A terhelt által a sértettre mért kis és közepes erejű ütések egyenként és összességükben is nyolc napon belül gyógyulóak voltak. A sértettnél azért állt elő súlyosabb (halálos) következmény, mert a sértett a terhelt által nem ismert betegségekben szenvedett.
Ilyen körülmények mellett – a szokványos ittasságot is ideértve – a halálos eredmény bekövetkezésének lehetősége az elvárható gondosság és körültekintés kifejtése esetén sem felismerhető a terhelt számára.
Az eredményhez, mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött jogkövetkezmények viszont csak akkor alkalmazhatóak, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek. II. ford., 16. § (3) bek.].
[1] A törvényszék a 2021. november 9. napján meghozott ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek. II. ford.] mint társtettest, garázdaság bűntettében (Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. c) pont) mint társtettest és ittas állapotban elkövetett járművezetés vétségében [Btk. 236. § (1) bek.]. Ezért őt halmazati büntetésül 5 év 6 hónap börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 8 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy az I. r. terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az I. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költségről.
[2] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2022. április 21. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt vonatkozásában az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezést érintően megváltoztatta, egyebekben azt helybenhagyta.
[3] Az eljárt bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.
– Az I. r. és a II. r. terhelt 2018. szeptember 7. napján az esti órákban Á.-n munkatársaikkal születésnapot ünnepelve sört és pálinkát is fogyasztott, és ittas állapotba került. A terheltek elhatározták, tovább ünnepelnek és szeszesitalt szereznek. 2018. szeptember 8. napján 01.00 óra körüli időben az I. r. terhelt és társa az I. r. terhelt által ittas állapotban vezetett BMW típusú személygépkocsival Á.-ból B.-be utaztak, ahol szeszesitalt akartak vásárolni. Az I. r. terhelt 2018. szeptember 8. napján 01 óra 20 perc körüli időben az általa vezetett járművel a B., E. sétány 9–10. szám alatti parkolóba szabálytalanul, a „Behajtani tilos” jelzőtábla ellenére hajtott be. Ezzel egyidőben, a személygépkocsi haladási irányával szemben a parkolóban gyalog közlekedett H. Cs. sértett, R. Á., K. A. és B. H. R. Á., K. A. és B. H. tanú a gépkocsi haladási irányából kitértek, míg a sértett a jármű haladási irányával szemben, a parkolóban megállt. Az I. r. terhelt a személygépkocsival továbbhaladni nem tudott, ezért a járművel közvetlenül a sértett előtt megállt, a gépkocsiból kiszállt és ököllel két alkalommal, azonnal arcon ütötte az ittas állapotban lévő sértettet, miközben azt kérdezte tőle, hogy „valami baj van?”. A II. r. terhelt a gépkocsiból kiszállt, és a sértettet arcon ütötte. A sértett nem védekezett, csupán azt kérdezte a terheltektől, hogy: „Üthettek, de mire jó ez, mit tettem?”. Az I. r. terhelt és társa által leadott ütések kis-közepes erővel érték a sértett arcát. Miután a közelben tartózkodó R. Á. és K. A. felhívására a terheltek a sértett bántalmazásával felhagytak, az I. r. terhelt egy vodkásüveget vett elő a személygépkocsiból és vodkával kínálta a sértettet, és a helyszínen maga is fogyasztott szeszesitalt. A parkolóban a személygépkocsijánál tartózkodó R. Á. felszólította a sértettet, hogy csatlakozzon hozzá, és üljön be az autóba. A sértett R. Á. személygépkocsija irányába megindult, amikor a II. r. terhelt kötekedve rákiáltott, mire ő ezt kikérte magának. A sértett ismételten szóváltásba került az I. r. terhelttel és társával, akik ököllel többször arcon ütötték őt, amelytől hanyatt esett. R. Á. a személygépkocsijánál állva észlelte a sértett bántalmazását, akinek a védelme érdekében felszólította a személygépkocsijában helyet foglaló K. A.-t, hogy szálljon ki a személygépkocsiból, mert megint ütik a sértettet. K. A. a személygépkocsiból kiszállt, annak bal hátsó sarkához ért, amikor az I. r. terhelt K. A.-hoz futott és lendületből, ököllel, legfeljebb közepes erővel megütötte az arcát, aki az ütés erejétől elesett. Ekkor R. Á. K. A.-t a földről felsegítette, mire a terheltek R. Á.-ra támadtak, ököllel megpróbálták őt is megütni, azonban R. Á. az ütéseket elhárította, és a helyszínről elmenekült annak érdekében, hogy segítséget hívjon. B. H. kiszállt R. Á. személygépkocsijából és felszólította a sértettet, hogy szálljon be az autóba, aki ennek nem tett eleget, hanem K. A.-val együtt a parkoló melletti közúton áthaladva, a járdán megállt. B. H. ekkor próbálta megnyugtatni a terhelteket, akikkel beszélgetni kezdett annak érdekében, hogy megakadályozza a további verekedést. B. H. békítő fellépésére az I. r. terhelt a személygépkocsijához lépett, kinyitotta a vezetőoldali ajtót, amikor B. H. a II. r. terheltet is távozásra szólította fel. Az I. r. terhelt azonban észrevette a járdán tartózkodó sértettet és K. A.-t, a személygépkocsijába nem szállt be, hanem az úttesten átfutva a sértett irányába tartott. A II. r. terhelt futva csatlakozott az I. r. terhelthez és közösen ismét a sértettre támadtak. Ekkor K. A. elfutott, a terheltek a futás erejét is felhasználva, többször arcon, fejen ütötték a sértettet, aki a bántalmazástól a járdára esett. A terheltek a járdán fekvő sértettet legfeljebb közepes erővel a fején, valamint testszerte kis-közepes erővel, többször megrúgták. Az I. r. terhelt és társa észlelték, hogy R. Á., K. Gá., K. Gé., V. T., K. J. és Zs. P. a sértett segítségére sietnek, ezért az immár eszméletlen állapotban földön fekvő, életjeleket nem mutató sértett bántalmazásával felhagytak, a parkolóban álló autójukhoz futottak annak érdekében, hogy a helyszínről elmeneküljenek. Az I. r. terhelt a BMW típusú személygépkocsi vezetőülésébe beült, miközben K. Gé. és K. Gá. a jármű elejéhez futottak. K. Gé. felszólította a terhelteket, hogy ne hagyják el a helyszínt a hatóság kiérkezéséig. A II. r. terhelt K. Gé.-t és K. Gá.-t kikerülve a személygépkocsi jobb első ülésére szándékozott beülni, ezért jobb kezét ütésre emelve futott K. Gé. irányába, aki a támadás elől kitért. Ezt követően a K. Gé. mögött álló K. Gá. a II. r. terhelt jobb karját megragadta, hogy őt a helyszínen visszatartsa. A II. r. terhelt K. Gá.-val a személygépkocsi előtt dulakodni kezdett, ennek során neki estek a jármű elejének, amelynek következtében a rendszámtábla letörött. Miután a II. r. terhelt kiszabadította magát K. Gá. szorításából, a gépkocsi jobb első ülésére ült. Ekkor K. Gá. a II. r. terheltet követve a jármű jobb első ajtaját megkísérelte kinyitni, de ez nem sikerült neki, mert a II. r. terhelt az ajtót bezárta. A gépkocsi bal első ajtaját K. Gé. sem tudta kinyitni, amikor az I. r. terhelt a jármű kesztyűtartójából elővett egy gáz- és riasztófegyvernek minősülő Ekol Jackal Dual Compact típusú, 9 mm P.A. kaliberjelű, egyes és sorozatlövésre is alkalmas pisztolyt, azt csőre töltötte, és K. Gé.-re fogta úgy, hogy a személygépkocsi bal első ajtaját mintegy 20 cm-re kinyitotta, és K. Gé.-re célzott. Az I. r. terhelt a gáz- és riasztófegyverrel azonban lövést leadni nem tudott, mert a szán elakadása miatt a gáz- és riasztófegyver működésképtelenné vált. A gáz- és riasztófegyvert látva K. Gá. a személygépkocsi elé ugrott, a gáz- és riasztófegyverrel történő támadás elhárítása céljából K. Gé. pedig térdével a gépkocsi jobb első ajtajának további kinyitását megakadályozta, az ajtórésen paprika spray-t fújt a személygépkocsi utasterébe, majd a járműtől elugrott. Ekkor az I. r. terhelt a személygépkocsival hátramenetben, nagy gázzal kitolatott a parkolóból, majd a főút vasúti átjárója felé kanyarodva az út jobb szélére húzódott, hirtelen áttért a menetirány szerinti bal oldalra, ahol az árokba csapódva megállt. Az I. r. terhelt a jármű motorját leállította, a személygépkocsi ajtaját kinyitotta. A helyszínre kiérkező rendőrökkel K. Gá. közölte, hogy a terhelteknél fegyver van, majd a rendőrök a terhelteket elfogták és őrizetbe vették. Az I. r. terhelt szervezetében a terhére rótt cselekmény elkövetésekor 1,25-1,27 ezrelék véralkoholérték előidézésére alkalmas, szeszesital fogyasztásából származó alkohol volt.
– Mindeközben a közelben tartózkodók, majd a mentőszolgálat munkatársai megkísérelték a sértett újraélesztését, sikertelenül. A mentőtiszt a sértett halálát 2018. szeptember 8. napján 02 óra 59 perckor állapította meg.
– A sértett a bántalmazás következtében a bal szem körül a lágyrészek, főleg a felső szemhéj kifejezetten vizenyősen duzzadt, 2x3 cm-es sávban, a homloktájra, illetve ugyancsak 2x3 cm-es sávban a bal szem alatti területre is ráterjedő, foltosan kékes vörhenyes elszíneződésében, a bal szemöldök belső felénél, 2,5 cm hosszú, felületes hámkarcolódásban, a jobb csukló singcsonti oldalán 2,5 cm hosszúságú, ferde lefutású karcolódásban, a szegycsont felett, az emlőbimbók vonalában mintegy 2 cm átmérőjű vörhenyes barnán beszáradt hámterületben, s annak környékén csaknem tenyérnyi, halvány bőrelszíneződésben, a jobb könyökcsúcson egy 2–3 cm átmérőjű területen halvány pontszerű vérbeszűrődésekben, a bal könyöktájon a könyökcsúcs alatt, az alkarra terjedően, a singcsonti oldalon 2x1 cm-es, finoman hámfosztott területben, a bal könyöktájon a könyökcsúcs alatt, az alkarra terjedően, a singcsonti oldalon 2x1 cm-es finoman hámfosztott területben, a bal térd oldalsó felszínén, a térdkalács alsó pólusánál egy hüvelykujjbegynyi, 2x1 cm-es finom, főként haránt irányú hámfosztásokból álló terület alatt egy 3 cm hosszúságú, felületes hámkarcolódásban, a bal térd oldalsó felszínén, a térdkalács alsó pólusánál egy hüvelykujjbegynyi, 2x1 cm-es finom, főként haránt irányú hámfosztásokból álló terület alatt egy 3 cm hosszúságú, felületes hámkarcolódásban, a bal külboka felett mintegy 8 cm-re ugyancsak 3,5 cm hosszúságú, felületes hámkarcolódásban, a borék bőrén a középvonaltól jobbra és balra terjedően csaknem szimmetrikus, 5x2 cm-es sávszerű területen a bőr barnás-vörhenyes elszíneződésében, a hajas fejbőr nagy kiterjedésű vérbeszűrődésében, mindkét halántékizomban vérbeszűrődésben, a bal szem körüli vérbeszűrődésben, a hát lágyrészeinek vérbeszűrődésében, a nyelv apróbb sérüléseiben, továbbá kis kiterjedésű mikroszkópos nagyságrendű kisagyi pókháló hártya alatti vérzésben megnyilvánuló, nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
– A sérülések elhelyezkedése és jellege alapján a sértettet legalább 12 erőbehatás érte. A sértettnek nem voltak olyan súlyos sérülései, amelyek a halállal egyértelmű és közvetlen oksági összefüggésben állnak.
– A sértett nem volt teljesen egészséges szervezetű, agyi- és koszorúverőér-elkeményedésben, szívizomtúltengésben és szívizom-elfajulásban, a szívizom zsírszövetes beszűrődésében, kifejezett szívizom-hegesedésben, enyhe idült hörghurutban, idült vesegyulladásban, vesekövességben, nagyfokú, zsíros májelfajulásban, továbbá jobbkamrai arrythmogen dysplasia megbetegedésben szenvedett.
– A sértett halálának közvetlen oka heveny szívelégtelenség (agy- és tüdővizenyő) volt, amelyhez a szívizom vérellátási zavara, szívritmuszavara vezetett.
– A sértett természetes eredetű, sorsszerű megbetegedései állapotának alakulásában és a halál bekövetkeztében szereppel bírtak. A szívizomvérellátási zavar adott időpontban való kialakulásában – jobbkamrai arrythmogen dysplasia megbetegedés, a szívizomtúltengés, a szívizom-hegesedés, szívizom-elfajulás és a koszorúverőér elkeményedés mellett – a bántalmazásba torkolló élethelyzetből adódó stresszhelyzetnek, a táplálkozás utáni állapotnak (a telt gyomornak) és az alkoholos befolyásoltságnak (a szívre, a szívizomvérellátásra, a vérkeringésre gyakorolt kedvezőtlen hatása révén) szerepe volt.
– A sértett halálához a bántalmazással összefüggésben keletkezett stresszhelyzet hozzájárult, a halálhoz vezető okfolyamatot a bántalmazás miatti stresszhelyzet indította el.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára hivatkozva a halált okozó testi sértés bűntetteként értékelt bűncselekmény könnyű testi sértés vétségekénti minősítése, a megtámadott határozatok megváltoztatása érdekében.
[5] Indokai szerint a bíróság a halált okozó testi sértés bűntettének törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki. Az I. r. terheltnek az igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján sem kellett egyértelműen észlelni a halálos eredmény bekövetkezését. A sértett esetleges betegségeit nem lehetett rajta észlelni, tapasztalni, az eredmény tekintetében a gondatlanságot pedig maga a sértetti magatartás zárja ki. Sérelmezte, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta a sértett testalkatát, mint objektív tényt és a sértetti közrehatást. Álláspontja szerint nem alakult ki olyan helyzet, amelyből a kis-közepes erejű ütések következményeként a halálos eredmény bekövetkezhetett.
[6] A védő – több, elvi tartalmú döntésre hivatkozva – a halálos eredményre kiterjedő terhelti tudattartalom hiányára következtetett. Hangsúlyozta: nem maradhat figyelmen kívül, hogy a sértettet kis és közepes erejű ütések érték, az I. r. terhelt szándéka nem terjedt ki súlyosabb sérülés okozására, ezért esetében a halálos eredmény vonatkozásában gondatlanság sem állapítható meg.
[7] Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott jogerős határozatot változtassa meg, az I. r. terheltet a halált okozó testi sértés vádja alól mentse fel, és bűnösségét könnyű testi sértés vétségében állapítsa meg.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Indokai szerint az eljárt bíróságok alappal következtettek arra, hogy az I. r. terhelt és társa szándéka a súlyos, nyolc napon túli gyógytartamú testi sérülések okozására is kiterjedt. A terheltek felismerték, hogy magatartásukkal összefüggésben a sértett nyolc napon túl gyógyuló testi sérüléseket szenvedhet, amely következmények iránt legalábbis közömbösek maradtak. Kifejtette, hogy az erőteljes testalkatú sértett feltételezhetően rossz egészségi állapota a laikusok, így a terheltek számára nem volt feltétlenül egyértelmű. Ily módon a terheltek halálos eredmény vonatkozásában fennálló gondatlanságának megállapításához önmagában nem volt elégséges a sértett jelentős fokú elhízottsága, és nem állapítható meg, hogy konkrétan számítaniuk lehetett arra, hogy a túlsúlyos sértett valamilyen betegségben szenved, és a bántalmazással összefüggésben valamelyik alapbetegsége aktiválódik. Az I. r. terhelt és társa tudata azt fogta át, hogy ők fiatal, sportos testfelépítésű, erőteljes férfiak, míg a velük szemben álló sértett láthatóan jelentősen ittas és erősen túlsúlyos. A sértett aktuális ittasságát az I. r. terhelt és társa a sértett bizonytalan mozgásából, viselkedéséből, akadozó, nehézkes beszédéből, szótalálási nehézségeiből, gesztikulációiból egyértelműen észlelte, ennek ellenére kezdték meg és folytatták több szakaszban is a sértett bántalmazását, amelynek eredményeként a sértett két alkalommal is kemény burkolatra, egy alkalommal hanyatt esve zuhant. Ezért az I. r. terhelt és társa tudata kiterjedt arra is, hogy a sértett nem csupán nyolc napon túl gyógyuló, hanem akár halálos eredménnyel járó sérüléseket is szenvedhet.
[9] Álláspontja szerint az I. r. terhelt és társa tudattartalmát a könnyelmű bizakodás jellemezte a halálos eredmény tekintetében, mert előre látták magatartásuk lehetséges következményeit, de könnyelműen bíztak annak elmaradásában. Az I. r. terheltnek és társának nem azt kellett előre látnia, hogy pontosan milyen egészségügyi folyamatok fogják a sértett halálát eredményezni, hanem kizárólag azt, hogy az általuk közösen kifejtett cselekménysorozat eredményeként a sértett halála valamely okból bekövetkezhet. Ennek előrelátása pedig az irányadó tényállásban rögzített cselekmények ismeretében az I. r. terhelttől is feltétlenül elvárható volt. Számos eseti döntést idézve fejtette ki, hogy a bíróságok helytállóan következtettek az I. r. terhelt bűnösségére, cselekményének jogi minősítése és a kiszabott büntetés is törvényes.
[10] Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[11] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében az I. r. terhelt kifejtette, hogy a sértettnek sem életveszélyes, sem nyolc napon túl gyógyuló sérülései nem keletkeztek. Az igazságügyi orvosszakértők véleményére hivatkozva hangsúlyozta, hogy a sértett halálát a veleszületett rendellenes szívbetegsége és súlyos sorsszerű betegségei okozta szívelégtelenség eredményezte. Az általuk állítólag megvalósított bántalmazás sem közvetlen, sem közvetett összefüggésben nem áll a sértett halálával. Sérelmezte, hogy miért kellett volna tisztában lennie a sértett betegségeivel, amikor az esetet megelőzően őt soha nem látta, sőt súlyos betegségeiről maga a sértett sem tudott. Utalt egy általuk kezdeményezett közvélemény-kutatás eredményére, és a 175 centiméter magassága és 120 kg testsúlya alapján tévesnek tartotta a fiatal korára és sportos testalkatára hivatkozást is. Érvelése szerint a konfliktust a sértett és barátai kezdeményezték, ugyanakkor ő a sértettet semmilyen formában nem bántalmazta. Ezt csak a sértett barátai, illetőleg az őket megtámadó biztonsági őrök állították. Előadta, hogy nem látta a sértetten erősen ittas és dülöngélő állapotát és tagadta, hogy a sértettet még a földön fekvő helyzetében is nagy erővel ütötte és rúgta volna. Ennek kapcsán hivatkozott a patológiai szakértő véleményére, amely szerint a sértetten sérülés nem volt látható. Kifejtette, hogy ha ilyen brutális módon bántalmaznak valakit, annak látható sérülései keletkeznek, a szakértők ugyanakkor még nyolc napon túl gyógyuló sérülést sem találtak a sértetten. Sérelmezte továbbá a rendőrség, az ügyészség és a bíróság részéről tapasztalt elfogultságot. Hangsúlyozta, hogy soha semmilyen bűncselekményt nem követett el, és példamutató életet élt.
[12] Mindezek alapján a bűncselekménye minősítésének megváltoztatását, és a szabadságvesztés tartamának lényeges csökkentését indítványozta.
[13] A Legfőbb Ügyészség az I. r. terhelt észrevételére tett átiratában az észrevételt alaptalannak, az elfogultsági kifogást törvényben kizártnak tartotta.
[14] Indokai szerint az I. r. terhelt az alapügyben már kimerítette a bírói elfogultságra hivatkozás lehetőségét. Egyebekben a korábbi átiratában foglaltakat változatlanul fenntartotta.
[15] Az I. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa a következők szerint alapos.
[16] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[17] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.], a jogkövetkeztetések – így a bűnösség megállapításának – helyessége kizárólag ez alapján vizsgálható.
[18] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[19] A Btk. 164. § (1) bekezdése kimondja, hogy aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el; a (3) bekezdés szerint, ha a testi sértéssel okozott sérülés nyolc napon belül gyógyul, az elkövető súlyos testi sértés miatt büntetendő, míg a (8) bekezdés szerint a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz.
[20] A Btk. 7. §-a értelmében szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja vagy e következményekbe belenyugszik.
[21] A Btk. 9. §-a szerint az eredményhez, mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatók, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli.
[22] A bűncselekmény elkövetési magatartása a testi épség vagy az egészség sértése, amely egyfelől testi bántalmazásban, másfelől egészségsértésben nyilvánul meg.
[23] A testi sértés lehet szándékos vagy gondatlan. Eredménye a testi épség megsértése esetén a sérülés okozása, az egészségsértés esetén a betegség előidézése. Az elkövetési magatartás és az eredmény között okozati összefüggésnek kell fennállnia.
[24] Az elkövető büntetőjogi felelőssége akkor állapítható meg, ha a szándékos vagy gondatlan tevékenységével okozati összefüggésben áll elő más (mások) életének, testi épségének sérülése (halála), illetve az elkövető mulasztása folytán – bár erre lehetősége volt – nem akadályozza meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, feltéve, hogy a káros következmény tekintetében gondatlan bűnössége fennáll.
[25] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy
– az I. r. terhelt és társa ittas állapotban, rövid időn belül három ízben, méltányolható indok nélkül, több alkalommal ököllel arcon ütötte a szintén ittas állapotban lévő sértettet, aminek következtében a sértett egyszer az úttesten hanyatt esett, míg a következő alkalommal a járdára esett;
– ezt követően az I. r. terhelt és társa a járdán fekvő sértettet a fején, valamint testszerte, kis-közepes erővel többször megrúgták;
– a sértett a bántalmazás során őt ért legalább 12 kis, illetve közepes erejű erőbehatás következtében több, külön-külön és együttesen is nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.
[26] A testi erővel történt bántalmazás elkövetési magatartása mögött nyilvánvaló különbség van az egyes bántalmazási módokat illetően, így az ököllel való ütés, lábbal való rúgás, támadott testtájék és az alkalmazott erő nagysága tekintetében.
[27] Jelen ügyben az elkövetés módja, körülményei alapján helytálló az I. r. terhelt testi sértés okozásának szándékára vont következtetés.
[28] Vizsgálandó az elkövetési magtartás és az eredmény közti okozati összefüggés kérdése.
[29] A következetes bírói gyakorlat az okozatossági elméletek közül a feltételek egyenértékűségének (conditio sine qua non) elméletét fogadja el. Ennek lényege szerint minden szükséges feltétel ok, vagyis ok az eredménynek minden olyan előzménye, amely nélkül nem következett volna be az eredmény úgy és akkor, mint ahogyan és amikor bekövetkezett.
[30] Az okozati láncolat alakulásában azonban az okként vizsgált emberi magatartáson túl számtalan feltétel, egyéb ok is szerepet játszhat. Így más személyek magatartásai vagy külső körülmények (közreható okok).
[31] „Ámde minden bűncselekmény bűnös jogellenes magatartás. Így tehát valamely emberi cselekmény csak úgy nyer büntetőjogi jelleget, azaz lesz bűncselekménnyé, ha objektíve és szubjektíve is okozatos, vagyis, ha az eredmény az elkövető tevékenységéből és a tevékenység annak alanyi bűnösségéből származik. Hogy tehát valaki valamely bűncselekmény elkövetéséért felelősségre legyen vonható, korántsem elégséges a tevékenység és a jogsértő eredmény közt fennálló objektív kapcsolat, vagyis tisztán okozati összefüggés, hanem éppannyira elengedhetetlen feltétel a szubjektív összefüggés, vagyis az alanyi bűnösség fennforgása is.” (vö. Angyal Pál: A büntetőjogi alapfogalmak)
[32] Kétségtelen tehát, hogy a hétköznapi, fizikai oksági kapcsolat és a büntetőjogi okozatosság nem azonos; utóbbi objektíve és szubjektíve is okozatos. Másképpen szólva objektíve előre látható, szubjektíve felróható.
[33] Az irányadó tényállásból kitűnően az I. r. terhelt társával a sértettet három szakaszban testszerte bántalmazta, többek között ököllel ütötte és a földre került sértettet megrúgta, a sérülések elhelyezkedése és jellege alapján a sértettet legalább 12 erőbehatás érte.
[34] A sértettnek nem voltak olyan súlyos sérülései, amelyek a halállal egyértelmű és közvetlen oksági összefüggésben állnak.
– A sértett nem volt teljesen egészséges szervezetű, agyi- és koszorúverőér-elkeményedésben, szívizomtúltengésben és szívizom-elfajulásban, a szívizom zsírszövetes beszűrődésében, kifejezett szívizom-hegesedésben, enyhe idült hörghurutban, idült vesegyulladásban, vesekövességben, nagyfokú, zsíros májelfajulásban, továbbá jobbkamrai arrythmogen dysplasia megbetegedésben szenvedett.
– A sértett halálának közvetlen oka heveny szívelégtelenség (agy- és tüdővizenyő) volt, amelyhez a szívizom vérellátási zavara, szívritmuszavara vezetett.
– A sértett természetes eredetű, sorsszerű megbetegedései állapotának alakulásában és a halál bekövetkeztében szereppel bírtak. A szívizomvérellátási zavar adott időpontban való kialakulásában – jobbkamrai arrythmogen dysplasia megbetegedés, a szívizomtúltengés, a szívizom-hegesedés, szívizom-elfajulás és a koszorúverőér elkeményedés mellett – a bántalmazásba torkolló élethelyzetből adódó stresszhelyzetnek, a táplálkozás utáni állapotnak (a telt gyomornak) és az alkoholos befolyásoltságnak (a szívre, a szívizom-vérellátásra, a vérkeringésre gyakorolt kedvezőtlen hatása révén) szerepe volt.
– A sértett halálához a bántalmazással összefüggésben keletkezett stresszhelyzet hozzájárult, a halálhoz vezető okfolyamatot a bántalmazás miatti stresszhelyzet indította el.
[35] A másodfokú bíróság okfejtése arra vonatkozó, hogy az I. r. terhelt cselekménye az eredményhez vezető okfolyamatot elindította, ezért a bántalmazás és a halálos eredmény között az okozati összefüggés fennáll, ez pedig megalapozza a halált okozó testi sértés miatti büntetőjogi felelősséget.
[36] A Kúria rámutat arra, hogy az okozati összefüggés megléte önmagában nem tesz felelőssé.
[37] Eldöntendő kérdés valójában az, hogy a halálos eredményért való felelősség az alanyi bűnösség körében a gondatlanság szintjén megállapítható-e.
[38] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége, és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.
[39] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely, külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, és mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, és a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés.
[40] A tudati – és más tények – megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, és ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.
[41] A halált okozó testi sértés, mint praeterintencionális cselekmény esetén az eredmény tekintetében fennálló gondatlanság megállapíthatóságának nem az a feltétele, hogy az eredmény előre látható legyen, hanem a halálos eredmény lehetőségének kell – az elkövetőtől elvárható figyelem és körültekintés mellett – felismerhetőnek lennie (BH 2000.281., Legf.Bír.III.557/1999.).
[42] Jelen ügyben ez a következőket jelenti.
[43] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy
– a sértett külön-külön és együttesen is nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett;
– a bántalmazással összefüggésben a sértettnek nem keletkezett olyan sérülése, ami önmagában haláloki szerepet játszott volna; a sértettnek nem voltak olyan súlyos sérülései, amelyek a halállal egyértelmű és közvetlen oksági összefüggésben állnának.
[44] Ez utóbbi ténymegállapítás alapját – az elsőfokú bíróság ítéletéből kitűnően – az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testületének véleménye képezte, amely szerint a sértettnél kialakult minimális mikroszkopikus nagyságrendű agyi elváltozások az enyhe koponya agysérülés részjelenségei, a halál bekövetkeztében még elősegítő szerepet sem játszottak.
A sértettnél többszörös mikroszkópos méretű agyállományzúzódást igazolni nem lehetett, azonban kis kiterjedésű mikroszkópos nagyságrendű kisagyi pókháló hártya alatti vérzés volt igazolható. A kisagyi pókháló hártya alatti területen elhelyezkedő vérzés visszavezethető volt a sértett bántalmazására, azok kialakulhattak a sértett elzuhanása, de az elhelyezkedésére tekintettel inkább a koponya rúgása következtében. Ezek az elváltozások ugyanakkor a sértett halálában részoki szerepet sem játszottak.
A sértettnél jobbkamrai arrythmogen dysplasia megbetegedés állt fenn, mely veleszületett szívbetegség volt, a telt gyomor, a közepes fokú alkoholos befolyásoltság és a bántalmazással kapcsolatos stresszhelyzet mellett ezen veleszületett szívbetegség olyan szívritmuszavarhoz vezetett, mely nevezettnél pillanatszerű halált idézett elő.
[45] Az eljárt bíróságok a bántalmazás által előidézett stresszhelyzetet tekintették olyannak, mint ami – a sértett sorsszerű betegsége mellett – közreható szerepet játszott a halál bekövetkeztében.
[46] Eldöntendő kérdés tehát, hogy az I. r. terhelt számára az adott körülmények között elvárható figyelem és körültekintés révén felismerhetőnek kellett-e lennie, hogy a sértettnél a stresszhelyzet szívritmuszavart, ezáltal pillanatszerű halált idézhet elő.
[47] Ezt a vizsgálatot valójában az ítélőtábla – egyébként helyes szempontok alapján – elvégezte.
[48] A másodfokú ítélet szerint ugyanis: „…a sértett… az elkövetési magatartást megelőző időszakban hosszú időn keresztül jókedvű és vidám volt, semmilyen egészségügyi panasza nem lépett fel, rajta rosszullétet nem észleltek, jó állapotban lévőnek tűnt, amely értelemszerűen orvosi ellátást sem igényelt, pusztán a szokványos ittasság jellemző tüneteit produkálta, a terheltektől nem volt elvárható, hogy kizárólag ez okból, külső szemrevételezés alapján az általuk nem tudottan súlyos betegségekkel küzdő túlsúlyos sértett bántalmazásának egészségügyi kockázatait helyesen felmérjék. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság álláspontja szerint a terheltek halálos eredmény vonatkozásában fennálló gondatlansága megállapításához önmagában nem elégséges, miszerint számukra észlelhető volt a sértett jelentős fokú elhízottsága, és nem állapítható meg, miszerint adott helyzetben konkrétan számítani lehetett arra, hogy a túlsúlyos sértett valamilyen betegségben, illetőleg betegségekben szenved, és a bántalmazással összefüggésben valamelyik alapbetegsége aktiválódik, és az rövid időn belül drasztikus állapotromlást okozhat.”
[49] Az ítélőtábla ezen okfejtésével a Kúria is maradéktalanul egyetértett. Az eredményért való felelősség megállapításához szükséges jogkövetkeztetés levonása viszont téves.
[50] A kifejtettekből a gondatlanságra nézve eltérő jogkövetkeztetés adódik.
[51] Ilyen körülmények mellett – a szokványos ittasságot is ide értve – ugyanis a halálos eredmény bekövetkezésének lehetősége az elvárható gondosság és körültekintés kifejtése esetén sem felismerhető a terhelt számára.
[52] Jelen ügyben az I. r. terhelt által a sértettre mért kis és közepes erejű ütések egyenként és összességükben is nyolc napon belül gyógyulóak voltak. A sértettnél azért állt elő súlyosabb (halálos) következmény, mert a sértett az I. r. terhelt által nem ismert betegségekben szenvedett.
[53] Az I. r. terheltnek nem kellett reálisan számolnia azzal, hogy egy bántalmazással összefüggésben (avagy bármilyen egyéb konfliktusos helyzetben) előálló stresszhelyzet következtében a sértett általa egyébként nem ismert, nem tudott alapbetegsége oly módon aktiválódik, hogy az rövid időn belül visszafordíthatatlan állapotromláshoz, végső soron pedig a sértett halálához vezet.
[54] A következetes bírói gyakorlat szerint a testi sértés elkövetője a halálos eredményért nem vonható felelősségre, ha a halál bekövetkezése a sértett olyan korábbi megbetegedésével volt kapcsolatos, amelyet az elkövető a legnagyobb gondosság mellett sem ismerhetett (BH 1979.94., Legf.Bír.Katf.III.404/1978.).
[55] Az alkalmi veszekedés során tettlegességet alkalmazó terhelttől nem volt elvárható, hogy a sértett megbetegedési lényegéről, és azokra tekintettel az ütések hatására keletkező károsodás lehetőségéről a legnagyobb körültekintés mellett is tudomást szerezzen, tehát lehetősége legyen a halálos eredmény előrelátására (BH 1979.94., Legf.Bír.Katf.III.404/1978.).
[56] Az I. r. terhelt konkrét cselekménye tehát olyan bántalmazás, amely csakis nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket okozott, valamint – noha a sértett halálához vezető okfolyamatot a bántalmazás indította el – részéről még a tőle elvárható figyelem vagy körültekintés tanúsítása (Btk. 8. § második fordulat) mellett sem volt előre látható (felismerhető), hogy a bántalmazás egy általa nem ismert, több súlyos betegségben szenvedő ember esetében halált előidéző stresszhelyzetet vált ki.
[57] Az eredményhez, mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött jogkövetkezmények viszont csak akkor alkalmazhatóak, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli (Btk. 9. §). Ez a helyzet azonban a jelen esetben nem állt fenn.
[58] Ennélfogva a halálos eredmény bekövetkezte az I. r. terhelt esetében a gondatlanság enyhébb formájában sem róható fel, az alanyi bűnösség a súlyosabb eredmény tekintetében ezért hiányzik.
[59] Tévedett tehát az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt cselekményét testi sértés bűntettének [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek. II. ford.] minősítette.
[60] Az indítvány szerint az I. r. terhelt – és társa – tényállásban írt magatartása könnyű testi sértés vétsége megállapítására nyújthat alapot.
[61] Az irányadó tényállásból kitűnik, hogy az I. r. terhelt és társa a szintén ittas állapotban lévő sértettet több alkalommal ököllel arcon ütötte, aminek következtében a sértett egyszer az úttesten hanyatt esett, míg a következő alkalommal a járdára esett; ezt követően a járdán fekvő sértettet a fején, valamint testszerte, kis-közepes erővel többször megrúgták; a sértettet a bántalmazás során legalább 12 kis, illetve közepes erejű erőbehatás érte.
[62] Az I. r. terhelt által alkalmazott ökölütés nyilvánvalóan koncentrált, nagyobb erő kifejtésére alkalmas, annak többszörisége és a támadott testtájék értelemszerűen súlyosabb sérülés lehetőségére való rágondolást is jelent; még inkább így van ez a földön fekvő sértett megrúgása esetén.
[63] Mindezekből egyértelmű következtetés vonható le arra nézve, hogy a sértett előzőekben leírt, többszörös bántalmazása során nem csupán nyolc napon belül gyógyuló, könnyű sérülés, hanem súlyosabb eredménnyel járó, nyolc napon túl gyógyuló sérülés okozásának reális lehetősége fennállt.
[64] Az I. r. terhelt előre látta cselekményének ezen lehetséges következményét, abba legalábbis belenyugodva cselekedett (Btk. 7. § második fordulat).
[65] Az I. r. terhelt bűnösségére vont következtetés tehát okszerű, a cselekmény törvényes minősítése azonban súlyos testi sértés bűntettének [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] kísérlete [Btk. 10. § (1) bek.].
[66] A kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni [Btk. 10. § (2) bek.].
[67] Jelen ügyben az I. r. terheltet a törvényszék halált okozó testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek. II. ford.], garázdaság bűntette [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. c) pont] és ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége [Btk. 236. § (1) bek.] miatt – halmazati büntetésül – öt év hat hónap szabadságvesztés büntetésre ítélte.
[68] Az I. r. terhelt által megvalósított, a Btk. 164. § (1) és (3) bekezdése szerinti testi sértés bűntettének kísérleteként minősülő cselekménye három évig, a Btk. 339. § (1) és (2) bekezdés c) pontjában meghatározott garázdaság bűntette három évig, a Btk. 236. § (1) bekezdésébe ütköző, aszerint minősülő ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége két évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel büntethető.
[69] A halmazati büntetésre vonatkozó szabályokra tekintettel az I. r. terhelttel szemben maximálisan kiszabható büntetés tartama négy év hat hónap szabadságvesztés, a középmérték két év 4 hónap 15 nap.
[70] A hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képezi felülvizsgálat alapját, ha a helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés törvénysértő.
[71] A kiszabott büntetés feltétlenül törvénysértő, ha a helyes minősítéshez tartozó büntetési tétel – mérlegelést nem tűrő – keretein kívül esik.
[72] A jogerős ítélet szerinti, az I. r. terhelttel szemben kiszabott 5 év 6 hónap szabadságvesztés a testi épség elleni bűncselekmény helyes minősítését tekintve, a halmazati szabályok alkalmazása mellett is törvénysértő.
[73] Ekként a Kúria az eljárt bíróság által feltárt bűnösségi körülmények alapulvételével az I. r. terhelttel szemben halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztés tartamát kettő év négy hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát három évre enyhítette. A szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, melyből a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra [Btk. 37. § (2) bek. a) pont, Btk. 38. § (2) bek. a) pont].
[74] Az I. r. terhelt a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében sérelmezte, hogy a megállapított tényállással szemben a konfliktust a sértett és a barátai kezdeményezték, a sértettet ő nem bántalmazta.
[75] Az I. r. terhelt ezzel valójában az irányadó tényállás megalapozottságát, a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét kifogásolta.
[76] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható.
[77] Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértékének vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[78] Következésképpen a jogerős ítéleti tényállás támadása az eljárt bíróság mérlegelési tevékenységének kifogásolásán keresztül felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethet.
[79] Az I. r. terhelt az észrevételében a bíróság elfogultságát is kifogásolta.
[80] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. Ilyen feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja értelmében, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.
[81] Ezen eljárási szabálysértés vizsgálatakor abból kell kiindulni, hogy van-e olyan törvényi rendelkezés, amely alapján az ügyben eljáró bírót kizártnak kell tekinteni.
[82] A bíró kizárására vonatkozó okokat a Be. 14. §-a sorolja fel. Törvény szerint kizárt a bíró, ha vele szemben valamely objektív, konkrét kizárási ok áll fenn [Be. 14. § (1) bek. a)–d) pont, (3) és (4) bek.], illetve, ha önmagával szemben elfogultságot jelentett be [17/2001. (VI. 1.) számú AB határozat]. Szintén kizárt az a bíró, akinek kizárását a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja szerint egyéb okból indítványozták, és kizárásának elintézése igazgatási úton megtörtént, vagy kizárását külön határozat megállapította [3/2021. (V. 13.) számú BK vélemény].
[83] Az I. r. terhelt általi kifogás a Be. 14. § (1) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott objektív kizárási okok esetein kívül esik, ekként az elfogultságra hivatkozása a Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja szerinti, egyéb okból elfogult bíró eljárása miatt bejelentett.
[84] A 25/2013. (X. 4.) AB határozat alapján felülvizsgálati eljárásban csak akkor lehet elfogultságra hivatkozni, ha a kérelmező első ízben, olyan konkrét körülményt kíván érvényesíteni, amelyről a jogerős ítélet meghozatalát követően szerzett tudomást.
[85] A felülvizsgálati indítványban az I. r. terhelt ilyen körülményt nem nevezett meg, az alapügyben pedig már előterjesztett egy, a másodfokú bíróság által elutasított elfogultsági kifogást.
[86] A Kúria megjegyzi, hogy azon törvényi feltételt, miszerint az ügy elfogulatlan megítélése valamely bírótól nem várható, csak az adott ügy valóságos tényei alapján lehet megállapítani, és csak olyan feltárt adatok révén, amelyek a bíró pártatlansága iránt észszerű (megalapozott) kételyt ébreszteni alkalmasak (EBH 2014.B.4.II.).
[87] Az I. r. terhelt ilyen okot nem jelölt meg, és csupán általánosságban a bíróság elfogultságára hivatkozott.
[88] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése szerint hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálattal megtámadott határozatot megváltoztatta, egyebekben a Be. 662. § (1) bekezdése alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
A Btk. 92/B. § (1) bekezdése alapján rendelkezett a már végrehajtott szabadságvesztés büntetés beszámításáról.
(Kúria Bfv.III.856/2022/12.)