I. Az ítélet elleni fellebbezés írásbeli indokolásának előterjesztésére nyitva álló törvényi határidő elmulasztása esetén a fellebbezés indokolását késedelmesen előterjesztő védővel szemben a rendbírság alkalmazása indokolt, mert e késedelem a fellebbviteli bíróság felkészülését megnehezíti [Be. 584. § (6) és (7) bek.].
II. A rendbírság elzárásra történő átváltoztathatóságára vonatkozó figyelmeztetést a rendbírságot kiszabó végzés rendelkező részében rögzíteni szükséges [Be. 128. § (3) bek. második mondat].
[1] Az emberkereskedelem bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben az ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzésével az I. r. terhelt kirendelt védőjét 20 000 forint rendbírsággal sújtotta.
[2] A végzés ellen a kirendelt védő – törvényes határidőn belül – indokolt fellebbezést terjesztett elő.
[3] Fellebbezésében elismerte az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés írásbeli indokolásának előterjesztésére nyitva álló törvényi határidő elmulasztását, azonban utalt arra, hogy a Be. 584. § (7) bekezdése a rendbírság kiszabását a védővel szemben csak lehetőségként és nem kötelezően írja elő.
[4] Kifejtette, hogy a támadott végzés alapját képező büntetőeljárásban mind a nyomozati, mind a bírói szakban valamennyi eljárási cselekményen az idézéseknek megfelelően személyesen megjelent, vagy helyettesítéséről szabályszerűen gondoskodott. Előadta továbbá, hogy több, mint húsz éve praktizál ügyvédként, a jogszabályi előírásokat maradéktalanul betartja, az eljárási cselekményeken kivétel nélkül részt vesz, valamint a szükséges jogi dokumentumokat az előírt határidőben az eljáró hatóságok rendelkezésére bocsátja, továbbá ezidáig rendbírságot soha nem szabtak ki vele szemben.
[5] Álláspontja szerint az a tény, hogy a fellebbezés indokolása késve érkezett az ítélőtáblához, az eljárás lefolytatását nem hátráltatta, és nem akadályozta az ügy eredetileg kitűzött határnapon való elintézését sem, hiszen a tárgyalást nem kellett elnapolni, azon az ítélet meghozatalára sor kerülhetett.
[6] Utalt arra is, hogy az írásban indokolt fellebbezés határidőn túl történő előterjesztésében magánéleti problémák is közrejátszottak, amelyeket nem kívánt megjelölni, mert személyes jellegűek.
[7] Mindezek alapján a rendbírság mellőzését indítványozta.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a kirendelt védő fellebbezését alaposnak tartotta.
[9] Kifejtette, hogy az e-akta iratai alapján megállapítható a védő mulasztása, de az nem tartozik a rendbírság kötelező kiszabásának esetkörébe.
[10] Utalt arra is, hogy a másodfokú bíróság az I. r. vádlott kirendelt védőjének a részletesen indokolt fellebbezését az ügydöntő határozatában értékelte, ekként az I. r. vádlottnak a hatékony védelemhez való joga nem sérült. Álláspontja szerint a kirendelt védő mulasztása nem olyan súlyú, amely vele szemben rendbírság kiszabását indokolja.
[11] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a Be. 614. § (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel, a Be. 614. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 579. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Be. 606. § (1) bekezdésére tekintettel az ítélőtábla végzését változtassa meg, és az I. r. terhelt kirendelt védőjével szemben a rendbírság kiszabását mellőzze.
[12] A kirendelt védő fellebbezése nem alapos.
[13] A Be. 584. § (6) bekezdése értelmében a védő a fellebbezése indokolását az ügyiratok felterjesztése után a másodfokú bíróságnál – legkésőbb a másodfokú tanácsülést vagy tárgyalást megelőző tizenötödik napon – köteles előterjeszteni.
[14] A törvény előterjesztői indokolása szerint a törvény a védőt kötelezi arra, hogy a fellebbezést, illetőleg a már bejelentett fellebbezést írásban indokolja. Az írásbeli indokolási kötelezettség előírása a fellebbezés elbírálásának elősegítését szolgálja, egyértelművé teszi a bejelentett fellebbezés tartalmát és irányát. E kötelezettséggel a törvény, a jogi – így megfelelő – végzettséggel rendelkező ügyészt és védőt terheli, akik esetében elvárható az ilyen jellegű beadvány szakszerű megfogalmazása.
[15] Az I. r. vádlott kirendelt védője e kötelezettségének nem tett eleget és e tényt a fellebbezésében sem vitatta.
[16] E kötelezettség elmulasztásának esetére a törvény szankciót helyez kilátásba, nevezetesen a védőt a bíróság rendbírsággal sújthatja [Be. 584. § (7) bek.]. Kétségtelen, hogy a rendbírság kiszabása nem kötelező, így a végzéssel szemben bejelentett fellebbezés alapján a felülbírálat a szankció indokoltságára és összegének törvényességére is kiterjed.
[17] Az ítélőtábla irathűen rögzítette, hogy a kirendelt védőnek a nyilvános ülésre idézését követően is mintegy két hónap állt rendelkezésére az írásbeli indokolása előterjesztésére, azt mégis olyan időben nyújtotta be, hogy a másodfokú bíróság tagjai ténylegesen mindössze egy munkanapon tudták azt tanulmányozni. Ez – bár a fellebbezés elbírálását ténylegesen nem hátráltatta – a másodfokú bíróság felkészülését nyilvánvalóan megnehezítette. Tény, hogy a másodfokú nyilvános ülés elhalasztása emiatt nem volt szükséges, ez azonban a védői mulasztást nem tette súlytalanná, ezért a rendbírság kiszabása törvényes.
[18] A Kúria nem értett egyet azzal az ügyészi állásponttal, hogy a hatékony védelemhez való jog – az adott ügyben kis mértékben – ne sérült volna. Ennek ugyanis része az is, hogy a védő az eljárási határidőket megtartja, függetlenül attól, hogy azok ténylegesen az eljárás elhúzódását eredményezik-e vagy sem. Megjegyzendő az is, hogy a védő az írásbeli fellebbezése késedelmes előterjesztésekor nem tudhatta, hogy a mulasztása nem okozza-e a kitűzött eljárási cselekmény elhalasztását, ezáltal az eljárás elhúzódását.
[19] E körben nem volt jelentősége annak, hogy a védő egyébként az ügyben korábban nem mulasztott határidőt, határnapot, hiszen az eljárási szabályok betartása a védő számára kötelezettségként jelentkezik. Ugyancsak figyelmen kívül marad az a tény is, hogy korábban még nem sújtották rendbírsággal a védőt, mivel a vizsgált szabályszegés tényének megállapítását ez nem érinti. Ennek kizárólag a szankció összegszerűségére lehet kihatása adott ügyön belül, amit az ítélőtábla megfelelően figyelembe is vett.
[20] A Be. 127. § (2) bekezdés b) pontja szerint a védő vonatkozásában a rendbírság összege 20 000 forinttól 1 000 000 forintig terjedhet. A rendbírság összegének megállapításakor a kiszabásra okot adó magatartás súlyát és következményeit, így különösen – de nem kizárólagosan – a büntetőeljárás elhúzódásában való közrehatását, valamint annak ismétlődő jellegét kell figyelembe venni [Be. 127. § (3) bek.].
[21] Az ítélőtábla a törvény szerint kiszabható legkisebb összegű rendbírságot alkalmazta, amelynek így további enyhítése fel sem merülhet. A Kúria mellőzi ugyanakkor az elsőfokú végzés indokolásából annak a körülménynek az értékelését, hogy a védő felmentés érdekében terjesztett elő fellebbezést, mert a jogorvoslat irányának nem lehet szerepe a rendbírság összegének meghatározása során.
[22] A fentiekben kifejtettek tükrében a Kúria az ítélőtábla fellebbezéssel támadott végzését – a Be. 614. § (4) bekezdése szerint tanácsülésen, a Be. 605. § (1) bekezdése alapján – helybenhagyta azzal, hogy a Be. 128. § (2) és (3) bekezdése szerinti – a rendbírság elzárásra átváltoztathatóságával kapcsolatos – figyelmeztetést pótolta.
(Kúria Bpkf.I.542/2024/3.)