Hivatalos személy esetében sem vezet önmagában a büntetőjogi felelősség alóli mentesüléséhez, ha a becsületcsorbító tényállítást az önkormányzati vagyonnal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség teljesítésében megnyilvánuló közérdekből, az önkormányzat testületi ülésén tette meg. Ilyen esetben a valóság bizonyításának helye van, ám ha az nem vezet eredményre, a terhelt felelőssége megállapítható, és alapos ok hiányában a társadalomra veszélyességben való tévedésre sem hivatkozhat [Btk. 20. § (2) bek., 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 229. §].
[1] A járásbíróság – megismételt eljárásban – a 2019. szeptember 5-én kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki a terheltet rágalmazás vétségében [Btk. 226. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. Ezért 100 napi tétel, napi tételenként 1500 forint, összesen 150 000 forint pénzbüntetésre ítélte, amelynek megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett.
[2] A terhelt és védője fellebbezése folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. február 1-jén kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a pénzbüntetés napi tételeinek számát 60-ra enyhítette, és így a kiszabott pénzbüntetés összegét – az egynapi tétel összegének változatlanul hagyása mellett – 90 000 forintban állapította meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) a T.-M. Kft. „f.a.” adózónál, a felszámolási tevékenységzáró ellenőrzés és a revízió alatt tudomására jutott, egy tartályok vásárlására kötött 2015. február 20-án kelt szerződés másolatának megküldésével nyilatkozattételre hívta fel a D.-i Önkormányzatot. A szerződés hét darab fémtartály eladásáról szól, és a szerződés alapján a T.-M. Kft. vállalja a tartályok kiszedését, elszállítását és a terep rendezését, az eredeti állapot visszaállítását, a D.-i Önkormányzat pedig a tartályokat földmunkavégzés fejében adja át a T.-M. Kft. részére.
[4] A terhelt – D. város polgármestere – 2017. június 21-én 13:00 órai kezdettel rendkívüli nyilvános ülésre hívta össze D. Város Önkormányzatának Képviselő-testületét, amelynek napirendi pontja volt az adóhatóság részéről érkezett megkeresés teljesítése, az adóhatóság részére történő nyilatkozat adása a feltett kérdésekre.
[5] A terhelt ezen a nyilvános testületi ülésen, melyet élő adásban közvetített a helyi televízió, valamint a YouTube.com internetes oldalra is felkerült, az alábbi becsület csorbítására alkalmas tényeket állította K. Gy. I. sértett magánvádlóról, akkori alpolgármesterről:
[6] „Na, most ennek a szerződésnek az az érdekessége, és akkor majd szépen végig megyünk a kérdéseken, nem a hivatalban készült, hanem ezt valaki otthon gyártotta. Az érdekessége, hogy ezt úgy írta alá valaki, hogy semmilyen engedélye nem volt. Még az is érdekessége, hogy erre úgy tett valaki önkormányzati pecsétet, hogy arra szintén nem volt felhatalmazása. Mi mindig hat tartályról beszéltünk. Ebben a szerződésben hét darab tartály van. Sőt ebben a szerződésben nem összeg van, hanem ebben a szerződésben tartályok vannak, amiket úgy ad oda K. Gy. alpolgármester úr egy vállalkozónak, polgármesteri, képviselő-testületi hozzájárulás nélkül, a szerződést akkor aláírva, amikor még a képviselő-testület elé ügyként sem került, ezért mondtam, hogy a dátumoknak is lesz jelentősége. Mindenféle engedély, felhatalmazás nélkül alpolgármester aláír egy saját maga által gyártott, az önkormányzatra hivatkozó szerződést, amit le is pecsételt és megköt egy vállalkozóval.”
[7] „Ez is felvet némi jogi dilemmát, annak tükrében, hogy miközben február 24-én érkezik az árajánlat másodszor a T.-M. Kft.-től, február 20-án alpolgármester úr már készít egy szerződést, amit ellen is jegyez és a T.-M. Kft. részéről I. I. úr is aláírja. Hogy még kacifántosabb legyen a történet, mikor már minden le van papírozva, ugye az önkormányzat, mint tudjuk alpolgármester úr nagyvonalúságának köszönhetően megvált hét darab olajtartálytól, ráadásul úgy, hogy még fizetni sem volt erre szükség, hiszen az önkormányzat olyan jól áll anyagilag, hogy földmunkavégzésért cserébe ezeket a tartályokat simán odaajándékozzuk ugyebár alpolgármester úr szerint. Akkor az önkormányzat elé február 25-én a Gazdasági és Ügyrendi Bizottság ülésén kerül először elő ez az ügy, amikor már aláírásra került az alpolgármester részéről ez a szerződés. Még egyszer elnézést kérek a tisztelt lakosságtól, hogy nekünk bűncselekményekkel kell foglalkozni a képviselő-testületi üléseken, de sajnos hivatalból nem tudunk mást tenni.”
[8] „Nos, a tényállás, akkor összefoglalva a helyzetet. K. Gy. I., aki 2015. 02. 20-án még alpolgármester volt D.-ben, 2015. 02. 20-án egy szerződést készített, ezt alpolgármesterként úgy jegyezte alá, hogy ehhez sem a polgármester, sem a képviselő-testület részéről nem volt felhatalmazása. Ezt lepecsételte.”
[9] A 2015. február 20-án D.-ben kelt I. I. és a „D.-i Önkormányzat” alpolgármestere nevével feltüntetett szerződés hamis, hogy azt ténylegesen a sértett magánvádló írta volna alá, kétséget kizáró módon nem nyert bizonyítást.
[10] A sértett magánvádló a terhelt fenti tényállításai miatt 2017. augusztus 1-jén joghatályos magánindítványt terjesztett elő.
[11] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 651. § (2) bekezdés c) pontja alapján a terhelt javára, a Be. 648. § a) pontjára hivatkozással.
[12] Indokai szerint mind az első-, mind a másodfokú bíróság a megállapított tényállás alapján a Btk. szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét a terhére rótt bűncselekmény tekintetében, és emiatt tévesen és jogellenesen alkalmaztak vele szemben pénzbüntetést.
[13] Az eljáró bíróságok jogszabályt sértő módon elmulasztották ugyanis megállapítani, hogy a terhelt vád tárgyává tett magatartása egyáltalán nem veszélyes a társadalomra, ezért a cselekménye nem bűncselekmény. Elmulasztották megállapítani, hogy törvényi kötelezettségét teljesítve, a köz érdekében tette meg a magánvádlóra vonatkozó ténybeli következtetéseit, illetve, hogy kijelentései társadalomra veszélyessége kapcsán az általa beszerzett és rendelkezésére álló információk alapján egyértelműen tévedésben volt, így személye, valamint cselekményének büntethetősége kizárt. Tévedtek továbbá az eljáró bíróságok akkor is, amikor azt állapították meg, hogy terheltnek a valóság bizonyítása körében nem sikerült igazolnia a kijelentései valóságát.
[14] Rámutatott, hogy a felülvizsgálat során is irányadónak tekintendő tényállás alapján a hivatalos személyként – polgármesterként – e körben eljáró terhelt az önkormányzati tevékenysége során az adóhatóságtól tudomására jutott, az általa vezetett önkormányzat működésével (azon belül is K. Gy. I. alpolgármester, magánvádló tevékenységével) kapcsolatos, az önkormányzati vagyont hátrányosan érintő információkat osztott meg az önkormányzat nyilvános testületi ülésén, annak érdekében, hogy az alpolgármesternek az e minőségében végzett tevékenységével kapcsolatos visszásságokat a közösség tudomására hozza. Az önkormányzati törvény szerint az önkormányzati képviselő a település egészéért vállal felelősséget, így az ebben a jogkörében tudomására jutott, a közösségi vagyonnal kapcsolatos tényeket e közösségért vállalt felelőssége okán köteles a közösség tudomására hozni, továbbá mindent megtenni azért, hogy önkormányzati vagyont károsító cselekmény ne maradjon felderítetlenül. Mindezek alapján a terhelt vád tárgyává tett magatartása társadalomra veszélyesség hiányában nem minősülhet bűncselekménynek, így a terhelt felmentésének van helye.
[15] Kifejtette, hogy az önkormányzati képviselő törvényi kötelezettsége a helyi választók érdekeinek képviselete, a képviselő-testületi üléseken az aktív részvétel és a választókkal történő kapcsolattartás, melynek keretében tájékoztatnia szükséges a választóit minden, az önkormányzatot érintő lényeges kérdésről [Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 32. § (1) és (2) bekezdés i) pont]. Mindezek alapján a terhelt e törvényi kötelezettségének tett eleget a testületi ülésen bejelentett ténybeli következtetéseivel, erre irányuló jogszabályi kötelezettség teljesítése okán pedig a magatartása esetében hiányzik a jogellenesség. Miután a helyi választópolgároknak kétséget kizáróan érdekében áll az önkormányzatuk vagyonát érintő visszásságokról való tudomásszerzés, a terhelti kijelentéseket egyúttal a közérdek is indokolta. A következetes joggyakorlat szerint pedig az a negatív tényközlés, melyet nyilvánvalóan a közérdek indokol, jogellenesség hiányában nem valósíthatja meg a rágalmazás vétségét.
[16] A védő hivatkozott arra, hogy a terhelt D. Város polgármestereként, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak – mint hivatalos szervnek – a D. Város Önkormányzata részére címzett megkereséséből szerzett tudomást egy, az önkormányzati vagyon megkárosítását célzó szerződésről, amely arra engedett következtetni, hogy az alpolgármester ezirányú felhatalmazás nélkül, az önkormányzati vagyonra az önkormányzat érdekeivel messzemenőkig ellentétes tartalmú szerződést kötött a T.-M. Kft.-vel. A beszerezett szerződésmásolat szemrevételezése alapján egyértelműen hitelesnek tűnt; azon a „D.-i Önkormányzat” került feltüntetésre, az egyik aláíró személyeként az alpolgármester titulusa szerepelt, a névaláírás pedig „K” és „Gy” betűvel kezdődik, ami K. Gy. akkori alpolgármester (magánvádló) nevének monogramja és rajta van a város önkormányzatának pecsétje is.
[17] A terhelt az adóhatóságtól beszerzett szerződésről megnyilatkoztatta a polgármesteri hivatal dolgozóit is, akik valószínűsítették, hogy a szerződésen szereplő aláírás K. Gy. I. magánvádló aláírása. Mindezen túl a V. T. hivatali dolgozó által rendelkezésére bocsátott e-mailek igazolták számára, hogy I. I. a szerződésben félként szereplő T.-M. Kft. képviseletében kapcsolatfelvételt kezdeményezett a magánvádlóval mint alpolgármesterrel, az érintett tartályok megvásárlására is árajánlatot tett, azt javasolva, hogy a tartályok értékét számítsák be a csarnok bontási és építési költségeibe, vagy más munkák elvégzésének ellenértékébe.
[18] A tartályok ügyében indult büntetőeljárás során elvégzett nyomozás alkalmával kétséget kizáró módon került megállapításra, hogy az önkormányzat részéről kapcsolattartónak kijelölt K. Gy. I. d.-i lakos volt az a személy, aki I. I. részére engedélyt adott egy, de legfeljebb két darab tartály elszállítására.
[19] A fentiek alapján tehát a terhelt megalapozottan vonhatta le azt a ténybeli következtetést, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő tartályok tulajdonjogának önkormányzat számára kedvezőtlen módon történő elidegenítéséről szóló 2015. február 20-i szerződés valós, és azt az önkormányzat képviseletében a magánvádló írta alá.
[20] A terhelt az okirat megvizsgálásával, a hivatali dolgozók megnyilatkoztatásával a szerződés hitelességének ellenőrzése kapcsán, a tőle elvárható gondos eljárást tanúsította. E gondos eljárás alapján az állapítható meg, hogy a terhelt a testületi ülésen tett, magánvádlóval kapcsolatos kijelentései jellegét tévesen értékelte, az általa beszerzett és rendelkezésre álló információk alapján alapos oka volt arra, hogy azokat ne tartsa sem jogellenesnek, sem morálisan vállalhatatlannak. Ennek megfelelően kijelentései, azoknak társadalomra veszélyességében való tévedése miatt nem büntethetőek.
[21] Az eljáró bíróság által lefolytatott valóságbizonyítással összefüggésben, hivatkozva a bírósági gyakorlatra, előadta, hogy eredményre vezet a valóság bizonyítása akkor is, ha a tényállítás lényege valónak bizonyul. Az elsőfokú bíróság a valóság bizonyítása körében részletes bizonyítási eljárást folytatott le, aggály az okirat valódiságával kapcsolatban nem merült fel, mégis egyedül annak másolati jellege miatt sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem találta azt alkalmasnak arra, hogy a terhelt ténybeli következtetését igazolja.
[22] Az indítványban foglaltak alapján a védő a jogerős ítélet megváltoztatását, a terhelt – elsődlegesen bűncselekmény, másodlagosan személye, valamint cselekménye büntetendősége hiányában, harmadlagosan a valóság bizonyítás eredményeként – felmentését indítványozta a terhére rótt bűncselekmény vádja alól.
[23] A magánvádló képviselője észrevételében vitatta a felülvizsgálati indítványban megfogalmazott álláspontot. A társadalomra veszélyesség hiányát érintő állásponttal összefüggésben arra mutatott rá, hogy a terhelt részéről a képviselő-testületi ülésen elmondott tényállítások nem tartoztak az adóhatóság megkeresésében foglaltak megválaszolásához, és nem is szorítkoztak arra. A terhelt tényállításai megfogalmazásakor lényegesen túlterjeszkedett a hivatalos ügyintézéshez szükséges mértéken.
[24] Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az indítványnak a jogellenesség hiányára, jogszabály engedélyére és a közérdek szolgálatára vonatkozó része megalapozatlan, hiszen ebben az esetben is érvényes az a megállapítás, hogy a polgármester a testületi ülésen tett kijelentései nyilvánvalóan túlterjeszkednek az ügy érdemén, amelyet tovább árnyal az a tény, hogy a terhelt ismerte a nyomozó hatóság megszüntető döntését, a terhelt ezeknek tudatában volt, mindezek ellenére megtette a sérelmes kijelentéseit. A terhelt nem a köz érdekében, nem a jogszabályi kötelezettségének teljesítése körében tette a kijelentéseit, melyek így egyértelműen veszélyesek a társadalomra, a tartályok ügyében folytatott korábbi nyomozás anyagának és a nyomozást megszüntető határozat tartalmának ismerete pedig a társadalomra veszélyességben való tévedés fennállását teszi kétségessé, e tévedésre alapos oka nem volt.
[25] Mindezek alapján a jogerős határozat hatályában fenntartását indítványozta.
[26] A terhelt védője a magánvádló képviselője által a felülvizsgálati indítvánnyal összefüggésben benyújtott beadványára tett észrevételében annak adott hangsúlyt, hogy a terhelt az alpolgármesterrel mint hivatalos személlyel és nem mint magánszeméllyel, illetve az alpolgármesteri minőségben végzett eljárásával kapcsolatosan fogalmazta meg kijelentéseit, azokat nem elhamarkodottan, bárminemű felelős utánajárás nélkül, hanem a foglalkozására figyelemmel tőle elvárható körültekintés után tett meg.
[27] A lefolytatott nyomozásból és a megszüntető határozatból éppen az a következtetés vonható le, hogy magánvádló személye érintett volt az önkormányzati tulajdonú tartályok elidegenítésében. Mindez pedig azt is igazolja, hogy a terhelt nem öncélúan, nem alaptalanul, hanem tényeken alapuló helyes logikai következtetéssel tette a magánvádlóval kapcsolatos magánvád tárgyává tett kijelentéseit. Ennélfogva nem is gondolhatta, hogy a magánvádlóra vonatkozó kijelentésével a társadalomra bármilyen módon veszélyes büntetendő cselekményt követne el.
[28] Mindezeken túl a Be. 660. § (2) bekezdés b) pontjára hivatkozással nyilvános ülés tartása iránti indítványt terjesztett elő, azzal az indokolással, hogy az ügy kiemelt jelentőséggel bír a jelenleg is polgármesterként dolgozó terhelt számára, az abban születendő döntés kiemelt érdeklődésre tarthat számot, előreláthatóan precedens jelleggel fog bírni a jövőbeni, a köz érdekében végzett munkája során, így mindenképpen szükségesnek tartja, hogy az üggyel kapcsolatos és védelmét szolgáló érveit személyesen, nyilvános ülés keretében is előadhassa.
[29] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[30] A Kúria a felülvizsgálati indítványról – az abban indítványozott nyilvános üléssel szemben – a Be. 660. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint, tanácsülésen döntött.
[31] Az eljárási formával összefüggésben a Kúria rámutat, hogy a felülvizsgálati indítványról való döntés meghozatalának főszabály szerinti eljárási formája a tanácsülés és a törvényben meghatározott esetekben van helye nyilvános ülés kitűzésének [Be. 655. § (1) bek., 660. § (1) és (2) bek.]. A Be. 660. § (2) bekezdésben meghatározott, a tanácsülésen való eljárás alóli kivételes eset, amikor a Kúria a felülvizsgálati indítványról nyilvános ülésen határoz. Erre akkor kerül sor, ha a felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére terjesztették elő, és a terhelt vagy a védő a felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül a nyilvános ülést indítványozza, vagy ha az ügyben a tanács elnöke egyéb okból nyilvános ülés megtartását tartja szükségesnek.
[32] Megjegyzi a Kúria, hogy a jelenleg is hatályban lévő, a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 212. § (1) és (2) bekezdése, még a főszabály szerint kötelezően kitűzendő nyilvános ülés esetén is lehetővé teszi a felülvizsgálati indítvány tanácsülésen való elbírálását az érintettek írásbeli nyilatkozatainak beszerzése és az észrevételezés jogának biztosítása után.
[33] A jelen ügyben erre sor került annak ellenére, hogy a felülvizsgálati indítvány a terhelt javára szól, ekként a Be. 660. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott, az indítvány nyilvános ülésen való elbírálása kötelező törvényi esete nem áll fenn. A tanács elnökének mérlegelési jogköre pedig az indítványban foglaltakhoz nem kötött. Miután a felülvizsgálati eljárás jogkérdések – és nem ténykérdések – elbírálására hivatott, és a felülvizsgálati indítvány az előterjesztő valamennyi jogkérdést érintő problémája kifejtésére alkalmas eszköz, a felülvizsgálat indítványról való döntés főszabály szerinti eljárási formájától való eltérés nem volt indokolt.
[34] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető, az ott meghatározottakon kívül más okból felülvizsgálatnak nincs helye.
[35] Az indítványban a terhelt védője anyagi jogi okból a bűnösség törvénysértő megállapítását kifogásolta.
[36] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével állapította meg.
[37] Ugyanakkor a felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].
[38] A tényállás pedig az ítélet egészében és tartalmilag vizsgálandó: a töretlen bírói gyakorlat szerint a tényállás részét képezik azok a tények is, amelyeket – ítéletszerkesztési hiba folytán – nem a történeti tényállásban, hanem az indokolás más részében rögzít a bíróság (BH 2016.163.III., EBH 2013.B.2., BH 2015.216., BH 2006.392., BH 2005.89.II.).
[39] A jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nem csak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására sem.
[40] Az indítványban felvetett jogkérdés megítélésének ténybeli alapját tehát kizárólag a jogerős ítélet tényállásában megállapított tények képezhetik, amelyek a felülvizsgálat során nem vonhatók kétségbe. E tények alapulvételével pedig felülvizsgálat tárgyát képezheti, hogy a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően állapította-e meg a terhelt büntetőjogi felelősségét; azaz – rágalmazás vétsége esetén – azt, hogy a terhelt valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állított, híresztelt, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használt-e. Ekként a védő indítványa alapján a felülvizsgálatnak helye van, azonban az abban felvetett jogkérdést a jogerős ítéleti tényállás alapulvételével kell elbírálni.
[41] A büntetőjogi felelősség alapja a tényállásszerűség, amennyiben a terheltnek felrótt magatartás nem meríti ki a terhére megállapított (vagy más) bűncselekmény törvényi tényállását, felmentésének van helye. Minden más körülmény – így a cselekmény jogellenességét vagy a büntethetőségét kizáró ok – vizsgálatára akkor kerülhet sor, ha a terheltnek felrótt cselekmény (egyébként) tényállásszerű. Ezért a Kúria elsőként ezt vizsgálta meg.
[42] A becsületbevágó magatartás ellenében álló törvényi tényállás
– egyrészt a mással szemben becsület csorbítására alkalmas kifejezés használata; ami – egyéb törvényi feltételek megléte esetén – a becsületsértés
(Btk. 227. §);
– másrészt a valakiről más előtt becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelése vagy ilyen tényre közvetlen utaló kifejezés használata; ami a rágalmazás (Btk. 226. §).
[43] A tényállásszerűség szempontjából annak van jelentősége, hogy mindkét bűncselekmény – az alapesetét tekintve – formális, tehát nem eredmény-bűncselekmény. Formális bűncselekmény esetén pedig az elkövetési tevékenység pontos meghatározásának, illetve megállapításának alapvető jelentősége van. A tárgyi oldalon ugyanis – a jogi tárgyon kívül – egyedül ez jelenti a cselekmény tartalmát. Másképpen szólva a Btk. az elkövetési magatartást a becsületcsorbításra alkalmasság függvényében határozza meg; vagyis a Btk. megadja a védendő értéket, ami a becsület, viszont a törvény a bíróra bízza valamely elkövetési magatartás sértésre alkalmasságának eldöntését. Tehát a törvény nem ad konkrét elkövetési magatartást, hanem megfeleltetést vár el; ezért valójában nyitott a törvényi tényállás, és a törvény a bíró feladatává teszi a konkretizálást.
[44] A Btk. 226. § (1) bekezdése alapján rágalmazást követ el, aki valakiről más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. A bűncselekmény jogi tárgya a személyiségi jogok részét képező becsület; ezáltal büntetőjogi védelmet élvez a társadalmi megbecsülés és az emberi méltóság; elkövetési magatartása pedig a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelés, ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata.
[45] A társadalmi megbecsülés a személyről kialakult kedvező megítélés, a személy tulajdonságának, magatartásának környezetében meglévő elismertsége. A méltóság az embert adottságától függetlenül megillető bánásmód igénye. A méltóság az emberi élettel eleve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő [64/1991. (XII. 17.) AB határozat indokolás D/2/b) pontja], az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált méltósághoz való jog egyik funkciója az egyenlőség biztosítása [34/1992. (VI. 1.) AB határozat indokolás III/4/3. pontja; vö. Alaptörvény (2011. április 25.) Szabadság és Felelősség Részének II. cikke].
[46] Tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot (így az ember múltban fennállt, vagy jelenben fennálló tudatállapota is; BH 1994.171.).
[47] A tényállítás pedig olyan megnyilatkozás, melynek tartalma múltban bekövetkezett vagy jelenben tartó cselekmény, történés, állapot. Jövőbeni cselekményre, történésre, állapotra vonatkozó megnyilatkozás nem tényállítás, hanem feltételezés; nem rágalmazás, hanem legfeljebb becsületsértés alapja lehet. A tényállításnak – törvényi tényállás szerint – „valakiről” kell megtörténnie.
[48] Ehhez képest a rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan – a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó – nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, aminek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot (BH 2009.135.). Tényre közvetlenül utaló kifejezés használata pedig az, ha az elkövető nem tényeket közöl, hanem olyan kifejezést használ, amiből meghatározott tényre, eseményre következtetni lehet.
[49] A becsület csorbítására való alkalmasság objektív ismérv; objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására. Nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hogy a tényállítás, híresztelés alkalmas-e a becsület csorbítására (BH 2001.462., BH 1999.9., BH 1992.296., BH 1981.220.). A törvény, bár az adott sértett személyét, illetve becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzéséhez kötötten, mérten.
[50] Általában becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése, ami valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen (EBH 2014.B.16., BH 2011.186.). Becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése is, amely az emberi méltóságot támadja, vagy alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2007.4.). A becsület csorbítására alkalmasság a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti, az nem feltétele a bűncselekmény megvalósulásának, hogy a hátrányos következmény – a becsület csorbulása – ténylegesen bekövetkezzék. Ugyancsak közömbös, hogy a tényközlés (tényállítás, híresztelés) a sértett becsületérzését ténylegesen érintette, sértette-e.
[51] A rágalmazás szándékos bűncselekmény; a bűnösség megállapításához szükséges, hogy az elkövető tudata átfogja, hogy a tényközlés más előtt történik és objektíve alkalmas a sértett személy becsületének csorbítására. Nem feltétele azonban a bűnösségnek a sértési célzat, és közömbös a motívum is. Ezért a bűnösség megállapítása szempontjából közömbös a tényállítás valótlanságának tudata, a valóságtartalom tisztázatlansága vagy annak az elkövető tudatában való mikénti feltevése, feltételezése s az ebben való jó- vagy rosszhiszeműség.
[52] A szándékosság megállapításához elégséges, ha az elkövető tudata átfogta, hogy tényközlésének tartalma – az általa állított, híresztelt tény – becsület csorbítására alkalmas (EBH 1999.87., BH 1999.540.). Mindez azt is jelenti, hogy sem az adott tény valósága, sem a tényközlés közérdektől vagy jogos magánérdektől vezéreltsége, ilyen motívuma, illetve célzata önmagában, közvetlenül nem zárja ki a becsület csorbítására objektíve alkalmas tartalmú tényközlés jogellenességét.
[53] Ehhez képest a bíróságnak először abban kell állást foglalnia, hogy a felrótt magatartás tényállítása, híresztelése vagy tényre közvetlenül utaló kifejezés használata-e. Ha a cselekmény nem tartozik a tényállítás fogalma alá, akkor a rágalmazás tekintetében nem is lehet tényállásszerű.
[54] A tényállítás (híresztelés stb.) törvényi tényállás szerinti fogalmának megvalósulása szempontjából az adott megnyilatkozás önmagában – s nem pedig alapjogi viszonyban – vizsgálandó (BH 2013.204.). Ha a megnyilatkozás tényállítás (híresztelés stb.), akkor kell azt vizsgálni, hogy a becsület csorbítására objektíve alkalmas-e, ha pedig a tényállítás becsület csorbítására objektíve nem alkalmas, akkor a cselekmény nem tényállásszerű, tehát nem bűncselekmény. Ugyanez a helyzet tényre közvetlenül utaló kifejezés esetében is.
[55] Mindez ebben az ügyben a következőket jelenti.
[56] A jogerős ítéletben a bűnösség alapját képező kijelentések múltbeli tevékenységre vonatkoznak, mert azt tartalmazzák, hogy a sértett mint alpolgármester a képviselő-testület felhatalmazása alapján rendelkezett az önkormányzat tulajdonát képező tartályok elidegenítéséről oly módon, hogy ehhez egy önmaga által készített szerződést gyártott, amelyet az önkormányzat bélyegzőjével le is pecsételt.
[57] A terhelti közlésben leírt sértetti magatartás önmagában becsületcsorbító. Tartalmát tekintve az egy felelős, a helyi közösség érdekeit szolgálóként, megbízott vezetői pozícióban álló személynek a közvagyon körében, a köz felhatalmazása nélkül megtett rendelkezése, amelyre egy, a szabályokkal szembemenő okirat elkészítésével kerül sor; ez pedig nem csak, hogy társadalmilag és jogilag sem elfogadott, sőt kifejezetten büntetendő, vagyis bűncselekmény elkövetésére utal, s mint ilyen, valósága esetén büntetőeljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen.
[58] A terhelt felrótt kijelentése tehát tényállítás és becsület csorbítására objektíve alkalmas, így a cselekmény tényállásszerű.
[59] Ezt követően kell vizsgálni, hogy valami közvetve vagy közvetlenül kizárja-e a jogellenességet.
[60] A becsületcsorbításra egyébként objektíve alkalmas tényállítás (híresztelés, tényre közvetlenül utaló kifejezés használata) eleve nélkülözi a jogellenességet,
– ha hivatalos személy által a hivatali hatáskörben ügyintézés során és azzal összefüggésben történt (ami nem más, mint a hivatásbeli kötelesség teljesítése; BH 1991.338., BH 1994.295., BH 1998.570., EBH 2000.295., EBH 2003.846.);
– ha ügyfél által peres vagy más jogilag szabályozott (hatósági) eljárásban, jogosultság, illetve kötelezettség gyakorlása során, az adott eljárás tárgyát képező ügy érdemével összefüggésben történt; ide értve a hatósági ügyet megindító magatartást (beadványt) is (BJD 1195., BJD 3556., BJD 4167., EBH 1999.4., EBH 1999.87., EBH 2004.1011., EBH 2011.2394., EBH 2014.B.3., BH 2004.267., BH 2004.305., BH 2009.135., BH 2014.264.);
– ha a véleménynyilvánítás (bírálat, jellemzés, nézet és kritika) szabadsága alá tartozik és hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus vonatkozásában, annak e minőségére tekintettel történt [36/1994. (VI. 24.) AB határozat 3.].
[61] Ezekben az esetekben a kifogásolt cselekmény (szintén) nem bűncselekmény, azonban ennek oka nem a tényállásszerűség hiánya, hanem a jogellenesség – tehát társadalomra veszélyesség – hiánya [korábbi Btk. 10. § (2) bek.]. Ilyenkor sincs azonban jogellenesség hiánya (azaz a cselekmény jogellenes), ha a megnyilatkozás szándékosan, vagy a foglalkozási, hivatásbeli kötelesség gondatlan megszegéséből fakadóan hamis közlés vagy gyalázkodó tartalmú [36/1994. (VI. 24.) AB határozat indokolás III/2/2.; 13/2014. (IV. 18.) AB határozat indokolás 40.].
[62] Jelen esetben nem vitás a terhelt hivatalos személybeli minősége, hiszen polgármesterként, ebbéli minőségében fogalmazta meg kijelentéseit; a köz érdekében, egy hatósági eljárással összefüggésben – de nem a hatósági eljárásban – járt el, amikor a képviselő-testület ülésén, egy a NAV által, az önkormányzat vagyonát érintő megkeresés adott alapot a megnyilvánulására, az ugyancsak közszereplőnek minősülő alpolgármester magánvádlóval szemben.
[63] A hivatalos személyként való eljárás, a hatósági ügyben való megnyilvánulás és a köz érdekében végzett tevékenység azonban sem külön-külön, de még együttesen sem adnak felhatalmazást a kijelentések tartalmi korlátlanságára. Az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozata indokolásában megállapította, hogy a kritika megengedhetőségének a határai a kormányzat és a közhivatalnokok esetében tágabbak, mint a politikusok tekintetében, és valamennyi közszereplő esetében még tágabbak, mint a magánszemélyek tekintetében, azonban ha közhivatali tevékenységből eredően érik a személyeket olyan tényállítások, híresztelések és tényre közvetlenül utaló kifejezések, amelyek a becsületük vagy az emberi méltóságuk sérelmét jelentik, a rágalmazásra és a becsületsértésre vonatkozó rendelkezések alapján részesülhetnek büntetőjogi oltalomban.
[64] A véleménynyilvánításhoz való jog korlátja, hogy másnak alkotmányosan védett személyiségi jogait – ideértve az emberi méltósághoz, jó hírnévhez, társadalmi megbecsüléséhez való jogát is – nem sértheti. Ezeknek a jogoknak a jogellenes megsértése polgári jogi és büntetőjogi következményeket vonhat maga után (BH 2007.4.I-II). Megvalósítja a becsületsértés vétségét, ha a terhelt a beadványaiban a polgármester (egyben országgyűlési képviselő) magánvádló hivatali működésére vonatkozóan olyan kifejezéseket használ, amelyek meghaladják a véleménynyilvánítással kapcsolatos alkotmányos jogok gyakorlását, túllépik azt a mértéket, amelynek elviselése a közéletben szereplők, politikusok esetében a státusukból adódóan elvárható, és a sértett emberi méltóságát és jó hírnevét sértik (BH 2001.99.).
[65] A jelen ügyben pedig ugyancsak erről van szó.
[66] Az elsőfokú bíróság ítéletének 6. oldal 2. bekezdésében rögzített – tényállásnak minősülő – része szerint az adóhatósági megkeresésben feltett kérdések egyértelmű eldöntendő kérdések voltak (mint például: „A 2015.02.20. napon megkötött szerződést megerősítik-e? A 2015.02.20. napi szerződéssel összefüggésben került-e számla kiállításra? A 2015.02.20. napi szerződéssel összefüggésben kiállított számlát kinek, mikor és hol adták át? Hogyan kerültek kapcsolatba a T.-M. Kft. társasággal? A 2015.02.20. napon megkötött szerződésen szereplő aláírást felismerik-e? A 2015.02.20. napon megkötött szerződésen kinek az aláírása ismerhető fel? A 2015.02.20. napi szerződés megtörténtét elismerik-e? Ha a 2015.02.20. napi szerződés megtörténtét nem ismerik el, annak mi az oka?”).
[67] Az irányadó tényállás alapján tehát tény, hogy a NAV megkeresése, egy másolatban csatolt adásvételi szerződés alapján pontosan meghatározott kérdéseket tartalmazott, és e kérdések megválaszolására hívta fel a képviselő-testületet.
[68] A képviselő-testület feladata a kérdések megválaszolása és nem a kérdésfeltevés alapjának felderítése volt. A terhelt megnyilvánulása – az irányadó tényállás szerint – e napirendi pont kapcsán nem a felvetett kérdések tényszerű közlésére szorítkozott. Felvezetésként – az erre utaló megjegyzés, hogy „és akkor majd szépen végig megyünk a kérdéseken” – tényként közölte, hogy „ebben a szerződésben tartályok vannak, amiket úgy ad oda K. Gy. alpolgármester úr egy vállalkozónak”, valamint, hogy „mindenféle engedély, felhatalmazás nélkül alpolgármester aláír egy saját maga által gyártott, az önkormányzatra hivatkozó szerződést, amit le is pecsételt és megköt egy vállalkozóval”. E tényközlést pedig tette oly módon, mintha azt maga legalább is látta volna, vagy hiteles, szilárd alapokon nyugvó ismeretei lennének.
[69] A jelen ügyben vitathatatlan, hogy a terheltnek mint polgármesternek a képviselő-testület ülésén való eljárása hivatalos személy által, a NAV megkeresése alapján hivatali hatáskörben való ügyintézése és az ilyennel összefüggésben tett, objektíve becsületcsorbításra alkalmas tényállítás esetén, a következetes ítélkezési gyakorlat alapján valóban hiányzik a jogellenesség, feltéve, hogy az az ügyfél érdekében szükséges volt (BJD 3556., BJD 4167.).
[70] Azonban éppen a feltételként megkívánt ügyintézés és annak módja, az ügyfél érdekében való eljárás mikéntje az, amely a jogellenesség hiányának megállapítását kizárja. Az ügyintézés ugyanis a NAV-megkeresés tényszerű közlésében, a feltett kérdésekre a rendelkezésre álló adatok birtokában és információk alapján való megválaszolásában állhatott volna. Az a kijelentés, amely tartalmát tekintve arról szól, hogy egy vezető beosztású személy, megfelelő felhatalmazás nélkül, önkormányzati vagyont érintően tesz valamely rendelkezést, mindehhez pedig maga készít valótlan okiratot is, az általános közfelfogás szerint is büntetőeljárás alapját képező megnyilvánulás, de ezzel a terhelt is tisztában volt, mikor azt a megjegyzést tette, hogy „még egyszer elnézést kérek a tisztelt lakosságtól, hogy nekünk bűncselekményekkel kell foglalkozni a képviselő-testületi üléseken, de sajnos hivatalból nem tudunk mást tenni”.
[71] A sértegető, a gyalázkodó jellegű tényállítások használata túllépi a perbeli jogok érvényesítési kereteit, és ilyen esetben már helye lehet a rágalmazás vagy a becsületsértés megállapításának (BJD 1195.).
[72] A polgármestert és az önkormányzati képviselőt sem hivatalos személyi minőségük, sem ebbéli státuszuk, de a jogaikat, kötelezettségeiket, feladatkörüket meghatározó jogszabályok (Mötv., közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény) sem hatalmazzák fel arra, hogy olyan kijelentést tegyen (tényt állítson), amely a büntetőjogi felelősségéről való döntés körébe tartozik, nem véletlen, hogy a felülvizsgálati indítvány a jogszabály engedélyére hivatkozó részében ilyen jogszabályi előírásra hivatkozni maga sem tudott.
[73] Ehelyütt pedig ismételten utalni kell arra, hogy a NAV sem várt el (és nyilvánvalóan a fentiek alapján nem is várhatott el) olyan, a tartályok adásvételéről szóló szerződés keletkezésével összefüggő tényállítást, amelyet a terhelt ebben a körben megtett.
[74] A jelen ügyre vetítve a felülvizsgálati indítványnak az önkormányzati képviselő törvényi alapú tájékoztatási kötelezettségére való hivatkozása is téves. A tájékoztatási kötelezettség gyakorlása, akárcsak a véleménynyilvánítás szabadsága, nem korlátlan. A tájékoztatási kötelezettség körében tényként csak hiteles tények közölhetők, a valószínűség és a feltételezés, pedig legfeljebb e jellegre való utalással; ez felel ugyanis meg a közérdeknek, a köz érdekében tanúsított, valóság célzatú felvilágosításnak. A terhelt bizonyított tényként közölt kijelentései, mindezt nemcsak nélkülözik, de leginkább a – magánvádló személye elleni – hangulatkeltést célozzák. A magánvádló által sérelmezett kijelentések a terhelt saját megnyilvánulásaként hangoztak el, messze nem a képviselő-testület megállapításának összegzéseként.
[75] A közélet szereplői tevékenységének, személyiségüknek, múltjuknak, a közéleti tevékenységgel összefüggő, azokra kihatással lévő tényeknek, körülményeknek valós megismerése közérdek (EBH 2019.B.2.II.). A nyomaték azonban a valós megismerésben, a valóság megismertetésében van, a félretájékoztatás szándékának teljes és annak lehetőségének messzemenő kizárásával, mert csak az ilyen nyilatkozatok lehetnek a köz érdekében megtettek.
[76] Következetes az ítélkezési gyakorlat – és erre a felülvizsgálati indítvány is hivatkozott – abban is, hogy a becsületcsorbításra egyébként objektíve alkalmas tényállítás eleve nélkülözi a jogellenességet, ha ügyfél által peres vagy más jogilag szabályozott (hatósági) eljárásban, jogosultság, illetve kötelezettség gyakorlása során, az adott eljárás tárgyát képező ügy érdemével összefüggésben történt.
[77] Jelen ügyben azonban az ilyen hatósági eljárás a NAV előtt folyó eljárás volt, nem pedig a képviselő-testület azon ülése, amelynek a NAV-megkeresésre adandó eldöntendő válaszok megfogalmazása, valamint (nyilvánvalóan hiteles) adatok közlése volt a feladata. A terhelt sem a NAV felé, hanem a képviselő-testület ülésén, a testület és a nyilvánosság felé tette meg a kijelentéseit. A terhelt ezen közléseiben lényegesen túlterjeszkedett a megkeresésben szereplő kérdésekre adandó válaszokon, azt állította a magánvádlóról, hogy egy mindenféle engedély és felhatalmazás nélkül, otthon, saját maga által készített és lepecsételt szerződéssel károsította meg az önkormányzatot, mivel a szerződés tárgyát képező tartályokat földmunkavégzésért cserébe ajándékozta oda a T.-M. Kft.-nek.
[78] Amennyiben a kifogásolt cselekmény olyan tényállítás (híresztelés stb.), amely becsületcsorbításra objektíve alkalmas, és a jogellenesség hiánya sem állapítható meg, akkor vizsgálható annak a kérdése, hogy van-e olyan közérdek, vagy jogos magánérdek, ami a tényállítás megtételét indokolta (indokolhatta). Ha pedig ilyen megállapítható, akkor el kell rendelni a valóság bizonyítását (Btk. 229. §).
[79] A valóság (eredményes) bizonyítása büntethetőséget kizáró ok [Btk. 15. § h) pont]. A valós tények közlésének pozitív célja és méltányolható motívuma (közérdek vagy jogos magánérdek) indokolatlanná teheti a megbüntetést. A cél és motívum azonban nem közvetlenül, hanem csupán közvetve, a valóságbizonyítás megengedhetőségének kérdésében való döntésen és a bizonyítás sikerén keresztül befolyásolja az elkövető büntethetőségét [36/1994. (VI. 24.) AB határozat indokolás II/3/3.]; a bizonyítás elrendelése és a tényállítás (híresztelés stb.) valós volta esetén felmentésnek van helye. Erre a jogi következtetésre azonban csak akkor lehet jutni, amennyiben a valóság bizonyításának van helye, és eredménye azt igazolja. Ha azonban bizonyításnak nincs helye, vagy a tényállítás (híresztelés stb.) valótlan, illetve a valóság bizonyítása sikertelen, akkor felmentésnek – értelemszerűen – nincs helye.
[80] Jelen esetben az eljárás során a valóság bizonyítására – helyesen – sor került. A valóság bizonyításának eredménye a tényállás része, azt az elsőfokú bíróság rögzítette is ítélete tényállási részében, amit a másodfokú bíróság nem érintett. Ezért annak vitatása, hogy az e körben beszerzett bizonyítékokat hogyan kell értékelni, ugyanúgy a megállapított tények támadása, mint az elkövetési magatartásra vonatkozó ténymegállapítások vitatása. Ténymegállapítás azonban rendkívüli perorvoslattal csak perújításban támadható. Ilyen esetben az eltérő értékelés célja valójában az új, eltérő (a terheltnek kedvező) tény igazolása, ami azonban nem felülvizsgálati, hanem – törvényes feltételeinek megléte esetén – perújítási ok.
[81] Jelen esetben a bíróság jogerős ítéletében azt rögzítette, hogy kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást, miszerint a szerződést ténylegesen a magánvádló írta alá. Ez eltérő – ellenkező – tartalmú ténymegállapítással nem cserélhető fel és jogkövetkeztetés arra nem alapítható. Következésképp az indítványnak a valóság bizonyítására vonatkozó része alapján a felülvizsgálat törvényben kizárt.
[82] A felülvizsgálati indítvány a cselekmény társadalomra való veszélyességében való tévedést is állította.
[83] A Btk. 20. § (2) bekezdése alapján nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. A büntethetőséget kizáró ok ellenében való elítélés valóban sérti a büntető anyagi jog szabályait, s ekként a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálat alapja lehet.
[84] A felülvizsgálati indítvány a jelen ügyben a terheltnek a társadalomra veszélyességben való tévedését, illetve az ennek alapjául szolgáló alapos ok meglétét arra alapította, hogy a terhelt tudomására jutott szerződés másolata alapján, annak megtekintése és a hivatal dolgozóinak megnyilatkoztatása alapján igyekezett kideríteni a magánvádlónak a szerződéshez fűződő kapcsolatát, és ennek során tudomására jutottak alapján tette a valósnak gondolt tényállításait. A rágalmazás kapcsán az állított tény valóságtartalma önmagában közömbös, a terhelt tudatának csupán annak a becsület csorbítására való alkalmasságát kell átfognia, ami független attól, hogy az állított tény valóságtartalmával kapcsolatban tévedésben van-e (BH 2000.285.II., BH 1999.540.I., BH 1998.412.II.).
[85] A társadalomra veszélyesség tudata alatt egyaránt értendő akár a cselekmény jogellenességének, akár a társadalmi megítélésének tudata vagy a cselekményhez kapcsolódó erkölcsi rosszallás ismerete. Az elkövetőnek a magatartása tilalmazott voltát kell felismernie. Ebből következően a társadalomra veszélyességben való tévedést kizárja a cselekmény jogellenességének, erkölcsellenességének, társadalmi helytelenítésének, vagy ezek bármelyikének a felismerése.
[86] A terhelt tudott arról, hogy a NAV által megküldött adásvételi szerződéssel érintett tartályok miatt a magánvádlóval szemben is volt folyamatban büntetőeljárás, amely megszüntetésre került. Az irányadó tényálláshoz tartozik az is, amit az elsőfokú bíróság az ítélete 11. oldal első bekezdésében rögzített; eszerint a 2016. december 22-i nyomozást megszüntető határozat kitért arra is, hogy „a nyomozás adatai nem támasztották alá megalapozott gyanú szintjén, hogy a feljelentett személy (K. Gy. I. hűtlen kezelés bűntette miatt) a jogosult engedélyének hiányában járt volna el az ügyben”.
[87] A nyomozás megszüntetéséről szóló határozat a magánvádló érintettsége körében, eljárásának felhatalmazás nélkülisége kapcsán fogalmaz meg kétségeket, vagyis, hogy ha köthető is személye a büntetőeljárás tárgyát képező tartályok hollétéhez, úgy az sem kizárt, hogy azt a megfelelő engedély birtokában tette meg.
[88] Az elsőfokú bíróság tehát teljesen helytállóan rögzítette, hogy a tartályok ügyében a magánvádlóval szemben (is) folytatott nyomozás részletei, a nyomozás megszüntető határozat teljes tartalmának ismeretében, a terheltnek nem lehetett olyan meggyőződése, ami indokolttá tette volna a magánvádló által sérelmezett tényállításoknak a képviselő-testület ülése előtt való megtételét.
[89] Erre a terhelt még azon az alapon sem kapott felhatalmazást, hogy a 2015. február 20-i keltezésű szerződésről csak később, a NAV eljárásából szerzett tudomást, éppen a NAV megkeresése és feltett kérdések alapján. A megkeresés ugyanis nem állította, hogy szerződés valós, a feltett kérdésekből pedig semmiképpen nem lehetett arra következtetni, hogy a NAV a szerződést valósnak vagy eredetinek fogadja el, hiszen a kérdések éppen annak létezésével, hitelességével összefüggésben merültek fel.
[90] Ebben a körben pedig az sem elégséges hivatkozás a védelmi oldalról, miszerint a terhelt minden tőle elvárható intézkedést megtett annak érdekében, hogy még a testületi ülésen tett bejelentést megelőzően meggyőződjön arról: valóban létezik-e a szerződés, és hogy azt az alpolgármester kötötte-e, hiszen olyan megbízható adat birtokába ennek során sem jutott, amely alapján azokat a szerződés elkészülését részletező magatartásokra utaló kijelentéseket tehette volna meg, mely szerint a – vizsgálat alapját képező, kizárólag másolatban rendelkezésre álló – szerződést az alpolgármester saját maga, engedély nélkül, otthonában gyártotta és le is pecsételte.
[91] Magyarország Alaptörvényének 25. cikk (1)–(2) bekezdése alapján az igazságszolgáltatási tevékenységet a bíróságok látják el, ennek keretében többek között döntést hoznak büntetőügyekben is. A XXVIII. cikk (2) bekezdése szerint senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. Ezeknek az Alaptörvényi rendelkezéseknek az ismerete és az azoknak megfelelő magatartás tanúsítása nem csak a helyi önkormányzat vezető beosztású személyétől, de a társadalom valamennyi tagjától elvárható.
[92] A felelőtlenül, kellő körültekintés nélkül tett rágalmazó tényállítások esetén alaptalan a társadalomra veszélyesség hiányára való hivatkozás abban az esetben is, ha az elkövető jóhiszeműen úgy vélte, hogy a cselekménye a társadalom védelmét szolgálta (BJD 7503.). Ilyen körülmények között a terheltnek nem volt alapos oka arra, hogy cselekménye társadalomra veszélyessége tekintetében tévedésben legyen.
[93] Mindazonáltal, ahogy azt a Kúria már kifejtette, amennyiben a terhelt állítása valósnak bizonyult volna, az büntethetőséget kizáró okot eredményezett volna. Közérdek vagy nyomós magánérdek sem indokolhatja azonban becsület csorbítására alkalmas valótlan – illetve ezzel egy tekintet alá eső, nem bizonyított – tényállítások megtételét.
[94] A Kúria ezért megállapította, hogy a bíróság jogerős ítéletében a büntető anyagi jogszabályok sérelme nélkül állapította meg a terhelt büntetőjogi felelősségét.
[95] Mindezek alapján a Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatot – a Be. 655. § (1) bekezdésének főszabálya szerinti összetételben, a Be. 660. § (1) bekezdésének főszabálya szerint tanácsülésen eljárva – a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.II.750/2021/6.)