Az általános szabályok szerint folyamatban lévő (egyesbíróként elbírálandó) büntetőügy és a Be. 13. § (3) bekezdése alapján felállított bírói tanács eljárását megkövetelő büntetőügy egyesítése esetén az egyesített ügyet a különös szabályok alapulvételével, azaz a Be. 13. § (3) bekezdése szerinti bírói tanácsban kell elbírálni; ellenben a gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt indított büntetőügyek egyesítése esetén az egyesítést követően a Be. 13. § (3) bekezdéséhez képest speciális szabályokat alkotó Be. 868. § (2) és (3) bekezdéséből levezethetően a korábbi Be. 14. § (2) bekezdése szerinti összetételű tanácsban kell eljárni, ha az egyesített, gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt indított büntetőügyek egyike még a vádemelést megelőzően a törvényszékre érkezett [1998. évi XIX. törvény 14. § (2) bek.; Be. 13. § (3) bek., 868. § (2) és (3) bek.].
[1] A törvényszék a 2021. október 11-én kihirdetett ítéletével
– az I. r. vádlottat társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérlete [Btk. 396. § (1) bek. a) pont II. ford., (5) bek. a) pont] miatt 2 év, börtönben végrehajtani rendelt, de végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, 500 napi tétel – napi tételenként 20 000 forint, összesen 10 000 000 forint – pénzbüntetésre és 4 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői tevékenység gyakorlásától eltiltásra,
– a II. r. vádlottat társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. a) pont II. ford., (4) bek. a) pont] és felbujtóként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérlete [Btk. 396. § (1) bek. a) pont II. ford., (4) bek. a) pont] miatt halmazati büntetésül 2 év, börtönben végrehajtani rendelt, de végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, 500 napi tétel – napi tételenként 40 000 forint, összesen 20 000 000 forint – pénzbüntetésre és 4 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői tevékenység gyakorlásától eltiltásra,
– a III. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérlete [Btk. 396. § (1) bek. a) pont II. ford., (5) bek. a) pont] és 5 rendbeli, felbujtóként elkövetett, 3 esetben kísérleti szakban rekedt költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. a) pont II. ford., (5) bek. b) pont I. és II. ford.] miatt halmazati büntetésül 2 év, börtönben végrehajtani rendelt, de végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, 500 napi tétel – napi tételenként 3000 forint, általa összesen 15 000 000 forintban számolt – pénzbüntetésre és 5 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői tevékenység gyakorlásától eltiltásra,
– a IV. r. vádlottat 5 rendbeli, 4 esetben bűnsegédként elkövetett, 3 esetben kísérleti szakban rekedt költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. a) pont II. ford., (5) bek. b) pont I. és II. ford.] miatt halmazati büntetésül 2 év, börtönben végrehajtani rendelt, de végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, 500 napi tétel – napi tételenként 10 000 forint, összesen 5 000 000 forint – pénzbüntetésre és 3 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői tevékenység gyakorlásától eltiltásra,
– az V. r. vádlottat 4 rendbeli, bűnsegédként elkövetett, 3 esetben kísérleti szakban rekedt költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. a) pont II. ford., (5) bek. b) pont I. és II. ford.] miatt halmazati büntetésül 2 év, börtönben végrehajtani rendelt, de végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, 500 napi tétel – napi tételenként 40 000 forint, összesen 20 000 000 forint – pénzbüntetésre és 5 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői tevékenység gyakorlásától eltiltásra,
– a VI. r. vádlottat 5 rendbeli, bűnsegédként elkövetett, 3 esetben kísérleti szakban rekedt költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. a) pont II. ford., (5) bek. b) pont I. és II. ford.] miatt halmazati büntetésül 2 év, börtönben végrehajtani rendelt, de végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, 300 napi tétel – napi tételenként 4000 forint, összesen 1 200 000 forint – pénzbüntetésre és 3 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői tevékenység gyakorlásától eltiltásra,
– a VII. r. vádlottat költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. a) pont II. ford., (5) bek. b) pont I. ford.] miatt 2 év, börtönben végrehajtani rendelt, de végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, 400 napi tétel – napi tételenként 5000 forint, összesen 2 000 000 forint – pénzbüntetésre és 3 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői tevékenység gyakorlásától eltiltásra,
– a VIII. r. vádlottat költségvetési csalás bűntettének kísérlete [Btk. 396. § (1) bek. a) pont II. ford., (4) bek. a) pont] miatt 1 év 4 hónap, börtönben végrehajtani rendelt, de végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, 200 napi tétel – napi tételenként 2000 forint, összesen 400 000 forint – pénzbüntetésre és 2 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői tevékenység gyakorlásától eltiltásra,
– a IX. r. vádlottat költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. a) pont II. ford., (5) bek. b) pont I. ford.] miatt 2 év, börtönben végrehajtani rendelt, de végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, 300 napi tétel – napi tételenként 6000 forint, összesen 1 800 000 forint – pénzbüntetésre és 3 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői tevékenység gyakorlásától eltiltásra,
– a X. r. vádlottat költségvetési csalás bűntettének kísérlete [Btk. 396. § (1) bek. a) pont II. ford., (5) bek. b) pont I. ford.] miatt 2 év, börtönben végrehajtani rendelt, de végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, 300 napi tétel – napi tételenként 6000 forint, összesen 1 800 000 forint – pénzbüntetésre és 3 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői tevékenység gyakorlásától eltiltásra,
– a XI. r. vádlottat költségvetési csalás bűntettének kísérlete [Btk. 396. § (1) bek. a) pont II. ford., (5) bek. b) pont I. ford.] miatt 2 év, börtönben végrehajtani rendelt, de végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, 300 napi tétel – napi tételenként 6000 forint, összesen 1 800 000 forint – pénzbüntetésre és 3 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői tevékenység gyakorlásától eltiltásra,
– a XII. r. vádlottat költségvetési csalás bűntettének kísérlete [Btk. 396. § (1) bek. a) pont II. ford., (5) bek. b) pont I. ford.] miatt 2 év, börtönben végrehajtani rendelt, de végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, 300 napi tétel – napi tételenként 6000 forint, összesen 1 800 000 forint – pénzbüntetésre és 3 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői tevékenység gyakorlásától eltiltásra,
– a XIII. r. vádlottat költségvetési csalás bűntettének kísérlete [Btk. 396. § (1) bek. a) pont II. ford., (5) bek. b) pont I. ford.] miatt 2 év, börtönben végrehajtani rendelt, de végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, 300 napi tétel – napi tételenként 6000 forint, összesen 1 800 000 forint – pénzbüntetésre és 2 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői tevékenység gyakorlásától eltiltásra,
– a XIV. r. vádlottat 2 rendbeli, bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. a) pont II. ford., (4) bek. a) pont] miatt halmazati büntetésül 1 év 4 hónap, börtönben végrehajtani rendelt, de végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre és 200 napi tétel – napi tételenként 5000 forint, összesen 1 000 000 forint – pénzbüntetésre
ítélte, azzal, hogy a vádlottak a kiszabott szabadságvesztésből – a végrehajtás elrendelése esetén – a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra.
[2] Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett ellentétes irányú fellebbezések folytán eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2022. október 26-án meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét valamennyi vádlott vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
[3] A másodfokú bíróság hatályon kívül helyezésről rendelkező végzése ellen az I. r. vádlott és védője, a II. r. vádlott és védője, a IV. r. vádlott és védője, a VIII. r. vádlott és védője, valamint a XIV. r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést, míg az egyéb jogosultak a végzést tudomásul vették.
[4] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.
[5] Indokai szerint a főügyészség által 2017. június 16-án emelt vád alapján P. A. és 12 társa ellen indított büntetőügyben a törvényszék eljárása a főügyészség későbbi vádirata alapján indított büntetőügy egyesítéséig törvényes volt, figyelemmel a 2018. július 1. napját megelőzően hatályban volt, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 14. § (2) bekezdésében, valamint a Be. 868. § (2) és (3) bekezdésében írtakra.
[6] Ezt követően azonban a törvényszék az N. A. ellen 2020. február 20-án emelt újabb vád alapján indult büntetőügyet a korábban indult büntetőügyhöz egyesítette. E körben pedig a Legfőbb Ügyészség helytállónak látta az ítélőtábla okfejtését, miszerint a tanács összetételét a büntetőeljárási törvény határozza meg, nem pedig az a körülmény, hogy mely ügy melyikhez kerül egyesítésre. A Be. 868. § (2) bekezdése a törvény hatályba lépése előtt érkeztetett ügyekre vonatkozik, így ezen rendelkezés alkalmazásának az utóbb, 2020-ban indult ügyben nincs helye, és az általános szabályok irányadók. Az egyesítés folytán a két ügy eggyé vált, ezért a főszabálytól való eltérésre a Be. hatálybalépése előtt, 2017-ben érkezett alapügyben sincs lehetőség, hanem egységesen a hatályos Be. rendelkezéseit kellett volna alkalmazni, azaz, az egyesítést követően a törvényszéknek a Be. 13. § (3) bekezdésének alkalmazásával a gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt folyamatban lévő ügyben három hivatásos bíróból álló tanácsban kellett volna lefolytatnia az eljárást. Mivel pedig a törvényszék egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban tárgyalta tovább az ügyet, megítélése szerint a bíróság nem volt törvényesen megalakítva. Abban a kérdésben is osztotta végül az ítélőtábla álláspontját, hogy az eljárási szabálysértés valamennyi vádlott esetében beállt, függetlenül a cselekményük minősítésétől.
[7] Indítványozta ezért, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését az I. r., a II. r., a IV. r., a VIII. r. és a XIV. r. vádlott tekintetében hagyja helyben.
[8] A fellebbezések alaposak.
[9] A Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a jogorvoslat tárgya kizárólag a másod- vagy a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése, és a fellebbviteli bíróság ahhoz vezető eljárása. Az eljárás célja pedig annak vizsgálata, hogy a megtámadott végzés törvénysértő-e. A hatályon kívül helyező rendelkezés ugyanis nem az ügy eldöntését vagy eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését eredményezi. Ehhez képest a fellebbezéssel támadott, hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma nem az, hogy a felülbírált döntés helytálló-e, és mely okból, hanem az, hogy miért nem volt hozható érdemi döntés, illetve miért nem eredményezett ilyen (érdemi) döntésre alkalmas helyzetet a lefolytatott eljárás. Nyitva hagyja azonban az eljárás tárgyában hozható jövőbeni döntés lehetőségét, mibenlétét (ide nem értve a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban érvényesülő súlyosítási korlátokat). Érdemi döntés esetében a döntés (tehát a jogkövetkeztetés) és annak ténybeli alapja közötti viszony a vizsgálat tárgya; a hatályon kívül helyezés felülbírálata során azonban ez a viszonyítás nem végezhető el. A hatályon kívül helyező határozat elleni fellebbezés elbírálásakor ugyanis éppen azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a másodfokú bíróság helyesen vagy indokolatlanul rendelkezett-e.
[10] Minden felülbírálat a felülbírálat tárgyának – jelen esetben a hatályon kívül helyezés – rendeltetéséhez igazodik. Ehhez képest a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása valójában nem ügy-, nem irat-, hanem túlnyomórészt határozatvizsgálat. A fellebbezés elbírálása során az eldöntendő kérdés tehát az, hogy a hatályon kívül helyező döntés alapos volt-e; volt-e rá törvényes ok, és az eljárási ok megállapításának törvényi feltételei fennálltak-e. Az e kérdéseken túlterjeszkedő felülbírálat esetén a fellebbezést elbíráló bíróság átvenné a másod-, illetve a harmadfokú bíróság jogkörét.
[11] Így, ha a hatályon kívül helyezés indoka a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, úgy vizsgálandó, hogy a megjelölt feltétlen eljárási szabálysértés valóban beállt-e.
[12] Amennyiben pedig a hatályon kívül helyezés oka a Be. 592. § (1) bekezdésében meghatározott teljes megalapozatlanság, az szorul vizsgálatra, hogy a fellebbviteli bíróság által észlelt megalapozatlanság valóban teljes körű-e, avagy csak a Be. 592. § (2) bekezdése szerinti részleges megalapozatlanság.
[13] Emellett természetesen a megtámadott határozatot hozó bíróság eljárásának vizsgálatát is el kell végezni [Be. 627. § (2) bek., 626. §, 618. § (2) bek. b) pont]. E körben pedig a Kúria a másodfokú bíróság eljárásában nem észlelt feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető eljárási szabálysértést.
[14] Az ítélőtábla valamennyi – a fellebbezéssel érintett és nem érintett – vádlott tekintetében egyaránt a Be. 608. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott abszolút eljárási szabálysértést észlelve döntött az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséről.
[15] Amint azt az ítélőtábla is helyesen vezette le, a törvényszék a 2018. július 1-jét megelőzően költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont] miatt emelt vád nyomán 2017-ben indult büntetőügyben a Be. 13. § (3) bekezdésében, a 868. § (2) és (3) bekezdésében írtak összevetésével törvényesen folytatta az eljárást a korábbi Be. 14. § (2) bekezdése szerinti összetételű tanácsban a Be. (a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény) 2018. július 1-jei hatálybalépése után is.
[16] Ugyancsak nem vitatható, hogy a XIV. r. vádlott ellen 2020. február 20-án költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont] miatt a törvényszéken 2020-ban indult büntetőügy elbírálására a Be. 13. § (3) bekezdése ettől eltérő összetételű tanács eljárását írta elő.
[17] A két – azonos tárgyú – büntetőügy Be. 146. § (1) bekezdésének alkalmazásával történő egyesítése az adott esetben nem volt mellőzhető, miközben az egyesített ügy elbírálására kétféle összetételű tanács értelemszerűen nem volt felállítható.
[18] Az eldöntendő kérdés ekként, hogy az egyesített ügyek elbírálására eltérő tanácsösszetételt rendelő törvényi szabályok közül az adott esetben melyik az előbbre való.
[19] Az ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett, hogy az átmeneti rendelkezések és a Be. 13. § (3) bekezdésének összeütközésében az utóbbi szabályok alkalmazandók.
[20] A Kúria nem osztotta az ítélőtábla végzésének indokait.
[21] A másodfokú határozat indokolásának a [48] bekezdésben foglalt – és a Legfőbb Ügyészség által is átvett – tételmondata szerint „a Be. hatályba lépését követően a bírósághoz érkezett ügyben a Be. 9. § (1) bekezdése és a Be. 868. §-ában írt rendelkezések alapján az eljárás rendjére vonatkozóan kivételt nem tűrően a Be. szabályai kell, hogy érvényesüljenek, azoktól való eltérésre az ügynek korábban érkezett ügyhöz történő egyesítése esetén sincs lehetőség. Az egyesítés révén ugyanis a két ügy egy üggyé válik, egységesen – immár a főszabálytól eltérést engedő, a Be. 868. § (2) bekezdését megalapozó ok megszűnésére figyelemmel – valamennyi vádlott vonatkozásában a Be. szabályai szerint bírálandó el”.
[22] Azaz, a másodfokú bíróság a tanács összetételére vonatkozó, a Be. 13. § (3) bekezdésében, illetve a Be. 868. § (2) és (3) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket a főszabály-kivétel viszonyával tartotta leírhatónak, és a főszabály kivétellel való ütközését a főszabály javára tartotta feloldhatónak.
[23] Amíg azonban e gondolatmenet első eleme helytálló, és a helyes döntés alapját képezi, addig a logikai lánc második eleme az érdemi döntésre is kihatással bíró módon téves.
[24] A jogértelmezés alapvető rendező elve ugyanis, hogy a főszabály és a kivétel találkozása esetén minden esetben a kivétel alkalmazása élvez elsőbbséget (lex specialis derogat legi generali).
[25] E rendező elv pedig a tanács összetételét szabályozó törvényi rendelkezések érvényesülése szempontjából is irányadó. Ha tehát a speciális (kivételes) összetételű bírói tanács eljárását maga után vonó törvényi feltételek teljesülnek, úgy a tanács összetételét meghatározó általános törvényi rendelkezések nem alkalmazhatók. A bírói tanács összetételére vonatkozó általános szabályok alkalmazása a speciális tanácsösszetételt előíró szabályok követése helyett a Be. 608. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésként értékelendő, mert ez esetben a bíróság nem volt törvényesen megalakítva.
[26] Ennek megfelelően:
– a Be. XCV. Fejezetében írt külön eljárásban a Be. 680. § (1)–(5) bekezdése a fiatalkorú elleni büntetőeljárásban egy hivatásos, az Országos Bírósági Hivatal elnöke által kijelölt bíróból és két, az (5) bekezdés a)–c) pontjában írt végzettséggel, illetve tapasztalattal bíró ülnökből összetevődő bírói tanács eljárását írja elő a nyolc évig vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt indult ügyben, amely speciális tanácsösszetételre vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyása abszolút eljárási szabálysértést jelent (Bfv.I.791/2019/7., Bfv.I.594/2020/14., Bfv.III.842/2020/7., Bfv.II.36/2021/6.),
– ha pedig a Be. XCVI. Fejezete szerinti katonai büntetőeljárásban fiatalkorú vesz részt, a Be. 698. §-ában írtak szerint eleve speciális összetételű katonai tanácsnak – a 698. § (4) bekezdésében írt szűkítéssel – egyúttal a fiatalkorú elleni büntetőeljárásra előírt követelményeknek is meg kell felelnie, amelynek elmulasztása ugyancsak mérlegelés nélkül vonja maga után a Be. 608. § (1) bekezdés a) pontjában írt eljárási szabálysértés következményeinek levonását (a korábbi Be. szabályain alapuló Bfv.I.491/2016/7. számú határozatban írtak mentén).
[27] A Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett, e kúriai határozatokban foglalt jogértelmezés az általános és a speciális összetételű tanács eljárását követelő ügyek egyesítése esetén is irányadó. Ekként az általános szabályok alapján felállt tanács (egyesbíró) előtt zajló ügy és a speciális tanácsösszetételt megkívánó büntetőügy egyesítését követően az egyesített ügy tárgyalását a speciális szabályok által megkívánt összetételben kell folytatni. Ha pedig az általános tanácsösszetételű ügy tárgyalása már az egyesítést megelőzően megkezdődött, az egyesítést követően a lefolytatott bizonyítást a speciális összetételű tanács előtt meg kell ismételni.
[28] Mindezt jelen ügyre vetítve, a döntés irányát az határozza meg, hogy a Be. 13. § (3) bekezdésében meghatározott tanácsösszetételt, illetve a 868. § (2) és (3) bekezdésén alapuló tanácsösszetételt előíró szabályok leírhatók-e az általános-különös (főszabály-kivétel) összefüggésével, és ha igen, különös szabályként mely rendelkezés élvez elsőbbséget.
[29] Általánosságban, a főszabály és a kivétel minden esetben ugyanarra a szabályozási tárgyra vonatkozó rendelkezéseket rögzít. A kivételes szabály alkalmazására az ad alapot, ha a főszabály alkalmazását előíró rendelkezések valamennyi feltételének teljesülése mellett valamely, a jogszabályban meghatározott további ismérv (többletfeltétel) is fennáll. A jogszabály pedig pontosan e többletelemre tekintettel utasít – a többletfeltétel hiányában egyébként irányadó – általános (fő-) szabálytól való eltérésre.
[30] A(z elsőfokú) bíróság összetételének főszabályát a Be. 13. § (1) bekezdése rögzíti, az egyesbíró eljárását elsődlegessé téve.
[31] E főszabály alóli kivételként az elsőfokú bíróság – a Be. 10. § (1) bekezdés 3. pontjában meghatározott – gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el, a tanács egy tagja a törvényszék gazdasági ügyszakának, ennek hiányában a törvényszék polgári ügyszakának bírája [Be. 13. § (3) bek.].
[32] Mindemellett a Be. a 868. § (2) és (3) bekezdésében az elsőfokú bíróság összetételét meghatározó további szabályokat is tartalmaz. E szabályok ún. átmeneti rendelkezések, amelyeket akkor kell alkotni, ha az új szabályozás szükségessé teszi, hogy előre meghatározott vagy előre meg nem határozható átmeneti időszakban, a jogszabály hatálya alá tartozó meghatározott esetekben, a jogszabály alkalmazandó rendelkezéseitől eltérő szabályokat kelljen alkalmazni [a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet (a továbbiakban: Jszr.) 84. § (1) bekezdése]. Amint azt a másodfokú bíróság is helyesen elemezte határozata [41] bekezdésében, a Be. 868. § (2) és (3) bekezdésében írt átmeneti rendelkezésekből az következik, hogy az új törvény szerint gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekménynek minősülő cselekmény miatt folyamatban lévő büntetőügyben az adott (új) jogszabály rendelkezései helyett a tanács összetételére vonatkozóan a jogszabály hatálybalépése előtt hatályos szabályozást kell alkalmazni [Jszr. 86. § (2) bek. d) pont]. Ez azt jelenti, hogy ha a Be. 396. § (5) bekezdése szerint minősülő költségvetési csalás bűntette [a Be. 10. § (1) bek. 3. f) pontja értelmében gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény] miatt emelt vád 2018. július 1-jét megelőzően a törvényszékre érkezett, akkor a büntetőeljárást a korábbi Be. 14. § (2) bekezdése szerinti összetételben, egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban kell lefolytatni.
[33] Könnyen belátható ekként, hogy a Be. 868. § (2) és (3) bekezdése az elsőfokú bíróság összetételét meghatározó, a Be. 13. § (1) bekezdésében írt általános szabályhoz képest különös szabályokat rögzítő 13. § (3) bekezdéséhez képest is speciális (kivételes). Teljesül ugyanis az a feltétel, amely a 13. § (3) bekezdése szerinti tanács felállítását indokolná (mert az eljárás gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt van folyamatban), azonban valamely többletismérv miatt (mert a vádemelés már a Be. hatálybalépése előtt megtörtént) mégis eltérő szabályokat kell alkalmazni.
[34] Azaz, az elsőfokú bíróság összetételének főszabályát a Be. 13. § (1) bekezdése írja le, amely alól a 13. § (3) bekezdése kivételt határoz meg, míg a Be. 868. § (2) és (3) bekezdése a kivétel alóli kivételt rögzít. Ismételten: a főszabály és a kivétel konfliktusában minden esetben a kivételes szabály az előbbre való (lex specialis derogat legi generali).
[35] Következésképpen:
– az általános szabályok szerint folyamatban lévő (egyesbíróként elbírálandó) büntetőügy és a Be. 13. § (3) bekezdése alapján felállított bírói tanács eljárását megkövetelő büntetőügy egyesítése esetén az egyesített ügyet a különös szabályok alapulvételével, azaz a Be. 13. § (3) bekezdése szerinti bírói tanácsban kell elbírálni, míg
– gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt indított büntetőügyek egyesítése esetén az egyesítést követően a Be. 13. § (3) bekezdéséhez képest speciális szabályokat alkotó Be. 868. § (2) és (3) bekezdéséből levezethetően a korábbi Be. 14. § (2) bekezdése szerinti összetételű tanácsban kell eljárni, ha az egyesített, gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmény miatt indított büntetőügyek egyike még a vádemelést megelőzően a törvényszékre érkezett (szemben az ítélőtábla álláspontjával, ténykérdés, hogy valamely büntetőügy 2018. július 1-jét megelőzően érkezett a bíróságra, az átmeneti szabályok alkalmazására vezető, már beállt életbeli tény pedig utóbb sem „szűnik meg”).
[36] A törvényszék tehát az eljárási szabályok maradéktalan betartásával bírálta el az egyesített büntetőügyet a korábbi Be. 14. § (2) bekezdése szerinti, egy hivatásos bíróból és két ülnökből felállt tanácsban. Az ítélőtábla által felrótt, a Be. 608. § (1) bekezdés a) pontjában írt eljárási szabálysértést éppen azzal követte volna el, ha a kivételes szabály feltétel nélkül érvényesülő primátusát figyelmen kívül hagyva az egyesítést követően a Be. 13. § (3) bekezdése szerinti tanácsösszetételben való eljárásra tért volna át. [Más kérdés, hogy ez az eljárási szabálysértés sem vonná maga után az ítélet hatályon kívül helyezését, hiszen a megismételt eljárásban már az átmeneti rendelkezések sem lennének alkalmazhatók, ezért az eljárást a Be. 13. § (3) bekezdése szerinti tanácsösszetételben kellene megismételni. Az ilyen hatályon kívül helyezés pedig a semmibe vezető.]
[37] Az egyesítendő ügyekre különböző tanácsösszetételt előíró törvényi rendelkezések ellentmondásának az Alaptörvény 28. cikke által megkövetelt értelmezési módszer alapulvételével való feloldása is azonos eredményre vezet.
[38] Az Alaptörvény 28. cikke ugyanis akként rendelkezik, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[39] Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el.
[40] A Be. preambuluma a büntetőeljárási törvény megalkotásának célját – egyebek mellett – a Büntető Törvénykönyv, illetve a nemzetközi jog által büntetendő bűncselekmények elkövetőinek a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog érvényesülését biztosító, hatékony és észszerű határidőn belül lefolytatott eljárásban történő felelősségre vonását határozza meg.
[41] Ekként a törvény által az egyesítendő ügyekre külön-külön kötelezően alkalmazni rendelt, de az egyesítést követően egyszerre nem érvényesíthető, a tanács összetételét meghatározó szabályok közül az Alaptörvény szerinti értelmezés mentén azt illeti az elsőség, amelyik az Alaptörvényben és a Be. preambulumában rögzített célok beteljesítését hatékonyabban szolgálja.
[42] A büntetőügy észszerű határidőn belüli befejezését pedig magától értetődő módon az segíti elő, ha az átmeneti szabályok szerinti tanácsösszetételben – szükségképpen – korábban indult ügyben eljárt bírói tanács a már lefolytatott bizonyítás megismétlése nélkül bírálja el az egyesített ügyet, ahelyett, hogy az egyesítendő ügy elbírálására előírt bírói tanács hozna ügydöntő határozatot a tárgyalás – akár több évi – anyagának megismétlését követően.
[43] Az Alaptörvény 28. cikke által megkívánt értelmezéssel tehát az áll összhangban, ha a törvényszék a vizsgált helyzetben a korábban indult, és az átmeneti szabályok szerinti tanácsösszetételben jár el az ügyek egyesítését követően is.
[44] A Kúria tehát a Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban azt állapította meg, hogy a Be. 608. § (1) bekezdés a) pontja szerinti eljárási szabálysértés az ügyben nem valósult meg, ami azt jelenti, hogy a hivatkozott okból az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére nincs törvényes alap, így a másodfokú eljárás megismétlése szükséges.
[45] Csupán a teljesség érdekében utal rá a Kúria, hogy a tanács összetételét meghatározó egyéb (nem a gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekményekre irányadó) jogszabályi rendelkezések összeütközése a törvény és a régóta meggyökeresedett bírói joggyakorlat által rendezett, így az Alaptörvény 28. cikkének felhívását sem igényli. Az elsőfokú bíróság tanácsának összetételét rendező általános és – a törvényben írt egyéb – különös szabályok ugyanis egymással összeegyeztethetők, így
– a fiatalkorú elleni eljárásban felálló bírói tanács [Be. 680. § (1) és (2) bek.] mint „többen a kevesebbet” magában foglalja az általános szabályok szerint a felnőttkorú terhelttel szemben egyesbíróként eljáró hivatásos bírót is, és hasonlóképpen
– a törvényszék katonai tanácsa [Be. 698. § (1)–(3) bek.] mint „többen a kevesebbet” magában foglalja az általános szabályok szerint a felnőttkorú terhelttel szemben egyesbíróként eljáró hivatásos bírót is.
[46] Ez azt jelenti, hogy
– a fiatalkorú ellen folyamatban lévő és az általános szabályok szerint zajló ügy egyesítése esetén,
– a katonai büntetőügy és az általános szabályok szerint zajló ügy egyesítése esetén, illetve
– a katonai büntetőügy és a fiatalkorú ügyének egyesítése esetén
nem léteznek olyan, a tanács összetételére vonatkozó, egymással versengő – vagyis olyan, egyaránt kötelező – eljárási szabályok, amelyek csak egymást kizárva (ezért egymást lerontva) érvényesülhetnének. Következésképpen ilyen esetekben elő sem áll olyan jogértelmezési konfliktus, amely az Alaptörvény 28. cikkére való utalást szükségessé tenné, és amely a hatékonyság és időszerűség követelményének mint a jogszabály-értelmezés szempontjának a segítségül hívását igényelné, szemben a jelen ügyben tárgyalt helyzettel.
[47] Az ítélőtábla tehát a fellebbezést bejelentő I. r., a II. r., a IV. r., a VIII. r. és a XIV. r. vádlott tekintetében egyaránt az eljárási törvény szabályainak megsértésével – a Be. 608. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétlen eljárási szabálysértést a törvényszéknek törvénysértően felróva – rendelkezett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről.
[48] A Be. 626. § és 617. § folytán a Be. LXVII. Fejezete szerinti eljárásban is alkalmazandó 590. § (9) bekezdése szerint a Kúria által végzett felülbírálat főszabályként csak a másodfokú (hatályon kívül helyező) határozat ellen bejelentett fellebbezéssel érintett vádlottra, illetve az ítélet fellebbezéssel érintett részére terjed ki.
[49] A fellebbezéssel nem érintett vádlottra vonatkozóan a Be. 630. § (3a) bekezdése biztosít felülbírálati jogkört. Eszerint, ha a fellebbezést elbíráló bíróság a fellebbezéssel érintett vádlott vonatkozásában a hatályon kívül helyező végzést hatályon kívül helyezi, akkor az ugyanazon bűncselekmény vonatkozásában a fellebbezéssel nem érintett vádlott tekintetében is ugyanúgy határoz.
[50] Ezzel párhuzamosan, ha a másodfokú és a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése egy bűncselekmény több vádlottját érinti, bármely jogosult által bejelentett fellebbezés valamennyi vádlott tekintetében felfüggeszti a hatályon kívül helyező határozat végrehajthatóságát [Be. 627. § (5) bek.].
[51] Az idézett törvényi rendelkezések kifejezett célja, hogy az ugyanazon bűncselekmény több vádlottját érintő hatályon kívül helyezés folytán e vádlottak perjogi helyzete ne váljon el egymástól, ha nem mindegyikük jelent be fellebbezést a hatályon kívül helyező rendelkezés ellen; kifejezetten annak elkerülése végett, hogy az ugyanazon bűncselekménnyel érintett egyes vádlottakkal szemben az első-, míg más vádlottakkal szemben a másodfokú eljárás párhuzamos megismétlése váljék szükségessé.
[52] Hasonlóképpen a Be. 590. § (10) bekezdése kapcsán követett értelmezéshez [BH 2021.327., (Hkf.I.105/2021/9.)], az ugyanazon bűncselekmény a vizsgált jogszabályhelyek kapcsán is az ugyanazon törvényi tényállásba ütköző bűncselekményt jelenti.
[53] Mivel pedig a fellebbezést elbíráló Kúria az I. r., a II. r., a IV. r., a VIII. r. és a XIV. r. vádlott vonatkozásában hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatát, vizsgálta, hogy a fellebbezést elő nem terjesztő vádlottak tekintetében kell-e hasonló döntést hoznia. E vizsgálódás során pedig megállapítható volt, hogy a másodfokú hatályon kívül helyező döntés ugyanazon bűncselekmény elbírálása során megvalósított feltétlen eljárási szabálysértést kifogásolta, amely bűncselekmény miatt az ügyészség a hatályon kívül helyezéssel érintett, de a hatályon kívül helyező határozat ellen nem fellebbező vádlottak ellen vádat emelt.
[54] Ebből kifolyólag a Kúria az I. r., a II. r., a IV. r., a VIII. r. és a XIV. r. vádlott tekintetében hozott döntése valamennyi, a fellebbezéssel nem érintett vádlottra is kihatással bír.
[55] Ekként a Kúria az ítélőtábla másodfokú határozatát a Be. 629. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen a fellebbezéssel érintett I. r., II. r., IV. r., VIII. r. és XIV. r. vádlott tekintetében a Be. 630. § (2) bekezdése alapján, a fellebbezéssel nem érintett III. r., V. r., VI. r., VII. r., IX. r., X. r., XI. r., XII. r. és XIII. r. vádlott tekintetében ezenfelül a Be. 630. § (3a) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
(Kúria Hkf.II.124/2023/4.)