Az idegenrendészeti hatóság tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmet elutasító, az Alkotmányvédelmi Hivatal nemzetbiztonsági kockázatot értékelő véleményén alapuló határozat nem minősül a Kp. 85. § (5) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörben hozott döntésnek. Amennyiben az idegenrendészeti hatóság a döntését olyan véleményre alapítja, amely a Mavtv. szabályozása szerint minősített adatokat tartalmaz, a bíróság az iratokba történő betekintést követően azt ellenőrzi, hogy a véleményben foglalt tények és adatok elegendő indokul szolgálnak-e az idegenrendészeti határozatban foglalt intézkedéshez. A Harmtv. 18. § (1) bekezdés a) pontja alapján figyelembe veendő, Harmtv. 13. § (1) bekezdés h) pontjában megfogalmazott nemzetbiztonsági érdek veszélyeztetése fennállta esetén a harmadik országbeli állampolgár személyes körülményei relevanciával nem bírnak [2007. évi II. törvény (Harmtv.) 13. § (1) bek. h) pont, 18. § (1) bek. a) pont; 114/2007. (V. 24.) Korm. rend. (Harm.vhr.) 50. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az iráni állampolgárságú felperes 2008. július 15-én lépett első alkalommal Magyarország területére, majd kereső tevékenység céljából számára egy 2009. augusztus 14-ig érvényes tartózkodási engedély került kiállításra, amelyet többször meghosszabbítottak.
[2] A felperes 2020. október 5-én összevont kérelmezési eljárás keretében munkavállalás célú tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmet terjesztett elő az elsőfokú idegenrendészeti hatóságnál, egy 2020. december 1-jéig érvényes tartózkodási engedély birtokában.
[3] Az elsőfokú idegenrendészeti hatóság a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) végrehajtásáról szóló 114/2007. (V. 24.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Harm.vhr.) 50. § (1) bekezdése alapján a döntéshozatalt megelőzően beszerezte többek között az Alkotmányvédelmi Hivatal nemzetbiztonsági kérdésben kialakított véleményét.
[4] Az Alkotmányvédelmi Hivatal 2020. december 18-án kelt, AH/91121-4-2. számú véleményében arról tájékoztatta az elsőfokú idegenrendészeti hatóságot, hogy a felperes Magyarország területén való tartózkodási veszélyezteti a nemzetbiztonságot.
[5] Az elsőfokú idegenrendészeti hatóság ennek ismeretében 2021. január 4-én kelt, 106-1/8/2021-T. számú határozatával a felperes munkavállalás célú tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmét elutasította, a felperes kiutasításától azonban eltekintett, figyelemmel arra, hogy a veszélyhelyzetre tekintettel a felperes tartózkodási engedélyének érvényessége a veszélyhelyzet megszűnését követő 30 napig meghosszabbodott.
[6] Az elsőfokú hatóság döntésével szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyet az alperes bírált el, és 2021. március 3-án kelt 106-T-2354/3/2021. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta az indokolási rész kiegészítésével.
[7] Az alperes mint másodfokú idegenrendészeti hatóság előtti eljárásban – a fellebbezésben foglaltakra is tekintettel – ismételten beszerzésre került az Alkotmányvédelmi Hivatal véleménye. Az Alkotmányvédelmi Hivatal 2021. február 18-án kelt, AH/11587/2020/2. számú véleménye szerint a felperes Magyarország területén való tartózkodása veszélyezteti a nemzetbiztonságot, és másodfokú eljárás során is fenntartotta a korábbi, AH/91121-4/2019-2. iktatási számon megküldött, kockázati tényezőt megállapító véleményét.
[8] Az alperes másodfokú határozatának indokolása szerint, mivel a felperes tartózkodása veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonságát, azaz a Harmtv. 13. § (1) bekezdés h) pontjában foglaltak teljesültek, és mivel a Harmtv. 18. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt kógens, mérlegelést nem tűrő törvényi rendelkezés szerint a tartózkodási engedély kiadását vagy meghosszabbítását meg kell tagadni, ha Magyarország nemzetbiztonságát, közbiztonságát vagy közegészségügyi érdekeit sértő veszélyeztető körülmény merül fel, a másodfokú idegenrendészeti hatóság sem hozhatott az elsőfokú határozattól eltérő döntést, és nem kellett vizsgálnia a tartózkodás további feltételeit.
[9] Az indokolás szerint a nemzetbiztonsági érdek érvényesítése az arra hatáskörrel rendelkező szervek kiemelt alapfeladata, melynek körében elsődleges cél, hogy a közrend nem fenyegetett, nem veszélyeztetett állapota folyamatosan fenntartható legyen.
[10] Az indokolás összességében megállapította, hogy a felperes összevont kérelmezési eljárás keretében benyújtott munkavállalás célú tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmét elutasító határozat ellen benyújtott fellebbezést a Harmtv. 18. § (1) bekezdés a) pontja, 13. § (1) bekezdés h) pontja alapján el kellett utasítania, mivel a felperes tartózkodása veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonságát.
A kereseti kérelem és védirat
[11] Az alperes határozatával szemben a felperes terjesztett elő kereseti kérelmet, amelyben annak elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályú megsemmisítését kérte.
[12] A határozatot jogsértőnek azért állította, mert az – álláspontja szerint – megsértette a Harmtv. 87/M. § (1) bekezdésében előírtakat, mert nem megfelelő módon került sor a döntés indokolására. Sérelmezte, hogy a felperes által feltárt tényállást az alperes egyáltalán nem értékelte. E körben hivatkozott arra, hogy több, mint 10 éve jogszerűen tartózkodik Magyarországon, magyarul megtanult, menyasszonya magyar állampolgár, akivel házasságkötést tervezett, melyet a világjárvány hiúsított meg. Előadta, hogy 2017-ben vásárolt egy telket, amelyen családi házat szeretett volna építeni, és Magyarországon képzeli el a jövőjét.
[13] Érthetetlennek nevezte, hogy az alperes klisészerű határozatban dönt az Alkotmányvédelmi Hivatal véleménye alapján a kérelmező tartózkodási engedély meghosszabbítása ügyében, és nem foglalkozik az egyediesítéssel.
[14] Hivatkozott az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2. §-ának, 62. §-ának, a Harmtv. 13. § (1) bekezdés h) pontjának és a közigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (5) bekezdésének sérelmére.
[15] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását indítványozta, fenntartotta a határozatban foglalt jogi érvelését.
[16] Kiemelte, hogy az alperes és az elsőfokú idegenrendészeti hatóság az eljárása során a releváns körben feltárta a tényállást, döntését az Alkotmányvédelmi Hivatal kiadott véleményeire alapította, azokat hangsúlyosan értékelve hozta meg döntését, figyelemmel arra, hogy a kétfokú eljárás során nem merült fel olyan adat, amellyel a megkeresett szerv (Alkotmányvédelmi Hivatal) álláspontja megkérdőjelezhető lett volna.
[17] Kúriai döntésekre utalva (Kfv.II.37.047/2019/8., Kfv.VI.37.640/2018/9.) hivatkozott arra, hogy az idegenrendészeti hatóság és a bíróság döntéshozatala során köteles az Alkotmányvédelmi Hivatal javaslatát figyelembe venni, a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Mavtv.) vonatkozó rendelkezései pedig lehetővé teszik, hogy egy külön eljárásban a felperes a rá vonatkozó ellenőrzés eredményeit megismerje, mely külön eljárás és a bírósági eljárás együttesen olyan garanciát biztosít a felperesnek, amely folytán nem sérülnek a jogai, valamint amennyiben a hatóság minősített adatokra figyelemmel kialakított véleményére alapozza a döntését, akkor a határozat nem tartalmazhatja ezen minősített adatokat.
[18] A védirat szerint az alperes a tényállást teljeskörűen feltárta, az alperes határozata részletes és pontos jogszabályi hivatkozásokkal alátámasztott indokolást tartalmaz, melyből okszerű következtetést vont le. Utalt arra, hogy a felperes csak állította, hogy menyasszonya van, hogy össze szeretne vele házasodni, hogy Magyarországon telket vásárolt, ezeket a körülményeket azonban nem támasztotta alá, így ezek a döntést érdemben nem befolyásolhatták.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[19] A Fővárosi Törvényszék miután betekintett az Alkotmányvédelmi Hivatal minősített irataiba, s a felperes kérelmére tárgyalást tartott, 8. sorszámú ítéletével a felperes kereseti kérelmét elutasította, a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontjára utalással, miután azt nem tartotta megalapozottnak.
[20] Az ítélet indokolása utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság az Mavtv. 13. § (5) bekezdése alapján a titokvédelmi szabályoknak megfelelően élt az iratbetekintés jogával, az Alkotmányvédelmi Hivatal javaslata alapjául szolgáló okiratokat, adatokat megismerte, melynek eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az iratokban szereplő információk alátámasztották a nemzetbiztonság veszélyeztetettségének megállapítását. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az alperes határozata nem tekinthető jogsértőnek a Harmtv. 13. § (1) bekezdés h) pontja szerinti, a nemzetbiztonsági kockázatra alapított elutasítási ok tekintetében.
[21] Az ítélet indokolása idézte a Harmtv. 18. § (1) bekezdés a) pontja tartózkodási engedély meghosszabbítása megtagadására vonatkozó rendelkezését, amely szerint a tartózkodási engedély kiadását vagy meghosszabbítását meg kell tagadni, illetve a kiadott tartózkodási engedélyt vissza kell vonni, ha a harmadik országbeli állampolgár nem felel meg a Harmtv. 13. § (1) bekezdés a) pontjába, valamint c)–i) pontokban foglalt feltételeknek.
[22] Az indokolás idézte a Harmtv. 13. § (1) bekezdés h) pontját is, mely szerint ilyen a 18. § (1) bekezdés a) pontjában megjelölt körülmény Magyarország közrendje, közbiztonsága, nemzetbiztonsága vagy közegészségügyi érdekei veszélyeztetettsége.
[23] A bíróság – figyelemmel a felperes kereseti kérelmében foglaltakra is – vizsgálta a felperes személyes körülményei figyelembevétele elmaradására, az egyediesítés hiányára történő hivatkozás kérdését is. Megállapította, hogy az alperes határozata számba vette a felperes által hivatkozott személyes körülményeket, azonban tekintettel arra, hogy a felperes állítását nem igazolta, az alperes jogszerűen hivatkozott arra, hogy ezek a döntést érdemben nem befolyásolhatták.
[24] Az ítélet indokolása szerint az alperes mind az Ákr. 62. §-a szerinti tényállás tisztázási kötelezettségét, mind a Harmtv. 87/M. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének eleget tett.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[25] A jogerős ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte az ítélet Kp. 121. § (1) bekezdése alapján történő megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését. Állította, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértő ítéletet hozott, amikor hatályában fenntartotta azt a határozatot, amely megsértette az Ákr. 2. §-át, 62. §-át, a Harmtv. 13. § (1) bekezdés h) pontját, valamint a 85. § (5) bekezdését.
[26] A felülvizsgálati kérelem szerint az alperes határozata nem felelt meg a Harmtv. 87/M. § (1) bekezdésében rögzített, a határozat indokolásával szemben támasztott követelményeknek, mert nem ismertette részletesen a bizonyítékokat, az Alkotmányvédelmi Hivatal véleménye indokolását. Hivatkozott személyes körülményeire, így arra, hogy több, mint 10 éve jogszerűen tartózkodik Magyarországon, magyarul megtanult, menyasszonya magyar állampolgár, akivel házasságkötést tervezett, melyet a világjárvány meghiúsított, s hogy 2017-ben egy telket vásárolt, amelyen családi házat szeretett volna építeni.
[27] Felülvizsgálati kérelmében megismételte a kereseti kérelem azon hivatkozását is, hogy az alperes egyediesítés nélkül dönt az Alkotmányvédelmi Hivatal véleménye alapján, amely számára érthetetlen. Ez sérti szerinti az Ákr. 2. §-át.
[28] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a Fővárosi Törvényszék ítéletének hatályában való fenntartását indítványozta, állította, hogy az ítélet nem jogszabálysértő, és az alperes másodfokú közigazgatási határozata is megalapozott volt, sem anyagi, sem eljárásjogi jogszabálysértést nem vétett.
[29] A felülvizsgálati ellenkérelem hivatkozott arra, hogy az ítélet mindenben megfelel a bírói gyakorlatnak, és a Kúria védiratban is hivatkozott két ítéletén túl (Kfv.II.37.047/2019/8., Kfv.VI.37.640/2018/9.) a Kfv.III.37.039/2013/6. és Kfv.III.37.537/2020/5. számú ítéletben foglaltakra is utalt.
[30] A felperes személyes körülményeinek figyelembe vehetőségével összefüggésben megjegyezte, hogy a Harmtv. 18. § (1) bekezdés a) pontja kógens, azaz amennyiben a kérelmező tartózkodása veszélyt jelent a nemzetbiztonságra, a tartózkodás további feltételei vizsgálatára nincs lehetőség, mely érvelése alátámasztására hivatkozott a Kúria Kfv.II.37.027/2020/10. számú ítéletére is.
A Kúria döntése és jogi indokai
[31] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem keretei között az elsőfokú bíróság ítéletét megvizsgálta, és megállapította, az elsőfokú bíróság a döntéshozatalhoz szükséges mértékben a tényállást felderítette, az alkalmazandó jogszabályokat – apró pontosítással – helyesen ismertette, a Kúria közzétett határozataitól jogkérdésben nem tért el. A Kúria az elsőfokú bíróság ítélete indokolásával egyetért, azt megismételni nem kívánja, csupán a felülvizsgálati kérelemre és ellenkérelemre tekintettel az alábbiakat emeli ki.
[32] A nemzetbiztonsági szakszolgálatok – köztük az Alkotmányvédelmi Hivatal – által minősített adatnak értékelt információ perben történő megismerhetőségének és felhasználásának széles kúriai gyakorlata van.
[33] Az Alkotmányvédelmi Hivatal alperes döntését megalapozó véleménye alapját képező adatok a Mavtv. 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján minősített adatnak minősülnek, amelyeket csak a minősítő által kiadott engedély alapján lehet megismerni, s amelyet a felperes is csak a kérelmére indult eljárásban a minősítő által adott engedély alapján ismerhetett volna meg. Ezen adatok engedély nélküli megismerését és nyilvánosságra hozatalát sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság, de a Kúria sem végezhette el, figyelemmel arra is, hogy annak nyilvánosságra hozatala és az azzal való visszaélés a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 265. §-a alapján bűncselekménynek minősül.
[34] Ebből is következően az alperes és az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Harmtv. 87/M. § (1) bekezdésének a határozat indokolásával szemben támasztott követelményeit azzal, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal véleményét megalapozó adatokat nem ismertette.
[35] Ahogy erre az alperes védirata és a felülvizsgálati ellenkérelme is helyesen hivatkozott, a Kúria Kfv.III.37.537/2020/5. számú ítéletében elvi éllel mondta ki, hogy amennyiben a hatóság minősített adatokra figyelemmel kialakított véleményre alapozza döntését, akkor a határozat nem tartalmazhatja ezeket a minősített adatokat, amely nem jelenti az indokolási kötelezettség megsértését.
[36] Az alperes döntését és az Alkotmányvédelmi Hivatal véleményét megalapozó iratokba a felülvizsgálati eljárás során a Kúria is betekintett, és megállapította, hogy az abban foglaltak alátámasztották az Alkotmányvédelmi Hivatal véleményét.
[37] A felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott az Ákr. 2. § (alapelvi rendelkezés) és Ákr. 62. § (tényállás feltárási kötelezettség) megsértésére is.
[38] A Kúria indokoltnak tartja kiemelni, hogy az idegenrendészeti eljárásokban az Ákr. csak korlátozott körben alkalmazható (92/C. §), a jogalkotó az idegenrendészeti eljárásokat az Ákr. 8. § (1) bekezdés d) pontjában az Ákr. hatálya alól kivett eljárásként nevesíti. A Harmtv. IX. fejezete idegenrendészeti eljárásokra elkülönült eljárási rendet állapított meg, annak 87. §-a szabályozza a tényállás tisztázás kérdését, s csak ezzel együtt és az eljárás speciális jellegére figyelemmel alkalmazható az Ákr. 62. §-ának rendelkezése.
[39] A felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott a felperes személyes körülményei értékelése elmaradására, és a Kp. 85. § (5) bekezdésében szereplő mérlegelési jogkör gyakorlása megsértésére.
[40] Fontos kiemelni, hogy a Harmtv. 13. § (1) bekezdés h) pontjára és 18. § (1) bekezdés a) pontjára alapított döntés, mely szerint amennyiben egy harmadik országbeli állampolgár tartózkodása veszélyezteti Magyarország közrendjét, közbiztonságát, nemzetbiztonságát vagy közegészségügyi érdekét, akkor meg kell tagadni, illetve a kiadott tartózkodási engedélyt vissza kell vonni – nem mérlegelési jogkörben hozott döntés, hanem amennyiben a Harmtv. 13. § (1) bekezdés h) pontjában rögzített feltétel fennáll – melyet a Harm.vhr. [114/2007. (V. 24.) Kormányrendelet] 50. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányvédelmi Hivatal véleménye állapít meg, – a jogalkalmazónak a Harmtv. 18. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt jogkövetkezmény levonása kötelező.
[41] Ebből következően nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a felperes hány évet tartózkodott Magyarországon, van-e menyasszonya és vásárolt-e építési telket vagy sem, mert ezeket a személyes körülményeket megelőzi a nemzetbiztonsági érdek mögött meghúzódó társadalmi, közösségi érdek, annak elsődlegessége folytán. Mindemellett a felperesi tartózkodás nemzetbiztonsági kockázata mérlegelést nem tűrő módon akadálya a felperes magyarországi tartózkodásának.
[42] A Kúria Kfv.II.37.027/2020/10. számú ítéletével a Kúria jelen tanácsa egyetért, mely szerint a harmadik országbeli állampolgár családi körülményeinek vizsgálatára a Harmtv. 13. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesítése körében nincs lehetőség, mert a Harmtv. 13. § (2) és (3) bekezdéseiben meghatározott kivételi szabályokon túl méltányosságot a jogszabály nem enged.
[43] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott, az ítélet a Kúria közzétett határozatától nem tért el, ezért a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján az ítélet hatályban való fenntartásáról döntött.
(Kúria Kfv.II.37.761/2021/9.)
