Kereshetőségi jog vizsgálata építésügyben. Az építésügyi jogszabálysértésre alapított kereseti hivatkozás közigazgatási perben akkor is megalapozhat kereshetőségi jogot, ha az adott építésügyi jogszabálysértés folytán bekövetkező közvetlen jogsérelem polgári jogi jellegű. A közigazgatási perben eljáró bíróság nem a polgári jogi jogvitáról dönt, hanem az építési engedély jogszerűségét értékeli, az építésügyi jogszabályok megsértése pedig közigazgatási perben vizsgálható és orvosolható.
Nem eredményezheti a kereshetőségi jog megvonását az a körülmény, hogy az OTÉK-ban meghatározott telepítési távolságtól való eltérést, annak csekély mértéke miatt az elsőfokú bíróság úgy tekintette, hogy az nem eredményez kirívó benapozottsági változást. A jogszabályi rendelkezés kógens vagy diszpozitív jellege nem választási lehetőség, hanem a normaszövegből következően fennálló tény [2017. évi I. törvény (Kp.) 17. § a) pont, 78. § (2) bek.; 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 36. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperesi érdekelt 1/1 arányú tulajdonát képezi az építési telek. Ezzel közvetlenül határos az I. rendű felperes 1/6 arányú tulajdonában lévő kivett lakóház, udvar, kereskedelmi egység megjelölésű ingatlan, amelyen lakóépület és garázs áll. A garázs a két ingatlan közös telekhatárán, valamint az utcával párhuzamos hossztengelyen az utca homlokzati vonalán fekszik. A garázs végfala ún. oromfalas kialakítású, így tetőfedése 35 cm-rel átnyúlik a szomszédos ingatlanra. Az utca túloldalán, a tervezett társasházzal átfedésben áll a II. rendű felperes 1/2 arányú tulajdonát képező kivett lakóház udvar megjelölésű ingatlan. Az azon lévő lakóépület építési telek felöli homlokzatán huzamos tartózkodás céljára szolgáló helyiségek (szobák) vannak.
[2] Az alperesi érdekelt 2020. november 15. napján, az Építésügyi Támogató Dokumentációs Rendszer (ÉTDR) felületen, meghatalmazottja útján, építési engedély iránti kérelmet nyújtott be hat lakásból álló társasház megépítése tárgyában.
[3] A II. rendű felperes ügyféli jogállását a tárgyi ingatlanra vonatkozó korábbi (megszűnt) építési engedélyezési eljárás kapcsán a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 16.K.27.654/2018/5. számú ítéletében elismerte. A jelen per tárgyát képező építési engedélyt megadó határozat meghozatalára irányuló építési engedélyezési eljárásban a II. rendű felperes ügyfélként vett részt, az alperes az iratbetekintéshez belépési kódot biztosított számára, az építési tervdokumentáció ismeretében az engedélyezési eljárás során a II. rendű felperes észrevételeket tett
[4] Az alperes a 2020. december 18. napján kelt BK/ETDR/4445-26/2020. iktatószámú határozatával a kérelemnek – és az annak szerves részét képező egyesített építészeti–műszaki tervdokumentációnak – megfelelően építési engedélyt adott hat lakást tartalmazó társasházi lakóépület létesítésére, feltételekkel. A határozat szerint a tervezett lakóépület földszinti részén három lakás (F1., F2., F3.), az emeleten szintén három lakás (E1., E2., E3.), a pinceszinten kilenc személygépkocsi-állásos teremgarázs kerül kialakításra.
[5] Az alperes a határozat rendelkező részében rögzítette a szakhatósági hozzájárulásokat, továbbá a polgármester településképi véleményét, miszerint a társasházi lakóház megépítését feltétel nélkül engedélyezésre javasolta. A határozat indokolásában megállapította, hogy az építési telket a Kiskőrös Város Helyi Építési Szabályzatáról és Szabályozási Tervéről szóló 18/2015. (IX. 10.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: HÉSZ) a település központi területeken belül a Vt-1.1 jelű építési övezetbe sorolja, így az – oldalhatáron álló beépítési móddal, 60%-os legnagyobb beépítési százalékkal, 20%-os minimális zöldfelülettel és 7,5 m legnagyobb épületmagassággal – több önálló rendeltetési egységet magában foglaló épületek elhelyezésére szolgál. Idézte többek között a HÉSZ, valamint az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) releváns rendelkezéseit. Megállapította, hogy az alperesi érdekelt kérelme a hiánypótlás teljesítését követően tartalmazza az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 17. §-ában előírt kötelező mellékleteket. Az építészeti–műszaki dokumentáció alapján megállapította, hogy a tervező az építési helyet a hivatkozott rendelkezések és az egyéb védőtávolságok figyelembevételével határozta meg. Az épület elhelyezése előkert nélkül, tűzfalas kialakítással oldalhatáron állóan, 4 méter oldalkerttel, 6,54 m legkisebb hátsókerttel történik. A telek tervezett beépítettsége 40,19%, a megmaradó zöldfelülete 25,96%, az épület tervezett magassága 6,38 méter, az utcai homlokzat magassága pedig 5,41 méter. Az alperesi érdekelt az építési engedély iránti kérelemhez közlekedési szaktervező által készített közlekedési tervfejezetet csatolt. Összességében megállapította, hogy a tervezett épület az alkalmazandó építésügyi jogszabályoknak megfelel, ezért az építési engedélyt megadta. A határozat indokolásában rögzítette továbbá, hogy a 2020. december 1. napján megtartott helyszíni szemle jegyzőkönyve alapján tett a rendelkező részben kikötést.
A kereseti kérelmek, az alperes védekezése, az alperesi érdekelt nyilatkozata
[6] Az I. rendű felperes, mint az építési telekkel közvetlenül szomszédos ingatlan résztulajdonosa, valamint a II. rendű felperes, aki az építési telekkel szemközti ingatlan résztulajdonosa külön-külön keresetlevelet nyújtott be az alperes építési engedély tárgyú határozata jogszerűségének vizsgálata iránt.
[7] Az I. rendű felperes vitatta a társasház építésére szolgáló ingatlan tekintetében a telekalakítás jogszerűségét, az építési engedély hatályának kiterjesztését a saját ingatlanára, hivatkozott a garázsának várható károsodására, ezáltal tulajdonhoz fűződő jogának sérelmére, továbbá az OTÉK, a Kr., valamint a HÉSZ releváns rendelkezéseire.
[8] A II. rendű felperes a kereseti kérelmében előadta, hogy jogsértő építési engedély birtokában olyan társasház épülne a családi háza elé, amely életkörülményeit rontaná, ingatlana értékét jelentősen csökkentené, a tervdokumentációban meghatározott alapozási mód az épülete állagát veszélyeztetné. Álláspontja szerint a tervdokumentáció nem felel meg a hatályos rendeleteknek. Jogszabálysértésként többek között az OTÉK 36. § (2) bekezdését, a 37. § (3) bekezdését, a 42. § (2) bekezdését, a 103. § (5) bekezdését, az 1. melléklet 95. pontját, a HÉSZ 17. § (12) bekezdését, a 29. § (4) és (33) bekezdését, a Kr. 18. § (1) bekezdését, továbbá a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) releváns rendelkezéseit nevesítette.
[9] Az alperes védiratában kérte a kereseti kérelmek elutasítását, a határozatában foglaltakat – annak helytállósága okán – fenntartotta, egyben kérte a felperesek perköltségekben történő marasztalását. A II. rendű felperes keresete vonatkozásában hivatkozott a kereshetőségi jog hiányára is, álláspontja szerint a II. rendű felperes közvetlen érintettsége egyik tárgykörben sem áll fenn.
[10] Az alperesi érdekelt a kereseti kérelmek elutasítását kérte.
A jogerős ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság a 2021. szeptember 30. napján meghozott 102.K.700.026/2021/26. számú ítéletében a felperesek kereseteit elutasította, megállapította, hogy az alperes határozata megalapozott és jogszerű. A jogerős ítélet indokolásában kifejtettek szerint az I. rendű felperes alaptalan keresetét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján, míg a II. rendű felperes keresetét – nevezett aktív perbeli legitimációjának hiányában – a Kp. 88. § (1) bekezdés b) pontja alapján utasította el.
[12] Az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásában a II. rendű felperes tekintetében rögzítette, hogy az építési telekkel szemközti ingatlan résztulajdonosaként jogosult volt közigazgatási pert indítani, emellett azonban a kereshetőségi jogot mint anyagi jogi kérdést is vizsgálni kell, és amennyiben a II. rendű felperes közvetlen jogának, jogos érdekének a sérelme nem állapítható meg, akkor a kereshetőségi jog hiánya miatt a keresetet érdemben el kell utasítani. Utalt a kialakult bírói gyakorlatra, így a Kúria Kfv.IV.37.940/2020/6. számú ítéletére, amely rögzíti, hogy a szomszédos ingatlanon végzett építési tevékenység valamennyi mozzanata nem támadható meg, csak azok, amelyek igazolható hatással vannak a felperes ingatlanára, továbbá hivatkozott a Kúria Kfv.VI.37.668/2018/5 számú ítéletére, amely elvi éllel mondja ki, hogy a felperesnek valamennyi általa vitatott jogszabálysértés tekintetében igazolnia kell a kereshetőségi jogát, továbbá, hogy a szomszédjogi sérelem a közigazgatási perben a kereshetőségi jogot nem alapozza meg. Ez utóbbinak az engedélyezett társasház megépítésével a II. rendű felperesi ingatlan benapozottságának kirívó romlása, az ingatlanban ezáltal bekövetkező értékcsökkenés vonatkozásában előadott érvekkel összefüggésben tulajdonított jelentőséget.
[13] Az elsőfokú bíróság úgy értékelte, hogy a II. rendű felperes kereshetőségi joga általában véve nem terjed ki a településképi vélemény jogszerűségének vitatására, közvetlen egyéni érdeke pedig nem volt megállapítható. A II. rendű felperes jog- és érdeksérelemre [így pl. az ingatlan benapozottságának csökkenése, mivel a megépítendő épület elhelyezése nem szabadon állóan történik, hanem az OTÉK 37. § (3) bekezdését megsértve a szomszédős garázsépület átnyúló tetőzetének elbontását engedélyezve, s az építési telek kialakítása sem szabályszerűen történt; továbbá az építési engedély az OTÉK 103. § (5) bekezdését sértve nem biztosítja a gépkocsi-álláshelyekre vezető út előírt szélességét és jelzőlámpás forgalomirányítást irányoz elő, s az OTÉK 42. § (2) bekezdését és 4. számú mellékletét sértve nem hat, hanem kilenc gépkocsi elhelyezését biztosítja, továbbá a HÉSZ 29. § (2) bekezdésébe ütközően nyolc rendeltetési egységgel rendelkező társasházat engedélyez; egyúttal a HÉSZ 29. § (4) bekezdését is sérti, nem az ott írtak szerint határozza meg a zöldfelület arányát, továbbá az építési engedélyben számszaki pontatlanságok is találhatóak; az alapozási munkálatok kapcsán szabvány megsértése; a II. rendű felperes saját ingatlanának építkezés miatti árcsökkenésre alapított hivatkozásaival összefüggésben az elsőfokú bíróság leszögezte, hogy építési engedélyezési eljárásban az építési hatóság feladata, hogy az ágazati előírások alapján vizsgálja a tervezett épület építészeti–műszaki megvalósíthatóságát, azonban hatásköre nem terjed ki az esetlegesen felmerülő szomszédjogi, birtokvédelmi vagy kártérítési kérdések vizsgálatára. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 37. § (2) bekezdésére hivatkozva rögzítette, hogy az építéshatósági engedélyezési eljárásnak nem képezi tárgyát a benapozottság csökkentésének vizsgálata vagy az ingatlan-értékvesztés vizsgálata, így ezekkel összefüggő igény nem a közigazgatási jog területére tartozik, ennélfogva erre közigazgatási perben nem terjed ki a kereshetőségi jog.
[14] Az OTÉK 36. § (2) bekezdésére utalva rögzítette, hogy általánosságban a telepítési távolságra vonatkozó előírás megsértése megalapozhat ügyféli jogállást és esetleg kereshetőségi jogot, azonban jelen esetben a fennálló telepítési távolság (6,37 m) nem jelent számottevő különbséget az OTÉK szerinti mértékhez (7,5 m), a II. rendű felperes ingatlanának benapozottságában nem következne be olyan kirívó romlás, amely közvetlen jog- vagy érdeksérelemként értékelhető, így e körülményt sem tekintette a II. rendű felperes kereshetőségi jogát megalapozóként.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelmek
[15] A jogerős ítélettel szemben a II. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a Kp. 121. § (1) bekezdése alapján kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, mert álláspontja szerint az ítélete súlyosan jogszabálysértő. Kérte továbbá az alperes kötelezését a perköltség megfizetésére, amelynek összegét költségjegyzéken felszámította. Jogi érvelésként kifejtett álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében és 28. cikkében foglaltakkal, súlyosan sérti a Kp. 2. § (1) és (3) bekezdésében, illetve a Kp. 78. § (2) bekezdésében foglaltakat, miután az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe és nem értékelte, hogy az alperes határozata súlyosan sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2. § (2) bekezdés a) pontjában, az 5. § (2) bekezdésében, illetve a 81. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[16] A II. rendű felperes hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság gyakorlatilag a kereshetőségi jog hiányára hivatkozva utasította el a keresetét, így kizárta a közigazgatási határozatban megtestesülő jogsértés orvosolásának lehetőségét. Ezáltal pedig azt sem észlelte, hogy a II. rendű felperes eljárási jogai a közigazgatási eljárás során súlyosan sérültek, ami már önmagában a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kellett volna, hogy eredményezze. Hivatkozott arra, hogy a tervdokumentáció jogszerűségét már a közigazgatási eljárás során is vitatta, az alperes e vitatásokat ismertette határozatában, azonban a felvetett jogsértésekre nem reagált, így súlyosan megsértette az Ákr. 2. § (2) bekezdés a) pontjában, az 5. § (2) bekezdésében, illetve a 81. § (1) bekezdésében foglaltakat. A kereshetőségi jog hiányára hivatkozás pedig álláspontja szerint teljesen kiüresíti a közigazgatás hatékony jogorvoslati rendszerére vonatkozó alkotmányos alapelvet. Az elsőfokú bíróság által figyelmen kívül hagyott eljárási szabálysértések önmagukban is megalapozzák a felülvizsgálati kérelemmel érintett ítélet hatályon kívül helyezését.
[17] A II. rendű felperes a felülvizsgálati eljárás során további írásbeli nyilatkozatokat tett (8–10. sorszámú periratok), az alperes és az alperesi érdekelt felülvizsgálati ellenkérelmeire reagált és az utcában meglévő és a tervezett lakóépületekkel érintett ingatlanokról fényképeket csatolt. A kereshetőségi jog körében hangsúlyozta, hogy annak tartalmát mindig az adott ügyben indokolt jogértelmezéssel kell levezetni és az Alaptörvénnyel összhangban kell megítélni. Továbbra is hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét jogszabálysértőnek tartja, mivel az az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében (jogorvoslati jog), 28. cikkében (bíróságok jogértelmezése), a Kp. 2. § (1)–(3) bekezdésében (hatékony jogvédelem, tisztességes eljárás, perkoncentráció, eljárási igazságosság), a 71. § (2) bekezdés b) és d) pontjában (tárgyalásvezetés), a 84. § (2) bekezdésében és az az alapján alkalmazandó Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésében (indokolási kötelezettség, tények, nyilatkozatok rögzítése, jogi indokolás) foglalt rendelkezésekbe ütközik.
[18] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében (6. sorszámú perirat) kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását és a II. rendű felperes marasztalását az alperes perköltségében, amelynek összegét 50 000 forintban számította fel. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság jogértelmezésével és indokolásával a kereshetőségi jog tekintetében is egyetért, álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a vonatkozó jogszabályok, a rendelkezésre álló adatok és iratok alapján kellőképpen megalapozott döntést hozott.
[19] Az alperesi érdekelt a felülvizsgálati ellenkérelmében (7. sorszámú perirat) kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását a Kp. 121. § (2) bekezdés a) pontja alapján, továbbá kérte a felperesek perköltségben marasztalását. A perköltségnél ügyvédi munkadíjra hivatkozott, annak összegét a felszámítás során nem jelölte meg, a költségjegyzéken a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdésére hivatkozott. Vitatta a II. rendű felperes azon hivatkozását, miszerint a jogerős ítélet sértené a Kp. 78. § (2) bekezdésében foglaltakat, ezáltal az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés fennállását is. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen tisztázta, azt a rendelkezésére bocsátott iratok alapján helyesen állapította meg és abból megfelelő jogi következtetéseket vont le.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A II. rendű felperes felülvizsgálati kérelme – a következők szerint – alapos.
[21] A Kúria a 3. sorszámú végzésével a II. rendű felperes felülvizsgálati kérelmét a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontjának ad) alpontja alkalmazásával befogadta. A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdésének, továbbá a Kp. 120. § (5) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelmek keretei között, a rendelkezésre állt iratok és bizonyítékok alapján vizsgálhatja felül. A II. rendű felperes felülvizsgálati érveivel összefüggésben a Kúria a következőket emeli ki.
[22] Nem kétséges, hogy az elsőfokú bíróság elméletileg helytállóan fejtette ki, hogy mi a különbség a perindítási jog és a kereshetőségi jog között. A Kúria Jogegységi Tanácsa eltérő tényállás mellett az 1/2021. Közigazgatási jogegységi határozatban (a továbbiakban: 1/2021. KJE) vizsgálta a kereshetőségi jogot, ennek során rögzítette, hogy „A perindítási jog Kp. 17. § a) pontjából következően a közigazgatási tevékenységgel közvetlenül összefüggő jog vagy jogos érdek fennállását, az érvényesített anyagi joggal fennálló közvetlen érintettséget kívánja meg. Ezzel összefüggésben a bírói gyakorlat egységes abban, hogy ez az ügy tárgyával összefüggő konkrét, személyes érdekeltségi viszonyt feltételez, amely feltétel fennállását a kereshetőségi jog körében érdemben kell vizsgálni. A 2/2004. közigazgatási jogegységi határozat szerint a fél érintettsége a kereshetőségi jogban nyilvánul meg. A következetes bírói gyakorlat alapján ez, mint perindítási jogosultság a fél és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra vonatkozik, vagyis arra, hogy a felperest az ellenérdekű féllel szemben megilleti-e, vagy konkrétan a felperest illeti-e meg a keresettel érvényesített jog (BH 2020.208.1.). A kereshetőségi jog olyan igényérvényesítési jogosultság, amely így a perbeli alanyi jog és a felperes között egy közvetlen kapcsolatot, a felperes részéről egy olyan jogmegóvási szükségletet feltételez, amely a konkrétan meghatározott közigazgatási határozat (közigazgatási cselekmény) sérelmes volta miatt keletkezett. A keresetben megfogalmazott igény érvényesítéséhez fűződő közvetlen jogi érintettséget a felperesnek kell bizonyítania (Kfv.III.37.580/2019/13.). Egységes a kialakult ítélkezési gyakorlat abban is, hogy a bíróságnak a kereshetőségi jog fennállását hivatalból kell vizsgálnia (Kfv.IV.38.037/2016/4., Kfv.IV.38.057/2016/3., Kfv.IV.38.117/2016/5., Kfv.II.38.094/2017/5.).”
[23] Az 1/2021. KJE indokolásában rögzítettek szerint tehát az elsőfokú bíróság a kereshetőségi jog tekintetében helytállóan mutatott rá mind annak anyagi jogi kérdés jellegére, mind pedig a vitatott közigazgatási tevékenység és a peres fél joga, jogi érdeke közötti közvetlen kapcsolat szükségességére. Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletében azt is helyesen rögzítette, hogy a kereshetőségi jogot egyedileg kell a perben érdemben vizsgálni, és amennyiben az nem áll fenn, akkor a kereshetőségi jog hiánya miatt a keresetet érdemben kell elutasítani.
[24] Jelen per tárgyát építési hatósági ügyben hozott közigazgatási határozat képezi. A kereshetőségi jog megítélésében és vizsgálatában az építési ügyek kapcsán is egységes és következetes a bírósági gyakorlat (pl. Kúria Kfv.VI.37.668/2018/5., Kfv.IV.37.940/2020/6. és Kfv.IV.37.403/2021/6. számú határozatai), ugyanakkor nem jellemző, hogy nem a közvetlen telekhatáros szomszéd az ügyfél. A II. rendű felperes nem közvetlen telekszomszéd, azonban kétségtelen, hogy az építendő társasházzal szemközti ingatlan társtulajdonosaként a közigazgatási eljárásban ügyféli jogállása fennállt. Ebből következően pedig a perindítási joga is fennállt, ezáltal jogorvoslati joga érvényesült. A Kúria hangsúlyozza, hogy az építési engedély megadásának szakaszában a II. rendű felperes egy esetlegesen nem jogszerűen megadott építési engedély folytán őt érő jogsérelem vagy jogos érdek sérelme ellen a közigazgatási jog által biztosított eszközökkel részesülhet hatékony jogvédelemben, ezt biztosítja számára a közigazgatási eljárásban az ügyféli pozíciója, valamint a közigazgatási határozat elleni jogorvoslat lehetősége. Mindemellett a Kúria utal arra, hogy a közigazgatási per megindításának joga nem jelenti szükségszerűen valamennyi kereseti kérelem érdemi elbírálását, az érdemi vizsgálat kizárólag azokra a kereseti elemekre terjed ki, amelyekre a kereshetőségi joga is fennáll.
[25] A kereshetőségi jog terjedelmével összefüggésben a Kúria másik eljáró tanácsa a Kfv.IV.37.403/2021/6. számú ítéletében is hangsúlyozta, hogy „[…] a szomszédos ingatlannal rendelkezni jogosult személy ügyfél, azonban a perbeli kereshetőségi jog nem korlátlan. […] az alperesi határozat esetében kizárólag azokat az összefüggéseket és határozati rendelkezéseket teheti vitássá, amelyek a saját ingatlana használatát és hasznosítását közvetlenül érintik. Ezt meghaladóan az alperes határozatát nem sérelmezheti (Kfv.VI.37.798/2017/8.).” Ez jelen perbeli tényállás mellett a szemközti ingatlan társtulajdonosaként a II. rendű felperesre nézve is irányadó. A kereshetőségi jog tehát szűkebb kategória, mint a perindítási jog, ezáltal a II. rendű felperes kereshetőségi jogának fennállását kereseti kérelmének valamennyi elemére vonatkozóan vizsgálni kell.
[26] A Kúria úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság a kereshetőségi jogot elméleti szempontból helytállóan mutatta be, ezt követően azonban nem megfelelően értelmezte. Az elsőfokú bíróság a per tárgyát képező közigazgatási cselekmény és a II. rendű felperes által hivatkozott jogsérelmek kontextusában nem vett figyelembe valamennyi releváns tényt, körülményt, ezáltal nem okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a II. rendű felperes kereshetőségi joga a kereseti kérelemben hivatkozott valamennyi jogsértés körében hiányzik. Nem onnan közelítette meg a kérdést, hogy amennyiben a II. rendű felperes által hivatkozott építésügyi jogszabálysértések valósnak bizonyulnak, akkor az közvetlenül érinti-e a II. rendű felperes jogait. Tény, hogy a II. rendű felperes a kereseti kérelmek jelentős részénél a jogsértéseket olyan jellegű sérelmekkel kapcsolta össze, amelyek polgári jogi jogsértések lehetnek, ez azonban nem jelenti azt, hogy közigazgatási perben polgári jogi igényt kívánt érvényesíteni, polgári jogi jogvita elbírálását kérte volna. A II. rendű felperes az építési jogszabálysértés által okozott jogsérelmet jelölte a polgári jogi hivatkozásokkal, ez azonban nem változtat azon a körülményen, hogy alapvetően építési jogszabálysértéseket jelölt meg. Az elsőfokú bíróság nem így értelmezte a kereshetőségi jog vizsgálatát, így valamennyi kereseti elem tekintetében kizárta a II. rendű felperes kereshetőségi jogát.
[27] A Kúria hangsúlyozza, hogy a II. rendű felperes által hivatkozott jogsértések körében nem annak van elsődleges jelentősége, hogy a jogsértésnek lehetnek polgári jogi kihatásai is (a benapozottság, illetve az árcsökkenés kérdése nem az építési hatóság hatáskörét érinti), hanem annak, hogy az építés engedélyezésének fázisában az építési jogszabályi rendelkezések megsértésével, és azáltal a II. rendű felperesre nézve bekövetkező jog- vagy jogos érdek sérelmével szemben hogyan részesülhet hatékony jogvédelemben. A II. rendű felperes ezzel összefüggésben helytállóan mutatott rá, hogy a polgári jogi szomszédjogi viták a jogszabályi rendelkezések betartásával megépült épület esetén is felmerülhetnek, keresetében azonban építési jogszabálysértésekre hivatkozott. A Kúria kiemeli, hogy az építési engedély kapcsán építésügyi jogszabálysértésekre alapított hivatkozás esetén a jogorvoslati jog akkor érvényesül, ha azokat az építésügyi jogszabálysértéseket, amelyek a II. rendű felperes jogának, jogos érdekének közvetlen sérelmét okozzák, a bíróság közigazgatási perben megvizsgálja. A szomszédjogi jogvitában eljáró polgári bíróság ugyanis az alperes határozatának jogszerűségét nem vizsgálja, arra hatásköre a közigazgatási perekben eljáró bíróságnak van.
[28] Az elsőfokú bíróság által hivatkozott, a Kúria Kfv.VI.37.668/2018/5. számú ítélete vonatkozásában a II. rendű felperes megalapozottan mutatott rá, hogy eltérő megítélés alá esik, ha építésügyi jogszabálysértés megvalósulásával összefüggésben, vagy pusztán szomszédjogi vitaként, polgári jogi alapon terjeszti elő kereseti kérelmét a fél. A Kúria Kfv.VI.37.668/2018/5. számú ítéletének indokolása szerint „A felperesnek nyilvánvalóan érdeke fűződik ahhoz, hogy a szomszédjában megvalósuló építési tevékenység jogszerű legyen, annak következtében őt szükségtelenül ne zavarják, benapozottság, illetve […] egyéb ok ne korlátozza saját ingatlanának korábban megszokott, rendeltetésszerű használatában, a szomszédos építkezés miatt őt gazdasági kár ne érje, ingatlanának értéke ne csökkenjen. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből azonban nem vezethető le, hogy a felperes valamennyi – egyébként valóban méltányolható – igényét kizárólag közigazgatási perben, az építési engedélyt megadó jogerős határozat elleni keresetével érvényesíthetné. Az építésügyi közigazgatási határozat alapját szolgáló építésügyi szabályok megsértése tekintetében a felperes kereshetőségi joggal a közigazgatási perben akkor rendelkezik, ha kimutatható az építésügyi szabály megsértése és az ő jogi érdekeltsége közötti közvetlen összefüggés. Közvetlen jogi érdekeltség hiányában, így különösen a rendeltetésszerű használat csökkenéséből, az ingatlan értékvesztéséből fakadó gazdasági érdek a közigazgatási pernek nem tárgya, az erre vonatkozó igényét – ahogy azt az elsőfokú ítélet is tartalmazza – a felperes polgári bíróság előtt érvényesítheti.” Önmagában tehát a szomszédjogi jogsérelem nem alapoz meg közigazgatási perben kereshetőségi jogot, szükséges, hogy építésügyi jogszabályi rendelkezés megsértésével okozott jogsérelem orvoslására irányuljon a kereset.
[29] Jelen perben tehát a kereshetőségi jog fennállásánál elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az adott jog vagy jogos érdek sérelme tekintetében kimutatható-e az alperes határozatának alapját képező építésügyi jogszabályi rendelkezés megsértése és arra a II. rendű felperes hivatkozott-e. Ezzel összefüggésben kiemelendő továbbá, hogy a szomszédos ingatlanon végzett építési tevékenység valamennyi mozzanata nem támadható, csak azok, amelyek igazolható hatással vannak a szomszéd – jelen esetben a II. rendű felperes szemközti – ingatlanára.
[30] Az elsőfokú bíróság a II. rendű felperes kereshetőségi jogának fennállását nem állapította meg, ugyanakkor a telepítési távolság vonatkozásában kifejtett kereseti érveket érdemben is vizsgálta. A II. rendű felperes által hivatkozott építésügyi jogszabálysértések kapcsán a jogerős ítélet – az alperes álláspontjával szemben – helytállóan tartalmazza, hogy a Kúria Kfv.II.37.184/2017/12. számú ítéletében megnyilvánuló, kialakult bírói gyakorlat alapján az OTÉK 36. § (2) bekezdése szerinti telepítési távolság körében nemcsak az építési telekkel közvetlenül szomszédos telek tulajdonosát, hanem az egymással szembenéző épületek esetén a szemközti épület tulajdonosát is megilleti a kereshetőségi jog, holott azok nem szomszédos telken állnak. Az egymással szemben álló homlokzatok akkor is átfedő homlokzatok, ha nem egymás melletti épületekről van szó. Jelen perbeli esetben a II. rendű felperes épületének utcafronti homlokzatán olyan helyiségek nyílásai vannak, amelyek huzamos tartózkodás céljára szolgálnak. A telepítési távolság tekintetében tehát az elsőfokú bíróság a kialakult gyakorlattal összhangban mutatott rá, hogy kereshetőségi jogot megalapozó körülmény a szemközti ingatlan tekintetében, azonban ezen túlmenően az OTÉK 36. §-ának téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a II. rendű felperes kereshetőségi joga nem áll fenn. Ezzel összefüggésben a Kúria rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta az OTÉK 36. §-a szerinti, a telepítés távolságra vonatkozó szabályozás kógens vagy diszpozitív jellegét, illetve azt sem, hogy a telepítési távolság betartása alól milyen esetekben enged kivételt, ezáltal pedig – tévesen – nem az OTÉK szerinti telepítési távolságtól való eltérés ténye, hanem az eltérés elsőfokú bíróság által csekélynek értékelt mértéke alapján jutott arra a következtetésre, miszerint az a jelen perbeli esetben a II. rendű felperes kereshetőségi jogát megalapozó körülményként nem értékelhető (jogerős ítélet [38] pont). A Kúria hangsúlyozza, hogy az OTÉK 36. §-a meghatározza a telepítési távolságot, valamint azokat az esetköröket is, amikor azt nem kell betartani, azonban az eltérés mértéke alapján való mérlegelésre nem biztosít lehetőséget.
[31] A közigazgatási eljárásjogi jogszabályi rendelkezések sérelmére a II. rendű felperes a keresetében nem hivatkozott, így a felülvizsgálati kérelem ezirányú érveit a Kúria a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatta.
[32] A fentiekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felülvizsgálattal támadott részében hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította, míg a felülvizsgálattal nem támadott részében nem érintette.
[33] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak kizárólag a II. rendű felperes kereseti kérelméről kell ismételten határozni. Ennek során a kereshetőségi jogot akként kell megvizsgálni, hogy a II. rendű felperes által a kereseti kérelemben hivatkozott építési jogszabálysértések kapcsán értékelni kell, hogy azok fennállása esetén okoznak-e közvetlen jog- vagy jogos érdek sérelmet a II. rendű felperes számára. Amennyiben valamely hivatkozott építési jogszabálysértés ilyen érdeksérelemmel jár, úgy a kereseti kérelem azon elemére nézve a II. rendű felperes kereshetőségi jogának fennállását meg kell állapítani és a kereseti kérelem érintett elemét érdemben kell vizsgálni. A II. rendű felperes kereshetőségi jogának vizsgálata során az elsőfokú bíróság juthat arra a következtetésre, hogy a kereseti kérelem egyes elemei körében fennáll a II. rendű felperes kereshetőségi joga, míg a kereseti kérelem más elemei tekintetében hiányzik. A kereseti kérelem azon elemei tekintetében, amelyekre nézve a II. rendű felperes kereshetőségi joga fennáll, a hivatkozott építésügyi jogszabálysértés érdemi vizsgálata során nem hagyható figyelmen kívül, hogy a jogsértés körében megjelölt építésügyi jogszabályi rendelkezés kógens vagy diszpozitív szabályozást tartalmaz, illetve kógens szabályozás esetén milyen kivételeket nevesít, ugyanis kógens szabályozás esetén a bíróság nem mérlegelheti az attól való eltérés mértékét, az értékelés ez esetben kizárólag arra terjedhet ki, hogy a kógens jogszabályi előírásnak való megfelelés fennáll-e vagy nem.
(Kúria Kfv.I.37.207/2022/12.)
