A Kp. 110. § (3) bekezdésének rendelkezése értelmében a hatályon kívül helyezést megalapozó súlyos, az ügy érdemére is kiható jogszabálysértés, ha a megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság nem követi a másodfokú bíróság iránymutatását, attól eltér vagy annak nem tesz eleget [A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 78. § (2) bek., 84. § (2) bek., 85. § (2) bek., 110. § (3) bek., 121. § (1) bek. a) pont; a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXX. törvény (Pp.) 346. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló a Kúria által kiegészített tényállás
[1] A felperes a civil szervezetek névjegyzékében nyilvántartásba vett, adószámmal rendelkező közhasznú alapítvány.
[2] A felperes által alapított és fenntartott Intézmény 2000. július 17. napján készült, legutóbb 2021. március 10. napján módosított alapító okirata szerint 3. pont: feladatait székhelyén kívül 17 telephelyen látja el; 4. pont: típusa alapfokú művészeti iskola; 7. pont: alapfeladata alapfokú művészetoktatás; 9. pont: az iskola, magán köznevelési intézmény szakmai jogállása önálló, vállalkozási tevékenységet nem folytathat, az Intézményvezetőt a fenntartó bízza meg és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat; a 10. pont tartalmazza az Intézmény adószámát.
[3] Az Intézmény az Oktatási Hivatal által vezetett köznevelési intézmények nyilvántartásába történő bejegyzéssel hivatalosan létrejött.
[4] A Kormányhivatal az Intézmény módosításokkal, kiegészítésekkel egységes szerkezetbe foglalt, működési engedélyét 14/2021. számon adta ki, mely értelmében az Intézmény típusa: alapfokú művészeti iskola, gazdálkodásának módja: részben önállóan gazdálkodó. A működési engedély tartalmazza továbbá az Intézmény OM azonosítóját, adószámát, pénzforgalmi számlaszámát, a telephelyekre vonatkozó adatokat, a maximálisan engedélyezett tanulólétszámot.
[5] Az elsőfokú hatóság 2023. február 23-án hivatalból eljárást indított a felperessel, mint az Intézmény és telephelyei fenntartójával szemben 2021. január 1. és december 31. közötti időszakra, a nem állami szerv által fenntartott intézmény köznevelési feladatainak ellátásához igénybe vett állami támogatás elszámolásának és felhasználásának szabályszerűsége iránt.
[6] Az ellenőrzés érintette Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló 2020. évi XC. törvény (a továbbiakban: 2021. évi Kvtv.) 8. melléklet alábbi pontjait:
[7] 1.1.6.,1.4.2.,1.2.2.,1.2.3.,1.4.b.
[8] A vizsgálat eredményeként az elsőfokú hatóság a kifizetett támogatás egészére jogosulatlan igénybevételt állapított meg, határozatával a felperest 90 322 001 Ft finanszírozási különbözet, a határozat kibocsátásának napjáig felszámított 42 661 941 Ft igénybevételi kamat és a határozat meghozatalát követő naptól a visszafizetés napjáig a jegybanki alapkamat kétszerese 365-öd részével megegyező mértékű kamat megfizetésére kötelezte.
[9] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[10] Indokolásában megállapította, a Kvtv. 8. melléklet II.2.13.2. pontjára, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nktv.) 21. § (1) bekezdésére, 22. § (1) bekezdésére, 23. § (1) bekezdésére hivatkozással, hogy a visszafizetési kötelezettség alapja:
– a felperes az állami támogatások összegét – a folyósítást követő 15 napon belül – nem adta át az általa fenntartott nevelési és oktatási Intézménynek,
– a munkaügyi dokumentumok alapján az Intézmény nem rendelkezett önálló alkalmazotti létszámmal,
– az Intézmény gazdasági tevékenységekben nem jelent meg önálló jogalanyként, nem rendelkezett önálló költségvetéssel, a feladatellátáshoz szükséges pénzeszközökkel, a munkáltatói, a gazdálkodási feladatokat teljes egészében a felperes látta el.
[11] Ismertette az elsőfokú hatóság szerint jogosulatlan igénybevételt eredményező, de nem szankcionált problémákat is.
[12] Rögzítette, a köznevelési Intézmény olyan jogi személy, amelynek a fenntartójától elkülönült, önálló költségvetéssel kell rendelkeznie, ez azonban a felperes által folytatott gyakorlat miatt nem érvényesült, sérült az Intézmény gazdálkodásának önállósága. A felperes olyan bevételt vont el és tartott vissza, amelyekkel jogszabály szerint az Intézménynek saját hatáskörben kellett volna rendelkeznie. A fenntartó feladata legfeljebb a köznevelési intézmény gazdálkodásának ellenőrzése lehet (Nktv. 83–85. §), ez azonban nem értelmezhető úgy, hogy helyette végez gazdálkodási feladatokat. Sérültek az Nktv. 21. § (1) bekezdésében, 22. § (1) bekezdésében, 88. § (1) bekezdésében, a Kvtv. 8. melléklet II.1.2. pontjában foglaltak. A nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról rendelkező 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Nktv. Vhr.) 37/M. § (2) bekezdés d) pontjára hivatkozással megállapította, hogy az elsőfokú hatóság jogszerűen kötelezte a felperest a központi költségvetésből jogtalanul igénybe vett támogatás visszafizetésére és igénybevételi kamat megfizetésére.
A felperes keresetlevele, az alperes védirata
[13] A felperes keresetében az alperes határozatának elsődlegesen a megváltoztatását, a fizetési kötelezettsége törlését, másodlagosan – az elsőfokú határozatra is kiterjedő – megsemmisítését, az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
[14] Keresetlevele 1. pontjában az Nktv. Vhr. 37/M. § (2) bekezdésében, 37/O. § (1)–(2) bekezdéseiben foglaltak alapján hatáskör túllépésre hivatkozott, a Kúria hasonló ügyben hozott Kfv.35.365/2022/7. számú döntésére ([42]–[46] bekezdések), az Nktv. 21. § (1), (5) és (5/A) bekezdéseire. Az Nktv. Vhr. 37/O. § (2) bekezdésének megsértése okán kitért az elsőfokú határozat III/A., III/B., III/C., III/D., III/E. pontjaira.
Hangsúlyozta, az általa fenntartott iskola köznevelési intézmény, amely a nyilvántartásba vétellel létrejött, a létesítés jogszabályi feltételeinek (adószám, önálló költségvetés) megfelelt. Az oktatási hatóság által megállapított és a közhiteles nyilvántartásban szereplő adatokat az elsőfokú hatóságnak az Nktv. Vhr. 37/O. § (1) bekezdése szerinti ellenőrzés során tényként kell kezelnie.
[15] A 2. pontban a támogatásra vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatosan fejtette ki álláspontját.
[16] A 3. pontban a munkaügyi dokumentumokkal, a munkaszerződésekkel összefüggésben [Nktv. 22. § (1) bekezdés] előadta, hogy azok vizsgálata az Nktv. Vhr. 37/O. §-a alapján nem lehetséges, az alperes jogsértő módon, hatáskörét túllépve járt el, amikor azt az ellenőrzés tárgyává tette és erre alapította határozatát. Utalt a Kúria Kfv.35.565/2022/7. számú döntésére ([53] bekezdés).
[17] A 4. pontban a jogkövetkezmények jogszabálysértő alkalmazására hivatkozott, mivel csak kormányhivatali vagy törvényességi eljárás kezdeményezésére lett volna lehetőség. Vitatta az igénybevételi kamatfizetési kötelezettséget is.
[18] Az 5. pontban rögzítette, hogy az elsőfokú határozat III/A–III/E. pontjaiban foglalt megállapítások nem képezik alapját sem az első- és másodfokú döntésnek, sem a szankció alapjának.
[19] A 6. pontban kifejtette, hogy a támogatás egészét a megkívánt állami célra fordította.
[20] Alperes védiratában a határozatában foglalt indokok fenntartása mellett a kereset elutasítását kérte.
A megelőző bírósági eljárásban meghozott elsőfokú bírósági döntés
[25] Az elsőfokú bíróság 9.K.701.072/2023/13. számú ítéletével a keresetet elutasította.
[26] Indokolása szerint a költségvetési támogatás igénybevétele kizárólag abban az esetben jogszerű, amennyiben a mindenkori költségvetési törvényen kívül valamennyi ágazati jogszabály előírása teljesül. A finanszírozáshoz önmagában a feladat ellátása nem teremt jogosultságot. A hatóság ellenőrzési hatáskörét kiterjesztően kell értelmezni, mivel lehetősége van vizsgálni minden olyan dokumentumot, amely a támogatás szabályszerű felhasználásának alátámasztását szolgálja, ez kiterjed a szakmai, pénzügyi vagy munkaügyi dokumentációra is. Az Intézmény működése ellentétes az Nktv. 21. § (1) bekezdésében, 22. § (1) bekezdésében, 69. §-ában, 83. § (2) bekezdésében foglaltakkal. A felperes az Intézmény elkülönítettségére vonatkozó előírásokat megszegte.
A megelőző eljárásban meghozott kúriai döntés
[27] A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria Kfv.35.026/2024/8. számú végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy az elsőfokú döntés a kereset tisztázása, a tényállás megállapítása, a bizonyítási eljárás és a bizonyítékok értékelésének, az irányadó jogszabályok mikénti alkalmazásának ismertetése hiányában érdemi felülbírálatra nem alkalmas.
[28] A megismételt eljárásra előírta a kereset tisztázását és rögzítését, minden egyes támadott határozatrészhez a reá vonatkozó keresetrész hozzá kapcsolását, a keresettel nem támadott határozatrészek megállapítását, a vitatott tényekre indokolt esetben bizonyítási eljárás lefolytatását, a tényállás megállapítását, a döntés minden egyes keresetrészre kiterjedő indokolását a reá irányadó jogszabályhely hozzáillesztésével, értelmezésével, alkalmazásával. Figyelemmel kell lenni a peres felek által hivatkozott, a BHGY-ben megjelent eseti döntésekre, azok alkalmazhatóságára, a Kúria joggyakorlatára.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[29] A megismételt eljárásban meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
[30] Indokolása részéről megállapított tényállást nem tartalmaz, a hatóság első- és másodfokú döntéseit keltezés, ügyszám és alkalmazott jogszabályok nélkül ismertette – csak az Ákr. jogszerűség elvéről rendelkező 2. §-át, és az Igazgatóság felülvizsgálati eljárását szabályozó az Nktv. Vhr. 37/O. §-át jelölte meg. A kereset l.-6. pontjaival kapcsolatos álláspontját külön-külön bekezdésbe foglalta.
[38] Az elsőfokú bíróság ítélete IV. pontjában utalt a Kúria Kfv.35.365/2022/7., Kfv.35.331/2019/8., Kfv.35.413/2021/6., Kfv.35.792/2015/4., Kfv.37.546/2014/5. számú eseti döntéseire. Álláspontja szerint az Nktv. Vhr. 37/M. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott jogosulatlan támogatás fogalmát kiterjesztően kell értelmezni, a költségvetési támogatás felhasználása csak akkor tekinthető jogszerűnek, ha az a támogatás célja szerinti ágazati jogszabályban meghatározott előírás szerint történik.
[39] A V. pontban kifejtett összegző álláspontja szerint az alperes hatáskörében eljárva, más szerv hatáskörét el nem vonva, jogszerű döntést hozott, a határozat nem sérti az Nktv. 21. § (1) bekezdésében, 22. § (1) bekezdésében, 23. § (1) bekezdésében, 68. §-ában, 69. §-ában, 83. § (2) bekezdésében, 88. § (1) bekezdésében, az Nktv. Vhr. 37/M. § (2) bekezdés b) pontjában, a Kvtv. 8. mellékletében foglaltakat.
Felülvizsgálati kérelem, ellenérelem
[40] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek elsődlegesen a megváltoztatását, az alperes határozatának - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - megsemmisítését, az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését; másodlagosan a hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását kérte.
[41] Jogszabálysértésként hivatkozott az Alaptörvény N. cikk (3) bekezdésére, XI. cikk (1) bekezdésére, XXIV. cikk (1) bekezdésére, a 2021. évi Kvtv. 8. melléklet keresetlevele 2. pontjában is támadott pontjaira, az Áht. 53/A. § (1) bekezdésére, az Nktv. 21. § (1) bekezdésére, a 22. § (1) bekezdésére, a 23. § (1) bekezdésére, a 68. §-ra, a 69. §-ra, a 83. § (2) bekezdésére, a 88. §-ra, az Nktv. Vhr. 37/B. § (2) bekezdésére, a 37/G. §-ra, a 37/M. § (1)–(2) bekezdéseire, a 37/O. § (1)–(2) bekezdéseire, az Ákr. 2. § (1)–(2) bekezdéseire, a 6. § (1) bekezdésére, a 62. § (1) bekezdésére, a 63. §-ra, a 81. § (1) bekezdésére, a 123. § (1) bekezdés a) pontjára, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4)–(5) bekezdéseire, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (1) bekezdésére, a 85. § (3) bekezdésére, a 92. § (1) bekezdés a) pontjára, a 110. § (3) bekezdésére.
[42] A felperes szerint az elsőfokú bíróság a keresetlevelének pontjait követve szerkesztette meg ítéletét, azonban a Kúria által a megismételt eljárásra vonatkozóan előírt további feltételt nem teljesítette. A felülvizsgálati kérelemmel támadott bírósági ítéletnek – az elsőfokú bíróság részéről - tényállásnak nevesített része ugyanis teljes egészében, szó szerint megegyezik a hatályon kívül helyezett korábbi ítélet tényállásával. Az elsőfokú bíróság azzal, hogy nem tett eleget a Kúria végzésében a tényállásra vonatkozóan előírtaknak, megsértette a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 110. § (3) bekezdését.
[47] Az alperes hatáskör túllépésével összefüggésben utalt az Nktv. Vhr. 37/M. § (2) bekezdés d) pontjára, 37/O. § (2) bekezdésére, mely jogszabályi rendelkezések egyértelműen fogalmazzák meg, hogy mely jogszabályhelyek vizsgálata után állapítható meg a támogatás jogosulatlan igénybevétele. Téves az elsőfokú bíróságnak az az értelmezése, mely szerint minden olyan jogszabály és annak egésze alkalmazandó és vizsgálandó, amely támogatási feltételt tartalmaz. Utalt a Kúria Kfv.35.365/2022/7., Kfv.35.464/2020/9., Kfv.35.659/2021/9. számú eseti döntéseire.
[48] Kifejtette továbbá, hogy az Nktv. 21. § (1) és (5) bekezdéseiből, a 21. § (5a) bekezdéséből, a 22. § (1) bekezdéséből az következik, hogy az elkülönült, önálló költségvetéssel rendelkezés és működés a nyilvántartásba vétellel létrejött és fennálló adottság. A nyilvántartásba vétel feltételei teljesítésének vizsgálata kormányhivatali (oktatási hatósági) hatáskör. Így amennyiben ezzel kapcsolatos sérelem állna fenn, annak vizsgálata a kormányhivatal feladata. Utalt a Kúria Kfv.35.365/2022/7. számú határozat [53] bekezdésére.
[49] Az Nktv. Vhr. 37/O. § (2) bekezdése meghatározza, hogy a felülvizsgálat mire terjed ki: a nyilvántartásokra, tanügyi igazgatási dokumentumokra és ezek alapján a megalapozottságra. Ezzel szemben az eljáró hatóságok nagyrészt munkajogi iratokra, munkaszerződésekre alapozták eljárásukat, hatáskörükben eljárva túllépték a vizsgálódások jogszabály által kijelölt kereteit. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott Kúria Kfv.35.413/2021/6. számú határozata az elsőfokú bírósági megállapítással szemben nem tartalmazza a munkaügyi dokumentáció kitételt, kizárólag pénzügyi dokumentációra utal. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott valamennyi kúriai határozat alkalmatlan az alperes és az elsőfokú bíróság álláspontjának alátámasztására.
[50] Az elsőfokú bíróság megállapításával szemben a pedagógusok szerepeltek a KIR személyi nyilvántartásban, az Intézmény alkalmazottaiként. A pedagógusok csak és kizárólag az Intézmény részére végeztek munkát a kapott támogatásokból. A támogatási cél, az eredmény, a gyermekek oktatása, nevelése megvalósult.
[51] Sérelmezte, az alperes határozata nem tartalmazza, hogy a visszafizetésre vonatkozó kötelezés mely jogszabályhelyen alapul. Utalt az Ákr. 81. § (1) bekezdésére, továbbá arra, hogy az alperes már csak a bírósági eljárásban, a védiratában hivatkozott az Áht. 53/A. § (1) bekezdésére, mely azonban a határozattal szemben előírt feltételeket nem pótolja. Változatlanul fenntartotta a keresetlevelében kifejtett álláspontját az Nktv. Vhr. 37/A. § (2) bekezdésében, 37/O. § (2) bekezdés utolsó mondatában, 37/L. § (2) bekezdésében, 37/C. § (7) bekezdés c) pont ca) alpontjában foglaltakkal összefüggésben.
[52] Hangsúlyozta, hogy az igénybevételi kamat egy önálló szankció, az elsőfokú ítélet jogi indokolásában a keresetlevélben is írt hivatkozásra ismételten nem tér ki, megszegve a Pp. 346. § (4)–(5) bekezdéseiben foglaltakat.
[55] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását, a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[56] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[58] Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozta meg a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéletét, ezért a Kúria vizsgálta, hogy az a Kfv.35.026/2024/8. számú végzése iránymutatásának megfelel-e.
[59] Az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdés értelmében az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek. A Kp. 110. § (3) bekezdése alapján, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, a hatályon kívül helyező végzésében az új eljárás lefolytatására vonatkozó iránymutatást ad, amely az elsőfokú bíróságot köti, ezért az új eljárásban hozott ítélet felülvizsgálata során elsődlegesen azt kell megvizsgálni, hogy az elsőfokú bíróság eleget tett-e a Kúria iránymutatásának (Kfv.38.343/2019/11., Kfv.35.057/2022/5.). A Kp. 110. § (3) bekezdésének rendelkezése értelmében a hatályon kívül helyezést megalapozó súlyos, az ügy érdemére is kiható szabályszegés az, ha a megismételt eljárás során az elsőfokú bíróság nem követi a másodfokú bíróság iránymutatását, attól elér vagy annak nem tesz eleget.
[60] A bíróságok szervezéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 6. §-a szerint a bíróság határozata mindenkire kötelező, a 13. § (1) bekezdése rögzíti a bíróság indokolási kötelezettségét, melynek lényege, hogy a felek és harmadik személyek számára megismerhetővé váljék mi a határozat rendelkező részében foglalt döntés indoka. A rendelkező rész és az indokolás ismeretében gyakorolhatja a fél az Alaptörvényben biztosított jogorvoslati jogát, rendes és rendkívüli perorvoslattal élhet, fellebbezést, felülvizsgálati kérelmet terjeszthet elő.
[61] A megelőző eljárásban a Kúria Kfv.35.026/2024/8. számú végzése [44]–[53] bekezdéseiben rögzítette az ítélet hiányosságait, az [51] bekezdésben megállapítva, hogy az elsőfokú ítélet tényállást nem tartalmaz, ezért az [55] bekezdésben az új eljárásra előírta a meghozandó ítéletben tényállás megállapítását.
[62] Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy a jogerős ítéletnek – az elsőfokú bíróság részéről - tényállásnak nevesített része ([1]–[8] bekezdések) szó szerint megegyezik a megelőző eljárásban meghozott, majd hatályon kívül helyezett ítélet – szintén csak az elsőfokú bíróság által megnevezett - tényállási részével, amelyre vonatkozóan elsőfokú bírósági mulasztást állapított meg a Kúria a Kfv.35.026/2024/8. számú végzése [51] bekezdésében. A jogerős ítéletből változatlanul hiányzik - a perben lefolytatott bizonyítási eljárás és a rendelkezésre álló összes irat, bizonyíték alapján - az elsőfokú bíróság részéről megállapított, a valósággal egyező tényeknek, körülményeknek az együttese.
[63] Közigazgatási perben a bíróság a hatóság határozatának jogszerűségéről dönt. Az ítélet tényállása nem kezdődhet a közigazgatási eljárás, az ellenőrzés elrendelésének ismertetésével, mert többnyire a hatóság eljárását megelőzően történtek, végzett magatartások alkotják azoknak a tényeknek az összességét, amelyre vonatkozó jogalkalmazás jogkövetkezményt eredményez, azok értékelése képezi a döntés alapját. A tényállás megállapítása során a bíróságnak azokat a bizonyított, vagy a felek által nem vitatott tényeket kell rögzíteni, amelyekre ítélete jogi indokolása vonatkozik.
[64] Az elsőfokú bíróság a peres eljárást megelőző közigazgatási eljárásban meghozott, keresettel támadott első- és másodfokú határozatok adatait (keltezés, ügyszám) nem ismertette, így a határozatok nem beazonosíthatóak.
[65] A jogerős ítéletből nem állapítható meg, hogy az alperes döntését milyen tényállásra alapítva hozta meg, és külön-külön a hatósági megállapításoknak van-e és konkrétan mi a jogkövetkezménye.
[66] Mindezek hiányában az ítélet tényállása nem vethető össze a hatóság tényállásával, nem ismert, hogy van-e olyan tényállási elem, amit az elsőfokú bíróság a hatósági megállapítással szemben nem fogadott el, ha igen, ennek mi a jogkövetkezménye. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta az Intézmény gazdálkodására vonatkozó körülményeket, az alapító okiratot, működési engedélyt. A Kúria ezen okiratok adatait az ítélet tényállási részében, azt kiegészítve rögzítette.
[67] Az elsőfokú ítélet nem tartalmazza továbbá a hatóság részéről a határozatokban alkalmazott jogszabályokat, így nem ismert a keresettel támadott döntések jogszabályi alapja sem.
[68] A tényállás megállapításának és a közigazgatási eljárás, határozatok ismertetésének minősítése mellett a Kúria bizonyítékok feltüntetését, azok ütköztetését is vizsgálta.
[69] A jogerős ítélet [4] bekezdése szerint a költségvetési támogatás szabálytalan felhasználása abból adódott, hogy az állami támogatást a felperes nem adta át az Intézménynek (elsőfokú határozat 10. oldal első bekezdés). Ezzel ellentétben alperes a 9.K.700.824/2024/5. sorszámú jegyzőkönyv 1. oldal utolsó bekezdése szerint tárgyaláson elismerte, hogy felperes az Intézménynek a költségvetési támogatást átadta, amit az elsőfokú bíróság a jogi indokolás [51] bekezdésében rögzített.
[71] A jogerős ítélet [64] bekezdésben az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az Nktv. 21. § (1) bekezdésében, 22. § (1) bekezdés b) és c) pontjaiban foglalt elkülönült működés, és számviteli szempontból elkülönült gazdálkodás hiányában a felperes megszegte az Nktv és Nktv. Vhr előírásait, az igénybe vett támogatás jogosulatlan igénybevételnek minősül. Hangsúlyozza a Kúria, hogy sem az elsőfokú hatóság, sem az alperes határozata indokolást a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényre (a továbbiakban: Sztv.) alapítottan nem tartalmaz. Az alperes a megismételt eljárásban 2024. október 17-én tartott 4. számú tárgyalási jegyzőkönyvben hivatkozott először az Sztv. 161/A. § (2) bekezdésére.
[72] A bíróság a Kp. 85. § (2) bekezdése alapján a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálja. Az elsőfokú bíróság feladata annak megítélése, hogy az alperes határozatának jogi indokolása jogszerű-e. Döntését csak a per során hivatkozott jogszabályi rendelkezésre, a közigazgatási határozatokban nem szereplő indokolásra, így például a számviteli szabályoknak való megfelelés hiányára nem alapíthatja, ahogy erre a felperes szintén helytállóan hivatkozott.
[74] A jogerős ítélet a IV. pontban hivatkozott több kúriai döntésre (Kfv.35.365/2022/7., KFV.35.331/2019/8., Kfv.35.413/2021/6., Kfv.35.792/2015/4., Kfv.37.546/2014.), melyekkel összefüggésben azt emelte ki, hogy a támogatásra vonatkozó jogszabályban foglalt feltételek teljesítését kiterjesztően kell értelmezni, a költségvetési támogatás igénybevétele kizárólag abban az estben jogszerű, amennyiben a mindenkori költségvetési törvényen kívül valamennyi jogszabály előírásai teljesülnek, a feladat ellátása nem teremt jogosultságot a finanszírozáshoz.
[75] Nem vizsgálta azonban a Kúria Kfv.35.365/2022/7. számú ítélete [38]–[39] bekezdéseiben hivatkozott (Kfv.35.659/2021/9., Kfv.35.057/2021/5., Kfv.35.820/2012/4., Kfv.35.253/2015/5., Kfv.35.466/2018/4., Kfv.35.209/2017/4., Kfv.35.528/2018/5., Kfv.35.158/2017/3.) eseti döntéseket. A Kfv.35.365/2022/7. számú kúriai ítélet [42]–[46] bekezdéseit a felperes is megjelölte keresetlevelében, amelyekben foglaltak szerint az Nktv. Vhr. 37/A–37/S. §-ai tartalmazzák a nem állami köznevelési tevékenységhez kapcsolódó támogatás igénybevételének és ellenőrzésének szabályait, az Nktv. Vhr. 37/O. § határozza meg az alperes ellenőrzési jogosultságának a határait. Az első- és másodfokú hatóságnak az oktatási hatóság által megállapított és közhiteles nyilvántartásban szereplő adatokat tényként kell kezelnie, a nyilvántartásba vétel, a közoktatási intézmény létrejöttéhez szükséges feltételek vizsgálata nem az alperes hatásköre. A jogerős ítélet indokolásában nem adott magyarázatot arra, hogy a Kúria hasonló tényállású ügyeiben hozott döntéseit miért nem minősítette a perre irányadónak.
[76] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem teljeskörűen tett eleget a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatásnak, a bíróság által megállapított tényállás hiánya, a közigazgatási eljárás és határozatok hiányos ismertetése a Kp. 85. § (2) bekezdésének megsértése, a hiányos jogi indokolás a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. §-ának sérelme, a hivatkozott kúriai joggyakorlat áttekintésének és alkalmazásának hiánya lényeges eljárási jogszabálysértések, amely a felülvizsgálati eljárásban nem orvosolhatóak, és miattuk az ítélet érdemben nem felülvizsgálható.
[77] Mindezek folytán a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[78] Az elsőfokú bíróságnak – a Kúria által rögzített, illetve a megismételt eljárásban a bizonyítási eljárása alapján részéről megállapított, valósággal egyező tényekkel együttesen – az ítéletében tényállást kell megállapítania, beazonosíthatóan fel kell tüntetni az első- és másodfokú közigazgatási határozatot, abban az ügy megítélése szempontjából releváns tényállást, jogszabályi hivatkozással, az alkalmazott jogkövetkezmények ismertetésével.
A jogi indokolásban megismerhetőnek kell lennie, hogy a megállapított tényeket az elsőfokú bíróság milyen bizonyítékok alapján, milyen bizonyítékértékelés eredményeként állapította meg, rögzíteni szükséges, hogy a határozati tényállás megfelel-e a perben feltárt tényállásnak. Amennyiben a tényállások között eltérést értékel, tisztázni kell, hogy azok befolyásolják-e a határozat jogszerűségét, és miként. A tényállásra az irányadó jogszabályokat értelmezve és részletes jogi indokolással alkalmazva kell az elsőfokú bíróságnak rendelkezését megindokolnia.
(Kúria Kfv.VI.35.055/2025/8.)