A KRESZ-szabályok terhelt általi többszörös, durva megszegése nem jelenti egyben azt is, hogy közvetlen veszélyhelyzet teremtésére kiterjedt a legalább eshetőleges szándéka. A terhelt tudattartalmát a körülmények együttes értékelése után lehet meghatározni; nincs alap eshetőleges szándék megállapítására, ha a terhelt a szándékos szabályszegést követően, a közvetlen veszélyhelyzet felismerésekor eredménytelenül, de mindent megtesz a baleset elhárítása érdekében és egyébként sem merül fel semmilyen olyan körülmény, ami a saját és mások életének és testi épségének veszélyeztetésére irányuló szándékát alátámasztaná [Btk. 234. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bek., (2) bek. c) pont], és ezért őt 6 év 8 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre, 7 év közügyektől eltiltásra és 9 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség a terhelt javára, téves minősítés miatt, az ítélet megváltoztatása érdekében, a terhelt cselekményének halálos közúti baleset okozása vétségének minősítése, ennek megfelelően enyhébb büntetések, rövidebb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása érdekében, a terhelt elsődlegesen felmentés és másodlagosan a büntetések enyhítése, míg a védője elsődlegesen a terhelt felmentése, másodlagosan a bűncselekmény téves minősítése miatt és a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.
[3] Az ellentétes irányú fellebbezések nyomán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta; a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 4 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 5 évre enyhítette, míg egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[4] A jogerős ítéletben megállapított tényállás az alábbi.
[5] A terhelt a vádbeli időben és helyen, nagyváros lakott területén, nappali, jó látási viszonyok között, borult időben, foltokban nedves, aszfalt útfelületen, erős forgalmi áramlatban haladt lakóhelyéről. A baleset helyszíne négyágú kereszteződés, melyhez a terhelt egyenes továbbhaladási szándékkal haladt a közúti forgalomban, a tulajdonát képező személygépkocsit vezetve, utas nélkül. Ezen útkereszteződésnél – a főút lakott területen átvezető szakaszának minősülő – körút úttestébe csatlakozik az az út, amelyen a terhelt haladt, majd annak túloldalán, a belváros felé vezet út. Az útkereszteződés forgalmát fényjelző készülék rendszer irányítja, mely a baleset időpontjában bekapcsolt, működő állapotú volt.
[6] A terhelt által igénybe vett úton az úttest egyenes vonalvezetésű, osztatlan pályás, irányonként 1–1 forgalmi sávos mellékút. A forgalmi sávok az útkereszteződés kiszélesedő torkolatában átlagosan 5,3 méter, azt megelőzően 3,1 méter szélesek. Az útkereszteződés túloldalán, a jobb oldalon 1 forgalmi sáv vezet a belváros irányába, melyből öblös kialakítású autóbusz megállóhely nyílik. Az ellentétes irányban az út két forgalmi sávos, a belső sávból lehet balra a kanyarodni, a külső sáv pedig egyenesen vezet tovább, melyből nyílik a terelőszigettel leválasztott jobbra kanyarodó irány. Ezen utak forgalmát a forgalomirányító fényjelző készülék üzemképtelensége vagy kikapcsolt állapota esetén „elsőbbségadás kötelező” jelzőtábla rendeli alá a körút forgalmának.
[7] A körút jellegét tekintve főútvonal, a kereszteződés előtt a híd irányába haladva 3 forgalmi sávos, melyből a belső balra kanyarodó sáv, a középső egyenesen haladó, a külső egyenesen és jobbra kanyarodó forgalmi sáv. A forgalmi sávok átlagosan 3,9–4,0 méter szélesek. Az ellentétes irányban szintén három forgalmi sáv vezet, melynek felosztása az előbb ismertetett haladási iránysávval azonos. A körút a híd irányába enyhén balra ívelő vonalvezetésű.
[8] Az előbb ismertetett útkereszteződés mind a 4 ágán, valamint a terelőszigettel leválasztott kanyarodó sávon 1–1 gyalogos átkelőhely található, míg a körút egyik oldalán gyalog- és kerékpárút, illetve a terelőszigetes kialakítású kanyarodó sávon az átkelőhely mellett kerékpárút átvezetés (2,7 méter széles) került kialakításra.
[9] A terhelt által igénybe vett úton a kereszteződés felé haladva balról, illetve a körúton a híd felé haladva jobbról, az útkereszteződés beláthatóságát korlátozza a stadion kerítése, melynek aljzat része beton, míg felső része vas. Ezen fentebb leírt útkereszteződésbe vezető utakon személygépkocsival legfeljebb 50 km/h óra sebességgel, kerékpárral a gyalog- és kerékpárúton legfeljebb 20 km/h sebességgel, az utat keresztező kerékpárúton pedig legfeljebb 40 km/h sebességgel szabad közlekedni.
[10] A terhelt haladása során az útkereszteződést – attól kb. 120 méter távolságban – kb. 50–55 km/h sebességgel közelítette meg az általa vezetett személygépkocsival, amikor az útkereszteződést irányító közlekedési jelzőlámpa rá irányadó tilos jelzése megjelent. A terhelt ennek ellenére – látva a tilos jelzést – folyamatos, intenzív gyorsítással haladt a kereszteződés irányába, mely folytatódott azt követően is, hogy a körúton a szabad jelzésre elindult a kereszt irányú forgalom. Ekkor a későbbi ütközési helytől kb. 96 méterre volt a terhelt az általa vezetett személygépkocsival. A terhelt tovább gyorsított, amikor a későbbi ütközési hely előtt 45–50 méter távolságra volt, a forgalomirányú fényjelző készülék szabad jelzésére a külső, egyenesen haladó forgalmi sávból elsőként, álló helyzetből induló, 1. számú sértett által vezetett és jobb oldalt hátul 1 fő utast, 2. számú sértettet szállító személygépkocsi láthatóságának megnyílásakor, az ütközés előtt 2,0–2,2 secundummal.
[11] A terhelt további gyorsítás mellett, a részére kihelyezett fényjelző készülék mellett úgy haladt el, hogy számára a lámpajelzés képe 6–7 secundum óta tilos jelzést mutatott, majd behaladt az útkereszteződésbe az 1. számú sértett által vezetett Toyota típus személygépkocsi elé, melynek következtében 2. számú sértett az által vezetett Toyota típusú személygépkocsi elülső részével a körút külső forgalmi sávjának és a terhelt haladási útiránya enyhén jobbra elhúzott forgalmi sávjának metszetében – a gépkocsija kb. 25 km/h sebessége mellett – nekiütközött a kb. 85 km/h sebességgel haladó, a terhelét által vezetett személygépkocsi bal oldala hátsó részének, a hátsó kerék környezetében.
[12] Az ütközést követően a sértett által vezetett személygépkocsi rövid fékezés után, kigurulva állt meg a körútnak az útkereszteződést követően kialakított gyalogos átkelőhelye előtt.
[13] A terhelt által vezetett személygépkocsi az ütközés következtében az óramutató járásával ellentétes irányban sodródni kezdett a körúton és 90 fokos balra elfordulás után az úttesten kialakított kerékpárút átvezetésen a gyalogos átkelőhely távolabbi szélétől 0,8 méterre ütközött a gépkocsi korábbi haladása iránya szerint neki jobbról balra, számára szabad jelzésre, a kerékpárút átvezetése előtt álló helyzetből induló és kerékpárján fennülve közlekedő, az úttestre történő lehaladás után kb. 3 méterre lévő 3. számú sértettnek, annak kb. 15 km/h-ás, a gépkocsi kb. 65 km/h-ás sebessége mellett. Az ütközés párhuzamos hossztengely állások mellett következett be, a személygépkocsi jobb oldalának mellső felével ütközött a kerékpáros bal oldalával.
[14] A második ütközést követően a terhelt által vezetett személygépkocsi továbbsodródott és 55 km/h óra körüli sebességgel csapódott a jobb oldali hátsó sárvédő futómű előtti részével az útpadkán az út szélétől jobbra 2,0 méterre álló acél térvilágítási oszlopnak. Ezen harmadik ütközés hatására a személygépkocsi perdülési iránya megváltozott és az oszlopról való lefordulás után az óramutató járásával megegyező irányába perdülve érte el véghelyzetét a híd irányába haladó külső forgalmi sávban, az út vonalvezetésével kb. 75 fokos szöget bezárva úgy, hogy az eleje a keresztirányú út jobb oldali széle felé állt, a jobb hátulja a kerékpárút átvezetést jelző felfestéstől 3,5 méterre helyezkedett el.
[15] 3. számú sértett az ütközés következtében a kerékpárjával egy, az útszéltől jobbra 0,8 méterre lévő faoszlopnak ütközött sodródása során, majd a kerékpárról leesve az út jobb oldalán kialakított autóbusz öböl előtt a jobb oldali forgalmi sáv középső harmadában érte el véghelyzetét alsó végtagjaival az úttest széle felé elhelyezkedve.
[16] A terhelt megállásjelző vonalon történő áthaladásakor az 1. számú sértett által vezetett személygépkocsi sebessége kb. 29 km/h volt, a távolsága az ütközési helytől 5,5–6 méter. Innen vészfékezéssel 15–16 km/h sebességről lehetett volna megállítani a Toyotát az ütközés előtt. 1. számú sértett az ütközést megelőzően kb. 1,2 secundummal korábban észlelte a veszélyhelyzetet, ekkor az ütközési pont előtt kb. 9 méter távolságra haladt, kb. 26 km/h sebességgel, innen pedig 22–23 km/h sebességről lehetett volna vészfékezéssel megállítani a Toyota gépkocsit, azaz 1. számú sértettnek a baleset elhárítására nem volt reális lehetősége. A két személygépkocsi ütközése után a terhelt gépkocsija 3. számú sértett kerékpárjával kb. 1 secundummal később ütközött, így 3. számú sértettnek nem volt érdemi ideje a baleset elhárítására.
[17] A terhelt a város egyik legforgalmasabb, irányonként 3–3 forgalmi sávos, városon átvezető főútvonalat magába foglaló útkereszteződését, a reggeli, közismerten forgalmas időszakban, abszolút sebességtúllépéssel (50–55 km/h sebességről gyorsítva 85 km/h sebességre, mikoris bekövetkezik 1. számú sértett gépkocsijával való ütközés), folyamatos gyorsítással és hosszabb ideje tilos jelzés hatálya (6–7 secundum) alatt közelítette meg, illetve haladt a kereszteződésbe be. A tilos jelzés hatálya alatt közlekedő terhelt számára a láthatóság a keresztező forgalomként megjelenő, 1. számú sértett által vezetett személygépkocsira vonatkozóan az első ütközéstől 2,0–2,2 secundummal, attól 45–50 méter távolságra nyílt meg, azonban a terhelt még ezt követően is gyorsításban volt, ebben a pontban elért tényleges sebességéről (77 km/h) már az ütközés előtt nem tudta volna megállítani az általa vezetett személygépkocsit, figyelemmel arra, hogy annak ezen sebességhez tartozó vészfékezési távolsága 52–58 méter lett volna, azonban erről a helyről a megengedett 50 km/h sebességről lassító fékezéssel, az ütközési pont előtti megállással elkerülhette volna az 1. számú sértett által vezetett személygépkocsival történő ütközést, mivel a terhelt által vezetett személygépkocsi 45–50 méter távolságról 47–53 km/h sebességgel állítható meg az ütközési pont előtt lassító fékezéssel.
[18] A helyismerettel rendelkező terhelt azonban folyamatos, intenzív gyorsítás mellett, abszolút sebességtúllépéssel úgy haladt be az útkereszteződésbe, hogy ekkor már megállásjelző vonalon történő áthaladás és az első ütközés között kevesebb mint 1 secundum telt el. Semmiféle balesetelhárítási tevékenységet nem végzett a terhelt és nem kezdett el ilyet, illetve ekkor már erre lehetősége sem maradt saját szabályszegése következtében.
[19] 3. számú sértett a baleset következtében olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette. 3. számú sértett halálának közvetlen oka politraumatizáció volt, mely mindhárom testüreg (koponya, mellűr, has) sérülésével járt, legsúlyosabb a mellkasi szervek sérülése volt, mely heveny légzési elégtelenséget alakított ki. A sértett halála és a baleset között közvetlen okokozati összefüggés áll fenn.
[20] 2. számú sértett a baleset során 8 napon belül gyógyuló könnyű sérülést – az ágyék és gerinctáj ütődését – szenvedte el, míg 1. számú sértett a baleset során 8 napon belül gyógyuló könnyű sérülést – a fej és a jobb váll ütődését – szenvedte el.
[21] A terhelt a baleset során 8 napon túl gyógyuló súlyos, ténylegesen 6 hét gyógytartamú jobb oldali csuklótörés sérülést szenvedte el. A terhelt gépjárművezetői engedélyét a helyszínen bevonták.
[22] A baleset bekövetkezésében a felelősség a terheltet terheli, mivel fent írt cselekményével megszegte a KRESZ 26. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontjában foglalt közúti közlekedési szabályt, mely szerint személygépkocsival lakott területen legfeljebb 50 km/h sebességgel szabad közlekedni, valamint megszegte a KRESZ 9. § (4) bekezdés d) pontjában foglalt közlekedési szabályt, mely szerint a fényjelző készülék kör alakú, folyamatos piros fénye a tovább haladás tilalmát jelzi az útkereszteződésnél – a megállás helyét jelző útburkolati jel, ezek hiányában a fényjelző készülék előtt – meg kell állni.
[23] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a felülvizsgálatot megalapozó törvényi okként a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontját jelölte meg.
[24] A védő indítványa indokolásában kifejtette, hogy a járásbíróságnak a cselekmény minősítését meghatározó jogi álláspontját több okból is kifogásolhatónak tartja. Annak feltevése ugyanis, hogy a terhelt a fényjelző készülék általa észlelt „tilos” jelzése ellenére, a keresztirányú forgalom megindulásának lehetőségével is számolva haladt be nagy sebességgel a forgalmas útkereszteződésbe, olyan „kamikaze” jellegű járművezetői magatartást jelentene, amelynek esetén nem az eshetőleges, hanem az egyenes szándékkal történő elkövetés lenne megállapítható. Ez pedig nyilvánvaló fikció az értelmiségi pályája elején járó, egészséges, kiegyensúlyozott személyiségű, jó egzisztenciális körülmények között élő fiatal nő esetében, hiszen nem csupán mások, hanem a saját testi épségének, illetve életének veszélyeztetésével is számolnia kellett volna.
[25] A megállapított tényekből ezzel ellentétben éppen az a következtetés vonható le, hogy a terhelt bízott az útkereszteződésen történő biztonságos áthaladás lehetőségében, miután nyilván nem az öncélú gyorshajtás, hanem annak lehetővé tétele érdekében növelte viszonylag jelentősen személygépkocsija sebességét olyan mértékben, amellyel kétségtelenül abszolút sebességtúllépést valósított meg. A védő utalt arra is, hogy a biztonságos áthaladás érdekében elhatározott gyorsítás megkezdését megelőzően a terhelt a KRESZ által megengedett sebességgel közlekedett.
[26] A védő a Kúria BH 2024.258. számú eseti döntését (Bfv.II.853/2023/7.) idézve állította, hogy a közúti veszélyeztetést nem alapozza meg önmagában a közlekedési szabály tudatos és durva megsértése; megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha egyrészt a terhelt felismeri cselekménye következtében a helyzetre és személyre szabott közvetlen veszélyhelyzet létrejöttét és azt kifejezetten kívánja vagy abba belenyugszik, másrészt olyan meghatározott személyre és helyzetre konkretizált veszély jön létre, amikor az élet és a testi épség vagy egészség sérelmének reális a veszélye.
[27] Vitatta a védő az eljárt bíróságok azon megállapítását, hogy a jelzéskép megváltozását a terhelt ténylegesen észlelte, s ennek azon körülmény mond ellent, hogy helyismerettel rendelkezett, így az útkereszteződés forgalmas voltával is tisztában volt, valamint nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a terhelt maga is a balesettel érintett járműben tartózkodott. A megállapított tényekből a védő megítélése szerint okszerűen csak arra vonható következtetés, hogy a terhelt a biztonságos áthaladás lehetőségében bízó szubjektív meggyőződés mellett kezdte meg az útkereszteződésen történő áthaladást, így a közúti veszélyhelyzet előidézésére vonatkozó szándékossága a magatartásából nem tűnik ki.
[28] Nem közömbös volt a baleset bekövetkezését illetően, illetve nem belenyugodott annak lehetőségébe, hanem elmulasztotta a tőle elvárható figyelem vagy körültekintés tanúsítását, amely mulasztása a Btk. 8. § második fordulata szerinti hanyag gondatlanság megállapítását alapozza meg. Az abszolút sebességtúllépés pedig irreleváns közlekedési szabályszegésnek tekinthető a baleset bekövetkezése szempontjából, hiszen az nyilvánvalóan nem emiatt következett be, hanem az útkereszteződésen való áthaladásnak a „tilos” jelzés mellett történő megkezdése, illetve a keresztirányú forgalom megindulása következtében. A sebességtúllépés, illetve annak mértéke csak a büntetés kiszabásánál értékelhető.
[29] A védő álláspontja szerint téves az az ítélkezési gyakorlat, amely szerint bármely tiltó szabály objektíve felismerhető megszegése esetén a szabályszegés ténye szükségképpen az annak lehetséges következményeibe történő belenyugvásként lenne értékelhető, miközben a közúti közlekedési balesetek bekövetkezésének hátterében túlnyomóan a figyelmetlenség, illetve az inadekvát helyzetfelismerés áll. Ebből következően a terhelt cselekményének helyes minősítése a Btk. 235. § (1) bekezdésében meghatározott, de a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő közúti baleset okozásának vétsége.
[30] Mindezek alapján a védő arra tett indítványt, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg, a terhelt bűnösségét a Btk. 235. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő közúti baleset okozásának vétségében állapítsa meg, és ezért vele szemben fogház büntetést szabjon ki, melynek végrehajtását próbaidőre függessze fel, mellőzze a közügyektől eltiltást, részesítse a terheltet előzetes mentesítésben, s emellett a járművezetéstől eltiltás tartamát jelentős mértékben enyhítse, annak hatókörét korlátozza „B” kategóriára.
[31] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt meghatalmazott védőjének felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben eltérő okok miatt alaposnak tartotta.
[32] A védő indítványa abban a vonatkozásban a törvényben kizárt, melyben vitatja azt az ítéleti ténymegállapítást, miszerint a terhelt észlelte a jelzéskép megváltozását, azaz a tilos jelzést.
[33] Az irányadó tényállásból az alapügyben eljárt bíróságok helytállóan vontak arra következtetést, hogy a baleset bekövetkezéséért és annak eredményéért kizárólagosan a terhelt büntetőjogi felelőssége állapítható meg, ugyanakkor valóban tévedtek az eljárt bíróságok a terhelt cselekményének jogi minősítésében.
[34] A terhelt KRESZ-szabályokat sértő magatartása egyértelműen szándékos volt, azonban az, hogy a tényállásban írt módon, tiltó jelzés ellenére tovább haladt, még kizárólag az absztrakt veszélyhelyzet kialakulásának a megállapítására volt alkalmas.
[35] A veszélyhelyzet minőségének megváltozása, illetve a továbbra is tilos jelzés hatálya alatt közlekedő terhelt ezzel kapcsolatos szubjektív állapota az irányadó tényállás alapján akkor változott meg, amikor a láthatóság a keresztező forgalomként megjelenő 1. számú sértett által vezetett személygépkocsira vonatkozóan az első ütközést megelőzően 2,0–2,2 secundummal, attól 45–50 méter távolságra megnyílt. A helyre és helyzetre konkretizált közvetlen veszély ebben a pillanatban alakult ki az érintett járművek és az abban utazó személyek vonatkozásában. A terhelt tényleges haladási sebességéről ekkor már vészfékezés esetén sem, hanem kizárólag a megengedett legnagyobb sebességgel haladása esetén kerülhette volna el a baleset bekövetkezését.
[36] A forgalmi helyzetet a terhelt tévesen úgy ítélte meg, hogy a tilos jelzés ellenére való behaladása és a már kialakult közvetlen veszély ellenére baleset bekövetkezése nélkül át tud haladni az útkereszteződésen. A 3. számú sértett halálát eredményező második ütközés pedig az első ütközés hatására sodródni kezdő és lényegében irányíthatatlanná váló járműmozgás következménye volt, amelyre a terhelt szándékossága úgyszintén nem terjedt ki.
[37] A terhelt korábbi szabályszegő magatartásaival önmagát hozta abba a helyzetbe, hogy számára az elsődleges ütközés már nem volt elkerülhető, de amely a közvetlen veszélyhelyzetre kiterjedő eshetőleges szándékának megállapítására ugyancsak nem alkalmas. A terhelt tudattartalmát nem a belenyugvás, hanem a könnyelmű bizakodás jellemezte.
[38] Ebből következően a Legfőbb Ügyészség helytállónak tartotta a védő terhelt terhére rótt bűncselekmény törvénysértő minősítését érintően előterjesztett indítványát. Ugyanakkor minden alapot nélkülözőnek tartotta a védő olyan mértékű szabadságvesztés leszállítására irányuló indítványát, amely már lehetővé teszi a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztését. Továbbá alaptalannak tekintette – érdemesség hiányában – a terhelt előzetes mentesítésére, a járművezetéstől eltiltás büntetés tartamának leszállítására és a „B” kategóriára korlátozására történő indítványt. A jogi minősítés megváltoztatásához fűződően az enyhébb végrehajtási fokozat megállapításával, valamint a közügyektől eltiltás mellőzésével összefüggő részében ugyanakkor a védő indítványát szintén alaposnak tartotta.
[39] Mindezekre tekintettel a Legfőbb Ügyészség arra tett indítványt, hogy a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot változtassa meg és a törvénynek megfelelő határozatot hozzon akként, hogy a terhelt bűnösségét a közúti veszélyeztetés bűntette helyett a Btk. 235. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapítsa meg, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét enyhítse, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzze és a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fogházra változtassa meg, míg egyebekben a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[40] A védő a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében az indítványát mindenben fenntartotta, külön kitérve annak a hanyag gondatlanság megállapítására, a büntetéskiszabási körülmények értékelésére, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére, a terhelt előzetes mentesítésben részesítésére, valamint a járművezetéstől eltiltás tartamának és hatókörének csökkentésére irányuló részére is.
[41] A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa – az alábbiak szerint – alapos.
[42] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van [Be. 648. § a) pont]. A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont első fordulat ba) alpont]. Jelen esetben az indítvány azt kifogásolja, hogy a bíróság jogerős ítéletében tévesen minősítette a terhelt cselekményét közúti baleset okozásának vétsége helyett közúti veszélyeztetés bűntettének és emiatt eltúlzottan súlyos büntetést szabott ki vele szemben. Az indítvány tehát a fent írt felülvizsgálati oknak megfelel, annak alapján a felülvizsgálatnak helye van.
[43] Ugyanakkor a felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának, a cselekmény jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével ítélhető meg (Bfv.1467/2018/8., korábban: BH 2004.102.). A felülvizsgálati eljárásban a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálandó el abban az esetben is, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített, vagy ellentétes az iratok tartalmával (Bfv.662/2017/6. EBH 2017.B.18.). Másként fogalmazva, a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan; a megalapozatlanság nem felülvizsgálati ok, ezért a felülvizsgálati eljárásban az alapügyben megállapított tényállás attól függetlenül irányadó, hogy az adott tényállás megalapozott-e vagy sem. Ezt a Kúria nem is vizsgálhatja, következésképp abban álláspontot sem foglalhat el. A tényálláshoz kötöttség szigorú szabálya folytán nem lehet hivatkozni a megállapított tényállástól eltérő vagy abban nem szereplő körülményre. Ugyanakkor a jogerős ítéleti tényállás része az is, amivel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság tényállását kiegészítette vagy amiben helyesbítette (Bfv.50/2021/6., korábban: EBH 2011.2385.).
[44] Az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005.167.). A tudattartalom ténybeli megállapítása lehet a tényállás része, ezért a tudati tények a felülvizsgálati eljárásban nem vitathatóak (BH 2011.3.II.), másként fogalmazva: a tényállás részét képező tudati tények sérelmezése a tényállás tilalmazott támadása miatt a törvényben kizárt (Bfv.818/2014/6., Bfv.884/2020/9.).
[45] Ezzel szemben a Kúria irányadó gyakorlata értelmében a jogi értékelést magában hordozó közlekedési veszélyhelyzet létrejötte, a terhelt arra vonatkozó szándékának megállapítása nem olyan tudati ténymegállapítás, amire a felülvizsgálati eljárásban a tényállás támadhatatlanságának tilalma kiterjed (Bfv.80/2021/6.).
[46] Az indítványt a fenti elvi alapokon elbírálva, a Kúria osztotta a Legfőbb Ügyészség azon álláspontját, miszerint a védő felülvizsgálati indítványának azon része, amelyben a terheltre irányadó közlekedési jelzőlámpa tilos jelzésének észlelését negligálja, törvényben kizárt, mert az az irányadó tényállást támadja [Be. 650. § (2) bek., Be. 659. § (1) bek.]. Az irányadó tényállás ennek éppen az ellenkezőjét állapította meg, ami a felülvizsgálatban nem változtatható meg. Szintén a tényállást támadja a védő, amikor a terhelt megengedett sebességgel haladása esetén a baleset elkerülhetőségét vonja kétségbe.
[47] Ellenben a fent kifejtettek értelmében nem a felülvizsgálatban irányadó tényállás része az az elsőfokú bíróság által helyesen a jogi indokolás körében, ítélete [30] bekezdésében rögzített és a másodfokú bíróság által ítélete [37] bekezdésében tévesen a tényállás körébe utalt megállapítás (tartalma szerint azonban valójában jogkövetkeztetés), miszerint a terhelt az ott megjelölt KRESZ szabályok megszegésével okozati összefüggésben szándékosan veszélyeztette 1. számú sértett-3 életét, testi épségét.
[48] A Btk. 234. § (1) bekezdése alapján a közúti veszélyeztetés bűntettét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki. A bűncselekmény eredménye a közvetlen veszélyhelyzet, aminek előidézésére a terhelt (legalább eshetőleges) szándékának ki kell terjednie.
[49] A bűncselekmény elkövetési magatartása a közúti közlekedés szabályainak megszegése, eredménye pedig a közvetlen veszélyhelyzet bekövetkezte, ami a baleset bekövetkeztének és testi sérülés létrejövetelének a reális esélyét jelenti. A Btk. 234. §-a szerinti közúti veszélyeztetés bűntette csak szándékosan – akár egyenes, akár eshetőleges szándékkal – követhető el. Az elkövető szándékának mind a közlekedési szabályszegés, mind a közvetlen veszélyhelyzet tekintetében fenn kell állnia, továbbá a közúti közlekedési szabály megszegése és a közvetlen veszélyt eredményező helyzet között szükséges az okozati összefüggés fennállta is.
[50] A Btk. 234. § (1) bekezdésében írt tényállás más vagy mások életének vagy testi épségének közvetlen veszélynek kitételét írja elő, amely meghatározott személyre és helyzetre konkretizált veszélyt, vagyis olyan helyzetet jelent, amikor az élet és a testi épség vagy egészség sérelmének reális veszélye – a veszély absztrakt jellegéből kilépve – határozott és külsőleg is felismerhető formában, egyes személyekhez vagy meghatározott személyhez kapcsolódva jelentkezik. A távolabbi veszély elméleti lehetősége tehát nem elegendő a Btk. 234. §-a szerinti bűncselekménynek a megállapításához.
[51] Ennek megfelelően törvénysértő ugyanakkor a terhelt bűnösségének megállapítása közúti veszélyeztetés bűntettében, ha a jogerős ítéleti tényállásból a közvetlen veszélyhelyzet létrejötte, illetve a terhelt annak előidézésére vonatkozó szándékossága nem tűnik ki [Bfv.80/2021/6. (BH 2021.325.)].
[52] A jogerős ítélet tényállása a közvetlen veszélyhelyzet vonatkozásában a következő ténymegállapításokat tartalmazza:
‒ a terhelt az útkereszteződést – attól kb. 120 méter távolságban – kb. 50–55 km/h sebességgel közelítette meg az általa vezetett személygépkocsival, amikor az útkereszteződését irányító közlekedési jelzőlámpa rá irányadó tilos jelzése megjelent,
‒ a terhelt ennek ellenére – látva a tilos jelzést – folyamatos, intenzív gyorsítással haladt a kereszteződés irányába, mely folytatódott azt követően is, hogy a körúton a szabad jelzésre elindult a kereszt irányú forgalom. Ekkor a későbbi ütközési helytől kb. 96 méterre volt a terhelt az általa vezetett személygépkocsival, amikor
‒ a terhelt tovább gyorsított és a későbbi ütközési hely előtt 45–50 méter távolságra volt, amikor a forgalomirányú fényjelző készülék szabad jelzésére 1. számú sértett elindult az általa vezetett személygépkocsival,
‒ ezen gépkocsi láthatósága a terhelt számára az ütközés előtt 2,0–2,2 secundummal megnyílt,
– a terhelt további gyorsítás mellett, a részére kihelyezett fényjelző készülék mellett úgy haladt el, hogy számára a lámpajelzés képe 6–7 secundum óta tilos jelzést mutatott, majd behaladt az útkereszteződésbe az 1. számú sértett által vezetett személygépkocsi elé,
‒ az 1. számú sértett által vezetett személygépkocsi és a terhelt által vezetett személygépkocsi összeütközött, majd
‒ a személygépkocsik ütközése után a terhelt által vezetett személygépkocsi sodródni kezdett a körúton és 90 fokos balra elfordulás után 3. számú sértett kerékpárjával kb. 1 secundummal később ütközött.
[53] A megállapított tényállás keretei között találhatók olyan ténymegállapítások, amelyek a terhelt tudattartalmára vonható köveztetés alapjai, illetve olyan megállapítások is, amelyek a jogi következtetés körébe tartoznak.
[54] Az elsőfokú bíróság a terhelt tudattartamának megítélését illetően meghatározó jelentőséget tulajdonított annak, hogy a terhelt arra való tekintet nélkül haladt változatlanul az útkereszteződés felé sebességét folyamatosan növelve, hogy útjába bármi kerül-e, és ha igen, az milyen következményekkel jár. A terhelt cselekményének hatókörében más közlekedők is voltak, ezzel a terhelt tisztában volt és ezzel olyan közlekedési helyzetet teremtett, amellyel okozati összefüggésben a baleset bekövetkezésének lehetőségével reálisan számolnia kellet, sőt az be is következett. A véletlenre bízta a következményeket, amikor a hosszabb ideje tilos jelzés ellenére folyamatos sebességnövelés mellett a forgalmas, többsávos útkereszteződésbe behaladt.
[55] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a terheltnek a tényállásban is megjelölt okokra tekintettel (helyismeret, forgalmas útkereszteződés, a vezetett gépjármű sebességének ismerete, a rá vonatkozó jelzőlámpa jelzésének ismerete) számolnia kellett azzal, hogy a keresztirányú forgalom át fog haladni az által igénybe vett útszakaszon, útkereszteződésben és ez ténylegesen meg is történt. A veszély realizálódása pedig akkor következett be, amikor a terhelt elhaladt a részére tilos jelzést adó fényjelző készülék mellett. Az ütközések pedig ebből a veszélyhelyzetből eredtek. A terhelt veszélyeztető magatartása indította el azt az okfolyamatot, melynek eredményeként bekövetkezett a sértett halálát okozó közúti baleset (elsőfokú ítélet [55]–[57] pont).
[56] Ezzel egyező jogi álláspontot foglalt el a másodfokú bíróság {másodfokú ítélet [42] és [43] pont}, amikor azt rögzítette, hogy a terhelt bár nem kívánta, de belenyugodott a közvetlen veszélybe, alappal ugyanis nem bízhatott abban, hogy a járműve elől a sértettek ki tudnak térni. Annak is érdemi jelentőséget tulajdonított, hogy a szabad jelzést követően a védett úton már nem kell figyelemmel kísérnie a többi közlekedésben részt vevőnek, hogy biztosítják-e számukra az áthaladási elsőbbségi jogukat. Mindezek alapján álláspontja szerint a terhelt nem bizakodhatott a többi közlekedési résztvevő elhárító magatartásában, így a terhelt tudattartalmát nem a könnyelmű bizakodás, hanem a belenyugvás jellemezte.
[57] A Kúria is abból indult ki, hogy a bűncselekmény megítélése szempontjából valóban annak van jelentősége, miszerint a közvetlen veszélyhelyzet létrehozására a terheltnek kiterjedt-e legalább az eshetőleges szándéka, vagy erre vonatkozóan csak a tudatos vagy hanyag gondatlansága állapítható meg. Ennek vizsgálata során azonban az első- és a másodfokú bírósággal ellentétes jogkövetkeztetésre jutott.
[58] Az alapügyben eljárt bíróságok téves jogi álláspontja – egyetértve a Legfőbb Ügyészség álláspontjával – arra vezethető vissza, hogy egyrészről a terhelt által megvalósított, valóban durva KRESZ-szabályszegő magatartásokat, a tilos jelzés ellenére az útkereszteződésbe való behaladást, valamint a megengedett legnagyobb sebesség jelentős mértékű túllépését azonosították a Btk. 234. §-ának törvényi tényállásában meghatározott közvetlen veszély mint objektív tényállási elem megvalósításával. Másrészről a terhelt ezen KRESZ-szabályszegő magatartásai alapján egyúttal arra is következtettek, hogy a közvetlen veszélyre mint eredményre a terhelt szándéka eshetőleges (dolus eventualis) formában feltétlenül kiterjedt (Btk. 7. § zárófordulat).
[59] A bíróságok jogkövetkeztetése azonban mind az objektív, mind a szubjektív törvényi tényállási elem megállapítása tekintetében téves és az irányadó tényállással ellentétes. A tényállás alapján ugyanis, amikor a terhelt a reá nézve irányadó forgalmat irányító fényjelző készülék tilos jelzése ellenére továbbhaladt, miközben a járműve sebességét növelni kezdte, a keresztirányú forgalom még a rá nézve irányadó forgalomirányító fényjelző készülék szintén tilos jelzése alapján szabályosan várakozott, álló helyzetben volt, várva a szabad jelzést.
[60] A terhelt a terepakadályok miatt ekkor még nem is láthatta a forgalomban részt vevő többi járművet, az útkereszteződés oldalirányban ekkor még beláthatatlan volt számára. Ekként a terhelt azon magatartása, hogy az említett módon és tiltó jelzés ellenére továbbhaladt, még kizárólag az absztrakt veszélyhelyzet kialakulásának a megállapítására volt alkalmas.
[61] A veszélyhelyzet minőségének megváltozása, illetve a terhelt ezzel kapcsolatos szubjektív állapota az irányadó tényállás alapulvételével akkor változott meg, amikor a keresztirányú forgalomban elinduló, 1. számú sértett által vezetett személygépkocsi a terhelt számára is láthatóan megjelent, az első ütközést megelőzően 2,0–2,2 secundummal, attól 45–50 méter távolságra.
[62] A terhelt ebben a pontban elért tényleges sebességéről (77 km/h) már az ütközés előtt nem tudta volna megállítani az általa vezetett személygépkocsit, figyelemmel arra, hogy az e sebességéhez tartozó vészfékezési távolság 52–58 méter lett volna. A konkrét helyzetre és személy(ek)re konkretizált közvetlen veszély ezen időpillanatban alakult ki az érintett járművek és az abban utazó személyek vonatkozásában.
[63] Szubjektív értelemben pedig a terhelt számára úgyszintén kizárólag ekkor vált észlelhetővé az eléje fokozatosan behaladó, útvonalát keresztezni szándékozó, 1. számú sértett által vezetett személygépkocsi. A terhelt tényleges haladási sebességéről már vészfékezés esetén sem kerülhette volna el a baleset bekövetkezését. A baleset elhárítása érdekében megválasztott azon magatartása, hogy nem fékezett, esetlegesen vészfékezett, hanem tovább gyorsította járművét, épp a tényállás elkerülhetőséggel kapcsolatos megállapításai alapján nem volt a baleset elkerülésének eleve célszerűtlenül választott megoldása, hiszen az irányadó tényállás szerint a balesetet az előbbi módokon bizonyosan nem háríthatta volna el.
[64] Következésképp a korábban még a szabályost alig meghaladó sebességgel haladó jármű sebességének további, gyors növelése a tilos jelzés ellenére való behaladás, majd a keresztirányú forgalom megindulásának észlelése után, bár kétségkívül szándékos KRESZ-szabályszegés, azonban célzata nyilvánvalóan nem a veszélyhelyzet létrehozása vagy fenntartása, hanem éppen ellenkezőleg, annak elhárítása volt.
[65] A forgalmi helyzetet ugyanis tévesen úgy ítélte meg, hogy a tilos jelzés ellenére behaladása és a már kialakult közvetlen veszély ellenére, a sebességét növelve még a keresztirányban elinduló járművek előtt, baleset bekövetkezése nélkül át tud haladni az útkereszteződésen. A sértett halálát eredményező második ütközés pedig az első ütközés hatására sodródni kezdő és lényegében irányíthatatlanná váló járműmozgás következménye volt, amelyre a terhelt szándékossága értelemszerűen nem terjedhetett ki.
[66] A tényállás a kerékpárjával álló helyzetből induló sértett észlelhetőségével összefüggésben semmilyen adatot nem tartalmaz. Ennek hiányában pedig a terheltnek a kerékpáros sértett tekintetében megállapítható közvetlen veszélyeztetési szándékára nyilvánvalóan nem lehet következtetni.
[67] Mindebből az következik, hogy az ügyben eljárt bíróságok azon álláspontjával szemben, amely szerint a terhelt további gyorsítása a közvetlen veszélybe belenyugvásaként volt értékelhető, ez a körülmény nem alkalmas a terhelt közvetlen veszélybe belenyugvó tudattartalmának alátámasztására. Ez pont arra utal, hogy a terhelt tudatában a baleset elhárításának szükségessége jelent meg, az adott helyzetben adekvát módon, de eredménytelenül cselekedett.
[68] Megalapozatlan tehát az a jogkövetkeztetés, miszerint a terhelt a felismert közvetlen veszélyhelyzet iránt közömbös maradt; a kifejtettek szerint a baleset elkerülése érdekében célirányosan cselekedett, a sebességét nem csökkentette, hanem növelte, azonban már nem tudta oly mértékben növelni a gépkocsi sebességét, hogy a balesetet elháríthatta volna.
[69] Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a terhelt önmagát is közvetlen veszélynek tette ki, amely tény ezt erősítő motiváció hiányában szintén az eshetőleges szándék hiányát támasztja alá. Az eljárt bíróságok meg sem próbáltak választ keresni arra a kérdésre, hogy az éppen edzésre induló fiatal értelmiségi, miért akarta volna útközben – elsősorban – a saját, de akár más, számára ismeretlen személyek életét és testi épségét veszélyeztetni. Kétségtelen tény, hogy – miként azt a bíróságok is helyesen megállapították – a terhelt korábbi szabályszegő magatartásaival – miután tévesen ismerte fel a beálló tilos jelzésen való, még lehetséges áthaladás, majd a baleset sebességnöveléssel való elkerülésének lehetőségét – önmagát hozta abba a helyzetbe, hogy számára az elsődleges ütközés már nem volt elkerülhető, de ez a tény a közvetlen veszélyhelyzetre kiterjedő eshetőleges szándékának megállapításra ekként önmagában nem alkalmas.
[70] A védőnek a terhelt hanyag gondatlanságára vonatkozó okfejtése ugyanakkor a jogerős ítélet tényállásával szintén nem összeegyeztethető.
[71] A terhelt ugyanis a már több másodperce tilos jelzést mutató jelzőlámpa jelzését – szemben a védő állításával – észlelte, látta, ennek ellenére a kora reggeli időpontban, a helyszínt is ismerve, járműve sebességét növelve tovább folytatta útját a nagy forgalmú útkereszteződés irányába. A többsávos kereszteződést és a forgalomirányító lámpákat észlelve, pontosan a hely és a reggeli időszak forgalmának ismeretében számítania kellett a keresztirányú forgalom megindulására, következésképp nincs alapja olyan megállapításnak, miszerint a keresztirányú forgalom megindulásának észleléséig arra nem is számíthatott. Ezt egyértelműen cáfolja a tilos jelzésen való áthaladás után sebességének növelése is, ami ekkor már a felismert, még absztrakt veszély csökkentését célozta. Ebből pedig egyenesen következik, hogy tudatában felmerült a baleset bekövetkezésének absztrakt lehetősége és ezért növelte jelentősen tovább, a közvetlen veszélyhelyzet észlelése után is a sebességét, igyekezve mielőbb kikerülni a kereszteződés veszélyes zónájából. Ekként azonban – mivel akkor már ilyen sebesség mellett a balesetet már nem tudta elhárítani – cselekménye következményeinek elmaradásában könnyelműen bizakodott.
[72] Az nem volt vitatott az alapeljárás során sem, hogy a terhelt egyenes szándékkal szegte meg a KRESZ 9. § (4) bekezdés d) pontjában és a 26. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontjában írt közlekedési szabályokat.
[73] Önmagában a megengedett sebesség túllépése nem eredményezett helyzetre és személyre konkretizált közvetlen veszélyhelyzetet, azonban – a védői állásponttal ellentétben – a forgalomirányító fényjelző készülék tilos jelzésének figyelmen kívül hagyása a sebességtúllépéssel együtt eredményezte a közvetlen veszélyhelyzet létrejöttét. A fent írtak szerint azonban a terhelt irányadó tényállásban rögzített magatartása nem a közvetlen veszély létrejöttébe, a baleset bekövetkezésének reális esélyébe való belenyugvását, az az iránti közömbösségét mutatta. A terhelt könnyelműen bízott abban, hogy a sebességtúllépésben és forgalomirányító készülék jelzésének figyelmen kívül hagyásában testet öltő magatartásának káros következményei elmaradnak, ennek érdekében – eredménytelenül – cselekedett is. A bizakodása azonban könnyelmű volt, mert a közvetlen veszélyhelyzet észlelésekor megkezdett, egyébként célszerű elhárító magatartása már nem vezetett eredményre. Ily módon a terhelt terhére kizárólag a tudatos gondatlansága, luxuria állapítható meg az alapeset, továbbá a minősítő körülményt képező eredmény tekintetében is (Btk. 8. § első fordulat).
[74] A Btk. 235. § (1) bekezdése szerint a közúti baleset okozásának vétségét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz. A büntetés a (2) bekezdés b) pontja alapján súlyosabban minősül, ha a bűncselekmény halált okoz.
[75] A terhelt cselekménye ezen tényállás keretei közé illeszkedik, ezért a Kúria a terhelt cselekményét közúti baleset okozása vétségének [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. b) pont] minősítette. Ezen cselekmény büntetési tétel egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.
[76] A felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra, de a helyes minősítés alapulvételével eltúlzottan enyhe vagy súlyos [Bfv.158/2023/9. (BH 2024.29.)].
[77] Következésképp, ha a minősítés valóban törvénysértő, akkor mindig vizsgálni kell, hogy a kiszabott büntetés – a helyes minősítéshez képest – nem eltúlzottan súlyos (a terhelt terhére előterjesztett indítvány esetén: eltúlzottan enyhe), azaz törvényes-e. Ez azt jelenti, hogy a Kúriának az új minősítéshez képest vizsgálnia kell az adott büntetés kiszabásának valamennyi törvényi feltételét; nem elegendő tehát önmagában arra szorítkozni, hogy a téves minősítés alapján kiszabott büntetés a helyes minősítéshez tartozó törvényi kereten belüli-e. A Be. szerinti szabályozás értelme éppen az, hogy a törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a helyes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli, és a vizsgálat eredményétől függ, hogy a kiszabott büntetés is törvénysértővé vált-e.
[78] Jelen esetben ez a helyzet. A terhelt terhére rótt cselekmény büntetési tétele – szemben a másodfokú bíróság által alapul vett öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel – a helyes minősítés alapján egy évtől öt évig terjed. Ehhez képest a jogerős ítéletben kiszabott 4 évi – azaz a helyes minősítéshez képest a törvényi középmértéket meghaladó, a törvényi felső határhoz közelítő – szabadságvesztés a büntetlen előéletű terhelttel szemben eltúlzottan súlyos.
[79] A Kúria a bíróságok által értékelt büntetéskiszabási körülményekre is figyelemmel, a megváltozott minősítéshez kapcsolódó tételkeret alapján – a Btk. 79. §-ában, valamint a Btk. 80. § (1) és (2) bekezdésében írtakat is szem előtt tartva, a szabadságvesztés tartamát a törvényi középmértéket el nem érő 2 évre enyhítette. Ennek során abból indult ki, hogy a terhelt kedvező személyi körülményei és a bűncselekmény jelentős tárgyi súlya (amit a tudatos szabályszegés és annak következményei határoznak meg) – egymással ellentétes irányban – érdemben azonos nyomatékkal hatnak.
[80] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát illetően a Kúria előrebocsátja, hogy a Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható. Ez azonban csak a felülvizsgálat kezdeményezését zárja ki olyan törvénysértés miatt, ami egyszerűsített felülvizsgálat útján is orvosolható, nem jelenti azonban a Kúria döntési jogkörének korlátozását akkor, ha a rendkívüli jogorvoslattal támadható terheltre hátrányos törvénysértés kiküszöbölése – következményesen – érint az egyébként egyszerűsített felülvizsgálatban orvosolható rendelkezést is. Ezért a Kúria e körben is maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot akként, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk. 37. § (1) bekezdése alapján fogházban állapította meg.
[81] A közügyektől eltiltás mellékbüntetésre a Btk. 61. § (1) bekezdése alapján azt kell ítélni, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt ítélnek végrehajtandó szabadságvesztésre és méltatlan arra, hogy azok gyakorlásában részt vegyen. A terhelt terhére megállapított gondatlan bűncselekmény miatt a közügyektől eltiltásra nincs törvényes lehetőség (BH 2021.247.), ezért az arra vonatkozó rendelkezést a Kúria mellőzte.
[82] A Kúria által kiszabott szabadságvesztés tartama a két évet nem haladja meg, ezért a Kúria a Btk. 85. § (1) bekezdésére tekintettel vizsgálta a büntetés végrehajtása felfüggesztésének lehetőségét is, azonban arra nem talált okot. Kétségkívül a terhelt büntetlen előéletű, közlekedési előélete is kedvező és gondatlan bűncselekmény miatt került sor a büntetőjogi felelősségének megállapítására. Cselekményének tárgyi súlya azonban igen nagy; annak következtében egy ember elhalálozott és további két ember megsérült. Mindennek alapja pedig a rendkívül súlyos szabályszegésben megnyilvánuló, tudatos gondatlanság. Így mind az egyéni, mind a generális prevenció igényli – a gondatlan bűncselekmény súlyához és következményeihez igazodó tartamú – büntetés végrehajtását. Ugyanezen okból nem látott okot a Kúria a járművezetéstől eltiltás tartamának mérséklésére, illetve járműkategóriára korlátozására sem.
[83] A Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, aminek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a megtámadott határozatokat a fent írtak szerint, a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta, míg egyebekben azokat a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.II.139/2025/15.)