltúlzottan súlyos [Btk. 339. § (1) bek., Be. 649. § (1) bek. b) pont].
[1] A járásbíróság a 2022. február 2-án kihirdetett ítéletével a terheltet garázdaság vétsége [Btk. 339. § (1) bek.] és testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1) és (2) bek.] miatt halmazati büntetésül 100 napi tétel – napi tételenként 1500 forint, összesen 150 000 forint – pénzbüntetésre ítélte.
[2] A terhelt és a védő által bejelentett fellebbezés folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2022. május 6-án meghozott végzésével a járásbíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt és felesége, B.-né K. E. tanú házassága a 2020-as évben megromlott, ekkor B.-né K. E. tanú élettársi kapcsolatot létesített K. I. m.-i lakos sértettel.
[4] 2020. június 19-én 10 óra 30 perc körüli – pontosabban meg nem határozható – időpontban K. I. sértett személygépjárművel az M., J. A. utcán közlekedett, amikor találkozott az úttesten épp gyalogosan átkelő terhelttel. A terhelt kézmozdulatot tett felé, majd beült az úttest szélén parkoló Skoda Fabia típusú gépjárművébe, és a sértett után hajtott.
[5] Ezt követően a sértett bekanyarodott az M., Sz. utcára és megállt az autójával. Mikor a terhelt is odaért az autójával, megállt a sértett mögött, majd kiszállt és a sértett gépjárművéhez ment.
[6] A sértett a gépjárműben ülve a vezető oldali első ablakát teljesen letekerte, majd megkérdezte a terheltet, hogy van-e valami problémája vele. Ekkor a terhelt szidalmazni kezdte a sértettet, majd legalább egy esetben kis-közepes erővel ököllel hirtelen szemtájékon ütötte.
[7] A sértett a fenti bántalmazás során a bal oldali alsó és felső szemhéj 8 napon belül gyógyuló zúzódásos sérülését szenvedte el, mely kis-közepes, tompa, direkt erőbehatásra, ütés, ökölütés során jött létre.
[8] K. I. sértett testi sértés vétsége miatt 2020. június 19-én joghatályos magánindítványt terjesztett elő.
[9] A jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontjában írt felülvizsgálati ok bekövetkezésére való hivatkozással.
[10] Indokai szerint a bíróságok a büntető anyagi jog sérelmével állapították meg a terhelt büntetőjogi felelősségét a Btk. 339. § (1) bekezdésében meghatározott garázdaság vétségében, mert a bűncselekmény megvalósulásához szükséges három együttes (konjunktív) feltétel nem teljesült. A terhelt ítéleti tényállásban részletezett erőszakos magatartása nem volt sem kihívóan közösségellenes, sem pedig másokban megbotránkozás, riadalom keltésére alkalmas. Kétségtelen, hogy a terhelt a cselekmény elkövetésekor közterületen tartózkodott, hétköznapon, délelőtti órákban, amikor a forgalom is csekély volt. Erre tekintettel a védő kizártnak tartotta, hogy a cselekményt az arra közlekedő kívülálló személy észlelje, egyrészt annak rögtönös és rövid ideig tartó volta miatt, másrészt azért, mert a gépjármű utastere szükségképp sötétebb, mint a környezete, így a belátási lehetőség is korlátozott. Ilyen körülmények között nem tartotta lehetségesnek a mások általi észlelésről, másokban megbotránkozás vagy riadalom keltésére való alkalmasságról beszélni. A tényállás alapján arra sem talált következtetési alapot, hogy a terheltet a közösségi érdekkel való szembefordulás vezette, így a kihívó közösségellenességet sem látta megállapíthatónak. Álláspontja alátámasztására hivatkozott a BH 2005.313., BH 2015.52. és EBH 2019.B.5. számon közzétett eseti döntésekre és a Kúria Bfv.III.796/2018. számú határozatára.
[11] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg, és a terheltet az ellene garázdaság vétsége miatt emelt vád alól mentse fel.
[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[13] Törvényben kizártnak és ezért figyelembe nem vehetőnek vélte a cselekmény mások általi észlelhetősége kapcsán előadott védői érveket, utalva rá, hogy az erre vonatkozó tényeket a bíróság által rögzített tényállás nem tartalmazza, és a megállapított tények alapján további tényekre való következtetés, a tényállás megváltoztatása, kiegészítése a rendkívüli jogorvoslati eljárásban kizárt.
[14] Kifejtette, hogy a Btk. 339. § (1) bekezdésében írt garázdaság vétségének védett jogi tárgya a köznyugalomhoz fűződő társadalmi érdek. A bűncselekmény megvalósulásának három együttes (konjunktív) feltétele az elkövetési magatartás kihívó közösségellenessége, erőszakos jellege és a magatartás mások megbotránkoztatására, riadalom keltésére való alkalmassága. A három tényállási elem bármelyikének hiánya esetén a bűncselekmény nem valósul meg.
[15] Ehhez képest a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a terhelti magatartás megbotránkozás, riadalom keltésére való alkalmasságának értelmezésével összefüggésben a védő tévesen hivatkozott az EBH 2019.B.5. számú döntésre. A Kúria határozata szerint a bűncselekmény megvalósulásához az szükséges, hogy az elkövetett cselekmény válthassa ki a megbotránkozást, vagy riadalmat, nem pedig a róla szóló tudósítás esetleges hatása. Ez az iránymutató döntés sem változtat azon a következetes bírói gyakorlaton, mely nem szabja feltételül a megbotránkozás, riadalom mint eredmény tényleges bekövetkezését.
[16] Az előbbiek okán a terhelt bűnösségének garázdaság vétségében történt megállapítását törvényesnek ítélte.
[17] Kifejtette ugyanakkor, hogy az indítvány valójában a terhelt egyetlen cselekményének jogi minősítését sérelmezi. A 34. BK vélemény és az EBH 2013.B.12. számon közzétett eseti döntés felhívásával kiemelte, hogy ha a garázdaságtól nem elkülönülten, hanem azzal egybeesve, magával az erőszakos magatartás tanúsításával követnek el rongálást, testi sértést, az úgynevezett alaki halmazat esetéről van szó. Annak eldöntése, hogy a tényállás szerinti egyetlen cselekmény több törvényi tényállást is kimerített-e, így a terhelt terhére megállapítható-e az alaki halmazat, valójában nem a bűnösségről, hanem a jogi minősítésről szóló állásfoglalást jelenti (3/2007. BJE határozat, BH 2020. 101. [15] bekezdés). Így a védő a garázdaság megvalósulását, de valójában a cselekmény törvénysértő minősítését vitatja. A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont I. fordulat ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány akkor terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki. A kiszabott büntetés pedig a téves minősítés következtében csak akkor törvénysértő, ha annak neme, mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik. E felülvizsgálati ok alapján azonban a jogerős ítélet nem vizsgálható felül, mert ezzel összefüggésben a felülvizsgálati indítvány semmiféle érvelést nem tartalmaz.
[18] Indokai alapján indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.
[19] A védő a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében kifejtette, hogy a felülvizsgálati indítvány nem célozza a jogerős ítéleti tényállás törvényben tilalmazott megváltoztatását. Rámutatott, hogy a jogerős ítélet tartalmazza a terhelt terhére rótt elkövetési magatartás helyszínét, időpontját, lényeges jellemzőit. A terhelt a sértett gépjárművéhez ment, a sértett a gépjárműben ülve a bal oldali ablakot letekerte, majd a terhelt a járműben ülő sértettet legalább egy esetben kis-közepes erővel hirtelen szemtájékon ütötte. A leírás időhatározót nem tartalmaz, a „hirtelen” jelző azonban egyértelművé teszi a terhelti mozdulat rögtönös és rövid ideg tartó voltát. Mindezen körülményekből jogi következtetés vonható arra, hogy a garázdaság bűncselekmény megállapításához szükséges konjunktív feltételek közül a megbotránkozás, vagy riadalom keltéséhez való alkalmasság hiányzik.
[20] Megismételte, hogy a felülvizsgálati indítvány jogalapja a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontja, illetve azon belül is annak aa) alpontja, amely szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét a bíróság, jelen esetben a garázdaság vétségében.
[21] Mindezek alapján a felülvizsgálati indítványban írtakat fenntartotta.
[22] A felülvizsgálati indítvány alaptalan.
[23] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.
[24] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, míg a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpont első fordulata szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést.
[25] A védő a felülvizsgálati indítványt a büntető anyagi jog szabályainak alapügyben vétett, a terhelt bűnösségének törvénysértő megállapítását eredményező megszegésére, azaz a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt felülvizsgálati okra alapította. Ezzel összefüggésben pedig az indítvány a jogerős ítélet megváltoztatását, és a terheltnek az ellene garázdaság vétsége miatt emelt vád alól történő felmentését célozta.
[26] Az indítvány azonban kizárólag a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt felülvizsgálati ok címén bírálható el.
[27] A rendkívüli perorvoslat folytán eljáró Kúria által hozandó döntés szempontjából ugyanis alapvető jelentőségű, hogy a felülbírálat alaki (a terhelt által egy cselekménnyel megvalósított) vagy anyagi (a terhelt több cselekményét magába foglaló) halmazatban álló bűncselekményekre terjed ki. A törvénysértő felmentés, eljárásmegszüntetés és a bűnösség megállapítása kizárólag az anyagi halmazatban álló bűncselekmény kapcsán jelent felülvizsgálati okot. Ezzel szemben az alaki halmazatban álló bűncselekmény esetében valójában egyazon magatartás jogi értékelésének változatairól, ekként minősítésről van szó. Éppen ezért az ilyen jogi értékelés (illetve annak megléte vagy hiánya miatti kifogás) helyesen a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja, és nem az (1) bekezdés a) pontja szerint képezheti felülvizsgálat tárgyát [Bfv.III.933/2016/6. (BH 2017.109.)]. Ez azt jelenti, hogy az alaki halmazatban álló bűncselekmények eltérő megítélése nem eredményez a bűnösség kérdésében eltérő döntést, csupán a megállapított cselekmény eltérő minősítését, ami – a döntés irányának függvényében – sem felmentő, sem bűnösséget megállapító ítélet hozatalát nem vonhatja maga után.
[28] Amint arra a Legfőbb Ügyészség is helyesen utalt, az alapügyben eljárt bíróságok jelen esetben is alaki halmazatban álló bűncselekményekben állapították meg a terhelt felelősségét, amikor nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket kialakító, ekként testi sértés vétségét megvalósító magatartását egyúttal – a garázdaság vétségének megállapítására vezetően – kihívóan közösségellenesnek, továbbá megbotránkozás, riadalom keltésére is alkalmasnak értékelték. Következésképpen az alaki halmazatban álló garázdaság vétsége és testi sértés vétsége valamelyikének törvénysértő megállapítása az ugyanazon – egyetlen – cselekmény büntetőjogi minősítésének törvénysértő jellegét eredményezi, amely a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulatában írt feltételek mentén vezethet a jogerő áttörésére.
[29] Ehhez képest a bűnösség törvénysértő megállapításáról [ezzel a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálati ok beálltáról] kizárólag abban az esetben lehetne szó, ha a terhelt egyetlen cselekménye semmilyen bűncselekmény (sem a garázdaság vétségének, sem a testi sértés vétségének) törvényi tényállási elemeit nem merítené ki. Ezt azonban maga az indítványozó sem állította.
[30] Az indítványban vitatott, a Be. 339. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság törvényi tényállásának teljességéhez három tényállási elem egyidejű megvalósulása szükséges: olyan erőszakos magatartás tanúsítására, amely kihívóan közösségellenes, egyszersmind megbotránkozás, riadalom keltésére alkalmas.
[31] E tényállási elemek teljesülésének megítélése során szem előtt tartandó a felülvizsgálati eljárás megkerülhetetlen szabálya, amely szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. Ezzel összhangban a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével ítélhető meg [Bfv.I.1.004/2020/13. (BH 2021.280.)].
[32] Mindez a jelen ügyben az alábbiak rögzítését teszi indokolttá.
[33] Egyfelől, a Legfőbb Ügyészség átiratában írtakkal szemben – és a védő átiratra tett észrevételében összhangban – nem tekinthető a tényállás törvényben tilalmazott támadásának, hogy az indítvány a cselekmény mások általi észlelhetőségének nehezített jellegét is érvként hozta fel.
[34] Az alábbiakban kifejtettek szerint ugyanis a cselekmény kihívóan közösségellenes jellegének, illetve megbotránkozás, riadalom keltésére való alkalmasságának megítélése során nem mellőzhető az állásfoglalás, hogy a terhelt magatartása a konfliktuson kívül álló személyek számára objektíve észlelhető volt-e, még abban az esetben sem, ha a tényállás kifejezetten erre vonatkozó megállapítást nem tartalmaz. Ilyen értelemben az észlelhetőség megítélése nem tény-, hanem jogkérdés, amelyre az ítéleti ténymegállapítások talaján vonható következtetés. Ennek megfelelően a Kúria sem ténybeli következtetést vont le, amikor a cselekmény kihívó közösségellenességét abból – az irányadó tényállásban nem szerepeltetett körülményből – vezette le, hogy arra „a város belterületén, kifejezetten forgalmas helyen” került sor [Bfv.III.381/2019/7. (BH 2020.61.)]. Ehelyett a tényállásbeli helyszínnek a tüzetes körülírás nélkül is szükségképpen adódó jellemzőit vette számba a helyes büntető anyagi jogi következtetés levonása érdekében.
[35] Azaz, a cselekmény észlelhetőségére vont következtetés nem a tényállásban nem szereplő új tény megállapítását jelenti, hanem – a büntető anyagi jogi álláspont kialakításának előfeltételeként – az irányadó tényállás tényeinek eltérő (a mások általi észlelés lehetőségét kutató) nézőpontból szemlélő, de azzal összhangban álló leírását. Éppen ezért az észlelés nehezített mivoltát taglaló védői érvek helyességének megítélése az indítvány érdemi elbírálásának körébe esik.
[36] Másodszor, a tényállás része kizárólag ténymegállapítás lehet. Nem ténymegállapítás és ezért nem a tényállás része, amikor a bíróság akár az elsőfokú, akár a másodfokú határozatban bizonyíték tartalmát idézi, avagy jogi értékelést végez (Bfv.I.40.2019/8. (BH 2019.219.II.), Bfv.II.925/2019/6. [51], Bfv.II.1026/2020/7. [24]).
[37] A tényállásban leírt terhelti magatartás kihívóan közösségellenes jellegének, illetve megbotránkozás, riadalom keltésére való alkalmasságának megítélése pedig maga a jogi értékelő tevékenység. Ennek folyományaként az erre vonatkozó bírói megállapítás még akkor sem vehető figyelembe a tényállás felülvizsgálatban érinthetetlen részeként, ha az alapügyben eljárt bíróságok – miként jelen esetben is – jogi értékelő tevékenységük eredményét a jogi indokolás helyett tévesen a tényállás részévé tették.
[38] Mindezek előrebocsátását követően nem kétséges, hogy a terhelt a sértett nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket okozó megütésével – az erőszaknál tágabb értelmű [Btk. 459. § (1) bek. 4. pont, Bfv.III.1.049/2021/6., Bfv.I.980/2017/13. (BH 2018.134.III.)] – erőszakos magatartást is tanúsított.
[39] Annál elmélyültebb vizsgálódást igényel, hogy az irányadó tényállásban leírt erőszakos magatartása kihívóan közösségellenes volt-e.
[40] Az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság e törvényi tényállási elem teljesülésének semmilyen indokát nem adta, míg a törvényszék végzése [73]–[74] bekezdésében azzal érvelt a terhelt magatartásának kihívóan közösségellenes jellege mellett, hogy a bántalmazás közterületen, a nyílt utcán, a nappali órákban történt, függetlenül attól, hogy a cselekmény rövid idő alatt zajlott le, és a sértett a személygépkocsi utasterében tartózkodott.
[41] Ehhez képest az irányadó tényállásból a terhelti magatartás kihívó közösségellenességének megállapításához alapul szolgáló tények nem olvashatók ki.
[42] Általánosságban minden bűncselekmény elkövetését a közösségi elvárásokkal való szembefordulás jellemzi. Ehhez képest a garázdaság törvényi tényállása többet: az elkövetés kihívó közösségellenességét kívánja meg. Ez azt jelenti, hogy a tényállásszerű elkövetési magatartás a környezetre gyakorolt hatása révén közvetlenül és durván sérti vagy sértheti a közösség nyugalmát (a bűncselekmény tárgyi oldala), miközben a garázda magatartást tanúsító elkövető felismeri, hogy magatartása a közösség nyugalmának megzavarására alkalmas, és tettét e közösségi érdek leplezetlen semmibevételével hajtja végre [a bűncselekmény alanyi oldala [Bfv.III.102/2014/6. (EBH 2014.B.23.II.)].
[43] A közösség nyugalma így abban az esetben sérül, ha a cselekmény a közösség számára is közvetlenül átélhető. Ennek megítélése során kiemelten fontos szempontként esik számításba:
– a cselekmény helyszíne, így, hogy arra közterületen [Bfv.III.381/2019/7. (BH 2020.61.)], a nyilvánosság számára nyitva álló magánterületen [Bfv.II.1.896/2015/5. (BH 2016.297.)], a közterületről is belátható magánterületen (Bfv.III.1.941/2017/8.), esetleg zárt társasházban [Bfv.III.630/2018/6. (BH 2019.123.), Bfv.I.588/2015/5. (BH 2015.322.)] került sor, valamint
– az erőszakos magatartás kitartó tanúsítása [Bfv.III.381/2019/7. (BH 2020.61.), Bfv.I.1.029/2022/6.], avagy egymozzanatos jellege [Bfv.I.182/2014/5.(BH 2015.52.).
Mindemellett az elkövetés adott ügyre jellemző, példálózva is felsorolhatatlan egyedi körülményei is mérlegelést igényelnek, és ezek összhatásában dönthető el, hogy a konkrét esetben megvalósított erőszakos magatartás közösségellenessége kihívónak tekinthető-e, avagy sem.
[44] A konkrét esetben a felsorolt szempontok mentén azonban a terhelt erőszakos magatartása nem tekinthető kihívóan közösségellenesnek.
[45] A terhelt terhére ugyanis egymozzanatos cselekvőség róható, és az általa kifejtett erőszak – az indítványban írtakkal összhangban – a gépkocsi utasterében tartózkodó, azaz a közterületen tartózkodók számára – kifejezett figyelemfelhívás hiányában – nehezítetten észlelhető sértettre irányult.
[46] Ez utóbbi korlátozó feltétel jelentősége az adott ügyben perdöntő. Ha ugyanis az erőszakos magatartást megelőzően a terhelt olyan magatartást tanúsít, amely a kívülálló szemlélő számára kifejezetten figyelemfelhívó hatással bír, úgy az észlelést gátló körülmények és az erőszakos cselekmény akár egyszeri erőkifejtésre szorítkozó jellege mellett sem lehet szó a kihívó közösségellenesség hiányáról. A hosszan tartó hangos kiáltozás pl. szidalmazás, fenyegetés, illetve a megszokott és elvárt magatartástól elütő látványos, széles pl. fenyegető gesztusok, az elkövető által magánál tartott, erőszakos magatartás tanúsítására, az erőkifejtés fokozására szolgáló tárgyak láttatni engedése ugyanis pontosan a közösség figyelmének felkeltését és az elkövetőre (valamint a kifejlődő cselekményére) irányítását eredményezi. A figyelemfelhívás nyomán pedig az ezt követő erőszakos magatartás környezet általi észlelése nem csupán lehetőség, hanem szükségszerű következmény, amely az elkövető számára is értelemszerűen felismerhető és belátható. Ha tehát az elkövető – akár egymozzanatú – erőszakos cselekményét kifejezett figyelemfelkeltés előzi meg, magatartásának kihívó közösségellenessége vitán felül áll.
[47] E körben azonban az irányadó tényállás csupán annyit rögzít, hogy a terhelt „szidalmazni kezdte”, majd „hirtelen” ököllel szemtájékon ütötte a sértettet (elsőfokú ítélet [9] bekezdés). Ebből nem ismerhető meg, hogy a megelőző szidalmazás az utcán tartózkodó személyek számára észlelhető, hallható volt-e, mennyi időt ölelt fel, és a terhelt a szidalmazás megkezdéséhez képest mikor ütötte meg a sértettet; annál is inkább, mert a cselekmény „hirtelen” jellegéből a szidalmazás és az ökölütés közel egyidejűsége olvasható ki. Ilyen körülmények között az irányadó tényállásban szerepeltetett tények elégtelen következtetési alapul szolgálnak annak megállapításához, hogy a terhelt szidalmazásával előzetesen felkeltette és magára vonta volna a közterületen tartózkodó személyek figyelmét, így biztosítva erőszakos cselekményének biztos észlelését, egyúttal a közösség nyugalmának elkerülhetetlen megzavarását.
[48] Az előbbiek tükrében az egymozzanatos, a közterületről potenciálisan látható, de kifejezett előzetes figyelemfelhívás hiányában korlátozottan észlelhető helyszínen (a gépkocsi utasterében) végbemenő erőszakos terhelti magatartás a közösségi elvárásokkal kétségkívül szembefordult, de kihívónak nem tekinthető.
[49] Mivel pedig a terhelt magatartása nem volt kihívóan közösségellenes, ezért – tényállási elem hiányában – a garázdaság vétségét sem valósíthatta meg; függetlenül attól, hogy észlelése esetén alkalmas lehetett megbotránkozás (felháborodás, megütközés), riadalom (ijedtség, rémület) kiváltására.
[50] Ekként az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megszegésével törvénysértően minősítették a terhelt cselekményét a terhére megállapított testi sértés vétségével alaki halmazatban megvalósított garázdaság vétségeként is.
[51] A korábban kifejtettek szerint ugyanakkor a törvénysértő minősítés a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjának első fordulatában írt felülvizsgálati ok beálltának csupán szükséges, de nem elégséges feltétele. A felülvizsgálat szóban forgó oka nem teljesül, ha a törvénysértő minősítés nem párosul törvénysértő büntetés kiszabásával.
[52] A hatályos eljárási törvény szerint felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tételkereten belül marad. Mivel a büntetési tételhatárok között a büntetést annak céljához igazítva, egyéniesítve, a cselekmény tárgyi súlyához, a belső arányossághoz igazodva kell kiszabni, ezért a törvénysértő minősítés érintheti a büntetés törvényességét akkor is, ha a kiszabott büntetés a helyesbített minősítéshez tartozó büntetési tételkereten belül marad, ám nem felel meg a helyes minősítésű bűncselekmény tárgyi súlyának, az alanyi bűnösség fokának (BH 2011.97.I.). A Be. szerinti szabályozás helyes értelme szerint ekként törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli [Bfv.III.77/2017/23. (BH 2017.359.)].
[53] A jogerős ítéletben megállapított, egyaránt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1) és (2) bek.], illetve garázdaság vétsége miatt a Btk. 81. § (1), (2) és (3) bekezdésére figyelemmel három évig terjedő szabadságvesztés volt kiszabható.
[54] A bűnösség körének szűkülése okán azonban a terhelt terhén kizárólag a testi sértés vétsége marad fenn, amely az előbbiek szerint két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett.
[55] Ehhez képest az elsőfokú ítélet [23] bekezdésében felsorolt büntetéskiszabási körülményeket is szem előtt tartva, a jogerős ítéletben a Btk. 33. § (4) bekezdésének felhívásával kiszabott pénzbüntetés, illetve a pénzbüntetés (a cselekmény tárgyi súlyát tükröző) napi tételszámának – a 30 napi minimumhoz jóval közelebb eső, egyidejűleg az 540 napi maximumtól messze elmaradó – 100 napi tételben való meghatározása a garázdaság megállapíthatóságának hiányában is igazodik a kizárólag testi sértés vétségeként értékelt cselekmény tárgyi súlyához és az alanyi bűnösség fokához.
[56] Erre tekintettel a cselekmény törvénysértő minősítése a jelen esetben nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását, ezért a jogerő áttöréséhez a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjának első fordulatában szabott második feltétel nem teljesült.
[57] A kifejtett érvek mentén a Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot – a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen – a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.II.820/2022/6.)