Az elkövetési mód előre látható vagylagossága iránti közöny szabad mandátumot ad a „végrehajtóként” cselekvő számára, ami az elkövetésben felbujtással és/vagy bűnsegéllyel közreműködő felelősségét a „végrehajtó” cselekvőségéhez rendeli, ha a felbujtó és/vagy a bűnsegéd a közreműködésének – noha tehetné – maga nem állít korlátot. Ezért a szándékegység folytán nem lopásért, hanem rablásért felel a részes, ha felismeri, hogy a tettes a sértett ellenállása esetén a dolog elvétele végett erőszakot is alkalmazni fog [Btk. 14. § (2) bek., 365. § (1) bek. a) pont].
[1] A törvényszék ítéletével a IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bek., (3) bek. e) pont]. Ezért őt 4 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, 5 év közügyektől eltiltásra és 200 napi tétel, napi tételenként 2000 forint, összesen 400 000 forint pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a terhelt legkorábban a szabadságvesztése kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett védelmi fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet a IV. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás lényege szerint egy nem azonosított személy kérésére a sértett pénzmosás-gyanús pénzügyi műveletekben működött közre azzal, hogy elvállalta: névleg a vezetése alá tartozó cég számlájáról a pénzt tovább utalja, vagy készpénzben kiveszi a bankból és azt átadja a megbízóinak.
[4] 2021. július 2-án az ismeretlen személy kérésére a sértett felkérte 1. számú tanút, hogy hasonló feltételek mellett vállalja el egy másik cég ügyvezetését. Ezért 2021. július 2-án megalakították az 1. számú kft.-t, melynek ügyvezetője 1. számú tanú volt, de az adatok szerint a cég tényleges feladata annyiban merült ki, hogy a cég számlájára érkező összegeket tovább utalják, vagy készpénzben felvegyék és átadják a megbízójuknak.
[5] 1. számú tanú és a sértett 2021. augusztus végén megbeszélték, hogy a legközelebb a cég bankszámlájára érkező összeg egy részét nem utalják tovább, és nem is adják át megbízójuknak, hanem azt a bankból kiveszik és elköltik. Ennek megfelelően 1. számú tanú 2021. augusztus 31-én felvett a cég folyószámlájáról 15 millió forintot, majd 1 órával később további 2 millió forintot.
[6] A pénzből a sértett nyomban vásárolt egy személygépkocsit, és elhatározták, hogy a sértett ismerősével, 2. számú tanúval együtt még vásárolni mennek, s ennek során több százezer forintot költöttek el, és eldöntötték, hogy egy panzióba mennek szórakozni. A közös szórakozásra a sértett elhívta a testvérét és annak élettársát is, míg 1. számú tanú a barátnőjét, a IV. r. terheltet.
[7] 1. számú tanú telefonon elmondta a IV. r. terheltnek, hogy „húztak egy nagyobb pénzt, 20 millió forintot”. A IV. r. terhelt ezt elmesélte a III. r. terheltnek, aki erre azt válaszolta, hogy „csináljuk meg őket”, ami alatt azt értette, hogy szerezzék meg tőlük a pénzt.
[8] Megbeszélték, hogy a IV. r. terhelt 1. számú tanúval tart, és eközben megüzeni a III. r. terheltnek, hogy melyik szobában szállnak meg, hogy ezáltal lehetővé tegye számukra a pénz megszerzését. A társaság tagjai 21 óra körül érkeztek a panzióba, majd kibérelték a 104-es és a 105-ös számú szobákat, amelyekről úgy tervezték, hogy a nagyobbik, 104-es szobában fognak bulizni, a 105-ös szobában pedig a sértett és 1. számú tanú fognak aludni. 23 óra körüli időben a sértett testvére és férje hazamentek, így a társaságban négyen maradtak, köztük a IV. r. terhelt.
[9] A IV. r. terhelt látta, hogy a pénzt a sértett mindig a közvetlen testi őrizetében tartja, így azt tőle csak erőszakkal, vagy fenyegetéssel lehet elvenni.
[10] A IV. r. terhelt telefonon, sms-üzenetekben tájékoztatta a III. r. terheltet arról, hogy hol szálltak meg, ezután a III. r. terhelt az éjjel felhívta az I. r. terheltet, találkoztak és elmondta neki, hogy a barátnője együtt bulizik egy barátnőjével és annak párjával, akiknél nagyobb összegű pénz van.
[11] Azt mondta az I. r. terheltnek a III. r. terhelt, hogy a pénzt meg kell szerezniük, és ő ezért az I. r. terheltnek fog adni egy pisztolyt, és a helyszínre viszi őket, de szükségük lesz még egy emberre, akivel az I. r. terhelt végrehajtja a rablást.
[12] Az I. r. terhelt ebbe beleegyezett és ezért felhívta a II. r. terheltet, akivel találkoztak és elvállalta, hogy részt vesz a rablásban. Ezután személygépkocsival mindhárman a panzióhoz hajtottak, a panziótól pár perc sétányira álltak meg. A III. r. terhelt a nála levő riasztópisztolyt átadta az I. r. terheltnek, ő maga mindvégig az autóban maradt, a pisztolyról a II. r. terhelt is tudott.
[13] Az I. r. és II. r. terheltek 2021. szeptember 1-jén kevéssel 01 óra 30 perc előtt bementek a panzióba, és végig járták a szobákat, hallgatóztak. Bekopogtak abba a szobába, amelyikben a sértett és a társasága szórakozott, de bentről nem nyitottak nekik ajtót.
[14] Eközben a III. r. terhelt a IV. r. terhelttől telefonon kapott információk alapján szintén telefonon megírta az I. r. terheltnek, hogy a 105-ös szobát keressék, az a sértett szobája, és a sértett oda fog bemenni. Ezután az I. r. és II. r. terhelt a nyitva levő ajtón bement a 105-ös szobába, és elrejtőztek az ahhoz tartozó fürdőszobában.
[15] A sértett 01 óra 30 perc körül átment a 105-ös szobába, de a vállára akasztott táskában magával vitte az 1. számú tanú által felvett pénzből eddigre nála maradt 10 970 000 forintot. A sértett a szobában a táskát letette az ágyra, és ekkor a két terhelt előlépett a fürdőből és az I. r. terhelt a sértett arcához tartotta a riasztópisztolyt, és azt kérdezte tőle, hogy „tudod miért jöttünk”, amihez a II. r. terhelt hozzátette, hogy „tedd ki”.
[16] Ezután a II. r. terhelt megnézte az ágyra tett táskát, és amikor megállapította, hogy benne van a pénz, közölte az I. r. terhelttel, hogy „megvan, mehetünk”.
[17] Ekkor az I. r. és a II. r. terhelt a táskával az autóhoz sietett, és a mindvégig abban várakozó III. r. terhelttel együtt elhajtottak a helyszínről. Útjuk során a személygépkocsit egy bekötőúton hagyva elrejtették, a megszerzett táskát és az elkövetéshez használt riasztópisztolyt eldobták, a pénzen pedig megosztoztak úgy, hogy abból az I. r. és a II. r. terheltek egyaránt 2,6 millió–2,6 millió forintot kaptak, a fennmaradó pénzösszeget a III. r. terhelt tartotta meg.
[18] A jogerős ügydöntő határozattal szemben a IV. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontban meghatározott okra hivatkozással.
[19] A védő indítványát azzal indokolta, hogy a jogerős ítéleti tényállás a IV. r. terhelt tekintetében csupán azt tartalmazza, miszerint a IV. r. terhelt látta, hogy a pénzt a sértett mindig a közvetlen testi őrizetében tartja, így azt tőle csak erőszakkal vagy fenyegetéssel lehet elvenni. Ugyanakkor azt nem tudhatta, hogy a sértett a számára fenntartott szobában sem fogja letenni a pénzt, ezért nem állapítható meg, hogy a IV. r. terhelt tudattartama kiterjedt volna arra, hogy társai erőszakkal vagy fenyegetéssel veszik el a pénzt a sértettől, hanem csupán arra terjedt ki, hogy azt el fogják venni. Ez esetben viszont terhére a rablás bűntettéhez nyújtott bűnsegély nem állapítható meg.
[20] A védő utalt rá, hogy mind az elsőfokú, mind pedig a másodfokú ítélet helytálló megállapítást tett arra vonatkozóan, hogy a rablásnak a jelentős értékre való elkövetésen kívüli további minősítő körülményei tekintetében a IV. r. terhelt felelőssége nem állapítható meg; ugyanakkor az elvett pénznek a sértett általi folyamatos őrizetben tartására tett megállapítás helytelen logikai következtetés eredménye. Ezért a IV. r. terhelttel szemben a kétséget kizáróan megállapítható helyes minősítés a Btk. 370. § (l) bekezdésébe ütköző, és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő, bűnsegédként, jelentős értékre elkövetett lopás bűntette.
[21] Mindezek alapján a védő arra tett indítványt, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot a IV. r. terhelt javára változtassa meg akként, hogy az ítéleti bizonyossággal megállapítható helyes minősítésre módosítsa a bűncselekményt és a vele szemben kiszabott büntetés mértékét enyhítse.
[22] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.
[23] Indokolása szerint egyrészt a tudati tények vitatása az irányadó tényállásban írtak támadását jelenti, amely a felülvizsgálati eljárásban törvényben kizárt, másrészt a felülvizsgálati indítványban megfogalmazott érvek a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont I. fordulat ba) alpontjában írt ok vizsgálatát teszi indokolttá.
[24] A felülvizsgálati indítványban írtakkal szemben a sértett tényállásban rögzített magatartásából – a pénz közvetlen testi őrizetben tartásából – nem volt kizárható az, hogy a készpénz elvétele vagylagosan erőszak, fenyegetés alkalmazásával lesz eredményes. Ennek az elkövetési módnak az elmaradását a IV. r. terhelt sem kötötte ki akkor, amikor a sértett és a készpénz aktuális fellelhetőségéről értesítette III. r. terhelt-társát. A cselekmény minősítésére helyesen került sor és törvényes a kiszabott büntetés is.
[25] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[26] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[27] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen és a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.
[28] Az indítványban megjelölt Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jogi szabályok sérelmével állapítja meg. A büntetőjogi felelősség megállapítása akkor törvénysértő, ha a bíróság jogerős ítéletében a terheltnek felrótt magatartás nem meríti ki egyetlen bűncselekmény törvényi tényállását sem, avagy – ugyancsak az irányadó tényállás szerint – büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok ellenében kerül sor a terhelt elítélésére. Ebben az esetben az indítvány célja a terhelt felmentése vagy vele szemben az eljárás megszüntetése.
[29] Jelen esetben az indítvány a fentieknek megfeleltethető tartalmat nem hordoz és nem is irányul a terhelt büntetőjogi felelősség alóli mentesülésére, ellenben azt kifogásolja, hogy a bíróság tévesen minősítette a terhelt cselekményét rablás bűntettének, lopás bűntette helyett, és emiatt törvénysértően súlyos büntetést szabott ki vele szemben. Erre tekintettel pedig a jogerős ítéleti minősítés megváltoztatását és a büntetés enyhítését célozza.
[30] Mindezek azonban nem az indítványban megjelölt, hanem a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulatának ba) alpontja szerinti okból alapozzák meg a felülvizsgálati eljárás lefolytatását. A jogerős ítéleti minősítés szerint a IV. r. terhelt cselekményének büntetési tétele öt évtől tíz évig terjedő, az indítvány által helyesnek tartott minősítés szerint egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. Bár a jogerős ítéletben kiszabott négy évi szabadságvesztés ez utóbbi minősítés tételkeretein is belül esik, azonban helye van a felülvizsgálatnak akkor is, ha a jogerős ítéletben kiszabott büntetés a helyes minősítés alapulvételével is kiszabható, azonban annak alapulvételével az eltúlzottan súlyos vagy enyhe [Kúria Bfv.II.158/2023/9. (BH 2024.29.)].
[31] Ugyanakkor a felülvizsgálatban megkerülhetetlen szabály, hogy a Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. Ennek megfelelően a Be. 659. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye.
[32] A tényállás irányadó jellege azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Következésképp a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható.
[33] A felülvizsgálat során tehát a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának és a cselekmény jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el.
[34] Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
[35] Ebből következően a felülvizsgálat során a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem bírálható felül. A jogerős ítéletben rögzített tényállás nem változtatható meg.
[36] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a bíróság tényfelderítési kötelezettsége kiterjed minden, a büntetőjogi elbírálás szempontjából lényeges, releváns jelenségre. Az ennek eredményeként az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005.167.). E ténymegállapítások ugyancsak a történeti tényállás részei; a tudati tények vitatása a jogerős határozat által megállapított tényállás támadásának tekintendő, emiatt a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt (BH 2011.3.II.).
[37] A tényállás részévé tett tudati tények vitathatósága azonban csak akkor esik el, amennyiben a szűkebb értelemben vett tényállásba tartozó külső, a külvilágban megjelenő tényekből, életbeli jelenségekből a belső tények valóban következnek [Kúria Bfv.II.50/2021/6. (BH 2021.330.), Bfv.II.1692/2017/6. (BH 2018.239. [38] bekezdés), Bfv.II.1256/2015/5.]. Jelen esetben ez a helyzet.
[38] Az elsőfokú ítélet [30] bekezdése azt rögzíti, hogy a IV. r. terhelt látta, miszerint a pénzt a sértett mindig a közvetlen testi őrizetében tartja. Ebből pedig okszerűen adódik az a következtetés, hogy így azt tőle csak erőszakkal vagy fenyegetéssel lehet elvenni. Az irányadó tényállásból semmilyen olyan tény, körülmény nem tűnik ki, ami alapján a IV. r. terheltnek bármilyen alapja lett volna annak feltételezésére, hogy a sértett – teljes bizonyossággal – az addig folyamatosan a közvetlen testi őrizetében tartott nagyösszegű készpénzt az éjszaka folyamán bármikor olyan szinten őrizetlenül fogja hagyni, hogy azt tőle a tudtán kívül el lehessen lopni.
[39] Különös jelentősége van annak, hogy a IV. r. terhelt a III. r. terhelt azon felhívásához csatlakozott, miszerint „csináljuk meg őket”. Ez bármilyen, így akár erőszakos módon történő elvételt jelent. A IV. r. terhelt pedig ehhez képest a saját magatartásának – a cselekményhez való segítségnyújtásának – hatókörét semmilyen módon nem korlátozta, így azzal a pénz akár erőszakos úton történő elvételébe is beleegyezett és a segítő magatartását már ennek ismeretében tanúsította.
[40] A Kúria a Bfv.III.855/2012/9. számú (BH 2013.237. számon is közzétett) eseti döntésében kifejtette, hogy a más dolgának elvételére készülőben – értelemszerűen – eleve föl kell, hogy merüljön (legalább) az elkövetési mód vagylagossága, tehát az, hogy sor kerülhet erőszak, fenyegetés igénybevételére. Az elkövetési mód előre látható vagylagossága iránti közöny szabad mandátumot ad a „végrehajtóként” cselekvő számára, ami az elkövetésben felbujtással és/vagy bűnsegéllyel közreműködő felelősségét a „végrehajtó” cselekvőségéhez rendeli, ha a felbujtó és/vagy a bűnsegéd a közreműködésének – noha tehetné – maga nem állít korlátot, tehát nem köti meg az elkövetőt, a tettest mindenekelőtt az elkövetés helyének, idejének és módjának a megválasztásában. Ezért a szándékegység folytán nem lopásért, hanem rablásért felel a részes, ha felismeri, hogy a tettes a sértett ellenállása esetén a dolog elvétele végett erőszakot is alkalmazni fog, ám ez elé – bár megtehetné – nem állít korlátot. Jelen esetben a IV. r. terhelt esetében ez történt.
[41] A védő álláspontjával szemben a saját magatartásának hatókörét a külvilág számára is észlelhető módon nem korlátozó, előzetes bűnsegélyt nyújtó bűnsegéd számára a rablás felróhatósága nem akkor záródik ki, ha az elvétel – esetlegesen – erőszak, fenyegetés alkalmazása nélkül is végrehajtható, hanem akkor, ha az erőszak vagy fenyegetés alkalmazása már előre, teljes bizonyossággal kizárható. Jelen esetben a felülvizsgálati indítványban írtakkal szemben a sértett tényállásban rögzített magatartásából – a pénz folyamatos, közvetlen testi őrizetében tartásából – nem volt előre kizárható az, hogy a készpénz elvétele csak erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával lesz kivitelezhető, sőt az kifejezetten valószínűsíthető volt; az erőszak, fenyegetés nélküli elvétel – csekély eséllyel – csak a véletleneknek a terheltek számára szerencsés, de előre nem látható és nem várható egybeesése folytán valósulhatott volna meg, mint ahogyan arra végül nem is került sor.
[42] A IV. r. terhelt tudta, hogy az erőszakos elvétel legalábbis nem zárható ki, de nem kötötte ki az erőszak elmaradását sem akkor, amikor a III. r. terhelt a pénz elvételét felvetette, sem akkor, amikor a sértett és a készpénz aktuális fellelhetőségéről értesítette a III. r. terheltet. A IV. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy a készpénzt szinte bizonyosan csak a sértett testi őrizetéből, akár erőszak útján lehet megszerezni és ennek ismeretében nyilvánvalóan azért írt SMS-t a III. r. terhelnek azzal, hogy a 105-ös szobát keressék, mert az a sértett szobája és a sértett oda fog bemenni, mert tudta, hogy a pénz a sértettnél van.
[43] A védő álláspontjával ellentétben nem annak van jelentősége, hogy a sértett a 105-ös szobában a válláról lerakta az ágyra a táskát, hanem annak, hogy azt mindig az őrizetében tartotta, így szükségszerűen számolni kellett azzal, hogy a sértett ellenállást tanúsít majd a készpénz eltulajdonításakor. Ezen túlmenően a IV. r. terhelt tudomással bírt arról is, hogy a 105-ös számú szobát azzal a céllal bérelték ki, hogy sértett és 1. számú tanú ott fognak aludni. A IV. r. terheltnek így nem csupán a sértett, hanem még 1. számú tanú esetleges jelenlétével és ellenállásával is számolnia kellett.
[44] A IV. r. terhelt cselekményének minősítése szempontjából annak volt még jelentősége, hogy a sértettnél lévő készpénz nagyságával tisztában volt, ugyanis az irányadó tényállás szerint 1. számú tanú telefonon elmondta a IV. r. terheltnek, hogy „húztak egy nagyobb pénzt, 20 millió forintot”.
[45] A IV. r. terheltnek tehát tudnia kellett arról, hogy a sértettől a nála lévő pénz nagy valószínűséggel csak erőszakkal vagy fenyegetéssel szerezhető meg és az ehhez való segítségnyújtását nem zárta ki; tudott a sértettnél lévő pénz nagyságrendjéről is. Ezért a fenyegetéssel történt dologelvétel és a jelentős értékre való elkövetés miatt is megállapítható a büntetőjogi felelőssége.
[46] Nem mond ennek ellent, sőt kifejezetten összhangban áll az eddigiekkel, hogy a csoportos és fegyveres elkövetést viszont nem rótta a bíróság jogerős ítéletében a terhelt terhére. A IV. r. terhelt azt valóban nem tudhatta, hogy a III. r. terhelt az ő tájékoztatása nélkül két további társat is bevon az elkövetésbe és ahhoz fegyvernek minősülő tárgyat is használnak.
[47] A fentiekből következik, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a IV. r. terhelt cselekményét törvényesen minősítették bűnsegédként elkövetett, a Btk. 365. § (1) bekezdésébe – helyesen annak a) pontjába – ütköző és a (3) bekezdés e) pontja szerint minősülő rablás bűntettének.
[48] Amennyiben pedig a jogerős ítéletben a terhelt cselekményeinek minősítése törvényes, a büntetés mértékének önálló felülvizsgálatára nem kerülhet sor. Felülvizsgálat tárgya ugyanis csak akkor lehet a jogerős ügydöntő határozatban kiszabott büntetés, ha annak törvénysértő volta a cselekmény téves minősítésének következménye, avagy, ha az nemében vagy mértékében a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik. A téves minősítésre vonatkozó kifogás nem bizonyult helytállónak, kötelező büntetéskiszabási szabály sérelmét pedig az indítvány sem állította.
[49] A helyes minősítés mellett, a büntetéskiszabás kötelező szabályának megsértése nélkül kiszabott büntetés önmagában nem képezheti a felülvizsgálat tárgyát, így az sem, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját (Btk. 79. §), a büntetéskiszabás elveit (Btk. 80. §), illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló 56. számú BK állásfoglalást miként veszik figyelembe [Kúria Bfv.I.1134/2018/21. (BH 2019.158.II.), Bfv.I.415/2016/7. (BH 2016.264.II.)].
[50] Jelen esetben pedig az állapítható meg, hogy bár a IV. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés mértéke nem éri el az esetében irányadó törvényi alsó határt, azonban annak kiszabására a Btk. 82. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja lehetőséget adott. Ekként a büntetés mértékének megváltoztatására a felülvizsgálati eljárásban nem kerülhet sor.
[51] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.
[52] Ekként a IV. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.II.1.165/2023/10.)