I. A közügyektől eltiltás kiszabása akkor törvénysértő, ha az eljárt bíróság a Btk.-ban meghatározott kötelező, bírói mérlegelést nem tűrő rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva a törvény által lehetővé nem tett esetben vagy mértékben szabja ki a mellékbüntetést [Btk. 61. § (1) és (2) bek.].
II. A közügyektől eltiltás tartalmára vonatkozó rendelkezések nem tartoznak a mellékbüntetés kiszabási feltételei közé, így a mellékbüntetés alkalmazásából eredő jogosultságok korlátozásának konkrét terjedelme, illetve a kiszabás indokolatlansága nem képezheti a felülvizsgálat tárgyát [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) alpont II. ford.].
[1] A járásbíróság ítéletével a külföldi állampolgárságú terheltet bűnösnek mondta ki embercsempészés bűntettében [Btk. 353. § (1) bek. és (3) bek. a) pont]. Ezért őt 5 év szabadságvesztésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 10 év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg és rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. A terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásába beszámította, valamint döntött a lefoglalt dolgokról és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] A terhelt és a védő fellebbezése alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú döntést annyiban változtatta meg, hogy a terhelttel szemben 80 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A beszámításra és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezést helyesbítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás lényege szerint a Magyarországon büntetlen előéletű, hat éve az országban jogszerűen tartózkodó, oltalmazotti státusszal rendelkező afgán állampolgárságú terhelt B.-n megismerkedett egy N. nevű – a nyomozás során nem azonosított – afgán férfivel, akivel megegyezett abban, hogy egy megadott napon afgán állampolgárságú személyeket fog Ausztriába szállítani.
[4] Az ismeretlenül maradt személy B.-n 80 000 forintot adott át a terheltnek és elküldte a telefonjára azon helyek GPS koordinátáit, ahol az afgán állampolgárokat fel kell vennie, illetve ahová őket szállítania kell.
[5] Az N. nevű férfi közölte a terhelttel, hogy elindulhat az afgán állampolgárokért. Ezután a terhelt a magyarországi lakóhelyéről az általa korábban bérbe vett személygépkocsival a megadott GPS koordinátára, a magyar-román határ közelébe utazott, ahol 12 afgán állampolgár várta őt, akiket a terhelt a személygépkocsi üléseire beültetett, illetve a csomagtartójában elhelyezett, majd a másik megadott GPS koordinátára indult velük, az osztrák-magyar határ közelébe. A rendőrjárőrök a terheltet az autóúton közúti ellenőrzés alá vonták. A terhelt a román-magyar határt pontosan meg nem határozható helyen és időben tiltott módon átlépő, magyarországi tartózkodási engedéllyel és személyes okmányokkal nem rendelkező személyeket azért szállította az országon keresztül, hogy az osztrák-magyar határt is tiltott módon átléphessék.
[6] A terhelt oltalmazotti státuszát az Országos Idegenrendészeti Igazgatóság Menekültügyi Igazgatóság Menedékjogi Osztálya a bűncselekmény elkövetését követő időpontban a jogerős határozatával visszavonta.
[7] A bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Be. 651. § (2) bekezdés a) pontja alapján a terhelt javára, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont II. fordulatának ba) alpontjában meghatározott okból, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés törvénysértő kiszabása miatt.
[8] Indokai szerint a Btk. 33. § (2) bekezdésében írt és a Btk. 61. §-ában meghatározott közügyektől eltiltás mellékbüntetésre – Magyarország Alaptörvénye XXIII. cikkének (1)–(3) bekezdésére is figyelemmel – magyar állampolgárok, az Európai Unió más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgárai, illetve Magyarországon menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert külföldi állampolgárok vagy hontalan személyek ítélhetők. Álláspontja szerint a törvényhely több mint kiterjesztő értelmezését eredményezné, ha minden – Magyarországon menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként el nem ismert, sőt oda a beutazásból kizárt (onnan kiutasított) – külföldi állampolgárral vagy hontalan személlyel szemben is kiszabható lenne a mellékbüntetés.
[9] Kifejtette, hogy a Btk. többnyire változtatás nélkül megtartotta a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) rendelkezéseit, ezért a BH 2001.205. számú eseti döntéshez képest irányadó jogi környezet jelentős megváltozására való másodfokú hivatkozást – ide nem értve az Alkotmánynak az Alaptörvénnyel történt felváltását – nem tartotta helytállónak. Kiemelte, hogy a korábbi Btk. 54. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a közügyektől eltiltott nem viselhetett tisztséget társadalmi szervezetben, szövetkezetben, egyesületben, azaz civil szervezetekben. Ehhez képest a Btk. 61. § (2) bekezdés i) pontjában írt civil szervezetekről szóló törvény alatt nem a Ptk., hanem az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény értendő, amelynek hatálya viszont kétségtelenül a Ptk. szerinti alapítványokra, egyesületekre, valamint a közhasznú szervezetekre, illetve az egyesülési jog alapján létrejött egyéb szervezetekre terjed ki. Rámutatott arra, hogy a Ptk. 3:22. § (4) bekezdése értelmében nem lehet vezető tisztségviselő az, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztés-büntetésre ítéltek, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól nem mentesült. Mivel a mentesítés bekövetkezését megelőzően a terhelttel szemben végrehajtják a kiutasítás büntetést is – amelynek tíz évi tartama megegyezik a közügyektől eltiltás leghosszabb tartamával –, több mint tíz évig nem lesz módja arra, hogy bármilyen jogi személy ügyvezetésében vezető tisztségviselő legyen, tisztséget viseljen.
[10] Arra is utalt, hogy a Magyarországon menekültként, bevándoroltként, letelepedettként el nem ismert, onnan kiutasított személyek közügyektől eltiltása egyébiránt – a másodfokú bíróság okfejtését követve – részben végrehajthatatlan is lenne, például a Btk. 61. § (2) bekezdés f) pontjának 2. fordulatában írt külföldi kitüntetés elfogadhatóságát illetően.
[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.
[12] Indokolásában rámutatott arra, hogy jelen ügyben az embercsempészés bűntettének elkövetésekor a járásbíróság által hivatkozott Btk. 60. § (2a) bekezdése még nem a jelenlegi tartalommal volt hatályban, azonban a menekültként, bevándoroltként, letelepedettként el nem ismert terhelt kiutasítására, valamint annak tartama meghatározására törvényesen került sor.
[13] Álláspontja szerint a Btk. 59. és 61. §-ának egybevetéséből megállapítható, hogy a Btk. 61. § (2) bekezdése kizárólag olyan jogosultságokat sorol fel, amelyek gyakorlásához a jogalany személyes jelenlétére, illetve közreműködésére lenne szükség. A személyes jelenlétnek ugyanakkor a kiszabott kiutasítás büntetés akadályát képezi, így a terhelt a Btk. 61. § (2) bekezdésében meghatározott jogok gyakorlására képtelen.
[14] Kifejtette: a törvényszék az ítélete indokolásában helytállóan mutatott rá arra, hogy az Európai Unió tagállamainak állampolgárain kívüli külföldi állampolgárok is jogosultak a Btk. 61. § (2) bekezdés h) és i) pontjaiban foglalt jogok gyakorlására és kiutasításuk esetén ténylegesen a közügyek gyakorlásától el vannak zárva. Ezáltal a kiutasítás mellett nem marad olyan jogosultság, aminek gyakorlásától ezen állampolgárok ténylegesen eltilthatók lennének, ilyen esetben a közügyektől eltiltás mellékbüntetés céltalan, végrehajthatatlan.
[15] Ennek alapján a terhelt esetében a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabására törvényesen nem kerülhetett volna sor.
[16] Erre tekintettel a Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján a járásbíróság, illetve a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a terhelttel szemben kiszabott közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzze, egyebekben az ügydöntő határozatot hatályában tartsa fenn.
[17] A terhelt és a védője a felülvizsgálati indítványra és a Legfőbb Ügyészség átiratára nem tett észrevételt.
[18] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[19] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen terjeszthető elő, a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt okokból.
[20] A felülvizsgálati eljárás egyik alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. Ennek megfelelően a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye; a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. A Kúria utal arra, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat alapján a tényállás jelen ügyben is a másodfokú bíróság által tett kiegészítésekkel, helyesbítésekkel irányadó a felülvizsgálati eljárásban (EBH 2011.2385.). Mivel a tényállás az ítélet egészében és tartalmilag vizsgálandó, a tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, melyeket a bíróság az ítéletében megállapított; függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetlegesen nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében (BH 2016.163.).
[22] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[23] A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben kiszabott büntetés neme/mértéke nem önmagában, hanem csak feltételhez kötötten vizsgálható.
[24] Mivel a terhelt cselekményének minősítése törvényes, a kiszabott büntetés csak akkor képezheti a felülvizsgálat alapját, ha a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő a büntetés; azaz, ha a bíróság a büntetést a bűncselekmény minősítéséhez kapcsolódó büntetési tételkeret figyelmen kívül hagyásával, avagy az irányadó büntetési tételkereten belül ugyan, de a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megsértésével szabta ki (BH 2016.264.II.). A törvényes minősítés mellett mérlegelési jogkörben, törvényes keretek között kiszabott büntetés mértéke azonban a felülvizsgálati eljárásban nem támadható (BH 2017.219.II.).
[25] Amennyiben a törvény meghatározott büntetési nem alkalmazását főszabályként kötelezően előírja, de annak mellőzését meghatározott feltételek mellett – így a járművezetéstől eltiltás esetén különös méltánylást érdemlő esetben – lehetővé teszi, a büntetés csak akkor törvénysértő, ha a bíróság kifejezetten deklarálja, hogy azt más, a törvényben nem szereplő okból nem szabja ki. Ellenkező esetben a büntetés nem sért kötelező, nem a bíró mérlegelésére bízott anyagi jogi szabályt (BH 2023.149.).
[26] A következetes jogértelmezés szerint a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetés címén felülvizsgálati okot tehát az olyan anyagi jogi szabály megszegése képezi, amelynek alkalmazását a büntetés meghatározása körében a törvény az ítélőbíró számára korlátok közé szorítva biztosítja, és elvétése miatt az egyszerűsített felülvizsgálat (Be. XCIV. Fejezet) nem ad jogorvoslati lehetőséget. Ilyen esetben a büntetés nem felel meg a törvénynek, mert joghátrányt ebben a formában a törvény nem tesz lehetővé.
[27] A felülvizsgálati indítvány szerint a Magyarországon menekültként, bevándoroltként, letelepedettként el nem ismert afgán állampolgárságú terhelttel szemben törvényesen kiszabott kiutasítás mellett a közügyektől eltiltás kiszabása törvénysértő, így a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont II. fordulatának ba) alpontja szerinti felülvizsgálati ok megvalósult.
[28] A büntetésekről a Btk. VII. Fejezete rendelkezik, ezen belül a Btk. 33. § (1) bekezdés a)–i) pontjai határozzák meg a büntetési nemeket, melyek között a kiutasítás is szerepel, míg e törvényhely (2) bekezdése a közügyektől eltiltást mellékbüntetésként szabályozza.
[29] A Btk. Általános Részében a VII. Fejezetben szabályozott közügyektől eltiltás – bár mellékbüntetésként megjelölve, de – a büntetések között található. A Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjában megjelölt törvénysértő büntetés és törvénysértő intézkedés a Btk. teljes szankciórendszere kapcsán megvalósult törvénysértések kiküszöbölésére szolgál. Ez azt jelenti, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjának alkalmazása során törvénysértő büntetés a közügyektől eltiltás kapcsán megvalósult anyagi jogszabálysértés is (BH 2020.168.).
[30] Ezért az ügyészség közügyektől eltiltás törvénysértő kiszabása miatti indítványa alapján felülvizsgálatnak a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján helye van.
[31] A Btk. 33. § (3) bekezdésének értelmében a büntetések – az (5) és (6) bekezdésben foglalt kivételekkel – egymás mellett is kiszabhatóak. E rendelkezés alóli kivételt jelent, hogy kiutasítás mellett közérdekű munka vagy pénzbüntetés kiszabására nem kerülhet sor [Btk. 33. § (6) bek.]. E jogszabályhely a kiutasítás és a közügyektől eltiltás egymás melletti kiszabására vonatkozó tilalmat nem állít fel.
[32] A Legfőbb Ügyészség átiratában úgy foglalt állást, hogy a terhelttel szemben a kiutasítás büntetés kiszabására és a tartama meghatározására – figyelemmel a büntetőtörvény időközbeni módosulására is – törvényesen került sor.
[33] A kiutasítás vonatkozásában az rögzítendő, hogy a bűncselekmény elkövetésekor, 2020. május 26. napján hatályos Btk. 59. § (1) bekezdése szerint azt a nem magyar állampolgár elkövetőt, akinek az országban tartózkodása nem kívánatos, Magyarország területéről ki kell utasítani. A kiutasított köteles az ország területét elhagyni, és a kiutasítás tartama alatt nem térhet vissza. A 60. § (1) bekezdése szerint a kiutasítás határozott ideig tart vagy végleges hatályú. E törvényhely (2) bekezdése alapján a határozott ideig tartó kiutasítás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év.
[34] A kiutasításra vonatkozó rendelkezések 2021. január 1. napján módosultak, így e büntetésre a bűncselekmény jogerős elbírálásának időpontjában, 2022. március 7. napján részben eltérő rendelkezések vonatkoztak.
[35] A Btk. 60. § (1) és (2) bekezdésében módosítás nem történt, ugyanakkor e törvényhely (2a) bekezdése értelmében az embercsempészés (353. §) esetén kiszabott szabadságvesztés mellett a kiutasítás – az 59. § (2) és (4) bekezdése szerinti esetek kivételével – nem mellőzhető. E törvényhely alapján a határozott tartamú kiutasítás esetén annak tartama a kiszabott szabadságvesztés tartamának kétszerese, de legalább két év. A kiutasítás tartamát években, hónapokban és napokban is meg lehet állapítani.
[36] Megállapítható, hogy a Btk. 59. § (2)–(4) bekezdésében foglalt kiutasítást kizáró okok a terhelt vonatkozásában nem álltak fenn.
[37] Az első fokon eljárt járásbíróság a büntetés kiszabásakor – az indokolásban felhívott jogszabályokból kiolvashatóan – az elbíráláskor hatályos jogszabályt alkalmazta, a másodfokú bíróság határozatának indokolása pedig e kérdésre nem tért ki. A Btk. 2. § (2) bekezdése szerinti vizsgálatot, az elkövetéskori és az elbíráláskori büntetőtörvény összevetését sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem végezte el.
[38] Megállapítható, hogy az embercsempészés bűntette esetén a Btk. 60. § (2a) bekezdésének hatályba lépését megelőzően a Btk. 59–60. §-a alapján a kiutasítás kiszabása nem volt kötelező, ezért a 2021. január 1. napján hatályba lépett rendelkezés annyiban bizonyosan kedvezőtlenebb, hogy a kiutasítás kiszabását már kötelezően előírja.
[39] Amennyiben a bíróság a még nem kötelező rendelkezés ellenére is úgy dönt, hogy a terheltet kiutasítja Magyarország területéről, akkor az új szabályozás önmagában a kötelező rendelkezés miatt a terheltre nem lesz kedvezőtlenebb. Ezért a 2021. január 1. napján hatályba lépett rendelkezést a kiutasítás tartamának szempontjából is össze kell hasonlítani az elkövetéskor irányadó rendelkezésekkel (BH 2022.31. [20] bekezdés).
[40] Jelen ügyben az eljárt bíróságok a terhelttel szemben a Btk. 60. § (2a) bekezdése szerinti módosítás hatályba lépését megelőzően elkövetett cselekmény miatt is indokoltnak tartották a kiutasítás kiszabását, az első fokon eljárt járásbíróság és a másodfokú ítéletet meghozó törvényszék is úgy ítélte meg, hogy a terheltnek az országban tartózkodása nem kívánatos.
[41] A kiutasítás tartamát illetően az állapítható meg, hogy az elbíráláskor irányadó új büntetőtörvény alkalmazása nem jelent kedvezőbb elbírálást a terheltre nézve, ugyanis ennek alapján a kiutasítás tartama kizárólag a kiszabott öt év szabadságvesztés tartamának kétszerese lehet, ami jelen esetben eléri a kiutasítás tíz éves maximális tartamát. Ehhez képest az elkövetéskor hatályos törvény alapján a kiutasítás tartama ennél rövidebb is lehet.
[42] A Btk. 2. §-ának téves alkalmazása a büntetőjog más szabályának megsértése címén azonban csak akkor ad alapot felülvizsgálatra, ha kihatott a bűnösség megállapítására vagy törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte (BH 2014.293.II.). Amennyiben az ítéletben kiszabott büntetés neme és mértéke az elkövetés és az elbírálás időpontjában hatályban volt törvény szerint egyaránt törvényesen kiszabható volt, az elkövetéskori vagy az elbíráláskori törvény téves megválasztása nem felülvizsgálati ok (BH 2015.209.).
[43] Jelen ügyben megállapítható, hogy az embercsempészés bűntette miatt elmarasztalt terhelttel szemben a kiutasítás az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény szerint is törvényes büntetésnek tekinthető, és a büntetés tartamának meghatározása sem eredményezett törvénysértő büntetést.
[44] A közügyektől eltiltás mellékbüntetés, mely önállóan, főbüntetés nélkül nem szabható ki.
[45] A Btk. 61. § (1) bekezdése három együttes feltételt határoz meg, így a közügyektől eltiltás kiszabására:
– csak szándékos bűncselekmény miatt,
– végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén kerülhet sor,
– amennyiben a terhelt méltatlan arra, hogy a közügyek gyakorlásában részt vegyen.
[46] Ezek közül az első két feltétel objektív jellegű, míg a közügyek gyakorlására való méltatlanság megítélése bírói mérlegelés tárgyát képezi. Más feltételt a törvény nem határoz meg és a Btk. 61–62. §-a a közügyektől eltiltás kötelező kiszabását előíró rendelkezést sem tartalmaz.
[47] Amennyiben tehát az első két kivételt nem engedő feltétel fennáll, a közügyektől eltiltás kiszabása a bíró mérlegelésére bízott.
[48] A Btk. 61. § (2) bekezdése szerint a közügyektől eltiltott
a) nem rendelkezik választójoggal, nem vehet részt népszavazásban és népi kezdeményezésben,
b) nem lehet hivatalos személy,
c) nem lehet népképviseleti szerv testületének, bizottságának tagja, azok munkájában nem vehet részt,
d) nem delegálható törvényben kihirdetett nemzetközi szerződéssel létrehozott szervezet közgyűlésébe, testületébe,
e) nem érhet el katonai rendfokozatot,
f) nem kaphat belföldi kitüntetést és külföldi kitüntetés elfogadására engedélyt,
g) hatósági eljárásban nem lehet védő vagy jogi képviselő,
h) nem viselhet tisztséget köztestületben, közalapítványban, és
i) nem lehet civil szervezetnek a civil szervezetekről szóló törvényben megjelölt vezető tisztségviselője.
[49] E rendelkezésekből kitűnik, hogy a Btk. 61. § (2) bekezdése a közügyektől eltiltás kiszabásának feltételeit nem bővíti, hanem a mellékbüntetés tartalmát határozza meg, amikor felsorolja azokat a jogokat és foglalkozásokat, amelyeket a közügyektől eltiltás esetén a terhelt nem gyakorolhat, továbbá azokat a tisztségeket, amelyeket nem tölthet be.
[50] A törvényi szabályozásból az következik, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont II. fordulatának ba) alpontja szerinti felülvizsgálati ok akkor valósul meg, ha az eljárt bíróság a Btk. 61. § (1) bekezdésében meghatározott, a közügyektől eltiltás kiszabására vonatkozó kötelező, bírói mérlegelést nem tűrő rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva a törvény által lehetővé nem tett esetben vagy mértékben szabja ki a mellékbüntetést. Ilyennek minősül, ha a bíróság nem szándékos bűncselekmény miatti elítélés esetén (BH 2021.247.) vagy nem végrehajtandó szabadságvesztés mellett (Kúria Bfv.III.84/2020/7., Bfv.I.25/2021/6., BH 2020.168., BH 2004.399.) szabja ki a közügyektől eltiltást, illetve annak tartamát a törvényi maximumot meghaladó mértékben határozza meg (Bfv.II.586/2015/5.).
[51] Ugyancsak anyagi jogszabályt sért a bíróság, ha a fiatalkorú terhelttel szemben a Btk. 115. § (1) bekezdésében írt kötelező rendelkezés ellenére az egy évet meg nem haladó szabadságvesztés mellett közügyektől eltiltás mellékbüntetést szab ki (Bfv.III.862/2018/9.).
[52] A felülvizsgálat során azt, hogy a kiszabott közügyektől eltiltás, illetve annak mértéke a büntetőtörvény mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik-e, a mellékbüntetés kiszabásának objektív feltételei alapján kell elbírálni; ugyanakkor a közügyek gyakorlására való méltatlanság – mint mérlegelést igénylő feltétel – a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont II. fordulatának ba) alpontja szerinti felülvizsgálat tárgya nem lehet.
[53] A kifejtetteknek megfelelően a Btk. 61. § (2) bekezdésének a közügyektől eltiltás tartalmára vonatkozó rendelkezései nem tartoznak a mellékbüntetés alkalmazásának feltételei közé, így a felülvizsgálati eljárásban a mellékbüntetés terheltre vonatkoztatott konkrét tartalma, a jogosultságok korlátozásának terjedelme és a kiszabásának indokolatlansága a közügyektől eltiltást nem teszi törvénysértővé.
[54] A felülvizsgálati indítvány által felhívott – aktív és passzív választójoggal kapcsolatos – alaptörvényi rendelkezések szerint minden nagykorú magyar állampolgárnak van joga ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen. Emellett az Európai Unió más tagállama magyarországi lakóhellyel rendelkező minden nagykorú állampolgárának joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen, míg a Magyarországon menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert minden nagykorú személynek joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó legyen [Alaptörvény XXIII. cikk (1)–(3) bek.].
[55] Ennek alapján az valóban megállapítható, hogy a Btk. 61. § (2) bekezdés a) pontjának I. fordulata szerinti választójoggal nem valamennyi külföldi állampolgár (vagy hontalan személy) rendelkezik. Ugyanakkor – miként arra a Legfőbb Ügyészég is utalt – az Európai Unió tagállamain kívüli külföldi állampolgárok is jogosultak a Btk. 61. § (2) bekezdés h) és i) pontjában foglalt jogok gyakorlására.
[56] A Kúria mindezek alapján nem osztotta az indítványozó álláspontját arra nézve, hogy a Btk. 33. § (2) bekezdése, a Btk. 61. §-a és az Alaptörvény XXIII. cikke értelmében a közügyektől eltiltásra kizárólag a magyar állampolgárok, az Európai Unió más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgárai, illetve Magyarországon menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert, külföldi állampolgárok vagy hontalan személyek ítélhetők.
[57] A megyei főügyészség felülvizsgálati indítványa a kiutasítás és a közügyektől eltiltás együttes kiszabásának tilalmára vonatkozó érvelésében a BH 2001.205. számon közzétett eseti döntésre (Legfelsőbb Bíróság Bf.I.1542/1999.) is hivatkozott, melynek összefoglaló része szerint az életveszélyt okozó testi sértés bűntettében bűnösnek kimondott, letelepedési engedéllyel nem rendelkező külföldi állampolgárságú elkövetővel szemben közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabásának nincs helye.
[58] E határozat indokolásában a Legfelsőbb Bíróság – a másodfokú eljárásban egyetértve az elsőbírói érveléssel – azt állapította meg, hogy a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása nem indokolt, ugyanis a román állampolgárságú terhelt nem gyakorolhatja a korábbi Btk. 54. § (1) bekezdés a)–f) pontjaiban felsorolt olyan jogokat, amelyektől a közügyektől eltiltás megfosztaná.
[59] E határozat tehát a rendes jogorvoslati eljárásban a kiutasítás és közügyektől eltiltás együttes kiszabásának adott ügyben való indokolatlansága tekintetében foglalt állást, azonban olyan megállapítást nem tartalmaz, mely szerint ilyen esetben a kiutasítás mellett a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása törvénysértő lenne.
[60] Ha az adott terhelt vonatkozásában ténylegesen nincs olyan Btk. 61. § (2) bekezdésében foglalt jogosultság, amelytől őt a közügyektől eltiltás megfosztaná és ezáltal a mellékbüntetés céltalanná válik, az a büntetés kiszabásakor, a büntetési nem megválasztásakor jut jelentőséghez, azonban a büntetés törvényességét nem érinti. A közügyektől eltiltás végrehajthatatlan volta pedig – miként a büntetések esetén – szintén kívül esik a felülvizsgálat körén.
[61] Amennyiben a közügyektől eltiltás két mérlegelést nem tűrő feltétele fennáll, a közügyektől eltiltás kiszabása az eljáró bíróság mérlegelésére bízott, az pedig önmagában felülvizsgálat tárgya nem lehet, hogy a bíróság az ilyen tartalmú döntését indokoltan vagy indokolatlanul hozta-e meg. Emellett felülvizsgálat tárgyát az sem képezheti, hogy a bíróság a büntetés kiszabása során a Btk. 79. § és 80. § (1) bekezdésének előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, valamint az 56. BK véleményben írtakat miként veszi figyelembe (BH 2016.264.II., BH 2012.239., EBH 2011.2387.II.).
[62] Mindezek alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéletben a bíróságok nem sértették meg a Btk. más (kógens) szabályát, így a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont II. fordulatának ba) alpontjában írt felülvizsgálati ok megállapításának a törvényi előfeltétele hiányzik.
[63] A Kúria hivatalból elvégzett vizsgálata [Be. 659. § (6) bek.] során megállapította, hogy az eljárt bíróságok felülvizsgálatot megalapozó feltétlen eljárási szabálysértést [Be. 649. § (2) bek.] nem vétettek.
[64] A kifejtettek alapján a Kúria a megtámadott határozatokat – a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen – a Be. 662. § (1) bekezdése szerint hatályukban fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.5/2023/15.)