I. A vesztegetés alapesetét kimerítő terhelti magatartások lényege (jogtalan előny kérése, illetve az egyetértés azzal) a jellegüknél fogva eleve a rendőr mint hivatalos személy működésének jogellenes és egyúttal rendeltetésellenes gyakorlása, melynek célja a befolyásoláson túl a minősített esetként szabályozott hivatali kötelesség megszegése volt.
II. Társtettességben is elkövethető a cselekmény, feltéve, hogy ugyanabban az ügyben több hivatalos személy jár(hat) el, és működésükkel kapcsolatban az elkövetők egymás tevékenységéről tudva, közösen kérik vagy fogadják el az előnyt, vagy annak ígéretét [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont aa) alpont].
[1] A törvényszék katonai tanácsa a 2021. december 8. napján meghozott ítéletével a volt címzetes rendőr törzsőrmester II. r. terheltet bűnösnek mondta ki hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont aa) alpont]. Ezért a II. r. terheltet 3 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 300 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 300 000 forint pénzbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből legkorábban annak kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a vagyonelkobzásról és a bűnjelről.
[2] Védelmi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla katonai tanácsa mint másodfokú bíróság a 2022. május 11. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a II. r. terhelt korrupciós cselekményét társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont aa) alpont] minősítette, és a II. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 2 év 6 hónapra enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A megállapított tényállás lényege a következő:
– A volt rendőr őrmester I. r. és a volt címzetes rendőr törzsőrmester II. r. terhelt 2019. május 6. napján 7 óra 30 perctől 19 óra 30 percig vezénylés alapján határrendészeti járőrszolgálatot láttak el L. Határrendészeti Kirendeltség illetékességi területén a Suzuki Vitara típusú szolgálati gépjárművel, a járőrvezető az I. r. terhelt volt, aki a gépjárművet is vezette.
– Az I. r. és a II. r. terhelt 9 óra 15 perc körüli időben észlelték, hogy K. és Á. közötti útszakaszon közlekedik a III. r. terhelt az általa vezetett tehergépkocsiból és a hozzá kapcsolt nehéz pótkocsiból álló, fát szállító – nehéz tehergépkocsinak minősülő – járműszerelvénnyel.
– Az I. r. és a II. r. terhelt úgy döntöttek, hogy szabálysértés gyanúja miatt megállítják a járműszerelvényt.
– Miután a járműszerelvényt megállították, az I. r. és II. r. terhelt intézkedni kezdett a III. r. terhelttel szemben. Ennek során közölték vele, hogy szabálysértést követett el, mert a járműszerelvénnyel ezen az úton nem közlekedhetne, illetve elkérték a járművek forgalmi engedélyeit, amit azután visszaadtak.
– Mialatt a II. r. terhelt a járműszerelvény mögött álló rendőr gépkocsi felé eltávolodott, az I. r. terhelt közölte a III. r. terhelttel, hogy ha pénzt ad nekik, akkor elkerülheti a szabálysértési eljárást és a büntetést. A III. r. terhelt ebbe beleegyezett és megkérdezte, hogy mennyit adjon. Az összeg meghatározását az I. r. terhelt a III. r. terheltre bízta annak hangsúlyozásával, hogy társával ketten vannak, mindkettőjüknek elégnek kell lennie.
– A III. r. terhelt ezután a neki korábban visszaadott forgalmi engedélybe rejtve, mindkét rendőrnek szánva egy 10 000 forintos bankjegyet adott át a szabálysértési feljelentés elkerülése érdekében az I. r. terheltnek, aki a pénzt magához vette, majd a forgalmi engedélyt a III. r. terheltnek visszaadta, és közölte vele, hogy távozzon, mintha nem is találkoztak volna.
– A II. r. terhelt észlelte, hogy az I. r. terhelt pénzt kér kettőjüknek a III. r. terhelttől, majd látta, hogy a pénzt az I. r. terhelt elfogadja a III. r. terhelttől, amivel egyetértett. Később a III. r. terhelttől kapott pénzt a II. r. terhelt a társától átvette, és szolgálati kabátjának bal oldali belső zsebébe rejtette.
– A III. r. terhelttől kapott pénz fejében az I. r. és a II. r. terhelt megszegte a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet 9. § (1) bekezdésében írt, a szabálysértés észlelése esetén történő intézkedést előíró kötelezettségüket. Ezen túlmenően az intézkedés során megszegték a szolgálati szabályzat 25. § (1) és (2) bekezdéseiben írt rendelkezéseket is, így az előírt ellenőrzéseket nem hajtották végre, igazoltató lapot nem állítottak ki.
– A III. r. terhelt a történteket közvetlenül távozása után jelezte főnökének azért, hogy kérdezzen utána tényleg nem közlekedhetett-e az adott útszakaszon. A III. r. terhelt főnöke ezt megtette, aminek következtében a cselekmény az I. r. és a II. r. terhelt elöljáróinak a tudomására jutott, akik azonnal állományvédelmi ellenőrzést szerveztek, melynek során a II. r. terheltnél megtalálták az elfogadott bankjegyet.
[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés ab) pont aa) alpontjára alapítottan elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában történő felmentés, illetve a II. r. terhelt terhére rótt bűncselekmény minősítésének megváltoztatása, és büntetőjogi felelősségének korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztása bűntettében történő megállapítása, és a büntetés jelentős enyhítése, pénzbüntetés kiszabása érdekében.
[5] Indokai szerint a Btk. 294. § (1) bekezdésében meghatározott hivatali vesztegetés elfogadásának a II. r. terhelt terhére rótt azon fordulata, mely szerint a rá tekintettel harmadik személy által kért vagy harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, a jogalkotó egy részesi, pszichikai bűnsegédi magatartást szabályozott önálló, befejezett bűncselekményként.
[6] Ez a sui generis bűncselekmény kifejtésére a cselekmény előtt vagy pedig az alatt kell sort keríteni, utólagos bűnsegédi magatartás nincs. Ebből következően a II. r. terhelt büntetőjogi felelőssége során nincs jelentősége annak, hogy a cselekmény befejezését követően az I. r. terhelt átadta a 10 000 forintot a II. r. terheltnek, mivel ekkor már a bűncselekmény befejeződött.
[7] Nem állapítható meg az sem, hogy az I. r. és a II. r. terhelt eleve azzal a szándékkal intézkedett a III. r. terhelttel szemben, hogy tőle jogtalan előnyt kérjenek.
[8] Az eljárásban csak az I. r. és a III. r. terhelt vett részt, a cselekmény köztük zajlott, abban a II. r. terhelt semmilyen formában nem vett részt, nem volt jelen sem a jogtalan előny kérése, sem annak átadása során.
[9] A védő szerint a II. r. terhelt vonatkozásában további tényállási elem, a szándékosság is hiányzik.
[10] A tényállás nem rögzíti, hogy a II. r. terheltnek miből, milyen körülményekből kellett tudni, hogy az I. r. terhelt által megvalósított vesztegetési cselekmény során rá tekintettel is kért, illetve fogadott el jogtalan előnyt.
[11] Előzményi adatok hiányában a II. r. terhelt tudattartalmának a cselekmény elkövetése során kellett volna kialakulnia, tudatának átfognia azt, hogy a jogtalan előny adására rá tekintettel (is) került sor. Mivel a II. r. terhelt a cselekmény helyszínén nem volt ott, így azzal sem volt tisztában, hogy a jogtalan előny kérése ekként történt. Az, hogy a II. r. terhelt észlelte azt, hogy az I. r. terhelt jogtalan előnyt kért és azt elfogadta, nem eredményezi azt, hogy a II. r. terhelt tudata azt is átfogta, hogy minderre rá tekintettel (is) került sor.
[12] A Btk. 294. § szerinti bűncselekmény már a kéréssel befejezetté válik, így a jogtalan előny kérését követően megvalósított esetleges cselekmény a tényállás körében nem értékelhető. Ezért a II. r. terhelt magatartása, mely szerint a jogtalan előny, a 10 000 forint a későbbiek során hozzá került, irreleváns.
[13] Álláspontja szerint a II. r. terhelt vonatkozásában a Btk. 300. § szerinti korrupciós bűncselekmény feljelentésének az elmulasztása lenne megállapítható, azonban mivel ezen bűncselekmény vonatkozásában bizonyítás nem folyt, erre vonatkozó tényeket a tényállás nem tartalmaz, ezért kizárt a II. r. terhelt bűnösségének a megállapítása e bűncselekményben.
[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.
[15] Kifejtette: a felülvizsgálati indítvány annak megkérdőjelezésével, hogy a II. r. terhelt tudata átfogta, miszerint az I. r. terhelt rá tekintettel is kér és fogad el jogtalan előnyt, egyrészt a tényállás megalapozottságát vitatja, másrészt a jogi álláspontját az irányadó tényállástól eltérő tényekre alapítja, ami törvényben kizárt.
[16] A tényállás maradéktalanul tartalmazza azokat a tényeket, amelyek a II. r. terhelt cselekményének a jogerős ítélet szerinti minősítését megalapozzák.
[17] Figyelmen kívül hagyta a II. r. terhelt védője, hogy a jogerős ítélet a II. r. terhelt cselekményének minősítését a Btk. 294. § (1) bekezdés második fordulatára alapította, nem pedig a védő érvelésének alapját képező harmadik fordulatára (az előny elfogadójával egyetértés). Ebből követkőzen a védő okfejtése okafogyott, ezért alaptalan is.
[18] Mindezek alapján a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
[19] A II. r. terhelt védője észrevételében kifejtette, hogy maga a tényállás rögzíti, miszerint a II. r. terhelt nem volt jelen a cselekmény konkrét helyszínén.
[20] Az ügyészség tévesen hivatkozik arra, hogy a másodfokú bíróság megváltoztatta a II. r. terhelt cselekményének a minősítését, mivel a másodfokú bíróság mindössze annyit változtatott a cselekmény minősítésén, hogy a II. r. terhelt felelősségét társtettesként elkövetett cselekményben állapította meg.
[21] A II. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[22] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[23] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. Felülvizsgálati eljárásban a Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[24] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, amennyiben a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[25] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont aa) alpont] megállapította.
[26] A Btk. 294. § (1) bekezdése szerint az a hivatalos személy, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve rá tekintettel harmadik személy által kért vagy harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A (3) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint az (1) bekezdésben meghatározott esetben két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a jogtalan előnyért a hivatali kötelességét megszegi.
[27] A passzív hivatali vesztegetés, azaz a hivatali vesztegetés elfogadásának elkövetési magatartása elsősorban a jogtalan előny kérése, illetve annak vagy az előny ígéretének elfogadása. Feltétele a bűncselekménynek, hogy ennek a hivatali működéssel összefüggésben kell történnie.
[28] A bűncselekmény elkövetője kizárólag hivatalos személy lehet; aktív vesztegető pedig bárki.
[29] A Kúria a II. r. terhelt védőjének a tudattartalom hiányára hivatkozása kapcsán a következőkre mutat rá.
[30] Felülvizsgálatban a felülbírálatnak egyaránt tárgya a tényállásszerűség és a bűnösség kérdése.
[31] A tényállásszerűség az úgynevezett tárgyi okozatosság, a bűnösség pedig az úgynevezett alanyi okozatosság. A kettő együtt adja ki, hogy az elkövető tehet arról, amit a terhére róttak, amivel vádolják, mert van olyan külvilágbeli magatartása (viselkedése), ami a büntetőtörvényi tényállás szerint elkövetői magatartás (mint szükséges ismérv a tárgyi oldalon); és mert tehet az ilyen magatartás tanúsításáról. Ez utóbbi az anyagi jogi bűnösség elengedhetetlen alapja, ami az alany tudati/gondolati világával függ össze (és mint ilyen, szükséges ismérv az alanyi oldalon). A bűncselekmény hiánya pedig ezek hiányát jelenti.
[32] Az indítvány részben a megállapított tényekből való jogkövetkeztetés helyességét vitatja. A Kúria ennek kapcsán rámutat a következőkre.
[33] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az úgynevezett alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.
[34] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, a tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely, külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés.
[35] A tudati – és más tények – megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.
[36] Jelen ügyben ez a következőket jelenti.
[37] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy:
– a volt rendőr őrmester I. r. és a volt címzetes rendőr törzsőrmester II. r. terhelt 2019. május 6. napján 7 óra 30 perctől 19 óra 30 percig vezénylés alapján határrendészeti járőrszolgálatot láttak el L. Határrendészeti Kirendeltség illetékességi területén.
– Az I. r. és a II. r. terhelt úgy döntöttek, hogy szabálysértés gyanúja miatt megállítják a III. r. terhelt által vezetett járműszerelvényt. Miután a járműszerelvényt megállították, az I. r. és II. r. terhelt intézkedni kezdett a III. r. terhelttel szemben. Ennek során közölték vele, hogy szabálysértést követett el.
– Mialatt a II. r. terhelt a járműszerelvény mögött álló rendőr gépkocsi felé eltávolodott, az I. r. terhelt közölte a III. r. terhelttel, hogy ha pénzt ad nekik, akkor elkerülheti a szabálysértési eljárást és a büntetést. Az összeg meghatározását az I. r. terhelt a III. r. terheltre bízta annak hangsúlyozásával, hogy társával ketten vannak, mindkettőjüknek elégnek kell lennie.
– A III. r. terhelt ezután a neki korábban visszaadott forgalmi engedélybe rejtve, mindkét rendőrnek szánva egy 10 000 forintos bankjegyet adott át.
– A II. r. terhelt észlelte, hogy az I. r. terhelt pénzt kért kettőjüknek, majd látta, hogy azt az I. r. terhelt elfogadja a III. r. terhelttől, amivel egyetértett. Később a III. r. terhelttől kapott pénzt a II. r. terhelt a társától átvette, és szolgálati kabátjának bal oldali belső zsebébe rejtette.
– Az elfogadott bankjegyet állományvédelmi ellenőrzés során a II. r. terheltnél megtalálták.
[38] Egyértelmű és az indítványban sem vitatott, hogy az irányadó tényállás szerinti cselekményben a II. r. terhelt hivatalos személy (hivatásos, egyben szolgálatban lévő rendőr) volt [Btk. 459. § (1) bek. 11. pont k) alpont].
[39] A jogerős tényállás szerint az I. r. terhelt a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kért – azon ígérete ellenében, hogy ha a III. r. terhelt mindkettőjüknek elegendő pénzt ad, akkor elkerülheti a szabálysértési eljárás megindítását és a büntetést –, a II. r. terhelt ezt észlelte, valamint látta a pénz átadását, és ezzel egyetértett, amit a III. r. terhelt elengedése, a pénz társától történő átvétele és a zsebébe rejtése egyértelműen alátámasztott.
[40] Ezen körülményekből pedig – ahogyan azt az ítélőtábla is kifejtette – kétségkívül megállapítható, hogy mind az I. r., mind a II. r. terhelt – együtt – észlelte a szabálysértés gyanúját, és egyet értettek abban, hogy a kapott jogtalan előnyért cserébe nem intézkednek a III. r. terhelttel szemben.
[41] A bíróság a jogerős ítéleti tényállásban rögzítette mindazon jogszabályokat melyek tartalmazzák azokat a kötelezettségeket, melyeket a II. r. terhelt nem teljesített.
[42] A II. r. terhelt a jogtalan előnyért (társával együtt) megszegte a hivatali kötelességét azzal, hogy nem intézkedett (intézkedtek) a III. r. terhelttel szemben az általuk észlelt szabálysértés miatt.
[43] Társtettességben is elkövethető a cselekmény, feltéve, hogy ugyanabban az ügyben több hivatalos személy jár(hat) el, és működésükkel kapcsolatban az elkövetők egymás tevékenységéről tudva, közösen kérik vagy fogadják el az előnyt vagy annak ígéretét.
[44] Nem kétséges, hogy jelen ügyben az I. r. és a II. r. terhelt a közös határrendészeti járőrszolgálat során állították meg a III. r. terheltet szabálysértés elkövetése miatt.
[45] Jelen ügyben a vesztegetés alapesetét kimerítő I. r. és II. r. terhelti magatartások (jogtalan előny kérése, illetve az egyetértés azzal) a jellegüknél fogva eleve a rendőr mint hivatalos személy működésének jogellenes és egyúttal rendeltetésellenes gyakorlása, melynek célja a befolyásoláson túl a minősített esetként szabályozott hivatali kötelesség megszegése volt.
[46] Következésképpen a II. r. terhelt magatartásának társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntetteként minősítése törvényes [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont aa) alpont].
[47] A Kúria csupán megjegyzi, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásban foglaltak részben a jogi indokolás körébe tartozóak. A tudati – és más tények – megállapításától ugyanis el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. Ezért az elsőfokú bíróság azon, tényállásban többször is rögzített következtetése, mely szerint „jogtalan előnyként” történt a pénz kérése, illetve elfogadása a jogi indokolás körébe tartozó jogi értékelés. Ez azonban a felülvizsgálatot nem érinti.
[48] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban – miként azt a Kúria már rögzítette – a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[49] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[50] Ezzel szemben a II. r. terhelt védője az indítványában a tényállás megalapozottságát vitatta, a bizonyítékok értékelését kifogásolta, amikor a tényállásban foglaltakkal ellentétesen arra hivatkozott, hogy a II. r. terhelt nem volt jelen akkor, amikor az I. r. terhelt a jogtalan előnyt kérte, illetve amikor a III. r. terhelt az I. r. terheltnek átadta azt.
[51] Erre azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényi lehetőség, az indítvány e részében törvényben kizárt.
[52] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.1.081/2022/11.)