Az idő múlása általában önmagában nem elegendő a szülői felügyelet megváltoztatása egyik törvényi konjunktív feltételének automatikus bizonyítására, ugyanakkor jelentősége lehet annak, hogy az egyezség megkötésére a gyermek életének, fejlődésének melyik fázisában került sor, és ehhez képest az ítélet meghozatalakor a megváltozott életkorából adódóan milyen sajátos igényei lettek [2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:170. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és az alperes (a továbbiakban: felek) élettársi kapcsolatából 2018. augusztus 24-én gyermekük született. 2019 áprilisában a peres felek kapcsolata megromlott, az alperes a felperes tulajdonában álló ingatlanból (az utolsó közös lakásból) a gyermekkel elköltözött. 2019. július 5-én a felek a bíróságon egyezséget kötöttek, amelyben – többek között – megállapodtak abban, hogy az akkor tíz-tizenegy hónapos közös kiskorú gyermek szülői felügyeletét az alperes gyakorolja. 2020 augusztusában a felek az együttélést helyreállították.
[2] 2021 áprilisában a felperes súlyos autóbalesetet szenvedett. Otthoni lábadozása alatt a gyermeket az alperessel közösen látták el.
[3] A felek kapcsolata 2021. év során fokozatosan ismételten megromlott. 2021. november 13-án az alperes az életközösséget megszüntette, a gyermekkel az édesanyához költözött és a felperest a kapcsolattartásától elzárta.
A kereseti kérelem és az alperes ellenkérelme
[4] A felperes keresetében a korábbi egyezség megváltoztatását kérte: a bíróság a szülői felügyelet gyakorlására őt jogosítsa fel, a kapcsolattartást felügyelt formában szabályozza és kötelezze az alperest havi 50 000 forint gyermektartásdíj megfizetésére. Keresetét arra alapította, hogy az egyezség megkötése óta a körülmények lényegesen megváltoztak, az alperes a gyermeket verbálisan és tettleg bántalmazza.
[5] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felperes állításai nem valósak, ezért a körülmények megváltozására hivatkozás alaptalan.
Az első- és a másodfokú határozat
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetben megjelölt egyezséget megváltoztatta és a szülői felügyelet gyakorlására a felperest jogosította fel. Szabályozta a gyermek és az alperes közötti kapcsolattartást, valamint az alperest havi 50 000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
[7] Az elsőfokú bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 4:170. § (1) bekezdése törvényi konjunktív feltételeit bizonyítottnak ítélte. Az egyezségkötés óta eltelt négy év során a felek kapcsolata rendeződött, majd ismét megromlott. Az alperes negatív viselkedése a felek szakítása miatt erősödhetett fel, amit korábban a felperes nem tapasztalt, a megelőző eljárásban ez nem merült fel.
[8] A megváltoztatás jogalapja bizonyítottságát követően az elsőfokú bíróság alaposnak ítélte a felperes keresetét. Részletes bizonyítási eljárást folytatott le, a perbe szakértőt vont be, a szakvéleményt aggálytalannak ítélte és ítélkezése alapjául elfogadta.
[9] A szülői felügyelet gyakorlása [Ptk. 4:167. § (2) bekezdés] körében hangsúlyozottan értékelte az alperes nevelési képességére vonatkozó peradatokat: az alperes pszichológiai szempontból arra alkalmatlan. Ennek jelei nem egyszeri esetek voltak, oka az alperes személyiségében rejlett, ami pedig a gyermek fejlődését akadályozza, érdekeit sérti. Az alperes által tanúsított agresszív magatartást a tanúvallomások alátámasztották, a bántalmazás nem csak fizikailag, hanem verbálisan is megvalósulhat, ennek a gyermekre és a gyermek nevelésre való hatását a szakértő igazolta.
[10] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
[11] A felperesnek – a kereseti kérelem alapján – a Ptk. 4:170. § (1) bekezdésében megjelölt konjunktív feltételeket kellett bizonyítania, az egyezség megkötése óta bekövetkezett-e a körülmények lényeges módosulása és ezzel összefüggésben a megváltoztatás a kiskorú gyermek érdekében áll-e.
[12] A felperes a szülői felügyelet megváltoztatása iránti keresetét elsődlegesen az alperes gyermekkel szemben agresszív magatartására, mint új körülményre alapította. Azt állította, hogy az alperes a gyermeket fizikailag és verbálisan is súlyosan bántalmazta. Ez utóbbi a gyermek előtti hangos kiabálásban és trágár beszédben nyilvánult meg, amivel a gyermek testi, lelki és értelmi fejlődését veszélyeztette.
[13] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy az egyezségkötés időpontjában a felek külön ingatlanban éltek, a gyermek személyes gondozásáról az alperes gondoskodott, ebben az időszakban 10 hónapos, csecsemőkorú volt. A felperes ekkor alkalmasnak tartotta az alperest a közös gyermekük nevelésére, ehhez képest kellett a bíróságnak vizsgálnia az egyezség alapjául szolgáló körülmények megváltozását.
[14] A másodfokú bíróság szerint változásként nem értékelhető, hogy a felek kapcsolata megromlott, majd ismét javult, mivel az egyezségkötés idején és a keresetlevél benyújtásakor is külön éltek, a kapcsolatuk nem volt jó. Ugyanígy nem lehetett értékelni az idő múlását sem, mivel erre a körülményváltozásra a felek az egyezség megkötésekor nyilvánvalóan számíthattak. A másodfokú bíróság szerint ezért csak azt kellett vizsgálnia, hogy a gyermekkel kapcsolatos alperesi viselkedés, a gyermekkel való indokolatlan hangos veszekedés és tettleges bántalmazás ténye bizonyított-e, az lényeges új körülményként értékelhető-e.
[15] A másodfokú bíróság a felperes által jogsértően készített hangfelvételt nem vette figyelembe. A hangfelvételről készült leirat alapján és az ügyészség eljárást megszüntető határozatában írtakra figyelemmel – amelyben az ügyészség az alperest kiskorú veszélyeztetése miatt megrovásban részesítette – a fizikai bántalmazást nem találta megállapíthatónak. Az ügyészségi határozat szerinti megrovás alapja az alperes gyermekkel szemben rendszeresen megnyilvánuló durva hangvétele volt, amely túlmutatott az általános házi nevelési jog határain.
[16] A másodfokú bíróság a perben kirendelt pszichológus és pszichiáter szakértők véleményeire is figyelemmel a perbeli bizonyítékokat összességében úgy értékelte, hogy bár azok alapján megállapítható volt az alperes közfelfogás szerint túlzottan kiabáló nevelési stílusa, ez azonban lényeges körülményváltozásnak nem tekinthető, mivel a gyermek ettől függetlenül továbbra is kiegyensúlyozott, mindkét szülővel kapcsolatban kialakult a kötődése, nem fél egyik szülőjétől sem. A szakértői vélemény alapján rögzíthető, hogy a felperes személyiségjegyei a gyermeknevelés szempontjából kedvezőbbek, ez azonban nem körülményváltozás, önmagában erre alapítottan a szülői felügyelet gyakorlását megváltoztatni nem lehet.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdésébe, a 269. § (5) bekezdésébe, a Ptk. 4:2. § (1) bekezdésébe és az 1997. évi XXXI. törvény 6. § (1), (2) és (5) bekezdéseibe ütköző módon jogszabálysértő.
[18] Állította, hogy a másodfokú bíróság kirívóan okszerűtlenül, egyoldalúan és iratellenesen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, amikor nem találta megállapíthatónak a Ptk. 4:170. §-a szerinti konjunktív feltételek bizonyítottságát. Az egyezségkötéskor a gyermek 10 hónapos volt, az alperes szeretettel gondozta, a szülői felügyelet gyakorlásáról való megállapodásnak ez volt az alapja. A változást ehhez képest kell vizsgálni. A felperes a keresetében azt állította, hogy a gyermeket az egyezségkötés idején megfelelően nevelő alperes magatartása 2021 októberére oly mértékben változott meg, amellyel a gyermek súlyos veszélyeztetése valósult meg. Ezt alátámasztja az ügyészségi határozat: megállapította az alperesi gondozás, nevelés körében tanúsított magatartásról, hogy az a kiskorú veszélyeztetésének bűncselekményét valósítja meg, amely tehát bizonyított gyermekbántalmazást jelent.
[19] A felperes külön kiemelte, hogy a jogerős ítélet a pszichiáter szakértői véleményben írtakból egyirányú következtetést vont le, amikor azt állapította meg, hogy az alperes egyensúlyi helyzetben van, nem veszélyezteti a gyermek testi, szellemi, értelmi fejlődését. A felperes szerint ebből okszerűen az következik, amit a per során számos bizonyíték is alátámasztott, hogy egyensúlyi állapot hiányában a gyermek veszélyeztetve van.
[20] A felperes szerint a másodfokú bíróság jogellenesen zárta ki a bizonyítékok köréből a hangfelvételt, mert azok a gyermekkel szemben rendszeresen megnyilvánuló durva hangvételű elkövetési magatartást igazolják, amit mással a perben nem lehetett bizonyítani.
[21] A felperes hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet sérti a gyermek hosszútávú érdekeit. A perben egyértelműen bizonyítást nyert, hogy az egyezségkötés idején még szülői feladatait megfelelően ellátó alperes a gyermekkel szemben egyre fokozódó, végül már az indokolatlan testi fenyítést is elérő és őt lelkileg is durván bántalmazó szülővé vált. Ez olyan lényeges körülményváltozás, amely a szülői felügyeleti jog megváltoztatására alapot ad. A bizonyítékok alapján egyértelmű, hogy az alperesi környezetben nevelkedés nem szolgálja a gyermek hosszútávú érdekeit, az alperes nem képes a gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges kiegyensúlyozott életet biztosítani.
[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Állította, hogy a másodfokú bíróság a tényállást helyesen tárta fel, abból a jogszabályoknak megfelelő következtetést vont le, így az nem jogszabálysértő. Álláspontja szerint a felperes nem tudott eleget tenni a bizonyítási kötelezettségének a Ptk. 4:170. § (1) bekezdése szerinti két konjunktív feltétel bizonyítása körében. Kiemelte, hogy a perben kirendelt egyik szakértő sem tárt fel olyan körülményt, amely a gyermek anyai környezetből történő kiszakítását indokolná. A gyámhivatal sem rendelte el a gyermek védelembe vételét, azaz nem állapított meg a gyermeknevelést negatívan befolyásoló körülményt az anya terhére. Előadta, hogy a kiabálásai bizonyítása még nem jelent lényeges körülményváltozást.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[25] A szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása iránti perben a keresetet benyújtó fél köteles bizonyítani a Ptk. 4:170. § (1) bekezdése konjunktív törvényi feltételeit. A törvényi feltételek (a jogalap) bizonyítatlansága esetén a kereset elutasításának van helye (ahogy a perbeli esetben a jogerős ítélet rendelkezett), a bizonyítottság nyitja meg a lehetőséget a Ptk. 4:167. § (2) bekezdése szerinti elbírálásnak. Ebben a részben a bíróság a bizonyítékok mérlegelésével von le jogi következtetést: a szülői felügyelet gyakorlása megváltoztatása a körülmények lényeges változása és a gyermek érdeke bizonyítottsága esetén sem alapos (a keresetet elutasítja), mivel a Ptk. 4:167. § (2) bekezdése szerinti szempontoknak a szülői felügyelet gyakorlására feljogosított szülő jobban képes vagy a mérlegelés eredményeként a felperes keresete megalapozott.
[26] A felperes keresetében a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását kérte, amelynek elbírálása körében az eljárt bíróságok eltérően ítélték meg a vonatkozó anyagi jogi szabályozásban [Ptk. 4:170. § (1) bekezdés] írt konjunktív feltételek közül azt, hogy azok a körülmények, amelyeken a szülők megállapodása alapult, utóbb lényeges módosultak. Az elsőfokú bíróság lényeges – és a gyermek érdekét sértő – körülményváltozásként értékelte a gyermekkel szembeni agresszív alperesi magatartást, ezzel szemben a másodfokú bíróság a szülői agresszivitást bizonyítatlannak ítélte, ami miatt a jogalap bizonyítottsága hiányában a kereset elutasításának van helye.
[27] Helytállóan foglaltak állást az eljárt bíróságok abban, hogy a kereset jogalapját az azt állító felperesnek kellett bizonyítania [Pp. 265. § (1) bekezdés].
[28] A felperes keresetében körülményváltozásként arra hivatkozott, hogy az alperes az egyezség megkötésének időszakában jól látta el a kiskorú gyermek gondozását, magatartása a gyermek életkora változásával változott meg, a gyermekkel szemben türelmetlen, verbálisan agresszív lett.
[29] A Ptk. 4:170. § (1) bekezdésében írt konjunktív törvényi feltételek előírása, azok bizonyítási kötelezettségének az a célja, hogy a szülők a gyermek szülői felügyeletének rendezéséről (írásban vagy ráutaló magatartással) megfontoltan, a gyermek érdekének elsődlegessége szem előtt tartásával döntsenek: nevelésének és gondozásának stabilitását biztosítsák. A gyermek hosszú távú érdeke, hogy kiszámítható körülmények között nevelkedjen, harmonikus személyiségfejlődéséhez szükséges objektív és szubjektív feltételek biztosítottak legyenek. A szülők felelőssége, hogy a szülői felügyelet gyakorlásáról nem aktuális, saját érdekeik érvényesítésével rendelkezzenek, hanem a kiskorú gyermekük érdekében az optimális gyakorlási módban állapodjanak meg. A családjogi szabályozását egészét átható rendelkezésre, a Ptk. 4:2. § (1) bekezdésére is figyelemmel a Ptk. 4:170. § (1) bekezdése szerinti eljárás rendeltetése megegyezik a szülői felügyelet rendezésének célkitűzésével: a gyermek szülői felügyeletét az a szülő gyakorolja, ahol a szellemi-, testi-, lelki fejlődése jobban biztosított. A szülők megállapodásának elsődlegességére vonatkozó előírás [Ptk. 4:167. § (1) bekezdés] pedig abból az általános elvből indul ki, hogy nyilvánvalóan a szülők vannak a legjobban tisztában a gyermekük érdekével.
[30] A Ptk. 4:170. § (1) bekezdése két – egymással összefüggő – törvényi feltételt rögzít és második mondata a felelősségteljes szülői magatartást preferálja: nem hivatkozhat a körülmények megváltozására az a szülő, aki azt felróható magatartásával maga idézi elő.
[31] A jelen ügyben a Kúriának abban kellett állást foglalnia, hogy a gyermek életkora változása miatt lényeges körülményváltozás-e az egyik szülő nevelési készségének és képességének megváltozására való hivatkozás.
[32] A Kúria nem fogadta el a jogerős ítélet jogi következtetését.
[33] A Kúria az életkorváltozás körülményváltozásként való hivatkozását két ügyben – az egyikben részben közvetetten – értelmezte (Kúria Pfv.I.20.073/2024/5., Kúria Pfv.I.20.052/2023/5.). A Pfv.I.20.052/2023. számú ügyben az egyezség megkötésekor a tizennegyedik életévét még nem betöltött – és az alapeljárásban nem meghallgatott – gyermek a tizennegyedik életéve betöltése után kinyilvánított akaratával a különélő szülő nevelésébe és gondozásába kívánt kerülni. A Kúria abban foglalt állást, hogy bizonyítani szükséges ebben az estben is, hogy választása a fejlődését veszélyezteti-e. A másik ügyben (Pfv.I.20.073/2024.) kizárólag ítéleti döntés esetén szűkítően értelmezte az akaratnyilatkozatra alapított körülményváltozást, a gyermek véleménye csak akkor tekinthető körülményváltozásnak, ha a bíróság előzményi döntése is a tizennegyedik életévét betöltött gyermek véleményén alapult. A Kúria tehát döntéseiben a gyermek akaratnyilatkozatával összefüggésben foglalt állást.
[34] A jelen ügy tényállása teljesen más. A szülők egyezséget kötöttek, az egyezség megkötésekor a gyermek csecsemő volt, akaratnyilatkozata fel sem merülhetett. A Kúria egyetért azzal, hogy az idő múlása általában önmagában nem elegendő a hivatkozott egyik konjunktív feltétel automatikus bizonyítására, ugyanakkor jelentősége lehet annak, hogy az egyezség megkötésére a gyermek életének, fejlődésének melyik fázisban került sor, és ehhez képest az ítélet meghozatalakor a megváltozott életkorából adódóan milyen sajátos igényei lettek.
[35] A másodfokú bíróság a megállapított tényállás alapján a gyermek életkorváltozásának és az emiatt megváltozott nevelési-gondozási igényeinek, az azoknak megfelelő szülői magatartásnak nem tulajdonított jelentőséget.
[36] Az egyezség megkötésekor csecsemőkorú gyermek gondozási és nevelési szükségletei nyilvánvalóan nem hasonlíthatók az időközben kommunikációképes gyermek szükségleteihez, az életkora változása miatt az egyezségkötéskori nevelési (ellátási) igényei alapvetően megváltoztak, és ez az időszak egyben a személyisége kialakulására is jelentős kihatással lehet. Józan ésszel is belátható, hogy lényegesen eltérő gondoskodást igényel egy csecsemő, egy óvodás korú vagy egy kamasz gyermek. A szülői gondoskodásnak a gyermek fejlődéséből adódó aktuális igényeihez kell igazodnia, nyilvánvalóan másként kell egy csecsemőről gondoskodni, testi-, szellemi-, lelki fejlődését biztosítani, mint egy óvodás korú gyermekről: a fizikai gondoskodás elsődlegességét felváltja a gyermek személyiségének fejlődésére koncentráló nevelés (pl. meseolvasás, a környezet megismertetése, kirándulás, játék, a szociális/társas kapcsolatok kialakítása, annak szabályrendszerének megismertetése). A szülők személyiségük alapján a gyermekről való gondoskodásban eltérően vehetik ki a részüket, a mindennapi ellátási szükségleteket döntően az egyik szülő vállalja, emellett a másik szülő a gyermek ezt meghaladó nevelésében vesz részt. Az együttélő (vagy a szülői felügyelet közösen gyakorló) szülők között ez a nevelési megosztás természetes: ideális esetben a szülők képességüknek megfelelően kiegyenlítik egymást, egymást segítve biztosítják gyermekük harmonikus fejlődését. Előfordulhat tehát, hogy egy csecsemőt féltő gondoskodással nevelő édesanyja nem biztosan ugyanolyan türelemmel és szeretettel képes kezelni az óvodás korú gyermeke megváltozott igényeit, vagy az életkorából adódó dackorszakot.
[37] A peradatok alapján megállapítható, hogy az egyezség kötésekor lényeges körülmény volt, hogy a gyermek életkorából (tíz hónapos) adódóan elsősorban az anyai gondoskodást igényelte, aminek az alperes a felperes által sem vitatottan eleget tett. A felperes ennek tudatában, az alperesnek ezt a képességét felismerve és mérlegelve kötött egyezséget. Ehhez képest lényeges körülményváltozásnak tekinthető, hogy a gyermek életkorváltozásából adódóan a közte és az alperes közötti szoros fizikai kontaktus csökken és teljesen más – az egyezség megkötése szerinti helyzettől gyökeresen eltérő – gondoskodást igényel.
[38] Az eljárt bíróságok mérlegelésen alapuló döntést hoztak: az elsőfokú bíróság mérlegelését a másodfokú bíróság felülmérlegelte.
[39] A felülvizsgálati eljárás a Kúria hatáskörébe tartozó szigorú szabályok szerinti perorvoslat, ami az azt megelőző eljárásokban megjelenő jogi hibák korrekcióját szolgálja. A Kúria következetes gyakorlata alapján a Pp. 279. § (1) bekezdése sérelmére alapított kérelem elbírálása során abból kell kiindulni, hogy a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelése hiányában a bizonyítékok értékelése felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség (Kúria Pfv.II.20.591/2023/5. megjelent BH 2024.136.). A felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékból eltérő következtetés is levonható lett volna: az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.21.474/2011/10. – megjelent BH 2013.119.-I.).
[40] A jogerős ítélet a felperes keresetét a jogalap bizonyítatlansága miatt utasította el. A Kúria – a fentebb kifejtettek alapján – a jogalap bizonyítottsága körében az elsőfokú bíróság álláspontját fogadta el, a Ptk. 4:170. § (1) bekezdése szerinti konjunktív feltételek bizonyítottak, a szülői felügyelet gyakorlása megváltoztatása iránti keresetet érdemben kell elbírálni.
[41] A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot a fellebbezés keretei között új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította.
[42] A megismételt fellebbezési eljárásban a másodfokú bíróságnak állást kell foglalnia a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatása körében abban, hogy a Ptk. 4:167. § (2) bekezdés törvényi szempontrendszere értékelésével melyik szülő képes a testi-szellemi-erkölcsi fejlődés jobb biztosítására, ebben a körben kell értékelnie a felek nevelési képességét és készségét, az azokat esetlegesen csökkentő tényezőket.
(Kúria Pfv.II.20.587/2024/5.)