A hivatásos állomány tagját a 2023. február 1. napját megelőző szabályok szerint megbízási díj illeti meg, amennyiben a Hszt. 71. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott, a beosztásához nem tartozó feladatkört látott el, többletfeladatként [2015. évi XL. törvény (Hszt.) 71. § (1) bek. c) pont].
A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes hivatásos szolgálati jogviszonyban áll az alperessel, melynek keretében a baleseti helyszínelő, vizsgáló beosztásban dolgozik. A felperes munkaköri leírása rögzítette az általános és speciális feladatait, és – egyebek mellett – utalt a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/2015. (VI. 16.) BM rendeletre (a továbbiakban: BMr1) is.
[2] A felperes a 2019. március 1. és 2021. október 31. közötti időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) a Tevékenység-irányítási Központ (a továbbiakban: TIK), valamint a kapitányságvezető utasítása alapján 24 alkalommal – 2019 márciusában és júliusában 2–2, novemberében 1; 2020 áprilisában 3, májusában 2, júliusában és decemberében 1–1; 2021 februárjában 1, márciusában 2, májusában, augusztusában 1–1, szeptemberében 3, októberében 4 alkalommal – hajtott végre szemleköteles közúti közlekedési baleset miatt más, Rendőrkapitányság illetékességi területén helyszínelői feladatokat, melyek ellentételezéseként megbízási díjban nem részesült.
[3] A felperes a perbeli időszakban az őt alkalmazó Rendőrkapitányság illetékességi területén kívül végzett helyszínelési feladatok elvégzéséért a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 71. §-ára hivatkozással megbízási díj megfizetése iránt nyújtott be szolgálati panaszt, amelyet – annak felterjesztését követően – az alperes rendőr-főkapitánya határozatával elutasított. Érvelése szerint a felperes azért nem jogosult megbízási díjra, mert az átcsoportosítás indokolt és szükséges volt, figyelemmel arra, hogy a területileg illetékes rendőrkapitányság helyszínelője a közlekedési balesettel érintett helyszínen nem tudott megjelenni. A felperes nem más beosztásba tartozó feladatot végzett, amelyre ideiglenesen, eseti jelleggel a Hszt. 13. § (1) és (4) bekezdése alapján kötelezhető volt. A határozat utalt arra is, hogy lehetőség van a munkáltató utasítására belföldi kiküldetés keretében másik rendőrkapitányság illetékességi területén a beosztásba tartozó feladat ellátására [Hszt. 2. § 8. pontja].
A felperes keresete és az alperes védirata
[4] A felperes keresetében az alperest 502 450 forint megbízási díj és annak késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni a perbeli időszakot érintő 32 hónapon belül arra a 13 hónapra, amikor más rendőrkapitányság illetékességi területén is látott el helyszínelői feladatokat. Keresetét a Hszt. 71. § (1) bekezdés c) pontjára alapította, a megbízási díj mértékét pedig az illetményalap 100%-os mértékében, havi 38 650 forint összegben határozta meg.
[5] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte, fenntartva a szolgálati panaszt elutasító határozat indokait. Álláspontja szerint a megközelítőleg három év alatt 24 alkalommal történő feladatellátás nem tekinthető rendszeresnek, az erőátcsoportosítás keretében alkalomszerűen végzett tevékenység a felperes munkakörébe tartozott. E feladatok ellátására a Hszt. 60–61. §-aiban meghatározott átrendelés, illetve ideiglenes átrendelés keretében került sor.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adva kötelezte az alperest megbízási díj megfizetésére. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásra előírta, hogy az elsőfokú bíróság vizsgálja a megbízási díjra jogosultság mellett az alperes által hivatkozott átrendelés, belföldi szolgálati kiküldetés megvalósulásának lehetőségét is.
[7] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a keresetet elutasította. A Hszt. a Hszt. 2. § 8., 24., 25. és 31. pontjait, 13. § (1) és (4) bekezdéseit, 60–61. §-ait és 71. § (1), (2), (3), (5) bekezdéseit, valamint a BMr1. 1. § c) pontját, 2. § (1) bekezdés b) pont bb) alpontját, 2. számú mellékletét, ezen felül a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról rendelkező 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet (a továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) 67. § (1) bekezdését alapul véve – a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzésének megfelelően – vizsgálta, hogy a felperes által más rendőrkapitányság illetékességi területén végzett feladatok mely jogintézmény keretében végzett tevékenységnek minősülnek.
[8] Az elsőfokú bíróság – miután kizárta a belföldi szolgálati kiküldetés, valamint az átrendelés, ideiglenes átrendelés megvalósulásának lehetőségét – a Hszt. 71. § (1)–(5) bekezdéseiben meghatározott megbízási díj esetkörét tekintve a kialakult és egységes bírói gyakorlat (Mfv.II.10.516/2017., Kfv.VII.37.193/2020/8.) alapján kimondta, hogy a felperes szolgálati beosztásához csak a saját szervezeti egysége állománytáblájának szolgálati beosztása szerinti feladatok tartoznak, ezért a más rendőrkapitányság illetékességi területén felmerült helyszínelői feladatok többletfeladat-ellátásnak minősülnek. Megállapította azt is, hogy bár a 2019-ben 5 alkalommal, 2020-ban 7 alkalommal, 2021-ben 12 alkalommal végzett többletfeladat önmagában huzamosabb időn át megvalósult feladatellátást jelentett, azonban az a keresettel érintett nagyobb időintervallumon belül rendszeres, több hónapon át tartó, folyamatos szolgálatteljesítésnek nem volt tekinthető, mivel az egymást követő hónapokban több alkalommal csupán 2020 áprilisában, májusában és 2021 szeptemberében, októberében végzett ilyen munkát a felperes. Az eseti jelleggel, nem „rendszerszintűen” végzett többletfeladat a Hszt. 71. § (1) bekezdése szerinti megbízási díjra nem jogosít.
[9] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Azzal a másodfokú bíróság is egyetértett, hogy a felperes beosztásához az őt foglalkoztató Rendőrkapitányság állománytáblázatában meghatározott feladatok tartoztak, így a további illetékességi területekre kiterjedően előírt feladatok többletfeladat ellátásként értékelendőek, ami alapján megbízási díj jár, ha e feladatokat a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon keresztül, „rendszerszintűen” látja el (BH 2018.259., Kf.VII.45.156/2021/4.).
[10] Erre tekintettel a másodfokú bíróság nem osztotta azt a fellebbezési érvelést, hogy nem a megbízási díj jogalapja, hanem annak mértéke körében kell értékelni azt, hogy a felperes a perbeli időszakban hány alkalommal végzett nem a beosztásához tartozó feladatokat. Nem sértette meg az elsőfokú bíróság a Hszt. 71. § (1) bekezdését, amikor a megbízási díjra való jogosultság feltételeként vizsgálta, hogy a felperes által megjelölt időszakban – ami nem 13, hanem 32 hónap – a felperes milyen rendszerességgel látott el a beosztásához nem tartozó feladatkört.
[11] A nem vitatott adatokat vizsgálva a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes nem huzamosabb ideig, hanem több hónapos kihagyásokkal, és az érintett hónapokban is a szolgálat csekély hányadában, nem havonkénti rendszerességgel, tehát nem hosszabb időszakon keresztül, nem „rendszerszintűen” látott el a beosztásához nem tartozó feladatkört, ezért megbízási díjra nem jogosult. Kiemelte, hogy minden egyes keresetnél egyenként kell vizsgálni, hogy milyen rendszerességgel, havonta hány alkalommal látott el a peres fél a beosztásához nem tartozó feladatot, ezért a felperes fellebbezésében hivatkozott további eseti döntéseket nem tartotta iránymutatónak.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet jogszabálysértő volta miatt annak hatályon kívül helyezését és a keresetének történő helyt adást, valamint az alperes 20 000 forint felülvizsgálati perköltségben történő maraszalását kérte. Jogszabálysértésként a Hszt. 71. §-a, valamint a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr2.) 35. § (6) bekezdése másodfokú bíróság általi megsértésére hivatkozott, valamint arra, hogy a jogerős ítélet a Kúria közzétett határozataitól (Kfv.VII.37.642/2020/5., Kfv.39.525/2021/3., Kf.VII.40244/2020/4., Kf.VIII.39.903/2021/4., Kf.VII.40.034/20021.) jogkérdésben eltér.
[13] Az eljáró bíróságok a jogalap vonatkozásában helyesen állapították meg, hogy a felperes feladatköre kizárólag a szolgálati helye, azaz a munkáltatója keretein belül értelmezhető, és a Hszt. 2. § 25., 4. és 24., 28., 31. pontja alapján szolgálati beosztása a szervezeti egysége, az adott Rendőrkapitányság állománytáblázatában meghatározott munkakör; az ebbe nem tartozó feladatellátás a Hszt. 71. § (1) bekezdés c) pontja alapján többletfeladatnak minősül, ami megbízási díjra jogosít. Tévedett azonban a másodfokú bíróság akkor, amikor – konkrét jogszabályhely megjelölése nélkül – az „eseti jelleget”, a „nem rendszerszintű” fogalmakat a jogalapot (jogosultságot) kizáró feltételnek tekintette. Ezen elvárt jellemzők ugyanis a perbeli időszakban hatályos jogszabályokban nem lelhetőek fel, így az eljáró bíróságok ítéletükkel jogszabályt alkotva döntöttek.
[14] Az ítélet ezen felül tévesen értelmezte az eseti jelleget és tekintette a közel két és fél év alatt 24 alkalommal elvégzett helyszínelést és annak írásos feldolgozását kivételesnek. A többletmunka rendszerességét éppen a folyamatos és nagyobb számú helyszínelői létszámhiány, és ezen feladatszám igazolja, amely két és fél év alatt 13 hónapból 24 – azaz átlagosan havi két – alkalommal eredményezett a felperes beosztásába nem tartozó helyszínelést, így annak tartóssága, visszatérő jellege megállapítható. A jogerős ítéletben a 32 hónap figyelembevétele az érvényesített 13 hónap helyett nyilvánvalóan a többletfeladat havi mennyiségét is jelentősen csökkenti, holott a per tárgyát nem képező hónapok a megbízási díjra jogosultság és az összegszerűség szempontjából közömbösek.
[15] A Hszt. 71. § (1) bekezdésében az „átmenetileg” kifejezés nem a megbízási díjra jogosultság lehetőségét szűkíti, hanem a munkáltató mozgásterét korlátozza, hiszen a kinevezéshez képest eltérő foglalkoztatás csak átmeneti jellegű lehet, azonban még az átmeneti jellegű foglalkoztatás is (sőt kifejezetten ez) megbízási díjat ér. Így a bíróság által vizsgált többletfeladat gyakorisága a megbízási díj mértékére hat ki, lehetőséget adva a munkáltatónak, majd a bíróságnak a törvényes keretek közötti mérlegelésre. A jogszabályokból hiányzik a bíróság által elvárt „havi szintű, huzamosabb ideig, rendszeresen, az egyes hónapokban több alkalommal” végzett többletfeladat szükségessége, és ez a fajta munkáltatói intézkedés az átmeneti jelleggel is ellentétes lenne, így eleve jogszerűtlennek minősülne.
[16] A felek által egyezően előadott tények alapján az állapítható meg, hogy a felperes a perbeli időszakból 13 hónapban 24 alkalommal látott el többletfeladatot, melynek szakmai indoka a betöltetlen szolgálati beosztások, a szolgálat ellátásában tartósan akadályozottak helyettesítése volt. A szolgálatszervezésen múlt, hogy hány alkalommal került sor az illetékességi területen kívüli munkavégzésre. A felperesi álláspontot igazolja az a tucatnyi azonos tárgyú per, amely az alperesnél azonos beosztásban foglalkoztatottak esetében indult, és jogerősen azon felperesek pernyertességével fejeződött be. Ettől függetlenül a felperes az igényét jogalapjában csak a más rendőrkapitányságok illetékességi területén ténylegesen ellátott többletfeladatok alapján tartotta megállapíthatónak azzal, hogy a folyamatos készenlét és a rendelkezésre állás, valamint az esetleges baleset nélküli napok is a díjazás mértékét, azaz a többletfelelősséget befolyásoló tényezők voltak.
[17] A felperes hangsúlyozta, hogy a bíróság a többletfeladat mennyiségét mint a megbízási díj konkrét mértékének meghatározására szolgáló szempontot nyilvánvalóan vizsgálhatja, azonban a BMr2. 35. § (6) bekezdéséből – és a Hszt. 71. § (4) és (5) bekezdéséből is – következően a többletfeladat nagyságát, a megbízással járó többletterhet a helyettesített szolgálati beosztás besorolása alapján kell meghatározni. Erre utal a másodfokú bíróság korábbi, hatályon kívül helyező végzésének [24] bekezdése is, amelyből megállapíthatóan még a perben korábban eljárt másodfokú bíróság sem utalt arra, hogy a megbízási díj jogalapjával ne értene egyet, végzésében kizárólag más jogintézmények (átrendelés, kiküldetés) vizsgálatának hiányára hivatkozott. Mindezek figyelembevételével indokolt a megbízási díj mértékének törvényes keretek között történő meghatározása azzal, hogy korábban a Kúria a minimális (50%-os) megbízási díjat a havi egy alkalommal végzett feladat esetére is alkalmazandónak találta (Kf.VII.39.549/2021/4.).
[18] A jogerős ítéletben a bírói gyakorlatra történő hivatkozás is pontosításra szorul, hiszen a bírói gyakorlat valóban egységes abban, hogy a hosszabb időszakon át rendszeresen végzett többletfeladat ellentételezésre jogosít, de a „csak” szót kizárólag a jogerős ítélet tartalmazza.
[19] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását, valamint a felperes másodfokú perköltségben és 18 000 forint felülvizsgálati kamarai jogtanácsosi munkadíjban marasztalását kérte.
[20] Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet megváltoztatása nem indokolt, a másodfokú ítélet a jogszabályoknak megfelel. A Kúria Kf.VII.45.156/2021/4. számú határozatában foglaltak szerint megbízási díj megállapításának akkor van helye, amikor a többletfeladat hosszabb időszakon át, „rendszerszintűen” fennáll. A felperes által hivatkozott többi precedens értékű határozat jellemzően olyan ügyekben született, ahol a követelés jogalapja volt vitás, és a Kúria a többletfeladatot definiálta. A Kúria döntéseiből az tűnik ki, hogy többletfeladat akkor merül fel, amikor a beosztáshoz nem tartozó feladatkör ellátására kerül sor, megbízási díjnak pedig akkor van helye, amikor a többletfeladat rendszeresen, azaz nem eseti jelleggel adódik. A Kúria nem tért ki arra, hogy mit jelentenek a „hosszabb időszakon át”, „rendszerszintűen” fogalmak. A jelen tényállás adatai alapján az eljárt bíróságok megalapozottan következtettek arra, hogy a felperes több hónapos kihagyásokkal, és a többletfeladattal érintett hónapok csekély hányadában nem havonkénti rendszerességgel, nem hosszabb időszakon keresztül, nem „rendszerszintűen” látott el a beosztásához nem tartozó feladatkört, ezért megbízási díj megállapításának nincs helye.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem megalapozott, az alábbiak szerint.
[22] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül [Kp. 115. § (2) bekezdés, 108. § (1) bekezdés]. Tekintettel arra, hogy a felperes jogszabálysértésként alapvetően a Hszt. 71. §-át jelölte meg, valamint állította, hogy a jogerős ítélet a Kúria közzétett határozataitól jogkérdésben eltér, a Kúria eljárásának kereteit is e jogszabálysértés, illetve ezen eltérések vizsgálata jelölte ki.
[23] A Hszt. – perbeli időszakban hatályos – 71. § (1) bekezdése értelmében a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható
[24] az ideiglenesen megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztás ellátásával,
[25] a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítésével, vagy
[26] a hivatásos állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként.
[27] A Hszt. 71. § (5) bekezdése – a perrel érintett időszakban – azt tartalmazta, hogy ha a hivatásos állomány tagja a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért a rendvédelmi illetményalap 50–200%-áig terjedő mértékű díjazásra jogosult. A szervezetszerű helyettesnek a szolgálati elöljárója helyettesítéséért díjazás csak az egybefüggő három hónapot meghaladó helyettesítést követő időtartamra jár.
[28] Az alperes megismételt eljárásban tett nyilatkozatára tekintettel mind az első-, mind a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperes akkor, amikor más rendőrkapitányság illetékességi területén végzett helyszínelői feladatokat, a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkört látott el, és az ekként végzett munkát mindkét szintű bíróság egyezően többletfeladatként [Hszt. 71. § (1) bekezdés c) pont] értékelte. A jogerős ítéletnek erre vonatkozó megállapítását sem a felperes, sem az alperes nem támadta felülvizsgálati kérelemmel, ezáltal az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt.
[29] A perbeli időszakban hatályos Hszt. a 71. § (1) bekezdés c) pontjához további feltétel nem kapcsolódott, ezért amennyiben a hivatásos állomány tagja a beosztásához nem tartozó feladatkört látott el többletfeladatként, az a Hszt. 71. § (5) bekezdésében meghatározott mértékű megbízási díjra jogosította. A Hszt. 71. § (3) bekezdése csak 2023. február 1. napjától módosult és egészült ki azzal a szabállyal, amely kimondta, hogy a hivatásos állomány tagja az (5) bekezdés szerinti díjazásra – azaz megbízási díjra – akkor jogosult, ha az (1) bekezdés c) pontja szerinti többletfeladat ellátásával jelentős többletmunkát végez, és a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkörrel való megbízás nem eseti jellegű. Az elsőfokú ítélet [12] bekezdésében tévesen szerepel a perbeli időszakra még nem hatályos, a későbbi módosításnak megfelelő jogszabályszöveg. A jogszabály módosítása előtt valóban kialakításra került a bíróságok részéről az a gyakorlat, amely szerint a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja esetenként köteles ellátni a szolgálati beosztásához nem tartozó tevékenységet is, ugyanakkor a beosztásához nem tartozó feladat tartós ellátása nem maradhat ellentételezés nélkül, és amennyiben a hivatásos szolgálati viszonyban álló hosszabb időn át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, többletdíjazásra jogosult (Mfv.II.10.038/2015/5., Mfv.II.10.692/2017/6., Kf.VII.39.864/2020/6., Kf.VII.39.702/2020/6., Kf.VII.45.155/2021/6., Kf.III.45.110/2022/4., Kfv.III.45.052/2023/7., stb.). A többletfeladat ellátásának tartós, hosszabb időn keresztül történő megkövetelése azonban a Hszt. azon rendelkezésein alapult, amelyek értelmében a hivatásos állomány tagjának a szolgálat teljesítése során – a Hszt. 13. § (2) bekezdéséből, 102. § (1) bekezdés b) pontjából, valamint 103. § (1) bekezdéséből következő kötelezettségéből eredően – a munkáltató rendelkezése alapján a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kell hajtania. A munkáltatónak a szolgálati beosztáshoz képest kell megállapítania a munkaköri leírás tartalmát, az abban foglaltakat azonban korlátlanul nem bővítheti, mivel a munkaköri leírás nem tartalmazhat a kinevezésben meghatározott beosztáshoz nem tartozó, általánosan ellátandó feladatot, mint a beosztás részét.
[30] A megismételt eljárásban nem volt vitatott, hogy a felperes a Hszt. 71. § (1) bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatot teljesített és az sem, hogy a felperes ezeket a többletfeladatokat milyen rendszerességgel végezte. Ezekre a hónapokra a perbeli időszakban hatályos Hszt. 71. §-ában a megbízási díj feltételeként nem szerepelt sem a többletmunka mértékével, sem annak eseti jellegével kapcsolatos kritérium, ezért az eljárt bíróságok a jogszabályi rendelkezéseket – a korábbi kúriai döntésekben szereplő kiemeléseket tévesen értelmezve – szűkítve alkalmazták akkor, amikor a megbízási díjra jogosultság feltételeként vették figyelembe a végzett többletfeladat rendszerességét, annak hosszabb időszakon keresztül, „rendszerszintűen” való felmerülését. Ezek a fogalmak a BH 2018.259., Kf.VII.45.156/2021/4. döntésekben annak kapcsán merültek fel, hogy maga az ellátott feladat tekinthető-e a munkaköri leírás, illetve a belső szabályozók alapján a szolgálati beosztás részének, ami jelen esetben már nem volt vitás.
[31] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelően hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A megismételt másodfokú eljárásban a felperes fellebbezését annak figyelembevételével kell elbírálni, hogy a felperes a perbeli időszakban a keresettel érintett hónapokban a Hszt. 71. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott, a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával többletfeladatot végzett, amely többletszolgálatért a Hszt. 71. § (5) bekezdése szerint a rendvédelmi illetményalap 50–200%-áig terjedő mértékű díjazásra jogosult. A BMr2. 35. § (6) bekezdése, valamint a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/2015. (VI. 16.) BM rendelet 10. § (2) bekezdése alapján a többletfeladat nagyságát, a megbízással járó többletterhet a helyettesítési (megbízási) díj mértékénél kell figyelembe venni a feladattal, valamint a feladat ellátására beosztottak számával arányosan.
(Kúria Kfv.III.45.072/2025/5.)