297. A szerződés fedezetelvonó jellegének és ebből következően relatív hatálytalanságának megállapítása iránti, megalapozott kereseti kérelem alapján a szerző fél köteles tűrni, hogy a jogosult az igényét a szerződéssel átruházott vagyontárgyból [...]

A szerződés fedezetelvonó jellegének és ebből következően relatív hatálytalanságának megállapítása iránti, megalapozott kereseti kérelem alapján a szerző fél köteles tűrni, hogy a jogosult az igényét a szerződéssel átruházott vagyontárgyból kielégíthesse [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. § (1) bek., 215. §, 221. § (1) bek.; 1959. évi IV. törvény (Ptk.)
203. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az 1992. szeptember 27-én kelt társasági szerződéssel megalakult az I. rendű alperes 1992. szeptember 27-től 1994. május 27-ig kültagként, 1994. május 28-tól 2010. december 27-ig beltagként, ezt követően ismét kültagként vett részt. A felperes 1998. december 28-tól a bt. beltagja. A társaság képviseletét 1994. május 27-től 2010. december 27-ig üzletvezetőként az I. rendű alperes, 2010. november 29. napjától a felperes látta el.
[2] A felperes 2010. november 5-én kelt levelében felszólította a bt.-t a tagi kölcsönből eredő, lejárt 13 303 186 forint tartozásának visszafizetésére. A felszólítást 2010. november 8-án az I. rendű alperes vette át. A bt. a tagi kölcsönt nem fizette vissza.
[3] Az I. rendű és a II. rendű alperes 2010. október 15-én ajándékozási szerződéssel (a továbbiakban: szerződés) gyermekeik – a III. rendű és IV. rendű alperesek – részére ajándékozták a tulajdonukat képező ingatlant, haszonélvezeti joguk fenntartása mellett.
[4] A Szegedi Törvényszék a 2012. október 26-án kelt ítéletében kötelezte a felszámolás alatt álló bt.-t és az I. rendű alperest, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt 13 053 186 forintot és ennek 2011. augusztus 1. napjától a kifizetés napjáig, de legfeljebb a bt. ellen folyó felszámolási eljárásban történő zárómérleg benyújtásának napjáig terjedő időre járó, a mindenkori jegybanki alapkamat 7%-kal növelt összegű késedelmi kamatát, valamint 590 000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kimondta, hogy a marasztalási összeg behajtása érdekében jelen per I. rendű alperesével szemben végrehajtás csak akkor vezethető, ha a követelés a felszámolás alatt álló gazdasági társaságtól nem hajtható be.
[5] A Szegedi Ítélőtábla a 2013. április 11-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – lényegében helyes indokai szerint – helybenhagyta, 200 000 forint másodfokú perköltség fizetésére kötelezés mellett.
[6] A Szegedi Törvényszék 2014. július 23-án kelt végzésével a bt. elleni felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította, az adóst megszüntette és elrendelte a cégjegyzékből való törlését. A felperes által bejelentett követelés kapcsán a bt.-nek az R. D. gazdasági társasággal szemben fennálló követelését a felperesre engedményezte. A felperes a követelést az R. D.-től nem hajtotta be.
[7] A Szegedi Ítélőtábla fenti jogerős határozatában megállapított 200 000 forint összegű másodfokú eljárási költség behajtása érdekében a bíróság 2013. június 12-én rendelt el végrehajtást az I. rendű alperes ellen. Az eljáró bírósági végrehajtó a tartozás megfizetésére az I. rendű alperesnek részletfizetést engedélyezett. Az I. rendű alperes ekkor a végrehajtónak jövedelmi, vagyoni viszonyairól nem nyilatkozott. A végrehajtó nem közölte a felperessel, hogy az I. rendű alperestől a követelés behajthatatlan lenne, illetve a vagyontárgyak felkutatására tett intézkedések eredményre nem vezettek, a felperes számára kizárólag a részletfizetés engedélyezésére vonatkozó végrehajtói jegyzőkönyvet küldte meg. Ez a követelés megtérült.
[8] A jogerős bírósági ítélettel megállapított 13 053 186 forint tőke és késedelmi kamata, valamint 590 000 forint perköltség vonatkozásában az önálló bírósági végrehajtó előtt 2017. november 22-én indult végrehajtási eljárás az I. rendű alperes ellen, akinek a vagyonából e követelés behajtása nem vezetett eredményre.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[9] A felperes a bírósághoz 2017. december 29-én benyújtott keresetlevelében előterjesztett – a jelen felülvizsgálati eljárással érintett – másodlagos keresete a szerződés vele szemben fennálló hatálytalanságának megállapítására és arra irányult: a bíróság kötelezze a III. rendű és a IV. rendű alperest annak tűrésére, hogy az I. rendű alperessel szemben fennálló követelését a végrehajtás során az ajándékozott ingatlanból kielégítse. E keresetét azzal indokolta, hogy az I. rendű alperes már a tagi kölcsön visszafizetésére irányuló felszólítás előtt is tudott a követelésről, ezért az ajándékozási szerződés fedezetelvonó céllal köttetett.
[10] Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen elévülési kifogást terjesztettek elő arra hivatkozással, hogy a keresettel támadott szerződés megkötése és a keresetlevél benyújtása között több mint 5 év telt el. Az I. rendű alperes által átvett 2010. november 5-i dátumú fizetési felszólítással kapcsolatosan hangsúlyozták, hogy a felszólítás címzettje a bt. volt, mely a felszólítás kézhezvételekor működő gazdasági társaság volt, így a szerződő feleket nem vezethette fedezetelvonási célzat az ajándékozási szerződés megkötésekor. Állították, hogy az O. Cs. felé fennálló néhány millió forint összegű tartozásról ugyan valóban tudott az I. rendű alperes is, ugyanakkor a tartozás a bt. raktárkészletéből és a felperes társtulajdonában álló R. D. felé fennálló több mint 20 000 000 forint összegű követelésből kifizethető lett volna. A bt. felszámolására azért került sor, mert a felperes nem volt hajlandó a társtulajdonában álló R. D.-vel szemben érvényesíteni a bt. követelését, így az ő magatartása akadályozta meg a bt. továbbműködését, ezzel azt is, hogy a bt. a felperesnek a tagi kölcsönt visszafizesse. Utaltak arra is, hogy a felperes 2010. november 5-én csak a bt.-t szólította fel a kölcsön visszafizetésére, az I. rendű alperest csak a bírósági peres eljárás megindításával, 2011-ben hívta fel a teljesítésre. Ebből következően az ajándékozási szerződés megkötésekor a felperesnek még nem volt követelése az I. rendű alperessel szemben.
[11] A felperes az alperesek elévülési kifogását alaptalannak tartotta. Hangsúlyozta, hogy az I. rendű alperes mögöttes felelősségére tekintettel az elévülés kezdete a bt. cégjegyzékből való törlése. Azon jogi érvelés kapcsán, hogy a bt. felszámolási eljárásában rá engedményezett követelést az R. D. társasággal szemben érvényesítenie kellett volna, arra hivatkozott, hogy az említett gazdasági társaságot a szerbiai cégjegyzékből törölték.

Az első- és a másodfokú ítélet

[12] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a megismételt fellebbezési eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és megállapította, hogy az I. rendű és II. rendű alperesek, valamint a III. rendű és IV. rendű alperesek között 2010. október 15. napján a perbeli ingatlanra vonatkozó ajándékozási szerződés a felperessel szemben hatálytalan. Kötelezte az III. rendű és a IV. rendű alpereseket annak tűrésére, hogy a felperes a fenti ingatlanból 13 053 186 forint tőke és járulékainak erejéig kielégítést keressen. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[14] A jogerős ítélet indokolása szerint a Kúria Pfv.II.20.368/2020/6. számú végzésének indokolása alapján a megismételt másodfokú eljárásban kizárólag a másodlagos keresetre vonatkozó fellebbezést, ezen belül elsődlegesen az alperesi elévülési kifogást kellett érdemben vizsgálni.
[15] A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a Kúria fenti végzésében egyrészt megállapította, hogy mivel a felperes másodlagos kereseti kérelme azon alapul, hogy az alperesek által 2010. október 15-én kötött ajándékozási szerződés fedezetelvonó szerződés, így az elévülés kapcsán nem annak van jelentősége, hogy a felperes fennálló követelése a gazdasági társasággal és az I. rendű alperessel szemben mikor, mely időponttól kezdődően volt érvényesíthető, hanem az bír relevanciával, hogy a szerződés megkötésével esedékessé váló (2010. október 15.), perbe vitt igény elévülése mely időpontig nyugodott; azaz a felperes mikor került abba a helyzetbe, hogy a szerződés hatálytalansága miatti igényét a bíróság előtt érvényesíteni tudja. Ez az az időpont, amikor a felperes számára egyértelművé vált, hogy a jogerős marasztalás szerinti tőke, kamat és perköltség összege az I. rendű alperes vagyonából nem hajtható be. Másként fogalmazva az elévülés mindaddig nyugodott, amíg a felperes nem tudta/tudhatta, hogy követelését az I. rendű alperes vagyona nem fedezi.
[16] A másodfokú eljárás során beszerzett végrehajtási iratokból azt állapította meg, hogy a felperes a 2017 novemberében kezdeményezett végrehajtási eljárást megelőzően nem lehetett annak ismeretében, hogy a 13 053 186 forint tőke és járulékai az I. rendű alperes vagyonából nem hajtható be. A felperes az I. rendű alperessel szemben 2013. július 12-én kezdeményezett végrehajtási eljárás során nem szerezhetett arról tudomást, hogy az I. rendű alperes vagyoni, jövedelmi viszonyai miatt a jogerős ítéletben foglalt tőke és kamat követelés behajtása eredménytelen lesz. A rendelkezésre álló végrehajtói iratokból ugyanis az állapítható meg, hogy az I. rendű alperes jövedelmi, vagyoni viszonyairól a végrehajtó a felperest nem tájékoztatta, ahogyan arról sem, hogy a vagyon felkutatására tett intézkedései nem vezettek eredményre.
[17] A végrehajtási iratokból az sem állapítható meg, hogy az I. rendű alperes részletfizetés iránt szóban előterjesztett kérelme kapcsán bármilyen, a vagyoni, jövedelmi viszonyait igazoló okiratot csatolt volna a végrehajtó számára, így azokat a végrehajtó a felperesnek nem is küldhette meg. A felperes pusztán a részletfizetés engedélyezését megállapító végrehajtói jegyzőkönyvet vette át, amely az I. rendű alperes jövedelmi, vagyoni viszonyaira vonatkozóan tényt, adatot nem tartalmaz. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 52/A. § (1) bekezdése alapján engedélyezett részletfizetésnek nem törvényi feltétele, hogy a kérelmező teljes személyes költségmentességben részesüljön, illetőleg vagyontárgyai ne legyenek, és jövedelme se tegye lehetővé az egyösszegű fizetés teljesítését. Az a tény, hogy a korábbi peres eljárásban az I. rendű alperes teljes személyes költségmentességben részesült, még nem utal arra, hogy a követelés a későbbiekben tőle behajthatatlan lesz.
[18] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fentiekből következően a felperes 2017 novemberében nem volt abban a helyzetben, hogy a szerződés hatálytalanságából eredő igényét érvényesíteni tudja, hiszen ezen időpontig nem volt számára egyértelmű, hogy a jogerős ítélet szerinti tőke, kamat és perköltség összege az I. rendű alperes vagyonából behajthatatlan. Mindebből következően a szerződés hatálytalanságára irányuló igény érvényesíthetősége a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 326. § (2) bekezdése alapján 2017 novemberéig nyugodott, így az igény érvényesítésére a felperesnek 1 év állt rendelkezésére, amire tekintettel 2017. december 29. napja előtt másodlagos igénye nem évült el, az ezen a napon előterjesztett keresetlevél útján annak érvényesítése nem volt kizárt.
[19] A másodfokú bíróság ezért érdemben vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította-e meg, hogy a szerződés hatálytalanságának a régi Ptk. 203. § (1) bekezdés szerinti feltételei nem állnak fenn.
[20] E körben kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a felperes másodlagos kereseti kérelmét egyrészt azért utasította el, mert álláspontja szerint a felperes a bt. ráengedményezett követelését 2014. és 2017. év között az R. D.-vel szemben nem érvényesítette, így saját mulasztása miatt nem kerülhetett sor annak vagyonából a követelés kielégítésére. Másrészt a szerződés fedezetelvonó jellegének vizsgálatánál „perdöntő” jelentőséget tulajdonított annak, hogy a szerződéskötés időpontjában a bt. vagyonából volt-e lehetőség a felperes követelésének kielégítésére.
[21] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy a kölcsönbe vevő bt. a tagi kölcsönt a felperesnek nem fizette vissza, a bt. vagyonából a felperes követelése nem térült meg.
[22] Rámutatott: „mögöttes” felelősségéből adódóan az I. rendű alperes vagyonára a jogerős ítélet szerinti követelés behajtása érdekében végrehajtás csak akkor és annyiban vezethető, amennyiben a követelés a főkötelezettől, a bt.-től nem hajtható be. Ebből következően, amennyiben a jogosult a mögöttes felelőssel szemben kívánja a jogerős ítélet szerinti követelését érvényesíteni, ennek egyetlen feltétele, hogy a követelés az „egyenes adós” vagyonából igazoltan ne legyen behajtható. Amennyiben igazolható, hogy a követelés az „egyenes adóstól” akár részben is behajtható, úgy a végrehajtási eljárás elrendelésének a mögöttes kötelezettel szemben nincs helye. Emiatt nincs relevanciája a felszámolási eljárás befejezésével az engedményezett követelés felperes általi behajtása meghiúsulásával kapcsolatos alperesi védekezésnek.
[23] A fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának megállapítása kapcsán a másodfokú bíróság szerint nincs jelentősége annak sem, hogy a bt. tartozásáért „mögöttes” felelős I. rendű alperessel szemben a végrehajtás elrendelésének fenti feltétele fennállt-e vagy sem, a másodlagos kereset kapcsán ezért nem releváns az sem, hogy a pénzkövetelés miért volt behajthatatlan a bt.-től, illetve az ajándékozási szerződés megkötésének időpontjában a bt. milyen gazdasági helyzetben volt. A fentiek alapján a másodfokú bíróság szükségtelennek tartotta V. P. tanú meghallgatását, miután nem látta jelentőségét annak, hogy a felperes megkísérelte-e vagy sem a reá engedményezett követelés behajtását az R. D.-től, és úgy ítélte meg, hogy nincs jelentősége az R. D. társaság gazdálkodásával kapcsolatos iratok tartalmának sem.
[24] Az 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény 3. pontjára utalva a másodfokú bíróság hangsúlyozta: a szerződés fedezetelvonó jellegének, és ebből következően a szerződés relatív hatálytalansága megállapításának a régi Ptk. 203. § (1) bekezdése szerint egyik feltétele, hogy a szerződés megkötésének időpontjában a jogosultnak a kötelezettel szemben követelése álljon fent. A kötelezettől jogot szerző személlyel (szerződő féllel) szemben történő perindításkor már az is feltétel, hogy a jogosultnak a kötelezettel fennálló jogviszonyából származó követelése az igény állapotába kerüljön, azaz bírósági úton kikényszeríthető legyen. A harmadik feltétel, hogy a kötelezett egyéb vagyontárgya a követelés kielégítésére ne nyújtson fedezetet.
[25] Megállapíthatónak tartotta, hogy az I. rendű alperes felelőssége a bt. kölcsönből eredő tartozásáért a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban Gt.) 104. § (1) bekezdésén alapul. Kiemelte: az 1/2007. PJE határozat indokolásának III. 2. pontja szerint mögöttes felelős kötelezettsége nem önálló felelősség, a mögöttes felelős nem a saját, hanem a főkötelezett kötelezettségéért köteles helytállni. A mögöttes felelősséggel a törvény nem a követelést „többszörözi” meg, hanem a követelésért helytállni tartozók körét. A mögöttes felelős tehát ugyanazért a követelésért felel, mint a főkötelezett, vele szemben a követelés jogcíme is ugyanaz, mint a főkötelezettel szemben. A mögöttes felelős lényegében annak a személynek a jogi pozíciójába kerül, akinek a kötelezettségéért helytállási kötelezettséggel tartozik.
[26] A másodfokú bíróság rámutatott: az alperesek között létrejött ajándékozási szerződés időpontjáig a felperes követelését, a tagi kölcsönt, a bt. nem fizette vissza. Az 1/2007. PJE határozat fenti pontjából az következik, hogy e követelés az I. rendű alperessel szemben is fennállt. A szerződés hatálytalansága megállapítása iránti per kezdeményezésének időpontjában a felperes pénzkövetelése (kölcsön visszafizetése) az igény állapotába került, azaz bíróság előtt kikényszeríthető volt, figyelemmel a Szegedi Ítélőtábla ítéletére is. Azt is aggálytalanul megállapíthatónk tartotta, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – és az I. rendű alperes által sem vitatottan – a felperes pénzkövetelése a vagyonából behajthatatlan. Az ügyletkötés kapcsán nincs jelentősége az alperesek „tudati szándékának”, hiszen a régi Ptk. 203. § (1) bekezdése szerint a szerződés fedezetelvonó, ha a szerződés megkötésével a szerződő fél ingyenes előnyhöz jutott (1/2011. PK vélemény 5. pont). Mivel az ajándékozási szerződés ingyenes szerződés, ebből a III. rendű és a IV. rendű alperesek számára – akik egyebekben közeli hozzátartozók is – ingyenes előny származott.
[27] A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság a másodlagos keresetnek helyt adva a régi Ptk. 203. § (1) bekezdésére figyelemmel megállapította, hogy az alperesek között 2010. október 15. napján létrejött ajándékozási szerződés hatálytalan a felperes irányában, ezért a III–IV. rendű alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes az ajándékozási szerződéssel érintett vagyontárgyból a követelése érvényesítése érdekében kielégítést keressen.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[28] A jogerős ítélet ellen az I–IV. rendű alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. Harmadlagos felülvizsgálati kérelmük a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú ítélet megváltoztatásával arra irányult, hogy a Kúria hozzon új határozatot, amelyben a III. rendű és IV. rendű alperest annak tűrésére kötelezi, hogy a perbeli ingatlan I. rendű alperes korábbi tulajdoni hányadát képező, a teljes ingatlanhoz viszonyított 1/2-ed részéből a felperes 13 053 186 forint összegű követeléséből a T. Bt. felszámolását követően megítélt 36 412 euró összeggel csökkentett, fennmaradt rész erejéig keressen kielégítést.
[29] Az alperesek megsértett jogszabályhelyként a régi Pp. 206. § (1) bekezdését, a 215. §-t, a 221. § (1) bekezdését, valamint a 130. § (1) bekezdés d) pontját, a 157. § a) pontját, a 158. § (1) bekezdését és
a 229. § (1) bekezdését jelölték meg, továbbá hivatkoztak a „Csődtv. rendelkezéseire”.
[41] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[42] Az alperesek felülvizsgálati kérelmének tartalmára tekintettel a Kúria elsődlegesen a felülvizsgálati eljárás kereteit és jogi természetét illetően az alábbiakat rögzíti.
[43] A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, nem egyfajta „harmadfokú eljárás”, hanem szigorú eljárási szabályok szerinti rendkívüli perorvoslat. Tárgya a jogerős ítélet, amelynek jogszabálysértő jellegét a Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelemben a régi Pp. 272. § (2) bekezdésének mindenben megfelelően megjelölt hivatkozások tekintetében vizsgálhatja, figyelemmel az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. és 4. pontjában foglaltakra is. Lényeges továbbá, hogy a jogerős ítélet csak a per tárgyát érintő körben vizsgálható felül (BH 1998.288., BH 2001.222.), tehát csak olyan kérdésben támadható, amely az első- és a másodfokú eljárásnak is tárgya volt (BH 1995.163., BH 2001.172.), tekintettel arra, hogy amely kérdésben az eljárt bíróságok nem döntöttek, amelyet nem vizsgáltak, abban jogszabálysértést sem követhettek el.
[44] Az említetteknek az alperesek felülvizsgálati kérelme szempontjából többirányú jelentősége volt.
[45] Egyrészről: az alperesek a „Csődtv.” kapcsán konkrét megsértett jogszabályhelyet nem jelöltek meg felülvizsgálati kérelmükben, az általuk felhívott BH-ban idézett jogszabályhely pedig a régi Pp. 272. § (2) bekezdése értelmében hivatkozásként nem vehető figyelembe, ezért az e körben előadottak nem voltak érdemben vizsgálhatók.
[46] Másrészről: az alperesek harmadlagos felülvizsgálati petituma szerinti „elszámolásra” (36 412 euró kvázi beszámítására) az alperesek az eljárás korábbi szakaszában nem hivatkoztak, ilyen irányú védekezésük az eljárás során nem volt, így ez sem képezhette a felülvizsgálat tárgyát.
[47] Harmadsorban: az alperesek az elévülés tekintetében kizárólag a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének – és kapcsolódóan 221. §-ának – a sérelmét állították a megismételt fellebbezési eljárásban beszerzett végrehajtási iratok és a felek nyilatkozatainak értékelésével összefüggésben, azonban anyagi jogi hivatkozást nem terjesztettek elő, így e körben kizárólag a hivatkozott eljárási szabálysértések vizsgálatára volt lehetőség.
[48] A Kúria kiemeli továbbá, hogy az alperesek a fedezetelvonó szerződéssel kapcsolatos adekvát anyagi jogi rendelkezés sérelmére egyáltalán nem hivatkoztak, e körben sem jelöltek meg megsértett jogszabályhelyet.
[49] Az így meghatározott felülvizsgálati keretek között eljárva a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, pusztán – rendelkező részi megfogalmazásának részleges pontatlansága, valamint elírás miatt – kiegészítésre és pontosításra szorult az alábbiak szerint.
[50] A megismételt fellebbezési eljárás során a másodfokú bíróság teljeskörűen eleget tett a Kúria Pfv.II.20.368/2020/6. számú végzése [58] pontjában előírt iránymutatásnak, a szükséges bizonyítást lefolytatta, és a beszerzett végrehajtási iratok tartalmának okszerű értékelésével vont következtetést a felperes tudomásszerzésének időpontjára abban a tekintetben, hogy a követelés az I. rendű alperes vagyonából nem behajtható. Döntését e körben a szükséges mértékben megindokolta, így a jogerős ítélet nem sérti a régi Pp. 221. § (1) bekezdését.
[51] A bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatban a Kúria kiemeli, hogy a felülvizsgálati eljárás keretében általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó tényállás, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria azt vizsgálja, hogy az eljárt bíróság a mérlegelés körébe vont adatok és bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre (BH 1996.506.). Lényeges, hogy az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.).
[52] A jogerős ítélet azonban ilyen iratellenes, logikátlan ténymegállapítást vagy nyilvánvalóan okszerűtlen következtetést nem tartalmaz, a másodfokú bíróság okszerűen juthatott arra a megállapításra, hogy a felperes 2017 novemberéig nem szerzett tudomást arról, hogy követelése az I. rendű alperes vagyonából nem hajtható be, amire figyelemmel a jogerős ítélet a régi Pp. 206. § (1) bekezdését sem sérti. Ebből az is következik, hogy a másodfokú bíróság által megállapított tényállást a felülvizsgálati eljárásban is irányadónak kellett tekinteni.
[53] Téves az alperesek ítélt dologra (res iudicata) hivatkozása is. A Kúria rámutat: a perbeli követelés tárgyában nincs fél-, tény- és jogazonossággal érintett korábbi jogerős ítélet (ilyenre maguk az alperesek sem hivatkoztak), a felhívott kúriai határozat pedig e körben nem releváns. Ebből következően a jogerős ítélet nem sérti az ezzel összefüggésben hivatkozott régi Pp. 229. §-át, továbbá fel sem merülhetett a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása, illetve ezen okból a per megszüntetése, melyre figyelemmel nem sérült a régi Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontja, a 157. § a) pontja és a 158. § (1) bekezdése sem.
[54] Kisebb részben – a jogerős döntés rendelkező részének pontosítását és kiegészítését igénylő mértékben – volt alapos az alperesek régi Pp. 215. §-ára történt felülvizsgálati hivatkozása az alábbiak szerint.
[55] Az alperesek tévesen állították, hogy a keresetlevél nem tartalmazta egyértelműen a felperes konkrét, összegszerűen meghatározott perbeli igényét. A tartalom szerinti elbírálás elvére [régi Pp. 3. § (2) bekezdés] figyelemmel a 2017. december 29-i keresetlevél 1. oldal felülről harmadik bekezdéséből egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a Szegedi Törvényszéknek a Szegedi Ítélőtábla határozatával helybenhagyott ítéletével az I. rendű alperest (is) marasztaló 13 053 186 forint összegű követelésének a kielégítése érdekében terjesztette elő az eredetileg másodlagos keresetét a perbeli ajándékozási szerződés vele szembeni (relatív) hatálytalansága és az alperesek arra való kötelezése iránt, hogy tűrjék ezen követelésének a perbeli ingatlanból (az ingatlanra vezetett végrehajtás során) történő kielégítését.
[56] Alaptalan volt az alperesek hivatkozása a tekintetben is, hogy a felperes igényét – szerintük – a 2010. november 5-i fizetési felszólításban („a levélben”) 13 303 186 forintban jelölte meg, míg a jogerős ítélet 13 053 186 forint tekintetében marasztalta őket. A Kúria kiemeli: a per tárgya nem a fizetési felszólítás, hanem a keresetlevélben előadott konkrét kereseti kérelem [régi Pp. 121. § (1) bekezdés e) pont], az abban megjelölt összeg, azt pedig a másodfokú bíróság jogerős ítéletében nem lépte túl, nem terjeszkedett tehát túl a kereseti kérelmen, ezen okból tehát a régi Pp. 215. §-a nem sérült.
[57] Ugyanakkor a Kúria rögzíti, hogy az említett keresetlevél 2. oldal felülről első bekezdésében megfogalmazott konkrét petitum tartalma az alábbi volt: „… és kérem annak megállapítását, hogy velem szemben az I. rendű alperes által megkötött ajándékozási szerződés hatálytalan. Egyben kérem kötelezésüket arra, hogy az I. rendű alperes tulajdonában volt 1/2 ingatlanra a Szegedi Törvényszék 0600-2.Vh.52/2017. által elrendelt és P. T. önálló bírósági végrehajtó Száma: 278.V.1603/2017. által folytatott végrehajtási eljárást tűrje.” (szó szerinti idézet).
[58] E megfogalmazásból egyértelmű – és ez az igény áll összhangban azzal, hogy kizárólag az I. rendű alperes volt a bt. beltagja, azaz mögöttes felelősség csak őt terhelheti, a marasztalás az alperesek közül csak rá vonatkozott, egyéb (pl. családjogi) jogalapra pedig a II. rendű alperes tekintetében a felperes nem hivatkozott –, hogy csak a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányada (illetve annak értéke) lehet érintett a kielégítésre tűréssel, a bt. tartozásáért nem felelős II. rendű alperes által ajándékozott másik 1/2 tulajdoni hányad (annak értéke) nyilvánvalóan nem.
[59] Az, hogy a végrehajtási eljárás során a perbeli ingatlan értéke milyen összegben kerül megállapításra, az ítélet meghozatalakor nem tudható, ez nem is képezi az eljáró bíróság ítélkezési feladatát, ezen érték meghatározása az eljáró végrehajtó kompetenciájába tartozik. Ezen okból alaptalan az az alperesi felvetés is, hogy az ajándékozási szerződés szerinti 14 000 000 forint fele (7 000 000 forint) erejéig lehetne őket tűrésre kötelezni. A Kúria megjegyzi, ettől eltérő kérdés, hogy a konkrét – a végrehajtási eljárásban megállapítandó – érték 1/2 része, illetve a felperes 13 053 186 forint összegű igénye milyen viszonyban áll egymással. Ugyanakkor az I. rendű alperes felelőssége csak az általa ajándékozott 1/2 tulajdoni hányad értéke erejéig értelmezhető, és a felperes is csak ennek erejéig kérhette (és a fentebb idézett kereseti petitum szerint így is kérte) a tűrésre kötelezést.
[60] A Kúria emellett rámutat, nem pontos és így nem végrehajtható a jogerős ítélet rendelkező részének a tűrésre kötelezés megfogalmazása a 13 053 186 forint járulékai tekintetében, mert a rendelkező részben – konkrét meghatározás helyett – csak „és járulékainak erejéig” megfogalmazás szerepel. E mellett a 13 053 186 forint összeg betűvel kiírt meghatározásánál elírás olvasható. Egyebekben a jogerős ítélet rendelkező része megfelel az 1/2011. (VI. 16.) PK vélemény 6. pontjában írtaknak.
[61] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet – a fenti rendelkező részi pontosítással és kiegészítéssel – hatályában fenntartotta.

(Kúria Pfv.V.20.782/2021/10.)