Az emberrablás bűntette tekintetében bármely követelés alkalmas a bűncselekmény megállapítására, és annak a tényállásszerűség szempontjából nincs jelentősége, hogy az elkövető jogtalan, avagy jogos, illetőleg jogosnak vélt követelés teljesítésétől teszi függővé a sértett szabadon bocsátását. A követelésnek konkrétnak és kifejezettnek kell lennie [Btk. 190. § (1) bek.].
[1] A törvényszék ítéletével bűnösnek mondta ki az I. r. terheltet emberrablás bűntettében [Btk. 190. § (1) bek. a) pont], társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében [Btk. 194. § (1) bek.], 2 rendbeli zsarolás bűntettének kísérletében [Btk. 367. § (1) bek.] és 2 rendbeli kényszerítés bűntettének kísérletében (Btk. 195. §); míg a II. r. terheltet bűnsegédként elkövetett emberrablás bűntettében [Btk. 190. § (1) bek. a) pont], társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében [Btk. 194. § (1) bek.], 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében [Btk. 367. § (1) bek.] és 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett kényszerítés bűntettének kísérletében (Btk. 195. §). Ezért halmazati büntetésül az I. r. terheltet 6 év, a II. r. terheltet 3 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy mindketten legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Az I. r. terheltet 200 napi tétel, napi tételenként 2000 forint, így összesen 400 000 forint pénzbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra, a II. r. terheltet pedig 2 év közügyektől eltiltásra is ítélte. Elrendelte a járásbíróság ítéletével az I. r. terhelttel szemben kiszabott 2 év börtönbüntetés utólagos végrehajtását. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Az I. r. terhelt terhére rótt társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntetteként [Btk. 194. § (1) bek.], 1 rendbeli zsarolás bűntettének kísérleteként [Btk. 367. § (1) bek.], valamint 2 rendbeli kényszerítés bűntette kísérleteként (Btk. 195. §) értékelt cselekményeket egységesen társtettesként elkövetett garázdaság vétségének [Btk. 339. § (1) bek.], míg az emberrablás bűntetteként [Btk. 190. § (1) bek. a) pont] és további 1 rendbeli zsarolás bűntette kísérleteként [Btk. 367. § (1) bek.] értékelt cselekményeket egységesen emberrablás bűntettének [Btk. 190. § (1) bek. a) pont] minősítette. A II. r. terhelt terhére rótt társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntetteként [Btk. 194. § (1) bek.], 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett kényszerítés bűntette kísérleteként (Btk. 195. §), valamint bűnsegédként elkövetett zsarolás bűntette kísérleteként [Btk. 367. § (1) bek.] értékelt cselekményeket egységesen társtettesként elkövetett garázdaság vétségének [Btk. 339. § (1) bek.], a bűnsegédként elkövetett emberrablás bűntetteként [Btk. 190. § (1) bek. a) pont] és további 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett zsarolás bűntette kísérleteként [Btk. 367. § (1) bek.] értékelt cselekményeket egységesen bűnsegédként elkövetett emberrablás bűntettének [Btk. 190. § (1) bek. a) pont] minősítette. Az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 5 évre, a II. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 3 évre enyhítette. Mellőzte az I. r. terhelttel szemben a pénzbüntetésre és annak meg nem fizetése esetére vonatkozó rendelkezéseket. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét – további pontosítással – az I. r. és a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:
Az I. r. terhelt 2012. szeptember 13. és 2019. május 14. napja közötti időszakban egy night clubot üzemeltette. A bárban dolgozó 1. számú sértett és az ott dolgozni szándékozó 2. számú sértett számára előírta, hogy saját maguk hasznára prostitúciós tevékenységet 1. számú településen nem folytathatnak. Az I. r. terhelttől a night club pultos alkalmazottjaként dolgozó II. r. terhelt azt az utasítást kapta, hogy folyamatosan kutassa fel és ellenőrizze azokat a prostituáltakat, akik 1. számú település területén az ő engedélye nélkül szexuális szolgáltatást nyújtanak.
1. számú és 2. számú sértettek elhatározták, hogy az I. r. terhelt tiltása ellenére a maguk szervezésében és saját nyereség elérése érdekében prostitúciós tevékenységet kezdenek. Az önálló prostitúciós tevékenységüket támogató élettársaikkal, 3. számú és 4. számú sértettekkel 1. számú településen, egy apartmanházban egy szobát béreltek ki. Ezzel egyidejűleg 1. számú és 2. számú sértettek a prostitúciós tevékenységüket internetes oldalon is meghirdették. 2019. február 15. napján, 20 óra 31 perc körüli időben telefonon arról tájékoztatták a II. r. terheltet, hogy aznap nem kívánnak a night clubban megjelenni, mert az előző nap sem volt bevételük, azonban, ha a bárba vendég érkezik, ők azonnal odamennek.
A II. r. terhelt 2019. február 15. napján, az esti órákban az I. r. terhelt tudomására hozta, hogy 1. számú és 2. számú sértettek a night clubban aznap nem kívánnak dolgozni, és egy internetes hirdetési oldalra prostitúciós tevékenység céljából, 2. számú települési helymegjelöléssel bejelentkeztek. A II. r. terhelt ellenőrizni akarta, hogy 1. számú és 2. számú sértettek betartják-e az I. r. terhelt utasítását, ezért egy ismerősével 22 óra körül telefonon felhívatta 1. számú sértettet, és nála szexuális szolgáltatást rendelt meg. Így a terheltek számára nyilvánvalóvá vált, hogy 1. számú és 2. számú sértettek 1. számú településen folytatnak prostitúciós tevékenységet, ezért 2019. február 15. napján 23 óra körüli időben a II. r. terhelt által vezetett személygépkocsival megjelentek a telefonon megbeszélt helyszínen. Céljuk az volt, hogy 1. számú és 2. számú sértetteket, valamint élettársaikat, 3. számú és 4. számú sértetteket erőszak alkalmazásával arra kényszerítsék, hogy a prostitúcióhoz kapcsolódó önálló jövedelemszerző tevékenységükkel 1. számú településen felhagyjanak.
A szexuális szolgáltatás megrendelésére figyelemmel 3. számú és 4. számú sértettek az apartmanház sértettek által bérelt szobájából az udvarra mentek azért, hogy 1. számú és 2. számú sértettek prostitúciós tevékenységét ne zavarják. 1. számú sértett a szexuális szolgáltatást megrendelő ismeretlen személy telefonhívására az utcára ment. A gépkocsiból kiszálló I. r. terheltet meglátva rájött, hogy nem vele egyeztetett a szexuális szolgáltatásról, ezért vele szóváltásba került, majd amikor a II. r. terhelt is kiszállt a személygépkocsiból és megindult az I. r. terhelt után, 1. számú sértett úgy gondolta, hogy a terheltek erőszakot fognak alkalmazni velük szemben. 1. számú sértett ezért az utcáról a panzió udvarára futott, ahol „jön a II. r. terhelt és egy benga állat” felszólítással 3. számú és 4. számú sértetteket menekülésre szólította fel. A terheltek követték 1. számú sértettet a panzió udvarára, ahol az I. r. terhelt azzal a felszólítással vonta felelősségre 4. számú és 3. számú sértetteket az önálló prostitúciós tevékenység miatt, hogy „megvagytok”, „mit képzeltek, hogy az én városomban ezt csináljátok?”. A fizikailag erős testalkatú I. r. és az őt követő II. r. terhelt olyan fizikai erőfölényben és fenyegetően léptek fel, hogy 3. számú sértett a terheltek mellett az utcára kifutott, és elmenekült. Eközben az I. r. terhelt a szintén menekülni készülő 4. számú sértettet megpróbálta ebben megakadályozni, elkapni, azonban 4. számú sértett kitért az I. r. terhelt elől, aki azonban megütötte őt, melytől a sértett a kerítésnek esett, majd az utcára kifutott, és 3. számú sértett után menekült. 4. számú és 3. számú sértettek a közelben, egy ház kertjében elrejtőztek.
Miközben 4. számú és 3. számú sértettek elfutottak, az I. r. terhelt erőszakos fellépése miatt 1. számú sértett az udvarról az apartmanház emeletére menekült, ahol a sértettek által bérelt szoba melletti szobába futott be, majd a bejárati ajtót nyitva hagyva egy szekrényben rejtőzött el. Az I. r. terhelt azt kiabálva, hogy „most meghalsz” 1. számú sértett után ment, és a sértettek által bérelt szobába nyitott be, ahol azonban 2. számú sértett tartózkodott. Az I. r. terheltet az apartmanház emeleti folyosójára a II. r. terhelt is követte. Az I. r. terhelt a sértettek által bérelt szoba ajtajában megállt, kiabálva felszólította az ágyon ülő 2. számú sértettet, hogy „hívd ide az embereidet, mert ha nem, akkor téged foglak agyonütni”. Az I. r. terhelt – miközben folyamatosan arra szólította fel 2. számú sértettet, hogy hívja vissza 3. számú és 4. számú sértetteket – tovább fenyegette 2. számú sértettet azzal, hogy ha ezt nem teljesíti, őt agyon fogja ütni, vele szemben durva szexuális erőszakot fognak elkövetni, eltöri mind a 10 ujját. Kérdőre vonta továbbá 2. számú sértettet, amiért a sértettek az ő városában „kurválkodni” merészelnek. Az I. r. terhelt közölte 2. számú sértettel, hogy addig nem mehet ki a szobából, amíg 3. számú és 4. számú sértettek vissza nem jönnek az apartmanházba. A megfélemlített, síró 2. számú sértett 23 óra 38 perckor telefonon felhívta 4. számú sértettet, és visszahívást kért. 4. számú sértett 23 óra 39 perckor felhívta 2. számú sértettet, aki elmondta, hogy ha 4. számú és 3. számú sértettek nem jönnek vissza az apartmanházba 2 percen belül, akkor az I. r. terhelt őt durván tettleg bántalmazza. 2. számú sértett közlése 3. számú és 4. számú sértetteket arra késztette, hogy a hatóság segítségét kérjék, ezért 4. számú sértett telefonon bejelentést tett a rendőrségre, hogy megtámadták őket, 1. számú és 2. számú sértetteket fogva tartják, amely miatt azonnal rendőri intézkedést kért. Eközben 2. számú sértett fogvatartási helyén az I. r. terhelt az apartmanház szobájában feldúltan, türelmetlenül járkált, a folyosóra is kilépett, a sértettek által bérelt és az azzal szomszédos szoba bejárati ajtaját is elállta. Az I. r. terhelt ezen magatartása, valamint 2. számú sértett élete és testi épsége elleni fenyegetésekkel történő megfélemlítése, továbbá a közöttük mutatkozó fizikai erőkülönbség miatt 2. számú sértettnek nem volt lehetősége a szobát elhagyni, csak úgy, ha az I. r. terheltnek a szabadon bocsátás feltételeként megszabott követelését 4. számú és 3. számú sértettek teljesítik. Ezalatt a II. r. terhelt 2. számú sértett fogvatartási helyének közelében, az emeleti folyosón tartózkodott, amely hozzájárult 2. számú sértett megfélemlítéséhez, valamint ahhoz, hogy 2. számú sértett a fogvatartási helyét, a sértettek által bérelt szobát ne tudja elhagyni. A szekrényben rejtőzködő 1. számú sértett a szomszéd szobában, a nyitott ajtó mellett hallotta az I. r. terhelt erőszakos, fenyegető fellépését, az általa megszabott követeléseket, valamint tudomása volt a II. r. terheltnek az I. r. terheltet támogató tevékenységéről, amely őt is megakadályozta abban, hogy a bejárati ajtót, és a folyosót elálló terheltek mellett a szobát elhagyja. A terheltek 1. számú sértett emeletre menekülését észlelték, majd a II. r. terhelt 1. számú sértettet a sértettek által bérelt szobával szomszédos szobában kereste, de nem találta meg.
23 óra 45 perc körüli időben az I. r. terhelt felszólította 2. számú sértettet, hogy menjenek le az udvarra 4. számú és 3. számú sértettek elé. Az I. r. terhelt és 2. számú sértett a szobából a folyosóra kimentek, majd a földszinten, az udvarra vezető lépcsősornál megálltak. Ezt követően az I. r. terhelt közölte 2. számú sértettel, hogy amennyiben 4. számú és 3. számú sértettek két percen belül nem érnek vissza az apartmanhoz, akkor 2. számú sértettet úgy rúgja térden, hogy az eltörik. Az I. r. terhelt meg is mutatta 2. számú sértettnek, hogy a térdrúgást hogyan fogja végrehajtani, ezért két alkalommal kis erővel térden rúgta 2. számú sértettet, amelyek sérülést nem okoztak. Az I. r. terhelt tettlegessége, és a súlyos testi sértés okozásának kilátásba helyezése 2. számú sértett félelmét tovább erősítette, menekülését lehetetlenné tette, amelyhez hozzájárult az is, hogy a II. r. terhelt a lépcsősor alján ült, így 2. számú sértett lehetséges menekülési útvonalát elzárta.
Mintegy 10 perccel később, 23 óra 55 perckor a rendőrkapitányság járőrei 4. számú és 3. számú sértettekkel együtt a panzió udvarába megérkeztek, ahol igazoltatták a terhelteket. A rendőri intézkedés eredményeként 2. számú sértett a terheltek fogvatartásából kiszabadult, 1. számú sértett pedig előjött a szekrényből.
Az I. r. terhelt 2. számú sértettet túszként tartotta fogva, és szabadon bocsátását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy 4. számú és 3. számú sértettek visszatérjenek a panzióba azért, hogy őket a prostitúciót támogató tevékenységüknek az abbahagyására kényszerítse. A terheltek erőszakos, fenyegető fellépése folytán megfélemlített 1. számú sértett elrejtőzött, rejtekhelyét addig nem merte elhagyni, amíg az intézkedő rendőr a szekrényben meg nem találta.
[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen az I. r. és a II. r. terhelt védői terjesztettek elő – egyező tartalmú – felülvizsgálati indítványt – a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan – elsődlegesen a terheltek emberrablás bűntette miatt emelt vád alóli felmentése, másodlagosan a terhükre emberrablás bűntetteként értékelt cselekmény személyi szabadság megsértése bűntettének minősítése, és a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.
[5] A felülvizsgálati indítványokat a védők kizárólag az emberrablás bűntettének értékelt cselekmény vonatkozásában terjesztették elő.
[6] A felülvizsgálati indítványok szerint ahhoz, hogy az I. r. terhelt cselekménye tényállásszerű legyen, az erőszaknak, illetve az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetésnek a személyi szabadság megsértéséhez, vagyis 2. számú sértett személyi szabadságának elvonásához kellett volna kapcsolódnia.
[7] A jogerős ítéleti tényállás szerint azonban az I. r. terhelt erőszakot egyáltalán nem alkalmazott, a fenyegetés pedig nem a személyi szabadság elvonásához vagy korlátozásához, hanem az 2. számú sértett felé megfogalmazott követeléshez, annak érvényesítéséhez kapcsolódott. A támadott határozat 2. számú sértett személyi szabadságát érintő egyetlen megállapítása, hogy az I. r. terhelt közölte vele, hogy addig nem mehet ki a szobából, amíg 3. számú és 4. számú sértettek vissza nem mennek. Ez azonban nem a személyi szabadság elvonását célzó fenyegetés, sőt nem is fenyegetés, és különösen nem az élet vagy testi épség ellen irányuló.
[8] Az I. r. terhelt cselekményében nem lelhető fel a magatartások azon elkülönült sorrendje, amit a törvény az emberrablás megállapításához megkövetel. Nincs meg a személyi szabadság megfosztása, majd a személyi szabadságától a jogszabályban leírt módon megfosztott sértett szabadon bocsátásának feltételéül megfogalmazott követelés előterjesztése. Az I. r. terhelt célja nem a túszszedés, és ennek eredményeként valamely kikényszeríteni kívánt előny megszerzése volt, hanem egyértelműen arra törekedett, hogy a sértettek általa vélt magatartásáról meggyőződjön.
[9] A védő szerint az I. r. terhelt cselekménye emberrablás bűntettének nem minősülhet, legfeljebb személyi szabadság megsértése bűntetteként értékelhető.
[10] Mivel nem követte el az emberrablás bűntettét, fogalmilag kizárt, hogy a II. r. terhelt ahhoz szándékosan segítséget nyújtott. Ezért az ő felelőssége bűnsegédként elkövetett emberrablás bűntettében nem állapítható meg.
[11] A kiszabott büntetéssel összefüggésben a II. r. terhelt védője utalt arra is, hogy a II. r. terhelt az I. r. terhelt utasítására ment a bűncselekmény helyszínére, nem állt szándékában bűncselekményt elkövetni, és lényegében az I. r. terhelttől tartva együtt mozgott vele, de aktív magatartást nem tanúsított.
[12] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványokat alaptalannak tartotta.
[13] Kifejtette, hogy 2. számú sértett a személyi szabadságától nem kizárólag azért volt megfosztva, mert az I. r. terhelt elállta előle a menekülés útját, hanem ezentúl azért is, mert nyilvánvalóvá tették a számára, hogy addig semmiképpen nem hagyhatja el a helyszínt, amíg a társai a helyszínre nem érnek.
[14] A sértett személyi szabadságától fenyegetéssel történt megfosztása, és a követelés bejelentése gyakorlatilag egyidejűleg történt, azok egymástól időben nem elválaszthatók. Hangsúlyozta, hogy mind a fenyegetés, mind a követelés ismételten elhangzott.
[15] Eseti döntésre hivatkozva utalt rá, hogy az emberrablás megvalósulása szempontjából annak van jelentősége, hogy a személyi szabadságtól megfosztás a követelés teljesítése érdekében történjen, a szabadon bocsátás feltétele pedig a követelés teljesítése legyen.
[16] Jelen ügyben a kétségtelenül lenyűgöző erejű fenyegetés nem kizárólag azt a célt szolgálta, hogy 2. számú sértett hajlandó legyen visszahívni a társait, hanem azt is, hogy a követelés teljesítéséig túszként a helyszínen maradjon. A személyi szabadságtól való megfosztás, és a szabadon engedés feltételéül szabott követelés közlése egymásba fonódott, a sértettet ért kvalifikált fenyegetés a követelés teljesítését, és a szobában való maradásra kényszerítését egyaránt szolgálta.
[17] Álláspontja szerint a II. r. terhelt bűnsegédi magatartása az I. r. terhelt által kifejtett tettesi magatartáshoz kapcsolódott, így az emberrablás bűntette vele szemben is törvényesen került megállapításra.
[18] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot mindkét terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[19] Az I. r. és a II. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány egyaránt nem alapos.
[20] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[21] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[22] A Kúria a jogerős ügydöntő határozatot a Be. 659. § (5) bekezdése alapján – a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések kivételével – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.
[23] A védők az indítványaikban kifejezetten rögzítették, hogy csak az emberrablás bűntettének megállapítására vonatkozó ítéleti rendelkezések felülvizsgálatát kérik, így a jogerős ügydöntő határozat vizsgálatára ezt meghaladóan nem kerülhetett sor.
[24] A védők álláspontja szerint a terheltek nem követték el az emberrablás bűntettét, ugyanis az I. r. terhelt nem a személyi szabadságától való megfosztás érdekében alkalmazott fenyegetést 2. számú sértettel szemben, hanem a fenyegetés valójában a már megfogalmazott követeléshez kapcsolódott.
[25] A Btk. 190. § (1) bekezdése szerint emberrablás bűntettét követi el és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki mást személyi szabadságától
a) erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel vagy
b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezésével vagy ilyen állapotát kihasználva megfoszt, és szabadon bocsátását követelés teljesítésétől teszi függővé.
[26] Az emberrablás bűntettének konjunktív elkövetési magatartásai vannak, eszköz- és célcselekményre oszlik. Eszközcselekménye a személyi szabadságtól megfosztás, amelynek elkövetési módja az erőszak, avagy a kvalifikált fenyegetés, illetve a passzív alany védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezése, vagy ilyen állapotának kihasználása. Az emberrablás tényállásszerűségéhez szükséges kvalifikált fenyegetés azt jelenti, hogy a fenyegetésnek az élet vagy a testi épség ellen kell irányulnia, valamint közvetlennek kell lennie. Közvetlen a fenyegetés, ha a kilátásba helyezett hátrány nyombani bekövetkezésével kell számolni.
[27] A célcselekmény a követelés érvényesítése, amelynek érdekében az elkövető feltételt szab: a személyi szabadságától megfosztott passzív alany szabadon bocsátását a követelés teljesítésétől teszi függővé.
[28] Az emberrablás bűntette tekintetében bármely követelés alkalmas a bűncselekmény megállapítására, és annak a tényállásszerűség szempontjából nincs jelentősége, hogy az elkövető jogtalan, avagy jogos, illetőleg jogosnak vélt követelés teljesítésétől teszi függővé sértett szabadon bocsátását (BH 2003.442.). A követelésnek konkrétnak és kifejezettnek kell lennie.
[29] Helytállóan utalt a Legfőbb Ügyészség arra, hogy az emberrablás megvalósulása szempontjából annak van jelentősége, hogy a személyi szabadságtól való megfosztás a követelés teljesítése érdekében történjen, a szabadon bocsátás feltétele pedig a követelés teljesítése legyen.
[30] Jelen ügyben azt irányadó tényállás ezzel összefüggésben a következőket tartalmazza:
– a sértettek tartózkodási helyére érkező, fizikailag erős testalkatú I. r. és az őt követő II. r. terhelt fizikai erőfölényben voltak, és fenyegetően léptek fel;
– az I. r. terhelt erőszakos fellépése miatt 1. számú sértett az udvarról az apartmanház emeletére menekült, befutott egy szobába, és a bejárati ajtót nyitva hagyva elrejtőzött egy szekrényben;
– I. r. terhelt azt kiabálta, hogy „most meghalsz”, 1. számú sértett után ment, és egy másik szobába nyitott be, ahol 2. számú sértett tartózkodott;
– az I. r. terhelt a szoba ajtajában megállt, kiabálva felszólította az ágyon ülő 2. számú sértettet, hogy „hívd ide az embereidet, mert ha nem, akkor téged foglak agyonütni”;
– folyamatosan arra szólította fel 2. számú sértettet, hogy hívja vissza 3. számú és 4. számú sértetteket;
– tovább fenyegette 2. számú sértettet azzal, hogy ha ezt nem teljesíti, őt agyon fogja ütni, vele szemben durva szexuális erőszakot fognak elkövetni, eltöri mind a 10 ujját;
– kérdőre vonta, amiért a sértettek az ő városában „kurválkodni” merészelnek;
– közölte 2. számú sértettel, hogy addig nem mehet ki a szobából, amíg 3. számú és 4. számú sértettek vissza nem jönnek az apartmanházba;
– ennek hatására a megfélemlített, síró 2. számú sértett telefonon beszélt 4. számú sértettel, és elmondta neki, hogy ha nem jönnek vissza 2 percen belül, akkor az I. r. terhelt őt durván tettleg bántalmazni fogja;
– eközben az I. r. terhelt az apartmanház szobájában feldúltan, türelmetlenül járkált, a folyosóra is kilépett, és mindkét ott lévő szoba bejárati ajtaját is elállta;
– később felszólította 2. számú sértettet, hogy menjenek le az udvarra 4. számú és 3. számú sértettek elé;
– a földszinten, az udvarra vezető lépcsősornál megálltak, majd az I. r. terhelt közölte 2. számú sértettel, hogy amennyiben 4. számú és 3. számú sértettek két percen belül nem érnek vissza az apartmanhoz, akkor 2. számú sértettet úgy rúgja térden, hogy az eltörik;
– ezt követően meg is mutatta 2. számú sértettnek, hogy a térdrúgást hogyan fogja végrehajtani, ezért két alkalommal kis erővel térden rúgta 2. számú sértettet, amelyek sérülést nem okoztak.
[31] Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy 2. számú és 1. számú sértettek a fizikai erőfölényben lévő terheltek megjelenésétől kezdve a rendőri intézkedés kezdetéig folyamatosan fenyegetés hatása alatt álltak. Ez a fenyegetés 2. számú sértett vonatkozásában abban realizálódott, hogy hallotta, amint az emeletre tartó I. r. terhelt azt kiabálja a menekülő 1. számú sértettnek, hogy „most meghalsz”, neki célzottan pedig azt mondta az események során, hogy agyon fogja ütni, vele szemben durva szexuális erőszakot fognak elkövetni, eltöri mind a 10 ujját, illetve úgy fogja megrúgni, hogy eltörik a térde. Ez utóbbi nyomatékosítása céljából meg is rúgta a sértettet.
[32] Nyilvánvaló, hogy az I. r. terhelt 2. számú sértettel szemben kvalifikált fenyegetést alkalmazott, mert az a testi épsége ellen irányult, és a sértettnek a kilátásba helyezett hátrány azonnali bekövetkezésével reálisan kellett számolnia.
[33] A felülvizsgálati indítvány szerint az I. r. terhelt cselekménye nem tényállásszerű, mert a fenyegetés azt követően hangzott el, hogy az I. r. terhelt megfosztotta a sértettet a személyi szabadságától.
[34] Ez az érvelés téves.
[35] Mint ahogyan a Kúrai az előzőekben kifejtette, az emberrablás tényállásszerűségéhez szükséges kvalifikált fenyegetés az eszközcselekmény, azaz a személyi szabadságtól való megfosztás elkövetési módja.
[36] Az ítélkezési gyakorlat töretlen abban, hogy a személyi szabadságtól való megfosztás időtartama közömbös, az bármilyen rövid idő esetén megvalósulhat {Kúria Bhar.I.1489/2019/6. számú határozat [94] bekezdés, BH 2020.227.}, jellemzően azonban tartós bűncselekmény. Akkor válik befejezetté, amikor a megfosztott állapot bármely rövid időre bekövetkezik, és akkor lesz bevégzett, ha a sértett ismét visszanyeri a személyi szabadságát.
[37] Jelen ügyben a kvalifikált fenyegetés tényállásszerű, mert az a személyi szabadságtól történt elvonás fenntartása érdekében, annak tartama alatt, folyamatosan történt.
[38] Helytállóan hivatkozott a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a sértett személyi szabadságától fenyegetéssel történt megfosztása és a követelés bejelentése gyakorlatilag egyidejűleg megtörtént, azok egymástól időben (mesterségesen) nem választhatók el.
[39] Továbbmenően, az I. r. terhelt a fenyegetések és a követelés folyamatos ismétlésével tartotta fenn a sértett személyi szabadságtól megfosztott állapotát.
[40] Mindezek alapján nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt cselekményét emberrablás bűntettének [Btk. 190. § (1) bek. a) pont], a II. r. terhelt cselekményét pedig bűnsegédként elkövetett emberrablás bűntettének [Btk. 190. § (1) bek. a) pont] minősítette, és törvényes a kiszabott büntetés is.
[41] A II. r. terhelt terhére rótt cselekmény minősítésével összefüggésben a Kúria rámutat a következőkre.
[42] A Btk. 14. § (2) bekezdése kimondja, hogy bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.
[43] A törvényi rendelkezés értelmében a bűnsegéd részesi cselekménye a segítségnyújtás, amely a következetes ítélkezési gyakorlat szerint lehet fizikai és pszichikai is. Ennek megfelelően az irányadó tényállásnak tartalmaznia kell azokat a történeti tényeket, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a bűnsegéd a tettesi alapcselekményt akár úgy segíti, hogy annak külső feltételét biztosítja (fizikai bűnsegély), akár úgy, hogy az elkövetésben a tettest bátorítólag támogatja, a már kialakult szándékát erősíti (pszichikai bűnsegély).
[44] A bűnsegély szándékos segítségnyújtás, azaz olyan cselekmény, amely előmozdítja vagy megkönnyíti a szándékos bűncselekmény elkövetését. A bűnsegéd felelősségének az az alapja, hogy elősegíti a szándékos bűncselekmény törvényi tényállásának a tettes által történő megvalósítását. A segítő magatartás nem csak fizikai, hanem pszichikai jellegű is lehet. A bűnsegély továbbá nem csak tevékenységben, hanem mulasztásban is megnyilvánulhat.
[45] További kritériumai a bűnsegélynek a segítségnyújtás szándékossága és a tettesi alapcselekmény szándékossága.
[46] Kétségtelen, hogy bűnösség – azaz ún. alanyi okozatosság – nélkül nincs tényállásszerűség, nincs felróhatóság, s ez megkívánt a részesi elkövetés esetében is.
[47] A részes (így a bűnsegéd) a tényállásszerű cselekményt nem megvalósítja, hanem ahhoz járul. A részes tetteshez társulása a tettes szándékához történik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja, vagy véghezvitel végett erősíti. Ezért büntetendő a részes.
[48] A szándékegységre vont következtetés alapja, hogy az irányadó tényállás kellő pontossággal rögzítse mind a tettesi cselekményt, mind a részesi magatartást, illetve megismerhetően tartalmazza a tettesi és részesi magatartás közötti oksági kapcsolatot (EBH 2015.B.14.II.).
[49] A részesi tudat tartalma önálló, önmagában vett bűnösségvizsgálat tárgya, e szempontból a járulékosság közömbös, a részesi tudat tartalma pedig nem a törvényi tényálláson belüli magatartáshoz feltétlen szükségesség, hanem az ilyen magatartás bárminemű előmozdítása, (egyidejű) könnyítése, azaz a segítés.
[50] Ami a II. r. terhelt magatartásához kapcsolódó tudati oldal vizsgálatát illeti, az ehhez szükséges tényeket az irányadó tényállás tartalmazza, az e tényekből levont jogkövetkeztetés pedig az alábbiak szerint helyes.
[51] A II. r. terhelt végig tisztában volt az I. r. terhelt cselekményével, ismerte annak okát és célját is. Az irányadó tényállás rögzíti, hogy az apartmanház emeletére követte az I. r. terheltet, aki az előle menekülő 1. számú sértett után indult. Tartalmazza azt is, hogy végig 2. számú sértett fogvatartási helyének közelében, a folyosón tartózkodott, s ezzel hozzájárult a sértett megfélemlítéséhez és ahhoz, hogy a sértett a szobát ne tudja elhagyni. Később, miután az I. r. terhelt, és a felszólítása nyomán 2. számú sértett lementek a földszintre, a lépcsősor aljára ült, hogy a sértett lehetséges menekülési útvonalát lezárja.
[52] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor a kifogással érintett I. r. és II. r. terhelt cselekményét emberrablás bűntettének [Btk. 190. § (1) bek. a) pont] minősítette, melyet a II. r. terhelt bűnsegédként követett el. A kiszabott büntetés mindkét terhelt esetében szintén törvényes.
[53] Ekként a Kúria az I. r. és a II. r. terheltek védői által előterjesztett felülvizsgálati indítványokat, azok keretei között elbírálva – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján az I. r. és a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.III.1.061/2023/11.)