A közúttal való összeköttetés megfelelőségét az uralkodó telek adottságai, az annak mindenkori birtokosa által gyakorolható használat, okszerű gazdálkodás célja, módja és körülményei figyelembevételével kell megítélni, nem kizárólag annak jelenlegi birtokosa aktuális gazdasági tevékenysége alapján [2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:160. § (2) bek., 5:162. § (1) bek.; 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 167. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perrel érintett ingatlanok egy belterületi ipartelepen helyezkednek el. A korábban egységes ipartelepet egy vállalat működtette. Ennek megszűnése során – az ipartelep felosztásával – alakították ki a perrel érintett ingatlanokat, amelyeken ipari tevékenységet folytatnak. Az ipari egységek között lakóterületek is vannak.
[2] Az ipartelep kialakításakor az ipari egységek kiszolgáló útjait önálló útként építették meg (a továbbiakban: belső ipari út) nem zavarva ezzel a lakóterületekhez kapcsolódó utat (a továbbiakban: külső lakóút) és annak forgalmát. A vállalat a külső lakóutat nem használta kiszolgáló útként, hanem a belső ipari úton biztosította az üzemi kiszolgálást. Az aszfaltozott belső ipari út két ágból áll: egyenes ága az ipartelep közepén, jobb oldali ága az ipartelep szélén halad. A belső ipari út mindkét ágát – helyrajzi szám nélkül – bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba, és az 2005-ig szerepelt a térképszelvényeken. A telekfelosztás során bejegyzésre került a belső ipari út egy része önálló helyrajzi számon: egyenes ága közel azonos maradt a korábbival, azonban a jobb oldali ág további részeit az egyes ingatlanokhoz csatolták.
[3] Az ipartelep bal hátsó sarkában található, egymással szomszédos két felperesi ingatlan közül az egyiket a vállalat és a felperes jogelődei mészoltó telepként hasznosították. Ezt a belső ipari út jobb oldali ágán vagy az egyenes ágon közelítették meg. A jobb oldali ág telekfelosztás során ingatlanokhoz csatolt kb. 600 méteres útszakasza az alperesi ingatlanokon és az egyik felperesi ingatlanon halad keresztül a másik felperesi ingatlanig. Ez az útszakasz karbantartott, funkciójában közlekedésre használt telepi út, amely azonban nem magánút, mivel nincs önálló helyrajzi száma. Az egyenes ág az I. rendű alperes egyik ingatlanánál ér véget, így a járművek ezen az I. rendű alperesi ingatlanon át húzódó földúton és a másik felperesi ingatlanon keresztül közelítették meg a mészoltó telepet. Az egyik felperesi ingatlannak nincs közvetlen közúti, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúttal való kapcsolata. A másik felperesi ingatlan kapubehajtóval rendelkezik a külső lakóút felé, amelynek egy része javított földút, azon keresztül nem oldható meg a 40 tonnáig terjedő össztömegű tehergépjárművel való megközelítés. A belső ipari út jobb oldali ága szélességében és keresztmetszeti kialakításában alkalmas az ilyen forgalom lebonyolítására.
[4] Az I. rendű alperes az egységes ipartelepet korábban működtető vállalathoz kapcsolódóan jött létre, és különböző időpontokban megvásárolta a felosztással kialakított egyes ingatlanokat. 2012-ben vásárolta meg a belső ipari út egyenes ágának végén található ingatlant, majd lezárta az azon való közlekedést. 2016-ban pedig a belső ipari út jobb oldali ágát zárta le oly módon, hogy az ott elhelyezett sorompón nem engedte át a felperes gépjárműveit, továbbá az útra vasgerendát fektetett, valamint az úton lévő aszfaltot feltörte.
A keresetek és a viszontkereset, valamint az azokkal kapcsolatos védekezés
[5] A felperes keresetében kérte az I. rendű alperes kötelezését arra, hogy a tulajdonát képező ingatlanokon a változási vázrajzon jelzett területen a 40 tonnáig terjedő össztömegű tehergépjárművel történő áthaladást ne akadályozza, azt hagyja abba, valamint kérte az ettől való eltiltását (a továbbiakban: birtokvédelmi kereset).
[6] Kérte annak megállapítását, hogy elbirtoklással megszerezte az alperesi ingatlanokon 40 tonnáig terjedő össztömegű gépjárművel gyakorolható átjárási szolgalmat, valamint az alpereseket a bejegyzés tűrésére kérte kötelezni (a továbbiakban: elbirtoklási kereset).
[7] Ha az elbirtoklási kereset alaptalan, úgy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:160. § (2) bekezdése alapján kérte az átjárási szolgalom bejegyzésének tűrésére kötelezni az alpereseket (a továbbiakban: törvényen alapuló szolgalmi kereset).
[8] Az I. rendű alperes ellenkérelmében kérte a keresetek elutasítását. Vitatta, hogy a felperes és jogelődei 1996-tól folyamatosan, háborítatlanul gyakorolták az átjárást. Állította, hogy a jogelődök a belső ipari út egyenes ágán jártak át korábban. 2014-től kezdtek el rendszeresen, nagy tömegű tehergépjárművekkel átjárni, amit szívességből engedélyezett, ugyanakkor a forgalom oly mértékben megnőtt, amit már nem tudott tolerálni. Az átjárási szolgalommal megterhelni kívánt területrészt tevékenységéhez használja, a szolgalmi jog a tevékenységét ellehetetlenítené. A felperesi ingatlanok a külső lakóút felől megfelelően megközelíthetők.
[9] A III. rendű alperes kérte a keresetek elutasítását. Vitatta az elbirtoklást. Állította, hogy a felperesi ingatlanok használati jellege, módja és terjedelme jelentősen megváltozott, a forgalom drasztikusan megnőtt.
[10] Az I. rendű alperes viszontkeresetében 29 999 000 forint értékcsökkenés megfizetésére kérte kötelezni a felperest, mert az útszolgalmi jog bejegyzésével a tulajdonában álló ingatlanok forgalmi értéke csökken.
[11] A felperes a viszontkeresettel szemben előterjesztett ellenkérelmében kérte a viszontkereset elutasítását. Indokolása szerint nincs értékcsökkenés, mert egyrészt az I. rendű alperes tulajdonszerzésekor már fennállt a használat, másrészt a szolgalommal érintett területet az I. rendű alperes maga is útként használja. Elbirtoklással megszerzett útszolgalom esetén nem is lehetséges értékcsökkenés megállapítása. Nem ellenezte ugyanakkor, ha a szükségképpeni útszolgalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzését megelőzően az értékcsökkenés értékének megfizetésével elől kell járnia.
Az első- és a másodfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság a birtokvédelmi és az elbirtoklási keresetet alaposnak, a törvényen alapuló szolgalmi keresetet és a viszontkeresetet alaptalannak ítélte.
[13] Indokolása szerint a birtokvédelmi keresetről csak akkor lehet állást foglalni, ha az elbirtoklási kereset vagy a törvényen alapuló szolgalmi kereset alapos. Az elbirtoklási kereset megalapozottsága miatt helyt adott a birtokvédelmi keresetnek, mert az I. rendű alperes 2016-tól sorompó létesítésével, majd a meglévő útburkolat felmarásával és a törmelék visszahagyásával akadályozta a felperesi ingatlanoknak a perrel érintett aszfaltozott útszakaszon történő megközelítését.
[14] Az elbirtoklási keresettel kapcsolatban abból indult ki, hogy a felperes az 1996. január 1-jétől 2006. január 1-jéig tartó átjárási úthasználati szolgalom elbirtoklását kívánta bizonyítani. Erre figyelemmel a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) rendelkezéseit alkalmazta. Értékelése szerint a felperes bizonyította a perrel érintett útszakaszon – a belső ipari út jobb oldali ága természetbeni folytatásán – történt rendszeres és szolgalomszerű használatot. Irrelevánsnak ítélte a belső ipari út egyenes ágának a használatát, mert a perrel érintett útszakasz szolgalomszerű használata miatt az elbirtoklás megállapítható. Az alperesek ugyanakkor nem tudták bizonyítani az általuk állított szívességi használat tényét.
[15] A törvényen alapuló szolgalmi keresettel kapcsolatban rögzítette, hogy a kirendelt szakértő szakvéleményét a felek nem vitatták, és azt az elsőfokú bíróság is aggálytalannak ítélte. Ez alapján megállapította, hogy a felperesi ingatlanok nem rendelkeznek megfelelő, olyan közúti összeköttetéssel, ami a 40 tonna össztömegű gépjárművekkel való közlekedésre műszakilag és jogilag is alkalmas lenne. Emiatt – elbirtoklás hiányában – a szükségképpeni út törvényi szolgalma alapján lenne lehetősége a felperesnek a szolgalmi jog bejegyzésére, ebben az esetben azonban köteles lenne a szolgáló telek értékcsökkenésének megtérítésére. Az elbirtoklási kereset alapossága miatt azonban az I. rendű alperes nem jogosult értékcsökkenés megtérítésére. Az elsőfokú bíróság ezért a törvényen alapuló szolgalmi keresetet és a viszontkeresetet elutasította.
[16] Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta, az elbirtoklási kereseten alapuló alperesi tűrésre kötelezést mellőzte, egyúttal a törvényen alapuló szolgalmi keresetet alaposnak ítélte, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[17] Indokolása szerint az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást lefolytatta, ugyanakkor a másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette. A keresetek egymáshoz való viszonyával kapcsolatban rögzítette, hogy a birtokvédelmi kereset elbírálása az elbirtoklási kereset és a törvényen alapuló szolgalmi kereset elbírálásától függ, mert ezek alapján lehet megítélni a felperest megillető birtokláshoz való jogot. A birtokvédelemmel összefüggésben kizárólag jogkérdésben kellett dönteni.
[18] Az elbirtoklási keresettel kapcsolatban nem osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját. A keresetben állított elbirtoklás nem következhetett be 2006. január 1-jével, mert a felperes jogelődje csak 1996 decemberében szerzett tulajdonjogot a felperesi ingatlanokon. A tízéves elbirtoklási idő hiánya önmagában kizárta az elbirtoklási kereset megalapozottságát. Értékelése szerint a tanúk vallomása alapján ugyanakkor az valóban megállapítható, hogy a belső ipari út jobb oldali ágának természetbeni folytatásaként az alperesi ingatlanokat érintő utat a felperes jogelődje használta tíz éven át, szolgalomszerűen, szakadatlanul, azonos terjedelemben. Az 1996. decemberi tulajdonszerzési időpontra figyelemmel azonban kizárt, hogy az elbirtoklási idő letelt volna, mert korábban valamennyi ingatlannak ugyanaz a vállalat volt a tulajdonosa, így azok birtoklása és használata egy jogi személyhez kötődött. A keresetben állított elbirtoklási idő így bizonyítatlan maradt. A tanúk vallomása alapján ugyanakkor megjegyezte, hogy a szolgalomszerű használat megállapítható, annak terjedelme és módja kellő alapul szolgálhatna az elbirtoklási kereset eredményességéhez, ha a tízéves elbirtoklási idő bizonyított lenne. A tanúvallomások alátámasztották, hogy a felperesi jogelőd használata során tehergépjárművek, pótkocsis tehergépjárművek és kamionok is közlekedtek az úton, azaz az útszakasz leterheltsége volumenében nem változott meg jelentősen a felperes gépjárművei által jelenleg okozott forgalomhoz képest.
[19] Az elbirtoklási kereset és a törvényen alapuló szolgalmi kereset egymástól függnek, egymást kizárják, az elsőfokú bíróság azonban állást foglalt a törvényen alapuló szolgalmi keresetről is. Azzal kapcsolatban a bizonyítást teljeskörűen lefolytatta, a tényállást is megállapította. A kirendelt szakértő szakvéleményéhez a felek nyilatkozatai alapján nem fér kétség, ezért a másodfokú bíróság érdemben vizsgálta a törvényen alapuló szolgalmi keresetet. Tényként rögzítette, hogy a másik felperesi ingatlan ugyan érintkezik a külső lakóúttal, de az aggálytalan szakvélemény kizárja az innen történő megközelíthetőséget 40 tonna össztömegű gépjárművel. A „szükségképpeni út” törvényi szolgalma a törvény erejénél fogva akkor is létrejön, ha az uralkodó ingatlan ugyan érintkezik közúttal, de ez a közút az uralkodó ingatlan megközelítéséhez nem megfelelő, amit a kirendelt szakértő szakvéleménye kétséget kizáróan alátámaszt. A szakvélemény alapján teljes bizonyosággal megállapítható, hogy a külső lakóút kiépítettsége nem teszi lehetővé a felperesi ingatlanok innen történő megközelítését 40 tonna össztömegű gépjárművel, ezért nyilvánvalóan helye van a Ptk. 5:160. § (2) bekezdése alkalmazásának.
[20] Kétségtelen, hogy a szolgáló telek tulajdonosai igényt tarthatnak a szolgalom folytán bekövetkező értékcsökkenés megtérítésére. Ez az igény azonban csak akkor megalapozott, ha nem átjárási szolgalommal szerezték meg az ingatlant, vagy a nyilvánvaló körülmények alapján a szolgalom törvényi alapításával számolniuk kellett. Az egyik felperesi ingatlan már a korábbi egységes iparterület idején is mészoltó telepként működött, és ennek megközelítése érdekében alakították ki a belső ipari út jobb oldali ágának folytatását, valamint tették lehetővé annak elérhetőségét az egyenes ágon keresztül is. Maga az I. rendű alperes is azt állította, hogy ez a felperesi ingatlan az egységes ipartelep részeként a felperes jogelődje tulajdonszerzését megelőzően is mészoltó telepként működött. A terület felosztásakor ezért az I. rendű alperesnek számolnia kellett azzal, hogy a mészoltó telep megközelíthetősége szempontjából az általa vásárolt ingatlanok részévé vált, a belső ipari út folytatásának minősülő terület használata a jövőben is elkerülhetetlen, azaz a szolgalom törvényi alapításának reális az esélye. A kihallgatott tanúk vallomása alapján kétséget kizáróan megállapította, hogy az útszakasz már az I. rendű alperes tulajdonszerzését megelőzően is biztosította a mészoltó telep megközelítését a keresetben írt terjedelemben. Ebből azt a következtetést vonta le, az I. rendű alperesnek tulajdonszerzésekor számolnia kellett azzal, hogy amennyiben az iparterület felosztását követően kialakított további ingatlanok nem az ő tulajdonába kerülnek, a felosztással létrejött ingatlanok tulajdonosai számára biztosítania kell a kiépített úton való átjárás lehetőségét. Az I. rendű alperes a tulajdonát képező ingatlanok esetében tisztában volt azzal, hogy azok egy része útként van használatban.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[21] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet szolgalmi út alapítására és értékcsökkenés mellőzésére vonatkozó rendelkezésének a hatályon kívül helyezését, valamint elsődlegesen a birtokvédelmi kereset és a törvényen alapuló szolgalmi kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, harmadlagosan a felperes kötelezését 29 496 298 forint megfizetésére. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 5:160. § (2) bekezdését, az 5:162. § (1) bekezdését és a 6:564. § (1) bekezdését, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 3. § (2) bekezdését és a 206. § (1) bekezdését.
[27] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében – tartalma szerint – kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[29] A régi Pp. 272. § (2) bekezdése és a régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül.
[34] Mindezek alapján a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy a törvényen alapuló szolgalmi kereset és az ahhoz kapcsolódó viszontkereset elbírálásával összefüggésben a jogerős ítélet sérti-e a felülvizsgálati kérelemben megjelölt anyagi és eljárási jogszabályi rendelkezéseket.
[35] Az I. rendű alperes a Ptk. 5:160. § (2) bekezdésének a megsértését arra alapította, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a megfelelő közúti kapcsolat hiányát. A felperesi ingatlanok rendelkeznek közúti kapcsolattal, amit a felperes ahhoz a tevékenységéhez nem tart megfelelőnek, amit a speciális jogszabályok alapján jogellenesen – bejelentés és engedélyezési eljárás nélkül – végez.
[36] A szolgalom olyan, időben korlátlan, tartalmában viszont korlátolt dologi jog, amelynek jogosultja és kötelezettje nem egy konkrét (megnevezett) személy, hanem egy ingatlan mindenkori birtokosa. A jogviszony a szolgáló és az uralkodó ingatlan mindenkori birtokosai között áll fenn, amit nem befolyásol az ingatlanok tulajdonjogában bekövetkező változás.
[37] Maga a törvény hozza létre az átjárási szolgalmat akkor, ha az ingatlan nincs összekötve közúttal, vagy ha az nem megfelelő [régi Ptk. 167. §, Ptk. 5:160. § (2) bekezdés]. Ilyen esetben ezért nem szolgalom alapításáról van szó, amely a bíróság határozatával keletkezik, hanem jogszabály rendelkezésénél fogva fennálló telki szolgalomról, ami attól függetlenül jön létre, hogy azt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték-e. A szolgalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének célja, hogy az a szolgalom gyakorlásának terjedelmére és módjára nézve kösse az ingatlan későbbi megszerzőit (Kúria Pfv.I.21.292/2013/6.). A törvényen alapuló szolgalom anyagi jogi feltételeként szabályozott közúti kapcsolat akkor nem megfelelő, ha a közút érinti az ingatlant, ennek ellenére annak megközelítése lehetetlen, rendkívüli nehézséggel vagy aránytalanul súlyos költséggel jár (Kúria Pfv.II.20.567/2021/9. [26], Pfv.I.21.716/2017/3. [19]). A közúttal való összeköttetés megfelelőségének vizsgálata során figyelemmel kell lenni az összes körülményre, különösen arra, hogy az ingatlan belterületen vagy külterületen fekszik-e, milyenek az adottságai, miben áll használatának célja és módja, az okszerű gazdálkodás milyen közlekedési lehetőséget kíván meg (Kúria Pfv.I.21.292/2013/6., Pfv.I.21.193/2011/8.).
[38] A közúttal való összeköttetés megfelelőségét ezért az uralkodó telek adottságai, az annak mindenkori birtokosa által gyakorolható használat, okszerű gazdálkodás célja, módja és körülményei figyelembevételével kell megítélni, nem pedig kizárólag annak jelenlegi birtokosa aktuális gazdasági tevékenysége alapján. A felperesi és az I. rendű alperesi ingatlanok egy korábban egységes ipartelep megosztásával alakultak ki, azokon ténylegesen ipari tevékenységet folytatnak. Az ipartelepen az ipari egységek között lakóterületek is vannak. Az ipartelep megosztását megelőzően az ipari forgalom a belső ipari úton bonyolódott, ahhoz nem vették igénybe a lakóterülethez kapcsolódó külső lakóutat. A kiépített belső ipari út korábban bejegyzésre került az ingatlan-nyilvántartásba, de később a jelen perrel érintett részét az alperesi – valamint az egyik felperesi – ingatlanhoz csatolták. A felperesi ingatlanok ezen a – részben ingatlanokhoz csatolt – belső ipari úton keresztül közelíthetők meg két irányból. Ezeket az utakat a felperesi ingatlanok korábbi birtokosai is használták 40 tonna össztömegű gépjárművekkel. Az ilyen gépjárművekkel való korábbi használatot az I. rendű alperes ugyan vitatta, de felülvizsgálati kérelmében az elbirtoklási keresettel kapcsolatban maga nyilatkozott úgy, hogy ezzel összefüggésben a jogerős ítélet helyes, a másodfokú bíróság a bizonyítékok megfelelő értékelésével hozta meg erre vonatkozó döntését. A másodfokú bíróság pedig jogerős ítélete [129]–[133] bekezdésében az elbirtoklási kereset elbírálása körében a bizonyítékokat értékelve azt állapította meg, hogy az alperesi ingatlanokat érintő utat a felperes jogelődei a felperessel azonos volumenben használták pótkocsis tehergépjárművekkel, kamionokkal. A felek által nem vitatott szakvélemény szerint az egyik felperesi ingatlannak nincs közvetlen közúti kapcsolata, a másik felperesi ingatlannak a külső lakóút felé van behajtója, de az nem alkalmas a 40 tonnáig terjedő össztömegű tehergépjárművekkel való megközelítésre, a belső ipari út jobb oldali ága szélességében és keresztmetszeti kialakításában azonban alkalmas az ilyen forgalom lebonyolítására. A kirendelt szakértő szerint a felperesi ingatlanokon végzett tevékenység ellátásához kapcsolódó kamionpark használata rendeltetésszerű, a felperesi ingatlanok olyan építési övezetben helyezkednek el más ipari üzemekkel együtt, amelyek közlekedési kiszolgálása hasonlóan nehézgépjárművekkel, ezen belül kamionokkal történik. Ezek az ipari üzemek tevékenységük ellátása során valamennyien a belső ipari utat használják kiszolgáló útként. Mindezeket a körülményeket értékelve a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperesi ingatlanok nincsenek összekötve megfelelő közúttal.
[39] Az I. rendű alperes másodlagos felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy a bíróság elmulasztotta a Ptk. 5:162. § (1) bekezdése által előírt legkíméletesebb, indokolatlan és szükségtelen sérelmet elkerülendő alternatív nyomvonal feltárását. Indokolása szerint a pénzbírságot kiszabó végzés elleni fellebbezésében kifejezetten hivatkozott arra, hogy a helyszíni szemlén a szakértő is felvetette egy alternatív útvonal használatának a lehetőségét a belső ipari út egyenes ágán, az eljárás iratanyaga így tartalmazta ezt a hivatkozást.
[40] Ahogy a Kúria Pfv.I.20.088/2022/11. számú határozata [44] és [49] bekezdésében már kifejtette, a jogvita kereteit, a bíróság döntésének terjedelmét a kereset és az ellenkérelem határozza meg (régi Pp. 215. §). A régi Pp. szabályozása megkülönbözteti egymástól a jogvita kereteit, a per érdemi döntésének a korlátait, amiket a kereset és az ellenkérelem határoznak meg [régi Pp. 121. § (1) bekezdés, 139. §, 213. § (1) bekezdés, 215. §], valamint a fellebbezés kereteit, a felülbírálat korlátait, amik a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem által meghatározottak [régi Pp. 235. § (1) bekezdés, 244. § (1) bekezdés, 253. § (3) bekezdés].
[41] A felülvizsgálat a fellebbezés alapján meghozott jogerős ítélet jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló rendkívüli perorvoslat. A Kúria következetes gyakorlata szerint a jogerős ítélet csak olyan kérdésben, olyan jogi állásponttal összefüggésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és a másodfokú eljárásnak is tárgya volt (BH 1995.163.; BH 1996. 372.; Kúria Pfv.V.20.797/2016/11., megjelent: BH 2017.232.). A felülvizsgálati kérelmet nem lehet olyan új körülményre alapítani, amelyre a fél az első- és a másodfokú eljárás során nem hivatkozott (EBH2002. 653.).
[42] Az I. rendű alperes a jogerős ítéletben összefoglalt tartalmú ellenkérelmében alternatív útvonalként nem hivatkozott a belső ipari út egyenes ágán megvalósuló lehetőségre; a kereset elutasítása körében azt adta elő, hogy a felperesi ingatlanok a külső lakóútról megfelelően megközelíthetők. Az I. rendű alperes a jogerős ítéletben ugyanígy összefoglalt tartalmú fellebbezésében sem hivatkozott a belső ipari út egyenes ágához kapcsolódó lehetséges útvonalra. Felülvizsgálati kérelmében ellenkérelme és fellebbezése tartalmának másodfokú bíróság általi értelmezését nem támadta, nem állította, hogy azokban hivatkozott volna erre az alternatív lehetőségre. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt, pénzbírságot kiszabó végzés elleni fellebbezésben előadottak nem határozzák meg sem a jogvita kereteit, sem a később meghozott ítélet elleni fellebbezés kereteit. Az I. rendű alperes korábbi hivatkozása hiányában ezért a Kúria az alternatív útvonallal kapcsolatos érdemi álláspontját nem fejthette ki.
[43] Az I. rendű alperes harmadlagos felülvizsgálati kérelmét a régi Pp. 3. § (2) bekezdésének és a 206. § (1) bekezdésének a megsértésére alapította. Indokolása szerint a másodfokú bíróság megsértette a kérelemhez kötöttséget, mert a felperes kérelmével és nyilatkozatával ellentétben nem kötelezte a felperest értékcsökkenés megtérítésére. Nyilvánvalóan okszerűtlen, iratellenes és logikátlan az a megállapítás, miszerint tulajdonszerzésekor számolnia kellett azzal, hogy az iparterület felosztásával létrejött ingatlanok tulajdonosai számára biztosítania kell majd a kiépített úton való átjárás lehetőségét, mert az iparterület felosztása egy húsz évig tartó folyamat volt.
[44] A kereset egy anyagi jogszabály (tárgyi jog) által biztosított valamely jog (alanyi jog) érvényesítését jelenti: a felperes állítja, hogy a valóságban megtörtént konkrét történeti tények megvalósítják az anyagi jogszabályban meghatározott törvényi tényállási elemeket, így az alanyi jog megnyílt, amely feljogosítja őt az anyagi jogszabályban meghatározott igény támasztására. Az alanyi jogból fakadó követelés érvényesítésének eljárásjogi eszköze a keresetlevélben feltüntetett kereset, amelynek egyik eleme a kereseti kérelem [régi Pp. 121. § (1) bekezdés e) pont] (Kúria Pfv.I.20.092/2022/3. [27]). A kereset tárgya az érvényesített jog, a kereset tartalma pedig a kereseti kérelem, amely konkretizálja a felperes igényét, egyúttal meghatározza az érdemi döntés korlátait, mert a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen (régi Pp. 215. §). A kereseti kérelem a felperesnek a bírósághoz címzett kérelme, míg az alperes ezzel szembeni kérelmét az ellenkérelem tartalmazza, amely vagy a per megszüntetésére irányul, vagy érdemi védekezést, illetve ellenkövetelést (viszontkereset, beszámítás) tartalmaz a felperes kereseti kérelmével szemben (régi Pp. 139. §).
[45] A jelen ügyben a felperes törvényen alapuló szolgalmi keresetében az átjárási szolgalom bejegyzésének tűrésére kérte kötelezni az alpereseket. Ezzel szemben az I. rendű alperes érdemi védekezésében a kereset elutasítását, viszontkeresetében a felperes kötelezését kérte az ingatlanok értékcsökkenésének megfizetésére. A tárgyalás berekesztését megelőzően a felperesi képviselő az értékcsökkenés megfizetésével egyidejűleg kérte a szolgalmi jog bejegyzését, ugyanakkor a viszontkeresettel szemben előterjesztett ellenkérelmében a viszontkereset elutasítását kérte. A kereset fentiek szerinti fogalmából következően a felperes kereseti kérelmében nem kérheti saját kötelezését. A tárgyalás berekesztését megelőző nyilatkozatát az I. rendű alperesnek arra a kérelmére figyelemmel tette meg, hogy a szolgalom bejegyzését előzze meg az értékcsökkenés tényleges megfizetése, mert az I. rendű alperesnek aggályai vannak a felperes teljesítőképességével kapcsolatban, a teljesítéssel ezért a felperesnek kelljen elől járnia. A felperes fentiek szerinti nyilatkozata így a – bírósági érdemi döntéstől függő esetlegesen kölcsönös – kötelezettségek teljesítésének a sorrendjére vonatkozott. A másodfokú bíróság a felek fenti tartalmú nyilatkozatai által meghatározott jogvita keretei között érdemben elbírálta a törvényen alapuló átjárási szolgalom fennállását, valamint az I. rendű alperes értékcsökkenésre való jogosultságát is. A jogerős ítélet ezért nem sérti a régi Pp. 3. § (2) bekezdését. Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében ténylegesen az értékcsökkenéssel kapcsolatos érdemi döntés helyességét vitatta, de az a régi Pp. 3. § (2) bekezdésének a megsértése körében nem vizsgálható.
[46] A régi Pp. 206. § (1) bekezdése a bizonyítás eredményének a mérlegelését és a tényállás megállapítását szabályozza. A felülvizsgálat a jogerős határozat jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló – így részleges átszármaztató hatályú – rendkívüli perorvoslat, ezért érvényesül a felülmérlegelés korlátozottsága (Kúria Pfv.III.20.512/2020/14. [64]). A Kúria következetes gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének, jogszabálysértést csak a bizonyítékok okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg (BH 1999.44.). Nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére az, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; az minősíthető okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.I.21.474/2011/10., megjelent: BH 2013.119.).
[47] A másodfokú bíróság által értékelt – felek által sem vitatott – szakvélemény, valamint tanúvallomások szerint az I. rendű alperes az egységes ipartelepet korábban működtető vállalathoz kapcsolódóan jött létre. Az iparterület belső ipari útjai önálló útként épültek meg, ezek szolgálták ki az ipari egységeket, a lakóterülethez kapcsolódó külső lakóutat nem használták az iparterület kiszolgálására. A felperesi ingatlanok nehézgépjárművekkel való megközelítése is ezen a belső ipari úton történt. Ennek egy része önálló ingatlanként megmaradt, a perrel érintett útszakaszt azonban lejegyzés után az alperesi – és az egyik felperesi – ingatlanhoz csatolták. Ez az útszakasz karbantartott, funkciójában is közlekedésre használt ipartelepi út. Ezek a belső ipartelepi utak biztosították a felperesi ingatlanok megközelítését folyamatosan mindaddig, amíg azokat az I. rendű alperes le nem zárta. A másodfokú bíróságnak az a fentiekből levont következtetése, hogy az I. rendű alperesnek tulajdonszerzésekor számolnia kellett az átjárási lehetőség biztosításának szükségességével, ezért nem okszerűtlen, nem logikátlan, így nem sérti a régi Pp. 206. § (1) bekezdését.
[48] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.I.21.136/2022/8.)