322. A kft. által a saját tulajdonú készlet biztosítására megkötött vagyonbiztosítási szerződés nem a tag üzletrészhez fűződő vagyoni érdekét biztosítja, ezért a kft. tagja nem minősül biztosítottnak [...]

A kft. által a saját tulajdonú készlet biztosítására megkötött vagyonbiztosítási szerződés nem a tag üzletrészhez fűződő vagyoni érdekét biztosítja, ezért a kft. tagja nem minősül biztosítottnak [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 207. § (1) bek., 548. §, 556. §, 558. § (1) bek.].
 
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes és házastársa hosszabb idő óta foglalkoznak menyasszonyi ruhakölcsönzéssel oly módon, hogy a ruhákat az alperes varrja. 2011-ben erre a tevékenységre egy kft.-t hoztak létre (a továbbiakban: kft.), amelynek ők a tagjai, az alperes házastársa pedig önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője volt. A kft. nem foglalkoztatott alkalmazottat, a ruhák tervezését, szabását, varrását az alperes végezte tagsági jogviszonya keretében. 2011. június 8-án megbízási szerződés jött létre a kft. és az alperes között, amelyben a kft. megbízta az alperest a cég képviseletének eseti ellátásával (a továbbiakban: megbízási szerződés). E szerint a kft.-t az eseti megbízásos jelleg miatt nem terheli bejelentési kötelezettség, az eseti feladat elrendelését a tárgynapot megelőző napon 16 óráig közli az alperessel. Az alperes felelőssége az általa elvállalt feladat elvégzésére terjed ki, egyéb káreseményekért nem felel.
[2] A kft. 2011. augusztus 27-i kockázatviselési kezdettel tűz- és elemi károk biztosítására is kiterjedő vállalkozói vagyonbiztosítási szerződést kötött a felperessel. A kockázatviselés helye a kft. által működtetett esküvői ruhakölcsönző üzlet (a továbbiakban: üzlet) volt, ahol a kft. a saját tulajdonú készletét biztosította 30 000 000 forint biztosítási összegre.
[3] 2011. október 17-én tűz biztosítási esemény következett be az üzletben. A biztosítási eseményt megelőzően ott egyedül az alperes tartózkodott, ahol használta a varrógépet és a felette elhelyezett asztali lámpát is, amit távozása előtt elfelejtett kikapcsolni. A riasztóberendezéssel ellátott épületen nem volt nyoma külső erőszaknak vagy behatolásnak. Az asztali lámpa villanykörtéje szétdurrant és meggyújtotta az alatta lévő textíliát. Ha a lámpát kikapcsolták volna, a tűz nem következett volna be. A kikapcsolás hiánya sérti az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló 28/2011. (IX. 6.) BM rendelet (a továbbiakban: régi OTSZ) 588. §-át.
[4] A felperes teljesítésének hiányában a kft. pert indított a biztosítási összeg megfizetése iránt. A bíróság jogerős közbenső ítélettel megállapította, hogy a kft. az üzletben tárolt és megsemmisült saját tulajdonú készlet után biztosítási szolgáltatásra jogosult (a továbbiakban: jogerős közbenső ítélet), majd ítéletével kötelezte a jelen per felperesét 30 000 000 forint biztosítási összeg megfizetésére (a továbbiakban: jogerős marasztaló ítélet). A Kúria ítéletével a jogerős marasztaló ítéletet hatályában fenntartotta, kiemelve, a jogerős közbenső ítéletben a bíróság tényként állapította meg, hogy a kft. az árukészletet adásvételi szerződéssel szerezte meg, amit már nem lehet vitássá tenni, így a biztosítási összeg meghatározásánál az árukészlet káridőponti újrabeszerzési költségét kellett alapul venni (a továbbiakban: a Kúria marasztaló ítélete). A felperes a biztosítási összeget megfizette a kft.-nek.

A kereset és az alperes védekezése

[5] A felperes 30 000 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 339. § (1) bekezdése és az 558. § (1) bekezdése, valamint az Általános Vagyonbiztosítási feltételek (a továbbiakban: ÁVF) XII.1. pontja alapján. Indokolása szerint a biztosítási esemény az alperes által használt lámpa lekapcsolásának hiánya miatt következett be. A biztosítási összeget kifizette, így megtérítési igényt érvényesít az alperessel szemben.
[6] Az alperes kérte a kereset elutasítását.
[7] Indokolása szerint a katasztrófavédelem nála nem állapított meg semmilyen mulasztást. Vitatta a károkozás tényét és a felróhatóság fennállását. A felperesnek a marasztalás iránti perben kellett volna bizonyítania a mentesülési ok fennállását a régi Ptk. 556. § (1) bekezdése alapján, ez azonban nem történt meg, így fizetési kötelezettsége bekövetkezett. Ő a kft. résztulajdonosa, így biztosítottnak kell tekinteni.

Az első- és a másodfokú ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 30 000 000 forint megfizetésére.
[9] Indokolása szerint biztosított az önálló jogi személyiséggel rendelkező kft., és nem az alperes volt. A régi Ptk. 558. § (1) bekezdése csak a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozó esetén zárja ki a megtérítési igény érvényesítésének lehetőségét, ami jogi személy esetén nem értelmezhető.
[10] A kirendelt szakértő aggálytalannak ítélt szakvéleménye alapján megállapította, hogy a káreseményt a volfrámszálas izzólámpa volfrámszálának elszakadása következtében fellépő izzó búra eltörése, és annak az alatta lévő textíliákra történő leesése következtében kondukció útján bekövetkezett tűz okozta. Az alperes a felperes megbízott szakértője általi meghallgatásán maga nyilatkozott úgy, hogy 2011. október 15-én még használta a varrógépet és a lámpát is, arra pedig nem emlékszik, hogy a lámpát lekapcsolta volna, valamint valószínűleg ő járt utoljára az üzletben.
[11] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kártérítési felelősség minden eleme megvalósult. A kár bekövetkezett, a biztosítási összeget a felperes megfizette, a szakvélemény alapján az okozati összefüggés is fennáll, az alperes pedig megsértette a régi OTSZ 588. §-át és nem tudta magát kimenteni. A megbízási szerződést irrelevánsnak tekintette, mert az a kft. képviseletére vonatkozott. Ha a ruhák varrására vonatkozott volna, és a felelősséget ezzel kapcsolatban zárta volna ki, a jelen peres felek viszonylatában akkor se lenne alkalmas a felelősség kizárására.
[12] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta.
[13] A másodfokú bíróság a tényállást pontosította és kiegészítette a kft. és az alperes személyével, tevékenységével, valamint a káresemény bekövetkezésének körülményeivel kapcsolatban. A pontosított és kiegészített tényállás alapján is egyetértett az elsőfokú bíróság jogi következtetésével és döntésével.
[14] A kirendelt szakértő a fényképfelvételek, a felperes megbízott szakértőinek tanúvallomása, valamint az alperes és házastársa helyszíni nyilatkozata alapján készítette el szakvéleményét, amelyben egyértelműen megállapította, hogy az alperes mulasztása okozta a tüzet. Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a károkozó az alperes volt, mert maga is azt adta elő, hogy ő járt utoljára az üzletben, arra pedig nem merült fel adat, hogy más személy is járt volna ott, behatolásra utaló nyom nem volt. Az alperes szintén maga adta elő, hogy a varrógépet és a lámpát is használta, arra pedig nem emlékezett, hogy az utóbbit kikapcsolta volna. Aláírásával elismerte a felperes megbízott szakértőinek azt a megállapítását, hogy a helyszíni vizsgálat során a lámpa billenő kapcsolóját bekapcsolt állapotban találták, égője eltörött, az izzószál el volt szakadva, a lámpa alatt pedig erősen égett anyagmaradványok voltak. A káresemény bekövetkezéséhez így az alperes mulasztása vezetett. A felperes megbízott szakértőjének nyilatkozata szerint egy átlagos fogyasztónak nem kell számítania arra, hogy a bekapcsolva hagyott asztali lámpában megszakad az izzószál, ez azonban nem szakkérdés. A másodfokú bíróság álláspontja szerint elvárható az alperestől, hogy tisztában legyen a villamosberendezések működtetésével és annak szabályaival a gazdasági jellegű tevékenysége végzése során, és felismerje a vegyiszálas, gyúlékony anyagok közelében hosszas időre bekapcsolva hagyott, felmelegedő elektromos készülékben rejlő veszélyt, valamint megtegye a kár megelőzéséhez szükséges intézkedéseket.
[15] Biztosított a kft. volt, nem annak tagjai. Sem a kft. tagja, sem az ügyvezető házastársa nem minősül a régi Ptk. 558. § (1) bekezdése szerinti, a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozónak. A fellebbezésben hivatkozott PK 74. állásfoglalás a régi Ptk. 559. §-ára és nem az 558. § (1) bekezdésére vonatkozik. A megbízási szerződés a cég eseti képviseletére szólt. Tartalma szerint sem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a kft. érdekében végzett egyéb tevékenységre is vonatkozott volna. Az alperes a marasztalás iránti perben sem hivatkozott arra, hogy ruhakészítői tevékenységét megbízási szerződés alapján végezte volna. A megbízási szerződés szerinti felelősségszabályozás csak a kft. képviseletével összefüggésben keletkezett károkra vonatkozott.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[16] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és új határozat hozatalával a kereset elutasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 207. § (1) bekezdését, a 216. § (1) bekezdését és az 558. § (1) bekezdését.
[19] A károkozás ténye és a felróhatóság bizonyítatlansága körében megismételte a fellebbezésében előadottakat. Ezt meghaladóan arra hivatkozott, egy átlagembertől nem elvárható, hogy számoljon a perbeli tűzeset bekövetkezésével. A PK 74. állásfoglalással kapcsolatban is megismételte a fellebbezésében előadottakat.
[20] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.

A Kúria döntése és jogi indokai

[28] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a régi Ptk. 207. § (1) bekezdésének a megsértését arra alapította, hogy a megbízási szerződés a ruhakészítésre is vonatkozott, ezért az ezzel kapcsolatos káreseményre is alkalmazni kell az abban szabályozott felelősségkizárást.
[29] A régi Ptk. 207. § (1) bekezdése alapján a szerződési nyilatkozat értelmezése során figyelemmel kell lenni a szavak általánosan elfogadott jelentésére, az eset körülményeire és a nyilatkozó feltehető akaratára. A nem vitatott tényállás szerint a kft.-t az alperes és házastársa közösen működtették: alkalmazott nem volt, a ruhák kivitelezését az alperes végezte tagsági jogviszonya keretében, az ügyvezető az alperes házastársa volt önálló képviseleti joggal. A megbízási szerződés szerint annak tárgya a cég képviseletének eseti ellátása, a kft.-t az eseti megbízásos jelleg miatt nem terhelte bejelentési kötelezettség, az eseti feladat elrendelését a kft.-nek a tárgynapot megelőző 16 óráig kellett közölnie az alperessel (3.). Az adott tényállás mellett a szerződés tartalmából a másodfokú bíróság a régi Ptk. 207. § bekezdésében írtakra figyelemmel helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a megbízási szerződés nem vonatkozhatott az alperes által folyamatosan végzett ruhakészítésre, az a kft. eseti képviseletét szabályozta.
[30] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a régi Ptk. 558. § (1) bekezdésének a megsértését arra alapította, hogy a megtérítési igény nem illeti meg a biztosítót azzal szemben, aki közel áll a biztosítotthoz, az nem gyakorolható a régi Ptk. 556. § (1) bekezdésében meghatározott személyekkel szemben. Indokolása szerint maga is biztosítottnak minősül.
[31] A Kúria Pfv.I.20.097/2021/6. számú, BH 2022.74. számon közzétett határozata [36]–[37] bekezdésében már értelmezte a biztosított fogalmát a vagyonbiztosítási szerződéssel kapcsolatban. E szerint a vagyonbiztosítási szerződés tárgya nem maga a vagyontárgy, hanem az a vagyoni érdek, ami a biztosított részéről a vagyontárgy irányában fennáll. Biztosított az a személy, akinek a vagyontárgyhoz fűződő vagyoni érdekét biztosították. A vagyonbiztosítási szerződésben biztosítottként megjelölt több személy esetén annak van jelentősége, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésekor ki szenvedett el kárként minősülő vagyoni érdeksérelmet az adott vagyontárgy vonatkozásában. A biztosított vagyona alatt nem kizárólag a biztosított tulajdonában lévő vagyontárgyat kell érteni. Nemcsak a vagyontárgy tulajdonosa lehet érdekelt annak megóvásában, hanem az is, akinek a vagyontárgyra – valamely vagyoni jogviszony alapján – olyan joga áll fenn, amely miatt annak elpusztulása vagy értékcsökkenése esetén kárként minősülő vagyoni érdeksérelmet szenvedne el (pl. a haszonélvező, a bérlő stb.).
[32] A Kúria marasztaló ítélete alapján a vagyonbiztosítási szerződést a kft. kötötte meg, abban a saját tulajdonú készletét biztosította. A biztosítónak a biztosítási esemény alapján a kft. által adásvételi szerződéssel megszerzett árukészlet káridőponti újrabeszerzési költségét kellett biztosítási összegként megfizetnie. A biztosítási szerződést így a kft. kötötte meg a saját javára, vagyis a szerződő fél és a biztosított is a kft. volt. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény szabályozása alapján a kft. jogi személyiségű gazdasági társaság [2. § (2) bekezdés], amelyben a tag kötelezettsége a törzsbetét és egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatása [111. § (1) bekezdés], amit a társaság fennállása alatt nem követelhet vissza [118. § (2) bekezdés]. A tag jogait és a társaság vagyonából őt megillető hányadot az üzletrész testesíti meg [121. § (1) bekezdés]. A biztosítási szerződés nem az alperesnek a kft. üzletrészéhez fűződő vagyoni érdekét biztosította, hanem a kft.-nek a saját tulajdonú készletéhez fűződő vagyoni érdekét. A másodfokú bíróság ezért helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes nem volt biztosított.
[33] A felülvizsgálati kérelemben írtakkal szemben nincs lehetőség a régi Ptk. 556. § analóg alkalmazására a régi Ptk. 558. § (1) bekezdése szerinti visszkereseti jog érvényesítése esetén. Ezek a rendelkezések eltérő jellegű jogintézményeket szabályoznak. A régi Ptk. 556. §-a a biztosítónak a biztosítottal szemben fennálló fizetési kötelezettsége alóli mentesülését, annak eseteit rögzíti. A régi Ptk. 558. § (1) bekezdése ezzel ellentétben a biztosított felé már teljesített biztosítási összegre tekintettel mondja ki a biztosított jogainak törvény erejénél fogva a biztosítóra történő átszállását. A biztosító kárért felelős személlyel szembeni követelése (megtérítési igénye) a biztosítási összeg kifizetésének a tényével keletkezik. A régi Ptk. 558. § (1) bekezdése a megtérítési igény alóli kivételként kizárólag a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozó kárfelelősségét szabályozza. A közös háztartásban élő hozzátartozó fogalmát a régi Ptk. nem határozza meg, de az 578/G. §, a 685. § b) és c) pont, a 685/A. § és a 685/B. § szabályozása alapján az nem kapcsolódhat nem természetes személyhez. A megtérítési igény alól kizárólag a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozói minőség jelent kivételt, ahhoz nem elegendő a kárért felelős személy és a biztosított közötti egyéb jogi vagy gazdasági kapcsolat. A Kúria Pfv.III.21.853/2012/6. számú határozatában is arra a következtetésre jutott, hogy a társasházi lakás tulajdonosának a közös tulajdonban álló épületrész hibájával összefüggésben keletkező kárait a lakástulajdonos biztosítási szerződése alapján megtérítő biztosító megtérítési igényt érvényesíthet a társasházzal szemben függetlenül attól, hogy a társasház a tulajdonostársak közössége.
[34] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.

(Kúria Pfv.I.21.282/2021/5.)