I. A valódi tárgyi keresethalmazat lehetősége szempontjából nem az érvényesített jog és nem a jogalap azonossága, hanem annak a jogviszonynak az azonossága – vagy ténybeli és jogi alapon való összefüggése – a meghatározó, amelyből az érvényesített jog ered.
II. A valódi tárgyi keresethalmazat eljárásjogi korlátait a perhatékonyság kettős szempontrendszerére – a konkrét per gyors befejezésére és az anyagi jogok hatékony érvényre juttatására – figyelemmel kell értékelni, szem előtt tartva az észszerűség és a közjó követelményét is.
III. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlése iránt indított közérdekű keresetek ténybeli alapon is összefüggő jogviszonyokból erednek, ha az e jogviszonyok alapjául szolgáló szerződéseket részben azonos szerződő felek, azonos időszakban, azonos település közigazgatási területén fekvő földekre, azonos módszerrel kötötték [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 173. § (1) bek.; 1997. évi CXLI. törvény (régi Inytv.) 62. § (1) bek., a) pont aa) alpont; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:88. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperesek 2020–2021-ben egy település közigazgatási területén fekvő földjeikre úgy kötöttek szerződéseket, hogy először birtokösszevonási célú csereszerződéssel résztulajdont szereztek egymás földjein, majd az így létrejött közös tulajdont adásvételi szerződéssel megszüntették (a továbbiakban együtt: szerződések). Ennek eredményeként az I–II–III. rendű alperesek által megkötött szerződések (a továbbiakban: a/1-3. szerződések) alapján az I. rendű alperes kizárólagos tulajdonosa lett a korábban a II–III. rendű alperesek tulajdonában álló földeknek; a II–III–IV–V. rendű alperesek által megkötött szerződések (a továbbiakban: b/1-2. szerződések) alapján a IV. rendű alperes kizárólagos tulajdonosa lett a korábban a II–III. és az V. rendű alperesek tulajdonában álló földnek; az I. és a VI. rendű alperesek által megkötött szerződések (a továbbiakban: c/1-2. szerződések) alapján az I. rendű alperes kizárólagos tulajdonosa lett a korábban a VI. rendű alperes tulajdonában álló földnek. A szerződések alapján a szerző felek tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.
A kereset és az alperesek védekezése
[2] A felperes ügyész az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 62. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja, a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 60. § (2) bekezdése és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:88. § (4) bekezdése alapján közérdekű keresetben kérte a bejegyzések érvénytelensége miatt a bejegyzések törlését és az eredeti ingatlan-nyilvántartási állapot helyreállítását.
[3] Indokolása szerint a szerződések semmisek, mert céljuk a jogszabály megkerülése volt, továbbá a Földforgalmi tv. 60. § (1) bekezdése szerinti szerzési korlátozásba és a jóerkölcsbe is ütköznek. A csereszerződések megkötésénél a felek tényleges szándéka nem a tulajdoni hányadok kölcsönös megszerzésére irányult. A csereszerződések célja az volt, hogy az I. és a IV. rendű alperesek tulajdonostársként később hatósági jóváhagyás nélkül biztosan megszerezhessék az adásvételi szerződések tárgyát képező földek fennmaradó tulajdoni illetőségét. Az alperesek az adásvételi szerződésekkel a cserét követő rövid idő alatt biztosították az I. és a IV. rendű alperes tulajdonszerzését. A szerződéses rendszert kizárólag azért alkalmazták, hogy megteremtsék a kivételes termőföldszerzési szabályok alkalmazhatóságának jogi feltételeit, valamint ezzel megkerüljék az adásvételnél fennálló jogi korlátokat és a hatósági engedélyezési eljárást. Az I. és a IV. rendű alperes ügyleti célja – a feltétlen és biztos tulajdonszerzésre törekvés –, valamint a szerződések realizálása azzal járt együtt, hogy a többi elővásárlásra jogosult, ezen keresztül pedig a gazdálkodók érdeke és a tisztességes feltételekkel történő termőföldszerzés lehetősége jelentősen csorbult. A jogszabályi rendelkezések kijátszása, valamint a szerződések fenti célja maga után vonja a társadalom rosszallását, így sérti a jóerkölcsöt is.
[4] Az alperesek kérték a kereset elutasítását.
[5] Indokolásuk szerint a kereset több jogügyletre vonatkozik, amelyek azonban nem egységesen érintik őket, így nem állnak fenn a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 173. § (2) bekezdésének a feltételei. A felperes a Pp. 173. § (3) bekezdését megsértve terjesztett elő több szerződést és különböző alpereseket érintő, látszólagosan egységes keresetet.
Az elsőfokú ítélet és a másodfokú végzés
[6] Az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak ítélte.
[7] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az eljárást megszüntette.
[8] Indokolása szerint hivatalból vizsgálta a keresethalmazat megengedhetőségét. Arra a következtetésre jutott, hogy a felperes által előterjesztett valódi tárgyi keresethalmazat nem felel meg a Pp. 173. § (1) bekezdésének, az a/1-3., a b/1-2. és a c/1-2. szerződések alapjául előadott tényekre alapított keresetek három külön perben érvényesíthetők valódi tárgyi keresethalmazatban. Erre figyelemmel – az eljárás megszüntetésének terhével – felhívta a felperest, hogy a meg nem engedett keresethalmazatot szüntesse meg. A felhívásnak a felperes nem tett eleget, mert álláspontja szerint nem áll fenn a keresetek összekapcsolásának eljárásjogi tilalma, az általa indított közérdekű perben nemcsak a szerződésláncolatokon belül, hanem azok között is fennáll a tárgyi és jogi összefüggés.
[9] A másodfokú bíróság nem osztotta a felperes álláspontját. Indokolása szerint a Pp. 173. § (1) bekezdésének szabályozására figyelemmel a kereset tárgyává tett a/1-3., b/1-2., és c/1-2. szerződések nem ugyanabból a jogviszonyból erednek, azok eltérő szerződő felek, eltérő földekre vonatkozó adásvételi és csereszerződései. Az egyes szerződési láncolatok szerződései ténybeli és jogi alapon összefüggő jogviszonyokból erednek, egy szerződésláncot alkotnak, céljuk az I. rendű (a/1-3., c/1-2.) és a IV. rendű (b/1-2.) alperes tulajdonszerzése volt. A megengedett tárgyi keresethalmazat egyik konjunktív feltétele – a ténybeli összefüggés – a fenti szerződéscsoportokon belül a szerződő felek személye és a szerződések tárgyát képező földek tekintetében is megállapítható. Nem áll fenn ugyanakkor ténybeli összefüggés a fenti szerződéscsoportokon kívül, az egyes szerződéscsoportok között. A ténybeli összefüggéshez nem elegendő a földek azonos közigazgatási területen fekvése, a kereset tárgyává tett jogviszonyok ugyanis nem a földek fekvése szerint meghatározott területre, hanem konkrét helyrajzi számú ingatlanokra vonatkoznak. Van ugyan személyi átfedés az egyes szerződések személyi összetételében – az I. rendű alperes az a/ és c/ szerződéscsoportban is vevőként, a II. rendű alperes az a/ és b/ szerződéscsoportban is eladóként szerepel –, amely azonban nem elégséges a ténybeli összefüggéshez, mert a szerződések tárgya és az ügyletekben részt vevő további felek személye eltérő, valamint az egyes szerződéscsoportok által megcélzott I. és IV. rendű alperesi tulajdonszerzés a másik két szerződéscsoport tekintetében irreleváns. Ténybeli összefüggés hiányában a valódi tárgyi keresethalmazat megengedhetőségének egyik konjunktív feltétele hiányzik. A pusztán hasonló jogviszonyokat érintő valódi tárgyi keresethalmazat előterjesztését pedig a törvény nem engedi meg, ezért a keresetlevelet a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontja alapján vissza kellett volna utasítani. A hiánypótlási felhívás eredménytelenségére tekintettel a másodfokú bíróság a Pp. 240. § (1) bekezdésére és 176. § (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel a Pp. 379. §-a alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az eljárást megszüntette.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, valamint a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős végzés sérti a Pp. 173. § (1) bekezdését, valamint – a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontjára és a 240. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel – a Pp. 379. §-át.
[11] Indokolása szerint a másodfokú bíróság a valódi tárgyi keresethalmazat Pp. 173. § (1) bekezdésében írt törvényi feltételeit vizsgálva törvénysértően jutott arra a következtetésre, hogy nem áll fenn a jogviszonyok közötti ténybeli összefüggés, és így jogszabálysértően rendelkezett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről, valamint az eljárás megszüntetéséről. A keresethalmazat perjogi funkciója, hogy – a megfelelő keretek között – elősegítse a per gyors és hatékony befejezését. A felperesi igények nem külön-külön számos perben, hanem egyetlen peres eljárásban történő érvényesítése alkalmas lehet a jogvita eredményesebb eldöntésére, mert a felek előadásait, a részben átfedő bizonyítást nem kell feltétlenül megismételni, valamint általában koncentráltabban lehet lefolytatni a bizonyítást.
[12] A másodfokú bíróság döntését arra alapozta, hogy a tárgyi keresethalmazat törvényi feltételei nem állnak fenn, ezzel összefüggésben mégis indokoltnak tartotta kitérni a személyi keresethalmazatra is. Valódi személyi keresethalmazat esetén az alanytöbbségnek meg kell felelnie valamely pertársasági formának is. A célszerűségi pertársaság egyik típusa, a Pp. 37. § c) pontja szerinti pertársaság esetén – amely szükségképpen tárgyi keresethalmazatot is magába foglaló vegyes keresethalmazatot feltételez –, több alperes akkor perelhető együtt, ha a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek, és ugyanannak a bíróságnak az illetékessége a Pp. 29. §-a rendelkezéseinek alkalmazása nélkül is valamennyi alperessel szemben megállapítható. A kommentárirodalom szerint a hasonló ténybeli alapot esetenként kell megvizsgálni, alapvetően a bizonyításban felmerülő szinergiát kell keresni. A célszerűségi pertársaságnak a Pp. 37. § c) pontja szerinti, valamint a keresethalmazatnak a Pp. 173. § (1) bekezdése szerinti megengedhetőségét a fórumazonosság mellett a konnexitás alapozza meg. A konnexitás azt jelenti, hogy a halmazatban álló keresetekkel érvényesített igények azonos vagy összefüggő jogviszonyból erednek. A szorosabb kapcsolatot jelentő azonos jogviszony hiányában szükséges, hogy a keresetek ténybeli és jogi alapon összefüggésben álljanak. A jelen ügyben nem volt vitatott, hogy – a keresetek tárgyává tett tényállás azonos jogi megítélésére tekintettel – a keresetek között a jogi összefüggés fennáll. A másodfokú bíróságnak ugyanakkor a ténybeli jogi összefüggés hiányára hivatkozó álláspontja jogszabálysértő.
[13] A másodfokú bíróság nem teljeskörűen végezte el a ténybeli összefüggés vizsgálatát, mivel nem értékelte megfelelően a jogviszonyok meghatározó elemeinek szoros kapcsolatát, az ügyletekben érintett személyek részbeni azonosságát és a jogügyletek célját. Az értékelés során figyelmen kívül hagyta, hogy a jogszerű földforgalmat deformáló, akadályozó jogügyletek ugyanazon tulajdonosi közösség érdekeit sértették. Az azonos településen lévő földekre megkötött szerződéses láncolatokban részben ugyanazon személyek vettek részt. Az a/1-3. és a b/1-2. szerződéseket a megszerzendő ingatlan tulajdonosának személye – a II. rendű alperes –, az a/1-3. és a c/1-2. szerződéseket pedig a biztos tulajdont szerző személye – az I. rendű alperes – is összekapcsolja. Az a/1-3., b/1-2. és c/1-2. szerződések közötti ténybeli és jogi összefüggést megteremti az alkalmazott szerződéses konstrukció lényegi elemeinek, és a szerződésrendszer jogi megítélésének azonossága is.
[14] A perindításra közérdekből került sor. A ténybeli és jogi alapon való összefüggés vizsgálatát ezért – szemben az individuális igényérvényesítést célzó perekkel – a közérdek védelmében és képviseletében fellépő absztrakt jogalany által érvényesített törlési igény szempontjából is el kell végezni. A közérdek nem csupán az ingatlan-nyilvántartás adatainak helyességéhez fűződik, hanem az ingatlanforgalom jogszerűségéhez is. A tárgyi és jogi összefüggés vizsgálatánál kiemelt figyelmet kell fordítani a per közérdeksérelem kiküszöbölését célzó azon jellegére is, amely a helyi földtulajdonosi közösség érdekeinek érvényre juttatásában megvalósuló közérdek védelmét célozza. A szerződéskötési láncok együttes értékelésének követelménye következik a termőföldtulajdon sajátos természeti és vagyoni sajátosságaiból is. A települési önkormányzat közigazgatási területén földet használó földművesek gazdálkodói közösséget alkotnak, így a perbeli ügyletek kapcsán nem elegendő önmagában és kizárólag a szerződő felek érdekét vizsgálni, hanem – a közérdekű igényérvényesítés legitimációjában tükröződő jogalkotói akarat szerint is – ugyanilyen hangsúlyt kap a gazdálkodó közösség érdeke. A perindítás célja éppen – az individuális perekben értékelés körébe nem vonható – az egyedi érdekeken túlmutató közösségi érdekek védelme.
[15] A szerződő felek személyére figyelemmel is kapcsolatban álló szerződéses láncolatok között a szükséges tárgyi és jogi összefüggést tehát az alapozza meg, hogy a közérdek védelmében történő perindítás ugyanazon helyi gazdálkodói közösség érdekeit sértő, azonos jogi módszert alkalmazó csalárd jogügyleteket tett a per tárgyává, amelyek együttes értékelése a szerződő felek ügyleti szándékának feltárása miatt is indokolt és szükséges. Az ismétlődő láncolatos szerződések együttes jogi megítélése azért is szükségszerű és elkerülhetetlen, mert a szerződő felek csalárd jogügyleteiket a termőföldért folytatott versenyben ugyanazon „versenytéren” kötötték meg, így a közérdekű perindítás is ugyanazon a „versenytéren” kívánja az eredeti állapot helyreállításával a jogszerű és egyenlő esélyeket biztosító versenyfeltételeket megteremteni. A közérdekű perben tehát nemcsak a szerződésláncolaton belül, hanem a szerződésláncolatok között is fennáll a keresethalmazathoz szükséges a tárgyi és jogi összefüggés.
[16] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben kérték a jogerős végzés hatályában fenntartását.
[17] Indokolásuk szerint a felülvizsgálati kérelem hiányos, illetve a Pp. szabályaiba ütköző, mert nem tartalmazza minden megsértettként megjelölt jogszabályi rendelkezésnél az állított jogszabálysértés indokát. A felperes által megjelölt Pp. 37. § c) pont szerinti pertársaság az ő vonatkozásukban nem áll fenn, továbbá ez az új jogi indok sérti a Pp. 413. § (2) bekezdését, mert ezeket az indokokat a Pp. 170. § (2) bekezdés d) pontja alapján már a keresetlevélben meg kellett volna jelölni. A pertárgy értéke alapján nem minden esetben a törvényszék lett volna illetékes, hanem a járásbíróságnak kellett volna eljárnia. Ebből következően, ha fenn is állna a célszerűségi pertársaságra vonatkozó kritériumok szabályozási elemeiből a hasonló ténybeli és jogi alap, akkor sem ugyanannak a bíróságnak az illetékességébe tartoztak volna a külön eljárások az egyes alperesek esetében.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati ellenkérelemben írtakkal szemben a felülvizsgálati kérelem megfelel a Pp. 413. § (1) bekezdés b) pontjában írt követelménynek, valamint abban nem történt keresetváltoztatás.
[19] A másodfokú bíróság jogerős végzésében a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontja, a 240. § (1) bekezdés a) pontja és a 379. §-a alapján rendelkezett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről és az eljárás megszüntetéséről a Pp. 173. § (1) bekezdés egyik feltételének – a jogviszonyok ténybeli összefüggésének – a hiányából eredő meg nem engedett keresethalmazat fennállására hivatkozva. A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 173. § (1) bekezdésének és a 379. §-ának a megsértését állította arra hivatkozva, hogy a Pp. 173. § (1) bekezdése szerinti feltételek fennállnak, a másodfokú bíróság ezért jogszabálysértően rendelkezett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről, és az eljárás megszüntetéséről (Pp. 379. §). A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság által alkalmazott eljárási jogszabályi rendelkezések megsértését állította, jogi érveit a jogerős végzés indokolásával ütköztette, így a felülvizsgálati kérelem alkalmas az érdemi elbírálásra.
[20] A felülvizsgálati ellenkérelemben hivatkozott jogi érvelés a keresetlevél érdemi része (a kereset) tartalmi elemeként az érvényesíteni kívánt jog, a tényállítás és a kereseti kérelem közötti összefüggés levezetése [Pp. 170. § (2) bekezdés d) pont], amely szabályozás a Pp. által alkalmazott háromtagú pertárgyfogalomból ered. A jogi érvelés arra vonatkozik, hogy a keresetben állított konkrét történeti tények hogyan feleltethetők meg az érvényesíteni kívánt jog törvényi tényállási elemeinek, a kereseti kérelem hogyan következik a megnyíltnak állított alanyi jogból, valamint az állított konkrét történeti tények miként alapozzák meg a kereseti kérelmet. A felülvizsgálati ellenkérelemben hivatkozott – a felülvizsgálati kérelem indokolásában megjelenő, de megsértettként meg nem jelölt – Pp. 37. § c) pontja nem a keresetlevél érdemi részére (a keresetre), annak egyik tartalmi elemére (a jogi érvelésre) vonatkozik, hanem a valódi személyi keresethalmazat (a pertársaság) egyik lehetséges fajtáját szabályozza. Egyebekben a jogi érvelés megváltoztatása nem is minősül keresetváltoztatásnak [Pp. 7. § (1) bekezdés 12. pont].
[21] A Pp. 413. § (1) bekezdése és a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül.
[22] A másodfokú bíróság jogerős végzésében nem alkalmazta a Pp. 37. § c) pontját, annak megsértését a felperes sem állította, így a Pp. 37. § c) pontjának megsértését a Kúria sem vizsgálhatta a Pp. 423. § (1) bekezdés első fordulata alapján. A Kúria hivatalból sem vizsgálhatta a Pp. 37. § c) pontjának a megsértését a Pp. 423. § (1) bekezdés második fordulata alapján, mert a másodfokú bíróság jogerős végzésével az eljárást már hivatalból megszüntette. A Kúriának ezért azt kellett elbírálnia, hogy a jogerős végzés sérti-e a felülvizsgálati kérelemben megsértettként megjelölt Pp. 173. § (1) bekezdését és a 379. §-át. A felülvizsgálati ellenkérelemben írtakra figyelemmel kiemelendő, hogy a Kúria Pfv.V.20.465/2022/8. számú határozatában már részletesen kifejtettek szerint a jelen perben érvényesített igények a pertárgy értékétől függetlenül törvényszéki hatáskörbe tartoznak a Pp. 20. § (1) bekezdése és a (3) bekezdés a) pont ac) alpontja alapján.
[23] A Kúria Gfv.I.30.270/2022/10. számú határozata [27] bekezdésében már kifejtette, hogy a kereset egy anyagi jogszabály (tárgyi jog) által biztosított valamely jog (alanyi jog) érvényesítését jelenti: a felperes állítja, hogy a valóságban megtörtént konkrét történeti tények megvalósítják az anyagi jogszabályban meghatározott törvényi tényállási elemeket, így az alanyi jog megnyílt, amely feljogosítja őt az anyagi jogszabályban meghatározott igény támasztására. A keresetlevélben előterjesztett kereset tartalmazza az érvényesíteni kívánt (később: érvényesített) alanyi jogot [Pp. 7. § (1) bekezdés 11. pont] az azt létrehozó anyagi jogi norma (jogalap) megjelölésével [Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pont], az ez alapján előterjeszthető kereseti kérelmet, valamint a jogot és a kereseti kérelmet megalapozó konkrét (történeti) tényeket [Pp. 170. § (2) bekezdés a), b), c) pont]. Az érvényesített jog valamilyen jogviszonyból, a felek között fennálló jogilag szabályozott kapcsolatból ered; egy jogviszonyból azonban több alanyi jog is érvényesíthető. A valódi tárgyi keresethalmazat lehetősége szempontjából tehát nem az érvényesített jog és nem a jogalap azonossága, hanem annak a jogviszonynak az azonossága – vagy ténybeli és jogi alapon való összefüggése – a meghatározó, amelyből az érvényesített jog ered.
[24] A Pp. 173. § (1) bekezdése a valódi tárgyi keresethalmazatban előterjeszthető kereseteket egyrészt a jogviszony, másrészt az eljáró bíróság alapján korlátozza. A másodfokú bíróság által vizsgált – jogviszonyon alapuló – korlátozás a Pp. által meghatározott eljárásjogi feltétel, amelynek tényleges megvalósulása azonban az anyagi jog figyelembevétele mellett bírálható el. Ennek eredményeként dönthető el, hogy az egyes keresetekkel érvényesített alanyi jogok ténybeli és jogi alapon is összefüggő jogviszonyokból erednek-e. A másodfokú bíróság jogerős végzésében a jogviszonyok ténybeli összefüggésének hiányára következtetett, ezért a Kúriának e következtetés helyességét kellett vizsgálnia.
[25] Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) 28. cikke alapján a jogviszonyok ténybeli összefüggésére vonatkozó jogszabályi rendelkezést is annak céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. Ennek során figyelembe kell venni a jogszabály preambulumában és javaslatának indokolásában írtakat, továbbá azt kell feltételezni, hogy a jogszabályi rendelkezés a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgál.
[26] A Pp. preambulumában és a polgári perrendtartásról szóló T/11900. számú törvényjavaslatban (a továbbiakban: Pp. javaslat) megfogalmazottak szerint a Pp. egyik legfontosabb szabályozási célja a perhatékonyság rendszerszintű biztosítása, az anyagi jogok hatékony érvényre juttatása. A perhatékonyság megvalósulása két – egymással részben ellentétes – szempont együttes értékelését jelenti: egyrészt a konkrét per gyors befejezését célozza, másrészt azonban ez nem sértheti az anyagi jogok hatékony érvényre juttatását. A perhatékonyságnak ez a kettőssége, valamint a második szempont figyelembevétele jelenik meg például az egyszerű pertársaság szabályozásában – ahol nem perjogi szükségszerűség, hanem a felperesi magánérdek és perhatékonysági megfontolások alapján megengedett a különböző ügyek együttes tárgyalása – (Pp. javaslat 263. oldal); az önálló beavatkozónak a perfelvétel lezárását követő beavatkozásának a megengedésében (Pp. javaslat 267. oldal); a pertárgy értékétől függő hatáskör megszűnésének figyelmen kívül hagyásában az érdemi tárgyalási szakban történő keresetfelemelés esetén (Pp. javaslat 349. oldal). A perhatékonyságnak ugyanez a kettős szempontrendszere jelenik meg a keresethalmazatok szabályozásában is: a keresethalmazatok létezését perökonómiai szempontok indokolják, mivel a jogvita általában és összességében gyorsabban, kevesebb költség mellett dönthető el egy perben, mint több perben, ugyanakkor a keresethalmozás korlátlansága jelentősen rontja az egyes per perhatékonyságát, ezért szükséges észszerű korlátok felállítása (Pp. javaslat 327. oldal). A valódi tárgyi keresethalmazat eljárásjogi korlátait tehát a perhatékonyság kettős szempontrendszerére – a konkrét per gyors befejezésére és az anyagi jogok hatékony érvényre juttatására – figyelemmel kell értékelni, szem előtt tartva az észszerűség és a közjó követelményét is.
[27] A Kúria Pfv.V.20.465/2022/8. számú határozatában már részletesen kifejtettek értelmében a jelen per közérdek védelmében indított, közérdekű pernek minősül, amelyben a felperes a közérdek védelmezőjeként gyakorolja keresetindítási jogát [Alaptörvény 29. cikk (2) bekezdés d) pont]. A Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslat 572. oldalán írtak is azt hangsúlyozzák, hogy az ügyészi keresetindítás a közérdek védelmét szolgálja – nem a szerződő felek helyett és érdekében való eljárásnak minősül –, amelyre olyan esetben kerülhet sor, amikor a semmisségi ok természete folytán a szerződő felek egyikének sem érdeke az érvénytelenség kimondása.
[28] A jelen ügyben a közérdekű kereset az a/1-3. szerződések esetén az I–II–III. rendű alperesek, a b/1-2. szerződések vonatkozásában a II–III–IV–V. rendű alperesek, a c/1-2. szerződések esetében az I. és a VI. rendű alperesek közötti jogviszonyokból ered. Az e jogviszonyok alapjául szolgáló szerződéseket részben azonos szerződő felek, azonos időszakban (2020–2021), azonos település közigazgatási területén fekvő földekre, azonos módszerrel (csekély tulajdoni hányadra vonatkozó birtokösszevonási célú cserét követően adásvételi szerződéssel a közös tulajdon megszüntetése) kötötték. A felperesi keresetindítás célja nem az egyes szerződő felek helyett és érdekében való jogérvényesítés, hanem a közérdek védelme, mert az egymással szerződött alpereseknek nem áll érdekében a szerződések érvénytelenségének kimondása és az ebből eredő jogkövetkezmények alkalmazása. A keresettel érvényesített alanyi jogokat, a keresethalmazatok perökonómiai szempontjait, a perhatékonyság kettős szempontrendszerét, az eljárásjogi korlátok észszerűségének követelményét és a jogérvényesítés közérdekűségét is figyelembe véve a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben indított közérdekű keresetek ténybeli alapon is összefüggő jogviszonyokból erednek, mert az e jogviszonyok alapjául szolgáló szerződéseket részben azonos szerződő felek, azonos időszakban, azonos település közigazgatási területén fekvő földekre, azonos módszerrel kötötték. A jogerős végzés ezért sérti a Pp. 173. § (1) bekezdését és a Pp. 379. §-át.
[29] Az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre figyelemmel a Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, valamint a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a másodfokú bíróságnak az alperesek fellebbezését kell elbírálnia.
(Kúria Pfv.I.20.002/2025/6.)