A Pp. 26. § (2) bekezdésébe foglalt illetékességi szabály engedményes általi igényérvényesítés esetén is alkalmazandó [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 26. § (2) bek., 31. § (2) bek. c) pont].
A kijelölés alapjául szolgáló eljárás
[1] A fizetési meghagyásos eljárással indult, ellentmondás folytán perré alakult ügyben a Kerületi Bíróságon előterjesztett keresetében a felperes 1 380 363 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest szerződésen kívül okozott kár megtérítése jogcímén. Előadása szerint … 2018. október 29-én az általa vezetett, tulajdonát képező gépjárművel összeütközött a … által vezetett, az alperesnél kötelező felelősségbiztosítással rendelkező gépjárművel, amelynek során előbbi gépkocsijában kár keletkezett, utóbbi a felelősségét elismerte. A felperes keresete jogalapjaként – egyebek mellett – a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:519. §-át és 6:535. § (1) bekezdését, valamint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény 27., 28. és 43. §-ait jelölte meg azzal, hogy követelését a Ptk. 6:193. § (1) bekezdése alapján engedményesként érvényesíti. Az eljáró bíróság illetékességét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 26. § (2) bekezdésére alapította, és erre hivatkozással kérte a keresetlevél áttételét a székhelye szerint illetékes járásbírósághoz.
[2] A Kerületi Bíróság végzésével a pert áttette a járásbírósághoz azzal az indokolással, hogy a perre a felperes belföldi székhelye szerinti bíróság kizárólagosan illetékes a Pp. 26. § (2) bekezdése alapján.
[3] A járásbíróság végzésében – az alperes illetékességi kifogásának helyt adva – ugyancsak megállapította illetékessége hiányát, és a keresetlevelet áttenni rendelte a Kerületi Bírósághoz. Határozatának indokolása szerint a Pp. 26. § (2) bekezdése értelmében a károsult kártérítési, illetve sérelemdíj iránti igénye esetén alapozza meg a bíróság illetékességét a felperes, vagyis a károsult lakóhelye. A felperes viszont nem károsult, mivel a károkozással kapcsolatosan felmerült követelését engedményezés útján szerezte, így a Pp. 26. § (2) bekezdése nem alkalmazható, és az eljáró bíróság illetékességét a Pp. 25. § (4) bekezdése alapján az alperes székhelye alapozza meg.
[4] A Kerületi Bíróság végzésében ismételten megállapította illetékessége hiányát, és az iratokat felterjesztette a Kúriára az eljáró bíróság kijelölése végett. Álláspontja szerint a felperes mint engedményes a károsult jogutódjaként érvényesít követelést az alperessel mint a károkozó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítójával szemben, ezért a Pp. 26. § (2) bekezdése szerinti kizárólagos illetékességi szabály rá is alkalmazandó. Utalt a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gkk.43.758/2024/2. számú végzésében kifejtettekre, amely szerint „az engedményezéssel az engedményes a kártérítési jogviszony jogosultjának helyébe lépve érvényesít követelést (Ptk. 6:193. §), amely egyéb elemeiben nem érinti a felelősségbiztosításon alapuló szerződésen kívüli kártérítési jogviszonyt, és ezáltal nem ad alapot a károsult jogállásával rendelkező felperes székhelyétől eltérő illetékességi szabály alkalmazására”. Rámutatott továbbá, a Pp. 26. § (2) bekezdésének miniszteri indokolásából kitűnően a jogalkotó szándéka ezen pertípus esetében az ügyteher arányosítása is volt a Kerületi Bíróság védelmében.
A Kúria döntése és annak indokai
[5] A Kúria a negatív illetékességi összeütközést a járásbíróság kijelölésével szüntette meg, egyetértve a Kerületi Bíróság érvelésével, kiegészítve azt a következőkkel.
[6] A Pp. 174. § (4) bekezdése szerint nincs helye a keresetlevél áttételének olyan bírósághoz, amely saját hatáskörének vagy illetékességének hiányát már jogerősen megállapította. Ennek megfelelően a járásbíróság az ügyben az illetékessége hiányát már megállapító Kerületi Bírósághoz nem tehette volna át a keresetlevelet, az iratokat az illetékességi összeütközésre figyelemmel az eljáró bírtóság kijelölése végett a Kúriára kellett volna felterjesztenie [Pp. 32. § (1) bekezdés].
[7] A Kúria egyetért a Fővárosi Ítélőtáblának a Kerületi Bíróság által hivatkozott 13.Gkk.43.758/2024/2. számú végzése indokolásában kifejtett állásponttal. A Pp. 26. § (2) bekezdése egy meghatározott pertípust von ki az általános illetékességi szabály alól, és lát el speciális szabályozással. E pertípusnak nem az a meghatározó jellemzője, hogy a vagyoni, illetve személyi hátrányokat elszenvedő maga érvényesíti a kárt, hanem az, hogy az általa elszenvedett joghátrányok miatti igény érvényesítése történik meg az adott perben. A járásbíróság által elfoglalt jogértelmezés olyan megszorításon alapul, amely a jogértelmezés magasabb szintjeinek próbáját nem állja ki, a jogintézmény alkalmazási körét anélkül szűkíti, hogy ennek jogpolitikai indoka belátható lenne. A Ptk. 6:193. § (2) bekezdésének második mondata értelmében ugyanis az engedményes az engedményező helyébe lép. Kártérítési igény engedményezése esetén a károsult helyébe. A (3) bekezdés alapján átszállnak rá az igény érvényesítéséhez kapcsolódó jogok is. Ez azt is jelenti, hogy bíróság előtti igényérvényesítés esetén őt a károsult jogállása illeti meg.
[8] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 31. § (2) bekezdés c) pontja alapján eljárva a per elbírálására a felperes székhelye, mint a Pp. 26. § (2) bekezdése szerinti kizárólagos illetékességi ok alapján illetékes járásbíróságot jelölte ki, és erről a Kerületi Bíróságot értesíteni rendelte.
(Kúria Pkk.VI.24.750/2024/2.)