A Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés a) pontjában, és 47. § (1) bekezdésében foglalt, előhaszonbérleti jogosultság alapját képező „közvetlenül megelőző” kifejezés megítélésénél szem előtt kell tartani azt a jogalkotói célt, hogy a jogalkotó értékként tekint a korábbi haszonbérlő munkájára, ezért amennyiben az előhaszonbérleti jogát a volt haszonbérlő jogszerűen gyakorolta és a szerződő felek akarata szerint a korábbi jogviszonyt folytatni szeretnék, a volt haszonbérleti jogviszony megszűnése és a volt haszonbérlővel megkötött új szerződés időpontja közötti rövid időtartam nem vezethet az előhaszonbérleti jogosultság elvesztéséhez, amennyiben a volt haszonbérlő oldalán az új haszonbérleti szerződés korábbi megkötéséhez kapcsolódó felróhatóság nem állapítható meg [2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi tv.) 46. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű alperesi érdekelt mint a /15 hrsz.-ú szántó művelési ágú, 10 ha 294 m2 nagyságú termőföld 16099/58728-ad arányú tulajdonosa, egyben haszonbérbeadója, haszonbérleti szerződéses jogviszonyban állt a felperessel mint haszonbérlővel, mely szerződéses jogviszony 2020.december 31-én szűnt meg. A földterületet ténylegesen is a felperes használta.
[2] A felperes mint haszonbérlő, és az I. rendű alperesi érdekelt, mint haszonbérbeadó 2021. január 13-án haszonbérleti szerződést kötöttek ugyanezen a földterületre. A felek között létrejött szerződés rögzítette, hogy a felperes a 2001. január 1. és 2020.december 31. között ténylegesen, és a földhasználati nyilvántartás szerint is haszonbérelte a terület, ezért „volt haszonbérlőnek” minősül, a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi tv.) 46. § (1) bekezdés a) pontja és 47. § (1) bekezdése szerint. A szerződés 5. pontja szerint a felek a birtokba adást megtörténtnek tekintik, figyelemmel a korábban létrejött haszonbérleti szerződésre.
[3] A szerződés 2021. január 18-án került közzétételre, a kifüggesztés időtartama alatt a II. rendű alperesi érdekelt tett elfogadó nyilatkozatot.
[4] Az alperes 2021. március 24-én kelt 596281-4/2020. ügyiratszámú határozatával a szerződést a II. rendű alperesi érdekelt, azaz az elfogadó jognyilatkozatot tevővel hagyta jóvá.
[5] A határozat jogvita szempontjából lényeges indokolása szerint a közhiteles földhasználati nyilvántartás szerint a felperes 2001. január 1. napjától 2020. december 31. napjáig folyamatosan bérelte a haszonbérleti szerződéssel érintett földterületet, azonban a haszonbérleti szerződés lejárta után, 2021. január 1-jétől 2021. január 17-ig nem volt bejelentett földhasználó a felperes, így a Földforgalmi törvény 47. § (1) bekezdés alapján nem minősül volt haszonbérlőnek, ebből következően a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés a) pontja szerinti előhaszonbérleti jogosultsággal sem rendelkezik.
[6] A II. rendű alperesi érdekelt vonatkozásában megállapította, hogy a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott jogosultsági csoporton belül a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés a) pontja szerinti előhaszonbérleti jogosultsággal rendelkezik, mert lakóhelye több, mint három éve azon a településen van, melynek közigazgatási határa a haszonbérlet tárgyát képező föld fekvése szerinti település közigazgatási határától 20 km távolságra van, továbbá őstermelők családi gazdaságának tagja, mely utóbbit az őstermelők családi gazdaságának nyilvántartásából történt adatkezelés alapján állapított meg.
A kereseti kérelem, védirat és nyilatkozatok
[7] A felperes a jogerős határozattal szemben előterjesztett kereseti kérelmében a határozatot jogszabálysértőnek állította, hivatkozva arra, hogy az sérti a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés a) pontját, 47. § (1) bekezdését, emiatt sérti az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. § (1), (2), (3) és (4) bekezdését, mivel a tényállást helytelenül állapította meg felperes a „volt haszonbérlő” jogállás tekintetében, és helytelen tényállás megállapítása miatt az indokolás is jogszabálysértő. Emiatt kérte az alperes
határozatának megsemmisítését, és az alperes új eljárásra és új határozat meghozatalára kötelezését.
[8] Idézte a Földforgalmi tv. határozat meghozatala időpontjában hatályos 46. § (1) bekezdés a) pontja és 47. § (1) bekezdése rendelkezéseit, kiemelte, hogy a felek közötti jogvita a normaszövegben szereplő „közvetlenül megelőző 3 év” értelmezése tekintetében áll fenn, amelyet állítása szerint tévesen értelmezett az alperes.
[9] A felperes szerint jogszabály nem írja elő a földhasználati lapon történő folyamatos szereplést, ilyen többletkövetelményt az alperes sem támaszthat. Érvelése szerint az alperes gondolatmenete alapján a normaszövegben szereplő volt haszonbérlő fogalom azt jelentené, hogy csak a haszonbérleti szerződés időbeli hatálya fennállta alatt megkötött szerződések esetén lehetne a volt haszonbérlői státusz miatt előhaszonbérleti jogcímre hivatkozni.
[10] Tényként állította, hogy a kifüggesztést közvetlenül megelőző legalább 3 éven keresztül, sőt 20 éven át volt a felperes haszonbérlője folyamatosan az ingatlannak, másrészt a lejárt haszonbérleti szerződés és az új haszonbérleti szerződés között nem volt másik haszonbérlő az ingatlan tekintetében, azaz közvetlenül haszonbérelte az ingatlant a felperes mind az időszak, mind a haszonbérlő személye tekintetében, mert nem volt a régi és az új szerződés között harmadik személy által kötött haszonbérleti szerződés.
[11] Az alperes védiratában a felperes keresetének az elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy az alperes helyes jogszabályi értelmezés mellett, a Kúria joggyakorlatának figyelembevételével hozta meg döntését.
[12] A Kúria a Kfv.III.37.301/2017/4. számú határozata indokolását idézte, amely szerint a normaszövegben szereplő „közvetlenül megelőző” időszak alatt nem lehet azt érteni, hogy az ajánlat közzétételét megelőzően bármikor 3 éven keresztül fennállhat az előhaszonbérleti jogosultság, hanem az igeidők használatából arra lehet és kell következtetni, hogy annak az ajánlat közlésekor kell fennállnia, vagy az ajánlat közlését megelőző időben, napon kellett megszűnnie.
[13] Védiratában érvelés nélkül megjegyezte, hogy az Alkotmánybíróság 3353/2021. (VII. 28.) határozata is foglalkozott a volt haszonbérlő fogalma értelmezésével.
[14] A Pécsi Törvényszék 8.K.700.993/2021/4. számú végzésével érdekeltként perbe állította a haszonbérbeadót (I. rendű alperesi érdekelt), aki a közigazgatási perben érdemi nyilatkozatot nem tett.
[15] Az elfogadó nyilatkozatot tett II. rendű alperesi érdekelt perben tett nyilatkozatában szintén a felperes keresetének az elutasítását indítványozta.
[16] Hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság 3353/2021. (VII. 28.) határozata jelen peres ügytől eltérő tényállást vizsgált, és amellett, hogy alkotmányos követelményt rögzített a határozat, a Földforgalmi tv. 47. § (1) bekezdése „közvetlenül” szövegrésze alaptörvény-ellenességével összefüggésben előterjesztett bírói kezdeményezést elutasította.
[17] Jelen ügyhöz kapcsolódóan kiemelte, hogy a tulajdonos a korábbi haszonbérlőjével kötötte meg ismételten a haszonbérleti szerződést, ebből következően semmi akadálya nem lett volna annak, hogy a Földforgalmi tv. 47. § (1) bekezdése Kúria által a Kfv.37.301/2017/4. számú határozatban megjelenő értelmezés szerint járjanak el a szerződő felek.
A Pécsi Törvényszék ítélete
[18] A közigazgatási bíróság a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felperes keresetét mint alaptalant elutasította.
[19] Az ítélet indokolása ismertette a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés a) pontja, és 47. § (1) bekezdés rendelkezéseit, mely szabályok a haszonbérleti szerződés megkötése esetén a volt haszonbérlő előhaszonbérleti jogosultságát szabályozzák, és magyarázzák a volt haszonbérlő fogalmát. Rögzítette, hogy a Törvényszéknek jogkérdésben, abban a kérdésben kellett döntenie, hogy akkor is megilleti-e a korábbi haszonbérlőt a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés a) pontja alapján az előhaszonbérleti jogosultság, ha a korábbi szerződés megszűnése és az új szerződés közlése között eltelt ugyan bizonyos időtartam, azonban ezen időszakban más haszonbérlője nem volt a földterületnek.
[20] Az ítélet a jogértelmezés során utalt a Kúria Kfv.III.37.328/2016./7 számú ítéletben elfoglalt jogi álláspontra, arra, hogy a közvetlen megelőző kifejezés nem a haszonélvező személyére, hanem az ajánlat közlésére, és a jogszabály által előírt 3 éven keresztül fennálló haszonélvezetre vonatkozik, továbbá, hogy a közvetlenül megelőző szókapcsolat és az igeidők használata arra utal, hogy az előhaszonbérletre az jogosult, akinek a haszonbérleti vagy bérleti szerződése az ajánlat közlését megelőző napon járt le, vagy még nem szűnt meg.
[21] Az ítélet indokolása ismertette az Alkotmánybíróság 3353/2021. (VII.28.) határozata indokolásának [63] pontját, amely szerint a volt haszonbérlő fogalmának az a kategorikus értelmezése, amely szerint a volt haszonbérlőt kizárólag akkor illeti meg előhaszonbérleti jog, ha a haszonbérbeadó még a szerződés tartama alatt az annak lejártát követően hatályba lépő újabb szerződést köt, ugyan a nyelvtani értelmezés módszere alapján elfogadható, de bizonyos körülmények között nyilvánvaló ellentétbe kerül a jogintézmény céljával.
[22] A Pécsi Törvényszék ítélete indokolása a Kúria jogértelmezését követve megállapította, hogy a korábbi haszonbérleti szerződés megszűnését követő 18. napon közölt haszonbérleti szerződés kapcsán a felperest már nem illette meg az előhaszonbérleti jogosultság.
[23] Hangsúlyozta, hogy a perben fel sem merült a haszonbérlő kijátszásának a szándéka, hiszen a korábbi felek kötöttek ismételten szerződést, melynek során figyelemmel kellett volna lenniük a joggyakorlatra, és a szerződést olyan időben kellett volna megkötniük, hogy a felperes jogszerűen gyakorolhassa előhaszonbérleti jogát.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[24] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a Törvényszék ítéletének megváltoztatását kérte az alperes határozata hatályon kívül helyezése, és az alperes új eljárásra kötelezése mellett, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését kérte a közigazgatási bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasításával.
[25] Felülvizsgálati kérelem szerint a Pécsi Törvényszék ítélete megsértette az Alaptörvény 28. cikkét, mert a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés a) pontját, és 47. § (1) bekezdését nem azok céljával és nem az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte.
[26] Érvelése szerint a hivatkozott jogszabályi rendelkezések nem rögzítik azt a kitételt, hogy az előhaszonbérletre kizárólag az jogosult, akinek a haszonbérleti vagy bérleti szerződése az ajánlat közlését megelőző napon járt le, vagy még nem szűnt meg. A felperes szerint a jogalkotó célja nem az volt, hogy az előhaszonbérleti jog gyakorlását leszűkítse, mert amennyiben ez lett volna, ezt kifejezetten a normaszövegbe foglalta volna.
[27] Álláspontja szerint a „közvetlenül” szó nem jelenti azt, hogy a korábbi szerződés hatálya alatt lehet csak szerződést kötni, és nem jelenti azt sem, hogy a korábbi szerződés időbeli hatálya lejárta, és az új szerződés kifüggesztése között ne telhetett volna el idő. Hangsúlyozta, hogy a bíróság sem nyelvtani, sem rendszertani, sem teleológiai értelmezéssel nem juthatott volna arra a következtetésre, hogy keresete alaptalan. Érvelése szerint a közigazgatási bíróság lényegében a jogszabály szövegébe egy további követelményt iktatott be, nem csak értelmezte, hanem egyben ki is egészítette azt.
[28] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében tartalmát tekintve a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta. Utalt a védiratában foglaltakra annak megismétlése nélkül, és utalt arra, hogy a Törvényszék ítélete olyan jogkérdésben hozott ítéletet, amelyről a Kúria már döntött (Kfv.III.37.328/2016. számú ügyben), és amelyben az Alkotmánybíróság is állást foglalt [3353/2021. (VII.28.) AB határozat].
[29] A II. rendű alperesi érdekelt felülvizsgálati ellenkérelmében szintén a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta. Érvelése szerint a Pécsi Törvényszék helyesen megállapított tényállásból, jogszabályoknak megfelelő következtetést vont le, a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
[30] Utalt arra, hogy a Földforgalmi tv. 47. § (1) bekezdése értelmezése körében a Kúria BH 2017.I.37. számú, valamint a Kfv.37.301/2017/4. számú határozata már rendelkezett, melynek lényege szerint a „közvetlen megelőző” kifejezés nem a haszonbérlő személyére, hanem az ajánlat közlésére és a jogszabály által előírt 3 éven keresztül fennálló haszonbérletre vonatkozik, és a közvetlenül megelőző időszak alatt nem lehet azt érteni, hogy az az ajánlat közzétételét megelőző bármikor 3 éven keresztül fennállhat. Utalt arra, hogy a Kúria által elvégzett jogértelmezés szerint az előhaszonbérleti jogra való jogosultság szempontjából a volt haszonbérlő haszonbérleti jogának vagy az ajánlat közlésekor fenn kell állnia, vagy az ajánlat közlését megelőző időben, napon kell megszűnnie.
[31] A felperes a Kúria 2/2023.Jogegységi Határozata ismeretében tett nyilatkozata szerint, a Jogegységi Határozat a felülvizsgálati kérelme megalapozottságát támasztja alá.
A Kúria döntése és jogi indokai
[32] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét Kfv.II.37.302/2022/2. számú végzésével befogadta, a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján. Ezt követően 5. sorszámú végzésével a felülvizsgálati eljárást felfüggesztette a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa előtt JPE.II.60.036/22. szám alatt folyamatban lévő jogegységi eljárás befejezéséig.
[33] A Jogegységi Panasz Tanács előtti eljárás befejezése után a felülvizsgálati eljárás új ügyszám alatt folytatódott.
[34] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó, Kp. 107. § (1) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem keretei között megvizsgálta a Pécsi Törvényszék jogerős ítéletét, és a vizsgálat eredményeként megállapította, hogy a közigazgatási bíróság olyan kúriai határozatra (Kfv.III.37.328/2016/7.) alapította jogerős ítéletét, amely vonatkozásában a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa 2/2023. számú jogegységi határozatában megállapította, hogy a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés a) pontjában és 47. § (1) bekezdésében foglalt, az előhaszonbérleti jogosultság alapját képező „közvetlenül megelőző” minősítés megítélésénél nem hivatkozható kötelező erejű határozatként. A Kúria szerint a Pécsi Törvényszék amellett, hogy ismert volt előtte az Alkotmánybíróság 3353/2021. (VII.28.) AB határozatában, a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés a) pontja és 47. § (1) bekezdése alkalmazása során az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény, és értelemszerűen az alkotmánybírósági határozat teljes indokolása is, ennek ellenére nem vette figyelembe, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 28. cikkében foglalt keretek között részletes levezetését adta annak, hogy az előhaszonbérleti jog gyakorlása szempontjából a jogalkotó a volt haszonbérlőt védelemben kívánta részesíteni. Ahogy az Alkotmánybíróság 3353/2021. (VII.28.) AB határozata (Abh.1.) indokolása rögzíti; bár a Földforgalmi tv. megalkotására irányuló javaslat indokolása a Földforgalmi tv. 47. §-ában szereplő „volt haszonbérlő” fogalmának értelmezéséhez közvetlen támpontot nem ad, de a Termőföldről szóló törvény egyik módosításának indokolása szerint a volt haszonbérlő előhaszonbérleti joga első ranghelyen történő szabályozásával kapcsolatban a jogalkotói cél az volt, hogy a volt haszonbérlő számára lehetőséget biztosítson a gazdálkodás folytatására (AB határozat indokolás [57]–[60]).
[35] A jogpolitikai cél elemzése után állapította azt meg az Alkotmánybíróság, hogy a Földforgalmi tv. 47. §-ban szereplő volt haszonbérlő fogalmának az a kategorikus értelmezése, amely szerint a volt haszonbérlőt kizárólag akkor illeti meg előhaszonbérleti jog, ha a haszonbérbeadó még a bérleti szerződés tartama alatt az annak lejártát követően hatályba lépő újabb szerződést köt, ugyan a nyelvtani értelmezés módszere alapján elfogadható, de bizonyos körülmények között nyilvánvaló ellentétbe kerül a jogintézmény céljával (indokolás [63]). Az Alkotmánybíróság szerint ugyanis a nyelvtani értelmezés lehetőséget adhat arra, hogy a haszonbérbeadó kijátssza a volt haszonbérlőt megillető előhaszonbérleti jogot oly módon, hogy a haszonbérleti szerződés lejártával bármilyen rövid időre, akár egy napra saját használatba veszi a termőföldjét annak érdekében, hogy megszakítsa a volt haszonbérlő lehetséges használatának folytonosságát.
[36] Az Alkotmánybíróság újabb, 3407/2022. (X.21.) AB határozata (Abh.2.) az Alkotmánybíróság 3353/2021. (VII.28.) AB határozatában megfogalmazott alkotmányos követelményt értelmezte és megállapította, hogy az Abh.1. a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés a) pontjában szereplő előhaszonbérleti jog jogszerű gyakorlásának kettős feltételét állapította meg; egyrészt, hogy az már a megelőző haszonbérleti jogviszony alatt is jogszerűen gyakorolt legyen, másrészt a joggyakorlás a volt haszonbérlőn kívül álló, neki fel nem róható okból ne vezessen eredményre.
[37] A Kúria más tanácsai az Abh.1.-ben megfogalmazott alkotmányos követelmény ismeretében több határozatban vizsgálták a Földforgalmi tv. 46.§ (1) bekezdés a.) pontjára alapított előhaszonbérlti jog gyakorlása és a volt haszonbérlő Földforgalmi Tv.47.§ (1) bekezdése szerinti fogalmát (Kfv.III.38.178/2021/8;Kfv.VI.37.479/2022/4; Kfv.III.38.183/2021./8.; Kfv.38.181/2021/10.), melyekben a tényállásbeli pontos azonosság ellenére is kirajzolódik az a kúriai gyakorlat, hogy a volt haszonbérlő fogalma és annak tartalmi vizsgálata során az Abh.1-ben megfogalmazott alkotmányos követelményeket érvényre kell juttatni a fogalom nem kizárólag nyelvtani értelmezésére alapítottan, s hogy az alkotmányos követelmény védi azt a volt haszonbérlőt is, akinek a haszonbérlet meghosszabbításának elhúzódása nem róható fel.
[38] A Kúria jelen tanácsa álláspontja szerint az Alkotmánybíróság Abh.1. és Abh.2. határozataiból következtethető az az értelmezés, hogy a jogalkotó a korábbi haszonbérlő munkájára értékként tekint, és amennyiben a volt haszonbérlő a haszonbérleti jogát jogszerűen gyakorolta, és a szerződő felek akarata szerint a korábbi jogviszonyt együtt szeretnék folytatni, akkor az előhaszonbérleti jogosultság nem veszhet el, ha az előhaszonbérleti jogára hivatkozó volt haszonbérlő szerződése megszűnése és az új szerződés megkötése közötti rövid idő, csak néhány nap telt el úgy, hogy a volt haszonbérlő által megkötött új haszonbérleti szerződést megelőzően személyén kívül nem volt más használója a földnek. A Kúria a Kfv.VI.37.479/2022/4 számú határozatában az előző év december 31-én megszűnt haszonbérleti szerződéshez képest a következő év január 11-én megkötött haszonbérleti szerződést nem tekintette túlzottan késői alkalomnak ahhoz, hogy a felperes akaratát kinyilvánítsa előhaszonbérleti jogának gyakorlására. (indokolás:[41])
[39] A Kúria szerint amennyiben a korábbi és az új haszonbérleti szerződés megkötése között nem telik el észszerűtlenül hosszú idő, az Abh.1.-ben megfogalmazott alkotmányos követelményből következően a volt haszonbérlői minőségére hivatkozó fél, haszonbérleti szerződés megkötéséhez kapcsolódó joggyakorlásait esetlegesen a felróhatóság kérdését vizsgálni kell.
[40] Figyelemmel arra, hogy a felülvizsgálni kért ítélet, és a felülvizsgálni kért ítélettel vizsgált alperesi határozat a felperes mint volt haszonbérlő előhaszonbérletre való jogosultsága vizsgálatát és a Földforgalmi tv. 46. § (1) bekezdés a) pontja és 47. § (1) bekezdése értelmezését nem az Abh.1.-ben megfogalmazott alkotmányos követelmény szerint, és nem az alkotmánybírósági határozatokból kiolvasható jogalkalmazói cél mellett végezte el, ezért a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásával a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
[41] Az alperesnek a megismételt új eljárásban egyrészt az Alkotmánybíróság határozataiból, másrészt a Kúria jelen döntéséből kiolvasható jogértelmezés mellett kell döntenie a felperes mint volt haszonbérlő előhaszonbérleti jogosultsága kérdéséről.
(Kúria Kfv.II.37.190/2023/4.)