A bíróságoknak az előttük folyamatban lévő ügyben alkalmazandó anyagi jogi és eljárásjogi normák adta értelmezési mozgástér keretein belül kell tekintettel lenniük az ügy alapjogi érintettségére és az érintett alapjog alkotmányos tartalmának – összhangban az alkalmazandó normákkal – érvényre juttatására [Alaptörvény IX. cikk (1) bek., XVIII. cikk (7) bek.; 2010. évi CIV. törvény 10. §, 12. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes orvos, aki honlapot üzemeltet és a nyilvánosság előtt fejti ki nézeteit számos szakmai és nem szűken vett egészségügyi kérdésben. Az alperes 2023. május 9-én „Orvosi díjat kapott az oltásellenes, vírusszkeptikus […], aki ellen kamarai eljárás is indult” címmel cikket publikált, amely a következő sorokat tartalmazza: „Mivel nincs előszűrés, a szakmailag elismert többi díjazott közé bekerülhetett […] is, aki saját közösségi felületein is kampányolt a díjért, ami egyébként orvosonként félmillió forintos honoráriummal jár […] azonban kilóg a sorból, ezzel méltatlan helyzetbe hozva azokat is, akik valódi szakmai elismerésként kapták a díjat […] egyébként rendszeresen szembehelyezkedik a gyógyszeriparral, éppen ezért is érdekes, hogy lelkesen fogadta el a […] díjat. Az orvos járvány alatti tevékenysége pénzügyi hasznot is hozott neki: a […] kutatása rámutatott, hogy a vírusszkeptikus „orvoscelebek”, azaz az […] tagjai hogyan profitáltak a vírus- és oltástagadásból.”
[2] A felperes helyreigazítási kérelemmel fordult az alpereshez, aki a kérelemnek nem tett eleget.
A kereset és az ellenkérelem
[3] A felperes keresetében arra kérte az alperest kötelezni, hogy az általa szerkesztett internetes sajtótermékben az eredeti közléssel azonos helyen és betűtípussal mindaddig, amíg az eredeti közlés elérhető, de legalább 30 napra tegye közzé az alábbi helyreigazítást, egyben a helyreigazítás tényére a címlapon is utaljon.
[4] „Helyreigazítás:
Lapunkban 2023. május 9-én megjelent írásunkban:
1. Valótlanul állítottuk, hogy a szakmailag elismert többi díjazott közé […] doktor azért kerülhetett be, „mivel nincs előszűrés”. A valóság ezzel szemben az, hogy […] doktor azért és úgy nyerhette el a díjat, mivel erre sok más orvossal egyidejűleg őt is jelölték, és az adott régióban ő kapta a díj elnyerésére a legtöbb támogató szavazatot.
2. Valótlanul és a nevezett jóhírnevét sértő módon állítottuk, hogy „[…] azonban kilóg a sorból, ezzel méltatlan helyzetbe hozva azokat is, akik valódi szakmai elismerésként kapták a díjat.” A cikkben írtakkal szemben […] doktor a többi jelölttel azonos megmérettetés során, a versenykiírás feltételeinek megfelelő szakmai elismerésként nyerte el a díjat.
3. Valótlanul állítottuk, hogy „[…] egyébként rendszeresen szembehelyezkedik a gyógyszeriparral, éppen ezért is érdekes, hogy lelkesen fogadta el a […] díjat”, mivel […] doktor soha nem helyezkedett szembe a gyógyszeriparral, kizárólag a felelős gyógyszerhasználat fontosságát hangsúlyozza, másfelől a […] nem gyárt gyógyszereket, kizárólag étrend-kiegészítőkkel, mikrotápanyag kombinációkkal és orvostechnikai eszközökkel foglalkozik.
4. Valótlanul állítottuk […] doktorral összefüggésben, hogy „az orvos járvány alatti tevékenysége pénzügyi hasznot is hozott neki”. A valóságban […] doktor tevékenysége kizárólag a betegek érdekeinek védelmét célozza, az utalt publikáció csupán elvi fejtegetés, pénzügyi tekintetben minden konkrét információt nélkülöz.
A keresetet a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 12. § (1) bekezdésére alapította.
[5] Az alperes nem terjesztett elő ellenkérelmet, és szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg a perfelvételi tárgyaláson sem.
Az első- és a másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság – a hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárás során – ítéletében kötelezte az alperest, hogy az általa szerkesztett internetes sajtótermékben 2023. május 9-én megjelent cikkel azonos helyen és betűtípussal mindaddig, amíg az eredeti közlés elérhető, de legalább 30 napra tegye közzé 15 napon belül az alábbi helyreigazítást, egyben a helyreigazítás tényére a címlapon is utaljon:
„Helyreigazítás: Lapunkban a 2023. május 9-én megjelent „Orvosi díjat kapott az oltásellenes, vírusszkeptikus […], akivel szemben kamarai eljárás is indult” című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy a szakmailag elismert több díjazott közé […] doktor azért kerülhetett be, mivel nincs előszűrés, kilóg a sorból a többi díjazotthoz képest, akik valódi szakmai elismerésként kapták a díjat, rendszeresen szembehelyezkedik a gyógyszeriparral, […] doktornak a járvány alatti tevékenysége pénzügyi hasznot is hozott.” Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokai szerint a hatályon kívül helyezést követően az eljárást az érdemi tárgyalási szaktól kellett megismételni. Az alperes a perfelvételi szakban hatályos írásbeli ellenkérelmet nem terjesztett elő, a perfelvételi tárgyaláson nem jelent meg, ezért erre a megismételt eljárásban sem volt lehetőség, ennélfogva a keresetet nem vitatottnak kellett tekinteni. Mivel azonban a bíróság a helyreigazító közlemény szövegét – a kérelem és az ellenkérelem korlátai között – belátása szerint határozza meg a Legfelsőbb Bíróság PK 15. számú állásfoglalása alapján, ezért vizsgálni kellett, hogy a valótlan tényállításokkal szemben a helyreigazításban közölni kért való tények valóságát a felperes bizonyította-e. A felperes az általa kért helyreigazításban olyan tények közzétételét is kérte, amelyek valóságát egyrészt nem bizonyította, másrészt nem a helyreigazítani kért tényállítással állt összefüggésben. Erre tekintettel a való tények közlése iránti kereset alaptalan volt.
[8] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részét úgy javította ki, hogy az alperes helyreigazítási kötelezettsége az „Orvosi díjat kapott az oltásellenes, vírusszkeptikus […], akivel szemben kamarai eljárás is indult” című cikkre vonatkozik, az így kijavított ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.
[9] A jogerős ítélet indokai szerint a másodfokú bíróság észlelte, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet rendelkező részében elírást vétett; ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 352. § (l) bekezdése és 353. §-a alapján eljárva kijavította. Mivel a perfelvételi tárgyalást az alperes elmulasztotta és írásbeli védekezést sem terjesztett elő, ezért a Pp. 497. § (4) bekezdése értelmében a keresetet nem vitatottnak kellett tekinteni. A hatályon kívül helyezést követően az eljárást az érdemi szaktól kellett megismételni, ezért az új eljárásban is úgy kellett tekinteni, hogy az alperes a keresetet – a perfelvételi tárgyalás lezárásig – nem vitatta. A Pp. 500. § (2) bekezdés g) pontja alapján sajtóperben kereset- és ellenkérelem-változtatásnak nincs helye, így a perfelvétel lezárása után az alperes érdemi védekezése nem vehető figyelembe. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan kötelezte helyreigazító közlemény közzétételére az alperest.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályként az Smtv. 10. és 12. §-ára, továbbá a Pp. 500. § (2) bekezdés g) pontjára hivatkozott.
[11] A felülvizsgálati kérelem indokai szerint a per alapjogi vetületét a 3/2015. (II. 2.) AB határozat alapján a bíróságoknak vizsgálnia kellett volna. Az Alkotmánybíróság 7/2014. (III. 7.) határozata szerint értékelni kellett volna, hogy az eljárásban érintett személyt érintő közlés bármilyen módon kötődik-e a közérdeklődésre számot tartó, közügyeket érintő vitához. Abban az esetben pedig, ha megállapítható, hogy a vizsgált közlés közügyek vagy a közélet egyéb kérdéseinek megvitatásához kapcsolódik, és az érintettek e közéleti vitában közszereplői minőségben vesznek részt, akkor a felperest az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése alapján fokozott tűrési kötelezettség terheli a vele szemben megfogalmazott kritikával, bírálattal szemben. Az alperesnek az Smtv. 10. §-a alapján elsőrendű alkotmányos feladata a közérdekű információk, köztük a közéleti szereplők megnyilatkozásainak, álláspontjainak terjesztése. Az Smtv. 12. §-a által szabályozott sajtó-helyreigazítás iránti kereset elbírálása során pedig figyelemmel kell lenni arra, hogy e jogintézménynek nem kizárólag személyiség védelmi funkciója van, hanem az olvasóközönség valós tájékoztatásának a garanciája is egyben, ezért a sajtó-helyreigazítás nem szolgálhat a közönség félretájékoztatásának eszközéül. Jelen eljárás során figyelmen kívül maradt, hogy a felperes közszereplő, a felperes által kapott díj közéleti esemény, a kifogásolt közlések véleményt tükröznek. A másodfokú bíróság eljárási okokból nem vizsgálta a fellebbezés érdemét, így nem elemezte, hogy a sérelmezett közlések tényállításnak vagy véleménynek tekintendőek, nem értékelte, hogy az alperes közlései a tényekből levont okszerű következtetések-e, ami az Alkotmánybíróság, a Kúria és az EJEB irányadó gyakorlata alapján sem képezheti helyreigazítás alapját.
[12] Az alperes a kereset tárgyává tett kijelentéseket a felülvizsgálati kérelemben egyenként számba véve fejtette ki, hogy a kereset miért alaptalan a következők szerint. Az első közlés okszerű következtetés arra, hogy a szavazás során nem volt előszűrés. Nem volt ugyanis vitás, hogy a felperes által megkapott orvosi díj jelölési eljárásában bárki jelölést terjeszthet elő. Emellett a közlés nem a felperest, hanem a díjat odaítélő bizottságot érinti. A második közlés vélemény, a felperes szakmai-közéleti szereplésének kritikája. A harmadik közlés a felperesnek a koronavírus oltóanyaggal kapcsolatos szakmai közéleti megnyilvánulásai alapján levont következtetés (tényállítással terhelt értékítélet), amely következtetés megalapozott és a per tárgyát képző cikkben kellőképpen megindokolt. A negyedik közlés valós ténybeli alapon nyugvó okszerű értékítélet, amit az alperes a nyilvános céginformációk alapján okszerűen vont le. Az Alkotmánybíróság kialakított gyakorlatát figyelembe véve (7/2014. (III. 7.) AB határozat [62], 13/2014. (III. 18.) AB határozat [61]) és a Kúria Pfv.IV.21.056/2019/3. számú határozata alapján a vékony ténybeli alapon nyugvó, nem okszerűtlen értékítéletek a véleménynyilvánítás szabadságának védelme alatt állnak.
[13] A másodlagos felülvizsgálati kérelem indokai szerint a Pp. 500. § (2) bekezdés g) pontja nem korlátozza az alperes jogorvoslati jogát, nem zárja ki ezért annak lehetőségét sem, hogy anyagi jogszabálysértésre hivatkozással jogorvoslati kérelmet terjesszen elő, erre az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése értelmében joga van. A jogorvoslati kérelem tartalmát nem korlátozza a Pp. XXXVIII. Fejezetének 134. alfejezete, a Pp. 500. § (2) bekezdés g) pontjának a másodfokú eljárásra történő kiterjesztő értelmezése a jogorvoslati jogot szükségtelenül és aránytalanul korlátozza, ami jelen esetben a IX. cikk (1) bekezdésben biztosított sajtószabadság sérelmét is eredményezi, ezért a másodfokú eljárás megismétlésének van helye.
[14] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelemben azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felülvizsgálati kérelem alaptalan a következők szerint.
[16] A felperes a felülvizsgálati kérelemben eljárási és anyagi jogszabálysértést is állított. A Kúria a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett kérelmeket – a Pp. 423. § (1) bekezdésére is figyelemmel – az alperes által meghatározott sorrendtől eltérően bírálta el és elsőként azt az eljárási szabálysértést vizsgálta, amely az alperes állítása szerint kihatott az ügy érdemi eldöntésére. Ennek megfelelően a Kúria először abban a kérdésben foglalt állást, hogy a másodfokú bíróság jogerős ítélete az alperes által megjelölt eljárási jogszabály, ezen belül a sajtó-helyreigazítási perben az ellenkérelem-változtatást kizáró speciális rendelkezés [Pp. 500. § (2) bekezdés g) pontja] megsértésével hozta-e meg.
[17] A Pp. 7. § (1) bekezdés 4.b) pontja szerint ellenkérelem-változtatásnak minősül, ha a fél az ellenkérelmével – ideértve a viszontkeresettel és beszámítással szembeni ellenkérelmét is – összefüggésben előadott korábbi jogállítást, kérelmet részben vagy egészben elismerő, illetve azokat nem vitató nyilatkozatát visszavonja, ideértve azt is, ha a nem vitatottnak, illetve nem ellenzettnek tekintendő jogállítást vagy kérelmet utóbb vitatja. A Pp. 494. §-a értelmében e törvény rendelkezéseit a XXXIII. Fejezetben szabályozott személyiségi jogok érvényesítése iránt indított perekben az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A Pp. 500. § (2) bekezdés g) pontja alapján a perben ellenkérelem-változtatásnak nincs helye.
[18] A Pp. 500. § (1)–(3) bekezdésében azon egyéb kizáró és korlátozó rendelkezéseket sorolja fel, amelyek a sajtó-helyreigazítási perben a gyors jogvédelem ellen hathatnak és a helyreigazítás céljának megvalósulásához nem elengedhetetlenek, alkalmazásuk a perek szükségtelen elhúzódását eredményezhetik. Erre tekintettel a sajtó-helyreigazítási per speciális jellegére tekintettel számos jogintézmény a törvény kifejezett rendelkezése alapján nem alkalmazható. A Pp. osztott perszerkezetéből következően a perfelvétel lezárását követően főszabály szerint is kizárt az ellenkérelem-változtatás, arra csak kivételesen van lehetőség [Pp. 216. § (1)–(2) bekezdés], e szabályt a Pp. a másodfokú eljárás során is következetesen érvényesíti [Pp. 373. § (1)–(5)]. A sajtó-helyreigazítási perben azonban a Pp. említett rendelkezéseit a Pp. 500. § (2) bekezdés g) pontjában meghatározott eltéréssel kell alkalmazni, amely a per minden szakaszára – értelemszerűen a perorvoslati eljárásokra is – kivételt nem tűrő szabályként zárja ki a kereset- és ezzel szemben az ellenkérelem-változtatás lehetőségét.
[19] Jelen perben az alperes az elsőfokú eljárás során a perfelvétel lezárásáig perfelvételi nyilatkozatot nem tett, a Pp. 199. § (1) bekezdése szerint írásbeli ellenkérelmet nem terjesztett elő, a perfelvételi tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Ebből következően az elsőfokú bíróság a Pp. 497. § (4) bekezdése alapján eljárva helytállóan tekintette a keresetet nem vitatottnak és a perfelvétel lezárását követően ítélettel marasztalta az alperest. Az alperes elsőként a fellebbezésben adta elő a felperes jogállítását vitató nyilatkozatát, ami a Pp. 7. § (1) bekezdés 4.b) pontjának idézett rendelkezése szerint ellenkérelem-változtatásnak minősül. Nem sértette ezért a másodfokú bíróság az eljárására irányadó jogszabályokat azzal, hogy az alperes fellebbezését az abban foglalt, ellenkérelem-változtatásnak minősülő nyilatkozat figyelmen kívül hagyásával bírálta el, a másodfokú eljárás megismétlése az alperes által megjelölt okból nem indokolt.
[20] Ezt követően a Kúriának az alperes által megjelölt anyagi jogi jogszabálysértések alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a másodfokú bíróság a megjelölt jogszabályokat [Smtv. 10. és 12. §-át] megsértve kötelezte-e az alperest a sajtó-helyreigazítás közzétételére.
[21] Az Smtv. 12. § (1) bekezdése szerint, ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a való tények. A Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalás I. pontja szerint a sajtóhelyreigazítás olyan sajátos személyiségvédelmi eszköz, amely közvetve egyéb érdekek védelmére is szolgálhat. Érvényesítésére azonban csak a jogszabály által meghatározott körben és a jogintézmény társadalmi rendeltetésének megfelelően kerülhet sor. A helyreigazítás jogintézményéhez fűződő kettős funkció érvényesülése érdekében a Legfelsőbb Bíróság PK 15. számú állásfoglalás II. pontjában kimunkált szempontrendszer a helyreigazító közlemény szövegével szemben azt a követelményt támasztja, hogy abból – a maga egészét, összefüggéseit is tekintve – mindig ki kell tűnnie: a kifogásolt sajtóközleménynek mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetve melyek a való tények, a közlemény szövege nem alakítható úgy, hogy ezáltal a tartalom elveszítse helyreigazító jellegét. Ebből következően az alperes védekezésének esetleges hiányossága sem vezethet az érthetetlen, homályos, helyreigazításra teljességgel alkalmatlan megszövegezésű helyreigazítás közzétételéhez, mert az nem alkalmas a helyreigazítás fentebb megjelölt kettős céljának betöltésére. Abból, hogy az Smtv. 12. § (2) bekezdése a helyreigazító közleménynek a „közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon” való közlését követeli meg, az is következik, hogy helyreigazítás megfelelőségét mindig a konkrét ügyben feltárt tények, körülmények alapján kell megállapítani és mérlegelni (Kúria Pfv.IV.20.252/2021/4., Pfv.IV.21.154/2022/6.).
[22] Jelen perben a másodfokú bíróság ugyan nem vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság által meghatározott szövegezésű helyreigazító közlemény a fenti követelményeknek megfelel-e, tartalma alkalmas-e az Smtv. 10. §-a szerint a közvélemény megfelelő tájékoztatására. Ennek azonban az ügy érdemi elbírálása szempontjából nem volt jelentősége a következő okokból. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából [10]–[11] kitűnően vizsgálat tárgyává tette, hogy a cikkben megjelenített közléseknek mi a tartalma, ehhez képest kért-e a felperes tartalmilag megfelelő helyreigazítást, az adott közlés a felperest érinti-e. Ebben az összefüggésben az elsőfokú ítélet keresettől eltérően megfogalmazott helyreigazító közleménye – a való tények közlésére irányuló tartalom elhagyásával – alkalmas a valótlannak állított tartalom korrigálására. Ezen értékelő tevékenység elvégzése során tehát az elsőfokú bíróság helytállóan tulajdonított jelentőséget az Smtv. 12. § (1) bekezdésében és a PK 15. számú állásfoglalás II. pontjában meghatározott követelmények teljesülésének, a jogerős ítéletben foglalt helyreigazítás szövege ennélfogva a fent kifejtett követelményeknek megfelel.
[23] Ugyan a jogerős ítélet rendelkező része – a kijavítás ellenére – továbbra is tévesen tartalmazza a helyreigazítással érintett cikk pontos címét, az elírás azonban a Pp. 353. §-a alapján orvosolható.
[24] Ezt meghaladóan azonban az alperes fellebbezésének nem volt olyan tartalma, amelyet a másodfokú bíróságnak hivatalból – az ellenkérelem-változtatás tilalmára tekintet nélkül – vizsgálnia kellett volna, arra az adott ügyben az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése által garantált jogorvoslathoz fűződő jog sem teremt lehetőséget.
[25] Az Alkotmánybíróság az eljárási jogosítványok gyakorlásának jogi korlátozása kapcsán több határozatában állást foglalt, miszerint „a tisztességes eljáráshoz való jognak, így ennek részeként a fél bírósághoz fordulása jogának korlátozása a jogbiztonság elvére tekintettel megfelel a szükségesség elvének”. A jogbiztonság tehát igazolhatja a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog korlátozását, az ugyanis „kettős követelményt támaszt a jogalkotóval szemben”: egyfelől meg kell teremtenie „a létrejött jogviszonyok stabilitásának eljárásjogi biztosítékait”, másrészt azonban ez nem eredményezheti a jogbiztonságból levezethető eljárási garanciák sérelmét, a jogbiztonság követelményéből ugyanis „következik az igazságszolgáltatás és az államigazgatás kiszámítható és hatékony működése, de a címzettek joggyakorlásának biztosítása is” (lásd mindehhez: 3149/2019. (VI. 26.) AB határozat, Indokolás [31]).
[26] A sajtó-helyreigazítás iránt indított per minden szakaszában érvényesülő Pp. 500. § (2) bekezdés g) pontjában foglalt kizáró szabályból következően a másodfokú eljárásban már nem volt vizsgálható az alperes elsőként fellebbezésben előadott azon védekezése, hogy valamennyi kijelentés értékítéletet hordoz. Az alperes felülvizsgálati kérelmében felhozott indokokkal szemben a Kúria kiemeli: a bíróságoknak az előttük folyamatban lévő ügyben alkalmazandó anyagi jogi és eljárásjogi normák adta értelmezési mozgástér keretein belül kell tekintettel lenniük az ügy alapjogi érintettségére, és az érintett alapjog alkotmányos tartalmának – összhangban az alkalmazandó normákkal – érvényre juttatására (3002/2018. (II. 10.) AB határozat, Indokolás [58]–[60]). Jelen ügyben az Smtv. 12. §-ának alkotmányos tartalma, az ütköző alapjogok közötti kollízió feloldására az alperes mulasztása miatt – a Pp. kizáró rendelkezésére tekintettel – a másodfokú eljárásban már nem volt lehetőség.
[27] A kifejtett indokok miatt a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási és anyagi jogszabályokat sem sértette, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.IV.20.759/2024/7.)