Alaptalan az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlésére irányuló kereset, ha létezik olyan okirat, amely alapján megállapítható, hogy létrejött és érvényes a bejegyzés alapjául szolgáló adásvételi szerződés [2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:183. §, 6:6. § (1) bek., 6:7. § (1)–(2) bek., 6:63. § (1)–(2) bek., 6:215. § (2) bek.; 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62. § (1) bek. a) pont aa) alpont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint eladó és az alperes mint vevő 2015. június 2-án adásvételi szerződést kötött a felperes által lakott ingatlanra. Az ingatlanügyi hatósághoz benyújtott – az ingatlan …/22 helyrajzi számát tartalmazó – két lapból álló szerződési okirat első oldalát nem a felperes látta el kézjegyével. A mindkét lapon a felperes által is aláírt szerződési okirat a …/622 helyrajzi számot tartalmazza. Az ingatlanügyi hatóság a benyújtott okirat alapján az alperes javára vétel jogcímén tulajdonjogot, a felperes javára holtig tartó haszonélvezeti jogot jegyzett be az ingatlan-nyilvántartásba.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 62. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:183. §-ára alapított keresetében kérte, hogy a bíróság a …/22 helyrajzi számú ingatlan vonatkozásában az eredeti állapot helyreállítása körében kötelezze az alperest, tűrje a tulajdonjoga bejegyzésének törlését. A felperes a 4 500 000 forint összegű vételár egyidejű visszafizetését vállalta, ugyanakkor a pénz tényleges átvételét vitatta. Az érvénytelenséget elsődlegesen cselekvőképtelen állapotára alapította [a Ptk. 2:9. § (1) bekezdés, 6:88. § (1) bekezdés, 6:108. §, 6:112. § (1) bekezdés]. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a Ptk. 6:7. § (1)–(2) bekezdésében, 6:63. § (1)–(2) bekezdésében, 6:215. § (2) bekezdésében, az Inytv. 32. § (2) bekezdés f) pontjában, valamint a Kúria Pfv.VI.21.480/2018/11. számú ítéletében (megjelent: BH 2019.74.) foglaltak alapján nem jött létre az adásvételi szerződés, mivel nem ő írta alá az ingatlan-nyilvántartásba benyújtott szerződési okirat első oldalát. Harmadlagosan a Ptk. 6:96. §-a [Jóerkölcsbe ütköző szerződés] alapján hivatkozott a szerződés érvénytelenségére.
[3] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Indokolása szerint a felperes által hivatkozott egyik okból sem érvénytelen a per tárgyát képező ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló jogügylet. A kötelmet nem a bejegyzés, hanem a szerződés keletkezteti, ezért tévesen érvelt a felperes azzal, hogy az érvénytelenséget kizárólag az ingatlanügyi hatósághoz benyújtott adásvételi szerződés alapján kell vizsgálni. Az ingatlan-átruházási szerződés érvénytelenségéről szóló XXV. számú Polgári Elvi Döntésében (a továbbiakban: XXV. számú PED) kifejtettekre figyelemmel megállapítható volt, hogy van olyan eredeti, mindkét szerződő fél által aláírt, az ingatlan természetbeni elhelyezkedését helyesen tartalmazó teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt adásvételi szerződés, amely nem szenved a felperes által hivatkozott alaki hibában, és amelyből – függetlenül attól, hogy a helyrajzi számot nyilvánvalóan elgépelték – azonosítható az ügylet tárgya. A felperesnek erre az ingatlanra vonatkozó eladási szándékát a tanúvallomások is megerősítették, ezért a bizonyítás anyaga alapján nem lehetett levonni olyan következtetést, hogy az ingatlan adásvételi szerződés nem jött létre. A bejegyzés alapját képező okirat ugyan nem felel meg az Inytv. 32. § (2) bekezdés f) pontjának, de a hiányossága nem alapozza meg a Ptk. 5:183. §-a és az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti, érvénytelenségre alapított törlési keresetet.
[5] A felperes fellebbezése – amely a cselekvőképtelen állapot és a jóerkölcsbe ütközés miatti semmisség kérdését nem érintette – folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 254. § (3) bekezdésének megfelelően, helyes indokai alapján helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[6] A fellebbezésben foglaltakra tekintettel rámutatott: a Kúria a Pfv.21.480/2018/11. számú ítéletének (megjelent: BH 2019.74.) alapjául szolgált esetben a felperesek keresetükben három különböző okiratra hivatkozva, egy 1990. évi szerződés, egy 1996. januári közös nyilatkozat és egy 1996 márciusi megállapodás érvénytelenségét állítva kérték az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog törlését. A Kúria jogi okfejtése ehhez képest arra vonatkozott, hogy ezek közül melyiken alapult a tulajdonjog bejegyzése, ezért tulajdonított csak az 1996. márciusi megállapodásnak jelentőséget. Az ügyben tehát nem ugyanannak a szerződésnek több példánya tekintetében mondott véleményt. Alaptalanul hivatkozott ezért a felperes arra, hogy a jelen ügyben az elsőfokú bíróság jogkérdésben eltért a Kúria határozatától.
[7] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a jelen esetben az okiratszerkesztő ügyvéd birtokában van egy olyan szerződéspéldány, amelynek első oldalát a felperes – az írásszakértő által is igazoltan – aláírta. Ennek az okiratnak az első oldalán a feltüntetett helyrajzi szám egyik karaktere (a hatos szám a perjel helyett) nem egyezik meg az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett helyrajzi számmal. A szerződő felek azonban az ügylet tárgyát nem csupán helyrajzi számmal, hanem azzal is megjelölték, hogy az ingatlan természetben B. utca 61. (ténylegesen 63.) szám alatt található, és az egyéb paramétereit is körülírták. A szerződéskötéskor az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett házszám a 61. volt, de azt időközben megváltoztatták a tényleges és a szerződésben írt 63-ra. Mindezekből megállapítható, hogy az okirat a XXV. számú PED I. pontjában írt és elégségesnek tartott követelményeknek megfelelően tartalmazza azt, hogy a megállapodás melyik ingatlanra vonatkozik. A szerződésben a felek egyértelműen erre az ingatlanra vonatkozó ügyleti akaratot nyilvánítottak ki. A bizonyítás egyéb anyaga alapján sem lehetett arra következtetni, hogy nem volt erre az ingatlanra szerződéskötésre irányuló akaratuk. Tekintettel arra, hogy van olyan szerződéspéldány, amely a törvény által előírt írásbeli alakban kifejezésre juttatta a perbeli ingatlanra a szerződő felek adásvételre irányuló egybehangzó ügyleti akaratát, nem törölhető az ingatlan-nyilvántartásból az alperes bejegyzett tulajdonjoga azon az alapon, hogy annak nincs szerződéses alapja.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítéletet megváltoztató, a keresetnek helyt adó határozat hozatalát kérte. Másodlagos kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult.
[9] Előadta, hogy a jogerős ítélet sérti a régi Pp. 206. § (1) bekezdését, a Ptk. 5:38. § (2) bekezdését, 5:167. §-át, 5:168. § (2) bekezdését, 6:7. § (1)–(2) bekezdését, 6:63. § (1)–(2) bekezdését, 6:94. § (1)–(2) bekezdését, 6:215. § (1)–(2) bekezdését, az Inytv. 20. § (1) bekezdését, 32. § (1) bekezdés c) pontját, 62. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját, továbbá a másodfokú bíróság téves indokok alapján tért el a Kúria Pfv.21.480/2018/11. számú ítéletének (megjelent: BH 2019.74.) jogkérdésben tett állásfoglalásától.
[10] A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság a régi Pp. 206. § (1) bekezdésével ellentétesen, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, logikátlan mérlegelésével állapította meg tényként, hogy a peres felek között a perbeli …/22 ingatlan tárgyában létrejött jogügylet. A tényállás hibája már a jogerős ítélet [1] bekezdéséből is kitűnik, az ugyanis tartalmazza: a felperes által aláírt okirat egy fiktív ingatlan (…/622 helyrajzi számú) tárgyában jött létre, míg a perbeli ingatlant megjelölő okiratnak az adásvételi szerződés szükséges elemeit tartalmazó első oldalát nem a felperes írta alá. Márpedig fiktív ingatlant megjelölő szerződés és a felperes által nem aláírt, hamisított szerződés nem hoz létre adásvételi szerződést.
[11] A felperes érvelése szerint nem helytálló a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az ingatlan-nyilvántartásba benyújtott hamis szerződés és a fiktív helyrajzi számot tartalmazó szerződés ugyanazon okirat két példánya, amelyek – ennek megfelelően – egymást helyettesíthetik, tehát ugyanazon joghatással bírnak. A jogerős ítélet tényállása egyébként ezt nem is tartalmazza, így a jogi indokolás és a megállapított tényállás között feloldhatatlan ellentét feszül. A másodfokú bíróság álláspontja azon túlmenően, hogy logikátlan és a közbizalom elvével is ellentétes, sérti a Ptk. 6:7. § (1)–(2) bekezdését és a 6:63. § (1)–(2) bekezdését. Egyazon okirat két példánya teljes mértékben azonos szövegű, mert ha nem, akkor különböző okiratokról van szó. Ha a két szerződés nem egymás példánya, úgy csak az állapítható meg, hogy a hamis szerződés és a felperes által aláírt szerződés két különböző jogügylet, amelyek létrejötte, érvényessége, kikényszeríthetősége nem vezethető le egymásból, egymást nem teszik létrejötté, érvényessé vagy kikényszeríthetővé. Az ingatlan-nyilvántartásba benyújtott hamis és a felperes által aláírt, fiktív ingatlant tartalmazó szerződések szövege (a helyrajzi szám) eltér, így kizárt, hogy egymás példányai legyenek. Ez még abban az esetben is így lenne, ha a helyes helyrajzi számot tartalmazó iratot a felperes írta volna alá. A Ptk. hivatkozott rendelkezései szerint az első lapján a felperes által alá nem írt szerződés nem lehet példánya semmilyen érvényes, írásba foglalt szerződésnek, ezáltal nem minősíthető jognyilatkozatnak, így szerződésnek sem, legfeljebb egy jogilag nem létező, létre nem jött jogügylet igazolására alkalmas.
[12] A felperes szerint az általa aláírt szerződés nem alkalmas a célzott joghatás kiváltására. Egyrészt az Inytv. 32. § (2) bekezdés c) pontja alapján nem jegyezhető be az ingatlan-nyilvántartásba, másrészt a XXV. számú PED-ben meghatározott követelményeknek sem felel meg. Az okiratból nem állapítható meg egyértelműen, hogy az a …/22 helyrajzi számú ingatlan tárgyában jött létre. Egyfelől az okiratban megjelölt helyrajzi szám (…/622) fiktív, nem létező, másfelől az irat – a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben – nem tartalmazza az ingatlan természetbeni elhelyezkedését. Az ingatlan természetben a B. utca 63. szám alatt található, azonban az ingatlan-nyilvántartási címe 2015. június 2-án B. utca 61. volt, nem pedig az okiratban rögzített B. utca 61. (ténylegesen 63.). Az okirat nem minősül a Ptk. 6:215. § (1)–(2) bekezdésének megfelelő, érvényesen létrejött ingatlan adásvételi szerződésnek. A formakényszer megsértése miatt érvénytelen szerződés lehet [Ptk. 6:63. § (1), (2) bekezdés, 6:94. § (1) bekezdés]. A jogerős ítélet ennek megfelelően a Ptk. 6:63. § (1)–(2) bekezdésébe a 6:94. § (1) bekezdésébe, valamint a 6:215. § (1)–(2) bekezdésébe ütközik.
[13] A felperes hivatkozása szerint az ingatlanügyi hatóság létre sem jött és bejegyzésre alkalmatlan okirat [Inytv. 32. § (2) bekezdés f) pont, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (Inytv.vhr.) 69. §, 70. §] alapján jegyezte be az alperes tulajdonjogát. A Kúria jelen perben is irányadó Pfv.21.480/2018/11. számú ítéletében (megjelent: BH 2019.74.) foglaltak alapján megállapítható, hogy ez a létre nem jött, hamis okirat az ingatlan-nyilvántartás részét képezi, ezért a törlési kereset alaposságáról kizárólag ezen okirat figyelembevételével lehetséges állást foglalni, és a felperes által aláírt – a XXV. számú PED I. pontjának sem megfelelő – okiratot a törlési kereset elbírálása során figyelmen kívül kell hagyni. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja nem felel meg a jogegység követelményének, sérti az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját és ennek alapján a Ptk. 6:63. § (1) bekezdését. A jelen ügy tényállása a lényeges jogkérdések szempontjából analóg a Kúria hivatkozott ítéletében vizsgált tényállással. Ha ugyanis a hamis szerződés és a fiktív ingatlant tartalmazó szerződés két külön jogügylet, úgy az ingatlan tulajdonjogáról két külön okirat rendelkezik, két külön jogügylet keretében. Ebben az esetben – miként azt a Kúria elvi éllel egyértelműsítette – az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog kizárólag az ingatlan-nyilvántartásba benyújtott okirat alapján vizsgálható, a felek között létrejött más jogügyletek, okiratok alapján nem. Dologi jogi joghatást kizárólag az az okirat válthat ki, amelyet az ingatlan-nyilvántartásba benyújtottak. Az ingatlan-nyilvántartás számára a benyújtás elmaradása miatt irreleváns szerződés nem lehet adásvétel jogcímén szerzett tulajdonjog forrása. A felperes által ugyan aláírt, de fiktív ingatlant megjelölő szerződés alapján az alperesnek legfeljebb a Ptk. 6:215. § (1)–(2) bekezdése szerinti kötelmi jogi igénye lehetne az ingatlan Ptk. 5:38. § (2) bekezdése szerinti átruházása, amely nem volt tárgya a pernek. A jogerős ítélet mindezekre tekintettel a Ptk. 6:215. § (1)–(2) bekezdésébe, 5:38. § (2) bekezdésébe, 5:167. §-ába, 5:168. § (2) bekezdésébe és az Inytv. 20. §-ába is ütközik.
[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[17] A felperes a Ptk. 5:183. §-ára és az Inytv. 62. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapított keresetét – egyéb, a felülvizsgálati kérelmével már nem érintett érvénytelenségi okok mellett – arra hivatkozással terjesztette elő, hogy az ingatlanügyi hatósághoz benyújtott szerződési okirat első oldalát nem ő írta alá, ezért nem jött létre az a jogügylet, amely a bejegyzés alapjául szolgált.
[18] A Ptk. 5:38. § (2) bekezdése szerint ingatlan tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és erre tekintettel a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. A Ptk. 5:168. § (2) bekezdése értelmében az átruházáson alapuló tulajdonjogot a bejegyzés keletkezteti. Nincs ugyanakkor olyan jogszabályi rendelkezés, amely a bejegyzés jogcímtől független anyagi jogerejét elismerné. A szabályozás szigorú jogvédelmi hatást fűz az ingatlan-nyilvántartás tartalmához, de az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen, ellenérték fejében szerzők védelme érdekében lehetővé teszi az ingatlan-nyilvántartás tartalmának a tényleges jogi helyzethez igazítását.
[19] A Ptk. tartalmazza az 5:182. § (1)–(2) bekezdésben az ingatlan-nyilvántartás helyesbítésének, az 5:183. §-ban a bejegyzés törlésének szabályait. A helyesbítés jogszabályi feltétele, hogy a bejegyzés vagy a feljegyzés az alapjául szolgáló okirathoz képest helytelen. Ebben az esetben az ingatlan-nyilvántartás tartalmának a tényleges jogi helyzethez igazítása az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés vagy feljegyzés (ki)törlésével vagy az ingatlan-nyilvántartás tartalmának kiigazításával, a bejegyzés vagy a feljegyzés alapjául szolgáló okirat alapján történik. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés vagy feljegyzés törlésének ezzel szemben a bejegyzés vagy feljegyzés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelensége vagy a bejegyzés utólagos helytelenné válása miatt van helye, amelynek alapja nem a bejegyzés vagy a feljegyzés alapjául szolgáló okirat, hanem a jogügylet.
[20] Nem helytálló ezért a felperesnek az a hivatkozása, hogy a bíróság törlési perben is csak a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot vizsgálhatja és ebből következően jogszabálysértően jártak el a jelen ügyben a bíróságok, amikor másik okirat alapján a jogügylet érvényességét vizsgálták.
[21] A felülvizsgálati kérelemben előadottakkal ellentétben a jogerős ítélet nem tér el jogkérdésben a Kúria hivatkozott határozatától (Pfv.21.480/2018/11., megjelent: BH 2019.74.), mivel az ott felmerült jogkérdés nem volt azonos a jelen ügyben felmerült jogkérdéssel. A Kúria által elbírált esetben egyértelmű volt, hogy a bejegyzett használati jog három jogügyleten alapulhatott. A Kúria azt egyértelműsítette, hogy ilyen helyzetben az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog törlésére irányuló perben a felek között létrejött szerződések közül csak annak a szerződésnek az érvényességét kell vizsgálni, amelyre tekintettel a jogot bejegyezték. A jelen esetben azonban egyetlen jogügylet jött létre, a felperes ugyanis az általa lakott ingatlant csak egyszer adta el az alperesnek.
[22] A felperes hivatkozása annyiban helytálló, hogy a tényszerűen létező két szerződési okirat nem ugyanazon okirat példánya. Nem következik azonban ebből az, hogy a peres felek között két ingatlan adásvételi szerződés jött létre. A felperes azzal szemben, hogy több jogügylet jött létre, maga állította, hogy a Ptk. 6:7. § (2) bekezdése értelmében a nem általa aláírt okiratban nem tett jognyilatkozatot. A törlési igénye szempontjából azonban ez nem volt perdöntő, mert a perben rendelkezésre állt egy másik szerződési okirat is, amely alapján vizsgálható volt, hogy létrejött-e érvényes ingatlan adásvételi szerződés a felek között. Amennyiben igen, akkor annak alapján átszállhatott a tulajdonjog az alperesre és az ingatlan-nyilvántartás nem tér el az anyagi jogi állapottól, következésképp nincs szükség a bejegyzés törlésére.
[23] A felülvizsgálati kérelemben a felperes érvényes szerződés létrejöttének megállapítása miatt egyrészt a bizonyítás eredményének mérlegelését szabályozó eljárásjogi rendelkezés [régi Pp. 206. § (1) bekezdés] megsértésére hivatkozott. Az indokolásában azonban nem a kiállított szerződési okirat tartalmára, aláírására, illetve a kiállítás körülményeire vonatkozó ítéleti tényállást, hanem annak alapján a szerződés létrejöttére levont jogi következtetést tartotta tévesnek. Amennyiben a másodfokú bíróság jogi következtetései tévesek, az nem a régi Pp. 206. § (1) bekezdése, hanem az anyagi jog szabályai megsértését eredményezheti.
[24] A Ptk. 6:63. § (1)–(2) bekezdése alapján, ha a felek a lényeges kérdések tekintetében megállapodtak, akaratuk kölcsönös és egybehangzó kifejezésével létrejön a szerződésük. A Ptk. 6:6. § (1) bekezdése szerint, amennyiben jogszabály a jognyilatkozatra meghatározott alakot rendel, a jognyilatkozat ebben az alakban érvényes. A Ptk. 6:215. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a szerződés tárgya ingatlan, az adásvételi szerződést írásba kell foglalni. A Ptk. 6:7. § (1) bekezdése alapján pedig az írásbeli alakhoz kötött jognyilatkozat akkor érvényes, ha legalább a lényeges tartalmát írásba foglalták. A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből az következik, hogy az ingatlan adásvételi szerződés érvényességének feltétele a szerződés lényeges tartalmi elemeire vonatkozó jognyilatkozatok bármilyen írásba foglalásával teljesülhet. A bírói gyakorlat (a Kúria 1/2014. Polgári jogegységi határozata szerint a Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadó XXV. számú PED II. pont) szerint a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott ingatlan-nyilvántartási szabályokban [Inytv. 32. § (1) bekezdés c) pont, (2) bekezdés f) pont, Inytv.vhr. 69. §, 70. §] meghatározott követelmények teljesülése nem érvényességi feltétel.
[25] A másodfokú bíróság az alperes írásbeli jognyilatkozatát tartalmazó okirat alapján helyesen ítélte meg az ingatlan adásvételi szerződés létrejöttét és érvényességét.
[26] A Kúria a jelen ügyre nézve is fenntartja az 1/2014. Polgári jogegységi határozatban a Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadónak tekintett XXV. számú PED I. pontjában kifejtett álláspontját. E szerint elismerhető a szerződés érvényessége, ha az adásvétel tárgya magából az okiratból nem állapítható meg ugyan minden kétséget kizáró bizonyossággal, de nyilvánvaló, hogy a felek előtt a szerződés tárgya nem volt kétséges, így főleg akkor, ha az okirat utalásából vagy a megállapodás megkötésének – az okirat tartalmával szoros kapcsolatban álló – körülményeiből, továbbá a feleknek a szerződés teljesítésére irányuló magatartásából kétségtelenül kiderül, hogy a felek szerződési akarata melyik ingatlan adásvételére vonatkozott.
[27] Az adott esetben a szerződési okiratból annak ellenére megállapítható a szerződés tárgya, hogy egyértelmű gépelési hiba (elütés) miatt a helyrajzi szám nem helyes. Az ingatlan természetbeni elhelyezkedését éppen az teszi egyértelművé, hogy az okirat két házszámot is tartalmaz, az egyik az ingatlan-nyilvántartás adataival egyezett meg, a másik pedig a tényleges – utóbb az ingatlan-nyilvántartásba is feltüntetett – állapottal. Tartalmazza továbbá a szerződési okirat – az ingatlan-nyilvántartással egyezően –, hogy az ingatlan milyen alapterületű, hány szobás, mikor, milyen jogcímen, milyen bejegyzéssel vásárolta a felperes. Az is kitűnik belőle, hogy lakott ingatlan értékesítéséről volt szó. A felperes a perben maga sem állította, hogy azon az ingatlanon kívül, amelyben lakott, más ingatlana is volt. A tanúvallomások pedig megerősítették, hogy az általa lakott ingatlant kínálta eladásra, azt mutatta be az érdeklődő alperesnek.
[28] Mindezekre tekintettel a Kúria azt állapította meg, hogy jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okból nem jogszabálysértő, ezért azt hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.I.21.145/2022/11.)