Kártérítés iránti perben a káresemény minősül ténynek, az okozati összefüggés fennállásának vagy hiányának a megítélése viszont nem ténykérdés, hanem tényekből levont jogi következtetés, így anyagi jogi jogkérdés. Az előreláthatóság nem azonos az okozatossággal. Az okozati összefüggés vizsgálata második fázisába tartozó, az okozati összefüggésen belüli okszűrő szempont [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:519. §, 6:521. §, 6:548. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes az ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonostól 2015. június 12-én megvásárolta a perbeli ingatlant, megfizette a 36 400 000 forint vételárat, bejegyeztette a tulajdonjogát, az ingatlant tehermentesítette és fejleszteni kezdte.
[2] Az ingatlan tényleges tulajdonosa által 2017. június 17-én indított törlési perben a bíróság a keresetnek helyt adó jogerős ítéletében megállapította, hogy a tényleges tulajdonos nem kívánta eladni az ingatlant, részéről egy ismeretlen személy írta alá azt a 2014. július 17-én kelt adásvételi szerződést, amellyel az első vevő az ingatlant megvásárolta, majd a 2015. március 24-én kelt adásvételi szerződéssel tovább értékesítette a felperes eladójának, így a tulajdonos és az első vevő között nem jött létre szerződés, a felperes által kötött szerződés érvénytelen. A jogerős ítélet alapján az ingatlanügyi hatóság 2020. május 26-án törölte a felperes tulajdonjogát és visszajegyezte az eredeti tulajdonos tulajdonjogát.
[3] A felperes az eladóját eredménytelenül szólította fel a vételár és az ingatlan tehermentesítésére fordított költségei megfizetésére, ezért 20 000 000 forint és járulékai erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte vele szemben. A fizetési meghagyás jogerőre emelkedett, a végrehajtási eljárás azonban eredménytelennek bizonyult.
[4] Az ingatlanügyi hatósághoz 2014. július 31-én az első vevő tulajdonjog bejegyzési kérelméhez benyújtott 2014. július 17-én kelt szerződési okirat az ellenjegyző ügyvéd irodájának székhelye helyett egy postafiók címet tartalmazott. A földhivatal 2014. augusztus 7-én NAV adatlap benyújtására küldött ki felhívást az okiraton ellenjegyzőként feltüntetett ügyvédnek, majd 2014. szeptember 22-én hiánypótlási felhívást bocsátott ki, amelyben a kérelmezőt aláírási címpéldány csatolására és a jogi képviselő által aláírt és lepecsételt ingatlan-nyilvántartási kérelem benyújtására szólította fel. A NAV adatlapra vonatkozó felhívás az ellenjegyzőként feltüntetett ügyvéd postafiók címéről nem kereste jelzéssel visszaérkezett. A földhivatal az ügyvéd székhelyére is kézbesíttette a felhívást, amit az ügyvéd átvett, de a hiánypótlásokat ismeretlen személyek teljesítették. A szükséges iratok benyújtását követően a földhivatal 2014. november 5-én kelt határozatával bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba az első vevő tulajdonjogát.
[5] A kézbesíteni rendelt bejegyző határozat visszaérkezett az ellenjegyzőként feltüntetett ügyvéd postafiók címéről, ezért az ingatlanügyi hatóság 2014 decemberében telefonon kereste meg az ügyvédet, aki tájékoztatta, hogy a postafiók cím nem az ő székhelye, az aláírását meghamisították, a bélyegző sem az övé.
[6] Az ügyvéd feljelentésére 2015. január 5-én büntetőeljárás indult, amelyről a II. rendű alperes 2015. február 3-án tájékoztatta az I. rendű alperest, 2016. július 11-én pedig megkereste a büntetőeljárás tényének feljegyzése iránt.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[7] A felperes elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:548. §-ára és 6:524. § (1) bekezdésére, másodlagosan a Ptk. 6:519. §-ára alapított keresetében az I. és II. rendű alperes egyetemleges kötelezését kérte 36 400 000 forint és 2020. május 26-tól a kifizetésig járó késedelmi kamata, valamint 1 732 700 forint és 2021. február 16-tól a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére. Kártérítés címén az ingatlan vételára (36 400 000 forint), a törlési perrel kapcsolatban felmerült ügyvédi költsége (508 000 forint), valamint az eladójával szembeni fizetési meghagyásos és végrehajtási eljárások költsége (1 224 700 forint) megtérítését kérte. Előadta, hogy az I. és II. rendű alperes magatartása közösen vezetett arra az eredményre, hogy őt kár érte. Késedelmi kamatkövetelését a Ptk. 6:47. § (1) bekezdésére, 6:48. §-ára, és 6:532. §-ára alapította.
[8] Az I. és II. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 36 908 000 forintot és ezen összegből 36 400 000 forint után 2020. május 26. napjától, 508 000 forint után 2021. február 16. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az I. rendű alperest 1 635 640 forint perköltség és 1 452 000 forint le nem rótt illeték, a felperest 48 000 forint le nem rótt illeték, valamint az alperesnek 1 328 741 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
[10] Ítéletében rögzítette, hogy a felperes által kifogásolt magatartásokat, illetve mulasztásokat az alperesek közhatalom gyakorlása során fejtették ki. A kereset érdemi vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a II. rendű alperes kártérítési felelőssége nem áll fenn. Az I. rendű alperes tekintetében abból indult ki, hogy a felperes az I. rendű alperes két magatartását kifogásolta: egyrészt azt, hogy a tulajdonos és az első vevő közötti, 2014. július 17-én kelt szerződés alapján alaki hiba ellenére bejegyezte a tulajdonjogot, másrészt azt, hogy amikor 2014 decemberében, illetve 2015 elején tudomására jutott a szerződéssel kapcsolatos bűncselekmény gyanúja, nem vonta vissza a bejegyző határozatot. Az utóbbival kapcsolatban azt állapította meg, hogy ez a mulasztás nem áll fenn. Jogellenesnek ítélte ugyanakkor azt, hogy az I. rendű alperes az első vevő tulajdonjogát bejegyezte. A rendelkezésre álló okirat alapján ugyanis megállapítható volt, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló okirat az ellenjegyző ügyvédnek kizárólag a postafiók címét tartalmazta, az iroda székhelyét nem, ezért az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ügyvédi tv.) 67. § (1) és (3) bekezdésére, a Ptk. 3:7. §-ára, a cégnyilvánosságról, a cégbírósági eljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 7. § (1) bekezdésére és 31. § (1) bekezdésére figyelemmel nem felelt meg az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 32. § (4) bekezdésében foglalt alaki kellékeknek. Rámutatott, hogy a kellékek vizsgálata nem mérlegelést igénylő jogalkalmazói tevékenység, ezért az adott esetben nem lehet szó a felróhatóság körén kívül eső téves jogalkalmazásról. Az I. rendű alperes felel azért a kárért, amelyet azzal okozott, hogy a jogszabály rendelkezésével ellentétesen az ellenjegyző székhelye feltüntetése hiányában jegyezte be a tulajdonjog-változást.
[11] Az okozati összefüggés vizsgálata során az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a „conditio sine qua non” elmélet szerint a károsodás oka a kárnak minden olyan előzménye, amely nélkül az nem következett volna be. Ugyanakkor az okozatosság ilyen meghatározása esetén számos olyan körülmény is oknak minősülhetne, amely csupán igen távoli összefüggésben áll a kárral. Ezért a bírói gyakorlat vizsgálja, hogy a feltárt feltételek közül melyek azok, amelyeknek polgári jogi szempontból jelentősége van. Az adekvát kauzalitás elmélete alapján csupán azok a feltételek minősülnek oknak, amelyeknek adekvát következménye a kár. Álláspontja szerint, amennyiben az I. rendű alperes nem jegyezte volna be jogellenesen az első vevő tulajdonjogát, akkor az nem tudta volna a köztes jogszerzőre átruházni az ingatlant, akitől azt a felperes megvásárolta, és a felperes az ingatlan remélt tulajdonjogáért nem fizetett volna 36 400 000 forint vételárat. Tehát a felperes vételár megfizetése miatt előterjesztett kárigénye okozati összefüggésben áll az I. rendű alperes jogellenes bejegyzésével. Nyilvánvaló, hogy az okozati összefüggés kezdő láncszeme maga a hamisított adásvételi szerződés, de amennyiben az I. rendű alperes a jogszabályokban foglalt kötelezettségének eleget tesz, akkor a bejegyzésre nem kerül sor, és a felperes kára nem következik be.
[12] Az elsőfokú bíróság úgy értékelte, hogy a jogellenes bejegyzés hiányában a felperes nem szerzett volna tulajdonjogot, az ingatlan tulajdonosának nem kellett volna törlési keresetet indítania, így a felperesnek az eljárással kapcsolatban nem merült volna fel költsége. Tehát a törlési per költségei miatt előterjesztett kárigény is okozati összefüggésben áll az I. rendű alperes jogellenes bejegyzésével.
[13] Az elsőfokú ítélet ellen az I. rendű alperes a kereset vele szembeni elutasítása, míg a felperes a II. rendű alperes részére megítélt perköltség leszállítása érdekében élt fellebbezéssel.
[14] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az I. rendű alperessel szembeni keresetet teljes egészében elutasította, egyben mentesítette az I. rendű alperest a felperes elsőfokú perköltsége és a kereseti illeték megfizetése alól. A felperest kereseti illeték fizetésében marasztaló rendelkezést részben megváltoztatta, és a felperest 1 500 000 forint kereseti illeték megfizetésére kötelezte. A felperes által a II. rendű alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét leszállította. Kötelezte a felperest az I. rendű alperes részére 1 990 000 forint + áfa együttes első- és a másodfokú perköltség, valamint az államnak 2 500 000 forint fellebbezési illeték megfizetésére. Rendelkezett továbbá a II. rendű alperes által fizetendő másodfokú perköltségről, valamint arról, hogy a feljegyzett további 103 900 forint fellebbezési illetéket az állam viseli.
[15] A felülvizsgálati kérelem szempontjából releváns indokolása szerint a per főtárgya körében arról kellett döntenie: fennáll-e a tulajdonjog bejegyzési eljárás során elkövetett mulasztás (az ingatlanügyi hatóság az első vevő tulajdonjogának bejegyzése során nem észlelte a bejegyzés alapjául szolgáló okirat alaki hibáját, ezért nem utasította el a tulajdonjog bejegyzési kérelmet) miatt az I. rendű alperes kárfelelőssége, illetve azzal összefüggésben következett-e be kár, és az az elsőfokú bíróság által megítélthez képest milyen összegű.
[16] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az I. rendű alperes mulasztása jogellenes és felróható. Az Inytv. 32. § (4) bekezdése ugyanis előírja, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló okiraton – többek között – az ellenjegyző ügyvéd székhelyének is szerepelnie kell. Miután ez a rendelkezés egyértelmű, értelmezést nem igényel, ezért megsértése nemcsak jogellenes, hanem felróható is, azaz kirívóan súlyos jogalkalmazási hiba. A jelen esetben a Ptk. 6:548. §-ában foglalt kártérítési előfeltétel is megállapítható, miután a felperes nem volt abban a helyzetben, hogy az I. rendű alperes mulasztásával szemben jogorvoslattal éljen.
[17] A Ptk. 6:521. §-a szerinti előreláthatóságot illetően a másodfokú bíróság arra mutatott rá: az előreláthatóság azt jelenti, a károkozónak általánosságban kell felismernie, hogy az adott hibából eredően merülhet-e fel kár, és az milyen jellegű. Álláspontja szerint egy ingatlan-nyilvántartási ügyintéző annyit mindenképpen előre láthat, hogy egy hibás bejegyzés jelentős kárt, akár az ingatlan tulajdonjogának az elvesztését okozhatja. Így önmagában azt nem kell kimondani, hogy az előreláthatóság hiánya a kárfelelősséget kizárná.
[18] A másodfokú bíróság okozati összefüggéssel kapcsolatos érvelése szerint a felperest azzal érte kár, hogy a törlési per eredményeképpen elvesztette a tulajdonjogát, ugyanakkor nem kapta vissza az ennek ellenértékeként kifizetett vételárat. Kifejtette: amennyiben az I. rendű alperes jogszerűen járt volna el, akkor esetlegesen megakadályozhatta volna az első vevő bejegyzését, de még ezt sem lehet bizonyosan megállapítani. Ha az ügyintéző észleli az alaki hibát, akkor az Inytv. szabályai szerint nem a bejegyzési kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, hanem a 39. § (1) bekezdésének megfelelően hiánypótlásra kellett volna felhívni az ügyfelet és az Inytv. 40. § (1) bekezdése szerint csak ennek elmulasztása esetén lett volna elutasítható a kérelem. A jelen esetben az I. rendű alperes más hiányosság miatt adott ki felhívásokat, amelyeket nem tudott kézbesíteni, de a szerződést meghamisító személyek ezekről valamilyen módon mégis tudomást szereztek, mert a hiányokat pótolták. Ebből következően az egyébként is már meghamisított iraton viszonylag egyszerűen kiküszöbölhető hibát is valószínűleg orvosolták volna, így a hiánypótlás után, esetleges elutasítást követően egy későbbi eljárásban már nem lett volna formai akadálya a bejegyzésnek. Másfelől a felperes tulajdonjoga törlésének nem az volt az indoka, hogy az I. rendű alperes alakilag hibás okirat alapján jogellenesen tett bejegyzést az ingatlan-nyilvántartásba, hanem az, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló okirat tartalma az aláírásokra vagy legalábbis az egyik aláírásra és az ügyvédi ellenjegyzésre tekintettel hamis volt, ily módon a polgári jog szabályai szerint a jogügylet nem jött létre. Következésképpen az az alaki hiba, amit az I. rendű alperesnek megfelelő gondosság mellett észlelnie kellett volna, nem olyan hiányosság, amely a tulajdonjog elvesztésével állna kapcsolatban. Kétségtelen, hogy az I. rendű alperes bejegyzési hibája szerepet játszott abban, hogy a felperes utóbb meg tudta vásárolni az ingatlant. Ebben azonban egyéb események is szerepet játszottak (az eredeti tulajdonos nem élt fellebbezéssel a bejegyző határozat ellen, illetve korábban nem akadályozta meg a bejegyzést; az ellenjegyzőként hamisan feltüntetett ügyvéd nem tett határozottabb lépéseket a hiánypótlási felhívás után). Ezek a körülmények az I. rendű alperes mulasztásával együtt közrejátszottak abban, hogy törölték az eredeti tulajdonos tulajdonjogát és a felperes a látszólagos tulajdonostól az ingatlan-nyilvántartásban bízva tudott ingatlant vásárolni.
[19] A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor nem a fenti körülmények okozták a felperes kárát. Az ugyanis két releváns okra vezethető vissza: egyrészt arra, hogy az eredeti tulajdonos törlésére bűncselekmény eredményeképpen, meghamisított adásvételi szerződés alapján került sor, valamint arra, hogy a felperes közvetlen szerződő partnere nem volt, és továbbra sem hajlandó a vételárat visszafizetni. A hamis okirat alapján történt bejegyzés valójában az ingatlan eredeti tulajdonosának okozott kárt, aki a törlési perrel a kárát áthárította a felperesre, aki így végső soron azért károsodott, mert az eladója – bár köteles lenne – a vételárat nem fizette vissza. Tehát összességében a felperes kárát az okozta, hogy olyan ingatlant vett meg, amelyre végül nem tudott tulajdonjogot szerezni, és amelynek a vételárát nem tudta visszakapni. Ez a két körülmény pedig semmilyen összefüggésben nincs az I. rendű alperes mulasztásával. Ha az események bármelyike másképpen történik, tehát ha az I. rendű alperes észleli az okirat alaki hiányosságát, az eredeti tulajdonos fellebbez, az ügyvéd határozottabb lépéseket tesz, nagy valószínűséggel meg tudták volna akadályozni a károsodást, meg tudták volna szakítani a károsodásra vezető okfolyamatot, azonban ezek az események sem külön-külön, sem együtt nem okoztak kárt.
[20] A másodfokú bíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az I. rendű alperes mulasztása és a felperest ért kár között nem áll fenn okozati összefüggés, ezért az I. rendű alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 6:548. §-a és 6:519. §-a értelmében nem állapítható meg.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[21] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte az I. rendű alperes vonatkozásában a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a per főtárgya tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat hozatalát.
[22] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 6:521. §-át, 6:524. § (4) bekezdését, az Inytv. 39. § (3) bekezdés e) pontját, valamint jogkérdésben eltér a Kúria Pfv.20.180/2016/12., Pfv.20.576/2015/5. számú, továbbá a BH2001. 423. számon közzétett határozatától.
[23] Rámutatott, hogy a Ptk. 6:521. §-át tartalommal kitöltő bírói gyakorlat szerint az okozati összefüggés vizsgálatakor először abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy a károsodáshoz vezető okfolyamatban a jogellenes és felróható I. rendű alperesi magatartás milyen szerepet játszott. Az oksági láncolatban az a meghatározó ok, amely az események rendszerinti lefolyása mellett – az általános élettapasztalat szerint – alkalmas az eredmény létrehozására. Az oksági láncban figyelembe veendő szakasz tartalmát döntően befolyásolja, hogy a károsodásra vezető eseménysor elindítója látta-e, illetve láthatta-e a bekövetkező eredményt. A jelen ügyben a másodfokú bíróság a bírói gyakorlattal ellentétesen értelmezte az előreláthatóság követelményére vonatkozó jogszabályt. A jogerős ítélet [29] bekezdésében annak megállapításával, hogy egy ingatlan-nyilvántartási ügyintéző annyit mindenképpen előre láthat, hogy egy hibás bejegyzés jelentős kárt, akár az ingatlan tulajdonjogának az elvesztését okozhatja, azt rögzítette, hogy az előreláthatóság követelménye megvalósult, hiszen e kirívóan súlyos tévedés alapján a közhiteles ingatlan-nyilvántartásba történt tulajdonjog bejegyzés tette lehetővé azt, hogy a tulajdonjogát töröljék az ingatlan-nyilvántartásból. Amennyiben az előreláthatóság fennáll, az okozatosság meglétét nem lehet kétségbe vonni. Az előreláthatóság az oksági kapcsolat feltétele, ezért már az önmagában jogszabálysértő és ellentmondó, hogy az előreláthatóságot a másodfokú bíróság megállapíthatónak véli, de az okozatosságot nem.
[24] A felperes álláspontja szerint több bírósági határozat is megerősíti, hogy a jelen esetben is fennáll az okozatosság követelménye. A Pfv.20.180/2016/12. számú határozatában a Kúria úgy is megállapította az okozati összefüggést személyi okmány okmányiroda általi jogsértő kiállítása és a vevőt ért kár között, hogy az ügyintéző nem tudhatta, mire fogják felhasználni a jogsértően kiállított személyi okmányokat. Ha ebben az esetben fennállt az okozati összefüggés, a jelen esetben is fenn kell állnia, tekintettel arra is, hogy itt még közvetlenebb az ok-okozati kapcsolat. A Kúria rámutatott, hogy az okmányiroda jogsértő magatartása része volt annak az okfolyamatnak, amely a kár bekövetkezését eredményezte, azaz azzal okozati összefüggésben érte kár a per felperesét. A határozat [18] bekezdésében a Kúria utalt az EBH2008. 1868. számú elvi döntésében (elvi bírósági határozatában) kifejtettekre: a kár és a jogellenes magatartás közötti oksági láncolatban az a meghatározó közhatalmi cselekvés vagy mulasztás, amely az események rendszerinti lefolyása mellett – az általános élettapasztalat szerint – alkalmas volt az eredmény, a károsodás létrehozására. Szerinte a jelen esetben is megállapítható, hogy az ingatlanügyi hatóság magatartása része volt annak az okfolyamatnak, amely a kár bekövetkezését eredményezte.
[25] A Kúria a Pfv.20.576/2015/5. számú precedens határozata 5. oldal utolsó bekezdésében foglaltakra hivatkozással a felperes arra mutatott rá, hogy a jelen esetben – bízva az ingatlan-nyilvántartás közhitelességében – azzal a feltevéssel vásárolta meg az ingatlant, hogy az eladó az ingatlan tulajdonosa, így tulajdonjogot szerezhet. Álláspontja szerint az okozatosság és előreláthatóság követelménye megvalósult, a hivatkozott kúriai határozat és a jelen per közötti párhuzam megállapítható.
[26] A BH2001. 423. számon közzétett határozat kapcsán a felperes azt emelte ki, hogy a per felperese abban bízva adta át a kölcsönösszeget, hogy a kölcsönvevő a biztosítékként felajánlott ingatlan tulajdonosa, ezért kétségtelen az okozati összefüggés a téves jogállapotot feltüntető ingatlan-nyilvántartás és az abból származó kára között, hogy nincs a kölcsön visszafizetése iránti igényének biztosítéka. A hivatkozott határozatban a bíróság azt is kifejtette, amennyiben megtörténik a bejegyzés, azt kell feltételezni, hogy nem volt a bejegyzési kérelemnek és a bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak hivatalból figyelembe veendő fogyatékossága.
[27] A felperes sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az Inytv. 39. § (3) bekezdés e) pontját, amely szerint nem alkalmas hiánypótlásra a bejegyzés, feljegyzés alapjául szolgáló okirat és a kérelmet határozattal el kell utasítani, ha ahhoz, hogy bejegyezhető legyen az okirat ellenjegyzéséről, az aláírás közjegyzői hitelesítéséről, tanúk általi aláírásáról kellene gondoskodni. Nézete szerint a jelen esetben az alaki hibában szenvedő ellenjegyzés következtében az okirat ellenjegyzéséről kellett volna gondoskodni, így a bejegyzési kérelmet hiánypótlási felhívás kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. A másodfokú bíróság a hivatkozott jogszabállyal ellentétes következtetést vont le, pedig a jogerős ítélet [32] bekezdésében rögzítette, hogy az ügyvédi ellenjegyzésre is kiterjedően hamis volt a bejegyzés alapjául szolgáló okirat. A felperes rámutatott: az I. rendű alperes munkatársai maguk is észlelték az ellenjegyzés szabálytalanságát, ennek ellenére történt meg a tulajdonjog bejegyzése. A bejegyzés alapjául szolgáló okirat hamissága és az ügyvédi ellenjegyzés alaki hibája, valamint az alaki hiba ellenére nyilvánvalóan jogszerűtlen tulajdonjog bejegyzés nem választható el egymástól, és nem vizsgálható az okozatosság tekintetében külön-külön.
[28] A felperes hangsúlyozta, hogy az I. rendű alperes magatartását és az azon kívüli körülményeket nem lehet azonos megítélés alá vonni. Egy olyan határozattal szemben, amiről nem szereznek tudomást, nem lehet fellebbezni, így a fellebbezés elmaradásának következményei sem előre láthatók. A hamis adásvételi szerződés és az ügyvédi ellenjegyzés alaki hibája szoros összefüggésben áll, ezért a kettőt nem lehet egymástól külön vizsgálni, azok egységet alkotnak. Érvelése értelmében a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a többek közös károkozásának szabályait. A Ptk. 6:524. § (4) bekezdése szerint, ha bármelyik magatartás önmagában is előidézte volna a kárt, akkor is a többek közös károkozásának szabályait kell alkalmazni. Nem szükséges, hogy az egyik károkozó magatartása önmagában is a bekövetkezett kárt eredményezze, elég, ha a kár mint eredmény létrehozásában szervesen közrehat. Az ingatlanügyi hatóság tevékenysége szervesen közrehatott a károkozásban. Gondos eljárása esetén a kár nem következhetett volna be. Éppen azért tudott olyan ingatlant megvásárolni, amelyre végül nem tudott tulajdonjogot szerezni, mert az ingatlanügyi hatóság a súlyos alaki hibában szenvedő szerződés ellenére jegyezte be a tulajdonjogot, sőt annak ellenére történt meg a bejegyzés, hogy az I. rendű alperes dolgozói kifejezetten észlelték az ellenjegyzés hibáját.
[29] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Kiemelte, hogy amennyiben az adásvételi szerződésen az ellenjegyzés teljesen rendben lett volna, a felperes kára ugyanúgy bekövetkezett volna, ezért az ingatlanügyi hatóság mulasztása nem volt szükségképpeni oka a felmerült kárnak. A jogerős ítélet [29] pontjában rögzített okfejtés nem helytálló, mivel általánosságban véve – de különösen a jelen esetben – nem állapítható meg az, hogy önmagában egy hibás bejegyzés jelentős kárt, akár az ingatlan tulajdonjogának elvesztését okozhatná.
[30] Rámutatott, a Kúria Pfv.20.180/2016/12. számú határozata olyan tényálláson alapul, amelyben az eljáró hatóság feladata volt az érintett személyazonosságának ellenőrzése, és ennek elmulasztásával az elkövető valótlanul igazolhatta magát. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban hozott döntés és a tulajdoni lapra történt bejegyzés viszont semmilyen formában nem igazolta, nem is kellett igazolnia, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés nem hamis. A Kúria Pfv.20.576/2015/5. számú ítélete kapcsán pedig azt emelte ki, hogy e határozat és a jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás között nem vonható párhuzam. A BH2001. 423. számon közzétett határozattal összefüggésben azt hangsúlyozta: a felperes kárát nem az okirat hivatalból figyelembe veendő fogyatékossága, hanem az okozta, hogy az okirat hamis volt.
[31] Az Inytv. 32. § (4) bekezdésével kapcsolatban előadta, hogy a törvényhozó is megkülönbözteti azt az esetet, amikor az okirat egyáltalán nincs ellenjegyezve attól, amikor ellenjegyzéssel ellátott, ám annak hiányossága van. Szerinte az okirat ingatlan-nyilvántartási vizsgálata alapján nem állt fenn az a körülmény, hogy az okirat ellenjegyzéséről kellett volna gondoskodni.
[32] A felperes Pfv.5. sorszámú észrevételében hangsúlyozta, hogy az Inytv. 39. § (3) bekezdés e) pontja hiánypótlásra alkalmatlannak minősíti az okiratot. Az, hogy az ellenjegyzés súlyos alaki hiányosságban szenvedett, szoros összefüggésben van az okirat csalárd módon történő elkészítésével és felhasználásával.
A Kúria döntése és jogi indokai
[33] A felülvizsgálat alapja körében a Pp. 406. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálata az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással kérhető. E jogszabályhelynek a Pp. 413. § (1) bekezdése konjunktív rendelkezéseivel és a Pp. 423. § (1) bekezdésével egybevetett tartalmából következően a Kúria mindkét esetben a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül a jogerős határozatot.
[34] A felperes felülvizsgálati kérelmének tartalmára tekintettel a Kúria mindenekelőtt a felülvizsgálati eljárás jogi természetét és kereteit rögzíti. A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, nem „harmadfokú” eljárás, hanem szigorú eljárási szabályok szerinti rendkívüli perorvoslat, amelynek tárgya a jogerős ítélet. Amint azt határozataiban [például Pfv.20.513/2023/8., Pfv.20.629/2023/5., Pfv.21.043/2022/11., Gfv.30.143/2023/6., és egyezően az Pp. alkalmazása során is megfelelően irányadó 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3., 4. pontjaiban] adott jogértelmezésében a Kúria már rögzítette: a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel.
[35] Lényeges továbbá, hogy a Pp. 406. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálat alapjául szolgáló „közzétett kúriai határozat” alatt – a Pp. 346. § (5) bekezdésére is figyelemmel – a Kúria által 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozatokat kell érteni.
[36] A fentieknek a felperes felülvizsgálati kérelme szempontjából többirányú jelentősége volt.
[37] Egyrészről az általa hivatkozott, BH2001. 423. számon közzétett határozat nem a Kúria BHGY-ban közzétett határozata, hanem a Legfelsőbb Bíróság Pf.V.23.970/1997/4. számú (másodfokú) határozata, ezért nem szolgálhat a felülvizsgálat alapjául, így a felperes ezzel kapcsolatos hivatkozásai a felülvizsgálati eljárásban nem voltak érdemben vizsgálhatók.
[38] A Kúria a felperes által hivatkozott két precedens határozatával (Pfv.20.576/2015/5., Pfv.20.180/2016/12.) kapcsolatban a felperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg, hogy a jogerős ítélet azoktól mely konkrét, adekvát jogszabályhely értelmezése tekintetében tér el. Hiányzik továbbá a felülvizsgálati kérelemből a két ellentétes jogértelmezés szövegszerű levezetése. Ezen túlmenően megállapítható, hogy a Kúria Pfv.20.576/2015/5. számú ítéletének a felülvizsgálati kérelemben idézett bekezdése nem jogszabályértelmezést, hanem csak az adott ügy releváns tényeinek bemutatását tartalmazza. A Pfv.20.180/2016/12. számú ítélettel kapcsolatban pedig a felperes arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálattal támadott ítéletben nem a Kúria precedens határozatának megfelelő a ténybeli okozatosság elemeinek szűrése, mert a Kúria jogértelmezése szerint, amely ok alkalmas a károsodás létrehozására, az meghatározó oknak minősül. A felülvizsgálattal támadott jogerős ítéletben ugyanakkor – az alább kifejtendőkre is tekintettel – nincs ettől eltérő jogértelmezés. A másodfokú bíróság akkor tért volna el jogkérdésben ettől a precedens határozattól, ha alkalmasnak tekintette volna a földhivatal általi bejegyzést a károsodás létrehozására, és ennek ellenére nem tartotta volna meghatározó, releváns oknak a kár és a jogellenes magatartás közötti oksági láncolatban. A másodfokú bíróság azonban úgy értékelte: nem állapítható meg bizonyosan, hogy az I. rendű alperes jogszerű eljárása megakadályozhatta volna az első vevő bejegyzését, és kifejtette, hogy szerinte mely egyéb események közrehatása is eredményezte az eredeti tulajdonos tulajdonjogának törlését az ingatlan-nyilvántartásból.
[39] Mindezekre tekintettel a jogerős ítéletnek a Kúria Pfv.20.180/2016/12. és a Pfv.20.576/2015/5. számú határozataitól való eltérése sem volt érdemben vizsgálható.
[40] A másik felülvizsgálati jogalap (az ügy érdemére kiható jogszabálysértés) körében a felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet [31] bekezdésével összefüggésben állította az Inytv. 39. § (3) bekezdés e) pontjának megsértését. Hivatkozása az I. rendű alperes mulasztásának mibenlétére vonatkozott, amit a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően az Inytv. 32. § (4) bekezdésére figyelemmel és azon a ténybeli alapon ítélt meg, hogy az I. rendű alperes alkalmazottja nem tartotta hiányosnak a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot. A Kúria rámutat, hogy a kár előzményei csak tények lehetnek, meg nem történt, csupán feltételezett eseményeknek azonban a kártérítési felelősség szempontjából nincs jelentőségük. A jogerős ítélet indokolásában megfogalmazott feltételezéseknek (az alaki hiba észlelése utáni esetleges hiánypótlás kérdéskörének) ezért nincs (nem lehet) az okozati összefüggés körében kihatása az ügy érdemére. Minderre tekintettel az e jogszabálysértésre történt hivatkozás sem volt érdemben vizsgálható.
[41] A felperes felülvizsgálati kérelmében a többek közös károkozása szabályának megsértésére is hivatkozott, e körben azonban az érvelésével adekvát jogszabályhelyet [a Ptk. 6:524. § (1) bekezdését] nem jelölte meg megsértett jogszabályhelyként. A jogerős ítélet [34] bekezdésében kifejtettekkel szemben előadta: nem szükséges, hogy az egyik károkozó magatartás önmagában is a bekövetkezett kárt eredményezze, elég, ha a kár mint eredmény létrehozásában szervesen közrehatott. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt Ptk. 6:524. § (4) bekezdése azonban – mindkét fordulatában – ehhez képest azokat az eseteket szabályozza, ha a kárt több egyidejűleg kifejtett magatartás közül bármelyik önmagában előidézhette volna (ún. kumulatív vagy konkuráló, illetve alternatív okozatosság). A jelen ügy nem vitatott, így a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállására is figyelemmel azonban ez a jogszabályi rendelkezés nem alkalmazható. A felperes érvelésének és az ügy tényállásának megfelelő, ahhoz illeszkedő konkrét jogszabályhely megjelölésének hiányában a Kúria ezt a felülvizsgálati érvelést sem vizsgálhatta érdemben.
[42] Az így meghatározott felülvizsgálati keretek között eljárva a felülvizsgálati eljárásban érdemben a felperes Ptk. 6:521. §-ára történt hivatkozása volt vizsgálható. E körben a felülvizsgálat eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, így a felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[43] A felperesnek a Ptk. 6:521. §-ának megsértésével kapcsolatos felülvizsgálati hivatkozására tekintettel a Kúria az e jogszabályhely által szabályozott előreláthatóság jogintézményének lényegét, és az okozati összefüggés vizsgálata körében betöltött szerepét, funkcióját illetően a következőkre mutat rá.
[44] A szerződésen kívüli (deliktuális) kártérítési felelősség általános szabálya (Ptk. 6:519. §) első mondata értelmében a kár és a jogellenes magatartás közötti okozati összefüggés a felelősség megállapíthatóságának egyik konjunktív feltétele. Amint arra a Kúria már rámutatott, kártérítés iránti perben a káresemény minősül ténynek, az okozati összefüggés fennállásának vagy hiányának a megítélése viszont nem ténykérdés, hanem tényekből levont jogi következtetés, így anyagi jogi jogkérdés (Kúria Pfv.I.20.807/2023/5. [51]).
[45] Az okozati összefüggés vizsgálata sorrendben az alábbi három fázisból áll. Az első az ok/okok azonosítása, azaz annak megállapítása, hogy mely előzmény/előzmények tekinthetők a kárra vezető oknak (ténybeli okozatosság vizsgálata). A második fázis az ún. okszűrés, azaz annak vizsgálata, hogy az azonosított okok közül melyek játszanak szerepet a jogi felelősség megállapítása szempontjából. A harmadik fázisban kell megítélni az azonosított és számba jövő okok egymáshoz való viszonyát.
[46] Az első fázis során, a ténybeli okozatosság körében az elsőfokú bíróság ítéletében is hivatkozott „conditio sine qua non” (a feltételek egyenértékűsége) elmélet alapján azonosíthatóak a kár előzményei, azonban ennek alapján valamennyi előzmény okozatos lenne (oknak minősülne) függetlenül attól, hogy milyen súllyal játszott ténylegesen szerepet a káreseményhez vezető folyamatban. Erre tekintettel szükséges a következő (a második) fázisban a jogi okozatosság vizsgálata: ennek során az előzmények (a ténybeli okok) között kell a bíróságnak jogalkalmazóként különbséget tennie a releváns/nem releváns, illetve szignifikáns/nem szignifikáns okok között (adekvát kauzalitás tana). A jogi okozatosság vizsgálata tehát valójában az okok szűrését jelenti, amely mindig bírói mérlegelésen alapuló jogkérdés, jogalkalmazói döntés. Az okszűrést a bíróság az adekvát kauzalitás vizsgálata mellett különböző egyéb szempontok szerint végezheti el: az általános élettapasztalat; a következmények statisztikai valószínűsége (a kár szokásos, rendszerinti következménye-e az adott előzménynek); továbbá annak vizsgálatával, hogy a kár az adott oknak tipikus, életszerű következménye-e, valamint, hogy szerves kapcsolat áll-e fenn az előzmény és a következmény között, avagy más lényeges mozzanat beékelődött-e az oksági folyamatba.
[47] A Ptk. 6:521. §-ában a jogalkotó kifejezetten nevesített egy okszűrő szempontot annak rögzítésével, miszerint nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia. Az előreláthatóság tehát az okozati összefüggés vizsgálatának második fázisába tartozó, az okozati összefüggésen belüli okszűrő szempont. Az anyagi jog szempontjából az előreláthatóság kérdése csak akkor merülhet fel, ha van ténybeli és jogi okozatosság, funkciója tehát nem ezek fennálltának meghatározása, hanem segítség annak eldöntésében, hogy az adott károkozó magatartás mely kárkövetkezményeit kell a károkozónak megtérítenie. Az előreláthatóság tehát nem azonos az okozatossággal.
[48] A fentiek tükrében a másodfokú bíróság kifejezetten azt az álláspontot foglalta el, miszerint „egy ingatlan-nyilvántartási ügyintéző annyit mindenképpen előre láthat, hogy egy hibás bejegyzés jelentős kárt, akár az ingatlan tulajdonjogának az elvesztését okozhatja”, azaz az előreláthatóság hiányát kifejezetten nem tartotta kizártnak. A felperest ért kárt végső soron az általa kifizetett, és eladójától vissza nem szerezhető vételárral azonosította. A másodfokú bíróság ezzel a kárral összefüggésben – részben feltételezett, illetve valószínűsített történésekre is utalva – fejtette ki álláspontját az okozatosság körében. Lényegében jogi indokolása e részében az okozati összefüggés első és második fázisát összevonva végezte el a ténybeli és a jogi okozatosság vizsgálatát is – utóbbi körében az előreláthatóságon kívüli okszűrő szempontok figyelembe vételével –, és jutott arra a konklúzióra, hogy a felperes kárát nem az ott felsorolt körülmények okozták, hanem két releváns ok: egyrészről az eredeti tulajdonos tulajdonjogának a bűncselekmény eredményeképpen meghamisított adásvételi szerződés alapján történt törlése, másrészről a felperes által kifizetett vételár saját eladójától való behajthatatlansága. A másodfokú bíróság tehát nem az előreláthatóság hiánya miatt, azaz nem a Ptk. 6:521. §-a alapján, hanem más okszűrő szempontból levezetve tartotta kizártnak azt, hogy a földhivatal hamis okirat alapján eszközölt bejegyzése adekvát okként megalapozhatja a felperes irányában az I. rendű alperes kártérítési felelősségét. A felperes felülvizsgálati kérelmében vitatta ugyan a másodfokú bíróságnak ezt a jogi következtetését, ugyanakkor magának az előreláthatóság hiányának a megállapítása körében egyetértett a jogerős ítéletben foglaltakkal. Ehhez képest a felülvizsgálati kérelemben előadott jogi indokok által meghatározott keretek között vizsgálva a Ptk. 6:521. §-a alkalmazását, azt kellett megállapítani, hogy a jogerős ítélet ezt a jogszabályi rendelkezést nem sérti.
[49] A felperes az okozati összefüggés kérdésének további vizsgálatát lehetővé tévő más, adekvát anyagi jogi jogszabályhelyet nem jelölt meg megsértett jogszabályi rendelkezésként felülvizsgálati kérelmében. A felülvizsgálati eljárás fentebb rögzített szigorú eljárásjogi korlátai miatt ezért a Kúria nem vizsgálhatta, hogy a Ptk. 6:519. §-a, illetve 6:548. §-a alapján más szempontból kizárhatta-e a másodfokú bíróság az I. rendű alperes magatartását azok közül az azonosított okok közül, amelyek a jogi felelősség szempontjából releváns szerepet játszhattak.
[50] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.I.21.045/2023/8.)