I. Semmis a közigazgatási hatóság határozata, ha annak tartalma ellentétes a közigazgatási bíróság új eljárásra kötelező döntésével. A jogerős ítéletben elbírált jogkérdések sem a megismételt hatósági eljárásban, sem az ennek eredményeként hozott határozat bírósági felülvizsgálata során nem tehetők vitássá.
II. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye és a Gyermekjóléti Egyezmény a magyar jogrendszer részét képezik [2016. évi CL. törvény (Ákr.) 123. § (1) bek. f) pont; 2017. évi I. törvény (Kp.) 92. § (1) bek.; Alaptörvény Q) cikk (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás és a megelőző eljárás
[1] Az afgán állampolgár felperes 2016. március 31-től oltalmazottként elismert személy, aki Magyarországon lakik és dolgozik. Feleségével, (a továbbiakban: kérelmező) 2006-ban házasodtak össze, gyermekük 2012-ben született meg. A kérelmező jelenleg gyermekükkel Iránban él, és 2020. október 7-én családi együttélés biztosítása célú tartózkodási engedély és a tartózkodási engedély átvételére jogosító vízum kiadása iránt terjesztett elő kérelmet Magyarország Teheránban működő külképviseletén.
[2] A kérelmet az elsőfokú idegenrendészeti hatóság a 2021. április 20-án kelt, 106 1 16826/3/2021-T. iktatószámú határozatával a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 13. § (1) bekezdés f) és g) pontjára, illetve a 18. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással elutasította, mivel a kérelmező nem rendelkezik magyarországi megélhetésének biztosítására elégséges anyagi fedezettel, érvényes biztosítással, az egészségügyi ellátásának költségeit biztosítani nem tudja. Az alperes a 2021. június 24-én kelt, 106-T-12519/1/2021. iktatószámú határozatával a felperes fellebbezését elutasította és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] A felperes a határozat ellen keresetet terjesztett elő, melynek folytán a Fővárosi Törvényszék a 19.K.705.059/2021/6. sorszámú, 2021. szeptember 28. napján kelt ítéletével (a továbbiakban: alapítélet) az alperes 106 T 12519/1/2021. számú határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. A megélhetés és az egészségügyi ellátásokra való jogosultságok vizsgálata kapcsán a határozat indokolásának hiányosságait állapította meg, kiemelve, hogy sem a Harmtv., sem a Harmtv. végrehajtására kiadott 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Harmvhr.) nem határozza meg szám szerint, hogy a kérelmezőnek, illetve az őt eltartani vállaló hozzátartozójának mekkora jövedelmet és/vagy megtakarítást kell igazolnia, hogy ennek a feltételnek meg tudjon felelni, ezt a hatóságnak kell mérlegelni, amely főként a bizonyítékok értékelését jelenti.
[4] Az ítélet szerint a határozat indokolása különösen hiányosnak bizonyult a Harmtv. 13. § (1) bekezdés f) és g) pontja normatív szabályai mögött meghúzódó Magyarország szociális ellátó rendszerét védeni hivatott közérdek és a kiskorú mindenek felett álló érdeke, a családi együttéléshez való jog mérlegelése vonatkozásában. Az érdekek összeütközését és mérlegelését az alperes teljes mértékben elmulasztotta, határozatában semmi nem utal arra, hogy az alperes a felperes által felhozott érveket figyelembe vette volna. Az alperes e körben nem hivatkozhat arra, hogy a Harmtv. 13. § (1) bekezdés f) és g) pontja eltérést nem engedő szabályt tartalmaz, mert az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) és a Gyermek Jogairól szóló 1989. évi New York-i Egyezmény (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény) kihirdetésével a magyar jogrendszer részévé vált. A bíróság a megismételt eljárásra vonatkozóan előírta, hogy az alperesnek ezt a mérlegelési tevékenységet el kell végeznie és a mérlegelésének eredményéről számot kell adnia. Az alperesnek hangsúlyozottan kell figyelembe venni a gyermek mindenek felett álló érdekét és határozatában köteles a fellebbezésben foglaltakat kimeríteni, a felperes felvetésére vonatkozó álláspontját kifejteni.
[5] Az alperes a megismételt eljárás eredményeként 2021. december 6-án hozta meg a 106-T-12519/14/2021. számú határozatát, amelyben az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a felperes fellebbezését elutasította. A felperes a határozat átvételét megelőzően csatolta a 2022. január 5. napján kötött munkaszerződését és a nyilvántartásba vételt rögzítő lapot. Az alperes határozatával szemben a felperes keresetet terjesztett elő. Az alperes a 2022. augusztus 3-án kelt 106-T-30950/3/2022. számú határozatában a megismételt eljárásban hozott 106-T-12519/14/2021. számú határozatát saját hatáskörben visszavonta, egyben a másodfokú eljárás folytatását rendelte el.
[6] Az alperes 2022. november 8. napján meghozta a 106-T-30950/8/2022. számú határozatát, melyben a kérelmező családi együttélés biztosítása célú tartózkodási engedély és tartózkodási engedély átvételére jogosító vízumkiadás iránti kérelme ügyében az elsőfokú hatóság 106-1-16826/3/2021-T. számú határozatát a Fővárosi Törvényszék 19.K.705.059/2021/6. számon hozott ítélete alapján lefolytatott megismételt eljárás során helybenhagyta. A kérelmező tartózkodási célját, továbbá a magyarországi szálláshelyét igazoltnak fogadta el, ugyanakkor megállapította, hogy a kérelmező magyarországi megélhetése nem igazolt, nem minősül biztosítottnak az egészségügyi ellátások teljes körére, illetve nem rendelkezik a tovább vagy visszautazáshoz szükséges anyagi fedezettel.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[7] A határozattal szemben a felperes keresetet terjesztett elő, melyben kifejtette, hogy a hatóság nem tett eleget a Fővárosi Törvényszék 19.K.705.059/2021/6. számú ítéletében foglaltaknak, ezért a határozat a Harmtv. 92/C. § 24) pontja alapján alkalmazandó az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 123. § (1) bekezdése f) pontja szerint semmis.
[8] A megélhetés biztosítottsága körében előadta, hogy az alperesnek és az elsőfokú hatóságnak lehetősége van mérlegelni, hogy a kérelemhez képest eltérő, akár rövidebb időszakra is engedélyezze a tartózkodást. Alperes ilyen vizsgálatot egyáltalán nem végzett, ezért döntése jogszabálysértő. Kifejtette, hogy az alperes kirívóan okszerűtlenül értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, már önmagában a keresőtevékenységből származó jövedelem értékelése is jogszabálysértő. Az alperes csak annyit állít, hogy a felperesnek nem áll rendelkezésére annyi jövedelem és vagyon, hogy a családjának megélhetési körülményeit megnyugtatóan biztosítsa, de nem részletezi, hogy milyen összeget tekintene megnyugtatónak, milyen objektív mércéhez képest végzett mérgelési tevékenységet.
[9] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte, állápontja szerint a megismételt eljárásban a hatóság a tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget téve vizsgálta és értékelte azon körülményt, hogy a felperes havi jövedelme nettó 266 000 Ft összegre nőtt. Álláspontja szerint a hatóság jogszerűen járt el a Harmtv. 13. § (1) bekezdés f) és g) pontjában foglalt feltételek vizsgálata körében is, amikor arra a megállapításra jutott, hogy a kérelmet az igazolt megélhetés és teljes körű egészségügyi biztosítás hiányában elutasítja. Kiemelte, hogy a másodfokú eljárásban teljeskörűen eleget tett a Fővárosi Törvényszék ítéletében foglalt iránymutatásnak, így a felperes által hivatkozott semmisségi ok nem áll fenn.
Az elsőfokú felülvizsgálni kért jogerős határozat
[10] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
[11] Az ítélet indokolása szerint a felülvizsgálat tárgyát képező megismételt eljárásban hozott határozat vonatkozásában kizárólag azt kellett vizsgálnia, hogy az megfelel-e a bíróság 19.K.705.059/2021/6. számú ítéletében foglaltaknak. Megállapította, hogy az alperes maradéktalanul eleget tett a bírói utasításoknak, ezért a támadott alperesi határozat nem semmis. Az alperes határozata 7. oldalának 5. bekezdésében az iránymutatásnak megfelelően indokolást adott a felperes által hivatkozott magán- és családi élet tiszteletben tartása és a családegyesítéshez való jog gyakorlása körében, mellyel az elsőfokú bíróság teljes mértékben egyetértett. A felperes sem vitatta, hogy vonatkozásában, mint oltalmazottként elismert személyre nem alkalmazhatóak a menekültként elismert személyhez történő családegyesítés esetében érvényesülő kedvezmények. Az alperes helyesen mutatott rá arra, hogy a jogszabály kógens rendelkezéseket tartalmaz a tartózkodási engedély feltételei vonatkozásában, mely feltételek nem teljesülése esetén a tartózkodás nem engedélyezhető. Ezen feltételek megléte összefüggésben áll a családi élet biztosításával, azok fenn nem állása a családi élet zavartalan meglétét, működését akadályoznák, ezért az EJEE 8. cikkben foglaltak nem értelmezhetők akként, hogy felülírják a jogszabályi rendelkezéseket. A bíróság emellett úgy ítélte meg, hogy az alperes a megélhetés és a biztosítás körében is eleget tett az előzményi ítéletben foglaltaknak, a döntését kellő mértékben indokolta, így ebben a körben sem állapítható meg a határozat semmissége.
[12] Ezt követően az elsőfokú bíróság azt is vizsgálta, hogy az alperes helyesen tárta-e fel a tényállást és a bizonyítékokat megfelelően értékelte-e a megélhetés, valamint a tovább-vagy visszautazáshoz szükséges anyagi fedezet rendelkezésre állása tekintetében. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy a megtakarítás összegére vonatkozó adatok nem támasztották alá annak tartós rendelkezésre állását. A felperes nem tudta bizonyítani azt az állítását, hogy egy iráni ismerősénél 4 000 USD áll a rendelkezésére, amelynek kamataiból él Iránban a felesége (kérelmező) és a gyermeke és azt sem tudta igazolni, hogy ezt a pénzösszeget meg fogja kapni, ha a családja Magyarországra költözik. Figyelembe vette a bíróság, hogy a kérelmező nem rendelkezik munkahellyel, Magyarországra érkezését követően sem tud kereső tevékenységet végezni a kért tartózkodási engedély alapján. Az elsőfokú bíróság is úgy ítélte meg, hogy a felperes nettó havi 266 000 forintos jövedelme a családja számára nem biztosítana még egy szerény megélhetést sem Magyarországon. Nem találta megalapozottnak a felperes hivatkozását, mely szerint hasonló összegű jövedelemből is élnek magyar családok, mert a harmadik országbeli állampolgárok esetében szigorúbb szabályok érvényesülnek, szükségképpen terhelik őket egyéb kiadások is. Ilyen például a tovább- vagy visszautazás költsége is, amely két személyre jelenleg 292 000 forintot jelent. Mindezek alapján azt a következtetést vonta le, hogy az alperes határozatában gyakorolt mérlegelése megfelel az okszerűség követelményének és a döntését alátámasztó bizonyítékokat az alperes a súlyuknak megfelelően vette figyelembe.
[13] Az egészségügyi ellátások fedezete körében a bíróság a csatolt biztosítási kötvény alapján úgy ítélte meg, hogy az alperes okszerűtlenül jutott arra a következtetésre, hogy a – helyesen – kérelmező érvényes biztosítással, amely egészségügyi ellátásait fedezi, nem rendelkezik. Ez a tény azonban nem jelentett az ügy érdemére kiható jogszabálysértést. Ugyanis a tartózkodási engedély kiadásának feltételei konjunktívak, azaz amennyiben valamely feltétel nem teljesül, úgy a kérelem elutasításának van helye.
[14] Az elsőfokú bíróság ítéleti álláspontja szerint az alperes helytállóan állapította meg, hogy a kérelmező a magyarországi megélhetését nem igazolta, valamint nem rendelkezik a tovább-és visszautazáshoz szükséges anyagi feltételekkel, ezért a kérelem elutasítása jogszerűen történt.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[15] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen annak oly módon történő megváltoztatása iránt, hogy a Kúria az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően semmisítse meg, és a közigazgatási szervet kötelezze új eljárás lefolytatására. Másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.
[16] Előadta, hogy az alapítéletben a bíróság előírta a családi együttéléshez való jog és a gyermek mindenekfelett álló érdekének a figyelembevételét, ezen érdekek, továbbá a tartózkodási engedély kiadása feltételei mögött húzódó közérdek összevetését, mérlegelését. Az alapítélet egyértelműen tartalmazza, hogy a Gyermekjogi Egyezmény és az EEJE mint nemzetközi egyezmények a Harmtv. rendelkezéseivel azonos normatív tartalommal bírnak. Ehhez képest az elsőfokú bíróság mellőzte a fenti kötelezettségek teljesítésének számonkérését az alperesi határozatból.
[17] Felperes véleménye szerint az alperes határozatának 7. oldal utolsó és 8. oldal első bekezdésében foglaltak nem teljesítik az alapítéletben előírtakat. Az alperes érdemi mérlegelési tevékenységet nem végzett a családi együttéléshez való jog, a gyermek mindenekfelett álló érdeke, illetve a Magyarország szociális ellátórendszerét védeni hivatott közérdek kapcsán. A Gyermekjogi Egyezmény és az EJEE normatív egyenrangúságával kapcsolatos ítéleti álláspontot az alperesi határozat „félredobja” arra hivatkozással, hogy a hatóságnak a tételes idegenrendészeti joganyagot kell alkalmaznia. Mindezt az elsőfokú bíróság maga is megerősítette, ezzel az új eljárásra kötelező ítélettel ellentétes álláspontot foglalt el a nemzetközi jogi instrumentumok normatív jellegét illetően, holott e tekintetben a bíróságot is köti az új eljárásra kötelező ítélet indokolása.
[18] A felperes szerint az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja szerinti semmisségi ok vizsgálata nem merülhet ki abban, hogy az alperes határozata tartalmaz-e bármilyen indokolást az előírtak körében. A semmisségi ok bíróság általi vizsgálatának az is a része, hogy az alperes kellő alapossággal teljesítette-e a mérlegelési tevékenységét. A törvényszék akkor járt volna el helyesen, ha semmisségi okként észleli azt, hogy az alperes nem végzett érdemi mérlegelési tevékenységet az alapítéletben előírtak szerint. A gyermek mindenekfelett álló érdekével az alperesi határozat indokolása még említés szintjén sem foglalkozik.
[19] A megélhetés vizsgálatával összefüggésben az alperes és a törvényszék kizárólag arra alapította a megélhetés körében döntését, hogy a felperes a bizonyítottan létező rendszeres havi jövedelméből nem tud megtakarítani, azt feléli. Ebből azonban a felperes szerint nem következik okszerűen, hogy nem tudja a kérelmező megélhetését biztosítani. A hatóságoknak és a bíróságnak csak azt kellett volna vizsgálniuk, hogy a felperes nettó 266 000 forintos jövedelme megfelelő megélhetést tud-e biztosítani egy két felnőttből és egy gyermekből álló háztartás számára. Erre vonatkozóan azonban sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság megállapítást nem tett. A felperes e körben arra hivatkozott, hogy kiutazás költsége csak egyetlen alkalommal terhelné a felperesi háztartást, így abból okszerűtlen a rendszeres megélhetés biztosításának hiányára következtetni.
[20] A felperes érvelése szerint jogszabályellenes az az ítéleti megállapítás, hogy a házastársa nem tudna munkát végezni családi együttélési célú tartózkodási engedéllyel. Ennek ellentmond a Harmtv. 20. § (4) bekezdés c) pontja. Az elsőfokú bíróságnak ezért a Harmtv. 13. § (1) bekezdés f) pontja szerinti feltétel vizsgálata során okszerű értékelés mellett azt kellett volna megállapítani, hogy a kérelmező ennek a feltételnek is megfelel.
[21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását indítványozta, mert az nem jogszabálysértő. Mindenben osztotta az ítéletben foglaltakat.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[23] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül.
[24] A felülvizsgálati kérelem alapján elsődlegesen abban a kérdésben kellett döntenie a Kúriának, hogy az alperes határozata eleget tesz-e az alapítéletben írtaknak és ehhez kapcsolódóan alkalmazható-e az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja.
[25] Az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja kimondja, hogy az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni, illetve vissza kell vonni és szükség esetén új eljárást kell lefolytatni, ha a tartalma a közigazgatási bíróság adott ügyben hozott határozatával ellentétes.
[26] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az alperes határozatának semmissége körében helytelen jogi álláspontot foglalt el.
[27] Hangsúlyozza a felülvizsgálati bíróság, hogy egy megismételt eljárásban hozott hatósági döntés képezte az elsőfokú bíróság előtt folyamatban volt per tárgyát.
[28] A Kp. 86. § (4) bekezdése szerint a bíróság a közigazgatási szervnek határozott, a megállapított jogsértés orvoslásának valamennyi lényeges pontjára kiterjedő iránymutatást ad az ítéletben elrendelt új eljárás (a továbbiakban: megismételt eljárás) lefolytatására vagy cselekmény megvalósítására vonatkozóan.
[29] A Kp. 97. § (4) bekezdése szerint az eljáró közigazgatási szervet a bíróság határozatának rendelkező része és indokolása a megismételt eljárásban és a cselekménynek a bíróság határozatával elrendelt megvalósítása során köti.
[30] A Kúria joggyakorlata kiforrott annak megítélésében, hogy a közigazgatási hatóság köteles az újabb határozata meghozatala során a bíróság által megadott szempontokat érvényesíteni, a jogerős bírósági határozat iránymutatását követni. Ezen iránymutatás indokoltságát, szükségességét nem mérlegelheti, nem szűkítheti le, nem értelmezheti át. (Kfv.IV.35.280/2020/3. [47] elvi tartalom) A korábbi ítéletben foglaltakat a közigazgatási hatóságnak a megismételt eljárásban teljesítenie kell, mivel a közigazgatási bíróság határozata tartalmával ellentétes döntés az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja alapján a határozat semmisségét eredményezi, melyet egyébként a bíróságnak erre irányuló kereseti kérelem nélkül, hivatalból is figyelembe kell vennie (Kfv.II.37.435/2021/6. [32]).
[31] A fenti törvényi rendelkezésnek és egységes joggyakorlatnak megfelelően mondta ki az elsőfokú bíróság ítéletében, hogy a bíróság határozata alapján megismételt közigazgatási eljárásban hozott érdemi döntés felülvizsgálata iránt indított új közigazgatási perben a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy az alapítéletben foglaltaknak a közigazgatási szerv eleget tett-e.
[32] Kiemelendő ugyanakkor, hogy az új eljárásra kötelező bírósági ítélet azonban nemcsak a közigazgatási hatóságot köti, de az annak nyomán hozott új határozatot felülvizsgáló bíróságot is. Csak az vizsgálható, hogy a határozat megfelel-e az alapítéletben foglalt iránymutatásnak, de az iránymutatás jogszerűségének vizsgálata nem képezheti a jogvita tárgyát (KGD 2014.138., Kfv.III.37.344/2021/11. [28]).
[33] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy amennyiben az új eljárásra kötelező ítélet mérlegelés alapján történő vizsgálatot ír elő az alperes számára, az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja szerinti semmisségi ok körében történő vizsgálat kimerülhet-e abban, hogy bármilyen mérlegelést végzett-e az alperes, vagy legalább a mérlegelés alapossága számon kérhető a semmisség körében.
[34] A felülvizsgálati bíróság a fenti jogkérdést vizsgálta azonos felek között, azonos tényállás mellett meghozott Kfv.III.37.368/2023/5. számú kúriai ítéletében, melyben kifejtett jogértelmezéshez a jelen ügyben eljáró tanács is kötve volt, attól a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján – a jogegység érdekében tett előzetes döntéshozatali indítvány előterjesztése nélkül – nem térhetett el és nem is kívánt eltérni.
[35] A Kúria a fenti ügyben hozott ítéletében azt állapította meg, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság az alapítélet megismételt eljárásra vonatkozó egyes előírásait jogszerűtlenül mellőzték.
[36] Kiemelte, hogy a közigazgatási perben az eljárás megismételt voltára figyelemmel a bírósági felülvizsgálat kereteit és korlátait elsősorban az új eljárásra kötelező – felülvizsgálati kérelemmel nem támadott – alapítéletben foglaltak határozták meg. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy amennyiben a megismételt eljárás során a közigazgatási hatóság nem a bíróság határozatának rendelkező része és indokolása szerint jár el, úgy a közigazgatási határozat megsemmisítése nem mellőzhető. Az ítélet anyagi jogereje azt is kizárja, hogy a bíróság megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatását a megismételt eljárás során hozott döntés elleni felülvizsgálat során megváltoztassa (Kfv.IV.37.179/2021/6. számú ítélet).
[37] Utalt a Kúria Kfv.II.37.470/2022/8. számú végzésére, mely szerint megismételt eljárás eredményeként hozott határozat jogszerűségét vizsgáló közigazgatási perben a bíróság azt vizsgálja, hogy az új eljárásra kötelező ítéleti iránymutatásnak a közigazgatási szerv eleget tett-e. Az, hogy az alapítéletben szereplő iránymutatás tartalma és jogszerűsége az új eljárásban hozott döntés elleni közigazgatási pernek nem tárgya, azt is jelenti, hogy a bíróság sem vizsgálhatja annak tartalmát, sem jogszerűségét, csupán azt, hogy az abban foglaltakat az alperes a megismételt eljárásban teljesítette-e (Kfv.VII.45.029/2023/16. számú végzés).
[38] Hivatkozott továbbá a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa Jpe.III.60.037/2022/12. számú végzése [56] bekezdésére, mely ugyancsak megerősítette, hogy az új eljárást elrendelő felsőbírósági iránymutatás köti az új eljárást lefolytató bíróságot, attól eltérnie nem lehet. A megismételt elsőfokú eljárásban meghozott jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelem folytán megindult rendkívüli perorvoslati eljárásban a már eldöntött jogkérdés vonatkozásában a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy az elsőfokú bíróság a korábbi, a jogkérdést már elbírált végzésben foglaltaknak megfelelő döntést hozott-e.
[39] A Kúria jelen ügyben is megállapította, hogy a törvényszék több felsőbírósági döntésre hivatkozva helyesen foglalt állást arról, hogy elsőként a semmisség kérdéséről kell döntenie, ugyanakkor az elsőfokú bíróságnak a semmisség tekintetében kifejtett érvelésével az alábbiak szerint nem értett egyet.
[40] Jelen ítélet [5] bekezdése tartalmazza az alapítéletben megállapított elsőfokú bírósági okfejtést. Ennek alapja az, hogy az alapeljárásban vizsgált alperesi határozat indokolása különösen hiányosnak bizonyult a Harmtv. vonatkozó normatív szabályai mögött meghúzódó, Magyarország szociális ellátórendszerét védeni hivatott közérdek és a kiskorú mindenek felett álló érdeke, családi együttéléshez való joga mérlegelése vonatkozásában. Az érdekek ütköztetését és mérlegelését – a fellebbezésben írtak ellenére – az alperes teljes egészében elmulasztotta, a felperes ezen érveit nem vette figyelembe.
[41] Az alapítélet fenti indokolási részéhez kapcsolódik a megismételt eljárás eredményeként hozott alperesi határozat 7. oldal utolsó és 8. oldal első bekezdése. (ismertetve jelen ítélet [15] bekezdésében) A Kúria megítélése szerint az új eljárásra kötelező alapítéletben adott iránymutatásának az alperes nem tett eleget. Egyrészt továbbra sem végezte el a Harmtv. 13. § (1) bekezdés f) és g) pontja normatív szabályai mögött meghúzódó, Magyarország szociális ellátórendszerét védeni hivatott közérdek és a kiskorú mindenek felett álló érdeke, családi együttéléshez való joga körében az érdekek ütköztetését és mérlegelését. Másrészt az alperes határozata indokolásának 7. oldal utolsó bekezdésében és 8. oldal első bekezdésében az alapítélettel ellentétes jogi érvelést vezet le, amikor kiemeli, hogy jogszerűen alapította döntését a hatályos tételes jogi idegenrendészeti jogszabályokra. Ezzel szemben a törvényszék alapítéletében egyértelműen leszögezte, hogy az alperes a fenti érdekmérlegelés körében nem hivatkozhat arra, hogy a Harmtv. 13. § (1) bekezdés f) és g) pontja eltérést nem engedő szabályt tartalmaz, mert mind a Gyermekjogi Egyezmény, mind az EJEE kihirdetésükkel a magyar jogrendszer részévé váltak, vagyis rendelkezéseik a Harmtv. rendelkezéseivel azonos normatív tartalommal bírnak.
[42] Az alperesnek az alapítélettel szemben lehetősége lett volna felülvizsgálati kérelem benyújtására, azonban ezen jogával nem élt. Ennek az a következménye, hogy köteles az alapítéletben foglaltaknak minden tekintetben eleget tenni, az abban írtaktól nem térhet el, azt nem negligálhatja. A Kfv.III.37.315/2020/6. számú kúriai döntésben írtaknak megfelelően a közigazgatási hatóságnak a bíróság új eljárásra vonatkozó iránymutatását az ítélet egészével, az abban foglalt jogi érveléssel együttesen értelmezve kell teljesítenie, kiküszöbölve az eredeti határozat megsemmisítéséhez vezető hibákat, jogsértéseket.
[43] Az alperes megismételt eljárás eredményeként hozott határozata az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontjára alapítottan semmis, mert tartalma – a fent kifejtett körben – ellentétes az alapítélettel.
[44] A Kp. 92. § (1) bekezdés a) pontja értelmében semmisségi jog észlelése esetén a bíróságnak mérlegelési jogköre nincs, a semmisség fennállása ex lege orvosolhatatlan eljárási szabályszegés, amely miatt a közigazgatási cselekményt a bíróságnak meg kell semmisítenie. A semmisség olyan orvosolhatatlan eljárási szabályszegés, amelynek következménye kizárólag a közigazgatási cselekmény megsemmisítése lehet. (Kfv.III.37.418/2020/6.) A törvényszék tehát nem helytállóan döntött, amikor azt állapította meg, hogy az alperes eleget tett az alapítéletben az indokolást érintően megfogalmazott utasításoknak, valamint tartalmában is tévesen minősítette megfelelőnek a határozatnak a Gyermekjogi Egyezmény és az EJEE rendelkezéseivel összefüggő azon indokolását, mely szerint az azokban foglaltak csak szubszidiárius jelleggel alkalmazható alapelvek, amelyeket félre kell tenni, amennyiben a jogvita tételes jogi idegenrendészeti jogszabályokkal megítélhető.
[45] Utal a Kúria az Alaptörvény Q. cikk (3) bekezdésére, mely szerint „Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.” Az EJEE az 1993. évi XXXI. törvénnyel, a Gyermekjogi Egyezmény az 1991. évi LXIV. törvénnyel ki van hirdetve, így ezen szabályok is a belső jog részét képezik.
[46] A semmisségi ok megállapítására figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati kérelem 3. pontjában a megélhetés vizsgálatával összefüggő jogszabálysértést a továbbiakban érdemben nem vizsgál(hat)ta.
[47] A Kúria a fenti indokok alapján a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontját alkalmazva a jogerős ítéletet megváltoztatta oly módon, hogy az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
[48] A megismételt eljárásban az alperes köteles az alapítéletben írtakat minden szempontból betartva eljárni és döntést hozni, figyelembe véve a jelen ítéletben foglaltakat is.
(Kúria Kfv.IV.37.293/2023/6.)