I. A perújítás megengedhetősége tárgyában hozott döntés során a formailag újnak minősülő bizonyítékot tartalmilag vizsgálva abban kell állást foglalni, hogy az újnak tekintendő bizonyíték bizonyítandó tényre vonatkozik-e, és alkalmas-e arra, hogy valamely ténynek – a jogerős határozatban foglaltaktól – eltérő vagy önmagában új tény megállapítását eredményezze.
II. Bizonyítási indítvány a perújítás elrendelésére nem vezethet és a perújítási nyomozást sem alapozza meg.
[1] A törvényszék a ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek., (5) bek. b) pont], 4 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek., (4) bek. b) pont], 7 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §), 2 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §), 4 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont] és közvetett tettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 4 év börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra, 4 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra, valamint 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételét 10 000 forintban állapította meg. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. A terheltet az ellene folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §) és bűnsegédként elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntette [Btk. 403. § (1) bek. b) pont] miatt emelt vád alól felmentette. Döntött a lefoglalt dolgokról és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a terhelttel – mint bűnszervezetben elkövetővel szemben – kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát 3 év 4 hónapra enyhítette azzal, hogy annak végrehajtási fokozata fegyház és a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A jogerős ítélettel szemben a terhelt terjesztett elő perújítási indítványt, melyet az ítélőtábla végzésével a Be. 644. § (6) bekezdésében foglaltak szerint elutasított.
[4] A perújítási indítványt elutasító végzés ellen a terhelt kézbesítési íven jelentett be fellebbezést, amelyet utóbb írásban indokolt.
[5] Jogorvoslati indítványában előadta, hogy az ítélőtábla csak részben értékelte perújítási indítványát, ugyanis elmulasztotta vizsgálni azon hivatkozását, amely a „hatóságot nem jó fényben tünteti fel”. Álláspontja szerint ennek ellenére tény, hogy a nyomozó ügyészség határozata rávilágított a Tük. számú határozat indokolásának lényegére, miszerint az ott név szerint megjelölt pénzügyőrök szabálytalanul foglalkoztatták őt informátorként, megvalósítva ezzel a hivatali visszaélés bűntettét. Kifogásolta továbbá azt is, hogy az ítélőtábla a végzése meghozatala során a fellebbviteli főügyészség indítványára tett észrevételeit sem vette figyelembe.
[6] Hangsúlyozta, hogy nem volt tisztában azzal, hogy közte és az ügyészség között írásbeli megállapodásra lett volna szükség, erről csak az ítélőtábla határozatából értesült. Álláspontja szerint ennek megkötése a pénzügyőrök szabálytalan eljárása miatt maradt el. Emellett életszerűtlennek tartotta, hogy ne jött volna létre megállapodás arról, hogy az ügyészséggel való együttműködése révén nem lesz büntethető. Sérelmezte, hogy az ítélőtábla egyszerű beszélgetésnek minősítette a hangfelvételeket, holott ezekből kiderül, hogy eleget tett a Btk. 321. § (2) bekezdésében foglaltaknak, így nem kerülhetett volna sor a bűnszervezetben való részvétele miatti elmarasztalására.
[7] Érthetetlennek és alaptalannak nevezte az ítélőtábla azon megállapítását, miszerint a perújítási indítványban előadottak nem vetik fel a jogerős ítélet ténybeli hibáját, hiányosságát, illetve büntetőjogi felelőssége vitathatóságát. Hangsúlyozta, hogy a perújítási indítványban foglaltakat továbbra is fenntartja, álláspontja szerint a perújítás elrendelésének helye van. Végül utalt arra is, hogy semmilyen veszélyt nem jelentett a társadalomra, sőt annak védelmében cselekedett.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést alaptalannak találta, ezért indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését hagyja helyben.
[9] Az elsőfokú végzésben kifejtett indokolással mindenben egyetértve kifejtette, hogy a perújítási indítvány nem tartalmaz olyan új adatot, tényt vagy körülményt, amelyből a Be. 219. §-a szerinti megállapodás megkötése következik, és amely miatt a terhelt felmentése lenne várható. Megjegyezte, hogy a terhelt által hivatkozott, hatóság által elkövetett bűncselekményre utalás lényegében a Be. 637. § (1) bekezdés g) pontjára alapított perújítási okra hivatkozás, amely esetben perújításnak csak akkor van helye, ha a perújítási okként megjelölt bűncselekményt jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozat megállapította, ilyen adatot azonban az iratok nem tartalmaznak.
[10] A terhelt fellebbezése nem alapos.
[11] A perújítás a Be. LXXXIX. Fejezetében szabályozott rendkívüli jogorvoslat, melynek lefolytatására kizárólag a Be. 637. §-ában foglalt feltételek fennállása mellett, a jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozat egyes ténybeli hibáinak orvoslása érdekében kerülhet sor.
[12] Jelen ügyben megállapítható, hogy a jogerős ítélettel szemben a terhelt védője korábban már terjesztett elő perújítási indítványt a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján.
[13] A védő ebben előadta, hogy a terhelt már a másodfokú eljárásban is hivatkozott a nyomozó ügyészség Tük. számú határozatára, melynek tartalma álláspontja szerint olyan jelentős súlyú enyhítő körülménynek minősült, mely alapot adhatott volna a Be. 399. § (1) bekezdése alapján az eljárás megszüntetésére is. Kifejtette, hogy a terheltnek mindezt korábban az eljárás során nem volt alkalma feltárni, mert titoktartási kötelezettség terhelte.
[14] Indítványához csatolta a hivatkozott határozatot, melynek alapján perújítási nyomozás elrendelésére és a hivatkozott eljárás iratainak beszerzésére tett indítványt.
[15] E perújítási indítványt az ítélőtábla végzésével elutasította, melyet a Kúria a végzésével helybenhagyott.
[17] A terhelt a perújítási indítványát szintén a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapította.
[18] E perújítási ok esetén a jogerős ítélettel szembeni ténybeli kifogásnak csakis az alábbi feltételek fennállása esetén van helye:
– a bejelentett bizonyíték újnak tekinthető, azaz az alapügyben nem merült fel, vagy felmerült, de az eljárt bíróság nem értékelte;
– az ekként újnak tekintendő bizonyíték bizonyítandó tényre vonatkozik, és alkalmas arra, hogy valamely ténynek – a jogerős határozatban foglaltaktól – eltérő vagy önmagában új tény megállapítását eredményezze;
– és végül az újnak tekintendő bizonyíték az új vagy eltérő megállapítására alkalmassága folytán perdöntő jellegű, azaz egyben azt is valószínűsíti, hogy lényegesen meg kell változtatni a jogerős határozat bűnösségre vagy büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezését, illetve az eljárást meg kell szüntetni.
[19] Ahogyan arra az ítélőtábla is rámutatott, e feltételek konjunktívak, és a fenti sorrend szerint vizsgálandók. Ennek megfelelően a perújítás megengedhetősége tárgyában elsőként annak megállapítása szükséges, hogy az indítvány megjelölt-e olyan új bizonyítékot, mely az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozik.
[20] A perújítás alapjául szolgáló új bizonyítékot az indítványozónak kell rendelkezésre bocsátania vagy – ha az alapügy valamely bizonyítékának értékelése elmaradt – legalább megjelölnie (BH 2019.221.I.).
[21] Bizonyíték a bizonyítási eszközből megismerhető tény, amiből következtetés vonható le a bizonyítandó – adott ügyben a büntetendő anyagi vagy eljárási jogszabály alkalmazása szempontjából jelentős – tényre. A bizonyíték a bizonyítandó tény bizonyítója, a bizonyíték forrása (a bizonyíték megismerésének biztosítója) pedig a bizonyítási eszköz.
[22] A perújítás alapját kizárólag olyan új bizonyíték képezheti, ami az alapügy elbírálása szempontjából büntetőjogi relevanciával bír. A perújítás ugyanis a perdöntő bizonyíték hiánya esetére biztosítja a rendkívüli jogorvoslat lehetőségét. A hiány azonban nem fakadhat az alapügyben mérlegelt (meglévő) bizonyítékok újraértékeléséből, illetve a felajánlott új bizonyítékkal együtt való újraértékeléséből (BH 2004.229., BH 2006.387.). A perújítás megengedhetőségének eldöntésekor a bíróság az indítványban felhozott bizonyítékok bizonyító erejét nem értékelheti, csupán azt vizsgálhatja, hogy azok valóságuk esetén alkalmasak-e a perújítási cél elérésére (BH 2004.229.).
[23] Az ítélőtábla helyesen rögzítette, hogy a terhelt a perújítási indítványában előadottakkal és a csatolt bizonyítási eszközökkel a nyomozó hatósággal való együttműködésének tényét kívánta igazolni.
[24] Helytállóan állapította meg, hogy ezek közül az adathordozón csatolt hanganyagok formailag új bizonyítéknak minősülhetnek, miután ezek értékelésére az alapeljárásban nem került sor.
[25] A felajánlott új bizonyítékot tartalmilag vizsgálva abban kell állást foglalni, hogy az újnak tekintendő bizonyíték bizonyítandó tényre vonatkozik-e, hiszen perújítási okként csak olyan bizonyítékot lehet elfogadni, mely a konkrét ügyben alkalmazandó büntető anyagi és eljárásjogi szabályok szempontjából releváns, azaz olyan tényre vonatkozik, mely az ügy jogi megítélésére kihatással lehet (EBH 2009.1937.).
[26] Kétségtelen, hogy a jelenleg hatályos Be. 219. § (1) bekezdése tartalmazza a büntetőjogi felelősségre vonás elkerülésének kilátásba helyezésének feltételeit, az erről szóló megállapodás kötelező tartalmi elemeit és – a Be. 399. §-át is ideértve – annak következményeit. Ennek értelmében – miként arra az ítélőtábla is helyesen rámutatott – a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv és a bűncselekmény elkövetője között az ügyészség jóváhagyásával kötött írásbeli megállapodás megkötésére van szükség, csak ezzel vagy ennek létezésére vonatkozó körülmény előadásával valószínűsíthető a büntethetőségi akadály.
[27] Ugyanakkor a terhelt által hivatkozott időszakban, 2013-2014. évben a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) volt hatályban. A korábbi Be. 192. § (1) bekezdése szintén lehetővé tette nyomozás megszüntetését, ha a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy az ügy, illetőleg más büntetőügy bizonyításához hozzájárulva olyan mértékben együttműködik, hogy az együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az, amely az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződik. Az együttműködésre irányuló megállapodás megkötésére e törvény hatálya alatt is írásban került sor, annak jóváhagyására az ügyészség volt jogosult.
[28] Tény, hogy a terhelt ilyen megállapodást nem csatolt, annak létezésére az indítványában nem is utalt, sőt fellebbezése indokolásában előadottak alapján – miszerint az ítélőtábla végzéséből szerzett tudomást a megállapodás szükségességéről – ennek megkötésére nem is került sor.
[29] Ennek hiányában azonban a terhelt által csatolt hangfelvételek nem alkalmasak arra, hogy a jogerős határozattól eltérő vagy abból hiányzó tények megállapítását eredményezzék, ennélfogva perújítás alapjául nem szolgálhatnak.
[30] A terhelt hivatkozott további bizonyítási eszközként a nyomozó ügyészség Tük. számú, valamint a Nyom. számú – feljelentést elutasító – határozatára. Előbbiről megállapítható, hogy csatolása az alapügyben a másodfokú eljárásban megtörtént továbbá a terhelt védőjének korábbi perújítási indítványa kifejezetten ezen az iraton alapult, amikor a Be. 399. §-ában foglalt megszüntetési okra hivatkozott.
[31] A Be. 644. § (8) bekezdése szerint a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett perújítási indítványt a bíróság érdemi indokolás nélkül elutasítja. E jogszabályi rendelkezés értelmében az azonos ténybeli alapon előterjesztett perújítási indítvány – az indítványozó személyétől függetlenül – ismételten nem vizsgálható meg. Jelen ügyben a terheltnek a védő korábbi indítványával megegyező hivatkozása tekintetében ez állapítható meg.
[32] A terhelt által csatolt Nyom. számú határozat utal arra, hogy a Tük. számú „határozat indokolásának lényege szerint a NAV Regionális Bűnügyi Igazgatósága állományába tartozó, a határozatban név szerint megjelölt pénzügyőrök foglalkoztatták szabálytalanul, eseti adatközlőként és informátorként a terheltet és az 1. számú személyt abban a büntetőeljárásban, amelyben nevezettek is érintettek voltak bűncselekmények elkövetése révén és így megvalósították a folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettét, azonban ezen hivatalos személyek büntethetősége elévülés folytán megszűnt, amelyre tekintettel a nyomozást meg kellett szüntetni”.
[33] E határozatra tehát a terhelt szintén a nyomozó hatósággal való együttműködés alátámasztására hivatkozott, mely azonban egyrészt a védő indítványával egyező ténybeli alapot jelent, másrészt – a fentiekben kifejtettek szerinti megállapodás hiányában – szintén nem alkalmas a jogerős határozatól eltérő vagy abból hiányzó tény megállapítására.
[34] Végül harmadikként a terhelt a hangfelvételeken hallható 2. számú személy tanúkénti kihallgatását indítványozta, melyet azzal indokolt, hogy a megjelölt személy őt jól ismeri, a vallomása az általa elmondottakra új bizonyítékot jelentene és a jogerős ítéletre kihatással lenne.
[35] A Kúria már a korábbiakban is utalt arra, hogy a perújítás alapjául szolgáló új bizonyítékot az indítványozónak kell rendelkezésre bocsátania vagy legalább megjelölnie. A perújításban ugyanis a perújító terhe a bizonyítás (Kúria Bpkf.II.633/2019/2.)
[36] E rendkívüli jogorvoslati eljárásban a Be. 643. § (8) bekezdése alapján sor kerülhet a perújítási nyomozás elrendelésére, amennyiben a perújítás megengedhetőségében való döntéshez bizonyítási eszköz felkutatása szükséges. Ez azonban nyilvánvalóan olyan bizonyítékra vonatkozik, mely az indítvány előterjesztésekor már létezik, de valamilyen okból nem áll az indítványozó rendelkezésére, vagy a hivatkozott bizonyítási eszköz csatolása megtörtént, azonban nem az eljárási törvénynek megfelelő formában (Kúria Bpkf.III.930/2016/2., Bpkf.II.1497/2021/2.). Ezek a körülmények teszik szükségessé a nyomozóhatóság valamely eljárási cselekményét (így például kutatás, lefoglalás, tanúkihallgatás, vagy szakértő kirendelése), mely a perújítási nyomozás során teljesíthető.
[37] Amennyiben ilyen körülmények nem állnak fenn, a bizonyítási indítvány önmagában a perújítás elrendelésére nem vezethet és nem alapozza meg a perújítási nyomozást sem (Kúria Bpkf.I.1484/2023/4.).
[38] Jelen esetben a terhelt 2. számú személytől származó nyilatkozatot nem csatolt és egyéb módon sem valószínűsítette a vallomásának várható tartalmát, így a kihallgatásának indítványozásával valójában a perújítás elrendelésére alapot adó új bizonyítékot nem ajánlott fel.
[39] Fentiekre tekintettel az ítélőtábla törvényesen járt el, amikor a terhelt perújítási indítványát elutasította.
[40] Mindezek alapján a Kúria az ítélőtábla végzését a Be. 645. § (4) bekezdés második fordulata szerinti tanácsülésen, figyelemmel a Be. 614. § (1) bekezdésében írtakra, a Be. 605. § (1) bekezdése alapján – az indokolás kiegészítésével – helybenhagyta.
(Kúria Bpkf.I.356/2024/3.)