A kötelezettel szemben fennálló követelés léte az, ami előfeltétele a szerződés fedezetelvonó jellege megállapításának. A követelésnek a támadott szerződés megkötésének időpontjában léteznie kell, de az nem szükséges, hogy a követelés ekkor már lejárt, esedékes legyen. Az utóbbi, már igény állapotba került (azaz keresettel érvényesíthető) követelés megléte csak az eredményes keresetindítás szükséges feltétele [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 203. § (1)–(3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. és a II. rendű alperesek házastársak, a III–VII. rendű alperesek a gyermekeik.
[2] A 2009. október 6-án létrejött szerződés alapján a Takarékszövetkezet mint hitelező (a továbbiakban: felperes jogelődje) 393 299,76 CHF összegű 69 500 000 forintnak megfelelő CHF devizanemben nyilvántartott kölcsönt nyújtott az I. és II. rendű alperesnek. A kölcsön biztosítására a szerződő felek 2009. október 6-án 550 620 CHF keretösszeg erejéig keretbiztosítéki jelzálogjogot alapítottak az I–II. rendű alperesek közös tulajdonában álló ingatlanra (a továbbiakban: fedezeti ingatlan). A fedezeti ingatlan hitelbiztosítéki értékét a szerződésben 127 200 000 forintban, forgalmi értékét 159 000 000 forintban állapították meg.
[3] Az adósok a fizetési kötelezettségükkel késedelembe estek, ezért a felperes jogelődje több alkalommal (2010. május 11., 2010. november 12., 2011. február 24., 2011. augusztus 16.) felszólította az I–II. rendű alpereseket az aktuálisan fennálló tartozás megfizetésére. Ezt követően 2012. július 10-én a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta, és felhívta az I-II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg 391 832,85 CHF tőkét, 69 133,58 CHF ügyleti és 770,34 CHF késedelmi kamatot, továbbá 294,72 CHF költséget és díjtartozást.
[4] Az I-II. rendű alperesek a felvett kölcsönt átadták az azóta elhunyt X.Y.-nak, aki 2009. október 13-án közjegyzői okiratban elismerte az I-II. rendű alperesek felé fennálló 69 000 000 forint összegű tartozását, és vállalta annak 2029. október 5-ig történő visszafizetését a felperes jogelődje és az I–II. rendű alperesek közötti kölcsönszerződésben meghatározottakkal egyező részletekben. A teljesítés akként történt, hogy az I–II. rendű alperesek által fizetendő törlesztőrészleteket X. Y. fizette a felperes jogelődjének.
[5] A 2004. március 5-én kelt ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban X. Y. és Y. Z. mint adósok elismerték, hogy az I. rendű alperestől 130 000 000 forint összegű kölcsönt vettek fel, amelynek visszafizetési határideje 2004. december 31. Az adósok a kölcsönt nem fizették vissza, az I–II. rendű alperesek sem az adósokkal, sem X. Y. halálát követően az örököseivel szemben a kölcsönszerződésből eredő igényt nem érvényesítettek.
[6] Az I–II. rendű alperesek 2012. február 29-én közjegyzői okiratban elismerték, hogy 2007. december 17-én kölcsönszerződést kötöttek X. Y.-nal mint kölcsönadóval, amely alapján 85 500 000 forint kölcsönösszeg erejéig áll fenn tartozásuk. Kijelentették, tudnak arról, hogy X. Y. 2009. december 9. napján ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban a kölcsönszerződésből eredő követelését X. Z.-re engedményezte. Kötelezettséget vállaltak arra, hogy az engedményesnek a teljes kölcsönösszeget, valamint ezen összeg után a 4.) pont szerinti kamatát legkésőbb 2012. március 5. napjáig megfizetik. A 4.) pont tartalmazza azt, hogy a kölcsönvevők a kölcsönösszeg után évi 12% ügyleti kamatot fizetnek a kölcsönadó részére. Az I–II. rendű alperesek fizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért X. Z. 2012. március 6-án a közjegyzői okirat záradékolásával végrehajtás elrendelését kérte velük szemben 85 500 000 forint tőke és kamatai behajtására. Végrehajtás alá vonható vagyontárgyként a fedezeti ingatlant jelölte meg. Az okirat záradékolásával az I–II. rendű alperesekkel szemben (409.V.703/2012. és 409.V.702/2012. számon) foganatosított végrehajtási eljárásba a felperes jogelődje bekapcsolódott mint a fedezeti ingatlanra bejegyzett jelzálogjog jogosultja.
[7] A fedezeti ingatlanra a T. Kft. végrehajtást kérő javára a II. rendű alperessel szemben fennálló követelése behajtására 88 275 forint erejéig szintén végrehajtási jog került bejegyzésre.
[8] 2013. január 14-én X. Z. végrehajtást kérő az I–II. rendű alperesekkel szemben fennálló követelését 4 500 000 forint ellenében az V. rendű alperesre engedményezte, aki a végrehajtási eljárásban a végrehajtást kérő jogutódja lett. A fedezeti ingatlan becsértékét a végrehajtó 92 500 000 forintban állapította meg, az ingatlant többszöri sikertelen árverést követően árverési vétel hatályával az V. rendű alperes vásárolta meg 2014. március 17-én 46 250 000 forint árverési vételáron. Tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került, majd az ingatlanra létrejött adásvételi szerződés alapján az V. rendű alperes tulajdonjogának törlésével egyidejűleg a G. Kft. tulajdonjoga került bejegyezésre.
[9] A felperes jogelődje által 2013. december 12-én indított perben a törvényszék 2014. április 2-án jogerőre emelkedett, bírósági meghagyással kötelezte az I–II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg a felperes jogelődjének 391 382,85 CHF tőke, 115 798,70 CHF ügyleti kamat, 39 802,17 CHF késedelmi kamat, 314,26 CHF költség összegének megfelelő, a kifizetés napján érvényben lévő MNB árfolyam alapján kiszámított forint összeget, 391 832,85 CHF tőke után 2013. november 7-től a kifizetés napjáig járó, mindenkor érvényes referencia kamatláb (3 havi LIBOR) + évi 8,75% ügyleti kamatnak megfelelő, a kifizetés napján érvényben lévő MNB árfolyam alapján kiszámított forint összeget, valamint a 391 832,85 CHF tőke és 115 798,70 CHF ügyleti kamat, valamint 314,26 CHF költség után 2013. november 7-től évi 6% késedelmi kamatnak megfelelő, a kifizetés idején érvényben lévő MNB árfolyam alapján kiszámított forint összeget egyetemlegesen.
[10] A felperes jogelődje kérelmére az I. és II. rendű alperessel szemben végrehajtási eljárás folyik. A felperes jogelődjének tájékoztatása szerint az I–II. rendű alperesek forintosítás után fennálló 2015. május 28. napjára kiszámított tartozása 100 493 371 forint tőke, 40 302 085 forint ügyleti kamat és 6 883 452 forint késedelmi kamat. A felperes jogelődje a tőke után 8,6% ügyleti kamat, valamint 6% késedelmi kamat követelés behajtását is kérte.
[11] A felperes jogelődje az I–II. rendű alperesekkel szemben fennálló követelését a felperesre engedményezte, a bíróság a végrehajtást kérő személyében bekövetkezett változást 2020. június 17-én megállapította. Az I–II. rendű alperesekkel szemben indult végrehajtási eljárások – követelés behajthatatlansága miatt – szünetelnek.
[12] Az I. rendű alperes a tulajdonában álló s.-i ingatlant 2011. január 4-én kötött szerződéssel a III. rendű alperesnek ajándékozta holtig tartó haszonélvezeti jog alapítása mellett. A III. rendű alperes az ingatlan tulajdonjogát 15 000 000 forint értékben a 2021. március 30. napján kelt ajándékozási szerződéssel a IV. rendű alperesre átruházta az I. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten. Tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyert.
[13] Az I. és a II. rendű alperesek a 2011. január 4-én kelt ajándékozási szerződéssel a k.-i ingatlan tulajdonukban álló ½-½ arányú hányadát a III–VII. rendű alpereseknek ajándékozták holtig tartó haszonélvezeti jogukkal terhelten. Utóbbiak az ingatlant 2022. október 15-én 85 000 000 forint vételárért eladták, az adásvételi szerződés alapján a vételárból a III-VII. rendű alpereseket mint tulajdonosokat személyenként 6 800 000 forint, az I–II. rendű alpereseket mint haszonélvezeti jogról lemondó feleket személyenként 25 500 000 forint illette meg.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[14] A felperes módosított keresetében az I. és III. rendű alperes között az s.-i ingatlanra 2011. január 4-én kelt ajándékozási és haszonélvezeti jogot alapító, valamint a III. és a IV. rendű alperesek között 2021. március 30-án létrejött ajándékozási szerződések vele szembeni hatálytalanságának a megállapítását kérte. Egyúttal kérte a IV. rendű alperest mint tulajdonost és az I. rendű alperest mint haszonélvezőt annak tűrésére kötelezni, hogy a fenti ingatlanból elsődlegesen a 2014. április 2-án jogerőre emelkedett bírósági meghagyás szerinti marasztalási összeg, másodlagosan az I–II. rendű alperessel szemben folyamatban lévő végrehajtási eljárásban az elszámolás után forintban meghatározott követelés összegét kielégíthesse, annak kimondásával, hogy a végrehajtást haszonélvezeti jogtól mentesen kell elrendelni.
[15] Kérte továbbá az I–II. rendű alperes, valamint a III–VII. rendű alperesek között a k.-i ingatlanra 2011. január 4-én létrejött ajándékozási és haszonélvezeti jogot alapító szerződés hatálytalanságának megállapítását, és az ingatlan 85 000 000 forint eladási árának alapulvételével a III–VII. rendű alpereseket a tulajdoni hányaduk arányában személyenként 17 000 000 forint és ennek 2022. március 3-tól járó késedelmi kamata megfizetésére kötelezni. A 2011. január 4-én létrejött szerződéseket érintő keresetét elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 203. § (1)–(3) bekezdéseire, másodlagosan a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:120. § (1)–(4) bekezdéseire, a 2021. március 30. napján kelt szerződéssel kapcsolatos keresetét a Ptk. 6:120. § (1)–(4) bekezdéseire alapította.
[16] Érvelése szerint az ajándékozási szerződések megkötésének időpontjában az I–II. rendű alperesekkel szemben a jogelődjének a kölcsönszerződésből eredő követelése állt fenn, amely már az igény állapotában volt. Az elajándékozott ingatlanok a követelés fedezetéül szolgáltak volna, azok elvonása miatt a követelés behajthatatlanná vált. Az adósokkal szemben indult végrehajtás eredménytelen, egyéb vagyontárggyal sem rendelkeznek. Ebből következően a szerződések hatálytalanságát megállapíthatónak tartotta az 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény) alapján. Az alperesek érdemi védekezésével összefüggésben arra hivatkozott, hogy az I–II. rendű alpereseknek X. Z.-vel szemben is fennállt 85 500 000 forint és járulékai erejéig tartozása és tartoztak a T. Kft.-nek is, amely tartozások miatt velük szemben végrehajtás indult. A keretbiztosítéki jelzálogjoggal biztosított ingatlanra vezetett végrehajtási eljárásban követelése nem térült meg. Vitatta a keretbiztosítéki jelzálogszerződésben biztosítékként szereplő fedezeti ingatlan megjelölt értéket, és a végrehajtásban elért árverési vételárra hivatkozott. A X. Y.-nal szemben fennálló követelést nem tartotta figyelembe vehetőnek, mert a fedezetelvonó szerződések létrejöttének időpontjában a 130 000 000 forint kölcsön követelés iránti igény elévült, a 69 500 000 forint tartozás pedig behajthatatlan volt.
[17] Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Védekezésük szerint a PK vélemény 4. pontja értelmében a kielégítési alap elvonásának tényét a fedezetelvonó szerződés megkötésének időpontjára vonatkozóan kell vizsgálni, ezért abból kell kiindulni, hogy a szerződések megkötésének időpontjában az I–II. rendű alpereseknek milyen összegű tartozása állt fenn a kölcsönszerződés alapján. Indítványozták az erre vonatkozó kimutatás becsatolását. Állították, hogy az ajándékozási szerződések megkötésének időpontjában az I–II. rendű alperesek rendelkeztek olyan vagyonnal, amelyből a követelés kielégíthető volt. A kölcsönszerződés biztosítéka volt a fedezeti ingatlan, amelynek hitelbiztosítéki értéke 127 200 000 forint volt. Az ingatlanra bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjog a hitelező részére kielégítési elsőbbséget biztosított. Állították, hogy az I–II. rendű alperesnek X. Y.-nal szemben 130 000 000 forint, illetve 69 500 000 forint követelésük is fennáll, ebből következően a szerződések felperessel szembeni relatív hatálytalansága nem állapítható meg.
Az első- és a másodfokú ítélet
[18] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. rendű és III. rendű alperes között 2011. január 4-én az s.-i ingatlan 1/1 tulajdoni hányadára létrejött ajándékozási és haszonélvezeti jogot alapító szerződés, továbbá a III. és a IV. rendű alperes között 2021. március 30-án létrejött ajándékozási szerződés a felperessel szemben hatálytalan. Kötelezte a IV. rendű alperest mint tulajdonost és az I. rendű alperest mint a haszonélvezeti jog jogosultját, haszonélvezeti jogtól mentesen tűrjék, hogy a felperes az I–II. rendű alperesekkel szemben a 2014. április 2-án jogerőre emelkedett bírósági meghagyás alapján az elsőfokú ítéletben részletezett követelést, az elszámolást követően 100 493 371 forint tőke, 40 302 085 forint ügyleti kamat, 6 883 452 forint késedelmi kamat és 100 493 371 forint tőke után 2015. május 29-től a kifizetés napjáig járó 14,6% késedelmi kamat, továbbá 500 000 forint + áfa és 10 000 forint költségtérítés behajtása iránt indult végrehajtási eljárásban érvényesített követelését az s.-i ingatlan 1/1 tulajdoni hányadából végrehajtás útján kielégítse.
[19] Megállapította, hogy az I–II. rendű alperesek és a III–VII. rendű alperesek között 2011. január 4. napján a k.-i ingatlan 1/5-1/5 tulajdoni hányadaira létrejött ajándékozási és haszonélvezeti jogot alapító szerződés a felperessel szemben hatálytalan. Kötelezte a III–VII. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek személyenként 17 000 000 forintot és ezen összeg után 2022. június 7. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatot. Megállapította, a IV. rendű alperesnek a vagyontárggyal fennálló helytállási kötelezettsége és a III–VII. rendű alpereseknek a megszerzett vagyontárgy értékéig terjedő helytállási kötelezettsége egyetemleges. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[20] Határozatának indokolásában rámutatott, az alperesek között 2011. január 4-én kötött ajándékozási szerződéseket érintő jogvita elbírálására a régi Ptk. rendelkezései az irányadók. Rögzítette, hogy a felperes jogelődje, valamint az I–II. rendű alperesek között létrejött keretbiztosítéki jelzálogjoggal biztosított kölcsönszerződés alapján a 2011. január 4. napján kelt ajándékozási szerződések megkötésekor a felperes jogelődjének követelése állt fenn az I–II. rendű alperesekkel szemben. A PK vélemény alapján rögzítette: a fedezetelvonó szerződés megkötésének időpontjában a követelésnek fennállónak kell lennie, de azt nem követeli meg, hogy az lejárt és esedékes is legyen, ezért mint szükségtelent mellőzte az alperesek arra irányuló bizonyítási indítványát, hogy a felperes mutassa ki az ajándékozási szerződések megkötése időpontjában fennálló lejárt tartozás összegét. Utalt arra, hogy az I–II. rendű alperesek a részleteket rendszertelenül fizették, ezért számolniuk kellett azzal, hogy a hitelező a szerződést felmondja. Az pedig a perben nem volt vitatott, hogy a keresetindításkor a követelés igény állapotába került, az I–II. rendű alperesek fizetési kötelezettségét jogerős bírósági meghagyás megállapította.
[21] Megállapította, hogy az ajándékozási szerződések megkötésével az I–II. rendű alperesek vagyonából olyan vagyontárgyak kerültek ki, amelyek a követelés kielégítésének fedezeteként szolgálhattak volna.
[22] Mindezek után vizsgálta, hogy az ajándékozási szerződés megkötésének időpontjában az I–II. rendű alperesek rendelkeztek-e egyéb olyan vagyonnal, amely a felperes jogelődjének követelésére részben vagy egészben fedezetet nyújtott. Rámutatott, az I–II. rendű alperesekkel szemben a perbeli szerződés alapján fennálló tartozás mellett X. Z.-nek is volt 85 500 000 forint tőke és ezen összeg 12% ügyleti kamata megfizetése iránti követelése. Nem fogadta el, hogy a 2004. március 5-én kelt tartozáselismerő nyilatkozat szerinti X. Y.-nal és Y. Z.-val szemben fennálló 130 000 000 forint követelés a felperes jogelődje követelésének fedezetéül szolgálhatott volna az ajándékozási szerződések megkötésének időpontjában, mert az időközben elévült, míg az I–II. rendű alperesek a X. Y.-nal szemben fennálló el nem évült követelést nem érvényesítették, így az az ajándékozási szerződések megkötésének időpontjában mint a felperes jogelődje követelésének fedezete nem volt figyelembe vehető.
[23] Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az ajándékozási szerződések megkötésének időpontjában az alperesek vagyonát a keretbiztosítéki jelzálogjoggal terhelt fedezeti ingatlan, az I. rendű alperes tulajdonában álló k.-i ingatlanok 6/96–190/934 tulajdoni hányada képezte. Ezek nem nyújtottak fedezetet az I–II. rendű alperesek szerződéses kötelezettségei teljesítésére. Azt a tényt, hogy a kölcsönszerződést keretbiztosítéki jelzálogjog biztosította, csak abból a szempontból tartotta jelentősnek, hogy végrehajtás esetén a jogosult javára kielégítési elsőbbséget biztosít a többi hitelezővel szemben. A felperes jogelődje a végrehajtási eljárásba zálogjogosultként bekapcsolódott, azonban az ingatlan értékesítéséből befolyt vételárból a követelés csak részben térült meg. Azt pedig tényként megállapíthatónak találta, hogy az I–II. rendű alperesek jelenleg olyan vagyontárggyal, amely a követelés teljesítésére fedezetet nyújtana, nem rendelkeznek, a velük szemben indult végrehajtás szünetel.
[24] Utalt arra, hogy az I–II. rendű alperesek az ajándékozási szerződéseket a hozzátartozóikkal kötötték, a rosszhiszeműség így vélelmezhető, emellett a vagyoni előnyhöz a megajándékozottak ingyenesen jutottak, így a fedezetelvonás a régi Ptk. 203. § (1) bekezdésében írt törvényi feltétele megvalósult. E szerződések – megítélése szerint – a felperesekkel szemben hatálytalanok.
[25] Kiemelte: az s.-i ingatlant a III. rendű alperes 2021. március 30-án ajándékozta a IV. rendű alperesnek. E szerződés fedezetelvonó jellegének megállapítására a Ptk. 6:120. § (1)–(5) bekezdései alkalmazandók. Az elsőfokú bíróság megállapította, a III. rendű alperes a fedezetelvonó szerződéssel megszerzett vagyontárgyat a hozzátartozójára, a IV. rendű alperesre ingyenesen ruházta át, ezért a Ptk. 6:120. § (4) bekezdése alapján a IV. rendű alperes a megszerzett vagyontárggyal a felperes felé helytállással tartozik.
[26] A III–VII. rendű alperesek a fedezetelvonó szerződéssel szerzett k.-i ingatlan tulajdonjogát 85 000 000 forint vételáron értékesítették, a rosszhiszeműség vélelmének megdöntése hiányában úgy ítélte meg, hogy ezen összeg erejéig kötelesek helytállni a jogosultakkal szemben a tulajdoni hányaduk értéke, azaz 17 000 000 forint erejéig. Az ingatlanokra alapított haszonélvezeti jog vonatkozásában is megállapíthatónak tartotta a fedezetelvonási célzatot, ezért álláspontja szerint az s.-i ingatlant érintően a követelésnek a vagyontárgyból végrehajtás útján való kielégítése a haszonélvezeti jog törlése mellett történhet. Indokolása szerint a III–VII. rendű alperesek sem hivatkozhatnak megalapozottan arra, hogy a vételárból kielégítésre került a haszonélvezeti jog ellenértéke. Ezzel összefüggésben utalt a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 137. § (2) bekezdésének a rendelkezésére. Minderre tekintettel rögzítette, hogy az s.-i ingatlanból való kielégítést, illetve vagyonra vezetett végrehajtást a IV. és az I. rendű alperes haszonélvezeti jogtól mentesen kötelesek tűrni. Megállapította, hogy a fedezetelvonó ügylettel szerzőknek a megszerzett vagyontárgy erejéig fennálló helytállási kötelezettsége a bírói gyakorlat alapján egyetemleges.
[27] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította.
[28] Határozatának indokolása szerint az elsőfokú bíróság helytállóan határozta meg azokat a feltéteket, amelyek együttes megvalósulása esetén a szerződés fedezetelvonó jellege megállapítható, de a másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróságnak e feltételek együttes megvalósulásával kapcsolatos álláspontját.
[29] Kiemelte, hogy a PK vélemény 3. pontja alapján a szerződés fedezetelvonó jellege megállapításának feltétele, hogy a szerződés megkötésének időpontjában a jogosultnak a kötelezettel szemben követelése álljon fenn, amelynek fedezetét a kötelezett el akarja vonni. Nem tartotta vitásnak, hogy az I–II. rendű alperesekkel szemben a kölcsönszerződés alapján a felperes jogelődjének követelése állt fenn, de kiemelte, hogy a PK vélemény 4. pontjában rögzített jogértelmezés szerint a kielégítési alap elvonásának tényét a fedezetelvonó szerződés megkötésének időpontjára vonatkozóan kell vizsgálni (BH 2015.33., Kúria Pfv.20.617/2022/13.).
[30] A másodfokú bíróság megítélése szerint nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szerződő felek között tartós jogviszony állt fenn, amely alapján az I–II. rendű alperesek 2029. október 5. napjáig a szerződésben meghatározottak szerint részletekben kellett teljesíteniük. Erre tekintettel a szerződés megszűnéséig, illetve megszüntetéséig a felperes jogelődjének követelése a szerződés szerint esedékessé vált részletek és ahhoz kapcsolódó egyéb, a szerződés alapján az adósokat terhelő fizetési kötelezettség erejéig állt fenn. A PK vélemény 4. pontjára figyelemmel ebből azt a következtetést vonta le, hogy a fedezetelvonó jelleg megállapításának vizsgálatakor a fedezetelvonónak tekintett szerződések megkötése időpontjában fennálló követelést, nem pedig a mintegy másfél évvel későbbi, a szerződés felmondása folytán lejárt tartozást kell alapul venni. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán mellőzte az alperesek e körben előterjesztett bizonyítási indítványának teljesítését, ami az ügy érdemét a másodfokú bíróság álláspontja szerint azért nem érintette, mert a felperes által rendelkezésre bocsátott fizetési felszólításokból annak összege nagyságrendileg megállapítható. Az ajándékozási szerződések megkötését követő időpontban, 2011. február 24. napján kelt fizetési felszólítás szerint a felperes jogelődjének az I–II. rendű alperessel szemben 837 065 forint esedékessé vált követelése állt fenn.
[31] Kifejtette, hogy a PK vélemény szerint a szerző fél marasztalásának további előfeltétele annak vizsgálata, hogy a kötelezett rendelkezik-e olyan egyéb vagyonnal, amely a jogosult követelésére részben vagy egészben fedezetet nyújt. Az alperesek ilyen vagyontárgyként a kölcsönszerződés biztosítékát képező fedezeti ingatlant jelölték meg. A PK vélemény 4. pontja alapján a fedezetül szolgáló vagyon értéke meghatározásakor ugyancsak az ajándékozási szerződések megkötésének időpontja szerinti érték a meghatározó, közömbösnek tartotta tehát, hogy a szerződéskötéskor a hitelfedezeti, illetve forgalmi érték helyesen került-e meghatározásra, ahogyan az utóbb lefolytatott végrehajtás során befolyt árverési vételár is.
[32] A jogvita elbírálása szempontjából a fedezeti ingatlan ajándékozási szerződések megkötésének időpontja szerinti forgalmi értékének tulajdonított jelentőséget. Rögzítette: az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt ezt nem vizsgálta, az e körben a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 237. § (2) bekezdése alapján terhelő anyagi pervezetést elmulasztotta. Azt a másodfokú bíróság a Pp. 369. § (4) bekezdése alapján nem tartotta szükségesnek pótolni, mert az ingatlan ajándékozási szerződések megkötésekori forgalmi értékére rendelkezésre állnak peradatok. A felperes válasziratához a kecskeméti ingatlanok forgalmi értékére vonatkozó statisztikai adatokat közölt, amely szerint 2011. január hónapban a településen az ingatlanok átlagos m² ára 240 021 forint és az alperesek a kimutatás tartalmát nem tették vitássá. Ennek alapján a másodfokú bíróság megállapíthatónak találta, hogy a 344 m² alapterületű fedezeti ingatlan 82 567 224 forint forgalmi értéket képviselt.
[33] A perben nem volt vitatott, ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat alapján tényként kell elfogadni, hogy az I–II. rendű alpereseknek X. Y. több részletben nyújtott összesen 85 500 000 forint kölcsönt, de a peradatokból nem állapítható meg, hogy ez az ajándékozási szerződések megkötésekor már esedékessé vált tartozás volt, ezért az a fedezetelvonás szempontjából figyelmen kívül marad.
[34] Ezt támadó fellebbezés hiányában a másodfokú eljárásban irányadó tényállás szerint az I–II. rendű alpereseknek a 2004. március 5-én kelt okiratban rögzítettek szerint 130 000 000 forint, a 2009. október 13-án kelt közjegyzői okirat alapján pedig 69 500 000 forint összegű követelése állt fent néhai X. Y.-nal szemben. Az elsőfokú ítélet alapján a követelés alapjául szolgáló jogügyleteket létrejöttnek és érvényesnek kell tekinteni. A felperesnek a követelések összegét érintő fellebbezési ellenkérelmében tett előadása olyan új tényállítás, amelyre a Pp. 373. §-a nem biztosít lehetőséget. Ezért a másodfokú eljárásban csak azt tartotta vizsgálhatónak, hogy az elsőfokú bíróság által megjelölt okból (elévülés, behajthatatlanság) figyelmen kívül hagyhatók-e. A Kúria Pfv.21.869/2018/4. számú határozata alapján helytállónak találta az alperesek hivatkozását arra, hogy az adós vagyonát képező követelés behajthatósága olyan, a szerződés megkötése után beálló körülmény, amely a szerződés fedezetelvonó jellege megállapíthatósága szempontjából közömbös. Az a tény, hogy az I–II. rendű alperesek a követelésük érvényesítése érdekében intézkedéseket nem tettek, önmagában ugyancsak nem eredményezheti a fedezetelvonás megállapíthatóságát.
[35] Erre tekintettel a másodfokú bíróság megállapította, hogy az I–II. rendű alpereseknek egyéb vagyona a felperes jogelődje követelésének kielégítésére akkor is fedezetet nyújtott, ha annak összege az ajándékozási szerződés időpontjában a felperes által megjelölt 85 785 047 forint.
[36] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján a 2011. január 4-én kötött ajándékozási szerződések fedezetelvonó jellegét megállapítani nem tudta, ezért a keresetet elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[37] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság, harmadlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[38] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 203. § (1)–(2) bekezdéseit, továbbá a Pp. 237. § (1)–(3) bekezdéseit, 369. § (4) bekezdését, 300. § (1) bekezdését, 266. § (1)–(2) bekezdéseit, 279. § (1)–(2) bekezdéseit és 346. § (5) bekezdését. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a jogvita eldöntése szempontjából releváns jogszabályt tévesen értelmezte, és azt a PK véleménnyel továbbá a BH 2004.510., BH 2011.133., BH 2011.307. számon közzétett eseti döntésekkel ellentétesen alkalmazta.
[39] Az anyagi jogszabálysértés körében arra hivatkozott, hogy tévesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a fedezetelvonó szerződés megkötésének időpontjára kizárólag az aktuálisan lejárt, tehát már az igény állapotába került felperesi követeléseket vette figyelembe, mert a PK vélemény 3. és 4. pontjának helyes értelmezése szerint a teljes, már létrejött követelést kellett volna figyelembe venni, annak esedékessé válásától függetlenül. A fedezetelvonónak állított szerződések megkötésének időpontjában a kötelezettekkel szembeni követelésnek ugyanis még nem kell lejártnak esedékesnek lennie, azaz nem kell az igény állapotába kerülnie, az utóbbi csupán a perindítás előfeltétele. Azt nem vitatta, hogy a fedezetelvonó szerződés megkötésének időpontjára vetítve kell vizsgálni a feltételek fennállását, és a felperes erre is tekintettel tette meg a követelése összegére vonatkozó tényállítását az elsőfokú eljárásában, amit a jogerős ítélet egyrészt téves jogértelmezése miatt nem vett figyelembe, másrészt a jogerős ítélet annak sem adta indokát, hogy az összegszerűség körében előadott érvelése miért nem fogadható el.
[40] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság eljárásával megsértette a Pp. 237. § (1)–(3) bekezdései és 369. § (4) bekezdése szerinti anyagi pervezetésre vonatkozó kötelezettségét, amikor nem tájékoztatta a feleket arról, hogy a jogi álláspontja eltérő az elsőfokú bíróságétól abban a kérdésben, hogy fedezeti ingatlan releváns értékeként melyik időpontot kell figyelembe venni, hiszen a jogvita elbírálása szempontjából az ingatlan ajándékozási szerződések megkötésének időpontja szerinti forgalmi értékének van jelentősége. Érvelése szerint ezzel megfosztotta a feleket az ezzel kapcsolatos álláspontjuk kifejtésétől, hiszen e körben a másodfokú bíróság álláspontja az elsőfokú bíróságétól eltért, és a szakkérdésre történő kioktatását sem tartotta fenn. A jogerős ítélet szerinte sérti a Pp. 300. § (1) bekezdését is, hiszen e kötelező rendelkezés ellenére a másodfokú bíróság szakértő igénybevételét elmulasztotta a szakkérdés megválaszolására, és „saját maga végzett olyan értékbecslést, amihez szükséges képesítés nem állt rendelkezésére.” Kifejtette, hogy az ingatlanok forgalmi értékének meghatározása közismerten szakkérdés, ahhoz a bíróságnak megfelelő szakértelme nincs, ezért a szakkérdésben még az „egyéb peradatok alapján sem foglalhatott volna állást”, önmagában azért sem, mert a jogerős ítélet iratellenes megállapításával ellentétben az I., II. és IV. rendű alperesek kifejezetten vitatták az általa szolgáltatott adatok felhasználhatóságát.
[41] A jogerős ítélet – álláspontja szerint – az I–II. rendű alpereseket terhelő egyéb tartozások, továbbá az őket állításuk szerint megillető követelések fennállásának megítélése körében sérti a Pp. 266. § (1)–(2) bekezdéseit és 279. § (1)–(2) bekezdését, mert a rendelkezésre álló bizonyítékokat és nyilatkozatokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte, iratellenes megállapításokat tett. Erre vonatkozó álláspontját részletesen kifejtette, és hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálattal támadott körben tett megállapításait pedig hiányosan – a Pp. 346. § (5) bekezdésélbe ütköző módon – indokolta.
[42] Az alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A Kúria döntése és jogi indokai
[43] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[44] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az abban hivatkozott okokból – a következők szerint – jogszabálysértőnek találta.
[45] A felülvizsgálati eljárásban a Kúriának elsődlegesen abban az anyagi jogi kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a másodfokú bíróság helyesen jutott-e – az alkalmazandó anyagi jogszabályi rendelkezések, valamint azt az egységes jogértelmezés kialakítása érdekében értelmező PK vélemény alapján – arra a következtetésre, hogy a fedezetelvonó jelleg vizsgálatakor a fedezetelvonónak állított szerződések megkötésének időpontjában fennálló és már le is járt (esedékes) tartozást kell alapul venni.
[46] A Kúria ebben a kérdésben az ügyben eljárt és eltérő álláspontot elfoglaló első- és másodfokú bíróságok közül az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi állásponttal értett egyet, lényegében maradéktalanul osztva a felülvizsgálati kérelemben ezzel kapcsolatban kifejtett jogi érveket is.
[47] A PK vélemény 3. és 4. pontjának együttes és helyes értelmezése szerint ugyanis a kötelezettel szembeni követelés léte (fennállása) az, ami előfeltétele a szerződés fedezetelvonó jellege megállapításának. A követelésnek tehát a támadott szerződés megkötésének időpontjában léteznie kell, de az nem szükséges, hogy a követelés ekkor már lejárt, esedékes is legyen. Az utóbbi, már igény állapotba került (azaz keresettel érvényesíthető) követelés megléte csak az eredményes keresetindítás szükséges feltétele. Ezen az általános érvényű jogi megállapításon pedig nem változtat az a körülmény, hogy egyébként a jogosult és a kötelezett között tartós jogviszony áll-e fenn.
[48] A fentiekből egyenesen következik, hogy téves jogi álláspontot foglalt el a másodfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a fedezetelvonónak állított ügyletek megkötésekor már lejárt, azaz az I–II. rendű alperesek igény állapotába is került hátralékos és esedékes tartozásának összege az, amit követelésként kell összevetni a kötelezett I–II. rendű alperesek ekkor – hivatkozásuk szerint – rendelkezésre álló egyéb vagyonával. A jogerős ítélet emiatt az eltérő álláspontja miatt nem a fenti elvek szerint meghatározandó követelés összegét vette alapul, emiatt nem is foglalhatott megalapozottan állást arról, hogy a támadott szerződések tekintetében a fedezetelvonó jelleg megállapítható-e.
[49] Helyesen ugyanis – a kifejtetteknek megfelelően – a támadott szerződések megkötésének időpontjában az I–II. rendű alperesek kölcsönszerződés alapján fennálló teljes tartozásának összegéből kellett volna kiindulnia a másodfokú bíróságnak, függetlenül attól, hogy abból ebben az időpontban milyen összegű volt a már lejárt, esedékes tartozás összege.
[50] Abban önmagában egyetértett a Kúria a másodfokú bírósággal, hogy a jogvita elbírálása szempontjából valóban annak van – a fentieket megahaladóan is alapvető – jelentősége, hogy az alperesek által a felperes követelésének kielégítésére alkalmasként, egyben elegendőként megjelölt fedezeti ingatlannak a keresettel támadott ajándékozási szerződések megkötésekor mennyi volt a forgalmi értéke, és nem annak, hogy a szerződéskötéskor a hitelfedezeti, illetve forgalmi érték helyesen került-e meghatározásra, vagy mennyi volt az utóbb lefolytatott végrehajtás során befolyt árverési vételár.
[51] Ebben a körben azonban a másodfokú bíróság valóban eltérő álláspontot foglalt el, mint az elsőfokú bíróság, de nem csupán a fedezeti ingatlan értékének releváns időpontját illetően, hanem abban is, hogy ebben a körben szükséges-e a szakértői bizonyítás elrendelése. Ezt követően azonban a másodfokú bíróság az eljárás lényeges, az ügy érdemére is kiható szabályait szegte meg akkor, amikor az eltérő, a saját anyagi jogi álláspontja miatt szükségessé váló anyagi pervezetés helyett [Pp. 369. § (4) bekezdés, 317. §] szakértő kirendelése nélkül foglalt állást a fedezeti ingatlannak a támadott szerződések megkötésének időpontjában fennálló forgalmi értékéről.
[52] Ezzel kapcsolatban a Kúria mindenekelőtt leszögezi, hogy az ingatlan – perben vitássá tett – forgalmi értékének meghatározásához olyan különleges szakértelem szükséges, ami a teljesen egységes bírói gyakorlat szerint (Kúria Pfv.III.21.119/2018/8.) szakkérdésnek minősül. Igaz ugyan, hogy a Pp. a szabad bizonyítási rendszer talaján áll, de a Pp. 300. § (1) bekezdése egyértelműen rendelkezik a szakértő alkalmazásának a szükségességéről, vagyis amennyiben a perben jelentős tény megállapításához, megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, akkor a bíróságnak szakértőt kell alkalmaznia (Kúria Pfv.I.20.972/2021/5.).
[53] Az 1952-es Pp.-től eltérően a Pp. már nem követeli meg a szakértő alkalmazásának feltételeként azt sem, hogy a perben jelentős tények megállapításához vagy megítéléséhez szükséges szakértelem olyan legyen, amellyel a bíróság nem rendelkezik. A Pp. tehát teljes mértékben objektív feltételt szab a szakértő alkalmazása szükségességének megítélésére, azt nem teszi attól függővé, hogy a bíróság esetlegesen rendelkezik-e az adott szakkérdés megítéléséhez szakértelemmel vagy sem.
[54] Mindezek alapján eljárási szabálysértést követett el a másodfokú bíróság akkor is, amikor szakértő alkalmazása nélkül foglalt állást a fedezeti ingatlannak az ajándékozási szerződések megkötésekor fennálló forgalmi értékéről, hiszen e kérdésben szakértőt kellett volna alkalmaznia. Ezért a másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a szakértő alkalmazásának szükségességéről az anyagi pervezetés körében tájékoztatja a feleket azzal, hogy ebben a körben a felperesnek kell bizonyítania, hiszen a perben rendelkezésre álló adatok (a kölcsönszerződésben meghatározott forgalmi érték, a végrehajtási eljárásban meghatározott becsérték) szerint a fedezeti ingatlan értéke meghaladta a felperes által a perben állított követelés összegét. Mindezek azonban a másodfokú eljárásban elmaradtak, amely lényeges eljárási szabálysértések az ügy érdemére is kihatottak.
[55] Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[56] A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak a támadott szerződések megkötésének időpontjában az I–II. rendű alperesek kölcsönszerződés alapján fennálló teljes tartozásának összegéből kell kiindulnia. Állást kell foglalnia abban, hogy az alperesek vitatásával szemben ezt a felperes helytálló összegben határozta-e meg. Ezt követően kell vizsgálni, hogy az így meghatározott követelés kielégítésére az I–II. rendű alperesek a fedezetelvonónak állított szerződések megkötésének időpontjában (2011. január 4-én) rendelkeztek-e megfelelő fedezetet nyújtó vagyonnal. Ebben a kérdésben mindenekelőtt a fedezeti ingatlan fenti időpontban fennálló forgalmi értékének meghatározásával kell állást foglalni, amihez szükséges anyagi pervezetést a másodfokú bíróságnak a kifejtetteknek megfelelően el kell végezni.
[57] Az ezt követően megtett indítványok alapján szükségessé vált bizonyítást le kell folytatni, és ennek körében kell megvizsgálni és érdemben elbírálnia az alpereseknek a keresettel szemben felhozott egyéb hivatkozásait is, az általuk állított egyéb vagyonukat (követeléseiket) illetően. Csak ezt követően kerülhet a másodfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy érdemben felülbírálja az elsőfokú bíróság ítéletének helytállóságát, és megalapozott döntést hozzon a keresetről.
(Kúria Pfv.III.20.325/2024/6.)