I. A kötelesrész nem öröklés, hanem a hagyatékkal szembeni kötelmi igény, amely nem a hagyatékkal, hanem a hagyatékban részesítettekkel szemben áll fenn. A kötelesrészre jogosultság nem keletkeztetett tulajdonjogot. A kötelesrészre jogosult nem rendelkezhetett olyan pénzről, amely soha nem került tulajdonába; ebből következően tulajdonjog hiányában a sikkasztás sértettje sem lehet, az fogalmilag kizárt [Btk. 372. § (1) bek.; Ptk. 7:94. § (1) bek. d) pont].
II. Az eltulajdonítás akkor jogtalan, ha azt sem a jogszabály, sem az arra jogosult nem engedi meg.
A terhelt mint kiskorú törvényes képviselő, illetve vagyonkezelő – a gyámhatóság hozzájárulásával – a vételárat teljes egészében felhasználva a kiskorú örökös részére egy új ingatlant vásárolt, ezzel a kiskorú örökös érdekeit szolgálta, kárt nem okozott a kiskorúnak. Következésképpen a sikkasztás törvényi tényállási elemei közül a másik elem, a jogtalan eltulajdonítás elkövetési magatartása is hiányzik.
[1] A kerületi bíróság a 2021. december 1. napján kihirdetett ítéletével a terheltet sikkasztás bűntette [Btk. 372. § (1) bek., (4) bek. a) pont] miatt 1 év 6 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtön fokozatú szabadságvesztés-büntetésre ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a polgári jogi igényről és az eljárási illeték megfizetéséről.
[2] Védelmi fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2022. június 13. napján meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A jogerős, ügydöntő határozattal megállapított tényállás a következő:
A terhelt – a 2012. június 19. napján elhunyt – néhai házastársának, dr. B. L.-nek 2012. június 3. napján kelt végrendeletében foglaltakra figyelemmel lefolytatott hagyatékátadási eljárás során dr. S. Z. közjegyző a 2014. május 23. napján kelt és 2014. június 20. napján jogerős – 2014. július 29. napján változatlan tartalommal teljes hatályúvá vált – rész-hagyatékátadó végzésében a hagyatékot a terhelt és az elhunyt közös gyermeke, kiskorú B. L. Gy. részére adta át, míg az örökhagyó első házasságából született gyermekét, B. K.-t kötelesrészre szorította.
Kiskorú B. L. Gy. örökös törvényes képviselőjeként a terhelt a hagyatéki eljárás során kötelezettséget vállalt arra, hogy kötelesrész iránti igényét a hagyatékba tartozó B., N. utca 16. I/7. szám alatt található ingatlan eladásából befolyt vételár terhére az ingatlan értékesítését követően megfizeti.
A rész-hagyatékátadó végzésben foglaltakra figyelemmel a terhelt megállapodást kötött a sértettel kiskorú B. L. Gy. örökös törvényes képviselőjeként és a B., A. utca 4. III/1. szám alatti ingatlan haszonélvezőjeként 2015. július 26. napján. A dokumentum tanúsága szerint a sértett beleegyezett abba, hogy a kötelesrészként neki járó összeg csak akkor kerül kifizetésre, ha a vevő a fenti ingatlan teljes vételárát átutalja a kiskorú B. L. Gy. örökös nevére nyitott számlára, és ezen adásvételi szerződést a gyámhivatal engedélyezi. A megállapodás szerint a sértettet megillető kötelesrész összege 6 437 333 forintban került megállapításra, a felek azonban rögzítették, hogy a sértett követelése 6 119 516 forint, amely a megállapított kötelesrész összegének az ingatlanközvetítői díj fele részével, azaz 317 817 forinttal csökkentett összege. A terhelt ezt követően, 2015. július 31. napján az B., N. utca 16. I/7. szám alatti ingatlant dr. F. Z. J. részére 14 300 000 forintos vételáron értékesítette. A kormányhivatal által 2015. augusztus 27. napján kelt határozattal jóváhagyott adásvételi szerződésben foglaltaknak megfelelően dr. F. Z. J. vevő a terhelt – mint kiskorú B. L. Gy. eladó törvényes képviselője – részére foglalóként 1 430 000 forintot megfizetett (2015. június 26. napján 286 000 forintot a bank részére ajánlati biztosítékként történő befizetéssel, valamint 1 144 000 forintot az adásvételi szerződés aláírásakor készpénzben teljesített), majd az utolsó vételárrészletet, azaz 12 870 000 forintot 2015. szeptember 3. napján a banknál a kiskorú B. L. Gy. nevén vezetett bankszámlára – amely felett a terhelt rendelkezett jogosultsággal – átutalással megfizetett. A terhelt kiskorú B. L. Gy. örökös tekintetében fennálló törvényes képviselői minőségéből eredő jogával élve, és a kiskorú bankszámlája feletti rendelkezési jogosultságát felhasználva ahelyett, hogy a megállapodásban szereplő, az ingatlan értékesítése és a megállapodás folytán B. K. sértett tulajdonába került, ily módon őt illető összeget neki megfizette volna, azzal oly módon rendelkezett, hogy a saját haláláig tartó haszonélvezeti joggal terhelve kiskorú B. L. Gy. örökös részére, az ő törvényes képviseleti jogosultsága alapján eljárva, a 2015. augusztus 10. napján kelt adásvételi szerződés megkötésével 28 000 000 forintért – B. K. sértett tudta nélkül és az ő 6 119 516 forintját is felhasználva – lakóingatlant vásárolt Gy.-ben. Az adásvételi szerződés megkötésekor kiskorú B. L. Gy.-t mint vevőt K. E. képviselte, akinek a képviseleti jogosultsága a 2015. augusztus 10. napján kelt azon meghatalmazáson alapult, amit a terhelt kiskorú B. L. Gy. törvényes képviselőjeként eljárva írt alá. A terhelt a sértettnek 6 119 516 forint kárt okozott, ami ezidáig nem térült meg.
A sértett magánfélként a terhelttel szemben a neki okozott kár miatt 6 119 516 forint összegben polgári jogi igényt terjesztett elő.
[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti okból felmentés érdekében.
[5] Indokai szerint a bűnösséget megállapító ítélet anyagi jogszabályt sért, mivel a Btk. 372. §-ában rögzített sikkasztás bűncselekményének törvényi tényállási elemei – rábízás, idegen dolog, sajátjaként rendelkezés – hiányoznak.
[6] Hivatkozott arra, hogy jelen ügyben elkerülhetetlen az örökléssel összefüggő polgári jogintézmények helyes értelmezése, ezek alapján állapítható meg ugyanis, hogy milyen jogai voltak a terheltnek és milyenek a sértettnek. A terheltet megillető polgári jogosultságok gyakorlása nem alapozhat meg bűncselekményi tényállást.
[7] Kifejtette, hogy B. K. sértett soha nem volt tulajdonosa a 6 119 516 forintnak. Az A. utcai ingatlan tulajdonosa kiskorú B. L. Gy. volt, míg az adásvételi szerződés megkötésekor, a vételár banki átutalásáig a pénz tulajdonosa dr. F. Z. J. volt. Ebben a szerződéses jogviszonyban semmilyen formában nem szerepelt B. K. sértett, a sértett és a terhelt közötti megállapodás nem tartalmaz tulajdonjog átruházására irányuló rendelkezést.
A kötelesrész nem képezi a hagyaték részét, az a hagyatékkal szemben keletkező igény, amelynek kielégítéséért a hagyatékban részesülő személyek felelősek.
[8] A védő szerint, ha a kötelesrészi igény kielégítése tekintetében a törvényes képviselő megállapodik a jogosulttal a kötelesrészi igény jövőbeni érvényesítéséről, illetőleg kötelezettséget vállal egy meghatározott pénzösszeg kifizetésére a kötelesrész jogcímén, de annak nem tesz eleget, nem valósít meg tulajdonjog-átruházást a kötelesrészre jogosult irányában sem a meglévő vagyon, sem az annak esetlegesen helyébe lépő vagyon tekintetében. Megvalósít ugyanakkor egy polgári jogi jogsérelmet (szerződésszegést), amelynek következtében csak polgári jogi igényérvényesítésnek van helye.
[9] A sikkasztás csak a tulajdont sértheti, azonban a sértett nem vált tulajdonosává az ingatlan vételárából a 6 119 516 forintnak. Ugyanakkor tulajdonjog hiányában arra sem volt lehetősége a sértettnek, hogy csupán a birtoklás jogánál fogva a pénzt rábízza a terheltre.
[10] Mindezek alapján indítványozta a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését.
[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt – részben eltérő okból – alaposnak tartotta.
[12] Kifejtette, hogy a kötelesrész iránti igény nem a hagyatékkal, hanem a hagyatékban részesítettekkel szemben áll fenn. Ez azt jelenti, hogy B. K. jogosan követelhette azt kiskorú B. L. Gy. végrendeleti örököstől, illetve annak törvényes képviselőjétől, a terhelttől, hogy az örökhagyó hagyatékából őt megillető minimális részesedést elsősorban pénzben adják ki neki. B. K. ugyanakkor tulajdonjogot a hagyaték tárgyain sem a hagyatékátadó végzéssel, sem a terhelttel kötött külön megállapodással nem szerzett. A kiskorú B. L. Gy. tulajdonába került ingatlan eladásából befolyt vételár továbbra is a kiskorú tulajdonában maradt. Ekként nem volt olyan idegen ingó dolog, amit a terheltre B. K. rábízott volna.
[13] Indokai szerint a hagyaték tárgyát szolgáló ingatlan eladásából befolyt vételár a terhelt számára idegen volt, mivel annak tulajdonosa a kiskorú végrendeleti örökös. A terheltre mint a kiskorú vagyonkezelőjére a kiskorú vagyona, ekként az ingatlan eladásából származó vételár is rá volt bízva. Az értékesítésből befolyt vételár egy részének a terhelt által is elismert meghatározott rendeltetése volt, abból kellett volna kielégíteni B. K. kötelesrész iránti igényét, a rész-hagyatékátadó végzésben, illetve a B. K.-val kötött ezirányú megállapodásban foglaltakat a terhelt megszegte, amikor a befolyt vételár felhasználásával a kiskorú örökös nevére egy új lakóingatlant vásárolt, a meghatározott rendeltetéssel rábízott dolgot ekként eltulajdonította.
[14] Az ügyészség szerint a terhelt cselekményének a sértettje nem a kötelesrészre jogosult B. K., hanem a tulajdonos kiskorú végrendeleti örökös, B. L. Gy., a terhelt gyermeke.
[15] Azonban az elkövetéskor hatályos Btk. 382. §-a szerint a sikkasztás miatt az elkövető csak magánindítványra büntethető, ha a sértett a hozzátartozója. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az elkövető egyben a sértett gyámja vagy gondnoka. Jelen esetben a terhelt és kiskorú B. L. Gy. között hozzátartozói viszony állt fenn, a terhelt pedig a kiskorú törvényes képviselője volt. Magánindítvány előterjesztésére nem került sor, és az a felülvizsgálati eljárásban nem pótolható.
[16] A Be. 649. § (2) bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértést valósít meg, ha a bíróság a határozatát magánindítvány hiányában hozta meg.
[17] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a Be. 663. § (2) bekezdése értelmében a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül, és a terhelttel szemben az eljárást szüntesse meg.
[18] A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa alapos.
[19] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[20] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. Felülvizsgálati eljárásban a Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállított tényállás az irányadó.
[21] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[22] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, amennyiben a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[23] A jogerős, ekként a felülvizsgálatban irányadó tényállás egyértelműen tartalmazza, hogy:
– kiskorú B. L. Gy. örökös törvényes képviselőjeként a terhelt a hagyatéki eljárás során kötelezettséget vállalt arra, hogy B. K. kötelesrész iránti igényét a hagyatékba B., N. u. 16. I/7. szám alatt található ingatlan eladásából befolyt vételár terhére az ingatlan értékesítését követően megfizeti.
– A dokumentum tanúsága szerint a sértett beleegyezett abba, hogy a kötelesrészként neki járó összeg csak akkor kerül kifizetésre, ha a vevő a fenti ingatlan teljes vételárát átutalja a kiskorú B. L. Gy. örökös nevére nyitott számlára, és ezen adásvételi szerződést a gyámhivatal engedélyezi.
– A megállapodás szerint a sértettet megillető kötelesrész összege 6 437 333 forintban került megállapításra, a felek azonban rögzítették, hogy a sértett követelése 6 119 516 forint.
– A kormányhivatal által 2015. augusztus 27. napján kelt határozattal jóváhagyott adásvételi szerződésben foglaltaknak megfelelően dr. F. Z. J. vevő a terhelt – mint kiskorú B. L. Gy. eladó törvényes képviselője – részére foglalóként 1 430 000 forintot, majd utolsó vételárrészletként 12 870 000 forintot 2015. szeptember 3. napján a banknál a kiskorú B. L. Gy. nevén vezetett bankszámlára – amely felett a terhelt rendelkezett jogosultsággal – átutalással megfizetett.
– A terhelt a kiskorú B. L. Gy. örökös tekintetében fennálló törvényes képviselői minőségéből eredő jogával élve és a kiskorú bankszámlája feletti rendelkezési jogosultságát felhasználva azzal oly módon rendelkezett, hogy a saját haláláig tartó haszonélvezeti joggal terhelve kiskorú B. L. Gy. örökös részére, az ő törvényes képviseleti jogosultsága alapján eljárva, 2015. augusztus 10. napján kelt adásvételi szerződés megkötésével 28 000 000 forintért lakóingatlant vásárolt Gy.-ben.
[24] Ezen túlmenően a tényállás tartalmazta még azon jogi indokolásba tartozó jogkövetkeztetést, mely szerint a megállapodásban szereplő 6 119 516 forint az ingatlan értékesítése és a megállapodás folytán a vételárból B. K. sértett tulajdonába került.
[25] A Btk. 372. § (1) bekezdése szerint, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el.
[26] A sikkasztás bűncselekményének jogi tárgya a tulajdonviszonyok rendje. Elkövetési tárgya az elkövetőre rábízott, számára idegen, értékkel bíró dolog, a dolog birtokosa ekként sosem a tulajdonos. Ezért a sikkasztás esetében a rábízás kapcsán különös gonddal kell vizsgálni a dolog tulajdoni helyzetét.
[27] Dr. B. L. végrendelete és a hagyatékátadási eljárás során keletkezett, 2014. július 29. napján teljes hatályúvá vált rész-hagyatékátadó végzés szerint a közjegyző a hagyatékot a terhelt és az elhunyt közös gyermeke, kiskorú B. L. Gy. részére adta át, míg a sértettet kötelesrészre szorította.
[28] A Ptk. 7:87. § (1) bekezdése alapján az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg. Tehát az örökhagyó halálával az örökség (a hagyaték vagy annak az örökösre jutó része) elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül az örökhagyó tulajdonából az örökös tulajdonává válik.
[29] Ugyanakkor a Ptk. 7:94. § (1) bekezdés d) pontja szerint a kötelesrészen alapuló kötelezettségek hagyatéki tartozások.
[30] A kötelesrészre jogosult nem örökös, a kötelesrészi igény is hagyatéki tartozás, amelyet – a tartozások sorrendjében – elsősorban az örökösök tartoznak kielégíteni.
[31] Következésképpen a kötelesrész nem öröklés, hanem a hagyatékkal szembeni kötelmi igény, ami nem a hagyatékkal, hanem a hagyatékban részesítettekkel szemben áll fenn. Mivel a kötelesrészre jogosult nem lesz törvény szerinti jogutódja az örökhagyónak, ezért követelését külön kell érvényesítenie a hagyatéki eljárásban vagy szükség esetén külön perben.
[32] Mindez azt jelenti, hogy a kiskorú B. L. Gy. által örökölt – ezzel tulajdonába került – ingatlan eladásából származó összeg a kiskorú örököst illette meg. Ezen összeg (vételár) tekintetében a kötelesrészre jogosult B. K. nem szerzett tulajdont.
[33] Tévedett tehát az eljárt bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a sértett az általa és a terhelt által aláírt megállapodás folytán az ingatlan vételára felett az őt megillető rész erejéig tulajdonjogot szerzett.
[34] Kétségtelen, hogy a terhelt megállapodást kötött B. K.-val, miszerint vállalta, hogy a kötelesrész iránti igényt a hagyatékba tartozó ingatlan eladásából befolyt vételár terhére megfizeti. Azonban – az előzőekben kifejtettek alapján – sem a megállapodás, sem a kötelesrészre jogosultság nem keletkeztetett tulajdonjogot B. K. részére.
[35] B. K.-nak ugyanis kötelmi igénye volt a kiskorú örökössel szemben, tehát esetében szó sincs harmadik személynél lévő saját dologról. Azzal, hogy a terhelt nem fizette ki a részére a megállapodás szerint a kötelesrészt, megszegte a megállapodásukat, azonban ez polgári jogi vita alapját képezheti csak, azt polgári peres úton érvényesítheti.
[36] Az irányadó tényállás alapján – a megállapodás szerint – a terheltnek valóban elszámolási kötelezettsége keletkezett a sértett felé, amelyet nem rendezett, azonban e tényből a másodfokú bíróság téves jogkövetkeztetést vont le, amikor azt rögzítette, hogy a vételárból a megállapodás szerinti összeg erejéig tulajdonjogot szerzett B. K., amelynek következtében a terhelt elkövette a sikkasztás bűntettét.
[37] A Kúria megjegyzi, hogy a másodfokú bíróság ezen téves jogkövetkeztetése nem a tényállás részét képező, hanem a másodfokú bíróság jogi álláspontját kifejező. Éppen ezért az nem a tényállásba, hanem a jogi indokolás körébe tartozó, s mint ilyen, a Kúriát nem köti a felülvizsgálat során. Épp ellenkezőleg, a hivatkozott felülvizsgálati ok keretében vizsgálandó anyagi jogi sérelem.
[38] A kifejtettekből következően a terhelt vonatkozásában a kiskorú örökös ingatlanának eladásából származó vételár nem minősül a sikkasztás törvényi tényállása szerinti, B. K. által a terheltre rábízott idegen dolognak.
[39] Amint arra a védő a felülvizsgálati indítványában helyesen hivatkozott, B. K. sem rendelkezhetett olyan pénzről, amely soha nem került tulajdonába (nemo plus iuris elve).
[40] A sikkasztás egyik törvényi tényállási eleme ezért hiányzik. Ebből következően B. K. tulajdonjog hiányában a sikkasztás sértettje sem lehet, az fogalmilag kizárt.
[41] Ugyanebből következően téves a Legfőbb Ügyészség okfejtése is, miszerint a pénz egy részének (vételárrész) a rábízó – kiskorú örökös – vagyonából meghatározott rendeltetése volt, azonban azt a terhelt más célra fordította, ekként a meghatározott rendeltetéssel reá bízott dolgot eltulajdonította. Az ügyészség szerint e cselekmény sértettje az örökös, kiskorú B. L. Gy. volt.
[42] Ez az álláspont szintén téves.
[43] A Ptk. 4:155. § (1) bekezdése szerint a szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és kötelezettsége, hogy gyermekük minden olyan vagyonát kezeljék, amely e törvény szerint nincs kivéve a kezelésük alól (vagyonkezelő). A Ptk. 4:161. § (1) bekezdése a gyermek törvényes képviselete körében akként rendelkezik: a szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és kötelezettsége, hogy gyermeküket személyi és vagyoni ügyeiben képviseljék.
[44] A Ptk. 2:15. § (1) bekezdés c) pontjának második fordulata alapján a kiskorú törvényes képviselőjének jognyilatkozata a gyámhatóság jóváhagyásával érvényes a kiskorú ingatlana tulajdonjogának átruházása esetén.
[45] Jelen ügyben a terhelt a kiskorú örökös tulajdonába került ingatlant a kormányhivatal 2015. augusztus 27. napján kelt határozattal jóváhagyott adásvételi szerződés alapján törvényesen adta el.
[46] A sikkasztás elkövetési magatartása az eltulajdonítás, a dolog feletti addig létező tényleges uralom végleges megszüntetését célozza. Az elkövető megszünteti a korábbi ténylegesen létező tulajdoni állapotot, és a véglegesség szándékával újat teremt a helyébe. Ide tartozik az elidegenítés, annak tűrése, hogy más személy a dolgot tulajdonosként használja, az elhasználás, a beépítés, a dolog állagának lényeges megváltoztatása, a dolog eltagadása a visszakövetelésre jogosult előtt. Az eltulajdonítás akkor jogtalan, ha azt sem a jogszabály, sem az arra jogosult nem engedi meg.
[47] Ehhez képest a jogerős tényállás szerint a terhelt mint kiskorú B. L. Gy. törvényes képviselője, illetve vagyonkezelője – a gyámhatóság hozzájárulásával – a vételárat teljes egészében felhasználva a kiskorú örökös részére egy új ingatlant vásárolt. Ezt mint vagyonkezelő megtehette, ezzel a kiskorú örökös érdekeit szolgálta, kárt nem okozott a kiskorúnak, illetve a vételárból vásárolt ingatlan tulajdonosa szintén kiskorú B. L. Gy.
[48] Következésképpen a sikkasztás törvényi tényállási elemei közül a másik elem, a jogtalan eltulajdonítás elkövetési magatartása is hiányzik.
[49] A Kúria továbbá megjegyzi, hogy a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltak egyben a vád kereteit meghaladó olyan vádmódosítást is jelentenének, amelyre sem a másodfokú, sem a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényi lehetőség.
[50] A megállapodás szerinti fizetési kötelezettségét nem teljesítő terhelttel szemben B. K. az igényét polgári peres úton érvényesítheti (önkéntes teljesítés hiányában).
[51] Törvényt sértett tehát az eljárt bíróság, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét sikkasztás bűntettében megállapította.
[52] Ekként a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján a kerületi bíróság ítéletét és a törvényszék mint másodfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel a terheltet az ellene a Btk. 372. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A Be. 560. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett továbbá a terheltet 36 717 forint eljárási illeték megfizetésére kötelező rendelkezés mellőzéséről.
[53] Az alapügyben megítélt polgári jogi igény utáni illeték esetleges megfizetése esetére a Kúria felhívja a Be. 671. § 18. pontját, mely szerint egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a polgári jogi igény érvényesítésével okozati összefüggésben felmerült – bűnügyi költségnek nem minősülő – költségről.
(Kúria Bfv.III.956/2022/9.)