Helyettes átvevő részére szabályszerűen kézbesített végzés ellen elkésetten benyújtott fellebbezés esetén a mulasztás vétlenségének valószínűsítésére nem alkalmas annak előadása, hogy a címzett a küldeményt nem személyesen vette át [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 135. § (1) bek.; 2012. évi CLIX. törvény (Postatv.) 2. § 18. és 22. pont, 41. § (3) bek.; 335/2012. (XII. 4.) Kormányrendelet 9. § (1) bek., 16. § (3) bek. a) pont, 29. § (1) bek.].
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokon eljárt Székesfehérvári Törvényszék Cégbírósága a 25. számú 2023. május 11-én kézbesített, automatikus úton meghozott végzésével törölte az eltiltás hatálya alatt álló ügyvezetőt a Kft. „kt.a.” cégjegyzék adatai közül.
A fellebbezéssel támadott határozat
[2] A cégbíróság végzése ellen az ügyvezető 2023. június 5-én terjesztett elő fellebbezést és azzal egyidejűleg a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet. A mulasztását azzal indokolta, hogy a végzést nem ő vette át, ezért a végzésről és annak tartalmáról csupán a fellebbezési határidő letelte után értesült. Állítása szerint a tudomásszerzés időpontjához képest megtartotta a fellebbezésre nyitva álló határidőt.
[3] Az ítélőtábla az igazolási kérelmet elutasította és a fellebbezést visszautasította.
[4] Végzés indokolásában megállapította, hogy a cégbíróság végzését az ügyvezető részére postai úton, a lakcímén 2023. május 11-én kézbesítették. A végzést az ügyvezetővel azonos lakcímen bejelentett szülője, helyettes átvevője vette át.
[5] Az ítélőtábla kifejtette, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 135. § (1) bekezdése szerint a bírósági iratokat – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – postai szolgáltató útján, a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok szerint kell a címzett részére kézbesíteni. A cégbíróság végzése a postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény (a továbbiakban: Postatv.) 2. § 18. és 22. pontja szerint hivatalos iratnak, egyben könyvelt küldeménynek minősül. A Postatv. 41. § (3) bekezdése kimondja, hogy könyvelt postai küldeményt a címzettnek vagy a törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott egyéb jogosult átvevőnek történő személyes átadással kell kézbesíteni.
[6] A postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól, valamint a postai szolgáltatók általános szerződési feltételeiről és a postai szolgáltatásból kizárt vagy feltételesen szállítható küldeményekről szóló 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése, 16. § (3) bekezdés a) pontja és 29. § (1) bekezdése értelmében a természetes személy címzett, ügyvezető címén a kézbesítéskor tartózkodó szülő mint helyettes átvevő részére a végzést a postai szolgáltató jogszerűen kézbesítette, így az a Pp. 135. § (1) bekezdése szerint 2023. május 11-én szabályszerűen kézbesítettnek minősül.
[7] Az ítélőtábla rögzítette, hogy az ekként kézbesített végzéssel szemben az ügyvezető legkésőbb 2023. május 26-án terjeszthetett volna elő a fellebbezést, ezt a határidőt azonban elmulasztotta. Nem minősül önhibán kívülinek a mulasztás amiatt, mert a küldeményt jogszerűen átvevő személy a végzés kézbesítésének tényéről esetlegesen késve tájékoztatta a címzettet. Az ítélőtábla hangsúlyozta, hogy az ügyvezető igazolási kérelmében még csak tényelőadást sem tett arról, így nem is valószínűsítette, hogy ténylegesen mikor értesült az elsőfokú bíróság végzéséről.
Fellebbezés
[8] Az ügyvezető az ítélőtábla végzése ellen előterjesztett fellebbezésében – tartalma szerint – az ítélőtábla végzésének megváltoztatását, az igazolási kérelmének való helyt adást és az ítélőtábla utasítását kérte a fellebbezése érdemi elbírálására.
[9] Nem értett egyet az ítélőtábla önhibára vonatkozó állásfoglalásával. Érvelése szerint a postai kézbesítésre vonatkozó jogszabályoknak megfelelő kézbesítés nem zárhatja ki az önhiba hiányát, mivel a joggyakorlása ilyen esetben más, külső harmadik személytől függ. Álláspontja szerint megjelölte a tudomásszerzés időpontját az igazolási kérelmében akként, hogy „a tényleges és valós tudomásra jutástól számítva megtartotta a fellebbezésre nyitva álló határidőt”.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[10] A Kúria az ítélőtábla végzése ellen benyújtott fellebbezést a Pp. 365. § (2) bekezdés d) pontja alapján bírálta el és megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos.
[11] A Kúria maradéktalanul egyetértett az ítélőtábla döntésével és a végzésben részletesen kifejtett indokaival.
[12] Az ügyvezető az ítélőtábla ellen benyújtott fellebbezésében lényegében megismételte az igazolási kérelemben általa korábban előadottakat. Nem cáfolta a kézbesítés szabályszerűségét, ugyanakkor semmilyen olyan körülményt nem adott elő és nem valószínűsített, amely a mulasztása vétlenségére utalna.
[13] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria az ítélőtábla fellebbezéssel támadott végzését a Pp. 389. § alapján alkalmazandó 383. § (2) bekezdése és 386. § (4) bekezdése alapján – annak helyes indokaira utalással – helybenhagyta.
[14] Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. § (1) bekezdés a) pontja alapján illetékmentes.
[15] A végzés elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja zárja ki.
(Kúria Cgf.VI.30.333/2023/2.)