I. A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben az engedélyezés indokait is részletesen elő kell adni.
II. Olyan jogkérdésben, amelynek érdemi vizsgálata – a felülvizsgálati eljárás korlátaira tekintettel – eljárásjogi okból nem végezhető el, előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése sem indokolt, így erre az engedélyezési okra hivatkozással a felülvizsgálat nem engedélyezhető [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 7. § (1) bek. 4) pont, 373. § (3) bek., 409. § (2) bek. a)–c) pont, 410. § (1) bek., 411. § (1) bek.; 2015. évi CXLIII. törvény (Kbt.) 7. § (1) bek.; 2016. évi IX. törvény (Betv.) 2. §, 3. § (1) bek.].
[1] Az alperes jogelődje 2013. július 1-jén a felperessel egyetemes szolgáltatási szerződést kötött, amely alapján az alperes földgáz szolgáltatására, a felperes pedig a szolgáltatás ellenértékének megfizetésére köteles. A szerződés mellékletét képező általános szerződési feltételek 6.8.3.3.6. pontja értelmében az alperes a vállalkozásnak minősülő felhasználó késedelmes fizetése esetén – a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezetéül – a behajtási költségátalányról szóló 2016. évi IX. törvény (a továbbiakban: Betv.) 3. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű behajtási költségátalányra tarthat igényt.
[2] Az alperes a 2018. december 5-án kelt behajtási költségátalány értesítőben a 100159641221 számú, 47 144 forint összegű számla kiegyenlítésének 2018. október 20-i kezdőnappal feltüntetett késedelme folytán 40 eurónak megfelelő, az e napon érvényes Magyar Nemzeti Bank deviza-középárfolyama (323 forint/euró) alapján 12 920 forint összegben meghatározott behajtási költségátalány megfizetésére szólította fel a felperest.
[3] A felperes megfizette az alperes részére a behajtási költségátalány összegét, azonban jogfenntartással élt, és úgy nyilatkozott, hogy a behajtási költségátalány alkalmazását nem fogadja el.
[4] A felperes keresetében az alperest jogalap nélküli gazdagodás jogcímén 12 920 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni.
[5] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest a keresettel egyezően marasztalta.
[7] Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést. Előadta, jogosult volt a Betv. szerinti behajtási költségátalány felperessel szembeni érvényesítésére, figyelemmel arra, hogy ő maga a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 7. § (1) bekezdése értelmében kizárólag a közszolgáltató tevékenysége biztosítása céljából lefolytatott beszerzések során minősül közszolgáltató ajánlatkérőnek. Abban az esetben azonban, amikor nem ilyen célú beszerzést folytat le vagy nem beszerzői (megrendelői) pozícióban van, a Kbt. szerint nem ajánlatkérő. A perbeli jogviszonyban nem minősül a Betv. 2. § 2. pontja szerinti szerződő hatóságnak, vagyis a Kbt. szerinti ajánlatkérőnek. Állította, hogy védekezésének alapja az elsőfokú eljárásban előadottakkal egyező, ebből következően a fellebbezésében előadottak nem ütköznek a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 373. § (1) bekezdésében foglalt ellenkérelem-változtatás tilalmába.
[8] Az alperes – egyebek mellett – kérelmezte, hogy amennyiben a másodfokú bíróság a fenti érvekkel nem teljes mértékben értene egyet, az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 267. cikke, illetve a Pp. 130. § (1) bekezdése alapján kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előtt az alábbi kérdések tárgyában:
1. Úgy kell-e értelmezni a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 2. cikk. l. és 2. pontjait, hogy az Irányelv 2. cikk 2. pontja szerint bizonyos jogügyletek esetén hatóságnak minősülő közvállalat az Irányelv vonatkozásában akkor is hatóság, ha az adott jogügylet tekintetében nem ajánlatkérőként jár el, hanem szolgáltatást nyújt?
2. Amennyiben az első kérdésre adott válasz igen, abban az esetben úgy kell-e értelmezni az Irányelv 2. cikk l. pontját, mint amely alapján kizárt, hogy kereskedelmi ügyletnek minősüljön két Irányelv szerinti hatóság között, piaci viszonyok alapján létrejött szerződés?
[9] A felperes fellebbezési ellenkérelmében a Közbeszerzési Hatóság ajánlatkérőkről vezetett nyilvántartására hivatkozással arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes szerződő hatóságnak minősül. Kifogásolta, hogy az alperes fellebbezésében a Pp. 373. § (2) bekezdésébe ütközően új tényeket állít.
[10] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
[11] Indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjával egyezően a Betv. 2. § 2. pontjára és a Kbt. rendelkezéseire figyelemmel a behajtási költségátalány alkalmazhatósága kérdésében nem az adott jogügylet vagy az adott jogviszony jellegének, jogi minőségének van jelentősége, hanem annak, hogy a szerződéses jogviszony pozícióiban milyen minőségű felek szerepelnek. Álláspontja az volt, hogy a Kbt. szempontjából mind a felperes, mind az alperes ajánlatkérőnek, erre tekintettel a Betv. fogalomrendszerében – annak 2. § 2. pontjára figyelemmel – szerződő hatóságnak minősül, függetlenül attól, hogy az adott jogügyletben az egyik oldalon szolgáltatás, a másik oldalon ellenszolgáltatás szerepel. Ez a Betv. 3. § (1) bekezdése alapján a felek közötti jogviszonyban kizárja a behajtási költségátalány alkalmazását.
[12] Az alperes Kbt. 7. § (1) bekezdésére történt fellebbezési hivatkozásával összefüggésben a másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az alperes ilyen érvelést az elsőfokú eljárásban nem adott elő, csupán arra hivatkozott, hogy a jogügyletben nem minősül ajánlatkérőnek. Erre tekintettel az alperes a fellebbezésében a korábbi jogállításához képest eltérő vagy további anyagi jogi kifogásra hivatkozott, amely ellenkérelem-változtatásnak minősül és a Pp. 373. § (1) bekezdése szerint kizárt. Utalt arra, hogy a Pp. 373. § (3) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban ellenkérelem-változtatás csak akkor lehetséges, ha az a Pp. 373. § (2) bekezdése szerinti új ténnyel áll közvetlen okozati összefüggésben, ilyen új tény azonban nem merült fel.
[13] A másodfokú bíróság az EUB előtti előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet a fellebbezési tárgyaláson elutasította. Jogerős ítéletének indokolásában kitért arra, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése körében hozott végzések elleni fellebbezések elbírálásáról és a kezdeményezési kötelezettségről szóló 1/2009. (VI. 24.) PK-KK közös vélemény alapján a bíróság, így a másodfokú bíróság is mint kezdeményezésre kötelezett bíróság önállóan mérlegelheti azt, hogy szükséges-e az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése. Több eseti döntésre (BH 2007.377., BH 2008.271.) utalva kifejtette, hogy jogsértés nélkül utasítja el a bíróság az előzetes döntéshozatalra irányuló indítványt akkor, ha számára az értelmezni kért közösségi norma egyértelmű, továbbá akkor is, ha a közösségi jogszabály ugyan értelmezésre szorul, de a helyes alkalmazási módját illetően észszerű kétely nem merül fel a bíróságban.
[14] A másodfokú bíróság egyértelműnek ítélte az Irányelv 2. cikk 1., 2., 3., pontjainak értelmét: akkor is szerződő hatóság a szerződő hatóságként nyilvántartásba vett fél, ha szolgáltatást nyújt és nem ajánlatkérőként jár el, tehát nem a szerződés, nem az adott jogviszony jellege döntő ebben a körben, amelyből fakadóan két szerződő hatóság piaci viszonyok közötti szerződése sem minősül kereskedelmi ügyletnek, így fogalmilag kizárt közöttük a behajtási költségátalány alkalmazása.
[15] A jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése – és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása, illetve a jogszabályoknak megfelelő, a keresetet elutasító határozat meghozatala – érdekében, 20. sorszám alatt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben korábbi előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét is megismételte.
[16] Arra tekintettel, hogy az eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben, valamint a felülvizsgálatnak az értékhatár miatti kizártsága okán az alperes felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is előterjesztett.
[17] Megsértett jogszabályhelyként mindkét kérelmében a Betv. 2. § 2. és 3. pontjait, 3. (1) bekezdését, a Kbt. 5. § (4) bekezdését, 7. § (1) bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:579. § (1) bekezdését, az Irányelv 2. cikk 2. pontját, 6. cikk (l) bekezdését, valamint a Pp. 7. § (1) bekezdés 4. pontját és 373. § (3) bekezdését jelölte meg.
[18] Az alperes a 2022. szeptember 14-én kelt és előterjesztett 24. sorszámú további beadványában az engedélyezés iránti kérelmet „kiegészítette”, és ahhoz mellékelte a megkeresésére az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára által a Betv. 3. § (1) bekezdésének értelmezéséhez kapcsolódóan adott, az alperesi állásponttal egyező tartalmú általános tájékoztatást.
[19] Az alperes a felülvizsgálat engedélyezését a joggyakorlat egységének biztosítása [Pp. 409. § (2) bekezdés a) pont első fordulata] érdekében, a felvetett jogkérdés különleges súlyára [Pp. 409. § (2) bekezdés b) pont első fordulata], valamint – a másodfokú bíróság erről való döntése hiányában – az EUB előzetes döntéshozatali eljárásának szükségességére utalva [Pp. 409. § (2) bekezdés c) pontja] kérte.
[20] A Kúria mindenekelőtt a felülvizsgálat engedélyezése iránti eljárás kereteit illetően rögzíti, hogy a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem elbírálása során a felülvizsgálati kérelem érdemét nem érintheti, a felülvizsgálati kérelemben előadottakat kizárólag az engedélyezési kérelem szempontjából, az annak elbírálásához szükséges mértékben és keretek között vizsgálhatja. Az alperes felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet kiegészítő, 24. sorszámú beadványával kapcsolatban rámutat továbbá arra, hogy a Pp. 410. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet a fél az ítélet közlésétől számított negyvenöt napon belül terjesztheti elő. Az adott ügyben az alperes jogi képviselője a jogerős ítéletet 2022. június 10-én vette át, amihez képest – figyelemmel az ítélkezési szünet szabályaira [Pp. 148. § (1)–(2) bekezdés] is – az engedélyezés iránti kérelem benyújtására nyitva álló határidő 2022. augusztus 31-én lejárt, amihez képest a 2022. szeptember 14-én kelt és előterjesztett 24. sorszámú további beadvány tartalmát a Kúria nem vehette figyelembe.
[21] Az így meghatározott felülvizsgálat engedélyezése iránti keretek között eljárva a Kúria azt állapította meg, hogy felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem az alábbiakra tekintettel nem megalapozott.
[22] A Pp. 409. § (2) bekezdés a) pont első fordulatában foglalt engedélyezési okhoz, a joggyakorlat egységének biztosításához az alperes a felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2021. (VII. 12.) PK véleményre (a továbbiakban: PK vélemény) hivatkozással kizárólag annyi indokolást fűzött, hogy a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemmel érintett kérdésben „a Kúria még nem nyilvánult meg”, és utalt a joggyakorlat egységének hiányára.
[23] A Kúria a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria jogegységi határozatban, az általa a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett eseti határozatban még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. Lényeges, hogy amennyiben a fél erre az engedélyezési okra hivatkozik, az engedélyezés alapjául szolgáló eltérő bírói döntéseket – másodfokon jogerőre emelkedett, vagy legfelsőbb bírósági (kúriai) döntést – egyértelműen azonosítható módon meg kell jelölnie (PK vélemény 1. pont második bekezdés).
[24] Az alperes e körben egyetlen olyan határozatot sem jelölt meg, amely az engedélyezés alapjául szolgálhatna, egyáltalán nem hívott fel kérelmében eltérő bírói döntéseket, így nem igazolt a joggyakorlat divergáló jellege sem, következésképpen a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pont első fordulatában foglalt eljárásjogi követelmények nem teljesültek. Erre tekintettel ezen engedélyezései ok alapján a felülvizsgálat engedélyezésére nem volt lehetőség.
[25] Az alperes a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pont első fordulatában szabályozott engedélyezési okkal kapcsolatban előadta: különleges súlya van annak, hogy az Irányelv 2. cikk 2. pontja szerinti hatóságnak, illetve a Betv. 2. § 2. pontja szerinti szerződő hatóságnak tekintünk-e egy gazdasági jellegű közszolgáltatást nyújtó közvállalatot, amely az adott jogviszonyban nem ajánlatkérőként jár el, hanem szolgáltatást nyújt. Érvelése értelmében ennek megállapítása esetén nagy számú jogalany, illetve jogügylet kerülne ki a Betv. hatálya alól, továbbá a Betv. rendelkezései potenciálisan összeütközésbe kerülnének elsőbbséget élvező uniós jogforrásokkal. Hivatkozása szerint az Irányelv által a hazai jogba átültetett behajtási költségátalány intézménye a gazdasági életben résztvevő jogalanyok széles köre számára biztosít védelmet a késedelmes fizetés hátrányos következményeivel szemben. Ez több százezer vállalkozás, valamint számos hatóság számára nyújt polgári jogi igényérvényesítési lehetőséget fizetési késedelem esetén, így a behajtási költségátalány alkalmazásával összefüggő jogértelmezési kérdésekre adott válaszok, iránymutatások, illetve az e körben kialakuló ítélkezési gyakorlat kihatással van a gazdasági élet teljes spektrumára. Álláspontja szerint az eljárás tárgyát képező jogkérdés azért bír különleges, az egyedi ügyön túlmutató jelentőséggel, mivel az arra adott válasz függvényében fennáll annak a lehetősége, hogy a Kbt. rendszerében bizonyos esetekben ajánlatkérőnek minősülő, de a konkrét esetben egyébként piaci viszonyok között működő, profitorientált közszolgáltató gazdálkodó szervezetek más ajánlatkérőkkel kötött kereskedelmi ügyletei teljes mértékben kikerülnek a Betv. hatálya alól. Ez csak az alperes vonatkozásában több ezer jogügyletet érintően zárná ki a behajtási költségátalány alkalmazásának a lehetőségét, valamint számos további, a Kbt. 7. § (l) bekezdése szerint minősülő gazdálkodó szervezettől vonná el a Betv. által biztosított jogvédelmet. Az alperes azt is rögzítette, hogy a jogerős ítéletben foglalt jogértelmezés ellentétes az Irányelv „hatóság” fogalmával arra figyelemmel, hogy az Irányelv 2. cikk 2. pontja alapján alkalmazandó irányelvi rendelkezések szerinti ajánlatkérő szervek a Kbt. 5. § (l) bekezdése szerinti klasszikus ajánlatkérő szervezetekkel azonosak, míg az alperes kereskedelmi tevékenységet folytató, nyereségorientált gazdálkodó szervezetként nem minősül ilyennek. Amennyiben a másodfokú bíróság által adott értelmezés az általa hivatkozottak alapján helytelennek bizonyulna, úgy az eljárt bíróság jogellenesen szűkítette le az Irányelv, valamint a Betv. tárgyi és alanyi hatályát. A tagállami bíróság ilyen jogértelmezése lerontja az Irányelv autonóm és egységesen alkalmazandó jogi fogalmait, ami végső soron az uniós jog érvényre jutásának akadályozását eredményezi. Ez olyan, a jogbiztonságot veszélyeztető oknak tekinthető, amelyre figyelemmel szükségessé válik a Kúria iránymutatása, amely a felülvizsgálat engedélyezése folytán születhet meg.
[26] A Kúria rögzíti, hogy a felvetett jogkérdés különleges súlyára figyelemmel – a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pont első fordulata alapján – a felülvizsgálatot egyebek mellett abban az esetben engedélyezi, ha a jogkérdés nagy számban előforduló új típusú ügyben merült fel, illetve ha a vizsgált jogkérdés az egyedi ügyön – különleges súlyára tekintettel – túlmutat. Ezen ok alapján – amint arra a PK vélemény 3. pontjában kiemelte – a felülvizsgálat akkor engedélyezhető, ha a Kúria a különleges súlyú jogkérdésben korábban még nem foglalt állást jogegységi határozatában, kollégiumi véleményében vagy az általa a BHGY-ben közzétett eseti határozatban. Az alperes kérelmében kifejtett, az általánosság szintjén mozgó, azt meg nem haladó indokai alapján azonban – amelyek kapcsán a felvetett jogkérdés különleges súlyát megalapozó körülmények létét az alperes csupán állította, ám azok tényszerű fennálltát még csak nem is valószínűsítette – nem volt engedélyezhető a jogerős ítélet felülvizsgálata.
[27] A Pp. 409. § (2) bekezdés c) pontjával összefüggésben az alperes rögzítette, hogy a felülvizsgálat engedélyezésének, illetve az EUB előzetes döntéshozatali eljárásának a hiányában az alperes jogorvoslati lehetőség nélkül maradna, és annak ellenére minősülne a Betv. 2. § 2. pontja szerinti szerződő hatóságnak és lenne elzárva a behajtási költségátalány felperessel szembeni érvényesítésétől, hogy a jogerős ítéletben foglalt jogértelmezés ellentétes az Irányelv által alkalmazni rendelt uniós aktusok vonatkozó rendelkezéseivel is.
[28] A Pp. 409. § (2) bekezdés c) pontja lehetővé teszi a felülvizsgálat engedélyezését akkor is, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata azért indokolt, mert – a másodfokú bíróság erről való döntése hiányában – az EUB előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége merül fel. Ebben a körben szükséges hangsúlyozni, hogy a felülvizsgálat engedélyezése akkor sem automatikus, ha a fél előzetesen indítványozta az általa felvetett jogértelmezési kérdés EUB elé terjesztését, de azt a bíróság elutasította, vagy arról a fél kérelme ellenére nem határozott (PK vélemény 4. pont).
[29] Az EUB előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége a Szerződések értelmezése, illetve az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és értelmezése érdekében merülhet fel. A felülvizsgálat e jogszabályhelyen alapuló engedélyezésének feltétele, hogy az uniós jogszabály alkalmazása vagy annak elmaradása az ügy érdemére kihatott és a Kúria úgy ítéli meg, hogy a jogkérdést az EUB elé kell terjeszteni.
[30] A Kúriának ennek során azt is mérlegelnie kell, hogy az engedélyezés iránti kérelemben a Pp. 410. § (2) bekezdés b) pontja alapján megjelölt jogszabálysértés elbírálásához egyrészről a Pp. 410. § (2) bekezdés c) pont cc) alpontja szerinti jogkérdés megválaszolása érdekében szükséges-e előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményeznie, másrészről ennek előkérdéseként, hogy a felvetett jogkérdés – aminek vizsgálatához az előzetes döntéshozatali eljárás tárgyává tenni javasolt kérdés(ek) EUB általi értelmezését indítványozta a fél – érdemben vizsgálható-e az engedélyezési kérelemmel célzott felülvizsgálat keretében anélkül, hogy a Kúria a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem vizsgálata során érdemben állást foglalna magának a felülvizsgálati kérelemmel érintett jogkérdésnek az érdemében. E ponton a Kúria utal a PK vélemény 7. pont második bekezdésében és annak indokolásában foglaltakra, amelyek értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát kizárólag az engedélyezés feltételei szempontjából végezheti el; az engedélyezés iránti kérelem érdemi vizsgálata arra szorítkozhat, hogy a félnek megadható-e a felülvizsgálat iránti engedély, azaz ebben az eljárási szakaszban kizárólag a fél által konkrétan megjelölt és indokolt engedélyezési ok(ok) fennálltát lehet vizsgálni.
[31] A Pp. 409. § (2) bekezdés c) pontja körében az alperes által előadott hivatkozás e ponton bír relevanciával.
[32] Az alperes álláspontjának lényege ugyanis az, hogy a másodfokú bíróság jogerős ítélete meghozatalakor mellőzte a fellebbezésében – továbbá a felülvizsgálati és engedélyezés iránti kérelmében egyaránt – felhívott Kbt. 7. § (1) bekezdésének figyelembevételét a felek konkrét, egyedi jogviszonyában az ő „szerződő hatóság” fogalmi körébe vonása, az adott szerződési keretek körében ekkénti minősítése megállapításakor. E hivatkozásához kapcsolódva jelölte meg megsértett jogszabályhelyként – ugyancsak egyezően a felülvizsgálati és az engedélyezés iránti kérelmében is – a Pp. 7. § (1) bekezdés 4. pontját és 373. § (3) bekezdését.
[33] Az engedélyezés tekintetében ezek jelentősége abban áll, hogy a Kbt. 7. § (1) bekezdésének sérelme csak a Pp. 7. § (1) bekezdés 4. pontja és 373. § (3) bekezdése eljárási szabályai megsértésének logikailag megelőző vizsgálata után és útján ítélhető meg, amely azonban már a felülvizsgálat engedélyezése iránti eljárási szakasz fentebb rögzített kereteit meghaladó, azokon túlmutató – a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálatát jelentő – jogkérdés. Lényeges továbbá, hogy a felülvizsgálati eljárásnak nem képezheti tárgyát olyan jogkérdés, amelyet a bíróságok az eljárás korábbi szakaszában nem vizsgáltak, hiszen e tekintetben jogszabálysértést sem követhettek el. Márpedig a másodfokú bíróság előtti fellebbezési eljárásnak a Kbt. 7. § (1) bekezdésével kapcsolatos alperesi hivatkozás érdemi vizsgálata – a felülvizsgálat engedélyezése körében nem vizsgálható előkérdést képező eljárásjogi okból (ellenkérelem-változtatás megengedhetősége) – nem képezte a tárgyát. A fentiekből következik, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Kbt. 7. § (1) bekezdése sérelmének érdemi vizsgálatáig az eljárási szabálysértés megállapítása esetén sem juthatna el a Kúria.
[34] Mindezek miatt – hangsúlyozottan a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem vizsgálata keretében – a Kbt. 7. § (1) bekezdésére történt alperesi hivatkozás, amely az indítványozott előzetes döntéshozatali eljárás lényegi esszenciáját képezné, nem vehető figyelembe releváns érvként. Olyan kérdésben pedig, melynek vizsgálata nem végezhető el, előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése sem lehet indokolt, így erre az engedélyezési okra hivatkozással sem volt engedélyezhető a felülvizsgálat.
[35] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a felülvizsgálatot megtagadta.
(Kúria Gfv.V.30.392/2022/2.)