A kötelezett a vele szemben fennálló követelést érintő engedményezési szerződés érvényességének vitatására csak akkor jogosult, ha olyan speciális körülmény áll fenn, amelynél fogva nem lényegtelen a számára, hogy az eredeti jogosultnak vagy az engedményesnek kell teljesítenie. Az engedményezésről történt értesítés visszavonása fogalmilag kizárt, az ugyanis, hogy a kötelezett tudomást szerzett az engedményezésről, nem tehető meg nem történté. Az engedményezési szerződés a felek megállapodásával teljesedésbe ment, ezért nincs jogi lehetőség a felmondására. Az engedményezési szerződés felbontása következtében az engedményezett követelés nem száll vissza. A feleknek újabb engedményezésről szóló megállapodást kell kötniük a visszaengedményezésről, hogy a kötelmi ügylet megszűnését követően a dologi jogváltozást is az eredeti állapotnak megfelelően rendezzék [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 234. § (1) bek., 328. § (1), (3) és (4) bek., 329. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perbeli Kft. mint szállító és az alperes mint megrendelő között 2012 októberében kukoricaszállítási szerződések jöttek létre összesen 1650 tonna kukoricára, 103 801 500 forint értékben. A szállító az eladótól vásárolt kukoricával teljesített az alperesnek, majd 2012. december 3-i esedékességgel összesen 103 801 500 forintról állított ki négy számlát.
[2] A szállító a 2012. december 3-án kelt engedményezési szerződéssel az alperessel szemben fennálló 103 801 500 forint követelését a felperesre engedményezte. Az átruházott követelés ellenértékéről a felek úgy állapodtak meg, hogy az engedményes az engedményezővel szembeni egyes követeléseit kiegyenlítettnek tekinti.
[3] Az engedményező a 2012. december 4-én kelt iratában értesítette az alperest, hogy a követelését a felperesre engedményezte. A 2012. december 7-én kelt levelében pedig az alperest a fizetési kötelezettsége teljesítésére szólította fel. Az alperes az engedményezésről szóló értesítést és a fizetési felszólítást 2012. december 9-én vette át.
[4] Az engedményező 2012. december 13-án ismételten felszólította az alperest a teljesítésre. Az alperes a 2012. december 14-i válaszlevelében közölte, hogy tudomása van az engedményező és az eladó közötti elszámolási vitáról, és mivel nem kívánja kitenni magát a vételár kétszeres kifizetése veszélyének, vitatja a követelést, illetve kész a közraktári jegyek vagy a vételár ügyvédi letétbe helyezésére. A 2012. december 17-i levelében az engedményező nem fogadta el az alperes álláspontját és felszólította az engedményes részére 103 801 500 forint és kamata megfizetésére.
[5] Az engedményező 2013. március 28-án arról értesítette az alperest, hogy az engedményezési értesítőt visszavonja.
[6] Az alperes 2013. május 27-én az engedményezőnek teljesített.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A felperes keresetében 100 251 601 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy engedményezés folytán ő a követelés jogosultja.
[8] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy az engedményezésről szóló értesítést és a fizetési felszólítást ugyanazon a napon kapta kézhez, így az engedményezésre vonatkozó értesítés nem hatályosult. A fizetési felszólítás az engedményezés visszavonásának minősül. Szerinte az engedményezési szerződés érvénytelen (színlelt, nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköző). Előadta, hogy az engedményező felszámolója 2019. február 5-én felmondta az engedményezési szerződést.
[9] Az alperes beszámítási kifogást is előterjesztett arra hivatkozással, hogy a vételárat az engedményezőnek maradéktalanul megfizette.
Az első- és a másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletével helyt adott a keresetnek.
[11] Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az engedményezési szerződés semmisségi okra visszavezethető érvénytelenségére a kötelezett is hivatkozhat, a jelen esetben azonban nem volt megállapítható az engedményezési szerződés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 206. § (6) bekezdése [helyesen: 207. § (6) bekezdése] szerinti színleltsége, és az sem, hogy a szerződés a régi Ptk. 200. § (2) bekezdése folytán nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.
[12] Az engedményezésre vonatkozó értesítés hatályosulása tekintetében az elsőfokú bíróság a régi Ptk. 207. § (1), (4) bekezdésére, illetve a 214. § (2) bekezdésére utalt. Rámutatott arra, hogy a teljesítésre felszólítás nem értelmezhető úgy, hogy azzal az engedményező az értesítőt kívánta visszavonni. Az engedményezési értesítő 2013. márciusi visszavonása pedig önmagában az engedményezési szerződés megszüntetéséhez nem vezetett. Az alperes azzal, hogy 2013 májusában az engedményezőnek teljesített, a kétszeres teljesítés veszélyét vállalta.
[13] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felszámoló jogellenesen mondta fel az engedményezési szerződést a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 47. § (1) bekezdése alapján, mivel az engedményezési megállapodásba foglaltan a szerződéses ellenértéket az engedményes beszámítással teljesítette.
[14] Az elsőfokú bíróság a régi Ptk. 296. § (1) bekezdésére figyelemmel az alperes beszámítási kifogását sem ítélte alaposnak, ugyanis nem állt fenn követelése az engedményezővel szemben, ezért beszámítással sem élhet.
[15] A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a kiegészített elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.
[16] A jogerős ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy a bírói gyakorlat akkor teszi lehetővé, hogy a kötelezett hivatkozzék az engedményezési szerződés érvénytelenségére, ha olyan speciális körülményeket jelöl meg, amelyeknél fogva lényeges, kinek kell teljesítenie. Nem minősül azonban ilyen speciális körülménynek, ha az érvénytelenségre hivatkozás a fizetési kötelezettség elkerülését célozza.
[17] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesnek az engedményezésről történt értesítés kézhezvételekor semmilyen jogi érdeke nem fűződött ahhoz, hogy az engedményező és az engedményes közötti megállapodás érvénytelenségét állítsa.
[18] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a 2012. december 7-i fizetési felszólítás a címzett megjelölése nélkül hívta fel az alperest a teljesítésre, így az a tartalma szerint sem tekinthető az engedményezésről szóló értesítés visszavonásának.
[19] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az engedményezett követelés tekintetében az engedményező jogutódjává az engedményes válik, ami megszünteti az engedményezőnek a követelés feletti rendelkezési jogosultságát. Nincs ezért mód arra, hogy az engedményező az általa megküldött engedményezési értesítést követően ugyanazt a követelést ismételten engedményezze, vagy az értesítésben megjelölt jogosulttól eltérő személy részére történő fizetésről rendelkezzék. Az kizárt, hogy az engedményező egyoldalúan „visszavonja az engedményezést”, vagy visszavonja – az engedményezési szerződést érintő hatállyal – az engedményezési értesítőt.
[20] A másodfokú bíróság érvelése értelmében a felszámoló a Cstv. 47. § (1) bekezdése alapján nem mondhatta fel a szerződést, mivel az engedményezési szerződés a megkötésével teljesül.
[21] A beszámítási kifogást a másodfokú bíróság sem tartotta alaposnak, mert amikor az alperes értesítése az engedményezésről megtörtént, még nem állt fenn az engedményezővel szemben kétszeres teljesítés miatti követelése.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[23] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Szerinte a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 234. § (1) bekezdését, a 237. § (1) bekezdését, a 328. § (3) bekezdését, a 207. § (1) bekezdését, a 200. § (1) bekezdését, a 329. § (3) bekezdését, az 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 270. § (2) bekezdését és a Cstv. 47. § (1) bekezdését.
[24] Rámutatott, hogy a régi Ptk. nem zárja el az engedményezési szerződés kötelezettjét a szerződés érvénytelenségére történő hivatkozástól. A jelen ügyben hozott Gpkf.II.25.402/2019/2. számú végzésében a másodfokú bíróság is erre a következtetésre jutott. Szerinte a másodfokú bíróság azzal, hogy a régi Ptk. 234. § (1) bekezdésében és a 237. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére nem vizsgálta az engedményezési szerződés érvénytelenségét, a régi Pp. 270. § (2) bekezdésében írt jogszabálysértést valósított meg.
[25] Az alperes előadta, hogy a bíróságnak vizsgálnia kell az engedményezés érvényessége tekintetében a kötelezett ismereteit. A joggyakorlatból az következik, hogy amennyiben a kötelezett tudatában van az engedményezés érvénytelenségének, úgy a kötelmet megszüntető hatállyal csak az eredeti jogosultnak teljesíthet (BH 2019.133.). Az engedményezés érvényessége érinti a helyzetét, ha rosszhiszemű volt és tudnia kellett az engedményezés hiányáról. Amennyiben tudott vagy tudnia kellett az engedményezés érvénytelenségéről, úgy nem vonatkozik rá az általános szabály és az engedményezőnek köteles teljesíteni. A másodfokú bíróság helytelenül állapította meg, hogy a jogi érdeknek már a kötelezettség keletkezésekor, vagyis az értesítés kézhezvételekor fenn kell állnia. Ilyen összefüggés nem következik sem a jogszabályból, sem a joggyakorlatból.
[26] Az alperes arra hivatkozott, hogy bizonyította az engedményezési szerződés érvénytelenségét. A per irataiból kitűnően a felperes vezető tisztségviselője mindent megtett annak érdekében, hogy a követelést végső soron az ő érdekeltségi körébe tartozó cég kapja meg. A 100 000 000 forintos kölcsön forrásának nem volt nyoma a felperes 2011–2013 évi mérlegeiben. A felszámoló is arra tekintettel mondta fel az engedményezést, hogy az ellenértékét a felperes nem teljesítette.
[27] Előadta, hogy ugyan a 2012. december 7-i felszólítás nem tartalmazza a fizetés címzettjét, de alappal következtetett arra, hogy a szállító felé való fizetésre hívták fel, ezért a levél az értesítés visszavonásának minősül. A másodfokú bíróság ebben a vonatkozásban kirívóan okszerűtlenül mérlegelte a bizonyítékokat.
[28] Az alperes rámutatott, hogy az engedményezésről történt értesítése nem volt egyértelmű. A leveleiben az engedményező a maga javára történő teljesítésre szólította fel, a 2012. december 17-i ügyvédi felszólítás pedig ellentmondásos nyilatkozatot tartalmaz azzal kapcsolatban, melyik társaság felé áll fenn a fizetési kötelezettsége. Okszerűtlen, illetve a régi Ptk. 328. § (3) bekezdésének téves értelmezésén alapul a másodfokú bíróságnak az a következtetése, hogy e nyilatkozatok azonosíthatóvá tették a jogosult személyét.
[29] Az alperes szerint a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy nem tekinthető az engedményezésről szóló értesítés visszavonásának a 2012. december 7-i levél, iratellenes és okszerűtlen. A levélben meghatározott számlák kiegyenlítésére szólították fel, amelyek teljesítése az engedményező részére történő teljesítést jelenthette. A másodfokú bíróság nem csupán a bizonyítékokat értékelte iratellenesen és kirívóan okszerűtlenül, hanem a vonatkozó anyagi jogi szabályt [régi Ptk. 328. § (3) bekezdés, 207. § (1) bekezdés] is tévesen alkalmazta.
[30] Az alperes érvelése értelmében az engedményezésről szóló értesítést az engedményező visszavonta. Az egyoldalú jognyilatkozat abban az esetben is visszavonható a címzett beleegyezésével, ha már hatályossá vált. Az engedményezésről való értesítés visszavonása a joggyakorlat szerint is lehetséges (BH 2017.155.). Az elsőfokú bíróság is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az engedményezésről való értesítés visszavonható. A másodfokú bíróság mindezek ellenére úgy tekintette, hogy az engedményezés nem került visszavonásra, amellyel megsértette a régi Ptk. 200. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[31] Az alperes arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a Cstv. 47. § (1) bekezdését is megsértette, mert az engedményezési szerződésben foglalt kötelezettség – az ellenérték megfizetése hiányában – nem teljesült. Ezt tartalmazza a felszámoló felmondása is.
[32] Az alperes szerint a jogerős ítélet a régi Ptk. 329. § (3) bekezdésében foglaltakat is sérti, mivel az alperesi ellenkövetelés jogalapja már szükségszerűen fennállt az engedményezési értesítés kézhezvételekor, így megalapozott volt a beszámítási kifogás.
[33] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
[34] Rámutatott arra, hogy felülvizsgálati kérelemben hivatkozott másodfokú végzés nem ellentétes a jogerős ítélettel. Az alperes perbeli legitimációja nem volt megállapítható. Azzal, hogy a szolgáltatás ellenértékét az engedményezőnek saját kockázatára megfizette, egy esetleges kettős fizetési kötelezettség lehetőségét is vállalta. Az engedményezésről szóló értesítés közlését követően az engedményező már nem rendelkezhetett az engedményezett követelésről. Az alperes tisztában volt az adásvételi szerződések érvényességével. A rendelkezésre álló iratoknak és önmagának is ellentmondó nyilatkozatokat tett, hiszen az engedményezési megállapodás érvénytelenségének megállapítását kérte és egyidejűleg a 2019. február 4-ig terjedő időtartamú érvényességére hivatkozott. A beszámítási igénye ténybeli és jogi alapja hiányzik, mivel nem állt fenn követelése a felperessel szemben.
A Kúria döntése és jogi indokai
[39] A felülvizsgálati kérelemben megjelölt és érdemben vizsgálható okból a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért a felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[40] A Kúria kiemeli, hogy az engedményezés absztrakt, tehát jogcímétől független juttatás. A kötelezett az engedményező és az engedményes közötti jogcímre való tekintet nélkül kerül az engedményessel jogviszonyba. A jogai és kötelezettségei azon a szerződésen alapulnak, amelyből az engedményezett követelés keletkezett. Jogi érdeke akkor fűződik az engedményezési szerződés érvényességének vitatásához, ha ezekre a jogaira és kötelezettségeire az engedményezés kihat. Az engedményezés hiányáról való tudomásszerzés nem alapoz meg jogi érdekeltséget az engedményezési szerződés érvénytelenségére történő hivatkozásra, mert a jogosult személyének bizonytalansága esetén a kötelezett jogvédelme azáltal biztosított, hogy bírósági letétbehelyezéssel teljesíthet [régi Ptk. 287. § (1) bekezdés].
[41] A másodfokú bíróság az irányadó bírói gyakorlatot (Kúria Pfv.VI.21.854/2013/4., megjelent: BH 2015.57.; Kúria Pfv.IX.20.021/2019/9., megjelent: BH 2021.16.) követve helyesen állapította meg, hogy a kötelezett a vele szemben fennálló követelést érintő engedményezési szerződés érvényességének vitatására a régi Ptk. 234. § (1) bekezdése és a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10. a) pontja alapján csak akkor jogosult, ha olyan speciális körülmény áll fenn, amelynél fogva nem lényegtelen a számára, hogy az eredeti jogosultnak vagy az engedményesnek kell teljesítenie. A jelen esetben azonban az alperes ilyen speciális körülményt nem jelölt meg és ilyen körülményre a per adatai sem utaltak. Az alperes nem igazolt a perben olyan jogi érdeket, nem állított a jogvédelmi igényét megalapozó tényt, az ügyhöz kapcsolódó érdekeltségén túlmutató, jogaira és/vagy kötelezettségeire kiható érdeksérelmet, amely alapján vitathatta volna az engedményezési szerződés érvénytelenségét.
[42] Mindezekből következően nem követett el a másodfokú bíróság jogszabálysértés azzal, hogy az engedményezési szerződés érvénytelenségét nem vizsgálta.
[43] A felülvizsgálati eljárásban abból kellett kiindulni, hogy az engedményező egyértelműen értesítette az alperest az engedményezés tényéről. A későbbi leveleiben ezzel ellentétes tényállítást nem tett, az engedményezésről történt értesítés visszavonásáról nyilatkozott. Az engedményezésről történt értesítés visszavonása azonban fogalmilag kizárt, az ugyanis, hogy a kötelezett tudomást szerzett az engedményezésről, nem tehető meg nem történté. Az alperes felülvizsgálati kérelmében előadottakkal ellentétben a Kúria a BH 2017.155. számon közzétett Pfv.V.20.366/2016/11. számú, nem precedensértékű határozatban nem foglalt állást abban a jogkérdésben, hogy lehetséges-e visszavonni az engedményezésről történt értesítést, ezét e határozatra történt hivatkozás a jelen ügyben nem alapozhatta meg a felülvizsgálati kérelmet.
[44] Az alperes az engedményezés visszavonására is eredménytelenül hivatkozott. Egyfelől az engedményezési szerződés a felek megállapodásával teljesedésbe ment, ezért nincs jogi lehetőség a felmondására (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.32.075/1998/7.). Másfelől az engedményezés dologi jogváltozást eredményez, amelyre a kötelmi ügylet megszüntetése automatikusan nem hat ki. Az engedményezési szerződés felbontása nem teszi meg nem történtté a követelés átruházását, csak a felbontott szerződés alapján teljesített szolgáltatások visszaszolgáltatására keletkeztet kötelezettséget. A felbontás következtében az engedményezett követelés nem száll vissza. A feleknek újabb engedményezésről szóló megállapodást kell kötniük a visszaengedményezésről, hogy a kötelmi ügylet megszűnését követően a dologi jogváltozást is az eredeti állapotnak megfelelően rendezzék (Kúria Gfv.VII.30.288/2016/8.; megjelent: BH 2016.344.).
[45] A per adatai szerint a visszaengedményezésről a felek nem kötöttek megállapodást, ezért helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a követelés jogosultja változatlanul a felperes.
[46] A jogerős ítélet a régi Ptk. 329. § (3) bekezdésében foglaltakat sem sérti, mert az engedményezővel szembeni követelés jogalapja az alperes előadása szerint az engedményezésről történt értesítését követően keletkezhetett, ezért az engedményessel szemben nem volt érvényesíthető ellenkövetelésként.
[47] A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.V.20.345/2022/8.)