I. Amennyiben a Kúria a mintaperben hozott ítéletet teljeskörűen hatályon kívül helyezi, a mintaperi ítélet kötőereje megszűnik.
II. Ha a regisztratív hatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja vissza a kérelmet, a bíróság is csak a csatolt okiratokból megállapítható nyilvánvaló tények alapján vizsgálhatja felül a közigazgatási döntést.
III. Ha a regisztratív hatóság előtt eljáró ügyfél által csatolt okiratok ellentmondásosak, a bejegyzési kérelem érdemi vizsgálat nélküli visszautasítása jogszerű.
IV. A haszonbérleti szerződés hatályát érintő magánjogi vita eldöntése a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. A magánjogi szerződések közjogi jogkövetkezményeit (földhasználati nyilvántartásba történő bejegyzés) csak akkor lehet levonni, ha a bejegyzés közjogilag releváns feltételeinek, tényeinek fennálltát az ügyfél igazolja [2017. évi I. törvény (Kp.) 33. §; 356/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (Fh. rendelet) 9. § (1) bek., (3) bek. a)–b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perben nem álló haszonbérbeadó és a felperes, mint haszonbérlő 2010. december 22. napján haszonbérleti szerződést (a továbbiakban: szerződés) kötöttek a .../95 és a .../29 hrsz.-ú szántó művelési ágú külterületi ingatlanokra vonatkozóan.
[2] A szerződés 2. pontjában a szerződő felek a haszonbérleti jogviszony határozott időtartamát 2011. január 3. napjától 2016. január 4. napjáig terjedő időszakra állapították meg.
[3] A szerződés 11. pontjában rögzítették, hogy amennyiben a haszonbérbeadó vagy haszonbérlő a haszonbérlet lejárta előtt hat hónappal írásban nem jelzi ellenkező szándékát, úgy a haszonbérletet a felek az eredeti lejárattól számítottan a szerződő felek újabb öt évre megkötöttnek tekintik változatlan feltételekkel.
[4] A földhasználati nyilvántartásba a felperes földhasználati jogát 2016. január 4-i lejárattal bejegyezték, majd a lejáratot követően a hatóság a felperes földhasználatát a földhasználati nyilvántartásból törölte.
[5] A felperes 2018. szeptember 19. napján földhasználati bejelentési adatlapot nyújtott be az elsőfokú hatósághoz, amelyben kérte a perbeli ingatlanok vonatkozásában földhasználatának bejegyzését a 2011. január 3. napjától 2021. január 5. napjáig terjedő időszakra a 2010. december 22-én megkötött szerződés alapján.
[6] Az elsőfokú hatóság a 702.246/3/2018. számú végzésével a felperes kérelmét visszautasította.
[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2019. január 8. napján kelt 700.032/2/2018. számú végzésével az elsőfokú végzést helybenhagyta.
[8] Indokai szerint a földhasználat nyilvántartásba vételére négy okból kifolyólag nincs lehetőség. Az első ok: a haszonbérleti szerződés a 2. és a 11. pontja szerinti különböző lejárati idők miatt nem felel meg sem a megkötésekor hatályos, a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tftv.) 13. § (1) és (2) bekezdéseiben, sem a határozat meghozatalakor hatályos, a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 44. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti határozott időre, illetve határozott időtartamra vonatkozó feltételnek. A szerződésből nem állapítható meg a használat lejáratának határozott időpontja, ezért a földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól szóló 356/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Fh. rendelet) 9. § (1) bekezdése értelmében a kérelem vonatkozásában a visszautasítási ok fennáll.
[9] A második ok: a haszonbérleti szerződés 11. pontjára, mint a haszonbérlet 2016. január 4-i lejáratának módosítására a Földforgalmi tv. 70. § (2) bekezdése értelmében már a Földforgalmi tv. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az alperes a jóváhagyás nélküli szerződésmódosítást a Földforgalmi tv. 60. § (3) bekezdése és az Fh. rendelet 9. § (3) bekezdés a) pontjára tekintettel is visszautasította.
[10] A harmadik ok: a bejelentési adatlapon a használat lejárati időpontja 2021. január 5. napja, míg a szerződés 2. pontja szerint a jogviszony határozott időtartamú lejárata 2016. január 4. napja, 11. pontja szerint pedig 2021. január 4. napja. Tekintettel arra, hogy az adatlap és az ahhoz csatolt szerződés tartalma ellentmondó, a bejelentést az Fh. rendelet 9. § (3) bekezdés b) pontja alapján is visszautasította.
[11] A negyedik ok: a bejelentéssel érintett földrészlet megosztásra került, azonban a bejelentés a megosztás előtti, megszűnt földrészlet nyilvántartásba vételére irányult.
A kereseti kérelem
[12] A felperes az alperesi határozattal szemben keresetet terjesztett elő, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását, a bejelentés szerinti földhasználat bejegyzését; másodlagosan annak – az elsőfokú határozatra is kiterjedő – megsemmisítését és az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
Az előzményi eljárás
[13] Az elsőfokú bíróság jelen ügyhöz hasonló tényállású ügyet mintaperként elbírálva 100.K.27.405/2019/24. sorszám alatt hozott ítéletet (a továbbiakban: a KMB ítélete), amelyben a felperes keresetét elutasította.
[14] A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a Kfv.II.38.093/2019/9. sorszámú határozatával a KMB ítéletét az alperesi és az elsőfokú hatóság határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Határozatának elvi tartalma szerint az elsőfokú bíróság által mintaperben hozott ítéletet, ha annak feltételei nem állnak fenn és a Kúria nem mintaperben bírálta el, akkor az nem mintaperben hozott kúriai ítéletnek, hanem a Kúria által hozott eseti döntésnek minősül. A Kúria eseti döntései is követendők az alsóbb fokú bíróságok által azonos ténybeli és jogi helyzetben, az attól való eltérést indokolni kell.
Az elsőfokú ítélet
[15] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[16] Indokolásában mindenekelőtt rögzítette, hogy a KMB ítélete nem kötötte, mivel azt a Kúria nem mintaperben hozott határozatával hatályon kívül helyezte.
[17] Utalt továbbá arra, hogy a mintaperben hozott ítéletet felülvizsgáló kúriai határozat [Kfv.II.38.093/2019/9.] arra irányuló felülvizsgálati kérelem hiányában nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a KMB helytállóan tekintette-e 10 évre megkötöttnek a szerződést.
[18] Mindezeket követően a visszautasítási okok megalapozottságát vizsgálta.
[19] Megalapozatlannak ítélte az Fh. rendelet 9. § (1) bekezdésében foglaltakra alapított visszautasítást, ugyanis a szerződés nyilvánvaló érvénytelensége nem állapítható meg, tekintettel arra, hogy a szerződés 2. és 11. pontjának bármely értelmezése alapján a szerződés határozott időre jött létre.
[20] Álláspontja szerint helytállóan hívta fel az alperes az Fh. rendelet 9. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltakat, mert az adatlaphoz csatolt földhasználati szerződés hatósági jóváhagyáshoz kötött és azon a hatóság jóváhagyó záradéka nem szerepel. Álláspontja szerint a szerződés hatósági jóváhagyáshoz kötött, figyelemmel a szerződés 2. pontjában rögzített lejáratra, a lejárt szerződés újbóli hatályosulására a Földforgalmi tv. 2014. január 1-jei hatálybalépését követően kerülhetett sor.
[21] Az Fh. rendelet 9. § (3) bekezdés b) pontja szerinti visszautasítási ok tekintetében utalt a Kúria Kfv.II.38.057/2018/4. számú határozatában – a szerződés 11. pontja tekintetében – kifejtett értelmezésre. Nézete szerint a szerződés 11. pontja különböző értelmezésre ad lehetőséget a tekintetben, hogy azt mely határozott időtartamra kötötték. Egyértelmű iránymutatást csak a szerződés 2. pontja ad, a felperes által benyújtott szerződés egyszerű bemutatása még azt sem igazolja bejegyzésre alkalmas módon, hogy a szerződés a 2. pontban rögzített lejáratot követően további 5 évre ténylegesen megköttetett. Mindezekből megalapozottan következtetett arra az alperes, hogy a becsatolt adatlap és a szerződés tartalma ellentmondó.
[22] Megalapozatlannak ítélte a helyrajzi szám változással összefüggésben kifejtett visszautasítást, tekintettel arra, hogy olyan esetkört az Fh. rendelet 9. §-a nem tartalmaz, amely szerint a szerződés megkötése és a földhasználat bejelentése között az ingatlan adataiban történő változás visszautasítási okot eredményezne.
A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem
[23] A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az alperes határozatának elsőfokú határozatra kiterjedő megsemmisítését, valamint az első fokon eljárt közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
[24] Állította, hogy a Kúria Kfv.II.37.481/2019/9. számú és Kfv.II.37.472/2019/8. számú határozataiban foglaltakkal és Kp. 33. § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétes az elsőfokú bíróság ítélete, tekintettel arra, hogy a mintaperben hozott ítélet a felfüggesztett eljárásokban eljáró bíróságot köti.
[25] Kiemelte, hogy valamennyi visszautasítási ok tekintetében pernyertes volt, részben a Debreceni KMB mintaperi ítéletében, részben a Kfv.II.38.057/2018/4. számú határozatban foglaltak okán, azonban az elsőfokú bíróság sem a mintaperi ítéletben foglalt, sem a Kúria ítéletében foglalt álláspontot nem osztotta.
[26] Rámutatott arra, hogy a törlő határozat tárgyában hozott Kfv.II.38.057/2018/4. számú és a KMB ítélete vonatkozásában hozott Kfv.II.38.093/2019/9. számú kúriai ítélet azonos tartalmú haszonbérleti szerződést vizsgálva eltérő jogi álláspontra helyezkedtek a szerződés 11. pontjának értelmezése vonatkozásában, míg az előbbi felfüggesztő, az utóbbi bontó feltételnek minősítette a szóban forgó szerződéses rendelkezést. Az ellentmondás feloldása érdekében kérte a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CXLI. törvény (Bszi.) 32. § (1) bekezdés a) pontjára és 33. § (1) bekezdés b) pontjára tekintettel jogegységi eljárás lefolytatását.
[27] Az elsőfokú ítéletnek a visszautasítási okok jogszerűségének vizsgálata során tett megállapításait illetően utalt arra, hogy a Kúria a Kfv.II.38.093/2019/9. számú határozatában az Fh. rendelet 9. § (3) bekezdés b) pontja szerinti visszautasítási ok tekintetében már állást foglalt, azonban azt az elsőfokú bíróság a jelen eljárásban ismételten elbírálva más, az alperesi végzésben nem szereplő indokok mentén tartotta alaposnak. Leszögezte, hogy a kérelme és a haszonbérleti szerződés között az időtartam tekintetében nem volt ellentmondásos, továbbá az alperes olyan nemleges nyilatkozatot követelt meg, amelyre sem a szerződéses rendelkezés, sem a józan ész alapján nem volt szükség.
[28] Álláspontja szerint jogszabálysértő az elsőfokú bíróságnak az Fh. rendelet 9. § (3) bekezdés a) pontjára alapított visszautasítási ok jogszerűségére vonatkozó megállapítása, mivel a szerződés megkötésének időpontjára tekintettel a Tftv. rendelkezései az irányadók, ekként a szerződést nem kellett hatósági jóváhagyással ellátni.
[29] A szerződés időtartama vonatkozásában előadta, hogy a szerződéses felek 10 évre kötötték meg a haszonbérleti szerződést, azzal, hogy 5 év elteltével bármely fél a lejárat előtt 6 hónappal felmondhatja azt. A szerződés 2. pontja szerinti 5 éves időtartam és a 11. pont szerinti 10 éves időtartam is határozott időtartamnak minősül.
[30] A negyedik visszaautasítási ok kapcsán rögzítette, hogy a helyrajzi szám változását az időmúlás eredményezte, az nem a felperes érdekkörében következett be, ezért az – egyezően az elsőfokú bíróság álláspontjával – nem eredményezhette a kérelem visszautasítását.
[31] Végezetül hivatkozott arra, hogy a jogi képviselő váltást követően újabb jogsértések megjelölésére nem került sor, előkészítő iratukban csupán a keresetüket pontosították, kiegészítették az eredeti jogszabálysértések mentén.
[32] Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében – az indokolás részbeni megváltoztatásával – az elsőfokú ítélet hatályban tartását kérte.
[33] A mintaper kötőerejére vonatkozó álláspontja szerint a mintaperben hozott ítéletet felülvizsgáló Kúria a Kfv.II.38.093/2019/9. számú határozatában nem zárta ki az eltérést a mintaperben hozott ítéletben kifejtett jogértelmezéstől.
[34] A visszautasítási okok jogszerűségének kérdését illetően hangsúlyozta, hogy a haszonbérleti szerződés 2. pontja egyértelműen meghatározta a földhasználat lejáratát, míg a 11. pont függő hatállyal rendelkezett annak meghosszabbításáról. A használati lejáratra vonatkozó két különböző időpont nem határozott időpont, ezért az elsőfokú ítéletben kifejtett álláspont, amely szerint a szerződés nyilvánvaló érvénytelensége nem állapítható meg, a szerződés 2. és 11. pontjának bármely értelmezése alapján a szerződés mindenképpen határozott időre jött létre, megalapozatlan. Nézete szerint a függő hatályú feltétel bekövetkezése a szerződésből nem állapítható meg, ezért fennáll az Fh. rendelet 9. § (1) bekezdése szerinti visszautasítási ok. A szerződés 11. pontjának értelmezésével összefüggésben hangsúlyozta, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 452. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a haszonbérleti szerződés létrejöttéhez írásbeli szerződés szükséges, ezért a haszonbérleti szerződés vagy akár annak módosítása ráutaló magatartással vagy ellenkező szándék kifejezésének hiányában nem jöhet létre. Míg a szerződés 2. pontja szerinti haszonbérlet határozott idővel írásban egyértelműen létrejött, addig a 11. pont szerinti függő hatályú feltételbe foglalt bizonytalan bekövetkezésű hosszabbításról ez nem mondható el. Hivatkozása szerint az a jogviszony, amely a használat ideje vonatkozásában különböző értelmezésre ad lehetőséget nem lehet határozott idejű szerződésnek tekinteni.
A Kúria felülvizsgálati eljárást felfüggesztő határozata
[35] Azonos felek között, azonos jogkérdésben, a jelen üggyel lényegében azonos tényállás alapján a Kp. 115. § (2) bekezdése, illetve a 99. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó 33. § (1) bekezdése alapján a Kúrián a Kfv.II.37.453/2021. számú alatt mintaper eljárást indult, amelynek befejezéséig a felülvizsgálati bíróság jelen felülvizsgálati eljárást felfüggesztette.
[36] A mintaper eljárásban a Kúria 2022. január 19. napján hozta meg a Kfv.II.37.453/2021/16. számú ítéletét.
A Kúria döntése és jogi indokai
[37] A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[38] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül.
[39] Tekintettel arra, hogy a jelen ügy a Kfv.II.37.453/2021. számú üggyel mind tényállásában, mind az anyagi jogi háttér vonatkozásában azonos, a Kúria a Kfv.II.37.453/2021/16. számú határozatában kifejtettekre figyelemmel hozta meg jelen határozatát.
[40] A Kúria hangsúlyozza, hogy a Kfv.II.38.093/2019/9. számú kúriai határozat mint eseti döntés, a KMB ítéletét – az alperes és az elsőfokú hatóság döntésére kiterjedően – teljeskörűen hatályon kívül helyezte és a közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. A KMB ítélete tehát nem maradt hatályban, tévesen hivatkozott a felperes annak mintaperi ítéletként való figyelembe vehetőségére.
[41] A jogegységi eljárás lefolytatására tett indítvány kapcsán a Kúria rögzíti, hogy a – felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben – a Kfv.II.38.093/2019/9. számú határozat nem bírálta felül a Kfv.II.38.057/2018/4. számú határozat földhasználati jog törlésének jogszerűsége körében elvégzett vizsgálat nyomán tett megállapításait. A felperes ugyanis a KMB ítéletét a csak a szerződés 11. pontja és az adatlap ellentmondásossága körében támadta felülvizsgálati kérelemmel, és emiatt annak felülvizsgálattal nem támadott megállapításait tényként kellett elfogadnia. A szerződés időtartama, azaz a 2. és 11. pontja értelmezése körében a Kfv.II.38.093/2019/9. számú határozatában a Kúria érdemi vizsgálatot nem folytatott le, ezeket a szerződési pontokat az adatlap és szerződés ellentmondásossága körében elemezte, abból a ténybeli alapból kiindulva, amelyre a jogerős ítélet és a felülvizsgálati kérelem kerete – [27], [28], [31] bekezdés – kényszerítette. A földhasználat időtartamának kérdése vonatkozásában nem erősítette meg az elsőfokú bíróság álláspontját, emiatt a hivatkozott kúriai határozatok között sem ügyazonosság, sem ellentmondás nem áll fenn. Mindebből következően jogegységi eljárás kezdeményezésére nem volt indok. A haszonbérlet időtartama tekintetében a Kfv.II.38.057/2018/4. számú határozatban foglalt értelmezés az irányadó, mert a Kúria e döntésében érdemben állást foglalt ebben a kérdésben.
[42] Ezt követően a Kúria az elsőfokú ítéletnek a visszautasítási okok jogszerűségének vizsgálata körében tett megállapításait vizsgálta, amelynek során a Kúria Kfv.II.37.453/2021/16. számú határozatában foglaltakat követte.
[43] A Kúria rámutat arra, hogy az Fh. rendelet 9. § (1) bekezdése szerinti visszautasítási ok vonatkozásában helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a szerződés 2. és 11. pontjának értelmezése alapján a szerződés határozott időre jött létre. Mind a 2. pontban rögzített, dátum szerint megjelölt kezdő és lejárati idő, mind a 11. pontban ezt további 5 évvel meghosszabbító szerződéses kikötés a határozott idejűség követelményét kielégíti, mert ahogy az 5 év 1 nap, úgy a 10 év 2 nap is határozott időtartamnak minősül. A 11. pontban kikötött függő feltétel bekövetkezte dönthette el, hogy a szerződésben meghatározott időtartam közül melyik teljesül.
[44] Az elsőfokú bíróság arra is helyesen mutatott rá, hogy az alperes a földhasználati nyilvántartás vezetése során regisztratív hatóságként jár el, ezért a kérelem visszautasítására a szerződés érvénytelensége okán csak abban az esetben kerülhet sor, amennyiben az a szerződés tartalmából nyilvánvalóan megállapítható, továbbá annak eldöntése részletes elemzést, bizonyítást nem igényel. Minden egyéb körülmény, így a szerződés 11. pontjára figyelemmel a felek hallgatásából fakadó haszonbérleti szerződéses jogviszony meghosszabbodása és ennek tényszerű megállapítása a felek belső jogviszonyára tartozik, amelyről esetleges vita esetén kizárólag a polgári perben eljáró bíróság dönthet.
[45] A fentiekre tekintettel a haszonbérlet határozott időre történő kikötését előíró törvényi rendelkezés megsértéséből eredő nyilvánvaló érvénytelenség a földhasználati szerződésből nem volt megállapítható, következésképpen az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy ez a visszautasítási ok nem állt fenn, ezért az e körben előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem volt megalapozott.
[46] Az Fh. rendelet 9. § (3) bekezdés a) pontjára alapított visszautasítási okot illetően a Kúria rögzíti, hogy az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy szerződés a hatósági jóváhagyáshoz kötött volt. A Földforgalmi tv. 69. § (1) bekezdése értelmében e törvény – a (2)–(4) bekezdés szerinti eltéréssel – 2013. december 15-én lép hatályba. Ugyanezen szakasz (2)–(4) bekezdései egyes rendelkezések szakaszos (2014. január 1-jei, 2014. március 1-jei, illetve 2014. május 1-jei) hatályba lépését határozták meg. A Földforgalmi tv. 70. § (1) bekezdése értelmében az e törvény hatályba lépése előtt megkötött és a földhasználati nyilvántartásba történő bejegyzés végett az illetékes járási (fővárosi, kerületi) hivatalhoz benyújtott haszonbérleti, felesbérleti, részes művelési, szívességi földhasználati szerződések módosítására – a (2) bekezdés szerinti kivétellel – e törvény hatálybalépését megelőző napon hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. A Földforgalmi tv. 70. § (2) bekezdése ugyanakkor a haszonbérleti szerződés módosítására e törvény rendelkezéseit rendeli alkalmazni, amennyiben a szerződés módosítása a földhasználati jogosultság időtartamának meghosszabbítására irányul.
[47] Jelen ügyben a haszonbérleti szerződés megkötésére a Földforgalmi tv. hatálybalépését megelőzően, még 2010. december 22. napján került sor. A felek a haszonbérleti jogviszony esetleges meghosszabbításáról magában a szerződésben rendelkeztek, amikor annak 11. pontjában a 2. pontban meghatározott lejárati időtartamot megelőző hat hónapig előterjeszthető felmondás hiányában a szerződést további öt évre megkötöttnek tekintették. A felek e megállapodása azonban nem tekinthető a haszonbérleti szerződés módosításának. A szerződés módosítás ugyanis az alapszerződéstől időben eltérő, külön okiratba foglalt újabb megállapodást feltételez. Jelen esetben a felek a haszonbérleti szerződés újabb időtartamáról magában a szerződésben állapodtak meg oly módon, hogy meghatározott feltétel bekövetkezte esetén lehetővé tették annak újabb öt évre történő hatálybalépését. Ezért, bár e feltétel valójában a földhasználati jogosultság meghosszabbodását eredményezheti, nem tekinthető a szerződés külön módosításának, és ez a tény kizárja a Földforgalmi tv. 70. § (2) bekezdésének alkalmazását. A fenti hatályba léptető rendelkezések és a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (2) bekezdésében foglaltak együttes értelmezése alapján megállapítható, hogy a 2010. december 22. napján megkötött haszonbérleti szerződésre nem a Földforgalmi tv., hanem a Tftv. rendelkezéseit kellett alkalmazni. Mindebből következően a szerződésnek nem volt érvényességi kelléke a Földforgalmi tv. szerinti hatósági jóváhagyás.
[48] Az Fh. rendelet 9. § (3) bekezdés b) pontja szerinti visszautasítási ok (a használat lejárta napjának egymásnak ellentmondó megjelölése az adatlapon és a szerződéses rendelkezésekben) tekintetében az elsőfokú bíróság következtetése helytálló volt.
[49] A Kúria szerint külön kell vizsgálni az adatlap és a szerződés 2. pontja, valamint az adatlap és a szerződés 11. pontja közötti ellentmondás kérdését, mert a szerződésből egyértelműen csak a 2. pontban meghatározott lejárat állapítható meg, amelytől eltért az adatlapon feltüntetett lejárati idő.
[50] A Kúria Kfv.II.38.093/2019/9. számú határozatában az adatlap és a szerződés 11. pontja közötti ellentmondás kérdését eldöntötte, amely szerint a szerződés eredeti lejárati időpontját a szerződés 2. pontja határozta meg, amely 2016. január hó 4. napjának 24.00 órája volt. A szerződés 11. pontja nem tartalmazott naptár szerinti lejárati dátumot, de az a régi Ptk. 207. § (1) bekezdése szerinti értelmezéssel megállapítható volt. Az újból hatályosult szerződés lejárati időpontja eszerint 2021. január 5. napjának 24.00 órája volt. Az imént hivatkozott kúriai határozatban foglaltakból következően a földhasználati nyilvántartásba vétel iránti kérelem nem utasítható vissza azon okra tekintettel, hogy a bejegyzés iránti kérelmet tartalmazó adatlap és az ahhoz mellékelt szerződés 11. pontja között ellentmondás van.
[51] E körben helytállóan utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a hatóság regisztratív szervként jár el és kizárólag a becsatolt dokumentumok alapján dönthet a kérelemről. A felperes által benyújtott szerződés nem igazolta bejegyzésre alkalmas módon, hogy a szerződés a lejáratot követően további öt évre hatályosult. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az eljárás regisztratív jellege miatt a felperesnek az adatlap és a földhasználati szerződés mellett okirattal kellett volna igazolnia, hogy a szerződés szerinti feltétel nem következett be (a földtulajdonos vagy a felperes a haszonbérlet meghosszabbítását elfogadta, abba belenyugodott) és a megállapodásuk a régi Ptk. 228. § (1) bekezdése alapján újabb öt évre hatályosult. Igazolás hiányában a 11. pont szerinti lejárati időt nem lehetett bejegyezni, ugyanakkor vizsgálni kellett a szerződés 2. pontja és az adatlap összhangját. A szerződés 2. pontja a haszonbérlet időtartamát 2011. január 3.–2016. január 4. időtartamban határozta meg. Ehhez képest az adatlapon ettől eltérően a haszonbérlet lejárataként 2021. január 5. napja szerepel, amely nyilvánvaló ellentmondás a két okirat között.
[52] A Kúria rámutat arra, hogy a szerződés 11. pontjának értelmezése körében a Kfv.II.38.057/2018/4. számú határozat egyértelműen állást foglalt, amely szerint a szerződéses feltétel (11. pont) bekövetkezését a felek ellenkező tartalmú nyilatkozata esetén csak a polgári ügyben eljáró bíróság állapíthatja meg, a földhasználati nyilvántartást vezető hatóságnak erre hatásköre nincs. A regisztratív hatóság nem mérlegelheti a szerződéses felek nyilatkozatát, és nem foglalhat állást sem egy esetleges felmondás jogszerűségéről, sem a haszonbérleti szerződés „hallgatás” miatti meghosszabbodásáról. A szerződés tartalma alapján a felek felmondási nyilatkozatának hiánya elsődlegesen a belső jogviszonyukra tartozó kérdés, míg ennek harmadik személy, így az alperesi hatóság számára történő hatályosulásához külön nyilatkozatra van szükség. A „hallgatás” egyik szerződő fél részéről történő állítása önmagában nem elegendő.
[53] A Kúria végezetül utal arra, hogy a helyrajzi szám időközbeni változása vonatkozásában az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az ingatlan adataiban bekövetkezett változásra vonatkozóan az Fh. rendelet visszautasítási okot nem tartalmaz, ezért az erre alapozott visszautasítási ok jogszerűtlen volt.
[54] A Kúria megállapította, hogy a keresetmódosítás körében az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat nem sértette meg, tekintettel arra, hogy a haszonbérlet időtartamával kapcsolatosan állást foglalt, a többi kérdés pedig a per érdemi eldöntését nem befolyásolta, azokat a felperes maga sem tekintette keresetmódosításnak.
[55] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletével érdemben helytállóan utasította el a felperes keresetét, ezért azt a Kp. 121 § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VI.37.388/2022/4.)
